2015. március 18., szerda

Kadarkúti Égi Üzenetek 192-254. : Mennyei Atya-Jézus-Szentlélek -Szűzanya: Jézus élete

KADARKÚTI ÉGI ÜZENETEK
2015. MÁRCIUS.03. MENNYEI ATYA: JÉZUS ÉLETE LXI. KERESZTRE FESZÍTÉS

MENNYE ATYA: Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, akik hűségesen minden héten eljöttök, és azokat is, akik ma a távolabbi helyekről is megérkeztetek tanításomat meghallgatni és buzgó imáitokkal lelkeket menteni.
Ma nagyon megrázó eseményről fogok beszélni nektek, Én Mennyei Atyátok, Szent Fiam kínszenvedésének csúcspontjáról, a keresztre feszítéséről. Vannak a hit kezdeti stádiumában élő gyermekeim, akik úgy gondolkodnak: „Vajon Isten, ha olyan jóságos, miért nem saját maga ment a keresztre? Miért Fiát küldte?” Ők tudatlanságukban nyilatkoznak így. Hát, egy földi szülőnek nem nagyobb bánat látni gyermekét szenvedni és meghalni, mintha neki kellene ezen átesni? Én is így voltam. Másrészt lelkemben végigszenvedtem vele minden fájdalmat, elfogatásától kínhaláláig. Amúgy a Szentháromság közös döntése volt, hogy hármunk közül a Fiú fog megtestesülni és Ő fogja beteljesíteni nagy tervünket, a Megváltást.
Miután a menet felért a Kálváriára már nem volt szükség Cirenei Simonra, elzavarták. Jézus ott állt a kivégzés helyszínén végtelenül fáradtan és lesújtottan. A keresztet elvették Tőle és ledobták a földre,
csak úgy döngött. Majdnem a lábára zuhant. Mellé hajították a vastag, tompa, rozsdás szögeket, a kalapácsot és a fogót. Üdvözítőtök irtózva, hatalmas félelemmel tekintett ezekre az eszközökre. Hozzám
sóhajtott, hogy segítsek ezt a nagy rettegést legyőzni Benne. Teljesítettem is kérését, és úgy várta keresztre feszítésének pillanatát, mint nagy jelentőségű, magasztos áldozatot az egész emberiség megmentéséért. Először a pribékek egy erős és keserű, undorító italt kínáltak neki erősítésül a kegyetlen fájdalmak elviseléséhez. Mivel erőszakosan ajkához tolták, megkóstolta. Ecet és epe keveréke volt.
Ahogy lenyelte, nyelve, szájürege eltelt ezzel a maró, csípős, keserű ízzel és gyomra kavargott tőle.
Eddig minden kínzást és a velük járó fájdalmat kívülről érzett: a bőrén, húsán keresztül. Ezzel a korttyal testét belülről is megkínozták. E keserű, bántó íz alatt se magára gondolt, hanem szeretettel felajánlotta azokért, akik a torkosság bűnében élnek. A gyomor az istenük, ínyencek és tobzódnak a finomabbnál finomabb, ízletes ételekben, nem törődve az éhezőkkel. Könyörgött Nekem, Atyjának, hogy az ilyeneket gyógyítsam ki ebből a bűnből. Azokért is felajánlotta ezt a nagyon rossz ízű italt, akik súlyos betegségük miatt a testi gyógyulásért undorító, keserű gyógyszert kell, hogy szedjenek. Kért Engem, hogy ilyenkor figyelmüket irányítsam Rá és merítsenek erőt Belőle, hiszen amit Vele itattak, az sokkal keserűbb minden orvosságnál. A daganatos betegek a kemoterápia utóhatásainál szintén gondoljanak arra, hogy az ecet-epe keveréke milyen nagy rosszullétet okozott gyomrában. Azért is könyörgött Hozzám, hogy a jövő keresztények üldözöttjei fogadják el a sok keserűséget, rágalmat, szidalmazást, emlékezve az általa megkóstolt undorító kortyra! Ha így tesznek, Jézus a keserűségüket megédesíti. Higgyétek el, Üdvözítőtöknek e régi kortynál sokkal keserűbb látnia a rengeteg megátalkodott bűnöst és a kárhozatba hulló lelkeket. Ti, kedves Engesztelőim szorgalmas imáitokkal sokat enyhítetek az Ő mai keserűségén. Ezután következett a levetkőztetés. Először letépték a töviskoronát, melynek következtében fejsebeiből dúsan ömlött a vér. Sietve, erőszakosan leráncigálták Róla ruháit, nem törődve azzal, hogy sebeit feltépik. Szent Vére takarta el valamennyire meztelenségét. Arca kipirult a szégyentől és kezeivel próbálta eltakarni magát. Feltekintett az égre és megaláztatását felajánlotta Nekem a paráznákért, házasságtörőkért, fajtalankodókért, a tisztátalan gondolatokkal, könyvekkel, folyóiratokkal, TV-vel, internettel foglakozó teremtményeiért. E felajánlások után, én az Ő szerető Atyja egy magas, bátor férfit küldtem hozzá egy kendővel, amiből aztán ágyékkötőt készített magának. Durván fejére tették a töviskoronát és keményen ráparancsoltak, hogy feküdjön rá a keresztre. Engedelmeskedett, és közben kettős érzés dúlt benne: irtózás az iszonyú fájdalmaktól és lángoló szeretet az emberiség iránt, hogy végbevigye az Én akaratomat. A hóhérok alig várták ezt a pillanatot. Nagy lelkesen egymásnak adogatták a köteleket, mellyel rögzíteniük kellett a végtagjait, a kalapácsot és a 3 nagy szöget. Ezt mondogatták közben: „Csakhogy felfeszíthetjük végre ezt az alávaló csalót és gonosztevőt, lázítót és szemfényvesztőt!” Ahogy erőszakosan megragadták karjait, lábait, lelki szemei előtt megjelentek a méltatlan felszentelt szolgái a jövő századokból, akik a szentmisén az átváltoztatás szavai közben bűnös, szentségtörő kézzel érintik Őt, az Oltáriszentségben, mint ezek a pribékek. Azután elképzelte a híveket,
akik évek óta nem gyóntak, és bűnös lélekkel veszik magukhoz az Ő Szent Testét és Vérét. Látta az utolsó időket, mikor Egyháza újítása miatt sokan kézből áldoznak, méltatlanul érintve az Oltáriszentséget.
Ugyanígy érzi ezeket az érintéseket, mint a durva hóhérokét.
Szent Fiam jobb kezét odakötözték a kereszthez egy erős kötéllel, hogy félelmében el ne mozdítsa.
Ráigazították kézfejét a keresztre fúrt lyukba és egyik szolga beverte az első szöget. A fájdalom akkora volt, hogy a szívéig hatolt. Nem jajgatott, csak összeszorította ajkát és homlokáról patakokban folyt a veríték. Közben így könyörgött Hozzám: „Atyám, engedd meg Nekem, hogy az utolsó ítélet napján minden gyermeked a jobbodon állhasson! Add, hogy elérhessék a Mennyországot, melyet e fájdalmasszenvedésem által kiérdemeltem számukra!”
Azután két szolga odament a bal kezéhez, de itt akadályba ütköztek. Látták, hogy nincs jól lemérve a távolság a karja hosszának megfelelően. 10 cm-rel távolabb van. Dühükben szitkozódni, káromkodni kezdtek. Haragjukat Szent Fiamon töltötték ki. Így ordítoztak: „Na, mi van? Nem akarsz kinyújtózni? Mi majd segítünk.” Köteleket kötöztek bal karjára és ráncigálni kezdték. Ezzel az erőszakos beavatkozással csontjait eltávolították egymástól, a forgókat, izületeket, izmait, bőrét szétszaggatták, a könyökcsontja kilátszott a bőre alól. Ettől a rángatástól még a mellcsontjai is elmozdultak. Addig húzták hárman is a kötelekbe kapaszkodva, míg végre elérték, a lyukat, a szög előregyártott helyét. Hát nem egyszerűbb lett volna új lyukat fúrni? Most már nem volt akadály, felszegezték a bal kezét is.

