2012. február 15., szerda

Az egyházügyi törvény igazi tétje?

Múlt pénteken összeült a parlament vallásügyi bizottsága, hogy megtárgyalja a tavaly december 30-án megszavazott új egyházügyi törvény módosítását. Mint ismeretes, a jelenleg hatályos törvény értelmében az Országgyűlés tavaly év végén 14 egyházat ismert el, de a jogalkotó akkor hagyott egy kiskaput, mely a későbbiekben lehetőséget biztosít további vallásfelekezetek és vallási közösségek egyházként történő elismerésére.

A parlamenti szakbizottság most ezt a kérdést tárgyalta újra, és a bizottság döntése értelmében, valamint a héten várható parlamenti szavazást követően 17 egyházzal bővülhet az államilag elismert felekezetek sora. Így a teljes magyarországi listán valószínűleg 31 darab egyház szerepel majd, ahol a korábban elismert Magyarországi Katolikus Egyház, Magyarországi Református Egyház, Magyarországi Evangélikus Egyház, Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség, Budai Szerb Ortodox Egyházmegye, Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus - Magyarországi Ortodox Exarchátus, Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház, Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye, Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéje, Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete, Magyarországi Baptista Egyház és a Hit Gyülekezete mellett, várhatóan helyet kap a Magyarországi Metodista Egyház, a Magyar Pünkösdi Egyház, a Szent Margit Anglikán/Episzkopális Egyház, az Erdélyi Gyülekezet, a Hetednapi Adventista Egyház, a Magyarországi Kopt Ortodox Egyház, a Magyarországi Iszlám Közösség, a Krisztusban Hívő Nazarénus Gyülekezetek, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége, az Üdvhadsereg Szabadegyház - Magyarország, az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, a Magyarországi Jehova Tanúi Egyház, a Tan Kapuja Buddhista Egyház, a Buddhista Misszió, a Magyarországi Árya Maitreya Mandala Egyházközösség, a Magyarországi Karma - Kagyüpa Buddhista Közösség, a Magyarországi Kínai Chanbuddhista Egyház és a Gyémánt Út Buddhista Közösség is.

A felsorolást olvasva valószínűleg mind a hazai, mind a külföldi közvélemény megnyugszik majd, hisz látszólag minden rendben van. Az összes világvallás elismerésre került, és természetesen ott vannak a listán azon egyházak is, amelyekért valamelyik befolyásos külföldi politikus hol csendesen, hol a látszattal sem törődve lobbizott. Azon persze el lehetne filozofálni, hogy kinek, melyik felekezetről mi a véleménye, hogy kihez, melyik egyház tanítása áll a legközelebb, de ne menjünk bele ebbe, mert a történet szempontjából ez most kevésbé érdekes. A lényeg, hogy úgy tűnik, most már nagyrészt mindenki igénye kielégítésre került.

De tényleg minden rendben van így? Ezzel tényleg megoldódott az egyházügyi vita Magyarországon?

És miért tűnik valahogy gyanúsan egyszerűnek ez az egész?

Ha jobban utánanézünk a kérdésnek, ha a felszín kapargatása helyett kicsit mélyebbre is ásunk, akkor egész érdekes, mondhatnám elgondolkodtató dolgokat találunk ebben a tényleg nem egyszerű történetben.

Annak idején, amikor a kereszténydemokraták karöltve a narancsosokkal kitalálták, hogy meg kell reformálni a honi egyházügyi szabályozást, akkor azzal érveltek, hogy Magyarországon túl sok a bejegyzett egyház, szám szerint több mint háromszáz, ami egyrészt más országokkal összehasonlítva nagyon nagy szám, másrészt az érvényben lévő szabályozás nem teszi lehetővé a bizniszegyházak kiszűrését.

Az indokok első hallásra teljesen logikusnak és támogathatónak tűnnek. Elsőre. És második hallásra is.

De harmadikra talán már többekben felmerül a kérdés, hogy mégis miből adódik az egyházaknál a biznisz?

