Ez
most egy kicsit hosszabb olvasmány, de rendkívűl izgalmas témákat
feszeget, aki végigolvassa figyelmesen, annak lesz min gondolkodnia!„A
legtöbb ember össze van zavarodva azt illetően, hogy mi a különbség a
materializmus és a vallások alapvető tanításai között, és így ebből is
és abból is elfogad tételeket, és nem veszi észre, hogy azok egymásnak
ellentmondanak.
A
materializmus szerint az agy gondolkodik, és az agy tárolja az
emlékeket. Roppant érdekes jelenség, hogy ezt rengeteg vallásos ember is
elhiszi, köztük papok és lelkészek is. Ez azért is érdekes, mert ha az
agy bármi effélét csinál, akkor nincs lélek és nincs Isten. Ha az agyban
vannak emlékek, akkor azok a test halálakor elpusztulnak. Ha az agy
gondolkodik, akkor a test halála után a gondolkodás megszűnik. Ha az agy
döntéseket hoz, akkor a test felbomlásával a döntések is megszűnnek. Ha
így áll a helyzet, akkor mi volna a lélek szerepe? Akkor milyen
tulajdonságokkal rendelkezik a lélek? A lélek nem rögzít emlékeket, nem
tárol emlékeket, nem emlékezik, nem gondolkodik és nem dönt. Akkor mit
csinál? Mi maradt még? Hát semmi. És ha valami semmit sem csinál, akkor
az nincs is. Ha tehát az agy gondolkodik, nincs lélek. Ha pedig nincs
lélek, Isten sincsen. Semmi sem tud újjászületni, és semmi sem járulhat
Isten színe elé, hogy számot adjon tetteiről.
Ön mit gondol, hány emléke van egy ötvenéves embernek?
Napi
tapasztalatból tudjuk, hogy az emlékek kísértetiesen hasonlítanak a
filmhez. Az emlék egy háromdimenziós film, amely tartalmaz minden
érzékletet, továbbá a személy aktuális emócióját, a gondolatait és a
döntéseit is. A film képkockákból áll, és mivel az emlékezést bárhol
leállíthatjuk, és bármilyen jelenetet kikockázhatunk, akárcsak a film
esetében, tudjuk, hogy az emlék alapegysége az emlékkép, amely olyan,
akárcsak egy kép-kocka a filmben. Ugyancsak tapasztalatunkból tudjuk,
hogy ahhoz, hogy valószerű mozgást lássunk, egy másodperc alatt 24-25
állóképet kell megnéznünk. Tehát másodpercenként 24-25 emlékképet
rögzítünk. Vegyük alapul a 25-öt és számoljunk egy kicsit. Ez percenként
1.500, óránként 90.000, naponta 2.160.000, évente pedig 788.400.000
emlékkép. Vagyis ötven év alatt 39 milliárd 420 millió emlékkép.
Nos, hol fér el a testben ennyi emlék? Van nekünk 39,5 milliárd emlékképünk, hová tegyük őket?
Egyáltalán: mekkora egy emlékkép? Hogy néz ki, milyen az alakja?
És a legfontosabb kérdés: mi maga egy emlékkép, mint fizikai dolog?
Egy
sejt, függetlenül attól, hogy a test mely pontján helyezkedik el, és
milyen funkciót lát el, ahhoz, hogy működni tudjon, rengeteg olyan
alap-vető feladatot kell ellátnia, melyek függetlenek a sejt
elhelyezkedésétől és testben betöltött szerepétől. A sejtnek
táplálkoznia kell, anyagcserét kell folytatnia, osztódnia kell, és el
kell látnia a feladatát. A sejtfalnak nem az a feladata, hogy emlékeket
tároljon, a sejtmagnak sem, a kromoszómáknak sem, az enzimeknek sem, a
DNS-nek sem, a géneknek sem, és így tovább.
Tételezzük
fel, hogy vannak emlékeket tároló sejtek a testben. Nos, hol tárolnák
az emlékeket az emlékeket tároló sejtek? És hogyan? Hogyan kerül
eltárolásra, mondjuk, egy doromboló macska emléke? És hogyan kerül az
emlék az emlékeket tároló sejtekbe? Mi az emlék? És egy igencsak fontos
kérdés: mi nézi meg az emlékeket az emlékeket tároló sejtekben, és
hogyan? Mi megy oda a sejthez, és néz bele? Honnan tudja, hogy egyik
vagy másik emlék melyik sejtben található? Mi az a dolog, ami ott mozog
az agyban, számon tartja, hogy melyik emlék melyik sejtben van, bemegy a
sejtekbe, megnézi ezeket az emlékeket, értelmezi azokat, és
gondolkodik? Mi csinálja ezt? Megint csak sejtek, a sejteknek egy minden
eddiginél speciálisabb fajtája?