Drága Gyermekeim! Mivel Szent Fiamnak a bal karja felfeszítésével elviselhetetlenül nagy kínjai voltak, elmélkedésetek alatt, ebbe a Szent Sebbe a megátalkodott felebarátokat helyezzétek bele, akiket
megállás nélkül húz a gonosz a bűn felé és nem akarja elveszteni, míg be nem húzza maga után a pokolba. Miután ezek a kegyetlen szolgák végeztek a kezei felszegezésével, pihenésül és frissítésül körbeadtak egymásnak egy borostömlőt és jó nagyot ittak belőle. Majd vitték a kalapácsot és a 3. szöget a lábához, természetesen a köteleket is. A karjai erős kifeszítése miatt az egész teste feljebb csúszott a kereszten. Bizony már megint messze volt az előre elkészített lyuk. Köteleket tekertek mindkét lábára és kegyetlenül húzták, rángatták. A medencecsontjából nagy erővel kitépték a forgókat. Recsegtek a csontok, izületek.

Gyermekeim! Most egy megrázó, lélekbemarkoló dolgot mondok el nektek a lábai felszegezésével kapcsolatban, amit Szent Fiam más választottjával is megosztott. Tudjátok, akkoriban a keresztre feszítésre ítéltek lábfejeit 2 szöggel egyenként, egymás mellé szegezték a keresztfára.
Jézusnak kieszeltek egy sokkal fájdalmasabb módot. Az alaposan kinyújtott két lábfejét keresztbe egymásra helyezték, hogy majd egy nagyobb szöggel egyszerre átfúrják és felszegezzék. De ezt nem tudták megoldani. Így aztán először felszegezték a jobb lábfejét, majd utána külön átfúrták a bal lábát is.
Ezt követte egy embertelen lépés: fogóval kihúzták a szöget mindkét lábából. Most már elkészült a két lyuk, egymásra illesztették a lábfejeket, hogy a lyukak pontosan egymás fölé kerüljenek, és egy jóval nagyobb szöggel, mint amit a kezeknél használtak, felszegezték a fára.
A fájdalmak, melyeket átélt drága Szent Fiam, kimondhatatlanul nagyok voltak. Maga a keresztre feszítés volt a csúcsa kínszenvedésének. Ezt csak az a lelki gyötrelem szárnyalta túl, amit azok láttán érez, akik semmibe veszik ezt a hatalmas áldozatot. Mindenkitől szeretné azt a hálát és együttérzést megkapni, amit tőletek.

