2011. november 4., péntek

Véget ért a romániai népszámlálás

Húszmillió fő alá csökkent Románia lakossága a hétfőn befejeződött népszámlálás előzetes adatai szerint, azonban a nemzetiségi arányokat csak 2012-ben ismerhetjük meg.
Egyelőre úgy tűnik, hogy az erdélyi magyar lakta városok népességszáma jelentősen csökkent, ami semmiképpen sem örömteli esemény.

Véget ért Romániában a népszámlálás összeírási időszaka, amely összesen tizenkét napig tartott, miután a kormány nem látta szükségesnek a határidő meghosszabbítását. A népszámlálás ideje alatt számos panaszt tett a lakosság. Az eljárást figyelemmel kísérő romániai magyar politikai szervezetek szerint is a legsúlyosabb rendellenesség az volt, hogy a számlálóbiztosok nem tették fel a nemzetiségre, anyanyelvre és felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdéseket arra hivatkozva, hogy azok nem kötelezőek, holott csak a válaszadás volt fakultatív.

20 millió alá estek

A számlálást követően nyilvánosságra hozott nem hivatalos adatok szerint Románia lakossága nagy valószínűséggel 20 millió fő alá csökkent. Az Országos Statisztikai Hivatal (INS) adatai szerint a 3180 településről és Bukarest hat kerületéből beérkező információk alapján összesen 8 387 153 háztartásban jártak a számlálóbiztosok, és összesen 19 599 506 személyt számoltak össze. Ez a szám a jelenlevő, ideiglenesen távol levő, és saját adataikról nyilatkozó személyeket egyaránt tartalmazza. Az első pontos eredményeket csak január végén teszik közzé.

A frissen közölt adatok szerint Bukarestben a legnagyobb a lakosság száma, a főváros lakosainak száma a legnépesebb megyében lakók számát is messze meghaladja. 1 628 426 személyt vettek nyilvántartásba a fővárosban. Erdélyben 654 773 lakossal Temes megye a második legnépesebb, Szatmár megyében 336 117, Bihar megyében 558 613, Hargita megyében 304 765, és Kovászna megyében 211 254 személyt számoltak össze. 2002-ben Biharban 600 ezer, Szatmárban 367 ezer, Hargita megyében 326 ezer, Kovászna megyében 222 ezer fő élt.

Közel 30 ezres csökkenés Nagyváradon

Természetesen minket leginkább a magyar népesség helyzete érdekel, ezért érdemes megnézni azokat a nagyobb városokat, ahol jelentős számú honfitársunk él. Kolozsváron 314 513, Nagyváradon 184 861, Marosvásárhelyen 131 753, Szatmárnémetiben 97 753, Sepsiszentgyörgyön 56 094, Csíkszeredán 37 013, Székelyudvarhelyen 32 846, Kézdivásárhelyen 18 468, Nagykárolyban 19 458, Gyergyószentmiklóson 17 350 főt számláltak össze.

Érdemes ezeket a számokat összevetni a 2002-es adatokkal, amikor például Kolozsváron 317 ezren, Nagyváradon 206 ezren, Marosvásárhelyen 150 ezren, Szatmárnémetiben 115 ezren, Sepsiszentgyörgyön 61 ezren, Csíkszeredán 42 ezren, Székelyudvarhelyen 37 ezren, Kézdivásárhelyen 20 ezren, Nagykárolyban 23 ezren, Gyergyószentmiklóson 20 ezren éltek. A nagy kérdés, hogy vajon a csökkenés mögött a magyarok számának a csökkenése áll, vagy pedig általános tendenciáról van szó. Erre is csak jövőre kapunk majd választ.

Népességrobbanás Szászfenesen

Háromszorosára nőtt az utóbbi népszámlálás óta a Kolozsvár melletti Szászfenes lakossága: míg 2002-ben mindössze 7 ezer személyt vettek nyilvántartása, az ingatlanügyi beruházások következtében most 21 550 személyt számoltak meg – mondta el Codrea Pop, a Területi Statisztikai Igazgatóság vezetője. Kisbácsban és Apahidán is érezhetően nőtt a lakosok száma, mindkét településen meghaladta a 10 ezer főt.

