Agrárium: az évtized támogatási rendszere(i)?

Ha már ezt a helyzetet kell elviselnünk, akkor, ha mi Hungaristák, nem is értünk egyet ezzel a gazdasági jellenséggel (magával a külső forrásból, tehát EU-s finanszírozással történő „lábraállítással”, hiszen Magyarország pont agrárszempontból lehetne a legfüggetlenebb, sőt, gazdaságdiktáló szerepkörben mindentől önellátási kvalitásai miatt), mégis úgy érezzük, hogy tájékoztatást adunk arról mi is a dörgés az elhibázottnál elhibázottabb agrárszektorban és mi várható sajnos továbbra is ebben az évtizedben, ha nem változnak a dolgok, mégpedig általunk! Mert a mindenkori profitkormányok által nem igen fog pozitív irányban! Tehát ezen írásunk szigorúan közlés/tájékoztatás jellegű a mai „lehetőségekről” és nem a mi vonalunk állásfoglalása! Kössétek fel a gatyátokat vagy küzdjünk együtt ellene! Ha így marad, az elkövetkező tíz év a totális tönkremenetel évtizede lesz rövid és hosszútávon egyaránt!

 Semmilyen kockázatot nem vállal be a kormány annak érdekében, hogy Magyarország új agrártámogatási formára térjen át a 2014-2020 közötti Közös Agrárpolitikában (KAP). Bár még az idei országgyűlési választások sem zajlottak le, az ügy a következő, 2018-as referendum szempontjából is jelentőséggel bír. Ésszerű módon ugyanis legkorábban éppen 2018-tól lehetett volna átállni, de így is fennállt a veszélye annak, hogy a váltás megrázkódtatást okoz az állami adminisztrációs rendszerben, a hazai gazdák egy részénél pedig csalódáshoz vezet. Ezért Magyarországon a hétéves új KAP teljes ideje alatt megmarad az eddigi egységes területalapú támogatási rendszer (SAPS), de fenntartásával az állattenyésztők rosszabbul járnak, mintha az új, alaptámogatási rendszernek (BPS) nevezett formára tértünk volna át. Magyarország egyáltalán nem vezeti be az alaptámogatási rendszernek nevezett, új pénzelosztási szisztémát a 2014-2020 közötti új KAP egyes pillérét jelentő közvetlen kifizetéseknél. Ezeken belül azok a források képviselik a legnagyobb összeget, amelyeket Magyarországon területalapú támogatásoknak hívunk. A SAPS az a rendszer, amellyel az unióból jövő területalapú támogatásokat a földhasználóknak kifizetik. A BPS-sel nálunk az eddig alkalmazott SAPS-ot lehetett volna felváltani, mégpedig 2015-től vagy 2018-tól. Szakértők a szükséges felkészülési idő miatt korábban úgy vélték, Magyarországon a váltáshoz leghamarabb a 2018-as dátum jöhetett volna szóba. Közelmúltbeli döntésével viszont a kormány végül is amellett foglalt állást, hogy ezt az időpontot sem vállalja be. Így a SAPS Magyarországon jelen állás szerint végig megmarad a 2014-2020 közötti új uniós költségvetési időszakban. Azt pedig, hogy utána mi jön, ma senki sem tudja. Uniós szinten a BPS bevezetése melletti egyik döntő érv az volt, hogy ezzel egységessé válhatott volna a kifizetési metódus a tagországok között. A tagállamok nagyobb része ugyanis ma nem a SAPS-ot, hanem az úgynevezett egységes gazdaságtámogatási rendszert (SPS) alkalmazza, amely más szemléletű támogatáselosztást valósít meg a SAPS-hoz képest. Abban a két rendszer megegyezik, hogy elválasztja az uniós támogatásokat a konkrét termeléstől. A második világháború utáni évtizedekben ugyanis a közösségi agrárpolitika elsődleges célja a termelés növelése volt, ezért a kifizetéseket a mezőgazdasági termékek előállításához kötötték. Így a fő ösztönző tényező nem a piac volt, hanem a kvótákba ágyazott támogatás, amely merev termelési szerkezetet konzervált. Mára viszont megváltozott a helyzet, és a sokszor túltermeléssel küzdő unió inkább a jövedelemtámogatás-jellegű kifizetésekre helyezi a hangsúlyt a termelés tételes ösztönzése helyett, amellyel a piaci és a hatékonysági kérdéseket is jobban előtérbe tolja. A SAPS-ban a támogatásokat az egyszerűség kedvéért hektárra vetített „átalányösszegként” osztják ki a földet használó mezőgazdasági szereplők között. Az SPS ennél tovább megy, és bár a kifizetések alapjául a termőföldet ez is megtartja, úgynevezett támogatási jogosultságokat képez. Ezeket - a gazdálkodók egyéb uniós támogatásaival együtt - több modell és referenciaszámítás szerint „mezőgazdasági üzemszinten” határozzák meg, vagyis az uniós kifizetéseket nem csak a termeléstől, hanem a földtől is elválasztják. A jogosultságok pedig vagyoni értékű jognak minősülnek és forgalomképessé válnak, bár lehívásukhoz szükség van arra, hogy egy-egy gazdálkodó a birtokában lévő vagy megszerzett „támogatáscsomaggal” arányos földterületet műveljen. A BPS alapvetően az SPS filozófiáját követné, hiszen szintén elválasztaná a támogatásokat a termőföldtől, a jogosultságokat üzemszinten határozná meg és azokat vagyonértékű, forgalmazható jogokká alakítaná át. A lényeges változás ott következne be, hogy a közvetlen kifizetések teljes kasszáját más elven osztaná el. Első fontos lépésként úgynevezett hektáronkénti alaptámogatást vezetne be, amely kisebb lenne a SPS-es támogatásjogosultságok kiszámításához szolgáló, eddigi hektáronkénti összegnél, illetve a mi esetünkben a SAPS-ban meghatározott hektáronkénti átalányösszegnél. Ez pedig azért következne be, mert a gazdálkodók az uniós pénzek jelentős részét más támogatási formákkal kaphatnák meg. Magyarország esetében például a teljes éves kifizethető forrásmennyiség a BPS-ben nem csökkenne, de a felosztás módja drasztikusan megváltozna. Az alaptámogatásra minden földhasználó igényt tarthatna, de a többi forráshoz már más – sokszor többletkötelezettséggel járó - jogcímekkel juthatna hozzá. Így az uniós támogatások jelentős részét a BPS-ben nem feltétlenül azok kapnák meg, akik a SAPS-ban most hozzáférhetnek.