A korábbi egyházügyi törvény alapján a felekezetekre olyan az általánostól eltérő kedvezmények vonatkoztak, mint hogy az egyház a társasági adóalap megállapításakor, a vállalkozási tevékenység adózás előtti nyereségének azzal a részével is csökkentheti a vállalkozási tevékenység adózás előtti eredményét, amelyet nevelési, oktatási, szociális és egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi, tudományos és műemlékvédelmi tevékenység szervezésére és fenntartására használt fel. Aztán volt olyan kedvezmény, hogy az egyházi személy után az egyháznak a minimálbér alapulvételével kellett fizetni a közterheket, vagy olyan, hogy az egyházi intézmények dolgozói utazási utalvány alapján évente 12 alkalommal 50%-os kedvezményű menettérti utazásra voltak jogosultak. És természetesen a törvény megengedte azt is, hogy az egyház belső szabályai szerint szedett egyház-fenntartói járulékról, gyűjtött adományokról az állami szervek nem kérhetnek adatokat, és nem vezethetnek nyilvántartást. Továbbá volt még cégautó adómentesség, ha az egyház a gépkocsit karitatív célra használta és még ilyen, ehhez hasonló kisebb kedvezmény. És természetesen ott volt még az adózok által felajánlott 1 százalék, ami a 2011-es évben nagyjából 5 milliárd forinthoz juttatta az egyházakat.


Ha jól belegondolunk a dologba, akkor talán nem nagy felelőtlenség kijelenteni azt, hogy azért nem a fentiekben felsoroltak miatt akart összeomlani a magyar gazdaság. Természetesen nem akarom elbagatelizálni a dolgot, de azért szerintem az jól látható, hogy nemzetgazdasági szinten azért nem akkora összegekről van szó, amit ne tudna ez az ország kigazdálkodni. Arról már nem is beszélve, hogy az 1 százalékos felajánlást a tavalyi évben mindössze 187 felekezet tudta kihasználni, azaz szinte a fele, nem is tudott a lehetősséggel élni, ergo nem tudtak bizniszelni ezzel, mert egy fillért nem kaptak ezen a jogcímen. [a felajánlott összegek listájáért katt IDE]

Tovább bonyolítja aztán a képet az az adat is, hogy a felajánlott 5 milliárd forintból több mint 4 milliárdot azok a felekezetek kaptak, akik már az első körben is az elismert egyházak közé tartoztak. Így lényegében kijelenthető, hogy számottevő összeget itt sem spórolt az állam.

Gondolom, most sokakban felmerül a kérdés: Akkor vajon mire volt jó ez az egész?

A válasz elég megdöbbentő, de mondhatnám azt is, hogy első hallásra már-már kezd az összeesküvés kategóriába esni, de hogy tényleg az-e, azt döntse el majd a végén mindenki maga.

Azonban mielőtt tovább mennénk, a félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy a történet, úgy ahogy eddig, úgy ezután sem a ténylegesen a vallásról, a tanításokról szól.

Akkor haladjunk.

Ha megvizsgáljuk a honi nyilvántartásban szereplő egyházakat az általuk terjesztett tanítások szemszögéből, akkor azt láthatjuk, hogy az egyházak döntő többsége keresztény eredetű. Ha pedig kifejezetten a kisebbeket vesszük szemügyre, akkor egyértelműen kijelenthető, hogy szinte kivétel nélkül mindegyik keresztény egyház, amelyek zömmel az elmúlt két évtizedben alakultak. [az egyházak listájáért katt IDE]

A fentiekből azonnal adódik a kérdés: vajon mi értelme volt annak, hogy ennyi keresztény egyház alakult az országban, miközben a tanításaik alapja ugyanaz?