A statisztikai hivatal külön felhívta a figyelmet, hogy ezek az adatok nem véglegesek, és nem tartalmazzák az űrlapot saját kezűleg kitöltőket, a közösségi házakban (bentlakások, kaszárnyák, munkásszállók, szociális otthonok stb.) élőket, a belügyminisztérium, külügyminisztérium és védelmi minisztérium azon alkalmazottait, akiket ezek a szervek írtak össze.

http://mkh.valosag.net/index.php/koezzetevk/magyarsag/671-veget-ert-a-romaniai-nepszamlalas

Az amerikai politikus kampányidőszakban akár az iráni atomprogramot is elpusztítaná

A Nyugat soha nem tanul - és mindig ugyanazokkal a módszerekkel dolgozik. A Szíria elleni NATO-beavatkozást és az azt követő, Irán elleni csapást ugyanazzal az ürüggyel kívánják alátámasztani, mint az Irak elleni beavatkozást: a tömegpusztító fegyverek veszélyére hivatkozva. 2002 januárjában George W Bush vádolta az iraki kormányt azzal, hogy lépfenét, ideggázt és atomfegyvereket fejleszt már egy évtizede. Az akkori amerikai elnök akkor nyíltan kimondta, hogy Husszeint el akarja távolítani a hatalomból. Az USA kétszer is próbálkozott Szaddam Husszein meggyilkolásával, bombázásokkal és célzott légicsapással, de a hírszerzési információk téves volta miatt ezek a kísérletek sikertelenek voltak. 2003 márciusában az amerikai és a szövetséges haderő Irak területének nagy részét elfoglalta. A Husszein rendszer megbuktatását követően mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy Irakban nincs semmilyen tömegpusztító fegyver.
Mikor a Szíria elleni propagandagépezet működésbe lépett, annak részeként a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség forrásaira hivatkoznak a nyugati világban, miszerint Szaddam Husszein az amerikai invázió kiteljesedése lőtt a legközelebbi szövetségeséhez, Szíriába szállította a tömegpusztító fegyvereket. Az atomenergia-ügynökség dokumentumai szerint a szír kormány a Hasaka-létesítményben ugyanazt az atomprogramot futtatja tovább, amit korábban Pakisztánnal és a Kadhafi-kormánnyal közös tudományos együttműködés keretein belül kezdtek meg, és amelynek Észak-Korea adja a technológiai alapjait. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőrei állítólag korábban a Hasaka-létesítményben nukleáris tevékenység nyomait észlelték, szerintük lehetséges, hogy a létesítmény az urándúsító projekt helyszínéül szolgált. A Szíria ellen beavatkozáshoz lassan előállnak a szükséges ürügyek, adott a tömegpusztító fegyver rémképe, és a szíriai kormányellenes tüntetések, a halálesetek, és a szervezésnek köszönhetően úgy van feltüntetve, mintha a szíriai lakosok akarnák, hogy a NATO légtérzárral "védje meg őket".
Az Irán elleni propaganda ellenségképe is kiteljesedni látszik. A fővonalú médiában mind a nyugati világban, mind pedig Izraelben a napi szintű hírek közé tartozik az iráni nukleáris létesítmények elleni katonai beavatkozás lehetősége. Szemben az agresszív nyugati propagandával az iráni média napi szinten a nyugati katonai beavatkozás elleni védekezés és a válaszreakció lehetőségeivel foglalkozik. A brit Guardian szerdai cikke szerint az Egyesült Államok és Nagy-Britannia felkészült arra, hogy katonai csapást hajtson végre az iráni nukleáris létesítmények ellen. A lap szerint "a lehetséges támadásra való felkészülés során a hadműveletek brit tervezői azt vizsgálják: hol legcélszerűbb bevetni a Királyi Haditengerészet repülőgép-hordozóit, valamint a Tomahawk cirkálórakétákkal felszerelt tengeralattjárókat egy esetleges levegőből és a tengerről indított csapásokra épülő offenzíva esetén". A Guardian cikke szerint az Irán elleni csapásról hozott döntéshez hozzájárult a Líbia elleni sikeres hadjárat. Hogy a Líbia elleni hadjárat mennyire volt sikeres, az korántsem egyértelmű, de az jól látható, hogy az Irán elleni katonai beavatkozás több nyugati döntéshozónak is vágyálma, a fővonalú média pedig egyre többet foglalkozik ezzel a lehetőséggel. A brit védelmi minisztérium állásfoglalása szerint a politikai nyomásgyakorlás és a katonai beavatkozás együttes alkalmazása a legjobb eszköz Irán atomprogramjának leállítására anélkül, hogy a térségben konfliktus alakulna ki.
A felvetés már önmagában is provokatív: egyrészt milyen alapon akar beleavatkozni egy nyugati ország bármilyen iráni programba is, mikor a nyugati országok és Izrael több ezer atomtöltettel rendelkeznek és a NATO puszta léte is igazolja azt, hogy elsődleges céljuk a háború, másrészt a tipikus nyugati arroganciának a megnyilvánulása az a feltételezés, hogy majd légi csapások sorozatával elpusztítják az iráni atomprogramot anélkül, hogy "a térségben konfliktus alakulna ki". Irán többször is figyelmeztette az Egyesült Államokat és Izraelt, hogy egy ilyen beavatkozás esetén lezárja a Hormuzi-szorost, és a nyugati katonai beavatkozás kezdetének pillanatában több ezer rakéta fog becsapódni Izrael központi területein.
Mindeközben az arrogáns nyugati politika egyre inkább a lehetőséget látja az iráni atomprogram elleni katonai csapásban, és az amerikai politikusok sorban állva pitiznek a zsidók pénzembereknek a sikeres kampány és a nagyobb támogatás reményében.
A Republikánus Párt elnökjelölti tisztségéért versengő Rick Perry texasi kormányzó csütörtökön nyilvánosan bejelentette, hogy ha ő lenne az Egyesült Államok elnöke, ő bizony támogatná, hogy Izrael légicsapást mérjen az iráni atomprogram létesítményeire. A CNN-nek úgy nyilatkozott: "Ha van rá bizonyíték, hogy Irán közel került az atomfegyver előállításához, támogatnám a katonai beavatkozást". A kormányzó úgy fogalmazott: minden lehetséges módon támogatná Izraelt, "legyen szó Irán elleni diplomáciai vagy gazdasági büntetőintézkedésekről, nyílt vagy titkos műveletekről, beleértve a katonai akciót is." A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség jövő héten ismerteti legfrissebb jelentését, amiben újabb részleteket közöl az iráni atomprogram katonai vonatkozásairól, így akár hivatalosnak látszó ürügy is lehet egy Irán elleni NATO-beavatkozáshoz.
Fenyvesi Áron

