2012. június 7., csütörtök

Szép új világ - egyházi esküvő a dán melegeknek, törvényileg garantálva!

A hónap közepétől Dániában az azonos nemű párok egyházi esküvőt is tarthatnak, és a boldogító igent az oltár előtt mondhatják ki. A parlament nagy többséggel fogadta el az egyházügyi miniszter, Manu Sareen erre vonatkozó indítványát. Az új szabályozás az evangélikus egyházra vonatkozik (kötelezi); Dániában a lakosság 80 százaléka ehhez a felekezethez tartozik. Bonus: Hazánkban az állampolgári jogok biztosa szintén ezt szorgalmazza...
A parlament döntését a Folketing épületében a meleg és leszbikus mozgalom jelenlévő tagjai hatalmas ujjongással fogadták. A törvény június 15-én lép hatályba.
1989-ben az európai országok közül Dánia volt az első, amely engedélyezte az azonos neműek anyakönyvvezető előtti egybekelését. A hivatalos házassági kapcsolat helyett eddig a "bejegyzett partneri viszony" számított az elfogadott elnevezésnek, mostantól azonban az igen szónak az oltár előtti kimondásával a kapcsolat hivatalosan is a házasság rangját kapja.
Az evangélikus Dán Népegyház lelkészeinek egy része erőteljesen ellenzi az azonos neműek egyházi esküvőjét. A törvény életbe lépését követően ők - saját döntésük alapján - megtagadhatják, hogy melegeket és leszbikusokat összeadjanak. Ameddig... (MTI hír alapján)
Bonus: 
Hazánkban az alapvető jogok biztosa két, egymással összefüggő indítványt nyújtott be az  Alkotmánybírósághoz az új családvédelmi és a családtámogatási törvényekkel összefüggésben.
Az ombudsman mindkét indítványában arra hívta fel a figyelmet, hogy a jogalkotó a család fogalmából nem zárhatja ki a létező, működő és jogilag is elismert társkapcsolatokat, mert ez az érintettek, sőt esetenként a gyermekeik jogait is sérti – közölte az MTI június 3-án.
Egy magánszemély azért fordult a biztoshoz, hogy kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a családvédelmi törvény azon rendelkezésének vizsgálatát, amely meghatározza a család fogalmát. A törvény a társkapcsolatok köréből kizárólag a házasságot nevesíti a család alapjaként. Ezzel – a strasbourgi emberi jogi bíróság gyakorlatával ellentétes módon – kizárja a bejegyzett élettársi közösségben, azaz az azonos nemű személlyel kapcsolatban élők „házassághoz hasonló” társkapcsolatának családként való elismerését és védelmét. A törvény így nem csupán a társkapcsolati formák, hanem az azokat választó személyek szexuális irányultsága alapján tesz különbséget, hiszen teljes mértékben kizárja a család fogalmi köréből az azonos neműek közötti társkapcsolatokat, amelyek esetében az Alaptörvény értelmében nem lehetséges házasságra lépni.
Az ombudsmani indítvány rámutat, hogy a törvényben deklarált családfogalom nem csak a párkapcsolatban élő azonos nemű pároknak okoz hátrányt, hanem azoknak a különnemű pároknak is, akik nem házasságban, hanem más társkapcsolati formában kívánnak élni. A biztos szerint ez a szűkítés aránytalanul korlátozza a házasságon kívüli más társkapcsolati formát választó párok magán- és családi élethez való jogát azáltal, hogy lényegében kizárja őket a család fogalmi köréből. A család fogalmának megszorító használata így szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a nem házasságban, hanem más társkapcsolati formában élők egyenlő méltósághoz való jogát, valamint magán- és családi élethez való jogát, és ez a megoldás az Emberi Jogok Európai Egyezményével is ellentétes.
Az ombudsmani gyakorlat arra is rávilágított, hogy a megszorító családfogalom alkalmazása a családtámogatások szintjén is visszás helyzetet eredményezhet. Még 2011 szeptemberében állapította meg jelentésében a biztos, hogy sérti a gyermekek jogait és az egyenlő bánásmód követelményét, hogy az élettársi kapcsolatban együtt élő szülők összességében kevesebb családi pótlékot kaphatnak, mint azok, akik összeházasodtak. Szabó Máté szerint alkotmányos visszásságot okoz, hogy a családtámogatási törvény a támogatás megállapítása szempontjából nem tekinti családnak a valóságos családi formaként funkcionáló életközösségeket, mivel nem engedi a korábbi házastársi, vagy élettársi kapcsolatból származó, együtt nevelt gyermekek összeszámítását - közli az Országos Sajtószolgálat tudósítása alapján az MTI.
A Katolikus Egyház – miközben egyenlően tiszteletben tartja minden, bármilyen szexuális irányultságú ember személyi méltóságát – a házasságot kizárólag egy férfi és egy nő életszövetségének, a családot pedig a férfi és nő házasságán alapuló, az élet továbbadására hivatott közösségnek tekinti.
Magyar Kurír


