Jövőre kiveszik a tanmenetből a nyelvtan órát

Jövőre nem lesz kötelező tantárgy a nyelvtan óra az általános iskolákban, viszont külön felvehető tantárgy lesz. Megkérdeztük Kis Erikát a Tanulófejlesztési elnökét, aki azzal magyarázta a döntést, hogy ma már a számítóképek és helyesírási programok világában semmi szükség ezt feleslegesen tanulni. Majd a számítógép kijavít. Elkívánta még azt is mondani, hogy a közösségi hálókon új írásbeli nyelvezet fejlődik ki, ami ellen nem tudnak és nem is akarnak tenni semmit. Ilyenek például a h mint hogy rövidítése, vagy a mondatvégi íráslejek tömkelege. De idesorolhatnánk az SMS korszaka óta kialakult smiley-kat mint például a :-) mosolygós arc. Ennek több száz változata van, a szomorútól a mérgesen keresztül a meglepőig. Hagyni kell a korszakváltást, és az új trendből kell kiindulni és azt oktatni. A nebulók már így is le vannak terhelve szellemileg, jót tesz nekik a pihenő. A közösségi hálókon úgy is rengeteget írnak, az is megfelelő a gyakorlásnak.

http://webhir.com...ref_map=[]

Nagyon találó Google és Youtube paródia.

Uzsora-bűncselekmény

330/A. § (1) Aki más rászorult helyzetét kihasználva olyan különösen aránytalan mértékű ellenszolgáltatást tartalmazó megállapodást köt, amely alkalmas arra, hogy annak teljesítése a megállapodás kötelezettjét, a megállapodás kötelezettjének a vele közös háztartásban élő hozzátartozóját, illetve a megállapodás kötelezettje által – jogszabályon, bírósági határozaton, hatósági határozaton vagy szerződésen alapuló tartási kötelezettség alapján – eltartott személyt súlyos vagy további súlyos nélkülözésnek tegye ki, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az uzsora-bűncselekményt

a) bűnszövetségben,
b) üzletszerűen követik el.

(3) Mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van.
(4) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki az uzsora-bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti és az elkövetés körülményeit feltárja.

Tudjuk kik általában az uzsorások, a tv előszeretettel foglalkozott is ezzel a témával. A TEK is bemutatott néhány igen veszélyes uzsorások elfogadását akit a társadalom bizonyos rétegeire nagyon veszélyesek. Ezekről nem akarok annyit írni mert mindenki tudja miről van szó.

Jelen társadalomban a bankok akkor mit is csinálnak a devizahitelesekkel? Kérdezem én, ez legális? Ha valaki pénzt vesz fel és jóval többet akár kétszeresét vagy többszörösét kell visszafizetni, akkor az mi? Nem uzsora-bűncselekmény? Az összeg és az idő nem igazán számít mert azt a törvény nem mondja ki. Ha nem teljesítem akkor ugyanúgy jönnek és elviszik a házat mindent, éppen talán csak nem vernek meg, de az embernek így is éppen elég. Ha én valakinek adok pénzt és kamatostul kérem vissza bűncselekmény. Azért bünteti a törvény mert kimarad a bank, és a hasznot nem ő teszi el. Ha a bank ad kölcsönt neki marad a pofátlan haszon amiért nem is dolgozott meg az már legális.

Jelen törvény szépen kimondja mi a bűntett, csak valahogy mégis a bankok szabályosan járnak el ez ügyben. Én laikus kérdezem én, akkor mi is az uzsora-bűncselekmény?

Majd egyszer lehet hogy fordul a kocka és nem a bankok adják a pénzt azok zsebébe akik megérdemlik.

Varró Péter

Kiemelnék egy beszélgetést innen, az egyik írás mellől…
Azon tanakodunk, hogy van-e esély a változásra és kié a felelősség?

M. Istvánné:
Elolvasva több-száz oldalnyi anyagot, elemzést erről az un. devizahitelezésről, Kásler Á. által bejárt utat a jelenlegi “eredményig”, a civilszervezetek levelezéseit minden fórumhoz a megoldási javaslatokról, a jogi úton való rendezés érdekében tevékenykedő Makkos Albert előadásait, útmutatásait, megoldási javaslatokat, Dr. Damm Andrea 50 oldalas tanulmányát, a július 4-i Kúria-döntés utáni ajánlásait neki és Varga Istvánnak – miszerint MINDEN devizahiteles jelentse be a banknak a szerződése semmisségét (és mi jön ezután????) a Kásler Árpád és már mások által is bűncselekménynek minősített tevékenység (a szerződések elkészítése és alkalmazása “hitel” nyújtáshoz), megoldásaként a BÜNTETŐ feljelentés megtörtént az összes bank ellen, (elutasítva!) mostanában egyenként is a bankok ellen (elutasítva), miután a törvényszék, a bíróságok sorra elutasították a pereket, emiatt Ügyvéd általi feljelentést a bírók ellen, is elutasítottak, MIBEN lehet reménykedni? A CÖF – akikről eddig nem sokan hallottak devizahiteleseket segítő szándékuk alapján – mint a kormánnyal és bankszövetséggel tárgyaló CIVIL-szervezet – meglepetésre – már büntetőfeljelentésről beszél. Jó lenne ezt mielőbb megtapasztalni, hogy erre milyen ítélet születik. Mi sokan – egyre többen – hiába tudjuk mindazt ami a hozzászólásokban (is) leírásra kerül, nem kerülünk közelebb a megoldáshoz.????

