Ha már ezt a 
helyzetet kell elviselnünk, akkor, ha mi Hungaristák, nem is értünk 
egyet ezzel a gazdasági jellenséggel (magával a külső forrásból, tehát 
EU-s finanszírozással történő „lábraállítással”, hiszen Magyarország 
pont agrárszempontból lehetne a legfüggetlenebb, sőt, gazdaságdiktáló 
szerepkörben mindentől önellátási kvalitásai miatt), mégis úgy érezzük, 
hogy tájékoztatást adunk arról mi is a dörgés az elhibázottnál 
elhibázottabb agrárszektorban és mi várható sajnos továbbra is ebben az 
évtizedben, ha nem változnak a dolgok, mégpedig általunk! Mert a 
mindenkori profitkormányok által nem igen fog pozitív irányban! Tehát 
ezen írásunk szigorúan közlés/tájékoztatás jellegű a mai 
„lehetőségekről” és nem a mi vonalunk állásfoglalása! Kössétek fel a 
gatyátokat vagy küzdjünk együtt ellene! Ha így marad, az elkövetkező tíz
 év a totális tönkremenetel évtizede lesz rövid és hosszútávon egyaránt! 
 Semmilyen
 kockázatot nem vállal be a kormány annak érdekében, hogy Magyarország 
új agrártámogatási formára térjen át a 2014-2020 közötti Közös 
Agrárpolitikában (KAP). Bár még az idei országgyűlési választások sem 
zajlottak le, az ügy a következő, 2018-as referendum szempontjából is 
jelentőséggel bír. Ésszerű módon ugyanis legkorábban éppen 2018-tól 
lehetett volna átállni, de így is fennállt a veszélye annak, hogy a 
váltás megrázkódtatást okoz az állami adminisztrációs rendszerben, a 
hazai gazdák egy részénél pedig csalódáshoz vezet. Ezért Magyarországon a
 hétéves új KAP teljes ideje alatt megmarad az eddigi egységes 
területalapú támogatási rendszer (SAPS), de fenntartásával az 
állattenyésztők rosszabbul járnak, mintha az új, alaptámogatási 
rendszernek (BPS) nevezett formára tértünk volna át. Magyarország 
egyáltalán nem vezeti be az alaptámogatási rendszernek nevezett, új 
pénzelosztási szisztémát a 2014-2020 közötti új KAP egyes pillérét 
jelentő közvetlen kifizetéseknél. Ezeken belül azok a források 
képviselik a legnagyobb összeget, amelyeket Magyarországon területalapú 
támogatásoknak hívunk. A SAPS az a rendszer, amellyel az unióból jövő 
területalapú támogatásokat a földhasználóknak kifizetik. A BPS-sel 
nálunk az eddig alkalmazott SAPS-ot lehetett volna felváltani, mégpedig 
2015-től vagy 2018-tól. Szakértők a szükséges felkészülési idő miatt 
korábban úgy vélték, Magyarországon a váltáshoz leghamarabb a 2018-as 
dátum jöhetett volna szóba. Közelmúltbeli döntésével viszont a kormány 
végül is amellett foglalt állást, hogy ezt az időpontot sem vállalja be.