És amikor ezek az emlékeket tároló sejtek osztódnak, akkor az emlékek belekódolódnak a DNS-be? Hogyan? Mi módon?
És mi volna a genetikai kódja egy doromboló macska emlékének?
Mi
tudna gondolkodni a testben? A testnek melyik része? Az agy, vágják rá a
materialisták. És az agynak melyik része? Mi marad az agyból, miután
minden olyan részt kivettünk belőle, amelynek testi funkciók ellátása a
feladata? A gondolkodáshoz nagyságrendekkel nagyobb kapacitás szükséges,
mint az emlékek tárolásához, mert amíg az emlékek tárolása mechanikus, a
gondolkodás folyamata nem az. A materializmusban minden kínos kérdésre
az a válasz, hogy az agy nagyon bonyolult szerv. Ez a kijelentés
tudományosan körülbelül annyit ér, mintha azt mondanánk, hogy »Isten
útjai kifürkészhetetlenek«.
Ernst
Rüdin, német pszichiáter, egyike volt azoknak az embereknek, akik
lefektették a nácizmus ideológiai alapjait. Rüdin célja a »genetikailag
alacsonyabb rendűek« kiirtása volt, hogy ezáltal egy tiszta fajt hozzon
létre, melyet ő emberistennek nevezett. Azt javasolta, hogy több
tízmillió családot irtsanak ki a Földön. Beteges céljainak igazolására
és elfogadtatására találta ki azt a koncepciót, miszerint a
személyiségjegyek genetikai eredetűek, vagyis örökletesek. Ez az
egyetlen tétel volt a nácizmus alapeszméje. Ez az eszme a mai napig
szerves részét képezi a materialista gondolkodásnak, minden országban.
Természetesen Rüdin nem árulta el nekünk, hogy milyen kísérletek alapján
jutott a »személyiség öröklődésének« korszakalkotó felfedezéséhez. Ezt a
nagy titkot magával vitte a sírba...
A
tudományos genetikán kívül van még egy másik genetika is. Ez a másik
genetika az ideologikus genetika. Az ideologikus genetika a tudományos
genetika szakkifejezéseit használja politikai ideológiák eladása
céljából. Azt állítja, hogy a gének határozzák meg egy ember
személyiségét, a céljait, az intelligenciáját, a vágyait, azt, hogy
milyen a szexuális irányultsága, azt is, hogy mi a kedvenc színe, mi a
kedvenc illata, és így tovább, vagyis tulajdonképpen mindent a gének
határoznak meg.
Azonban van ezzel némi probléma.
Az
egyik az, hogy a gének nincsenek semmilyen kapcsolatban azzal a
világgal, amelyben mi, emberek élünk, vagyis fogalmuk sincsen például a
színek létezéséről, hogy ennél bonyolultabb példát ne is hozzak fel. A
gének semmit sem tudnak a világról. Egyáltalán nincs tudomásuk a
világról. A másik, hogy a géneknek van funkciójuk, a gének határozzák
meg a test alapvető felépítését és alapvető működését, melyet számtalan
dolog befolyásol, például a táplálék, a mozgás és egyebek, vagyis, ha
valaki nem
táplálkozik
megfelelően, akkor a teste nem lesz teljesen olyan, mint amilyennek a
genetikai programja szerint lennie kellene. A harmadik pedig, hogy még
soha senki nem látott egy gént, amint az valamit csinált volna. Soha.
Senki a világon nem látott egy gént, amint az befolyást gyakorolt volna
valakinek a gondolkodására, vagy az ítéletére, például a színekhez való
viszonyára. És a negyedik: még csak olyan modell sem létezik, még csak
egy homályosan vázolt koncepció sincsen, amely azt magyarázná, hogy a
gének miképpen érik el, hogy valaki például a komolyzenét szeresse, mert
természetesen a genetikus ideológia szerint a zenei ízlést is a gének
határozzák meg.