Dsupin Judit – Hivatalos oldal:
A jelenlegi eredmény a következő. A devizaalapú hitelezés csalással történik. A végrehajtások közokirathamisítással történnek . Ezt a BAÉSZ állítja a történtek alapján: a szerződések, a bank könyvelése , a valóság és a törvények egyidejű összevetése alapján …Természetesen nem mondhatjuk ki mi , hogy bűntények sorozata zajlik a jelenlegi rendszerben… A lényeg az, hogy mi, mindannyian tisztában legyünk ezzel a ténnyel. Ha ezt a párszáz-párezer közjegyzőt, akik hóhérként végeznek ki mindannyiunkat, nem tudjuk megfékezni, az már a mi saját hibánk lesz. Ugyanis az önakasztások esetén, a vonat alá ugrások esetén mindig ott áll a háttérben a Bank és a közjegyző. Ott állnak a bírók, az ügyészek, a kormány, a magyar parlament. De ha ez még mindig nem érteti meg az emberekkel, hogy csak közösen tudják a folyamatot leállítani, az igen nagy hiba lesz. Kedves M. Istvánné! Lehet, hogy Te előbb rájöttél volna, hogy mi történik itt. Nekem kellett hozzá több mint egy év szünet nélkül. És én nem tenném idézőjelbe az eredményt. Én eredménynek tekintem. Óriási eredménynek az Árpád munkásságát és a BAÉSZ által elért feltárását a helyzetnek, természetesen sok értékes gondolat, bírósági sikerek is születtek, más szervezetek részéről. Tehát a felelősség a miénk attól kezdve, hogy látván látjuk mi is, hogy nem számíthatunk a felsorolt személyekre, és félreállítjuk őket. Mert a morálisan sérült embereket, akik mások életére törnek, meg kell fékezni. Azon meg el kellene gondolkodnod, hogy kik állnak az emberek mellett, akik azt állítják. Mert nem mind arany, ami fénylik.

Dsupin Judit

Kiemelnék egy beszélgetést innen, az egyik írás mellől…
Azon tanakodunk, hogy van-e esély a változásra és kié a felelősség?

M. Istvánné:
Elolvasva több-száz oldalnyi anyagot, elemzést erről az un. devizahitelezésről, Kásler Á. által bejárt utat a jelenlegi “eredményig”, a civilszervezetek levelezéseit minden fórumhoz a megoldási javaslatokról, a jogi úton való rendezés érdekében tevékenykedő Makkos Albert előadásait, útmutatásait, megoldási javaslatokat, Dr. Damm Andrea 50 oldalas tanulmányát, a július 4-i Kúria-döntés utáni ajánlásait neki és Varga Istvánnak – miszerint MINDEN devizahiteles jelentse be a banknak a szerződése semmisségét (és mi jön ezután????) a Kásler Árpád és már mások által is bűncselekménynek minősített tevékenység (a szerződések elkészítése és alkalmazása “hitel” nyújtáshoz), megoldásaként a BÜNTETŐ feljelentés megtörtént az összes bank ellen, (elutasítva!) mostanában egyenként is a bankok ellen (elutasítva), miután a törvényszék, a bíróságok sorra elutasították a pereket, emiatt Ügyvéd általi feljelentést a bírók ellen, is elutasítottak, MIBEN lehet reménykedni? A CÖF – akikről eddig nem sokan hallottak devizahiteleseket segítő szándékuk alapján – mint a kormánnyal és bankszövetséggel tárgyaló CIVIL-szervezet – meglepetésre – már büntetőfeljelentésről beszél. Jó lenne ezt mielőbb megtapasztalni, hogy erre milyen ítélet születik. Mi sokan – egyre többen – hiába tudjuk mindazt ami a hozzászólásokban (is) leírásra kerül, nem kerülünk közelebb a megoldáshoz.????

Dsupin Judit – Hivatalos oldal:
A jelenlegi eredmény a következő. A devizaalapú hitelezés csalással történik. A végrehajtások közokirathamisítással történnek . Ezt a BAÉSZ állítja a történtek alapján: a szerződések, a bank könyvelése , a valóság és a törvények egyidejű összevetése alapján …Természetesen nem mondhatjuk ki mi , hogy bűntények sorozata zajlik a jelenlegi rendszerben… A lényeg az, hogy mi, mindannyian tisztában legyünk ezzel a ténnyel. Ha ezt a párszáz-párezer közjegyzőt, akik hóhérként végeznek ki mindannyiunkat, nem tudjuk megfékezni, az már a mi saját hibánk lesz. Ugyanis az önakasztások esetén, a vonat alá ugrások esetén mindig ott áll a háttérben a Bank és a közjegyző. Ott állnak a bírók, az ügyészek, a kormány, a magyar parlament. De ha ez még mindig nem érteti meg az emberekkel, hogy csak közösen tudják a folyamatot leállítani, az igen nagy hiba lesz. Kedves M. Istvánné! Lehet, hogy Te előbb rájöttél volna, hogy mi történik itt. Nekem kellett hozzá több mint egy év szünet nélkül. És én nem tenném idézőjelbe az eredményt. Én eredménynek tekintem. Óriási eredménynek az Árpád munkásságát és a BAÉSZ által elért feltárását a helyzetnek, természetesen sok értékes gondolat, bírósági sikerek is születtek, más szervezetek részéről. Tehát a felelősség a miénk attól kezdve, hogy látván látjuk mi is, hogy nem számíthatunk a felsorolt személyekre, és félreállítjuk őket. Mert a morálisan sérült embereket, akik mások életére törnek, meg kell fékezni. Azon meg el kellene gondolkodnod, hogy kik állnak az emberek mellett, akik azt állítják. Mert nem mind arany, ami fénylik.