A sátánisták átvették a dán egyház irányítását


A buziházasságot Dániában már nem csak az állam, hanem ettől a hónaptól az egyház is elfogadja. Innentől kezdve viszont az egyházat nyilvánvalóan nem lehet egyháznak nevezni. Azért nyilvánvalóan, mert bizonyára ez a folyamat nem egyik napról a másikra zajlott le, hanem hosszas cionista beépülés és aknamunka befejezése, a dán egyház már valószínűleg évek óta nem nevezhető lényegét tekintve egyháznak. Ide vezet, ha a zsidókat beengedik az egyházba.
Elvileg Dánia 80%-a evangélikus, és 1989-től lehet államilag elismerten élettársi kapcsolat a buzik közt, ami felveti azt a kérdést, hogy ha 80% valóban evangélikus, akkor hogy lehet államilag ilyen intézkedést hozni? A kérdés költői, mert nyilvánvaló, hogy Dánia már nem csak hogy nem evangélikus, de nem is keresztény.
A talmudi alapú cionista eretnekség a sátánizmus, azaz a tévelygés legteljesebb formája. Ez a tévelygés az, amelyik a liberalizmus erőltetésével a nem-zsidó társadalomra és egyénre nézve is a legpusztítóbb erkölcstelenséget és szabadosságot igyekszik rászabadítani. Mivel ez egy olyan jellegű fegyver, aminek a pusztító ereje meghaladja a háborúk népirtásainak pusztítását. Ez nem más, mint aljas bűncselekmény, kétszínű felforgató tevékenység és gyűlölködő, álszent hazudozás holmiféle emberi jogokról. Ezzel veszi kezdetét a szellem teljes leigázása és rabszolgasorba döntése.
A világválság kialakulása óta a cionisták nem hogy alábbhagytak volna a romlottság és erkölcstelenség propagálásával és terjesztésével, inkább egyre változatosabban és egyre nagyobb területeket akarnak megfertőzni vele. Ahol pedig már megvetették a lábukat, a bűnt a végtelenségig szándékoznak fokozni, hogy a saját sötét tetteik a vakká tett lelkek számára fel se tűnjenek. Mivel a bűnössé tett és érzelmei által vezetett ember nem is akar szabadulni, minden energiáját az állati indulatainak kiélésére fordítja, közösségi, szervezeti tevékenységről, nemzetépítésről vagy valós jogvédelemről szó sem lehet. Egy indulatvezérelt, állati szintre süllyesztett emberszabású ösztönlény képtelen nem csak logikusan gondolkodni, de egészségesen élni, létezni is, képtelen megvédeni magát. A bűn jutalma pedig a halál, ami lassan elemészti a bűnbe jutott nemzeteket, de személy szerint minden egyes embereket is. Először lelkileg, azután testileg.
Nyilvánvaló, hogy hívő embernek nem lehet közössége a magukat keresztény vezetőknek kiadó, valójában zsidó, sátáni szellemiséget képviselő dániai püspökökkel, akik nem csak hogy tűrik, de még segítik is a dán nép és a dán egyház romlását. Ahol viszont ez a közösség megmaradt, ott az egész közösség szellemileg elkorcsosodik. Jó erkölcsöket megrontanak rossz társaságok – az apostol szavai ma is érvényesek.
A törvény egyelőre lehetőséget ad a dán lelkészeknek, hogy ha nem akarnak összeadni buzikat, akkor ne tegyék. Megdöbbentő, hogy ilyesmi egyáltalán szóba kerülhet. A papoknak, még ha nem is mentesek a kísértésektől, nem is tökéletesek, lázadniuk kellene a sötétség ellen, nem diplomatikusan együttélni vele, esetleg segíteni is azt.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy az európai kereszténység szégyenteljes hanyatlása folytatódik, és az európai népek a pogányság és a hitetlenség szintje alá süllyednek, és keresztényeknek már rég nem lehet nevezni őket. Nyilvánvaló az is, hogy Európát újra meg kell téríteni a keresztény hitre, ha ez egyáltalán még lehetséges.

