Dr. Jim Garrow nem bánta, hogy
egyesek „csempésznek” és
„gyerekkereskedőnek” hívják, miközben életét kockáztatja küldetése
során. Az egy-gyerekes családpolitika földjén élő kanadai üzletember
úgy gondolja, a cél, amiért küzd, megéri ezt a kockázatot.
„Veszélyes vizeken
jártam,” magyarázza Dr. Garrow. „Külföldiként, ha
elkapnak „csecsemőlopás” közben, ahogyan a kínai hatóságok tekintenek a
tevékenységemre, biztos halál várna rám. Ilyen egyszerű. A bukás nem
szerepelt a lehetőségek között.”
A hihetetlen
történet, amely során eddig több mint 40.000 csecsemő
életét mentették és mentik meg a mai napig, 2000-ben kezdődött, amikor
Dr. Garrow, a Bethune Intézet népszerű kínai iskoláinak rendkívül
sikeres vezetője, egy napon arra érkezett irodájába, hogy titkárnője
keservesen sír.
Kérésére elmondta,
hogy húgának férje ragaszkodik hozzá, hogy
újszülött kislányukat „félretegyék”, azaz megöljék, hogy fiúk
születhessen, mivel a kínai törvények csak egyetlen gyereket
engedélyeznek családonként.
Dr. Garrow megígérte,
hogy segíteni fog és sikerült is
örökbefogadókat találnia a kislánynak. Ez az egyetlen jótett azonban
rövidesen egy újabb veszélyeztetett csecsemőt hozott az útjába, majd
még egyet és még egyet.
„Nem úgy kezdtem
hozzá, hogy én most veszélyeztetett kislányokat
fogok megmenteni. „Veszélyeztetett”. Milyen furcsa szó! Mintha fókákról
vagy kihalófélben lévő delfinekről beszélnénk,” írja Dr. Garrow „A rózsaszín pagoda: Egy ember harca a kínai
lányirtás ellen”
című könyvében. „Küldetésem nem világmegváltoztató tettként indult.
Egyetlen kisbabával kezdődött, akiknek szülei a csecsemő
„félreállításának” szörnyűségével néztek szembe.”
Nem kellett sok idő
ahhoz, hogy Dr. Garrow életmentő munkájának híre
elterjedjen és idővel az üzletember 31 millió dollárt áldozott erre a
célra saját vagyonából, hogy a kegyetlen kínai törvények miatt a halál
ösvénye felé tartó csecsemőket megmentse.
Dr. Garrow könyvében
elmondja, hogy ismeretségei és vagyona sem
voltak képesek megvédeni a küldetése során rá leselkedő
veszélyektől.
„Kezdetben, ahogy az
első akciókra készültünk nem jelentkeztek
problémák,” írja az egyik első mentőakció szívszorító történetében.
„Megérkeztünk az újszülött otthonába, megkaptuk a gyermeket és azonnal
indultunk vissza saját autónkhoz. Hárman voltunk, két nő és én és az
indulásig úgy tűnt, minden rendben van. Ahogy kihajtottunk, szinte
azonnal észrevettük, hogy követnek minket és változtatni kellett a
tervünkön.”
„Úgy
döntöttünk metróval megyünk inkább és taktikát változtatunk. Az
egyik asszony magához vette a babát, a másik egy csecsemőnek tűnő
csomagot és két különböző irányba indultak el. Üldözőink nem tudták
melyiküknél van a gyerek. Az igazi kisbabát tartó társunk leszállt a
megbeszélt helyen és onnantól együtt mentünk vissza Chongqing-ba. Addig
a pontig ez volt a legveszélyesebb küldetésünk, de sajnos nem az utolsó
és nem is legveszélyesebb.”
„A veszély minden
irányból leselkedett ránk, és mint a buddhista
történet a halról, amelyik nem tudja, hogy a vízben van, én sem tudtam,
hogy süllyedni kezdtem,” írja Dr. Garrow.
Hamarosan
meglátogatta a kínai titkosrendőrség és megkezdődött a
veszélyes macska-egér játék a kommunista ország titkosszolgálatával,
azzal a különbséggel, hogy Jim Garrow nem államtitkokat, hanem
csecsemőket próbált kimenteni az országból.
„Sokan és sokszor
kérdezték azóta, hogy hogyan vagyok képes kezelni
az ilyen jellegű nyomást. A válasz egyszerű: nem kezeltem. Ha az
esetleges következményekkel foglalkoznék, a munkám eredménytelen lenne
és már az elején kudarcba fulladt volna. Egyszerűen csak mentem tovább.
Egy másik fontos dolog, hogy időnként emlékeztetem magam Istennek sok
évvel ezelőtt tett ígéretemre. Egy bizonyos fajta isteni bizonyosság
munkálkodott bennem és egy sokak számára bizonyára evangéliumi klisének
hangzó mondatba kapaszkodtam: Engedd el, és hagyd Isten dolgozni! (Let
go and let God.) Számomra ez nem klisé volt, hanem
parancs.”
Dr. Garrow a
Rózsaszín pagoda iskolák felvirágoztatásához használt
vállalkozói tehetségét arra kezdte használni, hogy nem kívánt csecsemők
életét mentse meg.
Kockázatos munkája
tökéletes példája annak, hogyan képes néhány ember, Isten segítségével,
harcolni az igazságtalanság ellen.
Munkájáért 2009-ben
Nobel-békedíjra jelölték, amit végül abban az évben Barack Obama kapott
meg.
Dr. Garrow könyve egy
mai napig árnyékba és titokzatosságba
burkolózó országba viszi el olvasóit. Nem azért íródott, hogy rossz
hírbe hozzon egy országot, vagy népet, hanem, hogy felhívja a világ
figyelmét, hogy egy 1979-ben hozott diktatórikus törvény milyen
tragédiát eredményezett.
A könyv a bátorságról
is szól, bár Dr. Garrow nem tartja magát
különösen bátornak, inkább úgy gondolja, hogy egyszerűen a
meggyőződését követi.
„Én egy hétköznapi
ember vagyok, aki különleges körülmények között
találta magát és a felhívásra egyetlen szóval válaszolt: igen.”
Forrás: wnd.com