Dsupin Judit

Tisztelt Lázár János Államtitkár Úr!

Kásler Árpád vagyok. Talán nevem nem teljesen ismeretlen Ön előtt. Minden nap más városban tartok lakossági fórumot, ahol többek között a „devizahitelek” kapcsán véghezvitt törvénytelenségekről és emberiesség ellen elkövetett bűncselekményekről tájékoztatom a tisztelt hallgatóságot és arról, hogy nem politikai elitre van szüksége az országnak, hanem valós közszolgákra, akik többek között olyan törvényt fognak alkotni, hogy amnesztiát hirdetnek minden vállalkozónak. Minden vállalkozó kap három hónapot arra nézve, hogy bevallja és bizonyítsa azt, hogy az Európai Uniós és egyéb pályázatokból kinek, hány százalékot kellett visszaosztania.

Azok, akik határidőre bevallják ezt, nem lesznek felelősségre vonva, mert kénytelenek voltak így eljárni, ha nem akartak csődbe jutni, de azokra a tisztviselőkre akik ezeket a korrupciós pénzeket elfogadták a törvény teljes szigorával le kell sújtani. Csak így lehet véget vetni a 20%-os Kósáknak és Lázároknak.

Ezen bevezetővel majdnem eltértem az eredeti célomtól, amely miatt Önhöz fordulok államtitkár úr. Ugyanis napok óta hangos a sajtó az Ön kijelentésétől, miszerint Csányi Sándor az ország legnagyobb uzsorása. Ha nem Ön mondta volna, nem merném elhinni, hogy ennek bármi valóságalapja lenne, de így kénytelen vagyok az Ön figyelmét felhívni arra, hogy a hivatalos személy fogalmát a Btk. 459. § (1) bekezdés 11. pontja határozza meg, mely szerint hivatalos személy:

b) az országgyűlési képviselő és a Magyarországon megválasztott európai parlamenti képviselő,
d) a miniszterelnök, a miniszter, az államtitkár, a közigazgatási államtitkár, a helyettes államtitkár és a kormánymegbízott,

Tehát Ön úgy is mint országgyűlési képviselő és mint államtitkár is hivatalos személynek minősül. A Be. 171. § 2. bekezdése kötelezővé teszi, hogy a hivatalos személy ha bűncselekmény elkövetéséről vagy annak megalapozott gyanújáról tudomást szerez, köteles feljelentést tennie. Az uzsora Magyarországon bűncselekmény.

Kérem, hogy haladéktalanul szíveskedjék eleget tenni törvényi kötelezettségének és tegye meg a szükséges büntető feljelentést Csányi Sándor ellen, valamint erről engem, mint közérdekű bejelentőt tájékoztatni szíveskedjék.

Továbbá ennek nyomatékosítására a tisztelt figyelmébe ajánlom a 2009. évi CLXIII. Törvényt a tisztességes eljárás védelméről, valamint az ezzel összefüggő törvénymódosításokról, a 2004. évi XXIX. Törvényt és a 1104/2012. (IV. 6.) Korm. Határozatot a korrupció elleni kormányzati intézkedésekről és a Közigazgatás Korrupció-megelőzési Programjának elfogadásáról.

2013. augusztus 13.

Tisztelettel, Kásler Árpád.

A nacionalizmus eredete és jelentése - megjegyzéssel

Jövőnk.info megjegyzés: Bár az orosz írás csak a pozitív nacionalizmust ismeri, és gyakorlatban inkább a nemzetiszocializmusról beszél, a konnacionalista megközelítés miatt került feldolgozásra. Megjegyezzük azonban, hogy a nacionalizmus, és annak megnyilvánulásainak, gyümölcsének előjele nagyban függ a csatolt egyéb eszmei tényezőktől. Jobboldali eszmekörben csak a fenti szellemiség szerint illeszthető. 

Az emberek hajlamosak azt az ideát vallani, hogy a nacionalizmus egyik nemzet másikkal való szembenállását jelenti. Valójában a nemzetek és etnikai csoportok közötti rivalizálás örök, mindig is volt – teljesen függetlenül attól, hogy az adott nemzet vezető képviselői nacionalistának vallják magukat, vagy sem. Ehhez semmi más nem kell, mint az „ők” és „mi” megkülönböztetés bevezetése a köztudatba. A nacionalizmus ideológiája meglehetősen későn jött létre – a 19. században – és sokkal többet tartalmaz, mint annak a receptjét, hogy hogyan vívjunk háborút egy másik nemzet, vagy népcsoport ellen. A nacionalizmus szerint a fő ellenség nem egy másik ország nacionalistája, hanem egy ellenséges ország keresztényellenes és kozmopolita ideológiája. Egy nacionalista, különösen egy szellemileg fejlett nacionalista jobban elfogadja egy másik ország nacionalistáját, mint egy liberális, aki nem ismeri el sem a saját, sem a másik ember nemzeti gyökereit.

