Kadarkúti Égi Üzenetek 177. - A pápa lemondásának valódi okai

2013.03.05

A pápa lemondásának valódi okai

Kedves Testvéreim! Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Ma a Szentlélek segítségével az Ő akaratából nekem kell e tanítást megtartanom. Arról fogok beszélni, hogy miért kellett XVI. Benedek pápának lemondani. Tempfli Imre atya: „A pápa lemondásának háttere” című írásra támaszkodom. Ezt fogom ötvözni saját gondolataimmal és azokkal a sugallatokkal, amit én kaptam a Szentlélektől.

XVI. Benedek pápának azért kellett elhagynia Szent Péter trónját, mert előrehaladott kora miatt ereje, egészsége fogytán volt, mely akadályozta abban, hogy szerteágazó egyházfői feladatait elláthassa. Ezt abból feltételezem, amit saját lemondó nyilatkozatában fogalmazott meg, de ebbe a nyilatkozatba érzésem szerint mások is beleszóltak. Az ő szavai így hangzanak: „Szent Péter bárkájának kormányzásához és az evangélium hirdetéséhez erős test és elme szükséges. Ez az erő az elmúlt hónapokban annyira megfogyatkozott bennem, hogy be kell lássam, alkalmatlanná váltam arra, hogy az Egyházat megfelelően vezessem.” Egy alkalommal még azt is mondta, hogy aláveti magát utódja rendelkezéseinek. Bizonyára úgy gondolta, hogy csak akkor, hogy ha tiszteletben tartják Isten parancsait.

Kedves Testvéreim! Nem jellemző, hogy a történelem folyamán a pápák öregség vagy betegség miatt nyugdíjba vonultak volna. A háttérben egészen mást kell keresnünk. Mielőtt kitérnénk a valódi okokra, vizsgáljuk meg azt a különös tényt, hogy hivatalos lemondását február 8-ára, csütörtök este 8 órára tette. Különös! Jézus éppen csütörtök este vonult apostolaival a getszemáni kertbe, a vérrel verejtékezésének színhelyére. XVI. Benedek is, mint az Egyház feje, Egyházával együtt szintén csütörtökön este kezdi meg golgotáját, hogy keresztre feszíthessék. Lehetséges, hogy szeretett Megváltójára emlékezve tudatosan választotta ezt a napot, mely a rá váró szenvedések előestéje.

És most elérkeztünk a főkérdéshez: melyek a pápa lemondásának valódi okai. A pápának, mint az Egyház vezetőjének vannak komoly külső és belső ellenségei. Melyek a külső ellenségek? A politikai és gazdasági élet vallásellenes irányítói. Itt sorolhatnám fel az ENSZ-et, az UNESCO-t, az EUROPAI UNIÓT. Azután különböző mozgalmak, izmusok és elsősorban a világi szabadkőművesek. Ez utóbbi szívesen összefog a bolsevistákkal, cionistákkal. Az említett szervezetek, mozgalmak tagjai és sok vezető politikus ki akarja zárni a vallást a közéletből, maradinak, visszatartó erőnek tartja, különösen a katolicizmust. Bizonyos vallásos ünnepeket, jelképeket el akarnak törölni, és több országban sikerrel járnak. A pápa hiába figyelmeztette a vezető politikusokat, hogy nem sérthetik meg a vallásos emberek jogait. Ők úgy válaszoltak, hogy az egyházi ünnepek, jelképek sértik a más vallásúakat: zsidókat, mohamedánokat, ateistákat. Ezt írja Dr. Tempfli Imre értekezésében: „2009. november 3-án az Európai Bíróság ítéletet hozott: az olasz iskolákból el kell tüntetni a keresztet, mert az úgymond sérti az Európai Unió kártájában lefektetett értéksemlegességet.”