Nyilvánvalóan a BPS komoly csalódást okozna azon gazdálkodók körében, akik összességében kevesebb támogatást vehetnének igénybe a SAPS-hoz képest. Ez pedig a 2018-as választási évben jelentős politikai kockázatot hordozna a mostani parlamenti többség számára, amely az idei referendumon is jó eséllyel pályázik a győzelemre. A politikai szempontok mellett a SAPS megtartásához az is hozzájárulhatott, hogy a BPS működtetése jóval nagyobb államigazgatási-közigazgatási adminisztrációs feladatokkal járna. Ugyanakkor aggodalmak fogalmazódtak meg azzal kapcsolatban, hogy a kifizetési rendszert működtető Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) 2018-ra képes lenne-e megfelelni a fokozott elvárásoknak. A kormányzati óvatosságot az is táplálhatta, hogy az MVH tavaly keveredett története legnagyobb botrányába, éppen a SAPS-támogatásokhoz kötődő, leleplezett visszaélések miatt, amelyek komoly támogatás-kifizetési nehézségekhez vezettek. Ezért logikusnak tűnhetett, hogy a legegyszerűbb SAPS-nál maradjunk az esetleges további bonyodalmakkal járó BPS választása helyett. Csakhogy a SAPS melletti vokssal a kormány azt is egyértelműsítette, hogy jelentős pénzeket von el az állattenyésztőktől, akiket viszont retorikai szinten folyamatos támogatásáról biztosít. A BPS bevezetésével ugyanis az állattartók jártak volna a legjobban, mivel őket eddig a túlságosan „területközpontú” SAPS elhanyagolta. Bár az unió alapvetően arra törekszik, hogy a termelést a támogatásoktól elválassza, néhány esetben kivételt tesz, és ide tartozik az állattenyésztés is. Ennek oka, hogy termeléshez kötött módon olyan, „érzékenynek” nevezett ágazatok is forrásokhoz juthatnak, amelyek egyébként támogatásokat nem kapnának. Itt a tejtermelőkre, a szarvasmarha-tenyésztőkre, illetve a juh- és kecsketartókra kell gondolni, mert a „puha ágazatokként” kezelt sertés- és baromfitermelés a SAPS-ban nem férhet közvetlen támogatásokhoz, és ez így lenne a BPS-ben is. Az eddigi SAPS-ban Magyarország az úgynevezett 68. cikkely szerint a közvetlen kifizetések évi 10 százalékát csoportosíthatta át más – elsősorban állattenyésztési és szerkezetátalakítási – célokra, amelyből 3,5 százalékot termeléshez kötötten fizethetett ki (saját döntés szerint szinte teljes egészében a tejtermelőknek). A 2014-2020 közötti KAP-ban a 3,5 százalékos részarány 13 százalékra bővül, amely további 2 százalékkal bővíthető, ha a tagországok – például a szójatermelésben - fehérjeprogramokat valósítanak meg. A gond ott kezdődik, hogy a 13 plusz 2 százalékra több más termékpálya – így például a zöldség-gyümölcs ágazat - is bejelentkezik. Ezen kívül állattenyésztési szempontból az is rossz hír, hogy 2014-2020 között fokozatosan le kell építeni az unióból jövő források kiegészítéseként nyújtott nemzeti támogatásokat (top up), amelyeket a tavaly zárult KAP még engedélyezett az állattenyésztők számára is az uniós pénzek 10 százalékos átcsoportosításán túl. Ha úgy döntöttünk volna, hogy 2018-tól a BPS-t választjuk, már 2015-től lehetőségünk nyílhatott volna arra, hogy a 13 plusz 2 százalékos termeléshez kötött támogatás mellett a közvetlen kifizetések további 20 százalékát használjuk fel ilyen célokra. Így elvileg az is elképzelhető lett volna, hogy a teljes közvetlen támogatási keret 35 százalékát az érzékeny szektorokra – köztük az állattenyésztésre – fordítsuk. Ez állattenyésztési szempontból azért lett volna jó, mert így egyáltalán támogatási bázist tudtunk volna teremteni ahhoz, hogy az állattartók a későbbi uniós rendszerekben megfelelő forrásokat kaphassanak, illetve e támogatásokat hosszabb távon is "továbbvihessük". Az eddigi területközpontú SAPS miatt ugyanis ilyen bázisképzésre nem nagyon volt esélyünk. Ezért nem merülhetett fel a BPS korai, 2015-ös alkalmazása sem, mivel itt is állattenyésztési bázisgondok merültek volna fel. Azzal viszont, hogy a SAPS-ot a 2014-2020 közötti teljes uniós ciklusban megtartjuk és a BPS-re egyáltalán nem térünk át, az új KAP-ból kiaknázható állattartási támogatási lehetőségek jelentős részét kihasználatlanul hagyjuk. Más oldalról a 13 plusz 2 százalékos átcsoportosítási lehetőség azt is jelzi, hogy hiába döntöttünk a SAPS fenntartása mellett, ez a kifizetési rendszer már nem lesz ugyanaz, mint amilyen „lebutított formájában” 2007-2013 között volt. Brüsszel ugyanis egyrészt kötelező átcsoportosításokat ír elő a közvetlen kifizetéseken belül, más jogcímeknél pedig - mint a termeléshez kötött támogatásoknál is - a tagországokra bízza, élnek-e átrendezési lehetőséggel. Minden átcsoportosítás azzal jár, hogy a hektáronként kifizethető, biztos forrásként felvehető SAPS-összeg csökken. E szabályozás tehát a BPS-hez hasonló alaptámogatási irányba vezet anélkül, hogy a támogatási jogosultságok és vagyonértékű jogok rendszerét be kellene vezetni. A 2014-2020 közötti KAP-ban a területalapú támogatások és a termeléshez kötött támogatások mellett az úgynevezett „zöldítés”, a redisztribúció, a fiatal gazdák támogatása, a kisgazdaságok egyszerűsített támogatása, a kedvezőtlen adottságú térségek támogatása és az úgynevezett nemzeti tartalék képzése tartozik a közvetlen kifizetések közé. E jogcímek közül a legnagyobb átcsoportosítási részaránnyal a zöldítés és a redisztribúció bír. Zöldítésen az ökológiai területekre, a gyepekre és a diverzifikációra vonatkozó szabályokat kell érteni, amelyek betartatására a közvetlen kifizetéseken belül kötelezően 30 százalékot kell elkülöníteni 2015-től. A redisztribúció pedig olyan átalány többlettámogatást takar, amelyet egy-egy gazdaság számára maximum 30 hektárig lehet fizetni. Bár idetartozik a nagyobb gazdaságok területének „első harminc” hektárja is, e támogatási forma nyilvánvalóan a kisgazdaságoknak kedvez a nagyobbak rovására. Redisztribúcióra a közvetlen kifizetések maximum 30 százalékát lehet fordítani, ha a tagországok saját hatáskörben így döntenek. A kormány ugyanakkor a SAPS fenntartása mellett a közelmúltban arról is határozott, hogy nem él a redisztribúció lehetőségével. A sokáig retteget zöldítésről pedig már korábban kiderült, hogy annak feltételeit szinte minden hazai gazdálkodó teljesíteni tudja, mivel a brüsszeli elvárások időközben jelentősen felpuhultak. A SAPS meghagyása végeredményben tehát azt jelenti, hogy a támogatások újraosztását így lehetetett a legkisebb változtatással megúszni az új KAP szabályozási körülményei között. Ebből pedig egyenesen következik, hogy az egy hektárra jutó, eddigi SAPS-pénzek ily módon csökkennek a legkevésbé a 2014-2020 közötti új ciklusban.

Czerván György, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) államtitkára szerint a gazdálkodók tavaly hektáronként ténylegesen 230 euró területalapú támogatáshoz jutottak, míg ez az összeg a szabályozási szempontból átmenetinek tekintett idei évben 227 euró, 2015-től pedig 214 euró lesz. Magyarország egyébként 2014-2020-ban évi 1,275 milliárd euró éves közvetlen kifizetést használhat fel, és ez az összeg nagyjából megegyezik a tavalyi kerettel, amely az előző KAP-ciklus utolsó éve volt. Ez azt is jelenti, hogy az új KAP-ban az éves teljes magyar támogatásmennyiség nem növekszik 2013-hoz képest.

 Egyes számítások szerint az 1,275 milliárd eurós éves közvetlen kifizetésből Magyarország mintegy egymilliárdot fordít majd SAPS-támogatásokra, a fennmaradó összeget pedig a fentebb említett egyes átcsoportosítási célokra (elsősorban a fiatal gazdákra, a kisgazdaságok egyszerűsített támogatására és a termeléshez kötött kifizetésekre) költi. Ebből is látszik, hogy a büdzsé átrendezése érdemben nem faragja le a SAPS-pénzeket, amelyek éves forintösszegét a forint/euró árfolyam változása sokkal jobban befolyásolhatja majd. A tavalyi rekordárfolyam mellett a gazdálkodók összesen 340 milliárd forint SAPS-támogatást vehettek fel mintegy 5 millió hektárra.

Dr. Madarasi Pál - Drótos Tamás – Tóth János összeállítása
Hernád Völgye Háztáji Közösség

Szavazzunk vagy ne?