Kicsi Teremtményeim! Idehoztam nektek Megváltótokat és lefektettem közétek a padlóra. Csak azért ide, mert ebben a környezetben enyhülést, vigasztalást és szeretetet kap. Azzal az egy megmaradt szemével könyörögve néz rátok. Fájdalomtól elbágyadt hangon szól hozzátok:
-Drága Testvéreim! A Golgotán csupa gonosz, durva arc vett körül. A hóhéraim dühösen, türelmetlenül, embertelenül feszítettek fel, úgy, hogy minél jobban gyötörjenek. A farizeusok gyűlölettel nézték végig az egészet. A nép rosszindulatúan, gúnyolódva és kárörömmel várta, hogy felállítsák keresztemet. De most,
itt fekszem közöttetek, akik szeretnek. Gondolatban jöjjetek közelebb! A hálátokat szeretném érezni.
Vegyetek körül és térdeljetek le. Néhányan jöjjetek a felszegezett jobb kezemhez. Óvatosan húzzátok ki a szöget és egyiketek hozzon egy tálacskát, és gyűjtse össze kiomló véremet. Közben térdre omolva
csókoljátok meg kézsebemet és simogassátok meg. A ti bűneitek is hozzájárultak, hogy felfeszítsék ezt a kezemet. Gondoljatok vissza régi legnagyobb bűneitekre és kérjetek bocsánatot. Tudom, már meggyóntátok, de olyan vigasztaló Szent Szívemnek bűnbánatotok. A tálba gyűjtött Véremet osszátok el magatok között és vigyétek el ereklyének, megőrzöm nektek frissességben.
Másokat arra kérem, hogy vegyék körül bal kezemet. Simítsátok végig megkínzott karomat, húzzátok ki a szöget és a kicsurgó vért ne hagyjátok a padlóra folyni, kis üvegekbe gyűjtsétek össze! Térdre borulva, karomra és vállamra hajtva homlokotokat bánjátok meg családtagjaitok, barátaitok, ismerőseitek bűneit. E Szent Vérrel gondolatban permetezzétek le lelküket, hogy megtisztíthassam őket.
Megint mások térdeljenek felszegezett lábaim elé. Nektek, Testvérkéim az a feladat jutott, hogy sírva bánjátok meg a közömbös, hitetlen és megátalkodott felebarátaitok bűneit és közben húzzátok ki a legnagyobb szöget. Ne féljetek, ha spriccelő Vérem lepermetez titeket, mert lelketeket tisztítom vele. Egy nagyobb edényt töltsetek meg Szent Véremmel és gondolatban vigyétek szegény rossz úton járó
felebarátaitoknak és öntsétek lelkükre, hogy segíthessek rajtuk.
Titeket, a maradékot pedig, szenvedő Fejemhez állítalak. Vegyétek le a töviskoronát, töröljétek le vérző, verejtékező Arcomat. Érintsétek fejeteket az Enyémhez és mélyen bánjátok meg megtévesztett és bűnös úton járó felszentelt fiaim és leányaim bűneit. A fejsebeimből csordogáló Véremet ti se hagyjátok elveszni, vigyétek a papoknak és szerzeteseimnek, akiket az előbb említettem és fürösszétek meg benne lelküket!
Nézzétek, mi történik! A kereszt és Én fényben úszom. Sebeim eltűnnek, felállok, hosszú hófehér ruhámban, aranyövvel derekamon állok előttetek, felemelem keresztemet, mely aranyszínűvé vált.
Bűnbánatotok és együttérzésetek egészen begyógyította Sebeimet és megvigasztalt Engem. Boldoggá tettetek. Atyám itt áll Mellettem és egy áldással befejezi mai tanítását.

Drága Kicsi Teremtményeim! Atyai Szívem olvadozik az örömtől, hogy ennyire szeretitek áldozatos Szent Fiamat. Megáldalak benneteket a további együttérzés lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.


KADARKÚTI ÉGI ÜZENETEK 2015.MÁRCIUS.10
SZŰZANYA: JÉZUS ÉLETE LXII.