Tamási Attila

Bankmentés magyar módra

A bankok működésének titkai hazánkban a rendszerváltás előtt és után is rejtve maradtak a kormányok és főként a közvélemény előtt. A különbség csak az, hogy a rendszerváltást megelőzően a veszteségek takargatására is létezett banki „know-how”, míg a kettős könyvvitel nemzetközi szabályainak megkésett jegybanki alkalmazása 1997-ben egy összegben ömlesztette a „gyanútlan” állam nyakába az évtizedek alatt felhalmozott veszteségeket. A bankok és a jegybank veszteségmentesítésére (feltőkésítésére) 1995–97 között fordított hitelekből mintegy 25 milliárd dollár a tőkésedő kamatok miatt mára több mint százmilliárd dolláros adóssággá gömbölyödött. (Ha valaki kételkedne esetleg, az számítsa ki a 25 milliárd dollár kamatos kamatát 1997 óta az aktuális kamatszinteken).


A pénzügyesek, vagy mondjuk úgy, a „pénz-ügyesek” eddig minden kétkedőt lesöpörtek. Amikor 1978-ban Faluvégi Lajos pénzügyminiszter a Magyar Nemzeti Bank gigantikus árfolyamveszteségét firtatta, felfelé buktatták. Nem is érdeklődött tovább. Idehaza a rendszerváltás első évei szinte terített asztalt kínáltak a pénzvilág szélhámosainak a politikusok ostobaságainak következtében. Hosszú ideig üzemelt például az úgynevezett bankprivatizációs bizottság, ahol szakértőkké felkent emberek agyaltak azon, hogy miként is kell az akkor még állami tulajdonú bankokat privatizálni. Nagy volt a feladat, törték is a fejüket, hogy hogyan lehetne áruba bocsátani a semmit, vagy inkább a hatalmas mínuszt. Évekig folyt volna még a bizottságosdi, de kellemetlen „üzemi baleset” történt. Az egyik nagybank élére épeszű vezetés került, és átszámolta saját pénzét. Kiderült, hogy az előző év diadalittas jelentésével szemben több mint hetvenmilliárd forint hiányzik a kasszából. Hirtelen aktuálissá vált a régi jereváni vicc pénzügyi változata, mármint hogy a bankok nem osztogatnak (osztalékot), hanem éppenséggel fosztogatnak. Az államot, az adófizetőt fosztogatják. A bankok feltőkésítése maga volt az infernó. Az állami források felhasználáshoz nem kért a kormány parlamenti felhatalmazást. Nesze neked demokrácia! A módszer kizárta, hogy a bankokat megkárosító és hitelcsaló latrok körmére lehessen nézni, pedig erre is született épkézláb szakértői javaslat. Az „üzemi balesetet” szenvedett bankban sem szabadott rendkívüli közgyűlés keretében tisztázni, hogy miként jött létre a gigantikus veszteség. Ezt maga az állam, vagyis a pénzintézet tulajdonosa tiltotta meg.

