2012. június 4., hétfő

Trianonnak okozói nem a franciák

1875. október 8-án született Tormay Cécile, az 1919-es vörös vircsaft legfőbb ellensége! Rövid részlet egyik fő művéből, a Bujdosó könyvből:


„1919. november 28: A végek tiltakozása elhangzott és a tragikus fényesség belealudt a sötétségbe. Amíg a nemzetrontók (a zsidó Károlyi Mihály, Kun Béla és tettestársaik) kezében van a hatalom, így is lesz ez mindig! A kormány milliókat adott az erdélyi oláhoknak, és adott nekik magyar katonáktól elvett temérdek fegyvert is, míg a székelyeket és a magyarságot verejtékes rémületben fegyvertelenül hagyja az életére törő ellenség között. Károlyi mindenkit támogat velünk szemben. Ma, hogy szolgálaton voltam a Keleti pályaudvaron, lázasan különvonatokat állítottak össze. Gyulafehérvárott az izgatók oláh nemzetgyűlést hívnak össze, mely – úgy hírlik – önhatalmúlag ki fogja mondani Erdély és sok magyar vármegye elszakadását. A magyar kormány pedig a gyűlésre utazók kényelmére különvonatokat ajánl fel…
Olyan az egész, mintha torzan, aljasan vigyorogna valami a haldoklás felett.”

Részlet a Füves könyvéből: „Várni asszonyok sorsa! De mialatt várnak a magyar asszonyok, ki-kinézve a tenger pusztaságra, megtanulták, hogy ne csak a maguk házának szőjenek, hanem mindenkinek, aki magyar, árva gyermekeknek is, hontalan diákoknak, betegeknek, szenvedőknek is, megtanulták, hogy ne kényes selyemszállal öltögessenek, de szegény néphez illő erős szállal szőjenek, míg visszavárják azt, akit a világon a legjobban szeretnek: a hazatérő Nagy-Magyarországot.”

A harangok némák maradtak

Mint köztudott a Magyar Katolikus Egyház vezetése is a zsidó megszállástól szenved, csakúgy, mint az összes többi. Ezért üresednek ki a templomok, mert már nem a ma emberéhez szólnak a szószékekről sokszor. Az idők változtak és az egyház vezetése szándékosan nem igazodott az új kor emberiségének felfogóképességéhez.
Nem véletlenül intézte el a bíboros úr azt sem, hogy Trianon napján ne szólhassanak a harangok. Az idegen érdekeket szolgálják ki a magyarság kárára.


Főtisztelendő Bíboros Úr!

Bevallom, nem vagyok a különböző egyházak liturgiájában járatos, csupán egy római katolikus hitű, magyar ember. Emellett egy település polgármestere. Egy olyan településé - Lakiteleké - amelynek polgáraik a tavalyi évben fél árbocra eresztett Országzászlót állítottak, valamint felállították az Emlékezés Harangját. Az Emlékezés Harangja Lakiteleken minden délután fél öt órakor, a trianoni békediktátum aláírásának időpontjában egy perces harangzúgással emlékeztet bennünket Magyarország halálára, és egyben hirdeti a feltámadásba vetett reményünket.

Keresztény magyar emberként mély döbbenettel olvastam Magyarország 3 történelmi egyháza - közöttük az én egyházam - vezetőjének levelét, mely szerint nem zúgnak június 4-én a templomi harangok a megemlékezések részeként. Nem tudtam, hogy templomi harangok - ahogyan az a levélben szerepel - csak „istentiszteleti alkalmakkor, illetve az egyház liturgikus rendjéhez kapcsolódva szólnak.” Most sem tudom, valóban így van-e ez. Csak azt tudom, hogy nagy veszély idején félreverik a templomi harangokat. És hogy ha kell, ágyút is lehet belőlük önteni. És hogy 1920. június 4-én délelőtt, két órán át zúgtak a harangok a maradék Magyarország teljes területén. És hogy 1940. szeptember ll-én a magyar honvédek a Szent Mihály templom harangjainak zúgása közepette vonultak be Kolozsvárra. És hogy 1990. június 4-én Székelyudvarhely valamennyi magyar templomában 10 percen át zúgtak a harangok a békediktátum aláírásának időpontjában.

A levelet olvasva csak ültem a számítógép monitorja előtt, fél órával a lakiteleki Trianon megemlékezés előtt. Bevallom, elkapott az indulat. Ugyanazt éreztem, mint amikor 2004. december 5. előtt Gyurcsány Ferenc érvelését hallgattam arról, hogy miért kell nemmel szavazni azon a bizonyos népszavazáson. Önmagában logikus, koherens érvelés. Mégis elfogadhatatlan. Ha másért nem, hát azért, mert a trianoni harangok szólnak/szólnának mindazokért, akik élete - közvetlenül, vagy közvetve - a békediktátum következtében tört derékba. A szülőföldjükről elüldözöttekért. A békediktátum következtében kirobbant második világháború áldozataiért. A baltával lefejezett székelyekért. A több tízezer, kiirtott magyarért. A szintén több tízezer, elhurcolt és elpusztított kárpátaljai magyar A kitelepített felvidéki magyarokért. A történelmi egyházak tagjaiért. És a magyar történelmi egyházak válasza, mintha csak egy áramszolgáltató, vagy egy telefontársaság hivatalos levelét olvasnánk: „Kérésének sajnos nem áll módunkban eleget tenni”, „válaszunk elfogadását kérve”, etc.

Bár a Válasz nem nekem szólt, de római katolikus magyarként engem is érintett. És csak azért ragadtam tollat, hogy a legmélyebb tisztelet mellett hangot adjak annak, hogy számomra, mint érintett számára, ez a Válasz nem elfogadható.

A magyar feltámadásba vetett reménnyel és a legmélyebb tisztelettel üdvözli Önöket:
 

Felföldi Zoltán

Lakitelek polgármestere

Lakitelek, 2012. június 4.

Plakátok a 30-as évek környékéről


Forrás: http://nemnemsoha.gportal.hu/
A képek innét letölthetőek: 4shared.com/get/xBnWbIUk/Irredenta_Plaktok.html