A KERESZT FELÁLLÍTÁSA, UTOLSÓ SZAVAI, HALÁLA.
SZŰZANYA:
Drága Engesztelő Gyermekeim! Én vagyok Édesanyátok, a fájdalmas Anya. Mély, sötétkék köpenyt viselek itt előttetek, mint a Golgotán. Szívem tele van szomorúsággal, míg Szent Fiam szenvedésének ezt a soron következő részét elmondom nektek. Az évezredek eltűnnek Számomra, s nekem olyan, mintha mindez most történne.
Az Én végtelenül megkínzott, felfeszített Fiam ott fekszik a földön, élve, rettenetes fájdalmakban elmerülve, arccal az ég felé. A tömeg miatt nem mehettem a közelébe és nem hallhattam a megható szavakat, amit Atyjához suttogott, de most már tudom, miket mondott Neki: -Nézz le Rám, isteni Atyám, hogy ölelésre tárt karjaimmal Feléd fordulok. Ezt művelték Egyszülött Fiaddal. De hiszen ezért jöttem a földre. Lásd, teljesítettem akaratodat. Tekints teremtményeidre, akik elmerülnek a bűn tengerében! A kínszenvedésem nélkül mindnyájan elkárhoznának. Megmenekülésük ára e temérdek fájdalom, amit most nagy szeretetemben felajánlok Neked.
Kincseim! Próbáljátok elképzelni, mi játszódott le az Én anyai lelkemben, míg Ő ott megfeszítve feküdt.
Az ötödik fájdalmas tőr járta át a szívemet. Arra gondoltam, hogy milyen jó lett volna, ha helyette Engem szegeznek fel arra a keresztre, vagy legalább mind a kettőnket egyszerre. Az is bántott, hogy nem tudtam eltitkolni Előtte lelkem fájdalmait, mert csak növeltem ezzel az Ő szenvedéseit.
Jézus hóhérai miután kipihenték magukat, folytatták munkájukat. A keresztet, drága Szent Fiammal együtt odahúzták az előre elkészített gödörhöz, mely körül volt rakva kövekkel, sziklákkal. Még hátra volt egy fontos művelet: Oldalára fordították a keresztet, de így a labilis helyzet miatt, nem tudtak a kalapáccsal akkorákat ütni, hogy elgörbüljenek a vastag, kemény vasszögek. Ezért közös erővel meglökték, hogy az elülső oldalán feküdjön. Az édes Jézus rémülten tapasztalta, hogy arccal zuhan a föld felé. Mit törődtek ezek a durva emberek azzal, hogy egészen összetörik ezzel az elítéltet. A Mennyei Atya ezt a szörnyűséget már nem engedte meg. Hiszen a jövendölésekben is benne van, hogy csontjai nem törnek össze. Leküldte angyalait a Mennyből, akik felfogták a keresztet egy néhány cm-re a földtől.

Ó, Gyermekeim! E három szög ellapítása alatt minden kalapácsütés kimondhatatlan fájdalmat okozott Üdvözítőtöknek. Képzeljétek csak el, hogy ahányszor rávertek a hátul kilógó szögre, Jézus friss, mély Sebeibe megfordult a szög feje. Kérlek benneteket, drága együtt érző Engesztelőm, hogy ezután elmélkedéseitekben a szögek elgörbítésével járó fájdalmakat is köszönjétek meg Megváltótoknak.
Miután ezzel végeztek, hatan megragadták a keresztet és belezökkentették a gödörbe. Ez a kíméletlen eljárás elviselhetetlen kínokat okozott Jézusnak. Sebei nagyon kitágultak, vérkeringése az álló helyzettől megfordult, két kezéből és lábából bőségesen ömleni kezdett a Vér. Nem volt elég, hogy testi fájdalmai a  végtelenségig felfokozódtak, elborították a lelki megaláztatások is. Ellenségünk, a Gonosz szétküldte démonait, akik rátelepedtek a nép értelmére, szívére. Elkezdődtek a szitkozódások, káromlások, csúfolódások: „Ha Isten Fia vagy, most miért nem mented meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! Azt mondtad: Romboljátok le a templomot és én három nap alatt felépítem. Hogy fogod felépíteni, hiszen mindjárt meghalsz? Hazug! Szemfényvesztő, csaló! Igaza volt a papoknak, hogy rád nem kell hallgatnunk. Közönséges bűnöző és hamis próféta vagy! Na, mi van? Miért nem jönnek tanítványaid, hogy megszabadítsanak? Már ők sem hisznek benned? Hol vannak, akiket meggyógyítottál, feltámasztottál és áhítattal hallgatták tanításaidat? Látod, mindnyájan tudják, hogy csaló és szemfényvesztő vagy. Csak egyetlen tanítványod kísért el a halálba, anyád és az az utcanő? Hová tűnt szónoki képességed, vonzerőd? Most már nem tudsz beszélni, mert nem segítenek az ördögök.”