Az lett aztán a hab a tortán, vagy még inkább a vörös meggyszem a hab tetején, ahogy a bankok privatizációja zajlott. A teljes vételár a bankokba helyezett friss, valós pénztőke tizedét sem érte el. Az 1997-es adósságcserének maszkírozott jegybanki konszolidáció után jó egy évtizeddel az euroatlanti térség bankrendszerét is utolérte a rothadás. A pénzintézetek, persze hatékony könyvvizsgálói és hitelminősítői „segédlettel”, teljes áron semmit sem érő hiteltartozásokat vásároltak. A megzuhant bankoknak itt is állami pénzeket juttattak. Az a kérdés, hogy kinek van haszna a bankok „rothadásából”, se nálunk, de Európa-szerte sem vetődött fel. Több helyen azonban az adófizetők már nem bírják a terheket. Rogyadozik az államkasza Görögországban és a mediterráneum sávjában. Spanyolországban éppen most lázadoznak az adófizetők, mert húszmilliárd eurót kellene pumpálni egyetlen bankba. A fizetőpincér szerepét pedig, mint a forró krumplit, úgy hajítja el magától a spanyol államkincstár, az Európai Központi Bank (EKB) és az eurós mentőalap. A hangzatos görögmentés címen pedig egyszerűen bankmentés folyik, hiszen a Görögországba ömlesztett pénzeket azonnal visszacsatornázzák a rogyadozó pénzintézetekbe. Mint tudjuk, leírták a görög államkassza adósságának egy részét, ebből pedig vesztesége keletkezett az érintett bankoknak. Ezt a veszteséget az EKB egyszázalékos, olcsó forrással pótolta. A nyugdíjalapokat viszont veszni hagyták. Mondván, ami elveszett a görögöknél, bőven visszajött az olcsó ECB-forrásokon. A média folyvást gyalázza a görög népet, pedig az EKB polcai is rogyadoznak már a görög és egyéb problémás államok papírjaitól. Ha viszont végül az EKB is bajba kerül, akkor a számlát végül mégis az európai adófizetőknek kell állniuk. A folyamat lépésről lépésre halad, de egyre gyorsabb ütemben. A magyar társadalom már a rendszerváltás előtt is komoly megszorításokkal fizetett a bankvilág szélhámosságaiért. Azóta, vagyis 1978 óta létformánkká vált a megszorítás. Európa azonban hosszan élvezte a jólét kényelmét és áldásait. Az utóbbi húsz évben még a déli országcsoport is. Most viszont eljött az ideje annak, hogy ők is áldozzanak a bankokért! Hogy minél nagyobb legyen ehhez a kedvük, kitalálták számukra – istenem, megint fából vaskarika – a „növekedésbarát” megszorításokat. Mi, magyarok az efféle halandzsát már régóta ismerjük. Nálunk olyan stabil volt a szocialista demokrácia, s olyan hevesen folyt a békeharc, hogy itt kő kövön nem maradt. Ehhez csapták oda még a szocialista erkölcsöt és azt a nem kevés ezen nevelkedett embert, aki/akik a sok marhaságot még a rendszerváltás után is nosztalgiával emlegetik. Abban reménykedhetünk csupán, hogy az unió boldogabb fertályában az emberek gyorsabban felismerik a képtelenségeket, és a mi erőfeszítéseink sem lesznek feleslegesek. Így kerülhetünk csak ki a bankszélhámosok kísérleti laboratóriumából.