Szavazzunk 2014-ben, vagy maradjunk otthon? Én amondó vagyok, hogy ne maradjunk otthon. Az áprilisi időpont vasárnapra esik, ezáltal többen érnek rá harcászati képzésekre, túrázni, esetleg csak összeülni és megvitatni az ügyes bajos teendőket. Akkorra a kertben is lesz munka, a családot is érdemes elvinni egy tavaszi kirándulásra. Vagy egyszerűen csak pihenjük ki a hét fáradalmait. Magyarán azt javaslom, hogy tegyünk akkor is hasznos dolgokat. Valószínű, hogy addig sem jön el a világvége, sem az összeomlás, sem a "forradalom". A régi-új pártok között sem lesz majd olyan, amivel érdemes lenne foglalkozni. Építkezni kell! De ne azoknak a rendszerét építgessük az ő játékszabályaik alapján, akik lassan megfojtanak minket. 

Sokakban él az a vak remény, hogy a választás majd kellemes változást hoz az életünkben. Ki kell hogy ábándítsam őket: nem fog. Hiába is öltöznek ki a négy évenkénti "ünnepi alkalomra", és vitatkoznak nap mint nap lényegtelen kérdéseken. Lehet, hogy megváltozik némileg a politika szinezete, de hogy az újabb gazdasági hatások (hogy romlás vagy javulás, csak nézőpont kérdése) valójában honnét erednek majd, azt valójában csak találgatni lehet, ahogy eddig is. Egy biztos hatás van, ha az ember a saját életét szilárd alapokra építi, és azoknak segít, akik megérdemlik! 

Erkölcstelen, hazug emberekre ne bízzuk rá magunkat! Aki ígérget, az szinte biztos hogy hazudik. Ahol pedig megjelenik a pénz, méghozzá százmilliós mértékben, ott mese nincs! Újra megvárod azt a pár évet, hogy kiderüljön ismét, hogy tévedtél-e? És ha még ki sem derül, mert a kérdés is rossz alapokon lett feltéve? 

Én nem szoktam a pártokat pusztán politikai szempontból bírálni, vagy összehasonlítani. A Jobbikot sem. A terhelő bizonyítékok sorára azoknak lenne a legnagyobb szüksége, akik nem kíváncsik rá. Minden rendben van. Az üzletember üzletember, a tolvaj az tolvaj. Űzik a szakmájukat, keresik a pénzt. Ki ilyen, ki olyan színekben. Majd csak egyszer eljön az ideje, hogy megfizessünk nekik, hogy megkapják a jutalmukat. A rombolás könnyű, beszélni nem igényel sok energiát, az építéshez viszont érteni kell, és nem megy egyik napról a másikra. Egyik kampányidőszakról a másikra. Azokat az időket elő kell készíteni, amikor lesz esély arra, hogy a főbűnösök is megfizessenek! Lehet, hogy ezek az idők lesznek azok, amikor az emberek a puszta túlélésért fognak küzdeni - sajnos sejthető, hogy inkább kevesebb, mint több sikerrel. 

Nekem leginkább azokkal van problémám, akik elhitették magukkal, hogy tesznek valami hasznosat, sőt magasztosat. Ők azok, akik próbálják elhitetni másokkal is, hogy a megalkuvás nem is megalkuvás, a hazugság valójában taktika - sőt - igazság. Lezsidózzák, lecigányozzák, lebomlasztózzák azokat, akik kibábrándultak. Kiválónak érzik magukat, a társadalomból kimagaslónak, pedig ugyanolyan hétköznapi emberek, hétköznapi élettel. És mint tudjuk a mai átlagember hétköznapi életében lehet kifogásokat találni. Sikerül is lépten - nyomon. 

Vannak (a többség), akik pár év után fáradt arckifejezéssel hátradőlnek és azt állítják: "már sokat / eleget tettem a nemzetért!" Az ilyen ember nem tett semmit, mert félbehagyta. És még meg sem néztük, hogy ért egy fabatkát is az a tevékenység? Nemzetünk szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha. 

De itt álljunk meg egy szóra, és gondoljunk valami másra! 

Kié az igazi felelősség? 

Szerintem a legnagyobb felelősség azoknak a vállán fekszik, akik rájöttek, hogy másképpen kell csinálni. Az ő passzivitásuk az egész pályát átengedi azoknak, akik ámítanak másokat, és azoknak akik önmagukat is ámítják. 

Hármas választás elé vannak állítva emberek százai, ezrei évről évre: folytatják úgy, ahogy eddig csinálták (az adott szervezeten belül, vagy új szervezetben), kiszállnak a játékból és inaktívakká lesznek, vagy végre elkezdik úgy csinálni, ahogy helyes! 

Sajnos ezt a harmadik lehetőséget manapség is igen kevesen választák! Talán még kevesebben, mint eddig - pedig az intő példák egyre csak gyűlnek. Ugyanis attól, hogy valaki kiábrándult valakikből, még nem feltétlenül változik meg. Ebből kifolyólag ha új szervezetbe lép be, nagy valószínűséggel ugyanott fogja folytatni, ahol abbahagyta. Erre sok példát láthattunk már, és sajnos fogunk is! Nem hallgatnak a figyelmeztetésekre: időpazarlás, ismét csalódni fogsz! 

A kritikát személyes példamutatás kell kövesse, minden esetben. Minden ember esetében. Olyan szervezetben kell dolgozni, olyan társaságokkal kell együttműködni, ahol az egyén önmaga is fejlődni tud. Ahol szilárd alapokra maradandó dolgok épülnek. Az egyéni szellemi és lelki fejlődés alapvető követelmény, a csalódást pedig csak folytonos munkával, és odafigyeléssel lehet elkerülni. Ha nem akarsz birka lenni, akkor változz farkassá. Ha nem megy, akkor pedig sértődötten kiabálj tovább a karámon belül, a kerítés széléről - vagy keress egy másik nyájat! 

Kitartás! 
Vésztői Gyula

A JÓZSEFVÁROSI MŰEMLÉK PÁLYAUDVART IS ELLOPJÁK

MÉG A PÁLYAUDVARUNKAT IS ELLOPJÁK

Nyílt levélben kérte neve eltávolítását a Holokauszt Emlékközpont Téka és Információs Központjáról Randolph L. Braham holokausztkutató vasárnap, valamint jelezte, hogy a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét is visszaküldi. (origo)

A vén holomesélő és hamisító, akinek a könyveit a kommunista rendszerben többször kiadták, most kiakadt azon, hogy az Orbán-kormány a Horthy-rendszert, úgymond, tisztára akarja mosni...Nevetséges vádak. A Horthy-rendszert nem kell tisztára mosni, de a magyar történelem semmilyen fejezetét sem, mert nincs miért szégyenkeznünk. A magyar történelem utolsó ezer éve a hazaárulókról és főleg a belső ellenségeinkről szól, akik minden esetben ellenséges idegenek voltak. Az Orbán-kormánynak helyes döntése volt, hogy helyreállítatta a Várkert-bazárt és a Kossuth-tért is visszaállítják a háború előtti állapotába, beleértve a Tisza István emlékművet és az Andrássy-szobrot is. Ez mind helyes döntés volt, hiszen ennek keretében a Rákóczi emlékművet is felújították elhanyagolt állapotából. De ezt a visszaállítást kellett volna folytatni a Szabadság-téren is, amit már 25 éve követelünk! Az csak egy pici ügy volt, hogy a patkány Károlyi szobrot végre eltüntették a a parlament mellől, de ezt kellett volna csinálni a szovjet mocsokkal is, ami még mindig ott van és rendőrökkel őrzik. Addig nem lesz rendszerváltás nálunk, amíg ez a szemét el nem tünik onnan és vissza nem állítják eredeti helyére az Ereklyés Országzászlót a négy irredenta szoborral és a többi kisebb akkori emlékművel. Kép: amikor mélygarázst csináltak a térre, a szovjet emlékműnél semmilyen csontot, sem orosz csontokat nem találtak! Tehát a szemetet a szemétdombra kell vinni.

