2012. március 2., péntek

'Mindent megteszünk az Új Világrendért!' - Putyin tervei az EU számára

Közvetlenül az orosz választások előtt, Vlagyimir Putyin saját cikkében arra ösztönözi az eurozóna vezetőit, hogy fontolják meg, Putyin szavaival élve, egy „Európa Unió” felállításának lehetőségét.
„Igen. Jól olvasták,” írja Adam Taylor a Business Insider-ben. „Európa Unióról, és nem Európai Unióról van szó. Egy amolyan szabadkereskedelmi zónáról, ami Lisszabontól Vlagyivosztokig érne.”
„Putyin szavaiból némi káröröm érződik,” írja Taylor, különösen, amikor a következőket olvassuk a cikkben:
„Oroszország rendesen kiveszi a részét a gyengélkedő európai gazdaságok támogatásából és folyamatosan együttműködik partnereivel a közös, az IMF pártfogását élvező döntések meghozatalában. Oroszország nem zárja eleve ki a közvetlen pénzügyi segítségnyújtást bizonyos esetekben.”
A New York Times szerint az orosz miniszterelnök „egy távoli, de jóságos nagybácsi hangvételével” vázolja fel terveit Oroszország és az EU számára:
Oroszország része a nagyvilágnak, akár a gazdaságról, akár az információáramról vagy a kultúra fejlődéséről van szó. Nem kívánjuk, és nem fogjuk elszigetelni magunkat…
Következetesek akarunk maradni abban, hogy saját érdekeink és céljaink, nem pedig mások utasításai szerint cselekszünk. Oroszországot csak akkor tisztelik, és kizárólag akkor veszik figyelembe érdekeit, ha az ország erős és megáll a saját lábán. Oroszország abban a kiváltságban részesült, hogy meghatározhatja saját külpolitikáját… Meggyőződésem, hogy a globális biztonságot kizárólag Oroszországgal együttműködve és nem minket a háttérbe szorítva, geopolitikailag és védelmileg legyengítve lehet elérni.
Nem kétséges számomra, hogy haladunk előre a globális biztonság érdekében kiválasztott úton, hátat fordítva a konfrontációknak, olyan kihívásokra koncentrálva, mint az atomfegyverek visszaszorítása vagy regionális konfliktusok és válságok megoldása. Megteszünk mindent, hogy Oroszország is élvezhesse a technika legújabb vívmányait.
Mindent megteszünk a jelenlegi geopolitikai valóságnak megfelelő, új világrend bevezetéséért és azért, hogy ez az átállás zökkenőmentesen, szükségtelen felfordulás nélkül történjen.
Szóval az „új világrendért” küzdünk? Remek.
…Oroszország azt javasolja, hogy induljuk el egy közös gazdasági és humán régió kialakítása felé, ami az Atlanti óceántól a Csendes óceánig tart. Ezt a közösséget, ami megerősítheti Oroszország lehetőségeit és pozícióját, hogy az „új Ázsia” tengelyévé válhasson, orosz szakértőink „Európa Unióként” emlegetik.

Az eurozónát ért válság az orosz érdekeket is érinti, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az Európai Unió országunk fő gazdasági és kereskedelmi partnere. Az is egyértelmű, hogy a globális gazdaság szerkezete nagyrészt az európai helyzettől függ. Nekünk is érdekünk, hogy az EU erős legyen… és érdekünk, hogy az orosz-EU együttműködésben rejlő lehetőségeket kiaknázzuk.