Boros Imre

Magyar Hírlap
Nyirő József, a magyarok "Jóska bácsija" nem csak a 20. század magyar irodalmának egyik tündöklő csillaga, hanem a második világháború után nyugatra menekült írók közül jellemben és tehetségben is a legeslegnagyobbak közé tartozott. Ha az emigrációs irodalomról beszélünk, akkor tudni kell, hogy tulajdonképpen ezt is ő teremtette meg.Műveiben benne van az egész emigráns sors és az emigrációs író sorsa. Magyar irodalomról hogyan is lehetett volna álmodni ott, ahol 1947 táján még papír sem volt, ahol nyugati és keleti fejvadászok lestek minden "háborús bűnös" tollforgatóra, köztük a legtisztább és legpolitikamentesebb nagy magyar íróra, Nyirő Józsefre is. Azonfelül lestek a dilettánsok rémuralmának kis magyar patkányai, akik hirtelen átváltottak a himlermártoni vonalra, és, két könyökkel törve magasba, még egy Nyirő Józsefet is ki akartak tiltani a roosevelti Európából, azzal, hogy "nem jó a neve", mert 1943-ban ő is aláírta a Magyar Nemzeti Szövetség bolsevistaellenes harci kitartást követelő memorandumát. A dilettánsok rémuralma Nyirő Józsefet is megbélyegezte a pecséttel: nem jó a neve! Amikor az egész világból hiányzott a becsületesség, írói tisztesség, nemzeti érzés, a szabad szó és igazmondás, Nyirő Józsefnek és a nemzethez hű magyar íróknak valóban nem volt jó a nevük. Ugyanúgy, ahogy a velejéig hazug demokrácia legnagyobb dicsőségére mind a mai napig "nem jó a neve" Milotay Istvánnak, Marschalkó Lajosnak, Alföldi Gézának vagy Fiala Ferencnek sem.És mégis: a kisebbségi sorban óriássá nőtt öreg góbé mégis végrehajtotta a lehetetlent és hihetetlent. Talán már senki sem él, aki emlékezhetne rá, mikor Baranyai Lőrinc Gusztáv müncheni műtermében Károlyi Gyula, Wass Albert, Bak Valéria, Barabás Sári és az emigráns írók előtt lángra gyújtotta a Magyar Kulturális Szövetség gondolatát. És az 1848-as magyar szabadságharc századik évfordulóján, ötezer magyar lelkesedésétől körülvéve, Petőfi-nyakkendős, fekete díszruhájában elsőnek meri szemébe vágni az amerikai konzulnak a magyarság jogait, s megmondani, hogy nem ezt ígérték nekünk. Nem a szovjet rabsággal, nem népi demokratikus akasztófával, hanem a szabadsággal kecsegtették a bolsevizmus ellen harcoló magyart. Az első szabad szó Nyugaton Nyirő József bátor, tiszta szava volt. Csodálatos-e, ha az akkori Európa szennyes légkörében, a győzők lakomáján dermedten ültek az átváltott magyar "előkelőségek", a megfélemlített németek és a diadalittas angolszászok? És nagyon természetes, hogy az IRO nevezetű politikai gengszterszervezet egy évvel később elutasította Nyirő József amerikai kivándorlását. "Nem jó a neve".Jó nevük csak azoknak volt, akik legalább egyszer elárulták hazájukat és magyarságukat. Az íróknak pedig csak akkor, ha letagadták múltjukat, noha az a magyarság és nemzethűség szempontjából hótiszta volt. Nyirő József azonban nem tagadhatta le se az Uz Bencét, sem a Sibói bölényt, sem a Madéfalvi veszedelmet, vagy a Jézusfaragó embert. Mikor az új világ hamis bálványait faragták, demokrácia, szabadság ürügyén farizeus elnyomók, amikor üldözötté vált minden szabad gondolat, minden tehetség, akkor bűn volt a legtisztább irodalom is. Mindezen felül Amerikában már ott ültek a "nemzeti bizottmány" lakkcipős parasztjai, sztálinista honárulói, a nímandok magyar társadalmának legtehetségtelenebb senkijei, akik halálosan féltek: mi lesz, ha egyszer Nyirő József partra száll és az ő nagy, nemes magyarsága, tiszta hazafisága fog szólni az öreg-amerikás magyarsághoz? Őt biztosan meg fogják érteni a tiszaeszlári első emigráció öreg-amerikás parasztjainak, bányászainak fiai és akkor nem lehet többé a Sztálin ajándékozta autók dicsfényében sütkérezni volt "miniszterelnököknek", borbélysegédeknek, népügyészeknek. Mert mi egészen bizonyosan tudjuk, hogy Nyirő József amerikai kivándorlását a magyarnak és nemzetinek hazudott nagyferencek, vargabélák, peyerkárolyok és sulyokdezsők akadályozták meg, karöltve az elégetettnek hitt, de csodák-csodájára a New-Yorki Az Ember című judeo-kannibál lap báljain hirtelen újra feltámadott és két pofára szalámis kacsát zabáló "tűzrőlpattant" nercbundás dámákkal és jellegzetes arcélű urakkal, akik korábban