Voltak
és vannak emberek, akik baleset, bűncselekmény vagy betegség
következtében bizonyos agysérülést szenvedtek el, és túlélték, de a
sérülés következtében hirtelen vagy fokozatosan, kisebb vagy nagyobb
mértékben, időlegesen vagy tartósan megváltozott a viselkedésük, az
élethez és más emberekhez való hozzáállásuk. A materializmus igazolásán
dolgozó »kutatók« megfigyelik, hogy ezek az emberek milyen
viselkedésbeli és egyéb szellemi változáson mennek keresztül, ezt
összevetik az agysérülés helyével és milyenségével, és ily módon
próbálják kikövetkeztetni, hogy az agynak mely része milyen szellemi
funkciónak a forrása. Ez az ÖSSZES BIZONYÍTÉK a materialisták kezében
arra, hogy az agy rendelkezik a lélek képességeivel, vagyis hogy a lélek
nem létezik.
Van
azonban néhány ellenérv. Az egyik, hogy ezeknek az eseteknek a
dokumentálása néha elképesztően trehány, sokkolóan tudománytalan módon
történik, következésképpen tudományos kutatás számára elfogadhatatlanok.
Azonkívül vannak hamis, fiktív esetleírások, melyek sohasem történtek
meg. Számtalan rossz és elhamarkodott következtetést vontak le az
esetleírásokból, melyek némelyike olyan logikai bakikat tartalmaz, olyan
mértékben logikátlan, amely a tudomány bármely valódi területén
elfogadhatatlan, és köznevetség tárgyát képezné. Továbbá a
következtetéseket nem ellenőrizték. Nem létezik semmiféle KÖZVETLEN
bizonyíték, ezt még a materialisták is elismerik. Az agyuk adott
területén megsérült emberek nem minden esetben változnak meg, nem minden
esetben egyforma módon és egyforma mértékben. A test bármelyik részének
sérülése is kiválthat ugyan ilyen látványos és tartós változást a
személyiségben. És még egy ellenérv a végére: azoknak az eseteknek a
túlnyomó többségében, melyekben egy személy viselkedése vagy más
szellemi képessége hirtelen és nagy mértékben megváltozott, a test sehol
sem sérült meg. Egy életvidám ember kap egy telefonhívást, melynek
hatására egy életre megnyomorodik lelkileg és egykori önmagának csupán
árnyéka marad. Egyetlen kellőképpen rossz vagy kellőképpen jó hír
változások garmadáját válthatja ki, melyek lehetnek döbbenetesen
nagymértékűek, az élet végéig kitartóak, és nagyon sokfélék.
Pozitronemissziós
tomográfia, mágneses rezonanciás képalkotás, magnetoenkefalográfia.
Néhány ijesztően bonyolult kifejezés, melyek még bonyolultabb
berendezéseket és eljárásokat takarnak. Ezek az agy műszeres
vizsgálatai. Bonyolultságuk ellenére sem képesek semmi másra, mint annak
kimutatására, hogy az agyban van valamiféle aktivitás. Ezt azonban már
eddig is tudtuk. Ez sem tekinthető bizonyítéknak arra a »tudományos
állításra«, hogy nincs lélek. Az pedig, hogy egyes pszichiáterek és
pszichológusok még mindig lélekről és tudatról beszélnek, senkit ne
tévesszen meg, mert nem ugyanazt értik alatta, amit ezek a szavak
eredetileg jelentenek.
A
fizikai univerzum tudományos kutatása folyamán végső soron mindenből
tárgylemez lesz a mikroszkóp alatt, vagy valamilyen porított anyag, vagy
valamilyen folyadék egy kémcső alján, esetleg némi gáz egy bura
fogságában, vagy számok, grafikonok és teszteredmények, vagy fényképek,
film- és hangfelvételek. A materializmus azt állítja, hogy nincs lélek,
nincs Isten, az agy gondolkodik és tárolja az emlékeket, és a gének
meghatározzák a személyiséget. Arra szeretném kérni, hogy gondolkodjon
el, és próbálja meg kitalálni, hogy mit is kellene látnia egy mikroszkóp
alatt, egy kémcső alján, egy bura fogságában, egy papírlapon, egy
fényképen, egy film- vagy hangfelvételen, amely bizonyítaná, hogy nincs
Isten. Vagy azt, hogy nincs lélek. Vagy hogy az agy gondolkodik. Vagy
hogy az agy emlékeket tárol. Vagy hogy a gének meghatározzák az Ön
személyiségét. Jó szórakozást kívánok egész hátralévő életére!”<
Duncan Shelley - Az elme gyilkosai >
http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/igazsag-kutatasa/3118-a-materializmus-buktatoi