Sok politikai vezető nem tesz semmit az országukban történő keresztényüldözéssel szemben. Mi vár az olyan társadalomra, ahol semmibe veszik a keresztény gyökereket, értékeket, hagyományokat? Erkölcstelenség, anarchia. Ide vezet a megrögzött vallásellenesség, az úgynevezett laicizmus. Ennek a felfogásnak van egy másik véglete és ellentéte, a fundamentalizmus, amely erőlteti a vallást a másikra. Ezt is elítéli a pápa. Testvéreim! Jézus mindig azt tanítja nekem, nem szabad erőszakosan téríteni. Akit nem lehet meggyőzni, azért imádkozni kell. A fundamentalizmusról jut eszembe egy telefonbeszélgetés. Felhívott egy mélyen vallásos keresztény fiatalasszony Budapestről, és sírva mesélte, hogy hozzáment egy arab emberhez és 3 gyermekük született. Neki nagy nehezen megengedte, hogy szentmisére járjon, de megtiltotta, hogy a gyerekeket megkereszteltesse, és templomba vigye magával. Ha nem engedelmeskedik, elválik tőle, és viszi magával a gyerekeket, mert azokat iszlám vallásra kell nevelni. Meglepő volt az Úr Jézus válasza: a három kisgyermeket titokban otthon keresztelje meg, és ne vigye őket a templomba magával. Nem szabad emiatt veszekedni, első a család békéje. A férfi annakidején beleegyezett a katolikus esküvőbe, de csak azért, hogy őhozzá menjen felségül. Azóta se tette be a lábát a templomba. Ebből a példából is láthatjátok, hogy Jézus a fundamentalizmust, az erőszakos térítést elítéli, bármilyen vallásról van szó. Tehát a laicisták, akik nem tűrnek semmiféle vallást és a fundamentalisták egyértelműen az Egyház ellenségei.

Sokkal nagyobb szerepet játszottak XVI. Benedek Pápa trónfosztásában belső ellenségei, a modern katolikus ellenzék: a laikusok, teológusok, papok és püspökök, érsekek, bíborosok közül néhányan. Azzal vádolják, hogy maradi, túl konzervatív, merev, nem fogadja el a reformokat, mint a papi cölibátus eltörlése, a nők pappá szentelése, az egyneműek házassága, az eutanázia és az abortusz engedélyezése. Sajnos elérkezett a hitehagyás kora, és a hívek és nem hívek tömegei ugyanezen az állásponton vannak. Ezeket a bűnös újításokat áhítják és támogatják. Most, hogy új pápát választanak, és ha ő nem konzervatív, hanem reformpárti lesz, akkor első ténykedésként ezekkel a humánumba és toleranciába csomagolt újításokkal lép elő. A szegény, Istentől eltávolodott nép ujjongva fogadja majd mindezt, és szimpatizálni fog az új, modern, 21. századba illő pápával. Sajnos a várható romboló újítások előtt már évtizedek óta több országban megkezdődött és dívik a bűn törvényesítése. Újra dr. Tempfli Imre atya szavait kell idéznem: „1969-től Németországban megkönnyítették a válást. 1973-ban a törvény megengedte a pornográfiát, 1992-től büntetlen lett a magzatelhajtás. 1994-től polgárjogot nyert a homoszexualitás. 2001-től megengedett lett az egyneműek házassága. 2001-től törvényessé válta prostitúció. 2009-től egyes körök azért szálltak síkra, hogy az alkotmányba bekerüljön, mindenki maga határozza meg szexuális önazonosságát.”

Bizony XVI. Benedek belső ellenségeinek egy rész ott ül a Vatikánban. Oda is befészkelte magát az un. Egyházi Szabadkőművesség. Ők a legrámenősebb hívei a reformok megvalósításának. Feltételezem, hogy már évek óta próbálják rávenni az egyházfőt az újításokra. Valamikor elvégezték a papi szemináriumot, még otthon magukba szívták a szabadkőműves elveket, gyorsan haladva felfelé a ranglétrán ott működnek a pápa közvetlen közelében. Elképzelhető, hogy az ő hatásukra lett szembenéző oltár, tűntek el az áldozó rácsok, jött divatba az állva és kézbe áldozás, szűnt meg a latin misézés, és a szentmisék után a régen szokásos „Szent Mihály arkangyal…” kezdetű ima.