A nacionalizmus ellenpólusának tekinthető a kapitalizmus, ami a nacionalista elvek –mint például a „vér és föld” – kiforgatott és nevetségessé alázott torzképét a saját hazug anti-nacionalista propagandája szolgálatába állította. Ez a propaganda sikeresen archaikus képpé homályosította az önazonosság alapelvét is a tömegek szemében. A kapitalizmus európai térnyerése egy anti-nacionalista jövőképen alapult. Ez szükségszerűen konfliktushoz vezetett el a nyitott szemmel járó nacionalista elvűek és az új liberál-kozmopolita elvű réteg között. Semmilyen nacionalista alapú ideológiai rendszer nem összpontosít „egy ország a másik ellen” jellegű konfliktusra, annál inkább annak a felismerésére, mekkora ellentét húzódik a nemzet és a liberális modernizmus között. Az idegenek, bevándorlók, hitetlenek, az anyanyelvet nem beszélők könnyű prédái és egyben faltörő kosai a liberális modernizmusnak, ami mögött minden esetben nemzetek fölötti pénzügyi csoportok, magyarul zsidók állnak.

Ha megfigyeljük a 20. századi Európa nacionalizmusát, észrevehetjük, hogy a század első felében minden európai nemzet a nacionalista mozgalmak erősödését tapasztalta. Ezt az erősödést a legállhatatosabban Olaszország és Németország tapasztalta, amit természetesnek vehetünk a két ország 19-20. századi történelmének ismeretében, amiben sok közöset fedezhetünk fel. A 19. század elején mindkét ország egy jövőbeli nemzeti egység ideológiáját teremtette meg. A század második felében az egységért folytatott harcuk sikerrel is járt, és mindkét nemzet elfoglalta a helyét az európai nagyhatalmak között, mint a globális politikát befolyásolni tudó ország. Szintén közös pont, hogy egyik ország sem szívlelte túlságosan azokat a nagyhatalmakat, akiknek az országuk az egységet megelőző feudális széttöredezettség áldatlan állapotát köszönhették – ezek leginkább Anglia és Franciaország. Ezenkívül az is közös, hogy mindkét ország számára megalázó volt a Versaillesi szerződés. Németországnak, mint vesztes fél, Olaszországnak pedig azért, mert úgy érezte, igazságtalanul kihagyták a háború utáni osztozkodásból. Legyen elég ennyi, bár lehetne tovább sorolni a második világháborút előidéző okokat. Jól ismert, hogy a nacionalizmus nagy hulláma sokkal túláradt Németországon és Olaszországon.

A nyugati és a szovjet történelmi propaganda rendszerint úgy állítja be, hogy a németek és az olaszok nekik megfelelő politikai rezsimeket hoztak létre a környező kisebb országokban. Valójában a nacionalista mozgalmak ettől teljesen függetlenül feljődtek ki, még olyan országokban is, akik végülis Németország ellen harcoltak. Ausztria, Magyarország, Románia, Horvátország, Spanyolország, Franciaország, Anglia, Finnország, Belgium, Hollandia, Dánia, Svédország, Svájc, Norvégia, Szlovákia, Lengyelország és Portugália – mindezen országokban aktív nemzetiszocialista mozgalmak működtek. Ennek az oka nem Németországban és Olaszországban, nem Hitler vagy Mussolini személyes vonzerejében keresendő, hanem a nacionalizmus erejében és átható természetében.

Az Olasz Fasizmus és a Német Nemzeti Szocializmus, mint a nacionalizmus megtestesülései természetes reakciók voltak a nagy világi hatalommal bíró, de természetellenes és igazságtalan talmudi kapitalizmus megjelenésére, ami az első világháborút követően meghatározó iránnyá vált az európai országok többségében. Érdemes megjegyezni, hogy a nacionalista rendszerek felsővezetői rendszerint komoly katonai múlttal rendelkező emberek voltak. Kipróbált, bátor frontharcosok, mint Adolf Hitler, Hermann Göring, Rudolf Hess, akik komoly kitüntetéseket szereztek helytállásukért. A kapitalista propaganda ezt azon a kifacsart és hazug módon tálalja, hogy a nacionalista rendszerek más országok bekebelezésére épültek, ezért voltak szükségszerűen katonák a vezetőik. A nacionalizmusnak az effajta primitív kiforgatására már rámutattunk az írás elején. Ezzel szemben a valóság nyilvánvalóan az, hogy a katonaembernél senki sem szereti jobban nemzetét. A front poklában a halállal szembenézve a szabadságharcos lélek leteszi az életét Isten elé a nemzet oltárára. Utána újra fölveszi, de amit fölvesz, már egy magasabbrendű élet. Hisz senkinek nincs nagyobb szeretete annál, aki életét adja barátaiért, nemzetéért.

A második világháború fő célja nem sarkítható le a határok átrendezésére. (Valójában a határrendezések legtöbbje meglehetősen békésen zajlott le, például Ausztria és a Szudétaföld csatolása, vagy a Bécsi Döntések.)

A háború alapvetően két világrend összecsapása volt. A konzervatív országok szövetsége, akik a nemzeti értékeken alapuló új rendszert szerettek volna kiépíteni; és a nacionalizmus összes ellensége, a bolsevizmus és a talmudi kapitalizmus közötti gigászi harc.

Ligeti János

Forrás: rusnation.org

Megy a találgatás!