A válasz a kérdésre egész egyszerű. Azokon a helyeken, azokban a közösségekben, ahol olyan papok és lelkészek voltak, akik nem tudták, vagy nem akarták hagyni, hogy felülről arra méltatlanok irányítsák őket, akik nem akarták elfogadni azt, hogy az egyházon belül pártállamai besúgók, erdőpéterek és bölcskeigusztávok szintje legyen az erkölcsi mérce, akik nem akartak asszisztálni a pedofil ügyek elhallgatásához, akik nem akartak cinkosok lenni a pénzlenyúlásokban, azok a közösségük egyetértésével és támogatásával kiléptek az anyaegyházból és sajátot alapítottak.

Az évek folyamán így jött létre különböző neveken jónéhány keresztény egyház. A krisztusi tanítások természetesen maradtak, azonban a közösségek minden felső befolyás nélkül élhették és szervezhették a saját életüket, nem egyszer sokkal aktívabban és tartalmasabban, mint az adott településen továbbra is működő katolikus, vagy református anyaegyház.

Aztán ahogy teltek-múltak az évek a kisközösségek egyre gyarapodtak. Lett imaház, nem egy esetben kistemplom és több helyen elindult valamiféle szociális tevékenység is, ami később már odáig fejlődött, hogy lett öregek otthona, szociális gondozó és hasonló tevékenységek. A kisegyházak kezdtek önfenntartóvá válni, hisz a közösségi érdeket szolgáló intézmények fenntartására az állam normatív támogatást adott, amiből ha ügyesen gazdálkodtak, akkor jutott fejlesztésre és egyéb programokra is.

A dolog működött egészen addig, amíg a kereszténydemokraták a katolikus egyház nyomására ki nem dolgozták az új egyházügyi törvényt. A szabályozás értelmében az összes kisegyház elvesztette az állami pénzek összességét, mind az egy százalékot, mind a normatív támogatást. Ezek nélkül pedig ma már képtelenség kigazdálkodni a meglévő intézmény, esetleg intézmények fenntartását. Mára a történet odáig jutott, hogy az eddig jól működő kezdeményezések az ellehetetlenülés, a bezárás szélére sodródtak.

Ekkor azonban megjelent mintegy megmentőként a katolikus egyház és felajánlotta, hogy a közösség az időközben felhalmozott ingatlanokkal és infrastruktúrával egyetemben térjen vissza, olvadjon be az anyaegyházba, mondván „sokkal több az, ami összeköt minket, mint az, ami elválaszt”. A kisegyházak pedig választhatnak. Vagy feladnak mindent és visszatérnek oda, ahonnan évekkel ezelőtt eljöttek, oda, ahol azóta lényegében egy jottányit sem változott semmi, vagy végignézik, ahogy tönkremegy mindaz, amit az elmúlt időszakban felépítettek.

Ez van.

Amikor először hallottam a történetet az első gondolatom az volt, hogy ez nagyon durva, hogy ez lényegében gyarmatosítás, hogy ez biztos nem lehet igaz. De igaz. És ha jól belegondolunk így áll össze a kép. Így kap értelmet az egész cirkusz, ami eddig a törvény körül folyt.

Az első körben bekerül 14 egyház, aminek következtében elindul egy hazai és nemzetközi felháborodási hullám, hogy mi az, hogy Magyarországon nem ismerik el a világvallásokat. Aztán a kormány enged a nyomásnak és kibővíti a listát immár úgy, hogy az tartalmazza már nem csak a világvallásokat, hanem még azokat is, akiknek a nevét valamelyik nevesebb politikus időközben kiejtette a száján. Közben pedig a lényegről, egy hatalmas vagyon és a hozzá kapcsolódó állami támogatások lenyúlásáról, a katolikus egyház konkurenciájának lényegében a megsemmisítéséről senki nem beszél, az nem nagyon tűnik fel senkinek sem.