Belső rosszakarói pápánknak bőven vannak a laikusok között is. Támadásuk veszélyes volt, mert mint haladó laikusok, mozgalomba tömörültek és a sajtón, médián keresztül támadták XVI. Benedeket. Ausztriában alakultak: „Mi vagyunk az Egyház” néven. Öt pontban fogalmazták meg az Egyházzal kapcsolatos követeléseiket: 1.) Egy testvéribb Egyház felépítése 2.) A nők joga minden egyházi tisztségre 3.) Szabad választás a papoknak a nősülésre 4.) A szexualitásnak pozitív megítélése, mivel ezt Isten adta az embernek 5.) Rémhír helyett örömhír. És még sok mindent követeltek: hogy a püspököket a nép válassza meg, hogy az elváltak újraházasodhassanak, a homoszexuálisok házasodhassanak, és gyermekeket fogadhassanak örökbe. Ezek a követelések mind Isten parancsaiba ütköznek, még a pápának sincs joga a tízparancsolaton változtatni. Ez a „Mi vagyunk az Egyház” mozgalom az egész világon elterjedt és súlyos, hazug botrányokba keverte a pápát. Ilyen volt a Williamson-ügy. Svájcban egy Lefebre nevű érsek nem fogadta el a II. Vatikáni zsinat tanítását, a pápa ellenére diakónusokat és papokat szentelt, ezért II. János Pál pápa kiközösítette az általa alapított X. Pius Papi testvériséggel együtt. A pápa halála után megbánták, és elfogadták a II. Vatikáni zsinat tanítását és így XVI. Benedek feloldotta kiközösítésüket. Közülük az egyik püspök, Williamson, Angliából a svéd tévének interjújában letagadta a holokausztot és a gázkamrákat, és azt állította, hogy csak 200-300 ezer zsidó áldozat volt. Ezért ártatlanul megvádolták Benedek pápát, aki mindig testvéri szeretettel és együttérzéssel beszélt a zsidó népről. A hiba abban rejlett, hogy a Vatikán főpapjai nem védték meg a pápát a Médiától.

A másik botrány, amibe egészen ártatlanul belekeverték: a kiskorúak egyháziaktól elszenvedett zaklatása. Valóban történtek ilyenek, főleg Írországban és Németországban. Az egyik ilyen pedofil pap régebben, amikor a pápa még csak érsek volt Münchenben, az ő egyházmegyéjében szolgált. Az újságírók most, pápa-korában őt hibáztatták ezért a megtévedt papért. A legaljasabb volt egy híres lap főszerkesztője, aki 50.000 Eurót ígért annak, aki a pápa szexuális eltévelyedésével kapcsolatban valami kézzelfogható bizonyítékot vagy tanút szolgáltat. De ilyen jelentkező nem volt. Benedek pápa 2010. februárjában maga elé rendelte a pedofil papokat és püspököket és keményen megleckéztette őket.

Látjátok, Testvéreim, hogy a mi drága, tisztalelkű, jóságos Benedek Pápánk mennyire hasonló úton jár, mint Jézus Krisztus? Őt is, mint Megváltónkat rágalmazták, megszégyenítették, megalázták.

Még egy botrányt szeretnék nektek elmesélni, a regensburgi beszéddel kapcsolatosat. Ezt a pápa 2006-ban mondta a regesburgi egyetemen. A bizánci császár és egy perzsa tudós régi XV. Századi párbeszédéből idézett. A császár - mondta a mi pápánk - ezt a kérdést tette fel a tudósnak: „Mutasd meg, mi újat hozott Mohamed, s csak rossz és embertelen dolgokat találsz, mint az a rendelkezése, hogy az általa hirdetett hitet karddal kell terjeszteni.” Majd Benedek pápa így folytatta: „A császár elmagyarázta vitapartnerének, hogy az erőszak ellentétes Isten lényegével és a lélek lényegével.”

Ő nem akarta megsérteni a muzulmán hívőket ezzel a beszéddel, csak egy régi történelmi példát hozott elő. A médiának köszönhető, hogy ezt a beszédet a muzulmánok sértésként fogták fel. Hiába kért bocsánatot, a muzulmánok több keresztényt meggyilkoltak ezért.