Külföldről irányítják a magyar kormányt. Vagy nem. Mit gondol a magyar? S mit a francia meg a szlovák? A magyar társadalom 42 százaléka szerint nem a kormány, hanem valamiféle háttérhatalom irányítja az országot. Ez derül ki a Political Capital (PC) minapi kutatásából.
A pártok szavazótáborai között éles eltérések tapasztalhatók. A jobbikosok között a legelterjedtebb az elmélet (68 százalék egyetértő), őket követik az LMP (52 százalék), az MSZP (49 százalék) és a Fidesz (43 százalék), majd az E14 (32 százalék) szavazói.

„Ezzel kitapinthatóvá válik a Fidesz és a Jobbik szavazói közötti egyik fontos törésvonal is” – véli a PC. Bár a fideszesek is hajlamosak hinni egyes összeesküvés-elméletekben, kevésbé gondolják azt, hogy az összeesküvésnek maga a kormány is része. A jobbikosok azonban pártjukkal és annak szellemi holdudvarával összhangban hajlamosabbak azt gondolni, hogy „Magyarországot a háttérhatalom kormányozza”, és a kormány csak ezen háttérhatalom helytartója.

Az elemzői konklúzió így szól: „Feltételezhető, hogy a fideszes és a jobbikos „igen” válaszok mögött más viszonyulás húzódik meg. Míg a Jobbik szavazóinak egy része a Fidesz-kormányt a háttérhatalom meghosszabbításaként, dróton rángatott bábjaként látja, addig azon fideszesek számára, akik szerint nem a kormány irányítja az országot, a Fidesz szabadságharca éppen a háttérhatalom gyarmatosító törekvései elleni küzdelemről, tehát a drót elvágásáról szól.” A jelzett összeesküvés-elmélet leginkább a társadalom kevésbé előnyös helyzetű csoportjában talált táptalajra – ott ez a PC szerint a politikai feszültséglevezetés eszköze is lehet. A munkanélküliek, a vidéki városok lakói, a férfiak és a szakmunkások körében az átlagnál nagyobb arányban találunk olyanokat, akik szerint „kormány mögötti háttérhatalom irányítja az országot”.

Arra a kérdésre, hogy mely csoportok állhatnak a háttérben, a felsorolt lehetőségek közül a megkérdezettek a nemzetközi pénzügyi köröket (37 százalék), illetve más, felettünk uralkodni akaró országokat (23 százalék) említették a leggyakrabban. És a franciák? Meg a szlovákok?
Jó hír (vagy rossz?), hogy az összeesküvés-elméletek terén a franciáknak és a szlovákoknak csak a cipőfűzőjét köthetjük meg.
A PC partnere, a Counterpoint a francia lakosság körében mért adatai szerint a magyar 42 százalékkal szemben a francia mintán 51 százalék azok aránya, akik hittek abban, hogy nem a kormány irányítja az országot. Kiugróan magas, 77 százalék azok aránya, akik azt gondolták: a nemzetközi pénzügyi körök alkotják a háttérhatalmat, 44 százalék azoké, akik úgy vélik, más országok próbáltak befolyást gyakorolni hazájuk felett.

Szlovákiában az Institute for Public Affairs a Mediaresearch kutatta a kérdést a szlovákiai internethasználók körében. Ezt összevetve a Tárki 2013. júliusi, hasonló témában rögzített adataival, kiderül, hogy a szlovákok körében is virulensebb az elképzelés, miszerint „idegen csoportok irányítanak”: a válaszadók csaknem kétharmada (63 százaléka) ezen a véleményen volt, míg a magyar internethasználók körében ezt a vélekedést csak 38 százalék osztotta.
Különös, hogy míg Magyarországon elsősorban az alacsonyan iskolázottabbak hisznek az összeesküvés-elméletekben, Szlovákiában az iskolázottsággal nő az ilyen teóriákban való hit.
(hir24)
Bal-Rad komm : Egy olyan országot, amelynek vagyonát az utóbbi 24 évben 95%-ban nyomtalanul eltüntették, amelynek nemzeti gazdaságát felszámolták, amelynek piacait elhappolták-és Magyarország ilyen orszád!-feltételezhető hogy “saját” kormány irányit?
Ugye nem feltételezhető!
Aki mégis ezt feltételezi, az bizony a felmérés tanúsága szerint is kiművelt emberfő, jó állásban.
Mert azt feltételezni, hogy az utóbbi közel negyedszáz-évben Magyarországot kifosztó pribékhad kizárólag a saját feje után menve “kormányoz”-az bizony dőreségre vall!

Cionizmus, cionista kereszténység és cion-iszlám

Rendhagyó gondolatok az elmúlt évek tapasztalatairól: "Mi lenne, ha ugyanannyi dzsihádista támadná meg Izraelt, ugyanakkora nemzetközi támogatással, mint Szíriát?” Sajnos a barátaink sem mindig értik, nem képesek gyakran megérteni, amit írunk, s ha mégis értik, ugyanúgy élik tovább az életüket, mintha semmi sem történt volna. Mint egy jó és érdekes könyv olvasása, vagy egy jobb film végignézése után. Nagyon jól tudjuk azt is, hogy léteznek, akik egyenesen harcolnak ellenünk, mert nem érdekük, hogy az a hang, amelyet mi képviselünk és terjesztünk, teret kapjon.