Pedig itt folyik a szemünk előtt.

gabeebee
http://radicalpuzzle.blogspot.com/

Brüsszel a terrort választotta

Tegnap a görög kormány kijelentette, hogy a ma megtárgyalandó újabb megszorító csomag a 325 milliós költségvetési hiány fedezésére nem fogja érinteni a fizetéseket, hanem a minisztériumok kiadásait fogják csökkenteni. A kormány nyilatkozatában az áll, hogy vészhelyzet van, és hatalmas kényszerhatás alatt vannak mindkét oldalról, nincsenek könnyű megoldások. Az eredeti terv szerint ma találkoztak volna az eurózóna pénzügyminiszterei, hogy az újabb megszorításokról értekezzenek, de úgy tűnik, Brüsszel megkérdőjelezte a kormány elkötelezettségét a megszorítások mellett. Nem pitiztek kellőképp - talán ha nem ismerték volna el, hogy a nép felől is hatalmas a nyomás, ma meg is lett volna tartva az egyeztetés. Csakhogy a dolgok nem így alakultak.
A személyes találkozó elmarad, azzal az indokkal, hogy a görög kormány nem tudta egyértelműen megmondani, hogyan kívánja fedezni a fennmaradó 325 millió eurós költségvetési hiányt, és nem tudták rávenni az összes görög pártot arra, hogy aláírják a nyilatkozatot, amiben kijelentik, hogy az áprilisi választások után is tartják magukat a megszorításokhoz. A személyes találkozót tegnap telefonon lemondták, és a dolgok jelenlegi állása szerint Görögország nem fogja megkapni az újabb 130 milliárd eurós hitelcsomagot, ami legkésőbb a következő hónapban szükséges lenne ahhoz, hogy Görögország (átmenetileg) elkerülje az államcsődöt, ne omoljon össze a gazdaság és az államigazgatás.
A német pénzügyminiszter, Wolfgang Schaeuble kijelentette, hogy nagyon agggódik a görög kormány elkötelezettsége miatt, és főleg amiatt, hogy az áprilisi országgyűlési választások után is együttműködnek-e majd a nemzetközi hitelezőkkel. "Ha a jelenlegi politikai vitákat és a legfrissebb görög közvélemény-kutatások eredményeit nézzük, felmerül a kérdés: ki fogja garantálni... - és ezt rendkívüli rossz előjelnek tartom - ... hogy Görögország ahhoz tartja magát, amiben most megegyezünk."
Az Eurocsoport elnöke, Jean-Claude Juncker kijelentette, írásbeli nyilatkozatot várt a görög pártoktól arról, hogy a választások után is tartják magukat a megszorításokhoz, a nyugdíjcsökkentéshez, és az újabb leépítésekhez. Ugyanis korábban arra kötelezték volna a görög pártokat, hogy írásban nyilatkozzanak a jövőre vonatkozóan is - a szóbeli ígéreteket Brüsszelben már nem veszik komolyan, mivel egyértelmű, hogy amelyik párt elfogadja a megszorításokat, azt a görög nép nem fogja megválasztani. Akit a nép áprilisban megválaszt, az nem fog együttműködni a nemzetközi hitelezőkkel, hacsak nem hamisítják meg a választási eredményeket. Brüsszel ezzel az erőlködéssel módszeresen lerombolja a főbb görög pártok (saját helytartó szervezetei) tömegtámogatását.
Egy kormányközeli forrás szerint Antonis Samaras (Új Demokrácia párt) ma aláírja a nyilatkozatot. Tegnap még megpróbált szavazatokat szerezni az áprilisi választásra és kritizálta a megszorításokat - kijelentette, hogy azok még mélyebbre süllyesztik az országot annak ellenére, hogy az már öt éve recesszióban van. Azt mondta, ha megnyeri a választásokat, megpróbálja majd újratárgyalni a megszorítások feltételeit. Csakhogy a megválasztáshoz nem lesz elégendő a "megpróbálja újratárgyalni" ígéret. Ezt a több százezer tüntető országszerte egyértelművé tette.
A Paszok párt közölte, hogy Papandreu már aláírta a nyilatkozatot, de Papandreu már a volt EKB-alelnök helytartói kinevezése előtt is meg lett zsarolva.
Karolas Papoulias elnök és Evangelos Venizelos pénzügyminiszter
Evangelos Venizelos görög pénzügyminiszter még mindig azzal kampányol a népnek, hogy az eurózóna elhagyása hosszútávon is rossz lesz. Ő azzal riogat, hogy az országnak egy hatalmas kampánnyal kell szembenéznie, ami arra irányul, hogy Görögországot kizárják az eurózónából. Venizelos a találkozó lemondása után azonnal egyeztetett Karolos Papoulias elnökkel, majd kijelentette: "Egyértelműen vannak olyan erők Európában, akik a tűzzel játszanak, és akik Görögországot az eurózónán kívül akarják tudni."