Összefoglalva, az a véleményem, hogy XVI. Benedek Pápának azért kellett lemondania, hogy az új pápa elfoglalhassa helyét, elrendelhesse reformjait és nekifoghasson az égi üzenetekben megjövendölt egységes Világegyház megalapításának. Mindezeknek megvalósításában akadály volt XVI. Benedek pápa. Imádkozzatok érte, hogy Isten őrizze meg Őt!

Hitel = Hit el

Jó, hogy az önkormányzatokat felszabadították. Azonban ugyan úgy nekünk kell majd kifizetni a soha meg sem kapott hiteleket a bankármaffia részére.

Aki azt hiszi, hogy vége a megszorításoknak, az hatalmasat téved. Az önkormányzatok devizahiteleinek kiváltása után elkövetkezik az egyházak devizaadósságának kiváltása is a magyar emberek zsebe terhére. A kb. 800 milliárdos költség kitermelése érdekében egyre több magyar ember fog még jobban elszegényedni. A devizahiteltől kik nem fognak tudni megszabadulni? Azok, akik eltartják a hatalmat és holdudvarát, segélyezik a kisebbséget, fizetik a kis millió kárpótlást... Ők mehetnek az ócsai gettóba, vagy a siralom völgyébe.
A következő nagy megszorítási hullám egy háttérinformáció szerint április 1-jétől, vagy május 1-jétől várható. Tehát már közeledik is az idő. Hogy milyen rózsaszín, illetve narancsszín dumával adják be, azt még nem lehet tudni... Ezúttal a színezés már nem a Bildenberg tagos Matolcsy dolga lesz, hanem Varga Mihályé. Hát ez aztán a változás!

Tények a globális banki gépezetről

1. Minden nagy bank a világon banki családok tulajdonában van és az ő irányításuk alatt áll.

2. Ők irányítják a pénz létrehozásának, nyomtatásának és kínálatának egész folyamatát az egész világon.

3. A három legnagyobb név ebben a kartellben a Rothschild, Rockefeller és Morgan, végső soron tulajdonosai vagy irányítói minden banknak, együtt egy kisszámú hatalommal rendelkező banki családdal, ezek a Carnegie, Harriman, Schiff és Warburg család.

4. Együttesen a "bankszterek" nevet kapták azoktól, akik tudomást szereztek fondorlatos tevékenységükről.

5. Az összes főbb központi bank a világon, beleértve a Magyar Nemzeti Bankot csakúgy, mint a Szövetségi Tartalékbank az USA-ban vállalatok magántulajdonában vannak, teljes ellenőrzéssel a pénzügyi piacokon.

6. Ezek a központi bankok a törvényeket maguk hozzák, és nem tartoznak beszámolóval senkinek.

7. A pénzkínálat körüli globális pénzügyi rendszer annyira szövevényes és bonyolult, hogy csak néhány ember képes igazán megérteni. Ezt használják mindig ürügyként, hogy kizárják a hétköznapi emberek részvételét.

8. Mélyen összetett jogi rendszert használnak azonos módon, hogy manipulálják és támogassák ezt a struktúrát, megtagadva az átlagember hozzáférését az igazságszolgáltatáshoz.

9. Törvényes igazság nem létezhet olyan helyzetben, amikor az ország egy vállalat; az elnök nevezi ki a bírákat, így azok a vállalatnak dolgoznak, hogy támogassák a vállalat jólétét - nem az emberekét. A bíróságok pusztán végrehajtói a banki politikának.

10. A bankok hivatalosan nem dolgoznak pénzzel. Váltókkal, forgatható értékpapírokkal és kötelezvényekkel dolgoznak.

11. Minden nagyobb pénz a világon 'FIAT' pénz - ez lényegében azt jelenti, hogy nincs saját értéke, és nincs mögötte semmilyen nemesfém, mint az arany vagy ezüst, mint ahogy régen volt. A FIAT pénzt a bankok hozták létre a semmiből, hogy neked "kölcsönadják". Itt tulajdonképpen nincs valódi hitel - semmi fizikai csere - ez egyenértékű a hamisítással.

12. Ez azt jelenti, hogy a papír/műanyag pénz amit használunk, teljesen értéktelen. Ezek csak díszes papírdarabok valami puccos logóval kinyomtatva, és semmiféle értékkel nem rendelkeznek. Az "értéke" pusztán az emberek tömegének bizalmából származik, akik folyamatosan használják mint a csere egy módszerét.