Forrás: The Blaze

Sose számoltak fel egy hónap alatt annyi céget, mint februárban

“Februárban 3.321 cégnél kezdődött végelszámolás, 47 százalékkal többnél, mint 2011 azonos időszakában, az idei februári adat egyben történelmi csúcsnak számít, hiszen csaknem 50 százalékkal haladja meg az eddigi rekordot adó 2011 márciusi értéket, és mintegy két és félszerese a két évvel ezelőtti februári végelszámolási adatnak – közölte az Opten céginformációs szolgáltató pénteken az MTI-vel.
Februárban 1.878 céggel szemben indult felszámolási eljárás Magyarországon, ami 18,5 százalékkal több, mint 2011 azonos időszakában, és 47 százalékkal több, mint két évvel korábban volt – derül ki az Opten adataiból.
A közlemény idézi Tóth Tamást, az Opten ügyvezető igazgatóját, aki elmondta, a felszámolások trendjében komoly változások indultak el, s cégbedőlések az év végéig akár 30 százalékot meghaladó növekedést is elérhetnek.
Az utóbbi egy évben a végelszámolások száma 25.624 volt, ami 66 százalékkal több, mint a megelőző egy évben regisztrált végelszámolások összege.”
Adta hírül az MTI.
Azon persze érdemes elgondolkodni, hogy mi okozta a végelszámolás ilyen drasztikus megnövekedését.
Bár mint tudjuk, a Cégbíróság ezerszámra szórja ki a fiktív cégeket (mint hajléktalan-cégtulajdonlókat és egyéb fantomcég-trükkökkel élőket, tavaly 11 ezer, idén máris 14 ezer céget számolt fel, s akit kiszórnak, öt évig nem alapíthat céget. Mégis úgy tűnik  hiába tiltottak el a bíróságok  a cégvezetéstől tavaly óta 140 menedzsert, az érintettek más cégeket vígan vezetnek, és adósság szédelgőként működnek.
Meglátásunk szerint nem feltétlen és kizárólag a cégvilág megtisztulásáról van szó. A tomboló gazdasági válság, a folyamatos présként működő pénzügyi szabályzók (adó- és járulékterhek, jogszabályi előírások, stb.) valamint a körbetartozások számlájára írható sok bedőlés. Mindez azonban a kormányzat számára nemcsak előre látható, hanem tervezhető is volt.
A dominó elv itt is működik.
Ám mindezeken túl úgy véljük, a felszámolások, csődeljárások sok esetben menekülő útvonalként is szolgálnak a vállalatok, vállalkozások számára. Ez a megoldás a magánszemélyek, családok számára viszont nem elérhető, így nekik a tartozáscsapda élethosszig, sőt azon túl is tartó rabigát jelent akár „heted íziglen”.
Akár tudomásul vesszük, akár nem, ez is az összeomlás jele. Ahogy a nagyüzemek bezárása, ipari és mezőgazdasági ellehetetlenítésünk, az egészségügy leépítése, és a nyugdíjkassza kifosztásával együtt járó, időskori létbizonytalanság.
Szász Gerda – Szabad Riport Tudósító Iroda

Sánta János: Szégyellt és nem szégyellt bűneink

Az a normális dolog, ha szégyelljük hibáinkat, mert legalább titkon érezzük, hogy valami ideális szinthez mérten lemaradtunk.
Súlyosabb eset, ha valaki már nem is röstelli bűneit, hanem nyíltan beszél róluk fűnek-fának, sőt értéket kovácsol belőlük, és bizonyítani akarja, hogy ez a jó. A rosszat annyira meg lehet szokni, hogy a végén azt hisszük, az a jó, csak éppen az unalom és a fásultság jelzi állandóan, hogy valami nem stimmel. Mert az igazi szeretetet nem lehet megunni, a színlelt szeretetet igen.
Jézus beszél a Szentlélek elleni bűnökről. Ez úgy is megfogalmazható, hogy azzal vétünk a Szentlélek ellen, ha mindig elnyomjuk magunkban a lelkiismeret jelzéseit. Aki szégyelli a bűneit, „csak” a Fiú ellen vét, és még nincs veszve. Aki viszont nem szégyelli, nehezebb helyzetben van, mert már majdnem körbeépítette magát saját poklával. Isten adja, hogy sose érjen körbe.

http://zarandok.hu/?m_id=47&m_op=view&id=698&sessid=KjQ2NzQ1OTU0MTMzMDY4MDA5NDQxMTkxODEz