Vannak, akik a fejünket akarják, mert igazat merünk mondani; olyan igazat, amelyet már szinte sehol sem lehet hallani, sem olvasni. De ugyanakkor tudjuk, hogy vannak, akik hisznek nekünk, és hisznek hazánk világgal szembeni küzdelmében és hisznek abban a hős hadseregben, mely nem csak szeretett országunkat, hanem az egész világ stabilitását védi – anélkül, hogy a legtöbben felfognák. Azt a hadsereget, mely magát Európát is védi. Annak ellenére, hogy az EU ellene harcol.

 

Van, aki e percekben is értünk harcol és hal meg, mi értük imádkozunk - Isten óvja a szíriai arab hadsereget! 

Tudjuk nagyon jól, hogy a hatalmas technológiai és kommunikációs fejlődés ellenére is mi a sötétség korában élünk. Azoknak a korában élünk, akik az egész emberiség ellen harcolnak – szerintük az emberiség nevében. És nagyon jól tudjuk azt is, hogy ezt kevesen fogják megérteni, főleg a következő sorokat, melyeket nagy levegővétel után mégis úgy döntöttünk, hogy megfogalmazunk és megosztjuk önökkel, mert fontosnak érezzük, hogy ezeket a gondolatokat minél több emberrel megoszthassunk. Megoszthassuk abba a reményben, hogy amit írunk, túllép majd minden előítéleten és valódi fénnyé válik, melyet valójában mártírjaink írtak és lepleztek le az elmúlt szörnyű két és fél év során. Nagyon jól tudjuk, hogy amit írunk, azt nem fogják felfogni azok, akik még mindig hisznek a híres – úgymond – „arab tavaszban”, amely látszólag azért lett, hogy megdöntse a régi, korrupt diktatúrákat és helyettük hazafias, becsületes és demokratikus rendszereket hozzon létre.

Ezek, akik hisznek a tavaszban, biztosan ellenünk fognak harcolni mindenhol és azt próbálják majd kideríteni, hogy kik is vagyunk – mint ha nem is a szó, hanem a száj lenne a fontos. Így igyekeznek ezt a hangot ebben a csodás országban is végleg elnémítani. De hiába is teszik!

Mert a hang elpusztíthatatlan, bármit is tesznek ellene azok, akiknek tudatát teljesen megfertőzte a „tavasz”; azok, akiknek agytekervényeibe előre tervezetten ennek a „tavasznak” cionista magvait ültették el. Ők ezt nem fogják fel, hogy ezek most a Cion-Iszlám magvai. Lehet, ez a fogalom sokak fülének szokatlan, mások fülét egyenesen sértheti, és több hívő legszívesebben el sem olvasná, amit írtunk, és legszívesebben talán szét is tépne minket. Ez a fogalom olyannyira szokatlan lehet talán sokaknak és muszlim barátainknak, hogy lehet, azt hiszik, mi az Iszlám ellen harcolunk; ami persze nem igaz, de mit bizonygassunk?

Pedig ez a fogalom nem teljesen új, még akkor sem, ha eddig csak kevesen halhattak róla, és nem is a szír rendszer találta ki. Ezért azzal vádolnak, hogy mi egy rendszert védünk. De mi nem egy politikai rendszert védünk, mi egy ősi, több ezer éves civilizációt védünk és egy halhatatlan országot. Sajnos ma, ha gondolkodni merünk és ezt hangosan ki is mondjuk, akkor csak arra juthatunk, hogy mi a cionista iszlám korában élünk, amelyet oly sikeresen fejlesztettek ki hosszú évek munkájával Tel-Aviv-i és washingtoni kutatóintézetekben, komoly vallástudós-, szociológia- és történelem professzorok; a Moszad, a CIA és néhány korrupt arab rendszer titkosszolgálatával és vallási vezetőjével összeszövetkezve.

Oly sikeresen dolgoztak, hogy a végtermék legvégül több millió ember agyát támadta meg, nem kevésbe tömegpusztító fegyverként, mint a hirosimai atombomba volt. De ez a fegyver egész társadalmakat képes lerombolni, tönkre tenni anélkül, hogy kidolgozói egyetlen katonájukat is elveszítenék, csak hogy gyarmatosító, világuralmi, beteges vágyaik megvalósulhassanak.

Halhattunk már e fegyver elődjéről, amely már bebizonyította, hogy sikeresebb, mint a kitervelői maguk gondolták volna. És látjuk sikeresen működni azt az Amerikai Egyesült Államokban, és Európában is – itt a kereszténység nevében –, amely sikeresen kötötte össze a kereszténységet az zsidósággal. Olyan gondolatok létrehozásával, 'megbuherálásával', történelmi események, történetek és mesterséges vallás és kultúra létrehozásával, hogy be kell látnunk: „zseniális”, amit létrehoztak. A cionista kereszténység keményen dolgozott az egyes keresztény felekezetek és a zsidó cionizmus összebékítésén, amely nyugaton a teljes kereszténységet egy új korszakba vitte át, s amelyben e két szereplő egymást egészíti ki; sőt mi több: egymás szövetségeivé vált. A hagyományos kereszténység, amely szerint az Úr Jézust zsidó vallási vezetők összeesküvése gyilkolta meg és feszítette keresztre, 2000 éven át vádolta a zsidóságot Jézus halálával; a 60-as években – kihasználva a második világháború idején a zsidók ellen elkövetett borzalmakat – a Vatikán kiadott egy közleményt, amely felmentette végül a zsidókat e vád alól, s kimondta ártatlanságukat. A zsidóság ezek után már valóban és örökké moshatta kezét, és ezzel el is kezdődött az az új cionista kor, amely zsebében tartja Európát, a kereszténységét, az egyházat és végre arra összpontosíthat, hogy az Úr Jézust, a Messiást Róma uralkodóinak óhajára gyilkolták meg, és nem a zsidó kereskedők és vallási vezetők kívánságára, egy Júdás közreműködésével. Majd azt láthattuk, hogy egyre jobban, annyira koncentrálnak már Jézus zsidó származására és családja zsidóságára, míg el nem terjedt a mai Izrael megvédésének szent kötelessége dogmája. Hisz Jézus zsidó volt – mondják – és Jeruzsálem hegyén fog visszatérni a földre. De csak is akkor, ha az izraeli birodalom egyszer létrejött, „a Nílustól az Eufráteszig”.