13. Mégis illegális megsemmisíteni ezeket az értéktelen papírdarabokat, és az emberek, akik alternatív papírdarabokat vezetnek be, vagy másolják ezeket a papírdarabokat, azokat börtönbe zárják a szerzői jog megsértése miatt.

14. Az egyetlen ok, hogy bármi értéke is van a pénznek az, hogy mi adunk neki értéket - a mi felfogásunk értéke az egyetlen értéke. Ha az emberek elvesztik a hitüket a pénzben, a pénz össze fog omlani, mivel semmi sincs mögötte. Valójában a "hitel" szó a latin credere szóból származik, ami azt jelenti, hogy "hinni". Erre bizonyíték minden alkalommal, amikor a központi bank vezetője kinyitja a száját. Hallani fogod a "bizalom" szót kimondani újra és újra, mert az elsődleges irányelv a központi bank vezetőjének, hogy fenntartsák a bizalmat mindenáron. A bizalom eróziója a rendszer összeomlásához vezet.

15. A bankok pénzt hoznak létre a semmiből azzal, hogy tartozásokat és hiteleket hoznak létre a számítógépes számviteli rendszerükben. Ezt nevezik megfeleltetési elvnek, és ezt szabályozzák az általánosan elfogadott számviteli alapelvek. A "hitel" nem a szokásos értelemben vett kölcsön, ez egy utasítás az ügyfél részéről az eljárásban, ami létrehoz egy kötelezvényt, amit bemutatsz a bankhatóságnak, így a bank engedélyezi a kibocsátását egy váltóért cserébe. A váltót (egy számítógép generálta bankszámlakivonat formájában) úgy tervezték, hogy úgy nézzen ki, mint egy hitel. Tehát ők megígérik neked (cserébe az ígéretért, amit te adtál nekik), hogy megkapod a hitelt. Tehát ekkor lényegében megbíztad a bankot, hogy hozzon létre pénzt a semmiből. Mivel te sem vagy bölcsebb, egyetértesz a megállapodás által vázolt kizsákmányoló feltételekkel, és természetesen ők ezt a bíróságokon a saját javukra érvényesítik.

16. A bankoknak nincs saját hiteleznivaló pénzük, mint ahogy azt a legtöbb ember hiszi. Nem létezik az a pénz a rendszerben előtte, amit úgynevezett "kölcsönként" nyújtanak a számodra.

17. A bankok az ügyfeleik aláírásával hoznak létre pénzt, és az úgynevezett szerződéseket és hiteleket, melyeknél elérik, hogy az ügyfél aláírja. Ezeket a szerződéseket eladják az úgynevezett értékpapírosítás folyamatában harmadik félnek, aki viszont eladja a globális tőzsdéken. Ez egy nagyon titkos és jól őrzött technika, melyben nyerészkednek és jogtalan gazdagságra tesznek szert. Aztán becsomagolják az ilyen hiteleket, és eladják azokat az embereknek nyugdíjalapokon és biztosításokon keresztül. Eléggé összezavarodtál? Tudni kell, hogy a legtöbb jogász és bíró sem érti ezt, és ez az, amiért ezt magunknak kell megtanulnunk és megértenünk, hogy képesek legyünk megvédeni magunkat a bíróság, az ügyvédek ellen, akik védik ezeket a banksztereket. Az embereknek tudniuk kell.

18. Az aláírásod értékesítésével, vagy "ígérvénnyel", vagy jelzáloglevél szerződéssel elvesztenek minden törvényes jogot bármilyen tulajdonhoz, amit pénzeltek. Jogi értelemben ezt nevezik "a kereshetőségi jog"(locus standi) elvesztésének.

19. Amikor a bank értékpapírosítja a kölcsönt, megkapja a kölcsön teljes összegének tőkerészét, plusz a kamatokat előre. Ez azt jelenti, hogy a kölcsönt ténylegesen előre rendezik egy harmadik féllel, akit biztosítanak arra az esetre, ha mulasztasz, miközben fogalmad sincs, hogy ez folyik a színfalak mögött.