 Így a SAPS Magyarországon jelen állás szerint végig megmarad a 
2014-2020 közötti új uniós költségvetési időszakban. Azt pedig, hogy 
utána mi jön, ma senki sem tudja. Uniós szinten a BPS bevezetése 
melletti egyik döntő érv az volt, hogy ezzel egységessé válhatott volna a
 kifizetési metódus a tagországok között. A tagállamok nagyobb része 
ugyanis ma nem a SAPS-ot, hanem az úgynevezett egységes 
gazdaságtámogatási rendszert (SPS) alkalmazza, amely más szemléletű 
támogatáselosztást valósít meg a SAPS-hoz képest. Abban a két rendszer 
megegyezik, hogy elválasztja az uniós támogatásokat a konkrét 
termeléstől. A második világháború utáni évtizedekben ugyanis a 
közösségi agrárpolitika elsődleges célja a termelés növelése volt, ezért
 a kifizetéseket a mezőgazdasági termékek előállításához kötötték. Így a
 fő ösztönző tényező nem a piac volt, hanem a kvótákba ágyazott 
támogatás, amely merev termelési szerkezetet konzervált. Mára viszont 
megváltozott a helyzet, és a sokszor túltermeléssel küzdő unió inkább a 
jövedelemtámogatás-jellegű kifizetésekre helyezi a hangsúlyt a termelés 
tételes ösztönzése helyett, amellyel a piaci és a hatékonysági 
kérdéseket is jobban előtérbe tolja. A SAPS-ban a támogatásokat az 
egyszerűség kedvéért hektárra vetített „átalányösszegként” osztják ki a 
földet használó mezőgazdasági szereplők között. Az SPS ennél tovább 
megy, és bár a kifizetések alapjául a termőföldet ez is megtartja, 
úgynevezett támogatási jogosultságokat képez. Ezeket - a gazdálkodók 
egyéb uniós támogatásaival együtt - több modell és referenciaszámítás 
szerint „mezőgazdasági üzemszinten” határozzák meg, vagyis az uniós 
kifizetéseket nem csak a termeléstől, hanem a földtől is elválasztják. A
 jogosultságok pedig vagyoni értékű jognak minősülnek és forgalomképessé
 válnak, bár lehívásukhoz szükség van arra, hogy egy-egy gazdálkodó a 
birtokában lévő vagy megszerzett „támogatáscsomaggal” arányos 
földterületet műveljen. A BPS alapvetően az SPS filozófiáját követné, 
hiszen szintén elválasztaná a támogatásokat a termőföldtől, a 
jogosultságokat üzemszinten határozná meg és azokat vagyonértékű, 
forgalmazható jogokká alakítaná át. A lényeges változás ott következne 
be, hogy a közvetlen kifizetések teljes kasszáját más elven osztaná el. 
Első fontos lépésként úgynevezett hektáronkénti alaptámogatást vezetne 
be, amely kisebb lenne a SPS-es támogatásjogosultságok kiszámításához 
szolgáló, eddigi hektáronkénti összegnél, illetve a mi esetünkben a 
SAPS-ban meghatározott hektáronkénti átalányösszegnél. Ez pedig azért 
következne be, mert a gazdálkodók az uniós pénzek jelentős részét más 
támogatási formákkal kaphatnák meg. Magyarország esetében például a 
teljes éves kifizethető forrásmennyiség a BPS-ben nem csökkenne, de a 
felosztás módja drasztikusan megváltozna. Az alaptámogatásra minden 
földhasználó igényt tarthatna, de a többi forráshoz már más – sokszor 
többletkötelezettséggel járó - jogcímekkel juthatna hozzá. Így az uniós 
támogatások jelentős részét a BPS-ben nem feltétlenül azok kapnák meg, 
akik a SAPS-ban most hozzáférhetnek.

Nyilvánvalóan
 a BPS komoly csalódást okozna azon gazdálkodók körében, akik 
összességében kevesebb támogatást vehetnének igénybe a SAPS-hoz képest. 
Ez pedig a 2018-as választási évben jelentős politikai kockázatot 
hordozna a mostani parlamenti többség számára, amely az idei 
referendumon is jó eséllyel pályázik a győzelemre. A politikai 
szempontok mellett a SAPS megtartásához az is hozzájárulhatott, hogy a 
BPS működtetése jóval nagyobb államigazgatási-közigazgatási 
adminisztrációs feladatokkal járna. Ugyanakkor aggodalmak fogalmazódtak 
meg azzal kapcsolatban, hogy a kifizetési rendszert működtető 
Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) 2018-ra képes lenne-e 
megfelelni a fokozott elvárásoknak. A kormányzati óvatosságot az is 
táplálhatta, hogy az MVH tavaly keveredett története legnagyobb 
botrányába, éppen a SAPS-támogatásokhoz kötődő, leleplezett visszaélések
 miatt, amelyek komoly támogatás-kifizetési nehézségekhez vezettek. 