A francia külügyminiszter, Alain Juppe közben úgy próbálja beállítani, mintha az EU-diktátum teljesen elfogadható lenne: "Igaz, hogy hatalmas és nagyon fájdalmas áldozatokat várunk a görögöktől, de Görögország számos hibát elkövetett a múltban". Csakhogy nem a görög nép követte el ezeket a hibákat, hanem az a hazaáruló szabadkőműves maffiaszervezet, ami az országot a káosz felé vezette. A francia külügyminiszternek a görög parlament elé kellene kiállnia és 'tárgyalni' a tüntetőkkel, hogy meglássa, a népnek mi erről a véleménye. Valószínűleg a kórházban felébredve nem emlékezne az esetre.
Éjjel összeült a kabinet, hogy megtárgyalja a költségvetési hiány fedezetének kérdését. Megpróbálnak egy utolsó megalázkodással Brüsszel kegyeibe férkőzni. 100 milliót teremtenek elő a nyugdíjak, további 200-at a nyugdíj-kiegészítések további csökkentésével. Hét százalékot a hajózási, rendvédelmi, telekommunikációs alapokból és a banki alkalmazottaktól vonnak el (szokásukhoz híven nem a bankok vezetőitől, hanem az alkalmazottaktól). A fennmaradó hiányt a védelmi kiadásoktól és az állami beruházásokból fedezik.
A kizárt politikusok (hogy még véletlenül se követeljék ki az azonnal előrehozott választásokat) egyelőre a helyükön maradhatnak. Az Ortodox Párt vezetője, Makis Voridis a Lukasz Papadémosszal tartott találkozót követően kijelentette, hogy a választásokig marad a pozíciójában. Papadémosz elmondása szerint öt helyettes miniszter (akik lemondtak a vita alatt) megtartja pozícióját még egy ideig.
Miközben a kormány megpróbálja összegyűjteni az utolsó centeket a költségvetési hiány fedezetére, az IMF minden egyes centnyi bevétel forrásáról tudni akar. Már csak azért is, mert ahonnan a kormánynak még bevétele lehet, azt a következő IMF hitel feltételeként le kell építeni, hogy végérvényesen lenullázzák a kormány mozgásterét. A teljes káosz elkerülése közben még mindig igyekszenek tenni a szabadkőműves kulturális ország látszatának fenntartásáért: a kormány bejelentette, hogy fizeti az összes létesítmény újjáépítését, amit a vasárnapi szavazás alatt a tüntetők felgyújtottak. Mozikat, banképületeket... csak nehogy oda is kikerüljön a tábla, hogy "Az EU támogatásával", mert újra kigyulladnak.
A kormány nem csak két oldalról van nyomás alatt. A nagyobb cégek közül többen is ellenzik az újabb megszorításokat, mert az már olyan szinten csökkenti a vásárlóerőt, hogy hatalmas veszteségeket kell elkönyvelniük. Elképzelhetjük, milyen lobbi-tevékenység zajlik a háttérben. A Coca-Cola bejelentette, hogy 2011-ben Görögországban és Olaszországban a megszorító intézkedések hatására 27%-al csökkent a bevétele. A kormány hitelből fizeti a hitelt, új vállalkozások nem indulnak, az emberek nemhogy félretenni nem tudnak, de tömegeknek alapvető élelmiszerekre sincs pénze. Mégis miből akarnak vásárlóerőt?
Görögország cionista vezetése maga alatt vágja a fát. Ezzel Brüsszel is. Egyszerre akarják a görög állam hivatalos behódoltatását, és fenntartani a demokrácia látszatát. Csakhogy a kettő egyszerre nem megy. Ha a görög nép maga választja meg a vezetést, akkor az a párt fog majdhogynem kétharmados pozícióba jutni, amelyik azt mondja, hogy azonnal beszüntetik az államadósság törlesztését, és az így felszabaduló forrásokból növeli a nyugdíjakat, a kezdő vállalkozások támogatásait, és jobb feltételeket teremt a kezdő vállalkozások pénzelésére. Értelemszerűen ezt egyik párt sem meri felvállalni, mert aki ezt kimondja, az heteken belül rejtélyes módon természetes halált halna. Az Európai Unió a terrort választotta - és a lakosság reakciója is ennek megfelelő lesz.
Fenyvesi Áron