Brüsszelben döntöttek a munkanélküliség fokozásáról

Tegnap este kezdődött Brüsszelben az újabb európai uniós csúcs, az értekezleten a tagállamok állam- és kormányfői vesznek részt. A rendezvény középpontjában hivatalosan a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtést szolgáló törekvések állnak. Többek már eleve optimista hangulatban mentek a találkozóra, ami egyértelművé teszi, hogy a munkanélküliség tovább fog növekedni, és ez az uniós vezetőket a legkevésbé sem érdekli. A szokásos menetrend alapján az újabb intézkedések célja, hogy a makrogazdasági mutatók papíron szebbek legyenek, és olyan érzéssel töltsék el az uniós vezetőket, hogy "most csináltak valami hasznosat".
Herman Van Rompuy szerint már kezdenek mutatkozni a gazdasági stabilizáció jelei. Nemrég egy sajtótájékoztatón jelentette ki, hogy az uniós intézkedések már kezdik meghozni gyümölcseiket, és ez tükröződik a nemzetközi pénzügyi piacok alakulásában. Viszont ha az uniós döntéshozók a pénzügyi piacok változásában mérik az intézkedések eredményességét, az egyvalamit jelent: hogy az Európai Unió vezetését egyszerűen nem érdeklik a reálgazdasági körülmények. 
Ahogy Rompuy nyilatkozatából is kivehető, az uniós vezetők többnyire a saját szemszögükből értékelik a pénzügyi intézkedések eredményeit, vagyis abból az alapállásból, hogy az előnyösebb helyzetet teremt-e a befektetéseik számára, vagy nem. Mivel számukra ez a nézőpont az elsődleges, az Európai Unió valóban jelentős eredményeket ér el, csakhogy nem azon a téren, amit a lakosság többsége is érzékel, hanem a gazdasági elit befektetési lehetőségei szemszögéből.
Ha ennek az igen gyakori nézőpontnak megfeleltetjük a brüsszeli csúcsértekezlet célkitűzéseit, máris valamennyivel hűbb képet kaphatunk arról, milyen eredmények fognak születni hosszú távon. Az európai gazdasági elit számára a pénzügyi befektetések - mint elsődleges tevékenység - jelentik a munkát, a "megélhetést" (azért az idézőjel, mert az európai gazdasági vezetők gyakorlatilag egy napi bevételükből is meg tudnának élni egész életükben) .Hogy az uniós vezetők szerint a csúcsértekezlet célja a munkahelyteremtés, azt a korábbiak alapján saját szemszögükből értik, vagyis a munkahelyteremtés jó befektetési lehetőségeket jelent a saját köreiknek.
Miközben a márvány épületek falain belül eljátszanak a befektetési lehetőségek javításával és előállnak valami szédítő statisztikai eredménnyel, nem árt megemlíteni azt, hogy a jó befektetési lehetőségek tömeges munkanélküliséget jelentenek. Ugyanis minél többrétű és nagyobb mennyiségű a foglalkoztatható munkaerő - tehát az a munkaerő, ami épp nincs lekötve állandó munkaviszonnyal, vagyis munkanélküli - annál jobbak a feltételek újabb multinacionális cégek alapítására, annál több lehetőség van a "munkaerőpiacon".
