A Hamburger Fremdenblatt „A másik Budapest” címmel első oldalon közöl hosszabb tudósítást Budapest elzsidósodásáról.
Részletes
adatokat közöl erre nézve, és megállapítja, hogy egy felelőtlen klikk
munkája következtében, mely a kulisszák mögött irányította az
állampolitikát, mindaz, ami a zsidókérdés megoldása érdekében történt,
nagyrészt csak szemfényvesztés volt. Mindenekelőtt bizonyos mértékben
csak kis áldozat volt az, amit az egykor a Gömbös által felállított és
azóta mindig szabotált megújulási program oltárán letettek.
A zsidók azonban nemcsak tízezrével szaporodtak és nemcsak állandóan
özönlöttek a szomszédos országokból Magyarországra, hanem mindig
biztonságosabban érezték magukat Magyarországon, és az országot a
politikai korrupció, az árulás és a nagy fokra kitenyésztett
pesszimizmus melegágyává tették. Kállay miniszterelnök és barátai szoros
kapcsolatban állottak a gazdasági életet és pénzügyet behálózó zsidó
körökkel, habár ez külsőleg inkább csak olyan módon nyilatkozott meg,
hogy a Goldbergerek vagy Ullmann báróék gazdag szoáréin Kállay
részvételével gyakran százezrek cseréltek kártyajátékban gazdát.
Mindez
azonban hirtelen megváltozott, amikor Horthy kormányzó és a Führer
megegyeztek Magyarország harci készségének fokozásában. Amikor a német
csapatok a megegyezés értelmében Magyarországra bevonultak, és egy
vasárnap kora hajhali óráiban megjelentek Budapesten, hogy a
honvédséggel vállvetve megkezdjék a külső front védelmezését, akkor
természetes volt, hogy a nem kevésbé fontos belső frontot is meg kellett
tisztítani. A zsidók, marxisták és cinkosaik összeesküvésének véget
kellett vetni, és a parazitáktól, valamint a nemzetközi spekulánsoktól
az örvény szélére juttatott magyar nemzet becsületét biztosítani
kellett, biztosítani kellett azt a nemzeti becsületet, amely a magyarság
történelmi felemelkedésének évszázados harcaiban mindig irányadó
szerepet töltött be. Mindenekelőtt azonban világos válaszfalat kellett a
magyarok és a zsidók között húzni, meg kellett oldani azt a feladatot,
amelyet a Kállay-kormány helyébe lépett Sztójay-kormány a
legsürgősebbnek tartott.
Ezután
a cikk ismerteti az eddigi zsidórendeleteket, majd így folytatja: A
magyar főváros képe néhány nap alatt erősen megváltozott. A város élete
komolyabb és lényegesen nyugodtabb lett, mivel eddig inkább a zsidók
hangoskodtak, míg a magyar inkább szemlélődő és tartózkodó. Most, amikor
a zsidók nem szíthatnak többé pánikot, és amikor elvesztették annak
lehetőségét, hogy bomlasztó híreket terjesszenek, Budapest az angolszász
terrortámadásokat is nyugodtan, fegyelmezetten és példás magatartással
élte át. Ezzel a magyar főváros az európai kultúrvárosok háborús
frontjába lépett be, és hírnevét – mely a Duna királynőjének címét
adományozta neki – heroikus módon fogja megvédelmezni.
Berlin, 1944. április 26., 10:35 (Magyar Távirati Iroda)