Ezért logikusnak tűnhetett, hogy a legegyszerűbb SAPS-nál maradjunk az 
esetleges további bonyodalmakkal járó BPS választása helyett. Csakhogy a
 SAPS melletti vokssal a kormány azt is egyértelműsítette, hogy jelentős
 pénzeket von el az állattenyésztőktől, akiket viszont retorikai szinten
 folyamatos támogatásáról biztosít. A BPS bevezetésével ugyanis az 
állattartók jártak volna a legjobban, mivel őket eddig a túlságosan 
„területközpontú” SAPS elhanyagolta. Bár az unió alapvetően arra 
törekszik, hogy a termelést a támogatásoktól elválassza, néhány esetben 
kivételt tesz, és ide tartozik az állattenyésztés is. Ennek oka, hogy 
termeléshez kötött módon olyan, „érzékenynek” nevezett ágazatok is 
forrásokhoz juthatnak, amelyek egyébként támogatásokat nem kapnának. Itt
 a tejtermelőkre, a szarvasmarha-tenyésztőkre, illetve a juh- és 
kecsketartókra kell gondolni, mert a „puha ágazatokként” kezelt sertés- 
és baromfitermelés a SAPS-ban nem férhet közvetlen támogatásokhoz, és ez
 így lenne a BPS-ben is. Az eddigi SAPS-ban Magyarország az úgynevezett 
68. cikkely szerint a közvetlen kifizetések évi 10 százalékát 
csoportosíthatta át más – elsősorban állattenyésztési és 
szerkezetátalakítási – célokra, amelyből 3,5 százalékot termeléshez 
kötötten fizethetett ki (saját döntés szerint szinte teljes egészében a 
tejtermelőknek). A 2014-2020 közötti KAP-ban a 3,5 százalékos részarány 
13 százalékra bővül, amely további 2 százalékkal bővíthető, ha a 
tagországok – például a szójatermelésben - fehérjeprogramokat 
valósítanak meg. A gond ott kezdődik, hogy a 13 plusz 2 százalékra több 
más termékpálya – így például a zöldség-gyümölcs ágazat - is 
bejelentkezik. Ezen kívül állattenyésztési szempontból az is rossz hír, 
hogy 2014-2020 között fokozatosan le kell építeni az unióból jövő 
források kiegészítéseként nyújtott nemzeti támogatásokat (top up), 
amelyeket a tavaly zárult KAP még engedélyezett az állattenyésztők 
számára is az uniós pénzek 10 százalékos átcsoportosításán túl. Ha úgy 
döntöttünk volna, hogy 2018-tól a BPS-t választjuk, már 2015-től 
lehetőségünk nyílhatott volna arra, hogy a 13 plusz 2 százalékos 
termeléshez kötött támogatás mellett a közvetlen kifizetések további 20 
százalékát használjuk fel ilyen célokra. Így elvileg az is elképzelhető 
lett volna, hogy a teljes közvetlen támogatási keret 35 százalékát az 
érzékeny szektorokra – köztük az állattenyésztésre – fordítsuk. Ez 
állattenyésztési szempontból azért lett volna jó, mert így egyáltalán 
támogatási bázist tudtunk volna teremteni ahhoz, hogy az állattartók a 
későbbi uniós rendszerekben megfelelő forrásokat kaphassanak, illetve e 
támogatásokat hosszabb távon is "továbbvihessük". Az eddigi 
területközpontú SAPS miatt ugyanis ilyen bázisképzésre nem nagyon volt 
esélyünk. Ezért nem merülhetett fel a BPS korai, 2015-ös alkalmazása 
sem, mivel itt is állattenyésztési bázisgondok merültek volna fel. Azzal
 viszont, hogy a SAPS-ot a 2014-2020 közötti teljes uniós ciklusban 
megtartjuk és a BPS-re egyáltalán nem térünk át, az új KAP-ból 
kiaknázható állattartási támogatási lehetőségek jelentős részét 
kihasználatlanul hagyjuk. Más oldalról a 13 plusz 2 százalékos 
átcsoportosítási lehetőség azt is jelzi, hogy hiába döntöttünk a SAPS 
fenntartása mellett, ez a kifizetési rendszer már nem lesz ugyanaz, mint
 amilyen „lebutított formájában” 2007-2013 között volt. Brüsszel ugyanis
 egyrészt kötelező átcsoportosításokat ír elő a közvetlen kifizetéseken 
belül, más jogcímeknél pedig - mint a termeléshez kötött támogatásoknál 
is - a tagországokra bízza, élnek-e átrendezési lehetőséggel. Minden 
átcsoportosítás azzal jár, hogy a hektáronként kifizethető, biztos 
forrásként felvehető SAPS-összeg csökken. E szabályozás tehát a BPS-hez 
hasonló alaptámogatási irányba vezet anélkül, hogy a támogatási 
