A terrorizmus a globalizáció csúf arca
Abdel Monem Szaid,
a kairói Al-Ahram Politikai és Stratégiai Kutatóintézet igazgatója -
személyes élményeket sem mellőző - elemzésben vizsgálja meg azt a
folyamatot, mely a New York-i ikertornyok elleni, 2001. szeptember 11-i
támadást követően a világban, és különösen Amerikában, lezajlott.
Írásának a neves arab nyelvű napilap, az Asharq Al-Awsat adott
teret. Szaid megállapítja: a hidegháborút - és ezzel együtt a
Szovjetunió, illetve a kommunista ideológia eltűnését - követően olyan
légüres tér jött létre a nemzetközi politikában, melyben minden reagáló
tényező csak rögtönözni tudott. Az optimizmus határtalan volt, a
globalizáció gőzerővel terjedt a világban, a technológiai és gazdasági
fejlődés pedig szárnyalt.
Amerika eközben kizárólagos hatalmi
tényezővé vált, ám ez akkor senkit sem zavart, hisz a konkurens erő, a
korábbi Szovjetunió évtizedes gyengélkedése már jóval az összeomlás
előtt nyilvánvalóvá tette az amerikai gazdasági, katonai és persze
technológiai erőfölényt.
Ám az ikertornyok elleni támadás
egyszerre mindent megváltoztatott . A NATO, melyet kifejezetten európai
védelmi célok érdekében hívtak életre, hirtelen Közép-Ázsiában találta
magát, az amerikai hadsereg pedig arra kényszerült, hogy nem egy, hanem
számos párhuzamos támadást hárítson el a világ legkülönbözőbb részein.
A globalizáció egyszerre megmutatta csúf arcát is azzal, hogy maga a
terror vált globálissá. Az a válasz pedig, melyet George W. Bush
adminisztrációja adott erre a fenyegetésre alapvetően téves volt,
tévedésük pedig legalább olyan óriási, mint amilyen döntő volt Amerika
befolyása a világra, épp unipoláris lehetőségeiből fakadóan. Akkor úgy
tűnt, hogy az elkövetkező évtizedeket e tévedés következményei fogják
dominálni, ám - állapítja meg Abdel Monem Szaid - az amerikai
elnökcsere, azaz Barack Obama elnökké történt megválasztása meglepően
gyors változásokat hozott. A jövő történészei fogják igazolni - vagy
cáfolni -, hogy Obama fellépése valóban egyfajta „rezsimváltást"
eredményezett-e, de a kortárs szemlélet számára mégis számos olyan
tapasztalat áll rendelkezésre, melyek valóban azt igazolják: a 9/11
szimbolizálta korszaknak vége, Amerika megváltozott s ezzel a világ is
változni fog, visszatér valamilyen formában a „normalitás". A szerző
kilenc olyan tényt sorol fel, melyek ezt igazolják.
(1) Az
Obama-adminisztráció eltökélt, hogy nyitott legyen a barátokkal, sőt
ellenfeleivel szemben is. Ez egészen más megközelítés, mint amilyennek
a neocon bizonyult, és mely abból indult ki, hogy „aki nincs velünk, az ellenünk van".
(2)
Az Egyesült Államok lemondott a megelőző-háborúk kezdeményezéséről
(ilyen volt a 2001. október 7-i afganisztáni, majd a 2003. március
20-án indított iraki támadás), és ennek megfelelően alapvetően
megváltozott minden amerikai külpolitikai kezdeményezés.
(3)
Obama elrendelte a guantánamói katonai támaszpont keretében működő
börtön felszámolását, és - Dick Cheney egykori alelnökkel szemben, aki
a kínzásokkal kicsikart vallatások mellőzését Amerika meggyengítésének
nevezte - ígéretet tett arra, hogy kínzásokra többé nem kerülhet sor.
(4) Washington feladta az egyoldalú lépéseket a nemzetközi válságok kezelése terén is.
(5)
Azzal, hogy a válságövezetekbe Amerika különmegbízottakat küld és
sorozatosan nevezi ki egyes krízisek kezelésére tapasztalt diplomatáit,
azt igazolja: Washington ma már ismét a diplomáciai megoldásokat és nem
a katonaiakat részesíti előnyben, és ezek révén igyekszik maximálisan
kiaknázni a kompromisszumokból fakadó lehetőségeket.
(6) Az új
amerikai vezetés összekapcsolja Amerika biztonságát a világ
biztonságával. Washingtonban ma világosan látják, hogy egyes térségek -
így a Közel-Kelet - stabilitásának hiánya közvetlen fenyegetést jelent
az amerikai biztonságra, és a regionális konfliktusok megoldásának
folyamatában a tárgyalásokra helyezik a hangsúlyt, illetve arra a
felismerésre, hogy a radikalizálódás forrása a szegénység, a munka és
életlehetőségek hiánya.
(7) Amerika a jelek szerint lezárta
azokat az ideológiai vitákat, melyek a „civilizációk összecsapásáról"
szóltak, s melyeknek egyetlen célja az volt, hogy bizonyos kultúrákat -
így az iszlámot - megbélyegezzenek.
(8) Amerika ma komoly
energiákat fektet abba, hogy új intézményes formákat találjon a
nemzetközi kapcsolatok kialakítása és működtetése számára, amilyen a
G20-ak egyeztető rendszerének megteremtése. Ez kiszélesítette a komoly
potenciállal rendelkező államok körét, így demokratikusabbá tette, mint
az azt megelőző G8-as formáció, mely csak a legiparosodottabb
államoknak adott esélyt a világfolyamatok befolyásolására.
(9) A
globális krízis eredményeként újraindult a gondolkodás a világ
gazdasági jövőjéről, azokról a kölcsönhatásokról, melyek a
kapitalizmus, a piacgazdaság és az állami intervenciók közötti
erővonalakat kirajzolják, s melyek ismét egyfajta állami
protekcionizmust kívánnak, a piacok korlátozását és az állam gyors
beavatkozását a válságok elkerülésére.
http://www.asharq-e.com/news.