A holokauszt szónak két jelentése van.

Az egyik azt jelenti, hogy "EGÉSZEN ELÉGŐ ÖNKÉNTES ÁLDOZAT"

A másik változat pedig "PADLÓFŰTÉST " jelent.

A lényeg az, hogy egyik után sem jár végkielégítés, sem kárpótlás, se jutalom, se prémium. Legfeljebb nyereségnek vehetnénk azt, ha minden zsidó önként és dalolva elégne egészen, hisz ezt jelenti a szó. (olvasónktól)

A JÓZSEFVÁROSI MŰEMLÉK PÁLYAUDVART IS ELLOPJÁK

A sorstalanok ott akarják megnyit saját maguk számára a Sorsok Házát, amit aztán a külföldieknek és a hazai iskolásoknak mutogatnának, agymosott és zsidóbérenc tanárok kiséretében...Kép:NOL
http://amagyaroldal.hu/hirek/content/sorstalanoknak-kuss

Az egyik vakcina adalékanyag: az alumínium-hidroxid idegrendszeri betegséget okoz

Az öbölháborút követő évben (1991) a rengeteg visszatérő amerikai katona egy sor rejtélyes tünetet tapasztalt magán, amit az orvosok és a tudósok végül “Öbölháború-szindrómának” tituláltak… ha másért nem hát azért, mert egyszerűen nem tudták azonosítani a különböző tünetek központi okát. Számos definíció létezett, de talán a legátfogóbb közülük a Wikipediában található meg: Öbölháború-szindróma, más néven öbölháborús betegségek egy krónikus multiszimptómás betegségek csoportja, amely a Perzsa- öbölből visszatérő katonai veteránok és polgári munkásokat érinti. Sokféle akut és krónikus tünet is kapcsolódik hozzá, beleértve a fáradtságot, izomfájdalmat, kognitív problémákat, kiütéseket és hasmenést. Alumínium-hidroxid Az öbölháborús veteránok nagyon nagy százalékban szenvedtek az öbölháborús- szindrómától. A katonák több mint egyharmada: vagyis körülbelül 250.000 a 697.000 veterán közül- a “National Academy of Sciences” szerint. 2009-ben a “Journal of Inorganic Biochemistry”-ben megjelent tanulmány azt állítja, hogy az alumínium-hidroxid lehet az elsődleges bűnös. Az Öbölháború-szindróma egy több betegséget magában foglaló jelenség, amely azon veterán nyugati hadseregek katonáit súlytja, akik 1990-1991 között voltak bevetésen a Perzsa öbölben. Az Öbölháború-szindróma mutathat neurológiai deficitet, beleértve a különböző kognitív diszfunkciókat és motoros neuron-betegségeket, az utóbbi gyakorlatilag megkülönböztethetetlen a klasszikus amiotrófiás laterális szklerózistól (ALS). Lehetséges okai közé tartoznak a vakcina adjuvánsként is használt alumínium-hidroxid mérgező hatásai. A tanulmány, amit a kanadai kutatók a “Department of Ophthalmology and Visual Sciences” tanszéken, a University of British Columbián, Vancouverben végeztek, egy sor olyan kísérletet mutat be, amelyben a kutatók hím egerekbe szubkután( bőr alá) két adagban fecskendeztek be alumínium- hidroxidot, és vizsgálták annak toxicitását. Ez az adag egyenértékű volt az emberi adaggal.SMALL POX SHOT Később a kutatók immunhisztokémiai módszerrel megvizsgálták az állatok gerincvelőjét és agyuk neuromotoros kérgét. Az alumíniummal kezelt egerek szignifikánsan megnövekedett motoros neuron apoptózist és megnövekedett reaktív asztrocita számot, valamint mikrogliális proliferációt mutattak a gerincvelőben és az agykéregben. A Morin festék kimutatta az alumínium jelenlétét a motoros neuronok citoplazmájában, néhány neuron pozitív volt hiper-foszforilezett tau-fehérje jelenlétére is, ami patológiás fémjele a különféle neurológiai betegségeknek, köztük az Alzheimer-kórnak és a homlok-halánték dementiának. Az öbölháború-szindróma további okai? Egy második kísérletsorozatban a tudósok az egerekbe hat adag alumínium- hidroxidot pumpáltak, majd elvégzték viselkedési elemzéseiket. Itt már az derült ki, hogy az alumínium jelentős károsodásokat okozott több motoros funkcióban, valamint csökkentette a memória kapacitását. Az Öbölháború szárazföldi fázisa mindössze 100 óráig tartott és 1991 február végén kezdődött, de a csapatok Kuvaitban és Irakban a szárazföldön, mérgező környezetben több hónapig állomásoztak. 1995-2005 között azok egészségügyi állapota akik ott állomásoztak, fokozatosan rosszabbodott- összehasonlítva a hadsereg azon részével akik nem kerültek bevetésre az ottani harci övezetben. Az érintettek számos problémát tapasztaltak, kezdve új krónikus betegségek kialakulásától a funkcionális károsodásokig. Ismételt klinikai vizitek Operation Desert Stormés kórházi tartózkodások után is jelentkező krónikus fáradtságtól és a kapcsolódó tünetektől, poszttraumás stressztől és egyéb más problémáktól szenvedtek. Egy 2009-es tanulmány és más kutatások arra mutattak rá, hogy a szindrómát a szegényített urán (az amerikai tankok használták az iraki tankok ellen, valamint a US Air Force repülőgépei, mint az A-10), a szarin gáz, az égő olajkutakból származó gőzök, bevetés előtti vakcinák és pszichológiai tényezők okozták. Két anyag – a piridostigmin (antitoxin idegi szerek ellen) valamint a szerves foszfort tartalmazó növényvédő szerek használatát is erősen és rendszeresen hozták összefüggő ok-okozati kapcsolatba az Öbölháború szindrómával. Elég visszanéznünk tehát a történelembe és az öbölháborús veteránok esetéből megérthetjük az idegmérgek hatásait. Az alumínium-hidroxid egyértelmű idegméreg. Akkor miért pumpálják tele vele gyermekeinket életük első 6 évében?????

Natura Hírek

Ismét egy külpolitikai égés

Jelen hatalom már megint bemutatta mekkora szakértők a politikához. A Fidesz nem politikai, hanem gazdasági-hatalmi tömörülés, és mint ilyen nem is igazán ért a politikához. Semmi következetesség nincs benne, sodródik a világgal, és ott próbál horgászni, ahol éppen lehet.

A legújabb "zseniális" ötlet, hogy a magyar állam pénzt ad Szíriának, főként egészségügyi és humanitárius célokra 100 000 eurót. Komolyan belegondolva a történtekbe, ez már-már olyan , mintha a magyar kormány ágyékon rúgná saját magát. Annak idején, még a keleti nyitás előtt (mert ugye a Fidesz keleti nyitása nem oly régi történet) amikor a szíriai háború kitört, hazán elsőként dobta ki az országból a szír nagykövetet. Mert a magyar bábkormány nyelve nagyon fürge, túl kellett tenni mindenkin, a leggyorsabban kellett gazdáiknak bizonyítani.

Nos politikai analfabétáink nagy szorgalmukban elsőként kihajították a nagykövetet, most, hogy a keleti nyitás megtörtént, elsőként szaladnak kiköszörülni a csorbát, ezt leginkább pénzzel próbálják, hiszen az az ő értékmérőjük. Pár hónappal ezelőtt megírtuk, hogy kíváncsiak leszünk, a magyar kormány hányadikként fut majd Damaszkuszba egy kis pénzért és üzletért, mivel mára szinte biztosra vehető a volt rendszer fennmaradása. Olyan vastag a képükön a bőr, hogy fel sem veszik, mennyire megalázó és égő helyzet ez.