készségesen segédkeztek Magyarország bolsevizálásában, és színház helyett a Markó utcai fogház udvarára jártak szórakozni. "Lassan, Bogár, élvezni akarunk!" És az "antibolsevista Amerika" tárt karokkal ölelte őket keblére, mint a "bolsevistaellenes ellenállás hőseit". De a "nem jó nevű" Nyirő József nem kapott bebocsátást a "szabadság hazájába". Göndör-Krausz Náthán - Az Ember ősdemokrata származású főszerkesztője - pedig elégedetten dőlt hátra karosszékében, és hanyagul firkantotta a lap következő vezércikkébe egykori főnökének, a szintén demokrata Kun-Kohn Bélának szellemében: "Rothadjanak! Gebedjenek! Dögöljenek!"Jóska bácsi Amerika helyett elment hát Spanyolországba, de tüdejének már megártott a bajorországi Waldkirchenben saját maga által termesztett komisz szűz dohány. Az emigrációnak pedig nem volt pár ezer dollárja, amellyel meg lehetett volna hosszabbítani az életét - mert kellett az új Cadillac autókra...Nyirő József hosszas betegség után 1953. október 16-án tüdőrák következtében hunyt el egy madridi klinikán. Hogy élete vége felé kolostorba vonult volna, bűneiért vezekelve - nem más, mint a genetikusan hazugok szemenszedett hazugsága.Előkerült és fennmaradt az utókor számára Nyirő Józsefnek egy levele, amelyet dr. Németh Kálmánhoz, a csángók Amerikába vándorolt híres papjához írt, még 1949 karácsonya előtt. A levélben benne van a nyirői hagyaték, a magyar írófejedelem parancsolata minden nemzethű magyar számára:
 "Most már csak, de mindenek fölött szegény hazánk és népünk sorsa aggaszt, azért imádkozunk és hiszünk benne, hogy e megpróbáltatásoknak is vége lészen és rettentő áldozataink nem lesznek hiába valóak. Tudom, nem kell külön felhívnom a figyelmedet rá, hogy édes hazánk érdekében is missziózzál minél erőteljesebben. Ezt csináltuk a kisebbségi sorban is 22 esztendeig és ez a hivatásunk továbbra is. Úgy látszik Isten rendelése reánk nézve ez a hivatás, ami amilyen tragikus, éppen olyan szép is. Mocskos és aljas a világ, ostoba is hozzá, de arról a magaslatról, amelyre lelkileg feljutott népünk, nem zuhanhat végleg az ördög karjai közé. Nem nézheti az emberiség, sem az isteni igazságszolgáltatás.Hát újra ég Józseffalva, Kálmán lelkem és a papjának körül kell futnia étlen-szomjan, hogy segítségért kiáltson a népek fülébe és főképpen az Úristenhez.Szegények, koldusok vagyunk, a mindennapi kenyérre se telik, de a lelkiismeretünk legalább itt néhányunknak tiszta, mert az utolsó gatyánkat is eladtuk, csak hogy legalább levélbélyegre teljék és legalább azt tehessük meg, ami módunkban van. Valaha, mint tudod, lap élén állottam, egy ország sajtója állott rendelkezésemre és egy anyaország állott mögöttünk. Ma semmi sincs ebből, csak ellenség, de míg szájunk az igét ki bírja ejteni, nem is fog megszűnni hitvallásunk és jogaink hirdetése. Akkor se, ha némákká kényszerítenek. Akkor is jellel, karral és imádsággal tovább küzdünk.Bizonyára jobban tudod, mint én, hogy mi van otthon. Egyrészt magad is átélted, de arról se feledkezzél meg, hogy mi van Erdélyben és mi lesz Erdély sorsa, melyet sajnos nemcsak a külső ellenséggel szemben kell megvédenünk, - hanem idekint is akadnak magyarok, még ún. hivatalos minőségben is, akik feladták "fájó szívvel" és akik azt tartják, hogy nem is szabad Erdély újbóli hazatérését emlegetni, mert az revízió. A legszörnyűbb hazaárulás és a legprimitívebb politikai ostobaság, akárki mondjon ilyeneket és az utódállamok elszakított sokmilliós szenvedő magyarságának galád elárulása, akik joggal kérhetik számon a másvilágon is, hogy mit tettünk érettük a nagy szorongattatások idején. Fel tehát az újabb honmentő küzdelemre, öreg harcos testvérem, ami nem szűnhetik meg sem ezen a világon, sem a másvilágon, amíg igazságunk nem győzedelmeskedik."
Íme, ez a hazátlan óriás irodalmi és politikai hagyatéka. Követik-e vajon mindazok, akiket illet? Áldoznak-e még a magyar betűért, irodalomért, sajtóért és honmentő küzdelemért?Erre csak mindenki önmaga tud felelni a saját lelkiismeretének. Mi csak azt tudjuk, hogy ez a végrendeletnek tekinthető írás Nyirő József legszebb díszsírhelye. És csak abban vagyunk biztosak, hogy Jóska bácsi - úgy, ahogy írta - harcol a másvilágon is!