Drága Szent Fiam lelkében igen mély sebeket szántottak ezek a káromlások, de nem válaszolt nekik.
Csak ennyit mondott az Atyának:
-Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Ez volt első szava a keresztről.
Istent mélységesen elszomorította és szent haragra ingerelte a farizeusok és a megtévesztett nép gonosz viselkedése. Le akart súlytani rájuk, de Jézus kérlelte:
-Mindezekért a szitkozódásokért inkább fogadd el eddigi fájdalmaimat és míg élek, adj még több elégtételre lehetőséget Nekem!
Azután elkezdett imádkozni az elkövetkezendő századok gyermekeiért, akik követői lesznek és szidalmazni fogják őket ezért. Bizony értetek is, Kicsinyeim, akik most hallgattok Engem, Édesanyátokat.
Ugye észrevettétek, hogy már elkezdődött? Szektának csúfolják ezt a helyet, ahová jártok, ahol a legszentebb égi tanításokat hallgatjátok és engesztelitek az Atyát a világ bűneiért, a nagy hitehagyásért, könyörgök a tisztuló lelkek szabadulásáért. És mindezt teszitek egy olyan római katolikus szerzetes-pap ellenőrzésével, aki ismert bölcsességéről és jó megkülönböztető kegyelméről. Később pedig, mikor nyíltan állást kell foglalnotok Jézus igaz üzenetei és a hazugságok között, még inkább rátok zúdul a sok igazságtalan elítélés, rágalmazás. Ne féljetek! Szent Fiam és Én veletek leszünk, vigyázunk rátok.
Megváltótok az első szava után, amit a keresztről mondott, még összesen hatszor szólt. Látta, hogy a
jobbján felfeszített lator lelkében megtért, Őt a Mestert védelmébe vette a másik gonosztevő előtt, megesett a szíve rajta. Különösen, mikor ez a bűnös fejét Felé fordítva ezt kérte:
-Uram, emlékezzél meg rólam, amikor országodban leszel. Erre így válaszolt az Úr: -Még ma velem leszel a Paradicsomban. Ez volt a második mondata.
Mikor János és Én ott álltunk a kereszt lábánál, drága Szent Fiam fájdalomtól elgyötört szemével ránk tekintett és kimondta évezredekre szóló végrendeletét. Jánosnak ennyit mondott: -Íme, a te Anyád. Majd Jézus Rám tekintve így folytatta: -Asszony, íme a te fiad.
Ebben a percben kezdtem érezni magamban az egész emberiség iránti anyai szeretetet. Azok iránt, akik éltek, élnek és még meg sem születtek. Ez a végrendelet volt az Ő harmadik szava a keresztről.
A keresztre feszített haldokló Krisztus a legnagyobb fizikai és lelki gyötrelmek közepette egyre jobban úgy
kezdte érezni, mintha Atyja elhagyta volna. A Mennyei Atya valóban minden istenségéből származó megerősítést felfüggesztett. Ez volt az utolsó csepp a szenvedés kelyhéből, amit Szent Fiamnak ki kellett innia a Megváltáshoz. Jézus úgy érezte, hogy Ő már nem is szólíthatja Atyjának Istent, mert Ő csak egy bűnös ember. Ezért így kiáltott fel: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Ez volt a negyedik fájdalmas mondás, mely elhagyta ajkát. Vannak választottak, akikkel megkóstoltatja Szent Fiam, milyen a teljes elhagyatottság. Elfordul tőlük, nem szól hozzájuk, nem mutatkozik előttük, lelki sötétségbe burkolja őket. Megkóstoltatja velük is a kehely utolsó cseppjét. De aztán hamarosan elárasztja őket jelenlétével és mennyei örömökkel. Lám, lám, Ő csak halála után kapott vigasztalást.
A nagy vérveszteségtől rendkívül nagy szomjúság tört rá. Az ajka, a nyelve, az egész szájürege, a torka, nyelőcsöve ki volt száradva. Keserűségében felkiáltott az ötödik szóval: -Szomjúhozom.
Ő nemcsak fizikailag volt szomjas, hanem a közömbös, hitetlen, megátalkodott lelkek sokaságára, akiket mind magához akart vonzani, üdvözíteni akart. Megfeszítői, hogy még jobban kínozzák, nem vizet adtak neki, hanem egy nádra spongyát tettek, belemártották az ecet és epe levébe és így nyújtották neki.
Megkóstolta, de nagy fájdalmat okozott neki.
Haláltusája vége felé, mikor már érezte, hogy hamarosan kileheli lelkét, újra Atyjának szólította a Mennyei Atyát és így kiáltott Hozzá:
-Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet! Ezt a hatodik szavát azért hagyta rátok, emberekre, hogy ti is e szavakkal bízzátok rá magatokat Istenre. Az utolsó pillanatokban egészen megvilágosodott előtte, hogy hűségesen teljesítette Atyja akaratát, és megvalósította a Megváltást, amit megjövendöltek róla az Írások.
Ezért így szólt utoljára, hetedszer a kereszten: -Beteljesedett.

Kedves Gyermekeim! Ha majd közeledik végórátok, úgy éljetek le az életeteket, hogy bátran mondhassátok: mindent teljesítettem, ami Isten tiszteletére és dicsőségére szolgált. Ahogy Üdvözítőtök kimondta a „Beteljesedett” szót, feje mellére hanyatlott, és kiadta lelkét, mely azonnal a Mennyei Atya ölébe került, felülmúlhatatlan boldogságba.
Kincseim! Most pedig hunyjátok be testi szemeteket és lelketekkel nézzetek magatok elé! Ketten állnak előttetek: Mennyei Atyátok és dicsőséges Megváltótok, aki a tanításban éppen az előbb lehelte ki lelkét.
Mindketten hosszú, fehér ruhában vannak és ragyogó fényben tündökölnek. Ők ketten szembefordulnak egymással. Jézus egyik kezében egy üres aranykehely van, a másik kezében fehér fényből egy kereszt, a Megváltás szimbóluma. Az Atya a Föld bolygót tartja, szívére szorítva. A Fiú így szól:

