Jennifer Gibson – LA Times 2012 október 4 Múlt héten, a Stanford
Egyetem és a New York Egyetem kiadott egy tanulmányt a drónok (pilóta
nélküli légijárművek) használatáról a mindig-fejlődő de sose-végződő
terrorellenes háborúban. Sajnos, sok kommentátor nem vette a riport fő
üzenetét: a drónok az egész civil lakosságot terrorizálják. Én voltam a
tanulmány kutatóinak egyike, és heteket töltöttem Pakisztánban
interjúkat készítve több, mint 60 észak-vazirisztáni emberrel. Sokan
közülük támadások túlélői voltak. Mások elvesztették szeretteiket és
családtagjaikat. Mindannyian a megsemmisülés állandó félelmében élnek. A
riport címét az adta, amit én és kollégáim tanultunk ennek az amerikai
drón háborúnak névtelen és ismeretlen áldozataitól.
Az emberek a világban azt képzelik, hogy a drón elrepül egy
célponthoz, sebészi precizitással kilövi rakétáit és aztán visszatér egy
US bázishoz, több száz vagy ezer kilométer távolságra. De, Pakisztán
észak-vazirisztáni törzsi területeinek egén a drónok jelenléte állandó,
sokszor hat lebeg a falvak fölött egy időben. Az emberek hallják őket
éjjel-nappal. Elkerülhetetlen jelenség, a halál derengő réme felülről.
És ez a jelenlét kitartóan rombol szét egy Rhode Islandnál kétszer
nagyobb közösséget. Szülők félnek iskolába küldeni gyerekeiket. Az
asszonyok félnek összetalálkozni egymással a piacon. Családok félnek
összegyűlni a korábbi támadásokban hibából meggyilkolt emberek
temetésén. Gépjárművezetők félnek élelmet szállítani az ország más
részeiből. A mindennapi élet rutinja szét lett tépve darabokra.
Vitathatatlan ártatlanságú emberek otthonaikban lapulnak és félnek
gyülekezni az utcán. A ”dupla csapok”(1), vagy másodlagos támadások
ugyanazon célpont ellen visszatartják a lakosságot a segítség adástól
olyanoknak akik megsebesültek. Egy vezető humanitárius ügynökség,
megdöbbentő módon, most hat órát késik a segítségadással.
Még rosszabbá teszi a helyzetet, hogy senki nem tudja megmondani ezen
közösségek lakóinak mit tehetnének biztonságuk érdekében. Az egész
félelmetesen véletlenszerű. Senki nem tudja ki van az amerikai ”halál
listán”, senki nem tudja hogyan került oda, és senki nem tudja hogyan
kerüljön le róla. Hirtelen, és figyelmeztetés nélkül, egy rakéta
becsapódik és 16 méteres sugárban mindenkit megsemmisít. Természetesen,
az Obama adminisztráció azt állítja, hogy csak harcosokra csap le. De
azt megtanultunk 9/11 óta, hogy az apró betűs szöveget kell olvasnunk.
Amit az emberek nem érzékelnek az, hogy az adminisztráció úgy határoz
meg egy harcost, mint minden katonaköteles korban lévő férfi,
rendszerint a 18 és 65 éves kor között. Mivel az USA általában nem közli
a meggyilkoltak neveit, így nem tudhatjuk, hogy az áldozatok valóban
harcosok voltak-e, vagy harcosoknak voltak-e tekintve, csak mert
Washington rájuk mondta, hogy azok. Tényleg, az egész eljárás tele van
ugyanazokkal a hibákkal, mint ami a fogolytartó rezsimet veszi körbe a
guantanamo-i katonai börtönben, Kubában.
Afganisztánban, a Bush adminisztráció hatalmas pénzjutalmakat
fizetett helybeliek információiért. A törzsi és családi
viszálykodásokban bővelkedő területeken az eredmény előre tudható volt:
ártatlan emberek százaira volt hibásan mutogatva, hogy Talibán vagy
Alkaida, akik közül sokan éveket töltöttek Guantanamoban vagy más
tengerentúli amerikai börtönben. Most az Egyesült Államok hasonló
ösztönzőket ajánl fel olyan embereknek akik megígérik harcosok
beazonosítását Észak-Vazirisztánban. Az állítólagos harcos otthona meg
van jelölve GPS nyomkövetővel, és később, mikor az informáló biztos
távolságban van, szilánkokká lesz lőve. Mivel senki nem tudja kik az
informátorok, az emberek nem hívnak meg senkit otthonukba. Az egész
közösség behúzódik és nem mer kibátorkodni, de ugyanúgy fél a külvilágot
is behozni. Ezt jelenti drónok alatt élni. Észak-Vazirisztánt a világ
legnagyobb börtönévé változtatta, egy óriási megszállt zónává. Egy
humanitárius dolgozó, aki New Yorkban volt 9/11-én és most
Észak-Vazirisztánban dolgozik, elmondta nekünk, hogy a közhangulat
mindkét helyen teljesen egyformának érződik. Az állandó terror érzete
egy olyan érzés ami nem ismer határokat. Persze, fel kell tenni a
kérdést, hogy a nemzetközi törvények értelmében megengedhető-e a drónok
használata; az én véleményem az, hogy nem. Persze fel kell tenni azt a
kérdést is, hogy a drónok a céllal ellenkező hatást érnek-e el; az én
véleményem az, hogy igen. De a párbeszéd ezekről a dolgokról közel se
teljes, amíg nem fogjuk fel igazán, mit jelent drónok alatt élni.
(1) A “dupla csapok” (double tap) kifejezés a mosdókagyló 2
különálló, hideg vizes és meleg vizes csapjaira utal, szemben az egy
keverőcsappal.
Jennifer Gibson ügyvédi alkalmazásban áll a Reprive-nál, egy London
bázisú jogi jótékonysági szervezetnél, ami pakisztáni drónáldozatok
tucatjainak érdekeit képviseli. Része volt annak a Stanford
kutatócsoportnak amelyik Pakisztánban tett látogatást és az ”Élet drónok
alatt” társszerzője.
(thetruthseeker.co.uk)
Fordította: Márton László