Egyesek viszont azt gondolják, hogy a világhírűvé lett regény, a Da Vinci kód, sikeresen ültette be az emberek agyába, más regényekkel és filmekkel együtt, azokat a gyomokat, amelyek azt hivatottak bizonyítani, ismételgetni, szajkózni és sulykolni, hogy Jézus vére ma is itt van köztünk a Földön, vannak leszármazottai, akik itt élnek ma is közöttünk. És ezek a leszármazottak – hát persze hogy: a zsidók. Ezért nem szabad soha zsidó ellen harcolni, bármennyire is igazságtalan lenne ez a zsidó, nekünk „Izrael államra kell gondolnunk”. Mert zsidót ölni istenellenes bűn lenne, és nagy vétket követnénk el, ha bármi miatt – még ha akár magunkat is védjük – ellenünk harcolnánk; mint teszi azt pl. a Hezbollah, melyet Szíria támogat. Még az EU is nemrég a terrorszervezetek listájára helyezte őket végül. Miközben immár nyíltan támogatják a világ első számú közellenségét, az al-Kaidát szeretett hazánkban, Szíriában.

De mi a valóság, mi az igazság a cionista iszlámmal? Tényleg létezik ilyen? Tényleg meg tudták törni Mohamed próféta vallását és tanait is; annyira, hogy csakis izraeli érdekeket védjen sok muszlim ország napjainkban?

Erre a kérdésre talán a legjobban a híres „arab tavasz” tudna válaszolni, amelynek bekövetkezésével több országban láthattuk az első cion-iszlám államokat létre jönni, és láthattuk meg ismét más országok valódi arcát. Tisztán, mint Szaúd-Arábiáét, amely az iszlám védelmezőjének próbálja beállítani önmagát, miközben csak a cionizmust védelmezi minden cselekedetével, tettével és gondolatával. Az új típusú iszlám államok létrejöttével néhány olyan kijelentésen kellett megdöbbenünk, mint amikor például a nemrégen eltávolított Mohamed Morsi egyiptomi elnök „hatalmas barátjának” nevezte Simon Pereszt. S amely mondatain még maguk a zsidók is meglepődtek. Tény, hogy világszerte sok százmillió muszlim azt várta, hogy az „arab tavasszal” létrejön Egyiptomban egy erős muszlim állam, amely újjáépíti az arab-, a muszlim dicsőséget.

Ám a muszlimoknak csalódniuk kellett. Azt kellett látniuk, hogy ezek az új rendszerek Izraelt barátként kezelik – annak ellenére, hogy ez az Izrael folyamatosan emberiesség elleni bűnöket követ el muszlim palesztinok ellen. Majd, mint Izrael ellenségét, megtámadták Szíriát. Azzal az ürüggyel, hogy a szír állam öli a muszlimokat Szíriában. Megfeledkezve arról a lényegi szempontról, hogy ez az állam is főként muszlim, s nagyon is megfeledkezve arról, hogy napjainkban Izrael miket művel, és milyen véres történelmet gründolt össze magának rövidke 65 éves múltja során. Ugyanakkor azt is láthattuk, amikor egy liberális török, Erdoğan iszlámista kormánya is már az Iszlám nevében prédikál, és Szíria ellen harcol; ugyanilyen vagy csak hasonló okokból. Mert a szír állam – állításuk szerint – ártatlan, békés muszlimokat gyilkol.

Így Törökország meg is nyitotta határait minden szélsőséges muszlim, az al-Kaida minden tagja előtt, hogy Szíriába mehessenek harcolni – természetesen a török titkosszolgálat, a hadsereg segítségével és felfegyverzésével. S bár az elmúlt években a török népet is – nem is egyszer – alázta meg ez az izraeli rendszer, de Erdoğan semmit sem tett ellene. Híres bohóckodásai ellenére és – hasonlóképen, mint Morsi Egyiptoma – Izrael ellenségét, Szíriát támadta és támadja a mai napig. S egyáltalán nem gondolt bele, hogy később ez a dolog lehet majd az, amely a ma ismert Törökország feloszlatásához fog vezetni egy nagyon közeli jövőben. Amin viszont végkép meg kellet döbbennünk, az az, hogy több százezer dzsihádista Szíriába utazott harcolni – de szintén muszlimok ellen.

Megfeledkeztek Izraelről, mely csak a szomszédjukban van; és hivatalosan is az Iszlám ellensége, úgyis mint rendszer, és mint kormány. Egy teljesen új tudat kialakulását kellett meglátnunk, amely szerint már nem Izrael az ellenség, hanem Irán, és nem a NATO és csatlósai azok, akik rosszat akarnak az arab országoknak, hanem Szíria kormánya, na meg Asszad elnök.