Azok számára azonban, akik a politika világában mozognak, mindez csak egyet bizonyít. Olyan erő irányítja hazánkat, amely nem politikai, semmi kül- vagy belpolitikai stratégia nincs benne. Nem hű senkihez, és nem foglalkozik semmi mással, csak azzal honnan lehet egy kis üzletre szert tenni.

http://www.hidfo.net/2014/01/26/ismet-egy-kulpolitikai-eges

László András: Szuverenitásunk kérdéseiről

Magyarország helyzetét 1945-től napjainkig kevesen értékelik és értelmezik helyesen. A kommunistákról nem érdemes – e helyen – beszélni, hiszen számukra Hazánk és Nemzetünk meggyalázott volta jelentette a „szocializmus felépítésének” bázisát. Azonban sajnálattal állapítható meg, hogy a politikai összefüggéseket egyébként érteni látszó, jó érzésű felnőtt és érett emberek körében is milyen torz nézetek tenyésznek. Ezek tömkelegéből ki kell emelnünk egyet, egy olyat, amellyel kapcsolatban az értetlenség tűrhetetlennek tekintendő, s amely kritérium-értékkel bír, mivel ennek el nem fogadása vagy azt jelzi, hogy az illető lényegileg és igazán nem ért semmit, s politikáról nem lenne szabad egy szót sem szólnia, vagy pedig arra utal, hogy haza- és nemzetszeretete, amelyhez korábban kétség sem fért, mégiscsak megkérdőjelezhető. Miről van tehát szó tulajdonképpen?
Az elvadult kommunisták kivételével ma mindenki arról beszél, hogy 1945-től 1991 közepéig Magyarország szovjet megszállás alatt állt; némelyek – óvatosabban – csak szovjet katonai jelenlétről mernek–szeretnek nyilatkozni. Ezzel azonban az, aki önmaga helyét nem a politikai baloldalon kívánja definiálni, nem érheti be. Az elgondolható legkeményebb határozottsággal ki kell mondanunk és ki is mondjuk, hogy: Magyarország egésze 1945. április 1-jétől 1991. június 30-án 24 óráig ellenséges katonai megszállás alatt állt. 'Ellenséges' – ezen van a hangsúly! Nem „idegen” katonai jelenlétről volt szó, hanem a legádázabb ellenség ellenséges és rémuralmat megvalósító megszállásáról, hazánknak az ellenség által történő leigázásáról.
Az ellenséges vörös hordák ellenséges alapokon nyugvó megszálló jelenléte – mint olyan – nem minősíthető, de ennek a vitathatatlan ténynek olyan vonzatai voltak, s vannak még ma is, amelyekről – ha röviden is – szólnunk kell. Az ellenséges megszállás a hatalom törvénytelen bitorlását jelentette, amelyhez politikai–történeti szemetek asszisztáltak – szolgák és bábok szerepében, az államhatalom és az államigazgatás képviselőinek hazudva magukat. Egy ellenséges megszállás alatt álló ország, amelynek minden mozdulatát az ellenséges megszállók határozták meg és írták elő: semmiféle érvényes szerződést és megállapodást nem köthetett, mert ennek csak a szuverenitás lehetett volna az alapja, viszont az ellenséges megszállás alatt álló és az ellenséges megszállók által meghatározott ország nem lehet szuverén. Magyarországnak – az ellenséges megszállást követően – az ország határain belül – nem volt és nem is lehetett törvényes kormánya, sőt – ezt is ki kell mondanunk! – tulajdonképpen semmiféle kormánynak nevezhető kormánya nem volt. Nem volt – az ország határain belül – igazi Országgyűlése sem, igazi államfője sem.
Ennek megfelelően a szerződések – mint megjegyeztük – semmiféle érvénnyel nem bírhattak, vagyis sem akkor nem voltak szerződéseknek tekinthetők, sem pedig ma – visszatekintve – nem mondhatók azoknak. E tekintetben elsősorban magát az úgynevezett „fegyverszüneti egyezményt” kell megemlítenünk, amely – a fentebb elmondottak értelmében – semmiképpen nem minősíthető érvényes szerződésnek, sőt még érvénytelennek sem, mert az érvénytelenség ilyen fokára a közönséges érvénytelenség vonatkoztatása a legképtelenebb eufémizmus lenne.
Az ellenséges megszállás ott és akkor kezdődött, amikor a szovjet hordák betörve megvetették a lábukat. Bestiális jelenlétükről már sokan és sokfélét megírtak, így ezekre itt nem térünk ki. Az ország teljes megszállása 1945. április 4. és 10. között perfektuálódhatott, de fogadjuk el a „hivatalos” véleményt, – április 4-ét. Az ország történetének az első teljesen egyértelmű gyásznapja ez volt. Ehhez képest a mohácsi csatavesztés és a török hódoltság kezdete – bár azok is katasztrófák voltak – jelentőségükben elenyésznek. Ott is az ellenség diadalmaskodott, de olyan ellenség, amely – ha valami merőben idegent is képviselt – alapvetően nem Isten- és emberellenes idegenséget, mint ahogy azt a szovjet és kommunista ellenség tette, a legterrorisztikusabb módon és eszközökkel.
A trianoni békekényszer is végletesen jogtalan volt – és teljesen igazságtalan –, de ott és akkor mégiscsak törvényes jogosítványokkal rendelkező, tisztes és kvalifikált politikusok voltak jelen, s megtört szívvel engedve a kényszernek írták alá e szégyenletes, a szabadkőművesség által komponált „békeszerződést”. Az úgynevezett „párizsi békekötés” – még a trianonihoz képest is – egészen más volt; Magyarországon ugyanis – mint már megjegyeztük – tulajdonképpen nem volt kormány, nem volt parlament és nem volt államfő, mert az, ami volt, annyi joggal sem rendelkezett, mint azok, akik egy kocsmában részegen „átveszik a hatalmat”. Az ellenség által bársonyszékbe ültetett (1919-es) bolsevista gonosztevők és az ellenséggel kollaboráló, hazaáruló lakájaik nem rendelkeztek semmiféle igazi jogosítvánnyal ahhoz, hogy békét köthessenek, s az ellenség olyan ellenség volt, amelyikkel egyáltalán nem is lehetett volna soha békét kötni: a bolsevisztiko-kommunista szovjet uralommal egy törvényesen működő magyar állam sem köthetett volna békét; az angolokkal és az amerikaiakkal talán – messzemenő fenntartások mellett – igen, de a szovjetekkel sohasem.
Magyarország törvényesen megválasztott vagy kinevezett államférfiait a Szovjetunió szövetségesei – mint „háborús bűnösöket” – átadták a szovjetek által bitorolt hatalom magyarországi – magyarnak semmiképpen nem nevezhető – ágenseinek. A „népbíróságok” – természetesen – nem voltak bíróságok, hanem a terrorgépezet legeslegaljasabb és legvisszataszítóbb teratómái. A törvényes magyar államférfiak sokaságát gyilkolták meg, – mert a kivégzést törvényesen elítélteken szokták végrehajtani, s itt törvényes vagy bármiféle elítélésről szó sem lehetett, mert ahhoz igazi bíróságra lett volna szükség.
Magyarországon nem egyszerű jogtalanságok vagy törvénysértések történtek, mert a törvénysértéshez valamilyen törvényes keret legalábbis elvi meglétére van szükség. Az igazi törvényességet Magyarországon a vadállati ellenség, s az ellenségnél is förtelmesebb kiszolgálóik elsüllyesztették, s amit a helyére tettek, annak semmiféle törvényhez és törvényességhez még a legcsekélyebb köze sem volt.
Az 1956-os szabadságfelkelés és szabadságharc ellen az állítólagosan „megbékélt” ellenség ismét nyíltan hadba szállt. Voltak és vannak, akiknek még ezek után sem nyílt ki a szemük, vagy ha mégis, akkor nem eléggé.