Már a munkaerőpiac - mint a kapitalizmus alapja - fogalma is mutatja, hogy a jelenlegi rendszer úgy kezeli a munkaerőt, mint piaci portékát. Egy piacon pedig mindig tömegesen rendelkezésre kell állni az árunak, ami megvehető. Mivel a kapitalista rendszer működéséhez, az újabb és újabb befektetések számára a jó környezet biztosításához elengedhetetlen a mesterségesen magasan tartott munkanélküliség, ezért a kapitalizmus keretein belül a munkanélküliség nem felszámolható. Hogyan is lenne felszámolható? Ha felszámolják a munkanélküliséget, azok a pénzügyi intézetek mennének tönkre, amelyek a kapitalista alapon működő államok működését is lehetővé teszik befektetéseikkel, kölcsöneikkel, államötvények vásárlásával, stb.
Ha az Európai Unió felszámolná a munkanélküliséget, felszámolná az államok működését lehetővé tévő legfontosabb feltételeket. Ezek az összefüggések csak akkor változnak meg, ha az unió felszámolja a kapitalizmust.
Számíthatunk arra, hogy a brüsszeli csúcsértekezleten döntés születik a kapitalizmus felszámolásáról?
Nem számíthatunk, mivel az munkanélkülivé tenné az értekezleten megjelenő összes politikust. Ezért a brüsszeli csúcsértekezlet harcol az ő köreik munkanélkülisége ellen, az őket támogató pénzügyi körök munkanélkülisége ellen, de tömeges munkanélküliséget jelent az alsóbb társadalmi rétegek számára, vagyis az európai lakosság túlnyomó többségére nézve. A munkanélküliség európai összátlaga jelenleg meghaladja a 10%-ot, és lassan de biztosan növekszik. Az európai kapitalista szörnyeteg számára a "húzóerőt" a perifériaállamok jelentik, ahol helyenként 30% körül mozog a munkanélküliség, de Spanyolországban gyakorlatilag minden második 25 év alatti állampolgár munkanélküli. Ezek azok az országok, ahol a munkaerő a legolcsóbb, vagyis a legjobb viszonyok vannak kialakítva az olcsó és képzetlen munkaerőt igénylő multinacionális vállalatok számára.
Miről beszélünk mégis? Ezeken a viszonyokon nem fog változtatni egy olyan intézkedés sem, amely a jelenlegi befektetői köröket támogatja, de olyan sem, ami kedvezőbb hitelezést biztosít a vállalkozások számára, mert azt is csak a már jól működő, nyereséges vállalkozások kapják. Európa azért van "recesszióban", mert nem jönnek létre friss tőkéből új vállalkozások, és azért növekszik a munkanélküliség, mert ez a már működő multinacionális vállalatok számára jó közeget teremt.
A jelenlegi csúcsértekezlethez hasonlók ezeken a feltételeken nem változtatnak, botor dolog bedőlni az igazolásként előhozott, a "növekedés beindulását" bizonyító makrogazdasági mutatóknak.
Fenyvesi Áron