-Ó, drága, forrón szeretett Atyám! Beteljesítettem két szent és nemes célt kínszenvedésemmel és kínhalálommal. Az egyik az emberiség megváltása a pokoltól, a másik, hogy még halálom előtt kialakuljon Szent Szívemben az Egyház Véremből és vízből. A kettő egymástól elválaszthatatlan. Hiszen Egyház nélkül nincs üdvösség. A Vér, mely egyik alkotórésze az Egyháznak, nem kérdés, hiszen egész szenvedésem alatt ontottam testvéreimért. És a Víz, mely a másik szükséges eleme az Egyháznak? Úgy került Szent Szívembe, hogy mikor megízleltem a kereszten az epéből és ecetből készített italt, az megsebezte benső részeimet a vérkeringéssel Szívembe jutott, mint áldozatom által megtisztult tiszta víz,és megédesedett Szeretetlángom forró tüzétől. Szívem Vére egyesült ezzel a nemes vízzel és ott, az Én élő Szívemben alakult ki Egyházam titka. Nem sokkal később, mikor halálom után lándzsával megnyitották oldalamat, ez a Vér és Víz folyt ki Oldalsebemből. Az igaz, hogy még elfogatásom előtt, mindent elmondtam Péternek és a többieknek az Egyházalapítást illetően, de erről nem tudtak, hogy Egyházam hogyan fog a kereszten misztikusan megszületni. Köszönöm, Atyám, hogy ezt a titkot eddig megőriztük. Nézd, isteni Atyám! Szabaddá teszem oldalsebemet és e kelyhet teletöltöm a belőle kifolyó Vérrel és Vízzel. Így adom át Neked. Te már tudod, mit tegyél vele.
Én, Édesanyátok, így folytatom:
A Mennyei Atya meghatódva átvette a kelyhet és tartalmát a Föld bolygó tetejére öntötte, egyenletesen elosztva, hogy mindenhová jusson belőle, hogy terjedjen el az Egyház az egész világon. Most, a végső időkben, mikor már nincs nép, mely ne hallott volna a kereszténységről, külső és belső veszélyek fenyegetik Egyházunkat. Jézus Krisztus, aki megalapította, most védelmezni akarja és harcba hívja minden követőjét. Fegyvereitek a szentmise, a szentáldozás, önmegtagadások, böjtök és rózsafüzérek. Harcra fel! Drága kis Katonáim!
Megáldalak benneteket a bátorság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.


ÉGI ÜZENETEK  2015.március 17.
Jézus: Jézus élete LXIII. (Feltámadás)

Jézus: Drága engesztelő Gyermekeim! Mint feltámadt Megváltótok állok előttetek dicsőségem sugarait ontva rátok. Így mondom el nektek e hosszú tanítás-sorozat befejező részét, a feltámadásomat. Lángoló szeretettel köszöntelek benneteket, hálás vagyok, hogy életem e terjedelmes és eseményekben gazdag történetét türelmesen végighallgattátok. De ezt nem elég egyszer hallani, többször vissza kell tekinteni a részletekre az internet, a róla készült könyvek vagy magnókazetták segítségével, hogy életem története mélyen belétek vésődjön. Csak így tudjátok majd átadni Rólam ismereteiteket az újonnan megtérteknek.

Kedves Követőim! Minden ember, mikor elérkezik élete utolsó pillanata, kileheli lelkét, mely a fején keresztül távozik belőle. Kibújik testéből, mint egy használhatatlan régi ruhából és ott hagyja. A lelke a test formája, felismernétek az illetőt, ha láthatnátok. Mivel teljesen ember vagyok, halálom pillanatában Én is átéltem azt, amit mindenki, testemet elhagytam, de ellentétben a többi emberrel, Istenségem összeolvadva Lelkemmel, mint a második isteni Személy azonnal drága Atyám  karjaiba került. Leírhatatlan az az öröm, mely átjárta és betöltötte frissen szabadult Lelkemet, és ez a boldogság örökkön-örökké élni fog. Hálát adtam Atyámnak a megváltás jótéteményeiért, ami Bennem és Általam teljesülhetett, imádtam és áldottam érte. Ő pedig végtelen nagy atyai szeretetével köszönte meg engedelmességemet, áldozatosságomat, gyötrelmes kínszenvedésemet és kínhalálomat.

Feltámadásomat megelőzőleg még feladataim voltak. Ezért kibontakozott Lelkem Atyám öleléséből és sok angyal kíséretében leszálltam keresztem tövéhez, melyen ott függött még szent Holttestem. Itt, Előttem megnyílt a föld – amit a jelenlévők nem láthattak – és angyalaimmal együtt leszálltam a föld mélyébe. Első feladatom volt, hogy a pokolba lemenjek és feltárjam a gonosz lelkek előtt Istenségemet, éreztessem velük hatalmamat és győzelmemet felettük. Ettől kezdve tudták, hogy Én vagyok Isten Fia, aki az emberiséget megváltotta. A Sátán és csatlósai dühödten vették tudomásul, hogy kínszenvedésemmel és kínhalálommal, melyhez ők nagymértékben hozzájárultak, elvettem tőlük a lelkek sokaságát.

A pokolban, mely a gyűlölet, a harag, az átok és a szörnyű szenvedés helye, csak pillanatokig időztem. Angyalaim kíséretében elhagyva ezt a helyet felfelé szálltam. Oda, ahol azok a lelkek tartózkodtak Ádám-Évától az Én dicsőséges halálomig, akik megbánva bűneiket várták szabadulásukat. Voltak közülük, akik adósságaik miatt még sokat szenvedtek, vezekeltek –talán évszázadok és évezredek óta, és voltak, akik a remény helyén, az Isten utáni vágyakozásban, epekedésben töltötték az életüket. Végighaladtam közöttük és kinyilvánítottam előttük, hogy Én vagyok Isten Fia, Jézus Krisztus, aki most üdvözíteni jött őket. E lelkek mind leborultak Előttem, imádtak Engem és megteltek ujjongó hálával Irántam. Én pedig minden megtisztult lelket kiszabadítottam és ők boldogan csatlakoztak Hozzám. Felvezettem őket egy csodálatos mennyei helyre, ahol öröm és felüdülés várta őket mennyei asztaloknál.