Több mint 100 millió a maradásért

Az új kirgiz hatóságoknál ismét felmerült a kérdés, hogy az amerikaiaknak menni kell az országból. Egyre több a tüntetés az országban emiatt, és egyre nagyobb a nyomás a politikai vezetésen. Sőt nem csak belföldről, hanem külföldről is egyre hevesebb a tiltakozás, miután az USA bejelentette, hogy nagy hatótávú felderítő gépeket akar állomásoztatni az országban. Ezzel kapcsolatban Kína és Oroszország is egyöntetűen kijelentette, túlmutat ez már azon, hogy tálib kecskepásztorokat kergetnének Afganisztánban.
A nyomás tehát egyre nagyobb az elnökön, aki most már szabadulni akar az amerikaiaktól. Ráadásul a reptér miatt egyre nagyobb a környezeti terhelése is a térségnek, mivel a leszálló repülők a magas baleseti kockázat miatt kiengedik az el nem használt kerozint leszállás előtt. Így hatalmas terület lett már teljesen kopár. Emiatt is igen sokat tüntettek már, és a tüntetések folytatódnak. A légibázison Herkules gépek végeznek naponta százszámra le és felszállásokat.
A jelenlegi politikai vezetésnek azonban nagyon nehéz a dolga. Az országban ugyanis rengeteg nyugatbarát civil szervezet működik, melyeket a Nyugat, elsősorban Soros Gyuri támogat. Ezek a szervezetek rengeteg pénzzel rendelkeznek, és a másik oldalról fejtenek ki társadalmi nyomást. Ezek között vannak emberi jogi aktivisták, liberálisok, "másságok", és szokásos semmirevaló hulladékok. Társadalmi szerepük azonban nagy, mert jelentős anyagi háttérrel rendelkeznek.
Az USA évente 100 millió dollárt fizet a bázisért, melyért most felajánlották, hogy sokkal többet is hajlandóak adni. Ahogy az USA hozzááll, megérti, hogy emelkedik a tarifa, és elfogadják ezt a játékszabályt. Fizetni fognak. Azonban abban a pillanatban, amint Kína és Oroszország komolyan megelégeli az amerikai jelenlétet, a bázis menni fog, elég ha a két ország legalább ekkora bevételt jelentő üzletet ajánl fel. Abból pedig nem lesz hiány, mert Kína üzletpolitikája ma a terjeszkedés és a befektetés. Mivel ezen a területen jelentős és fontos anyagokat bányásznak, van mibe befektetni.
Elemzők szerint Oroszország azért nem kardoskodik jelentősen a bázis kiürítése miatt, mert az USA egy bizonyos fokon kordában is tartja a környéket, és a drog szállítmányokat (az más kérdés, hogy érdekből, vagy kényszerből). Az USA térségből való kitakarítása akkor lenne időszerű, ha mind az oroszok, mind a kínaiak, és persze szövetségeseik olyan erőt tudnak a helyére állítani, ami képes megfékezni az USA távozásával beinduló szélsőséges folyamatokat.
Orosz elemzőket kérdeztek, hogy látják a légibázis sorsát, menni kell-e az amerikai légierőnek. A válasz egyértelműen az volt, hogy jövőre, legkésőbb az utána következő évben a légierőnek távoznia kell, mivel a térség politikai folyamatai azt megkövetelik, különben igen komoly, akár fegyveres konfliktus előidézője lehet.
Lassan ez időszerűvé válik, látva az orosz és a kínai fejlesztéseket és terjeszkedéseket. Persze az USA hadereje egyelőre igen nagy erőt képvisel és megvannak a Kaukázus térségére a terveik. De a másik oldal is erőteljesen dolgozik, hogy ezeket megakadályozza. Lehet a végkifejlet valóban a III. világháború? A jelenlegi folyamatok, az atomfegyver modernizálási költségvetés emelése és más fejlesztések nagyon komoly háborús készülődésre utalnak.
Kemény Gábor