És amit a legnehezebb elhinni, az az, hogy ezek, akik így gondolkoznak Izrael legfontosabb ellenségét is támadták – a Hezbollahot, az egyetlen muszlim- és arab mozgalmat, mely komoly sikereket ért el az Izrael elleni harcban.

Azt kellett felfedeznünk, hogy az így gondolkodóknak a síita muszlimok lettek hirtelen az új ellenségeik, több száz éves békés együttélés után, s olyan sejkek bukkantak fel a semmiből, akik tanításait egyetlen értelmes ember sem képes elfogadni. Olyan sejkek erősödtek meg, akik a régi arab rendszerek könyöradományaiból tengődtek éveken át, majd hirtelen e rendszerek ellen buzdítottak a muszlim világban mindenkit, az úgymond „szír forradalom” legelső napjaitól fogva; azzal vádolva a Hezbollahot és Iránt, hogy Szíriában ölik a békés tüntetőket. Egy olyan vádat találtak ki, amelyre e két és fél év elteltével sincs egyetlen bizonyíték sem.

Majd a cionizmusnak egy másik zseniális lépésével azt kellet látnunk, hogy ezek a „szír forradalmárok” már barátként tekintenek Izraelre, és amikor boldogan kiáltják kamerákba az „Allahu Akbar”-t, Izrael eközben éppen az ő távoli hazájukat bombázza. Megdöbbenve kellett látnunk, ahogy e „szabadságharcosok” megköszönik Izraelnek azt a cselekedetét, ahogyan otthon az ő saját népüket bombázta. Feltettek egy igen érdekes kérdést egy jemeni híres muszlim sejknek, hogy ma hol fontosabb a dzsihád, „a szent harc” Szíriában, a hitetlenek ellen, vagy Izraelben a zsidók ellen?

A válasz szintén sok millió embert döbbentett meg, hisz az az volt, hogy: Szíriába kell dzsihádra menni, mert Palesztina egy begyógyult seb, miközben Szíria vérzik. Az izraeli 10-es csatornán volt egy szintén érdekes kérdés pár héttel ezelőtt, mikor egy politikai műsor vendégét arról kérdezték, hogy mi lett volna Izraellel, ha ugyanennyi dzsihádista támadta volna meg, ekkora logisztikai támogatással és végtelen finanszírozással, mint most Szíria esetében? A vendég mosollyal az arcán azt mondta, hogy „akkor az a kalandunk végét jelentette volna Palesztinában; de hála Istennek, a török kormány jó barátja Izraelnek és ha érezné, hogy bármi veszélybe kerülne Izrael, akkor egyből elzárna a »csapot« avagy a több százezer dzsihádista átszivárgását!”

Arról is beszélt még a vendég, hogy Szíria mindenek ellenére bebizonyította: helyt tudott állni, de „valószínű mi képtelenek lennénk erre”. Egy régi mondás szerint 3 barátod van: a barátod, a barátod barátja, és az ellenséged ellensége. Tehát ezek szerint az ellenségeid: az ellenséged, az ellenséged barátja, és barátod ellensége.

Az új kor iszlamistái viszont mégis valahogy a fent leírtak szerint határozzák meg a barátságaikat, sok embert meglepve. Hisz: Szíria az ellenségük, Szíria ellensége – Izrael – meg a barátjuk, és Szíria barátja – Irán – szintén az ellenségük! Mi több, a Nyugat meg az Egyesült Államok, amely ellen (elvileg) sokáig harcoltak Afganisztánban, Irakban és magában Amerikában is, amikor valakik elkövették a híres 9/11-es terrortámadásokat, s amelyre nagyon büszkék – hisz hitük szerint hitetleneket öltek meg – (még akkor is, ha sokan mások szerint nem is az a pár kecskepásztor követte el azokat a terrormerényleteket).
Nos, ez a Nyugat lett a legjobb barátjuk, akitől elfogadják a fegyvert, boldogan, „Allahu Akbar” kiáltások közepette, majd a nyugat ellensége ellen indulnak harcolni, Asszad elnök úr és hős népe ellen. A szíriai konfliktus sok elemző szerint nem csak a régi barátságokat, ellenségeskedéseket változtatta meg örökre, de magát a bolygó lakosságát is sikerült két részre osztania.

Egyik oldalon áll a cionizmus, annak csatlósaival, bérenceivel, zsoldosaival és azzal a sok millió emberrel, akiket olyannyira megfertőzött már magvaival, hogy már önmagukat sem ismerik, egy hazugságot követnek, egy álomvilágban élnek és mulandó dolgokban keresik a boldogságot; miközben azt is megengedik és elvárják, hogy orruknál fogva vezessék őket. És van a másik oldal, amely még mer szabadon gondolkozni, mer alkotni, és szembe mer szállni és harcolni az igazságtalanság és a sötétség erőivel. Ez egy olyan oldal, amely ragaszkodik a jogaihoz, nem mond le róluk, nem felejti el, honnan származik és tudja, hogy ez a múlt milyen szerepet tölt be az életében.

Egy olyan oldal, amely még hisz abban, amiben sok millió igaz magyar is: az Isten, a Haza, a Család szentséges háromságában.

Szíriai Hírek