Mi – és ez nyilvánvaló – Nagy Imrét sem fogadtuk el és nem is fogjuk elfogadni soha. Az egykori belügyminiszter, Berija kegyeltje – belügyminisztersége idején – túltett Péter Gáboron, s ez akkor köztudott volt, ám a hitványságnak az a foka, amit Kádár János produkált még az itteni viszonyok között is szinte egyedülállónak tekinthető. Az, hogy ki mit tett önként és örömmel vagy mit tett parancsra – érdekes lehet az oknyomozás szempontjából, esetleg a pszichológiai megközelítés vonatkozásában, de lényegesnek semmiképpen sem mondható. Lehet, hogy Kádár önként tette, amit tett, lehet, hogy kötelezték vagy kényszerítették – végül is mindegy. Tisztességes ember el sem juthat odáig, hogy a nemzet hóhérjának a szerepére felkérhessék, vagy e szerep elvállalására kényszeríthessék, s ez, ennél összehasonlíthatatlanul kisebb szerepek esetében sincs másként.
Magyarország – 1988 és 1989 forrongó belső mozgásain át- elérkezett 1990-hez, az úgynevezett rendszerváltozás évéhez. Nem tehető kérdésessé, hogy valóban történtek változások, de az, hogy a rendszer igazán nem változott meg – bizonyos. Ha – jelképesen – 180 fokosnak tekinthető a totális rendszerváltozás mint fordulat, akkor a változás 45 fokos nyolcadfordulatnak sem minősíthető, inkább csak 30 fokos tizenketted fordulatról lehetne beszélni. Ennyi változás talán valóban történt, mégpedig a „rendszerben”, több nem, de erre 1990-ben még nem is volt meg a lehetőség, hiszen még mindig ellenséges katonai megszállás alatt állt az ország. Több, mint egy évvel a „szabad választások” után hagyták csak el Magyarországot az ellenséges megszálló csapatok. Addigra már belülről is biztosították azt, hogy igazi és jelentős rendszerváltozás ne mehessen végbe. így a jelenlegi parlamentnek sincs semmiféle igazi legitimitása, hiszen az ellenséges megszállás által biztosított kommunista rendszer szukcesszióján alapul.
Hozzávetőleg a következő választások után kerül hazánk és nemzetünk olyan helyzetbe, hogy itt egy tényleges és teljes rendszerváltozás legyen, nem automatikusan, mert a választások a megszálltságtól való időbeni eltávolodásból következően még nem válnak igazán legitimmé, csakis akkor, ha az akkori Országgyűlés és kormány abszolúte elhatárolódott elődeitől, ami egyébként előfeltétele lenne annak, hogy de facto, de iure és de veritate egyértelműen Országgyűlésnek és kormánynak legyenek tekinthetők e szervek.
Az ellenséggel kötött szövetségtől és e szövetség létrehozóitól való elhatárolódás meg nem tétele miatt nem lehet igazi és végigvitt rendszerváltozásról beszélni. Az ellenséges megszállókkal együttműködők, a kollaboránsok az általánosan hivatalos megítélés szerint nem tekinthetők ellenségnek; ellenségnek – még ma is az ellenséggel szembeszállókat tekintik. Az ellenséghez – a lehető legalávalóbb és legádázabb ellenséghez – való átállás, az ellenséggel szembeszállók hátbatámadása még ma is politikai érdem, – az általánosnak tekinthető hivatalos megítélés szerint. Az ellenségnek emelt emlékművek előtti hódoló megjelenés és koszorúzás még ma is bevett és hivatalos aktus. Az „ellenállónak” (értsd: az ellenség oldalán az ellenséggel harcolók alattomos hátbatámadóinak) a „tisztelete” – még ma is úgyszólván kötelező.
A világot irányító sötét erők – a szabadkőművesek és társaik, valamint az ezekkel szerves kapcsolatban állók – ma is kötelezik Magyarország hivatalos politikájának alakítóit, hogy az antikommunizmust erősen limitálják – a kommunisták és „volt-kommunisták” nem kis örömére –, viszont a vélt vagy valóságos jobboldal, különösen a szélsőjobboldal ellen lépjenek fel, méghozzá a lehető legkeményebben. A sötét erők magyarországi ágensei azzal, hogy mi az ultra-jobboldaliság, és hogy az miben különbözik a szélsőjobboldaliságtól, még nincsenek tisztában, ha egyszer megtudják, akkor azt is meg fogják tudni, hogy 'a sötétség uralmára való törekvéssel', a szkotazmokratizmussal, kik állnak igazán szemben.
Egy ország és az országban élő nemzet szuverenitásáról csak akkor lehet beszélni, ha azt idegen és kényszerítő erők nem határozhatják meg. Különösen érvényes ez az idegen és ellenséges erők kényszerítően meghatározó szerepével kapcsolatban. Magyarország több mint negyvenhat éven át ellenséges megszállás alatt állt. Magyarország egészen a Szovjetunió megszűntéig a Szovjetunió érdekszférájához tartozott, ezt követően a Független államok Közösségének az érdekszférájából automatikusan nem került ki, s ha a Szovjetuniót – bármiféle néven – restaurálnák, Magyarország újból ehhez az érdekszférához tartoznék.
Magyarország 1990 tavasza óta – a Szovjetuniótól való teljes eloldódás nélkül – a nyugati országok, különösképpen az Egyesült államok gazdasági befolyása éspedig keményen meghatározó erejű befolyása alá került. A nyugati országok és az Egyesült államok viszont – a lehető legerősebben – (titkos erők) befolyása alatt állnak (egészen más módon, de ugyanazon erők befolyása alatt, mint a Szovjetunió).
A sötétség erői és ezek magyarországi ágensei magukénak tudják a jelenlegi politikai ellenzéket – s a Nemzetközi Valutaalapon és a Világbankon keresztül –, befolyásuk alatt tudják tartani a kormánykoalíciót és magát a kormányt is. A kormánykoalíció pártjainak a soraiban és a kvázijobboldali ellenzék körében, valamint a függetlenek között vannak, akik elutasítják ezeket az ördögi befolyásokat, sőt megkísérelnek szembehelyezkedni azokkal. Ezek mindenképpen – ezen összefüggések tekintetében – szövetségeseink.
A szuverenitás eléréséig hosszú utat kell bejárni. Olyan utat, amely javarészt harcnak, küzdelemnek tekinthető. A szuverenitás helyreállítása és megvalósítása, majd ezt követően megszilárdítása – szimbolikusan – 180 fokos fordulatot kell, hogy jelentsen az 1990-es választást közvetlenül megelőző időszakhoz, és több mint 150 fokos fordulatot a jelenlegi helyzethez képest. Ez az ellenséges megszállás előtti helyzet – ha akárcsak pillanatokig tartó – de iure helyreállítását is implikálja. Erről a bázisról lehetne megindítani az ország restaurációját a maga teljességében. Ezt viszont meg kell előznie az államhatalom és államigazgatás öntörvényesítésének, ami az ellenséges megszállás és az ellenséges indítékú gazdasági megszállás összes konzekvenciájával való végleges és deklaratív szakítással venné kezdetét. Ehhez a hatályos „alkotmányosság” és „törvényesség” eszközeivel is el lehetne jutni; nem előbb az 1998-as – feltehetőleg majd megtartott – választásoknál, de nem is később a 2002-ben esedékesnél. Addig mindent el kell követni annak érdekében – bármilyen szerények is az eszközeink és a lehetőségeink –, hogy Magyarországon is, de Európában és az egész világon megerősödjenek az alapvető erkölcsi, emberi és nemzeti értékek.

