A felsőoktatási hallgatók
demonstrációi kapcsán elgondolkodtam azon, hogy vajon miért nem beszél
senki a szakmunkásképzésről, és a szakmunkásokról? Miért nem beszél
senki a különböző építőipari, és ahhoz kapcsolódó szakmák helyzetéről?
Mintha valami futottak még kategória lenne, ami szóra sem érdemes.
Söpredék, akit le kell nézni? Van szó a buszvezetőkről, orvosokról,
tanárokról, egyetemistákról, mezőgazdasági termelőkről, közmunkásokról,
de villanyszerelőkről, gipszkartonosokról, fűtésszerelőkről -azok
jogairól, helyzetéről, fizetéséről- nemigen hallok semmelyik politikai
térfélről. Pedig szerintem az, hogy kik és hogyan építenek fel egy
társasházat vagy irodaházat – talán számít. A riasztó, a lámpafény, a
fűtés, a vasbeton nem csak úgy ott terem.
Ezek
az emberek egyelőre még igen nagy arányban magyarok. Amennyi cigány
található is, az is inkább a sitthordást, és a bontási munkákat végzi,
közben persze lop amit ér (a fű zöld, az ég kék). Az építőipari
szakunkások között igen sok jó gondolkodású, művelt, tisztességes magyar
embert ismertem meg. Én személy szerint sokkal többet, mint a nem
építőipari szakmunkások között. Igen, jó részük nem azért nem diplomás
mert hülye, vagy lusta volt tanulni. Egyszerűen csak vagy nem voltak meg
a lehetőségei, vagy eszébe sem jutott úgymond tovább tanulni. Mert
igenis vannak egy páran, akiknek szabad levegő helyett nem kell például
az irodai munka. Az pedig tévedés, hogy a kétkezi munkához nem kell
értelem, nem kell gondolkodni. No persze igen sok az alkoholista is,
amit egyáltalán nem csodálok: évtizedes kilátástalanság, pénztelenség,
fizikai munka után sokan lepukkannak. Sok közöttük a bukott vállalkozó,
ezek jelentős hányadát nagyvállalkozók vagy maga az állam tette egy
életre tönkre.
Hadd meséljek ezekről az emberekről általánosságban még pár mondatot, azoknak célozva akiknek fogalma sincsen mi folyik itt.
Az
építőiparban dolgozót a vállalkozó nem jelenti be. Ha bejelenti azt
azért teszi meg, nehogy egy nagyobb összegre megbüntessék – mikor a
hatóságok taktikailag körülzárják, és lerohanják az építkezést. A
vállalkozó a munkavállaló bejelentéskor a lehető legkisebb járaulék
kiadásra törekszik. Akkor is így van ez, ha amúgy simán lenne pénze
kifizetni. Ha érdeke úgy diktálja, azonnal kijelenti – és erről akár nem
is szól az alkalmazottjának.
Az
építőiparban az alap munkaidő nem 8, hanem 10 óra. Vagy több. Béren
kívüli juttatás körülbelül annyi, hogy ha van céges autó (sokszor az
egyik kolléga roncs autóját fogják be dolgozni) akkor hazafelé kirakják.
Télen minuszok vannak, nyáron tűz a nap. Szívják a port, és az egyéb
egészséges anyagokat naphosszat. Magasban dolgoznak, munkájukból adódóan
rendszeresen balesetveszélyben vannak. Az egyik egyszer áttekert a
hüvelykujján egy csavart. Kiszakította, feküdt 2-3 órát aztán dolgozott
tovább. Mások egy náthával két hétig szabin vannak. Na itt nincs szabi,
max fizetetlen szabadság – amikor a helyzet úgy hozza. A január, február
pédául ilyen. A többit oldd meg magad!
Néha
kijön a munkavédelmis az építkezésre, és egy sisak vagy egy cipő miatt
értelmetlenül kiró százezreket ahová tud. Vagy jön a tűzvédelmis, vagy
jön a munkaügyis. Vámolni. De a kutyát nem érdekli az, hogy az az ember
milyen helyzetben van, és mennyit keres. Mindenki tesz rá magasról, és
még jól le is nézik a "melóst".
Karácsonykor,
év végén ezek az emberek nemhogy prémiumot nem kapnak – hanem sokszor
még a fizetésük összegét sem. Előlegek vannak, hetes – hónapos csúszások
a fizetések kiosztása kapcsán. Persze ezek jelentős része feketepénz, a
párhuzamos (valós) gazdaságból amit a hivatalok részben kénytelenek is
hagyni (ki nem mondottan). Megjegyezném, hogy az államnak manapság már
senki nem ad ingyen pénzt, ha egy módja van rá – és ezt a mostani
államot ismerve helyeslem is. Ez már olyan rendszer, hogy szerintem a
NAÜ sem mindíg kér áfás számlát.
A
rendszer kitermelt egy réteget, amit úgy hívnak hogy építési
vállalkozó. Akár kisebb lakásfelújításokkal, akár nagy építkezésekkel
foglalkozik – alapvető jellemvonása az, hogy ha kell ha nem hazudozik.
Aljas, kegyetlen állatokká válnak sokan – mert csak így tudnak
fentmaradni a többi farkas között. Dolgoztatni mégis jobb, mint dolgozni
– egyesek szerint. Amúgy aki tökéletes fejetlenséget, anarchiát akar
látni látogasson el építkezésekre. Egyre jobban eluralkodik a hanyagság,
mert az embereknek elege van ebből a fajta mentalitású fő és
alvállalkozói, pénzbenntartós rendszerből.
Az
ács betonozik, a villanyszerelő klímát szerel, a kőműves tűzjelző
hálózatot épít. Mindenki ott boldogul ahol éppen tud, ahol szerencséje
volt és fenn tudott maradni. Kijött az iskolából egy
szakmunkásvizsgával, vagy egy töb százezer forintba került OKJ
képesítéssel, és ha esetleg sikerül szamán belül elhelyezkednie, akkor
azután meg kell tanítani a szakmájára! Ami pont annyi idő, mintha egy
teljesen előképzetlent tanítanék meg. Nem szeretnék példákat mesélni, de
az elmélet és a gyakorlat sokszor köszönőviszonyban sincs egymással – a
diákokat szabályosan félrevezetik, lehúzzák, nem pedig felkészítik. A
statisztikai hivatal, és a tantervek készítői is tehetnek egy
szívességet.
De
meg vagyok róla győződve, annak ellenére hogy ezeknek a dolgozó
embereknek sem ideje nincs tüntetésekre járni, sem pénze politikailag
szervezkedni – mégis ezek azok, akik igen nagy arányban fegyvert lesznek
hajlandók fogni a hazáéért és a fajért, és a tapasztalataik birtokában
tisztán meg fogják tudni különböztetni a barátot az ellenségtől. Csak
végig kell nézni az 56 kapcsán elesettek, kivégzettek foglalkozását.
Az
edzett emberek komoly helyzetekben jobban teljesítenek. Ráadásul már
jól ismerik a rendszert, tudják mi a baj vele. Nem évente új kocsit,
légkondis irodát, ciprusi nyaralást akarnak. Csak kifizetni a számlákat,
a gyerekeiket felnevelni, és ha már fizikailag tönrementek az évtizedes
munkában – akkor ne hajéktalanként rohadjanak meg az utcán. Engem ez
érdekel, és nem a felsőoktatási, teszem azt bölcsészhallgatók tandíja.
Vésztői Gyula