Drónok és az USA új háborús politikája

Az Egyesült Államok védelmi minisztere, Leon Panetta korábban a Wall Strett Journalnak adott interjúban megemlítette, hogy az Obama kormányzat kiszélesíti a drónok által alkotott globális hálózatot. Ez a politika részét képezi annak a tervezetnek, ami a hagyományos haderő arányának csökkentését irányozza az elmúlt évek kiegyensúlyozatlan pénzügyi háttere miatt. A tervek szerint a következő öt évben az Egyesült Államok csökkenteni fogja a katonai személyzetet 92000 fővel, ami a Pentagon vezetője szerint több milliós megtakarítást jelent. A katonák számát tovább csökkentik a jelenlegi 562000-ről 490000-re, a tengerészgyalogság létszáma 202000-ről 182000-re csökken.
A Washington Postnak nyilatkozó tisztviselők szerint az ideji költségvetés tartalmazza az Egyesült Államok drón flottájának 30%-os növelését, ezzel fogják ellensúlyozni a személyi állomány csökkentéséből adódó hátrányokat. Az újság szerint a Pentagon tervei szerint a világ minden országában ezeket az egységeket fogják elsőre mozgósítani más nemzetek ellen a "távoli háborúkban". Vállalati források szerint a következő öt évben a költségvetésből több mint 30 milliárd dollárt szánnak a drón haderő fejlesztésére. Pakisztán, Jemen, Irak, Afganisztán, Venezuela, Mexikó, Kolumbia, Palesztina, Szomália, Líbia, Szíria, Libanon, Törökország és számos más állam területén észlelnek időről-időre vagy amerikai távvezérlésű kémrepülőgépet, vagy agresszív amerikai beavatkozás áldozatává az ország helyi vezetők meggyilkolásával és rengeteg civil áldozattal.
A technológia használata a múlt századra vezethető vissza, és Afganisztán amerikai megszállása idején kapott szélesebb nyilvánosságot. Az első, a nemzetközi diplomácia szintjén is megjelenő eset egy Pakisztán területén végrehajtott merénylet volt, mikor is az amerikai vezetés a több száz civil áldozatot "járulékos veszteségnek" nevezte. Azóta a CIA egyre rendszeresebben hajt végre hasonló jellegű bevetéseket Amerika, Ázsia és Afrika területén. Míg a drón afganisztáni és iraki bevetéseit a Pentagon ellenőrzi, a CIA irányítja a műveleteket minden olyan országban, ahol nincs háború. Egyes felvetések szerint Obama megtartott pozíciójában minden olyan személyt, akivel kapcsolatban George W. Bush tájékoztatta, hogy a CIA "terrorizmus elleni" bevetéseinek részét képezi és így felhatalmazása van az Al-Kaida szövetségeseivel szemben a világon bárhol a drón haderő használatát elrendelni. (a kongresszus jóváhagyásával)
Jelenleg Izrael a legfőbb exportőr a drón haderő terén, de Washington gyártókapacitása növelésével törekszik az első helyre. Mikor Bush meghirdette a "terrorizmus elleni háborút", az országnak mindösszesen 50 ilyen gép állt rendelkezésére. Jelenleg több mint hétezer drón áll az amerikai haderő szolgálatában. A General Atomics Aeronautical Systems, a Predator és a Reaper típusú drónok gyártója nemrég 25 milliárd dollár értékű szerződéseke kötött a megrendelőkkel. Más cégek, mint például a Lockheed Martin és a General Dynamics szintén erre a piacra törekszik, és a legnagyobb gyártó- és fejlesztő központok Arizona területén találhatók. Törökország, Etiópia, Kolumbia, Dél-Korea és Kirgizisztán területén is vannak ilyen központok, de ezeket mind a kaliforniai Beale Légierő Központból, az Ohio-béli Wright Patterson, az észak-dakotai Grand Folksból vagy Nevadából irányítják.
Az elmúlt öt évben a drón haderő a CIA egyik legfontosabb eszköze lett, és teljesen törvényesen gyakorlatilag bárkit meggyilkolhat ilyen gépekkel, akit előzetesen terroristának minősítenek. Temetésen részt vevő gyászoló tömeget mészároltak le ilyen módon, és mindezt azzal igazolták, hogy gyanújuk szerint egy tálib vezető volt az emberek közt. Az USA törvényi szabályozásával ma gyakorlatilag bárki megölését igazolhatják utólag - mondván, hogy értesüléseik szerint terveztek, elrendeltek, vagy akár csak kigondoltak egy 'terrorista támadást' - még saját állampolgáraik esetében is.
Molnár István