Dobszay Károly

Oroszország védelmezi Irán békés atomhoz való jogát

Vlagyimir Putyin, aki részt vesz a Sanghaji Együttműködési Szervezet pekingi csúcstalálkozóján, ma találkozik Mahmúd Ahmadinezsad iráni elnökkel. A két államfő megvitatja az iráni nukleáris probléma rendezését.
„Oroszország nyomatékosan, agresszíven támogatja azt a gondolatot, hogy jóvá kell hagyni egy olyan döntést, ami elismeri Irán jogát a békés atomenergiához a NAÜ ellenőrzése alatt” – jelentette ki Jurij Usakov, az orosz államfő tanácsadója.
Szavai szerint a Kreml „különleges jelentőséget” tulajdonít Putyin és Ahmadinezsad találkozójának. Usakov elmondta: most, amikor „ feszült a helyzet az iráni nukleáris program körül, Putyin számára fontos annak ismerete, hogyan értékelik ezt a helyzetet Teheránban”.
A SCO az eurázsiai biztonság szavatolásáért
A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) pekingi csúcstalálkozóján a regionális biztonság szavatolása a fő téma. Ezt a problémát vitatják meg szűk körben Oroszország, Kína és négy közép-ázsiai ország államfői.
A következő nap a vitába bekapcsolódnak a megfigyelői státusban levő Mongólia, India, Pakisztán és Irán vezetői is. A csúcstalálkozóra vendégként meghívták Afganisztán és Türkmenisztán elnökeit. Több kétoldalú találkozót is beterveztek. Így Vlagyimir Putyin eszmecserét folytat az afganisztáni és az iráni elnökkel.
A „sanghaji hatok” vezető jóvá akarják hagyni a szervezet megújított stratégiáját. Az új dokumentum egyebek között kibővíti a rendkívüli helyzetekre való reagálás lehetőségeit.
A SCO vezetői egyebek között elfogadják a terrorizmus, a szeparatizmus és a szélsőségességek elleni harc együttműködési programját. Mint kiderült, ez kibővíti a terrorizmus finanszírozási csatornáinak közös elzárásával kapcsolatos lehetőségeket.
Várhatóan Afganisztán megkapja a megfigyelői státust. Jurij Morozov szakértő ezt az eseményt jelzésértékűnek tekinti.
- Az Egyesült Államok 2014-ben kivonul Afganisztánból, ez pedig a harcias iszlamisták és gerillák ellenőrizetlen akcióit vonhatja maga után Közép-Ázsiában. Ha Afganisztán megfigyelőként van jelen, nagyobb nyomást lehet gyakorolni Kabulra a helyzet stabilizálása érdekében. Ezen kívül Afganisztánnak segítséget kell kapnia a lerombolt infrastruktúra helyreállításában. Ezt megteheti a SCO, és ez egyebek között megfelel Oroszország érdekeinek is. Hiszen Afganisztán területén helyre kell állítani 43 olyan vállalatot is, amelyeket még szovjet közreműködéssel építettek.
Sztanyiszlav Taraszov szakértő a maga nemében különlegesnek tartja a SCO mostani csúcstalálkozóját:
- A csúcstalálkozó különlegessége, hogy Afganisztán mellett Törökország megkapja a párbeszéd partner státusát. Ismeretes, hogy a szíriai vonalon Oroszország, Kína és Irán pozíciói élesen különböznek Törökország érdekeitől, amely mögött felfedezhető a Nyugat árnyéka. A második dolog: a SCO nyilatkozatot fogad el az ázsiai biztonsági rendszer kialakításáról. Kérdés, hogyan kapcsolható be e feladat megoldásába Törökország.
A SCO pekingi csúcstalálkozójának egyik érdekes témája Irán, India és Pakisztán állandó tagságának kérdése. Moszkva ajánlotta, hogy gyorsítsák meg a pénzügyi, jogi és adminisztratív feltételek egyeztetését az új tagok felvételéhez. Mindenesetre a „sanghaji hatok” vezetőinek találkozója választ ad erre a kérdésre.
ruvr.ru

A fogkrémbe kevert fluoridot a II. Világháborúban még a rabok sterilizálására és megszelídítésére használták