A tüntetők egyik csoportja új globális valutát akar a nemzeti pénzrendszerek helyett

Az OWS Currency (A Wall Street elleni mozgalom valutája) névre hallgató online csoport egy „alternatív valutarendszer kidolgozásán dolgozik a tüntetések résztvevői számára,” áll a csoport célkitűzésében. „Az Occupy mozgalom és korábbi tüntetések bizonyítják, hogy az emberek új rendszert akarnak,” olvasható a csoport weboldalán. „Segítsünk nekik megvalósítani ezt!”
A csoport koordinációjáért a Peer-to-Peer Alternative Alapítvány (P2P alapítvány) felel, melynek küldetése „olyan ingyenes, nyílt forráskódú technológiák kifejlesztése, amelyek elősegítik a Fed által kibocsátott bankjegyek alternatívájának és támogató rendszerének megteremtését.”
„Olyan rendszert kell létrehoznunk, ami jobban megfelel az emberek igényeinek,” teszi, hozzá az alapítvány.
A projekt számos, már létező kezdeményezés koncepcióját szeretné felhasználni, mint például a kísérleti BitCoin-t, ami „egy globális, azonnali fizetésre alkalmas digitális valuta.”
Egy másik hasonló elgondolás a Wall Street ellenes mozgalom számára létrehozott PermaBank, amely „a permakultúra alapelveit a pénzügyi szolgáltatásokkal ötvözni képes technológiát hivatott kifejleszteni.”
A P2P Alapítvány számos közismert „értelmiségi partnerrel” rendelkezik, akiknek szintén „célja a megosztáson és a peer-2-peer elveken alapuló társadalom.

Az egyik ilyen közismert értelmiségi partner Lawrence Lessig, a Creative Commons létrehozója. Lessig Obama elnök technológiai tanácsadója volt a 2008-as választási kampány során és a Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) vezetőjelöltjei között is szerepel. Lessig a jogvédett tartalmak jogi korlátozásainak csökkentéséért harcol.
Lessig szoros munkakapcsolatban áll Robert W. McChesney-vel, aki keményvonalas marxista és legfőbb célja a kapitalizmus megszüntetése. McChesney alapította a Soros György által finanszírozott Free Press szervezetet, ami szoros kapcsolatban áll a Fehérházzal és legfőbb célja a hírmédia szigorúbb állami irányítás alá vonása. [Érdekes, hogy pont a ’Szabad sajtó’ nevet választották maguknak.]
A Free Press munkái között szerepel egy részletes tanulmány, ami egy „világszínvonalú” állami felügyelet alatt álló médiarendszer kialakítását taglalja. Májusban Ben Scott, a Free Press egyik igazgatója lett az amerikai külügyminisztérium fejlesztési tanácsadója.
Az összefonódások listája itt nem áll meg, a résztvevők között egy tucat megkérdőjelezhető nézeteket valló aktivista és jelenlegi vagy volt kormánytag szerepel. A lényeg egyértelmű: érdemes utánanézni, milyen szervezetek és egyének állnak olyan kezdeményezések mögött, melyeket a globális elit bármelyik tagja támogat, mert kiderülhet, hogy a valós cél a vélt célnak éppen az ellenkezője.
„Maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.” – II. Korinthusbeliek 11, 14
Forrás: WND.com