20. A bankok megszegik a szerződési jogot arra hivatkozva, hogy kölcsönadják azt, amivel nem rendelkeznek - vagyis pénzt. Csak létrehoznak pénzt, a legtöbb esetben számítógépes pénzt, miután aláírtad az összes dokumentumot, és eladták az ígérvényedet egy harmadik félnek, aki majd értékesíti, néha többször is más kereskedő feleknek, akik ezzel kereskednek a globális részvénypiacon. Ezért piramisjáték az értékpapírosítás, és ezzel mindenkinek tisztában kell lennie. Ez úgy is ismert, mint "árnyékbankrendszer", mely könnyen kutatható az interneten.

21. Nem hozzák nyilvánosságra ezeket az ügyfeleknek, hogy sötétben tartsanak bennünket. Azt hitted, hogy valódi pénzt adnak kölcsön? Ez hazugság. Soha nem adtak kölcsön neked semmilyen értéket, és soha nem voltak rád "egyenlő tekintettel", ahol te és a bank álltatok volna veszteség szempontjából. Ez ellentétben áll az alapvető szerződési joggal, nem is beszélve az emberek közötti erkölcsről. De a bankok nem emberek, hanem jogi fikciós vállalatok.

22. Te hoztál létre minden értéket a saját elméddel, és az aláírásod okozta a harmadik vevő fél általi pénzkibocsátást, melyet a bank a te nevedben kapott meg - amiről soha nem tájékoztattak téged.

23. A bankok közvetítőként működnek, mint az ingatlnaügynökök, mivel sohasem kölcsönzik ki nekünk a PÉNZÜKET. Mivel nem kölcsönöznek nekünk semmit, csak hozzájutnak az aláírásunk erejéhez, egy harmadik fél részéről kamatot kérni az tiszta zsarolás és csalás. Nyilvánosságra kell hozni mindent, hogy egy érvényes szerződés jöjjön létre.

23. a Tartalékbank egy magánvállalat, mely felelős a nyomtatott pénzért, melyet elad vagy kölcsönbe ad a bankoknak a bankjegyek névértékének töredékéért.

24. Amikor a bankok visszaadják a használt bankjegyeket a Tartalékbanknak, akkor majdnem a teljes névértéken fizetik ki őket, jogtalan gazdagsághoz juttatva magukat azzal, hogy pénzt csinálnak a semmiből.

25. A bankok gyakorlata az úgynevezett "részleges tartalékkal működő banki tevékenység". Ez azt jelenti, hogy nekik csak a letétek egy kis százalékát kell megtartaniuk, és ezt sokszor kölcsönadják az embereknek, létrehozva egy adósságspirált, ráadásul abból a pénzből, ami nem is létezik.

26. Például minden 100 forint befizetésre a bank kikölcsönöz 900 forintnyi képzeletbeli pénzt az ügyfeleinek. Az igazi csalás az, hogy kamatos kamatot számít fel erre a nem létező pénzre. Ez kirívó csalás, és bárki más ezért sokáig börtönbe kerülne.

27. Elsősorban kamatfizetési kötelezettség terheli. A kamatot a bank "valódi pénznek" tekinti, és így hoznak létre még több hitelt a semmiből a kamat segítségével, mely valójában nem is létezik.

28. Jelenlegi formájában nincs elég pénz a világon, hogy vissza lehessen fizetni a világ összes adósságát. Pontosan ez az, amit a bankszterek létre akartak hozni. Egy olyan helyzetet, mely teljes ellenőrzést ad nekik a vagyonok és egyéb eszközök felett, melyet a bankok visszavehetnek, csak hogy újra eladhassák egy másik személynek, aki valószínűleg ugyanabban az adóssághelyzetben lesz a végén.

29. Mindezt a tevékenységet folyamatosan támogatja a jogrendszer és a tudatlan bírók, akik csak állandósítják a csalást az egyértelmű bizonyítékokkal szemben.

30. Egyes országokban a keményen dolgozó embereket börtönbe zárják, mert nem képesek visszafizetni az adósságot. Ez egy otromba emberiség elleni bűncselekmény, melyért a bankárokat kell börtönbe zárni, a bíróknak pedig felelniük kell azoknak az embereknek, akiket szolgálniuk kellene. De ők nem az emebereket szolgálják, hanem a vállalatokat, melyek foglalkoztatják őket - Magyarország és más vállalatok csak országnak álcázzák magukat.