Az ivóvízhez sok országban rutinszerűen hozzáadott fluorid rendkívül káros, mérgező hatással van az idegrendszerre, mivel gátolja az agyi idegsejtek megfelelő működését, megadó, kezelhető magatartást és intelligenciavesztést eredményezve azoknál, akik „kellő” mennyiségben fogyasztják.
A fluorid a Prozac nevű hangulatjavító (FLUoxetene Hydroklorid) és a Sarin ideggáz egyik alapvető összetevője is (Isopropyl-Methyl-Phosphoryl fluorid).
Azt kellene minél több embernek megértenie, hogy bár a fluor természetes élelmiszerekben is előfordul szerves kötésben, az izolált kémiai folyamatok eredményeként előállított fluorid már teljesen más hatást gyakorol szervezetünkre, a nátrium-fluorid pedig, amit az ivó- vagy ásványvízhez, illetve a fogkrémekhez és más termékekhez adagolnak, az atom-, az alumínium és a foszfátos műtrágyaipar egyik veszélyes mellékterméke. Amellett, hogy a patkány- és csótánymérgek egyik alapvető összetevője, széles körben alkalmazzák érzéstelenítésre, hipnotikus és pszichiátriai gyógyszerek gyártásához, valamint katonai ideggáz előállításához. Ennek ismeretében, hogy kerülhet ugyanez az anyag a fogkrémekbe és az ivóvízbe?
A történelem során számos alkalommal használták tudatosan a fluoridot a tömegek elnyomására. Mivel azonban a modern iparágak számára a nyereség a legfontosabb, rájöttek, hogy sokkal hatékonyabb megközelítés, ha elhitetik az emberekkel a fluoridnak a fogakra kifejtett jótékony hatását. A taktika bevált és a társadalom jelentős hányadát sikerült megmérgezniük.
Néhány mérföldkő a fluorid alkalmazásával kapcsolatban:
1940 – Németország a világ legnagyobb alumínium (és nátrium-fluorid) termelőjévé válik. A fluoridot a koncentrációs táborokban a rabok kezelhetővé tételére használják. Alkalmazásával a táborok lakói kevésbé kérdőjelezik meg fogva tartóik fennhatóságát.
1943 – Az Amerikai Közegészségügyi Szolgálat kutatói a texasi Bartlett városának lakóin tesztelik, hogy 8 ppm (~ 8 mg/l) fluorid hozzáadása az ivóvízhez befolyásolja-e a lakók egészségét. A tesztet 1953 megismétlik. A vizsgálat kimutatta, hogy Bartlett városában a halálozási arány a szomszédos városhoz képest, ahol az ivóvíz mindössze 0,4 ppm (~ 0,4 mg/l) fluoridot tartalmaz, háromszorosára emelkedett.
1944 – „Az ivóvízben található fluorid még 1 ppm (~ 1 mg/l) koncentrációban is mérgező a szarvasmarhák, lovak és birkák számára.” (Moules, G.R. Víz szennyezettség kutatás összefoglaló szakirodalom, 1944)
1995 – Egy kínai kutatás szerint a fluoriddal „dúsított” területeken a gyerekek IQ szintje alacsonyabb. (zhang, I.B., et al, „A magas fluoridtartalmú víz hatása a gyerekek intelligenciájára, a kiadás folyamatban)
További tények a fluoridról
-          A New Jersey Egészségügyi hatóság legújabb felmérése megerősítette, hogy a csontrák előfordulásának gyakorisága 6,9-szeresére emelkedett a magas fluorid tartalmú víz fogyasztása miatt a fiatal férfiaknál.
-          A fluoriddal dúsított víz fogyasztása miatt a combnyak, illetve csípőtörések száma kétszeresére emelkedett a férfiaknál és a nőknél egyaránt,
-          A fluorid növeli a meddőség gyakoriságát,
-          Jelenleg az Amerikai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (FDA) álláspontja szerint a fluorid egy engedély nélküli új gyógyszernek minősül, aminek biztonságos alkalmazására vagy hatékonyságára nincs bizonyíték,
-          Az FDA szerint a fluorid nem számít fontos tápanyagnak,
-          A fluorid fokozottan mérgező,
-          A Nemzetközi Fogorvosi és toxikológiai Akadémia a fluoridot nem engedélyezett fogorvosi szernek minősíti magas fokú toxikus tulajdonságai miatt.
-          A Procter and Gamble tanulmánya rámutatott, hogy az ivóvizek fluorozásához használt mennyiség fele már mérhető és jelentős genetikai károsodást eredményez.
-          A fluoridot nem lehet olyan mértékben felhígítani, hogy legálisan az óceánba lehessen önteni, ugyanakkor azt állítják róla, hogy 1 mg/l hígításban az ivóvízhez adagolva biztonságos.
A „megfelelő érték” 0,9 mg/l, legfeljebb 1,5 mg/l, „tűrhető” 1,7 mg/l, az „irányelv” 1,5 mg/l és a 201/2001-es kormányrendelet értelmében, az ivóvízben 1,5 mg/l fluorid a kívánatos mennyiség.
A fentiek alapján a fluorozott ivóvíz rendkívül káros hatása remélhetőleg mindenki számára egyértelmű. Ez elsősorban más országokban (pl. USA) komoly probléma, hiszen Magyarországon szerencsére nem fluorozzák az ivóvizeket, ugyanakkor nagyon sok ásványvíz tartalmazza ezt az elemet. Tanácsos tehát vásárlás előtt átnézni a címkéket és lehetőleg elkerülni az ilyen termékeket.
Ajánlott filmek (angol nyelven):
A fluorid elhitetés (Chris Bryson)
A fluorid elhitetés (Mike Adams)
A fluorid elhitetés (Stanley Monteith)
Hivatásos perspektíva az ivóvíz fluorozásáról
A fluorid bizarr története
Tüzes víz: Ausztrália szégyenletes ipari méretű fluorózása
Miért kell véget vetni a fluorozásnak
Fluorid: A nehezen emészthető igazság