Őfelsége alattvalói ferde szemmel néznek ránk

A kelet-európaiakat az Európai Unió másodrendű állampolgáraivá akarják süllyeszteni a gazdagabb tagállamok. Nagy-Britannia – a közösségi jogot felrúgva – máris megnyirbálta a szegényebb fertályról érkező munkavállalók szociális juttatásait, és e lépés a többi nyugat-európai országtól sem idegen.

Elsőnek a brit munkásokat vegyétek fel! – tüntetés a kelet-európaiak ellen

Az Európai Unió régi tagállamaiban már legalább két éve ferde szemmel néznek a földrész szegényebbik feléről érkezőkre. Az indulatokat most az korbácsolta magasra, hogy januártól a román és bolgár munkavállalók is korlátlanul mozoghatnak az európai munkaerőpiacon. A brit Telegraph napilap arra figyelmeztetett, hogy így 29 millió balkáni kap jogot, hogy Nagy-Britanniában éljen és dolgozzon. Az utóbbi hónapokban az angol sajtó egy része és a kormány is tényként kezelte az állítást: az EU legszegényebb térségéből tömegesen érkeznek majd munkavállalóknak álcázott léhűtők, akik a brit adófizetők pénzén élősködve igénybe veszik a szociális juttatásokat. Nyugat-Európában – az iszlám bevándorlók után – új ellenségképet alakítottak ki. Az ötletgazda két éve az addig az iszlám európai terjedését ostorozó holland Geert Wilders, a Szabadságpárt elnöke volt, aki a megszorító intézkedések okozta indulatokat sikerrel irányította át az iszlám közösségről a kelet-európai munkavállalók felé.
Wilders legjobb tanítványának David Cameron bizonyult, amikor tavaly év végén kikelt a kelet-európaiak ellen, mondván: csak a juttatásokért jönnek Nagy-Britanniába. Ezért idén év elejétől szigorította a szigetországba érkező kelet-európai munkavállalók szociális ellátását: mostantól az újonnan jöttek az első három hónapban nem kaphatnak munkanélküli-segélyt.
Miután a feltételezésekkel ellentétben a román és bolgár munkavállalók nem özönlötték el Angliát, Cameron a legnépesebb kelet-európai bevándorlóközösség, a lengyelek ellen fordult. (A 1,5 millió kelet-európai bevándorló közül minden harmadik lengyel.) Jaroslaw Gizinski, a Heti Válasz varsói tudósítója szerint országában leginkább az verte ki a biztosítékot, hogy a brit kormányfő kijelentette: meg kell vonni a lengyelektől a családi pótlékot, mert azt hazautalják. Erre Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter viszont úgy reagált: „Azok a külföldiek, akik hozzájárulást fizetnek a brit társadalombiztosításhoz, jogot formálhatnak a juttatásokra is.”
(Heti Válasz)

Bal-Rad komm : Őfelsége alattvalói-és Őfelsége Udvartartása-(lévén szó most itt Britanniáról) a szigetországukba érkezőket sohasem tekintették kedves vendégnek! Ha szükség volt rájuk-mondjuk igy-elviselték őket! Bár jobbára Őfelsége alattvalói szerettek inkább ellátogatni némi beszereznivaló után külországokba.
Őfelsége alattvalói szivesen elviselték a volt szocialista országok uniós csatlakozását, amig az Brittaniának zsákmányszerzési lehetőséget jelentett. Csakhát mostanra a zsákmány elfogyott-véget ért a jó világ! Szeretnék hát a Csatornán túl látni a gyarmatok népeit!
Őfelsége alattvalói CSAK jól tejelő turistákat szeretnének látni a ködös Albionban!
Őfelsége alattvalói szerint ezek a Közép-Kelet-európaiak rontják a Birodalom összképét, és pénzügyi egyensúlyát.
Őfelsége alattvalói kissé el vannak szállva önmaguktól!
Őfelsége alattvalói jobban kedvelik a muszlimokat!
Hát!-leljék bennük kedvüket!

Felfegyverkeznek – Napalm bevetését is tervezik a szélsőségesek Kijevben

- Nem lehet eloltani. Tüzes kínhalál… -

Vitaliy Zakharchenko, ukrán belügyminiszter tájékoztatása szerint, az ellenzéki tüntetők napalm keverékeket terveznek bevetni a rendőrség egységei ellen. – Valamint a radikálisok egy része harci egységekbe szerveződött, ezek a csoportok már részben felfegyverkeztek, s kézi lőfegyverekkel rendelkeznek.

Az Ukrán Belügyminisztérium olyan információk birtokába jutott, melyek szerint; a szélsőséges lázadók a fegyverkezés mellett olyan pokoli gyújtóbombát is bevetni készülnek a Berkut egységei ellen, – melyet a testtel való érintkezés esetén eloltani sem lehet, csontig éget és így fájdalmas kínhalált okoz. – Ez a Napalm.

A tüntetők bázisán nagy mennyiségben tárolják azt a tüzes keveréket, melynek tulajdonságai az említett anyagra emlékeztetnek.

Victor Pashchenko, az Ukrán Belügyminisztérium Törvényszéki Kutatóközpontjának korábbi vezetője, aki régi veterán robbanóanyag szakértő és élete folyamán több mint 30 ezer robbanóanyagot semlegesített, – elmondta, hogy az ilyen gyújtó-robbanó keverékek rendkívül veszélyesek.

A radikális tüntetők által tárolt gyújtó koktél, a dízel üzemanyagon, vagy a benzinen kívül tartalmaz még egy olyan ragacsos anyagot, (kondenzált habot), mely a gyulladás után rendkívül intenzíven és magas hőfokon lángol. – A ragacsos lángoló keverék beleragadva a a ruhába, bőrbe, iszonyú fájdalmat okozva ég, – s nagyon nehéz, sőt szinte lehetetlen eloltani.

Ezen anyag által okozott égési sérülések olyan súlyosak, hogy sokszor halálhoz vezetnek. – Viktor Pashchenko bizonyos abban, hogy ilyen veszélyes robbanó elegyet csakis egy, vagy több szakember tud előállítani.

Ezzel kapcsolatban pedig a belügyminiszter, Vitaliy Zakharchenko kijelentette, hogy a látszólagos civil tüntetés mögött, szabályos katonai tervezés folyik, előre meghatározott forgatókönyv szerint. Erre utal az is, hogy a radikálisok egy része már harci egységekbe szerveződött, ezek a csoportok részben felfegyverkeztek, s kézi lőfegyverekkel rendelkeznek. – Ehhez az előre tervezett doktrínához szorosan kapcsolódik az is, hogy a lázadók az új gyújtófegyvert, a napalmot készülnek bevetni a rendőrök ellen.

A rendőrség kijelenti; ha bebizonyosodik, hogy a tüntetőknek álcázott lázadók bevetik a napalmot a rendőrök ellen, azt a rendőrség minden esetben gyilkossági kísérletnek fogja tekinteni és ennek megfelelően jár majd el.

Szabad Riport Tudósító Iroda

Forrás: Ukrán Belügymnisztérium

„Pszichiátriai szerek: tompa tudat, üres szemek. Nincs valódi gyógyulás, csak a sok mellékhatás

Hangzott a tüntetők kántálása a Kongresszusi Központ előtt január 25-én a Magyar Pszichiátriai Társaság VIII. Nemzeti Kongresszusán. Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány által szervezett békés demonstrációin az összegyűltek a pszichiátriai visszaélések és a súlyos mellékhatásokat okozó tudatmódosító antidepresszánsok ellen tiltakoztak.