jogosultságok és vagyonértékű jogok rendszerét be kellene vezetni. A 
2014-2020 közötti KAP-ban a területalapú támogatások és a termeléshez 
kötött támogatások mellett az úgynevezett „zöldítés”, a redisztribúció, a
 fiatal gazdák támogatása, a kisgazdaságok egyszerűsített támogatása, a 
kedvezőtlen adottságú térségek támogatása és az úgynevezett nemzeti 
tartalék képzése tartozik a közvetlen kifizetések közé. E jogcímek közül
 a legnagyobb átcsoportosítási részaránnyal a zöldítés és a 
redisztribúció bír. Zöldítésen az ökológiai területekre, a gyepekre és a
 diverzifikációra vonatkozó szabályokat kell érteni, amelyek 
betartatására a közvetlen kifizetéseken belül kötelezően 30 százalékot 
kell elkülöníteni 2015-től. A redisztribúció pedig olyan átalány 
többlettámogatást takar, amelyet egy-egy gazdaság számára maximum 30 
hektárig lehet fizetni. Bár idetartozik a nagyobb gazdaságok területének
 „első harminc” hektárja is, e támogatási forma nyilvánvalóan a 
kisgazdaságoknak kedvez a nagyobbak rovására. Redisztribúcióra a 
közvetlen kifizetések maximum 30 százalékát lehet fordítani, ha a 
tagországok saját hatáskörben így döntenek. A kormány ugyanakkor a SAPS 
fenntartása mellett a közelmúltban arról is határozott, hogy nem él a 
redisztribúció lehetőségével. A sokáig retteget zöldítésről pedig már 
korábban kiderült, hogy annak feltételeit szinte minden hazai gazdálkodó
 teljesíteni tudja, mivel a brüsszeli elvárások időközben jelentősen 
felpuhultak. A SAPS meghagyása végeredményben tehát azt jelenti, hogy a 
támogatások újraosztását így lehetetett a legkisebb változtatással 
megúszni az új KAP szabályozási körülményei között. Ebből pedig 
egyenesen következik, hogy az egy hektárra jutó, eddigi SAPS-pénzek ily 
módon csökkennek a legkevésbé a 2014-2020 közötti új ciklusban.
Czerván
 György, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) államtitkára szerint a 
gazdálkodók tavaly hektáronként ténylegesen 230 euró területalapú 
támogatáshoz jutottak, míg ez az összeg a szabályozási szempontból 
átmenetinek tekintett idei évben 227 euró, 2015-től pedig 214 euró lesz.
 Magyarország egyébként 2014-2020-ban évi 1,275 milliárd euró éves 
közvetlen kifizetést használhat fel, és ez az összeg nagyjából 
megegyezik a tavalyi kerettel, amely az előző KAP-ciklus utolsó éve 
volt. Ez azt is jelenti, hogy az új KAP-ban az éves teljes magyar 
támogatásmennyiség nem növekszik 2013-hoz képest.
 Egyes
 számítások szerint az 1,275 milliárd eurós éves közvetlen kifizetésből 
Magyarország mintegy egymilliárdot fordít majd SAPS-támogatásokra, a 
fennmaradó összeget pedig a fentebb említett egyes átcsoportosítási 
célokra (elsősorban a fiatal gazdákra, a kisgazdaságok egyszerűsített 
támogatására és a termeléshez kötött kifizetésekre) költi. Ebből is 
látszik, hogy a büdzsé átrendezése érdemben nem faragja le a 
SAPS-pénzeket, amelyek éves forintösszegét a forint/euró árfolyam 
változása sokkal jobban befolyásolhatja majd. A tavalyi rekordárfolyam 
mellett a gazdálkodók összesen 340 milliárd forint SAPS-támogatást 
vehettek fel mintegy 5 millió hektárra.
 Dr. Madarasi Pál - Drótos Tamás – Tóth János összeállítása
Hernád Völgye Háztáji Közösség







Az
 Ukrán Belügyminisztérium olyan információk birtokába jutott, melyek 
szerint; a szélsőséges lázadók a fegyverkezés mellett olyan pokoli 
gyújtóbombát is bevetni készülnek a Berkut egységei ellen, – melyet a 
testtel való érintkezés esetén eloltani sem lehet, csontig éget és így 
fájdalmas kínhalált okoz. – Ez a Napalm.
A
 radikális tüntetők által tárolt gyújtó koktél, a dízel üzemanyagon, 
vagy a benzinen kívül tartalmaz még egy olyan ragacsos anyagot, 
(kondenzált habot), mely a gyulladás után rendkívül intenzíven és magas 
hőfokon lángol. – A ragacsos lángoló keverék beleragadva a a ruhába, 
bőrbe, iszonyú fájdalmat okozva ég, – s nagyon nehéz, sőt szinte 
lehetetlen eloltani.