1996. április 9., kedd

A diadal a mi két szívünké!

 

Anyai Szívem szomorú, hogy ezt kell mondanom, és szemem véres könnyeket hullat annak láttán, ami elém fog tárulni, amikor az Atya keze lesújt rátok, és mennydörögve ezt kiáltja: "Elég volt! Most már elég!", és tűzviharban fog ítéletet tartani... A mi két átszúrt Szívünk még mindig ünnepélyesen figyelmeztet benneteket, hogy változtassátok meg szíveteket és fordítsátok Isten felé. Egyedül Istenben élhet az ember, mert ď a ti mindennapi Kenyeretek, Italotok és Lélegzetetek. Tudja meg a mi két Szívünk minden lakója, hogy most már hamarosan diadalt arat a mi két Szívünk, amelyek eggyé váltak, és beteljesül sok minden, amit megjövendöltünk. Jézus Szentséges Szíve és az én Szeplőtelen Szívem megáld benneteket. Legyetek egyek!

(VR19960409)