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány 1994 óta működik Magyarországon és számtalan pszichiátriai károkozásról és visszaélésről lebbentette fel a fátylat ezekben az években. Több ezer oldalnyi bizonyítékot és dokumentációt gyűjtöttek össze egyedi estekkel kapcsolatban, amikor a pszichiáterek a gyógyítás köntösébe bújva súlyos mértékben sértettek emberi jogokat, illetéktelenül tartottak bezárva embereket intézményekbe, erőszakot, olykor nemi erőszakot alkalmaztak betegeken. Nem beszélve a súlyos mellékhatású tudatmódosító szerekről, amit előszeretettel írnak fel már egész kicsi gyermekek számára is. Ezen szerek mellékhatásai között van az agresszió és az öngyilkosság is, ami sajnos számos esetben be is következett ilyen szerek szedése alatt.

Dobos János, az alapítvány elnöke a tüntetésen elhangzott beszédében a következőket mondta:

Nem kérdéses, hogy a tényleges mentális problémáktól szenvedő embereknek szükségük van egy olyan elme-egészségügyi rendszerre, amely hatékonyan segít nekik, hogy mentális kínjaiktól megszabadulva, lelki erejüket visszanyerve újra a társadalom hasznos tagjaiként működhessenek. Sajnos azonban a tapasztalat már régóta azt mutatja, hogy napjaink pszichiátriája alkalmatlan ennek a feladatnak az ellátására. Már az elnevezés is ellentmondást mutat, hiszen a pszichiátria szó lélekgyógyászatot jelent, a pszichiátria viszont elutasítja az emberi lélek létezését – szakmájuk alapvető tárgyát. A Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke, Lehóczky Pál a jelenleg zajló kongresszus meghívójában a következőt írta:
»Mi, a lélek húrjain játszó pszichiáterek, a lélekgyógyászatban tevékenykedő szakemberek meg akarjuk mutatni, hogy a test akkordjai, a lélek és test harmóniáját szolgáló összhangzattan is foglalkoztat minket, ahhoz is van mit hozzátennünk, van mit elmondanunk róla. Felfogásom szerint persze nincs külön lélek és test. Nincs csak pszichés törvényszerűségekkel működő lélek, nincs elkülönült lelki szféra, nincs önmagában értelmezhető, leírható absztrakt lelki működés, mint ahogy nincs csak biológiai törvények által leírható, biológiai szabályok és keretek között mozgó testi működés sem.«
Vajon hogyan szeretnék így az emberi lélek problémáit megoldani?

– Tette fel a kérdést Dobos János. Az utóbbi időben bevett gyakorlat, hogy a legkülönbözőbb problémákra, mint alvászavar, tanulási nehézségek, túlhajszoltság, körömrágás a betegek gyógyszert kapnak. Ezek a nagyon erős kémiai szerek súlyosan beleavatkoznak az emberi tudatba és úgy hatnak, mint a drogok. Persze az emberi lelket nem lehet gyógyszerekkel gyógyítani. A lelket csak a gondolat ereje és egy másik lélek tiszta segítsége mentheti meg. Világos hát, hogy ezért el kell taposniuk annak gondolatát, hogy a lélek létezik,  hogy büntetlenül vegyszerekkel tömhessék az embereket.

Dobos János aztán így folytatta:

Hogy a pszichiátria a gyógyszeriparral karöltve egyre több emberi problémát bélyegez mentális betegségnek, amelyekre azután újabb és újabb tudatmódosító szereket lehet felírni, és ezzel százmilliárd dolláros nagyságrendű hasznot fölöznek le, egyáltalán nem újdonság…
…Elég szétnéznünk egy-egy ilyen pszichiátriai konferencia aulájában, folyosóin, hogy az a benyomásunk támadjon, sokkal inkább gyógyszergyári kirakodóvásárban vagyunk, mintsem tudományos konferencián. A kongresszus tudományos programját át- meg átszövik a gyógyszergyárak embereinek reklámelőadásai, és ha megnézzük a rendezvény szponzorait, azt látjuk, hogy gyógyszercégek egész sora pénzeli a rendezvény létrejöttét – ebben a mostani esetben legalább 10 gyógyszergyárról van szó.

Dobos János beszéde után egy édesanya szívbemarkoló beszámolója következett, akinek a fia öngyilkos lett, mialatt egyszerre ötfajta különböző pszichiátriai szert szedett orvosi utasításra. Mint utólag megtudta, ezeknek a szereknek a mellékhatásai között a fokozott öngyilkossági hajlam is szerepelt. Ha ezt tudta volna, sosem engedte volna bevenni a fiának ezeket a pirulákat. Az egész család ennek a szörnyű tragédiának hatása alatt áll azóta is. Ez vitte rá ezt az édesanyát arra, hogy kiálljon a nyilvánosság elé, és a fia értelmetlen halálának történetével segítsen, hogy másokat elérjen üzenetével, mielőtt hasonló csapdába esnének.

Végül Dr. Lenkei György (1995-ben szerezett orvosi diplomát a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, majd családorvostani szakvizsgát tett 2000-ben, 2004-ben a Magyar Orvosi Kamara Országos Etikai Bizottságának tagja) beszéde következett. Ő nem kevesebbel, mint a következő éles kritikával illette a pszichiátriai tudatmódosító szereket:

Az antidepresszánsok iszonyatos szenvedést okoznak az embereknek. A következő orvosi adatotokat szeretném veletek megosztani az antidepresszánsok VALÓDI hatásairól:
Az antidepresszánsok függőséget okoznak! Az antidepresszánsok elhagyásakor megvonási tünetek jelentkeznek: szédülés, verejtékezés, áramütésérzés a fejben, fejfájás, hányinger, remegés, álmatlanság, zavartság. Ezt a betegek 76 %-a tűrhetetlennek vagy súlyosnak ítélte meg egy konkrét felmérés szerint (Seroxat).
Az antidepresszánsok depressziót okoznak (Prozac, Seroxat). Az antidepresszánsok az őrjöngésig fokozódó, csillapíthatatlan nyugtalanságot és ingerlékenységgel járó eszelős elmeállapotot okoznak (Prozac).
Továbbá nagyon jelentős mértékű elhízást okoznak. A mellékhatások felsorolásában ott szerepel még a szorongás, ami a félelemnek az a formája, amikor a beteg nem tudja a félelem forrását beazonosítani.
Fokozott vérzékenységet okoznak (hatóanyagtól függően akár 8-szorosra is növelik a gyomorvérzés kockázatát, de az agyonreklámozott Advil-lal együtt már 15-szörös a kockázat). Beszűkíti az ereket, életveszélyes vastagbél-elhalást okoz.
Akár 10-szeres mértékű a rák kockázatának növekedése.
Akár a betegek 80 %-ánál szexuális működészavarok lépnek fel. Pszichiáterek javaslata erre: szedjen Viagra-t. A Viagra pedig vakságot, akár halált is okozhat.
Szívritmuszavar, szívinfarktus kockázatnövekedés, mellékhatás lehet a hirtelen szívhalál (Prozac). Akaratlan mozgások, rángatózások is a mellékhatások között szerepelnek, illetve a súlyos memóriakárosodás.
Továbbá maradandó agyi elváltozásokat okozhat: a személyek erkölcsi ítélőképessége súlyosan károsodik vagy megszűnik, közömbösség, kiégettség, érdektelenség, gátlástalanság.
Agresszív cselekmények, ellenségesség, erőszakos viselkedés megjelenése. Számtalan iskolai lövöldözős mészárlást elkövető személyről kiderült, hogy antidepresszánsokat szedett.
Öngyilkosság, fokozódó öngyilkossági késztetések, öngyilkossági kísérletek, mint ahogy az előttem szóló édesanya szomorú történetéből is hallhattátok.

Mindezen adatok fényében méltán kijelenthetjük, hogy a pszichiátria, ahogy ma áll, nem alkalmas a mentális betegségek kezelésére és visszaélt az emberek bizalmával. Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány továbbra is folytatni fogja munkáját. Aki segíteni szeretné a tevékenységüket, vagy szorult helyzetben van, esetleg pszichiátriai visszaélés áldozata lett és ezt szeretné jelenteni, forduljon hozzájuk bátran.

Natura Hírek