A NATO 4 milliárd dollárt költ amerikai drónokra


A NATO közel 4 milliárd dollárt az Egyesült Államok által épített drónokra a következő öt évben, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy ellensúlyozzák a légierő a líbiai beavatkozás során tapasztalt gyengeségeit. A Northrop Grumman védelmi technológiai cégnek legalább 1 milliárd dollárt fizetnek a Global Hawk típusú drónokért, az ár tartalmazza a földi irányító központokat, képelemző technológiát és az irányítók kiképzését. Az irányító központ a NATO egy szicíliai létesítményében lesz, és az üzemeltetés költsége további 2,5 milliárd dollárt jelent a következő két évtizedben.
A hivatalos indoklás szerint "Líbiában nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van ilyen lehetőségre is". A névtelenül nyilatkozó tisztviselő kijelentése arra enged következtetni, hogy a NATO vezérkara a jövőre nézve is fokozott biztonsági kockázatként tekint a parancsmegtagadásra, ami Líbia lerombolása során különösen magas arányban fordult elő. Az európai légierő által végrehajtott bombázások során több pilóta is megtagadta a parancsot, mikor sűrűn lakott városok, civil célpontok, vagy épp az ivóvíz- és áramellátás központjai voltak a célpontok. Egy robotrepülőgép használata során nyilvánvalóan nem merül fel az ilyesmi, és a NATO feltehetőleg a közeljövőben is civil célpontok sokaságát akarja kiiktatni, különösen, mikor az Európai Unió területi egysége felbomlik. Rengeteg pilóta nem lenne hajlandó ellőni azt a rakétát esetleg egy budapesti lakótelep panelházának harmadik emeletére - a CIA robotrepülőgépe viszont kérdés nélkül belezuhan, majd be lehet jelenteni a sajnálatos balesetet, mondván hogy a gép felett elvesztették az irányítást. 
Emiatt is alakult úgy a líbiai hadművelet, hogy az európai légierő többnyire az amerikai drón haderőre támaszkodott a célpontok megsemmisítése során. A NATO védelmi miniszterei két évtized után megegyeztek a "felderítés" költségeinek elosztásáról. A drónokat 13 NATO tagállam rendeli a gyártótól: Németország, Olaszország, Luxemburg, Bulgária, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Norvégia, és az Egyesült Államok.
Valamilyen rejtélyes oknál fogva a balti államok és Norvégia kapják meg elsőként a megrendelt drónokat. Később a robothaderő elérhető lesz mind a 28 tagállam számára, és a költségeken is osztozni fognak. Franciaország és Belgium saját fejlesztésű robotgépekkel vesz részt a programban.
A nemzetközi emberjogi csoportok lassan kezdenek aktivizálódni az ügy kapcsán, és főleg azt a pontot kritizálják, ami a NATO részéről elsődleges oka volt a drón haderő használatának: a robotrepülőgépek vezérlése egy elzárt teremből, akár egy bögre kávé mellől zajlik. Emiatt az irányítók gyakran nem éreznek semmiféle felelősséget a tetteik miatt, az észlelés módjánál fogva gyakorlatilag egy videojáték során érzett felelősségérzet jelenik meg, a vezérlőteremben esetleg még jó hangulat is uralkodhat, miközben száz kilométerekkel odébb civilek halnak meg. Erre az afganisztáni és pakisztáni bombázások szolgálnak élő bizonyítékként. Több tucatnyi civil áldozat miatt az Egyesült Államokban még senki nem került bíróság elé emberölés okán, mivel parancsot teljesít, és mivel nem közvetlenül követi el a gyilkosságot, sokakban erkölcsi aggályok sem merülnek fel.
Molnár István