10 dolog, amiről ideje lenne lemondanunk

Válság idején gyorsan kiderül, mi tartozik az ember valódi szükségletei közé és melyek azok az igények, amelyeket a fogyasztói társadalom mohósága diktál... Eljött az ideje, hogy megtapasztaljuk: a kevesebb tényleg több! Kevesebb fogyasztással több jut az élet valódi ízéből mindenkinek, és több esélye lesz a minket fenntartó ökoszisztémának is legalább részben regenerálódni. Az alább felsorolt dolgokról már a híresen sokat fogyasztó amerikaiak is kezdenek lemondani!
1. Áruhitel
Sokan nemcsak a lakást és az autót, de a bútort, a mosógépet és a fényképezőgépet is fizetik havonta… A törlesztőrészletek sanyargató korában nem kell nagyon magyarázni, miért érdemes alaposan átgondolni egy-egy ilyen beszerzést. A meglévő készpénzünkön túl lehetőleg ne ábrándozzunk!
2. Kirakatnézegetés és vásárolgatás, mint időtöltés
Az “ártatlan” kirakat-nézegetés eredménye soktonnányi felesleges holmi a lakásokban. Cél: csak akkor vásároljunk, amikor valóban szükségünk van dolgokra, írjunk listát a beszerzendőkről és ne hagyjuk eltéríteni magunkat – gyakoroljunk önuralmat! Van, aki azért vásárol inkább a neten például a pláza helyett, mert jóval kisebb a kísértés.
3. Legújabb kütyük
Nemcsak a kirakat, a reklámok is csábítanak: legfrissebb szoftver, legújabb telefon, legmenőbb mp3-lejátszó… Vannak, akiknek mindenből a “leg” kell. Az újabb és újabb menő cuccok előállítása azonban rengeteg erőforrást igényel. Ne hagyjuk, hogy a reklámok diktáljanak, és ne akarjunk félévente új telefont venni, amikor még az előző is tökéletesen működik!
4. Használt holmik
Általában csak akkor vesszük észre, mennyi holmink van, amikor költözünk… Ne raktár legyen az otthonunk - szánjunk egy hétvégét leltározásra és szabaduljunk meg a felesleges dolgoktól (pl. adjuk el a bolhapiacon)! A kevesebb tárgy nem jelent nélkülözést, sőt, felszabadítja az embert, sokan javuló életminőséget tapasztalnak, amikor megválnak felesleges dolgaiktól.
5. Sosemhasznált ajándékok
Porosodik a három éve kapott gyümölcscentrifuga a konyhaszekrény tetején? Rendezzünk ajándék csereberét családtagokkal, barátokkal! Így hasznosulnak az eddig mellőzött termékek és megkíméljük magunkat az újabb beszerzésektől is.
6. Televízió
A hazai háztartások egyre növekvő számban mondanak le a TV-nézésről, és nem csak az internettel is rendelkező lakásokban. Van, akinek anyagi megfontolásból nem kell a TV, és van, akinek egyszerűen nem hiányzik az állandó rosszhír- és reklámözön. A tévé nélküli életben több idő jut olvasásra, barátokkal való találkozásra és a villanyszámla is alacsonyabb lesz.
7. Félkész ételek
A friss alapanyagokból, otthon készített ételek sokkal egészségesebbek és sok esetben olcsóbbak is, mint a hűtő- és fagyasztópultok előfőzött-sütött kínálata.
8. Újságok és magazinok
Az internet nem csak a TV-t, hanem a papíralapú olvasnivalót – elsősorban a hírújságokat és havonta megjelenő magazinokat – is sok háztartásból száműzte. Az újság zizegéséhez ragaszkodóknak és magazinfüggőknek jó megoldást jelenthet a könyvtár vagy az is, ha többen összefogva rendelik meg a kedvenc újságot, amely aztán körbejár.
9. Komfortérzet
Mondjunk le a téli 22-23 fokról és 15 perces zuhany alatti melegedésről! Nem kell spártaian élni ahhoz, hogy kevesebb energiát fogyasszunk: elég 1-2 fokkal lejjebb venni a fűtést télen (pl. 22-ről 20 fokra), melegebben felöltözni és rászokni a rövid (max. 5 perces) zuhanyzásra... Eltart egy ideig, amíg hozzászokik az ember, de a családi kassza és a környezet is fellélegzik, ha csökken a fogyasztás.
10. Régi világítótestek
Nézzük át otthonunkban a világítótesteket és amennyit tudunk, cseréljünk le energiatakarékosra!
  • A takarékos égők akár 80%-kal kevesebb energiát is fogyaszthatnak, mint a hagyományosak.
  • Szinte minden izzóméretből van energiatakarékos változat is.
  • A csomagoláson szereplő értékek közül a Watt azt mutatja meg, hogy mennyit fogyaszt a világítótest, a Lumen (fényerő) pedig azt, hogy mekkora fényt ad. A csomagoláson szerepel, hogy az adott termék fényereje hány W-os hagyományos izzóénak felel meg.
  • A LED-égők használatát is érdemes megfontolni! Nagyon keveset fogyasztanak és az élettartamuk meglepően hosszú, akár 50 évig is működhetnek.
  • A kompakt fénycsövek higanytartalma sokakat aggaszt – a törött fénycső eltakarításáról és az óvintézkedésekről
Forrás: http://www.harmonet.hu/csalad_otthon/62737-valsagmenedzsment-10-dolog,-amirol-ideje-lenne-lemondanunk.htm