31. A nyomtatott jegyek, amit pénznek hívunk valójában adósságot fejeznek ki, és illegálisak. A pénz mint tudjuk, ma csak adósságként adható ki. Tény, hogy amerika adósságának 40%-a fiktív/hamis adósság, a Szövetségi Tartalékbanknak való tartozás, aki kezdetben azt a semmiből teremtette elő, majd kamatot számított fel az adósságra.

Ez csak egy kis ízelítő a megtévesztés szövevényes hálójából, amely azért jött létre, hogy bennünket tudatlanságban és rabszolgaságban tartsanak a globális irányítást gyakorló bankszterek. Nincs semmi okunk arra, hogy ne hozzunk létre saját új formájú pénzt alternatívaként a banki leigázás eszközei ellen, és ezt az új pénzt, mint ideiglenes eszközt használjuk a gazdasági válság stabilizálására. Egy törvényes pénzfajtát, ami az embereket szolgálja.

http://ujvilagtud...a3hUNLt-Ak

Gazdag István: Drezda: átnevelés terrorbombázással

1945. február 13-15-én az angol-amerikai légierő több százezer foszforbombát zúdított Drezdára, lerombolva az Elba-parti „ékszerdoboz” nagy részét, megsemmisítve máig ismeretlen számú lakóját és a falai között menedéket remélő menekültet. Németország újraegyesítése óta minden évben félénk megemlékezéseket tartanak az áldozatok emlékére, dacolva a hivatalos szervek tiltásával és a társadalom közönyével.

Drezda nem az egyedüli jelképe a szövetségesek bűneinek, de ezt a jelképet nem szívesen emlegetik a rendszer politikusai. Ráadásul a város elpusztítását és az áldozatok számát igyekeznek szisztematikusan relativizálni a hivatalos történetírásban, egyszerűen csak „járulékos veszteségnek” nyilvánítva az „abszolút gonosz” elleni harcban. Valójában Németország minden sarkában és Európa minden szögletében azonos séma alapján folyt a szövetségesek „felszabadító” háborúja.

A történelmi emlékezet globális konkurenciájában az áldozatok nem élveznek egyenlő jogokat. Egyesekről nap mint nap megemlékeznek, szinte már ad nauseam, míg sokan másokat hagytak teljesen feledésbe merülni. A rendszer politikusai egymással versengve emeltetnek emlékműveket egyes privilegizált népeknek és törzseknek, különösen az európaiak áldozatainak. Egyre növekszik az emléknapok száma, az euroatlantista rendszer vezetői egyre gyakrabban róják le kegyeletüket a nem európai áldozatok emléke előtt, miközben ritkán emlékeznek meg a saját népeik veszteségeiről, dacára mindannak, amit a kommunista és liberális terrortól elszenvedtek. Az európaiakat, különösen a németeket, „felülmúlhatatlannak” mondott bűncselekmények vérszomjas tetteseinek állítják be és folyamatos bűnbánati rítusokra kényszerítik.

Drezda nem csak egy német város, nem csak a német sors szimbóluma, hanem megszámlálhatatlanul sok magyar, olasz, osztrák, francia, belga, holland, horvát stb. városé is, amelyeket az angol-amerikai szövetségesek (a „perfid Albion”, a kontinentális Európa örök ellensége és tengerentúli zabigyereke) bombáztak le, gyakran porig – minden esetben „igazuk” biztos tudatában, a „Jó ügy” és persze Isten nevében. Ez utóbbi momentum különösen ironikus, mert az angolszászok által a földdel egyenlővé tett európai települések között volt a kereszténység (pontosabban a katolicizmus) talán két legfontosabb európai kegyhelye, az olaszországi Monte Cassino apátsága és a franciaországi Lisieux városka is.