A lumma egy kis sarkvidéki tengeri madár, amely az északi tengerparti területek sziklás szegélyein él. Ezek a madarak ezerszámra összezsúfolódnak egy viszonylag kis területen. A zsúfoltság miatt az anyamadarak százai egy nagyon keskeny sziklagerincen egymás mellé teszik körte alakú tojásaikat, hosszú sorban. Mivel a tojások mind egyformáknak látszanak, hihetetlen, hogy az anyamadár felismerje a hozzátartozó tojásokat. Mégis annyira ismeri azokat, hogy ha egy tojás távolabbra kerül, megtalálja és visszaviszi eredeti helyére. A Szentírás azt mondja nekünk, hogy Isten bensőségesen és közvetlenül ismeri minden egyes gyermekét. Ismeri minden gondolatunkat és érzésünket, minden döntésünket, amiket hoznunk kell és a problémákat, amelyeken átmegyünk. Ezért ha elfogadjuk Isten mindentudásának tényét, akkor dicséret támad bennünk, és megvigasztalódunk ennek ismeretében.

Az utolsó időkben nehéz helytállni

3.1 Értsd meg, hogy az utolsó időkben nehéz lesz helytállni. Az emberek ugyanis énközpontúak lesznek, akik csak magukat és a pénzt szeretik; dicsekvők lesznek és büszkék, akik gonosz dolgokat mondanak másokról; szüleiknek nem engedelmeskednek; hálátlanok és istentelenek. Hiányozni fog belőlük a mások iránti szeretet, nem akarnak majd megbocsátani, szívesen mondanak rosszat másokról, mértéktelenek és féktelenek lesznek, akik gyűlölik a jót. Elárulják majd a barátaikat, gondolkodás nélkül vakmerően cselekszenek, büszkék lesznek, és nem Istent szeretik, hanem inkább az élvezeteket hajszolják. Eközben megtartják ugyan a vallásosság külső látszatát, de a valódi istenfélelem erejét elutasítják. Maradj távol az ilyen emberektől, Timóteus!

Közülük valók azok is, akik ravaszul beférkőznek egyes családok bizalmába, hogy behálózzanak olyan asszonyokat, akik gyenge akaratúak, tele vannak bűnökkel és mindenféle kívánságokkal, s akik mindig igyekeznek új tanításokat hallani, mégsem ismerik meg az igazságot soha.

Emlékezz Jannészre és Jambrészre[a], akik Mózes ellenfelei voltak! Ugyanígy van ezekkel a zavaros gondolkodású emberekkel is, akiknek a hite nem állta ki a próbát, mert ellenkeznek az igazsággal. De ők is kudarcot fognak vallani, mint Jannész és Jambrész: felsülnek a nyilvánosság előtt!”

(Tim 2 3,1-9)