Gyakran gondoltam fájdalomba merült Édesanyámra és elhatároztam, hogy feltámadásom előestéjén megvigasztalom. Egy angyallal megüzentem Neki, hogy a Mária kapu közelében várjon, mert találkozni fog dicsőséges Lelkemmel. Úgy is történt. A rengeteg megtisztult lélek kíséretében megjelentem Neki, Sebek nélkül és átöleltem. De ez csak egy pillanatig tartott és eltűntem. Ő boldogan megcsókolta a földet, ahol álltam. Ezt titokban tartva, de lélekben megerősödve ment vissza a szent asszonyokhoz.

A boldog, megszabadított lelkek társaságában, visszamentem a sziklasírba, ahol szent holttestem feküdt. Éjszaka volt, a sír körül mély csend honolt, ott üldögéltek és álldogáltak az őrök kötelességüket teljesítve. Bent a sírpadon feküdt Testem beburkolva, és két angyal őrködött felette, egyik a lábánál, a másik a fejénél. Minden fényárban úszott. Holttestemről levettem a lepleket, hogy a velem lévő boldog lelkeknek megmutassam a kínzások nyomát, Szent Sebeimet, akik e látványtól nagyon meghatódtak. Ezután megtörtént feltámadásom: Szent Lelkem beleolvadt Szent Testembe, mely megelevenedett, még szebbé és tökéletesebbé vált, mint valaha volt. A szenvedésnek minden nyoma eltűnt Rólam, és Szent Sebeim a kezeimen, lábaimon és Oldalamon a legragyogóbb brilliánsnál is jobban tündököltek. Az üdvözültek, akik körülöttem álltak megkapták a kegyelmet, hogy elsőként láthattak Engem feltámadva fényben sugárzó szépségemben. Leborultak és imádtak Engem. Földön élő ember, legyen az bármilyen szentéletű, még nem láthatott Engem feltámadásom dicsőségében. A látomásaikban szemlélt alakom meg sem közelíti azt. Ó, drága Engesztelőim! El se tudjátok képzelni, mekkora ajándék lesz a számotokra a Mennyben Feltámadt Testem szemlélése. 2. Dicsőséges eljövetelemkor is így fogtok látni Engem: sziporkázó fehér ruhában, 5 fénylő Sebemmel. De ennél a külső látványnál még nagyobb hatással lesz rátok a lángoló szeretet, ami majd felétek sugárzik Belőlem.

Amikor eltűntem a sírból, az angyalok elmozdították a nagy kerek követ a sír bejáratánál. Első utam – így feltámadva – Édesanyámhoz vezetett. A Kálvária hegyén jelentem meg Neki, aki végigjárta Keresztutamat. Ragyogó Sebeimet megmutattam, mire Ő leborult, hogy lábaimat megcsókolva imádjon Engem. Én kezét megfogva felemeltem és eltűntem. Most már nemcsak a Lelkemet láthatta, hanem feltámadt Testemet is. Ez nagy boldogsággal és erővel töltötte el, melyre szükség volt a még félénk apostolok irányításához.

Közben a Szent asszonyok sírom felé igyekeztek, hogy megkenjék testemet olajokkal, fűszerekkel, de a sír nyitva volt, és nem találtak ott. Hiába mondta a két angyal Magdolnának, hogy feltámadtam, ő csak vigasztalanul távozott. Ott maradt a sír körül és keresgélt. Szembe jöttem vele, de ő nem ismert fel, kertésznek nézett. Sírva kérdezte, hogy Én vittem-e el a Mesterét, mert akkor ő elmenne érte. De mikor nevén szólítottam felismert, és lelkét nagy öröm töltötte el. Át akarta ölelni lábamat, hogy megcsókolja, de Én nem engedtem, hanem küldtem a többi asszonyhoz, hogy vigye el a jó hírt nekik.

A szent asszonyok minden kételkedés nélkül hittek Magdolnának és folyton Rólam beszélgettek. Ott voltam köztük láthatatlanul és gyönyörködtem bennük. Egyszer csak láthatóvá tettem magam, olyan alakban, ahogyan ismertek. Nagy szeretet támadt a szívükben Irántam, és lábamhoz borulva imádtak. Magdolna volt az első, aki örömkönnyekkel öntözte és csókolta lábaimat, azután a többiek. Megparancsoltam nekik, hogy mondják el az apostoloknak.

A következők, akiknek megjelentem az emmauszi tanítványok voltak. Szomorúan mentek Jeruzsálemből Emmausz felé. Vándorként csatlakoztam hozzájuk és kérdeztem, miért szomorkodnak. Csodálkoztak, hogy Én nem hallottam a názáreti Jézusról, és mindent elmeséltek. Azt is, hogy úgylátszik mégsem támadok fel, ahogy ígértem. Meghívtak vacsorázni és vigasztaltam őket, hogy higgyenek az Írásban, meg fog történni a feltámadás. Elérkezett a pillanat, hogy kinyilatkoztassam magamat nekik. Vettem a tálból egy kenyeret és megtörtem. Erről a kenyértörésről boldogan felismertek, majd hirtelen eltűntem. Nem győzték mondogatni: „Hogyan lángolt a szívünk, mikor beszélt! Hiszen a Mester személyesen volt közöttünk.”