Az előbbit, a kereszténység legrégebbi – Szent Benedek által 529-ben alapított – monostorát 1944. február 15-én a történelem egyetlen célpontra irányuló legpusztítóbb bombázása során rombolták le, mint utóbb kiderült, stratégiailag teljesen értelmetlenül. A Szent Teréznek ajánlott Lisieux zarándokhely 1944. június 7-i bombázásában 1200-an vesztették életüket (az akkori lakosság 10 százaléka), köztük 20 apáca, és a város kétharmada megsemmisült. Egész könyvtárat megtöltenének az európai kultúra ily módon elpusztított mementói, feltéve, hogy ezt a könyvtárat nem bombáznák le ugyanúgy a „világ demokratikus átnevelői”, és hogy a benne tárolt könyveket és dokumentumokat nem tiltanák be, mondjuk „felekezeti uszítás” címén.

Jellemző, hogy még az elvileg háborús győztesnek számító Franciaországban is legalább 70 ezer polgári áldozata volt az angolszász és demokratikus bombázásoknak, amely számot igyekszik szégyenlősen a feledés homályába száműzni a hivatalos történetírás, akárcsak az 1941 és 1944 között francia földre ledobott 600 ezer tonna bombát és 100 ezer lerombolt épületet. Noha manapság a rendszer politikusai szívesen tetszelegnek a kultúra (főleg a „multikultúra”) védelmezőinek pózában, szellemi elődeik a különböző európai kulturális műemlékek elpusztításában tüntették ki magukat.

Legutóbb az úgynevezett „demokratikus közösséget” nagyon aggasztották az ex-Jugoszláviában történt etnikai tisztogatások. Mindent elkövettek tehát, hogy a szerb és jugoszláv vádlottakat a hágai törvényszék elé állítsák. A történelem torz fintora, hogy ezeknek az etnikai tisztogatóknak tökéletes példaképeik voltak jugoszláv kommunista elődeik és angolszász szövetségeseik: a második világháború vége felé borzalmas népirtást végeztek Tito partizánjai a német és magyar őshonosok körében, több százezer horvát civilt pedig, akik 1945 májusában Klagenfurtnál próbáltak menedéket kapni, az angol-amerikai megszálló hatóságok visszatoloncoltak és jugoszláv-kommunista hóhéraik kezére adtak.

Nem is beszélve minden idők második legnagyobb etnikai tisztogatásáról, a kommunisták által Keletről elüldözött (Ostvertriebene) németek kálváriájáról. (A történelem leggyilkosabb etnikai tisztogatását az amerikaiak követték el az indián őslakosok ellen.) Visszatekintve megállapítható, hogy a nyugati „demokratikus átnevelők” sohasem tudták volna megvalósítani messianisztikus terveiket kommunista-antifasiszta szövetségeseik mértéktelen emberáldozata nélkül, ahogyan ez utóbbiak sem tudták volna végrehajtani példátlan tömegmészárlásaikat az előbbiek masszív anyagi támogatása és szégyenletes cinkossága nélkül.

Ahogy a modern közélet számos más területén, úgy a második világháború halottairól való megemlékezésben is gyalázatos kettős mérce érvényesül. Azzal, hogy a győztesek legyőzött ellenségüket szörnyetegnek nyilvánították, kivették az emberi jogok hatálya alól. Márpedig a szörnyetegeket egyetlen törvény sem védi. Ugyanígy, amint egy nonkonformista értelmiségi vagy újságíró elkezdi kétségbe vonni a jelenlegi rendszer mítoszait, törvényszerűen azt kockáztatja, hogy „fasiszta szörnyetegként” kezelik, eo ipso megfosztják emberi mivoltától, és az emberi jogok ideológiája sem veszi védelmébe: társadalmi kirekesztés és szakmai halál jut osztályrészéül.

Ez a rendszer, amely egyébként toleranciát tanúsít minden társadalmi deviancia iránt, pária létre kárhoztatja a rendszerkritikus gondolati disszidenseket. A „demokratikus átnevelők” szemében a drezdai német civilek nem voltak emberi lények, hanem csak szörnyetegek, akiket el kellett pusztítani. A rendszergazdáknak még hetven évvel a háború után is a virtuális „fasiszta veszélyre” van szükségük jelenlegi gazdasági kudarcaik és múltbéli háborús bűneik palástolásához.

MD 2013. III. 6.