Középpontban az oroszországi identitás
Vlagyimir
Putyin orosz elnök felszólalt a Valdaj Klub konferenciáján, ahová
ezúttal meghívást kaptak a „rendszeren kívüli ellenzék” tagjai is.
A
Valdaj Klub idei fő témája Oroszország sokszínűsége és az oroszországi
identitás volt. Putyin előadásának is az identitás volt a fő témája. Az
elnök elmondta, a Szovjetunió széthullásával a szovjet ideológia is
kimúlt, s ezt már nem lehet visszahozni. Az orosz konzervatív ideológia,
amely az 1917 előtti Oroszországot idealizálja, „távol van a
valóságtól”, akárcsak a Nyugatot másolni akaró ultraliberálisok
képzetei.
Putyin
szerint Oroszország csak nemzeti identitásának megteremtésével lehet
sikeres ország a jövőben, ezért a nemzeti identitás kérdése
fundamentális jelentőségű az ország számára. 1991 után a hatalom nem
foglalkozott kellőképpen az identitás kérdésével, az előző ideológia
pedig súlyos örökséget hagyott maga után. Az 1990-es évek „gyarmati”
elitje főként azzal volt elfoglalva, hogy szétlopja az ország javait,
jövőjét azonban nem Oroszországban képzelte el.
A
nemzeti ideológia tehát nem született meg magától az 1990-es években, a
külső minták mechanikus kopírozását pedig nem fogadta el az
oroszországi társadalom. Putyin szerint más országokban is kudarcot
vallottak a mechanikus másolási kísérletek. Az új oroszországi identitás
nem lehet monopólium jellegű, és nem „örökkévalónak” kell lennie, hanem
élő organizmusnak – hangsúlyozta az elnök.
Az
elnök felhívta a figyelmet az etnikai nacionalizmusok pusztító erejére,
s Oroszország soknemzetiségű, polikonfesszionális jellegére. Putyin
szerint az identitás alapja a patriotizmus és büszkeség kell legyen. A
kritika fontos, de „az önbecsülés és hazaszeretet nélküli kritika
megalázó és kontraproduktív”.
Putyin
bírálta a nyugati államokat, amiért elfordultak a keresztény
gyökereiktől és egyenlőségjelet tettek a sokgyerekes családok és
homoszexuális párok közé. Ez az erkölcsi degradáció felé vezető út.
Kritikusan szólt a multikulturalizmusról is, melyet szerinte felülről
erőltetnek és sok tekintetben a gyarmati kor örökségének tekinthető.
Ezzel szemben kiemelte az oroszországi soknemzetiségű együttélés pozitív
tapasztalatait, s külön is a szovjet nemzetiségi politika eredményeit.
Kritikusan
szólt viszont a múlt azon szemléletéről, amely csak erőforrásként
tekintett az emberekre. Putyin elmondta, a tervezett Eurázsiai Unió nem
pusztán gazdasági projekt, hanem a múlt örökségéből táplálkozik.













Gyönyörű
példákat hoztunk nektek a világítótorony-elv gyakorlati alkalmazására.
Ismét idegen népek egy-egy vonását illesztjük a játékos tanulás kedvéért
magyar közegbe. Látni fogjuk, hogy a magyar nép és műveltség továbbra
is a sziklán ágaskodó, rendíthetetlenül utat mutató világítótorony, az
idegenek pedig a tengeren hánykolódó, egyre kínosabban elkorhadt kis
csónakocskát jelentik hozzánk képest. A továbbiakban rövid látogatást
teszünk néhány faluban, s ehhez szükség lesz egy kevés hegyifrancia és
hegyilengyel nyelvtudásra. Előbbin a mare, utóbbin a veľký jelenti, hogy nagy.
A mindjárt szóba kerülő falvaknak egy közös jellemzőjük van: szerepel a
nevükben a magyar jelző. A mai Szlovákiában, Szenc környékén található
Magyarbél település. A szlovák állam – a kisebbségi jogok nagy
barátjaként – nem hagyhatott érvényben ilyen fasisztoid kicsengésű
elnevezést. Cselekedni kellett, és a falu Veľký Biel (tkp. Nagybél)
alakra cserélte a félelemkeltő Magyarbélt. Nem messze innen fekszik
Magyargurab, amely szerencsére ma már Veľký Grob (tkp. Nagygurab) néven
éldegél, szerves logikai ellentétpárt alkotva a közeli Slovenský Grobbal
(eredetileg Tótgurab). Földrajzilag nagy, szellemiség tekintetében
egészen pici ugrással a Kolozsvártól nyugatra található Magyarkapusra
érkezünk. Ki nem találná senki, mire cserélték le a románok ezt az
ugyancsak antidemokratikus falunevet. Úgy bizony, Căpuşu Mare (tkp.
Nagykapus) szerepel már a táblán, habár fájó módon, az eredeti magyar
megnevezést még nem sikerült eltüntetni alóla.
Megismerkedtünk
hát a módszerrel, mi a teendő, ha olyan népről elnevezett település van
az országunkban, amellyel történelmi ellentéteket ápolunk. A románoknál
és a szlovákoknál ezt a kategóriát a magyarok teljesen ki is merítik,
ám a mi esetünkben – jelentős nép lévén – több ilyet tartunk számon.
Több összeütközésünk volt a besenyőkkel, kunokkal, jászokkal,
tatárokkal, törökökkel, németekkel, oroszokkal, rácokkal, oláhokkal,
tótokkal, semmi keresnivalójuk hát az önkormányzati tábláinkon.
Zárkózzunk fel hát demokratikus szomszédaink erkölcsi szintjére! Írjuk
át a településeink nevében „nagy"-ra a bennük fellelhető, ellenséges
népneveket, így téve nemzetállammá Magyarországot! Hungaria este stat
national!
Székelyudvarhely
mellett fekszik Máréfalva, és a románok egyszerűen képtelenek voltak
ellenállni az újabb hangalaki kísértésnek, hát ebből is Satu Mare lett.
Bele sem merünk gondolni, milyen lehet mondjuk Temesnagyfaluban, az
Avram Iancu utcában lakni. Ott valószínűleg esély sincs megkapni a
leveleinket.