Mielőtt feltámadt testemmel tanítványaim között megjelentem volna, Pétert választottam ki közülük elsőnek. Nagyon alázatosan fogadott, eszembe juttatta háromszoros tagadását és minden bűnét. Nem találta méltónak magát arra, hogy láthasson Engem. De Én megbocsátottam neki és feloldoztam. Lelkére kötöttem, hogy értesítse a többi tanítványt, és mondja el nekik, hogy valóban feltámadtam.

Tanítványaim éppen izgatottan beszélgettek feltámadásomról. Hittek Péternek és az emmauszi taníványoknak és alig várták, hogy nekik is megjelenjek. Nem várattam őket sokáig. Hirtelen beléptem közéjük e szavakkal: „Béke veletek!” Boldogságuk leírhatatlan volt. Sajnálták, hogy hamar eltűnök. Tamás későn érkezett. Lelkendezve mesélték neki, mi történt, de ő bosszankodott, hogy nem volt jelen, és kijelentette, hogy ő nem hiszi el, csak ha a saját szemével látja és érintheti a szegek által okozott sebeimet. Társai elszomorodtak. Hamarosan újra megjelentem közöttük és Tamás közölte Velem, hogy csak akkor hiszi, hogy Én vagyok Jézus, az Isten Fia, ha érintheti Szent Sebeimet. Megengedtem neki és így szóltam: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”

Még 40 napon át jelentem meg nekik: együtt beszélgettem velük, együtt örvendeztünk, ettünk és tanítottam őket. Ezt követte dicsőséges mennybemenetelem.

Ma, drága Engesztelőim, olyan kegyelemben részesítelek titeket, amit még eddig egyetlen közösségnek sem adtam. Egy különös misztikus élmény lesz, méltó befejezése a „Jézus élete” sorozatnak. Szeretnélek visszavinni benneteket a feltámadásom utáni időre. Eljöttök-e Velem? ... Jöjjetek kicsinyeim utánam a képzelet szárnyán együtt a kiszabadított ősatyákkal és minden feltámadt szenttel, akik követtek Engem a feltámadt Megváltót a Mennyországba. Megérkeztünk a csodálatos aranykapukhoz, melyek most tárva vannak előttünk. A feltámadt szentek már mennyegzői hófehér ruhában jönnek velünk, de nektek még át kell öltözni. Az őrangyalotok rátok adja a megszentelő kegyelem fehér ruháját, és mindannyiatok kezébe egy piros rózsát ad. A boldog pátriárkák és az Engem kísérő összes üdvözült lelkek, akik sokáig szenvedtek a hosszú várakozás miatt, egy kicsi aranykeresztet hoznak. Én lépek be a kapun elsőnek, a ti Megváltó Krisztusotok hófehér ruhában, mely körüllengi testemet és kezemben tartom a győzdelmi zászlót: feltámadásommal legyőztem az örök halált, kínszenvedésemmel és kínhalálommal kiengeszteltem Istent bűneitek miatt. A Mennyei Atya Elém jön királyi ruhában. Hatalmas szeretettel átölel, könnyes szemmel köszöni meg áldozataimat, leveszi díszes aranykoronáját a fejéről és az Én fejemre helyezi. Átadja Nekem a hatalmat, hogy ítélkezzek a világ felett, a külön ítéleten és az utolsó ítéleten egyaránt. Rám ruházza a hatalmat a gonosz lelkek fölött is. Jobbjára ültet. Nézzétek, Gyermekeim, mekkora nagy ünnepség van itt fönt! Az Angyalok kilenc kara körbe veszi a Szentháromság trónját. Előveszik a hárfákat, fuvolákat, cimbalmokat és az Én tiszteltemre, hogy feltámadtam, soha nem hallott, gyönyörűséges, égi zenét adnak, a többi angyal térdelve énekkel kíséri. A Velem érkezett boldog üdvözültek – nézzétek, köztük van Szent József, Szent Anna, az agg Simeon, a jobb lator, Mózes, Ábrahám, Ádám és Éva és még sokan mások – hozzák Hozzám ajándékukat, arany keresztjeiket,és az ölembe helyezik. Most következtek ti, Kicsinyeim. Oda jöttk a közelembe és szeretetetek jelét, a rózsát helyezitek karomba. Egyenként mindegyiketek arcát megsimogatom és így szólok hozzátok: „Gyermekeim! Hálásan köszönöm, hogy a 63 részből álló, életemről szóló tanítássorozatunkat türelemmel és érdeklődéssel végighallgattátok. Ezek az ismeretek nem csak nektek szólnak, töltsétek meg nyitott szívű felebarátaitok értelmét és lelkét velük, hogy hitük és Isten iránti szeretetük növekedjen.

Gyertek, Drágáim! Visszakísérlek benneteket az engesztelés helyére. Köszönöm, hogy résztvettetek ünneplésemben.

Hálából kitárom felétek karjaimat és mind az 5 sebemből irgalmam és szeretetem sugarát bocsátom a szívetekbe. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”