A Yinon terv

A Yinon Terv izraeli stratégiai terv (egy Bernard Lewis terv, vagy a Nagy-Közel-Keleti terv), hogy biztosítsa Izrael fölényét, és folytatása a brit stratégiai célú tervezést. Azt követeli és ragaszkodik hozzá, hogy Izrael geopolitikai környezete révén kialakítsa a Közel-Kelet balkánizációját és az arab államok átalakuljanak kisebb és gyengébb állami struktúrákká. Izraeli stratégák Irakot látták a legnagyobb stratégiai kihívásnak az arab államok között. Ezért Irak volt a központja a Közel-Kelet balkánizációjának az arab világban. A Yinon terv alapján az izraeli stratégák megtervezték Irak felosztását egy kurd állam és két arabnak - nevezett állam - a síita és a szunnita államokra. Az első lépés ezek végrehajtására vonatkozó terveket kialakítva került sor az Irak és Irán közötti háborúra, amely már a Yinon Terv része volt (ezt a stratégiai dokumentumot nevezték el a szerzőről, Oded Yinonról, egy magas beosztású alkalmazottjáról az izraeli külügyminisztériumnak, aki ezt közzé tette 1982-ben)

Az Atlanti-és az Amerikai Fegyveres Erők Lapjában megjelentek 2006-ban a széles körű részletek, mely fogalmak a Yinon tervre épülnek. Ez, emellett egy háromoldalú iraki, vagy más néven a "Biden terv". A jelenlegi amerikai alelnök Joe Biden előirányozta és folytatta a Yinon terv által is tartalmazott bontását Libanonnak, Egyiptomnak és Szíriának. A fragmentációban Irán, Törökország, Szomália és Pakisztán is illeszkedik a koncepcióba, amely követi ezt a politikát. Ezenkívül támogatja a Yinon terv indítványait (a meglévő állami struktúrák) Észak-Afrikában, amely azt jósolja, hogy Egyiptomból, átterjed Szudánra, Líbiára és a többi régióra is. Ezt hívják egyesek tévesen, vagy a média által megtévesztve "Arab Tavasznak".


"Nagy-Közel-Kelet", Bernard Lewis terv és Yinon terv összege és célja ugyanaz: Elősegíteni a balkanizálódást a muzulmán államok között.
- Megjegyzés: A fenti térképet Ralph Peters ezredes rajzolta. Ezt a térképet tették közzé a fegyveres erők 2006 júniusában Peters nyugalmazott ezredes révén, az amerikai National Academy War részéről. (Copyright Ralph Peters alezredes 2006.). Bár a térkép nem hivatalosan tükrözi a Pentagon doktrínáit, már használják a magas rangú katonatisztek képzési programja keretében a NATO Védelmi Kollégiumánál. Ezt a térképet, valamint más hasonló térképeket, már valószínűleg felhasználták a National War Academy oktatási tematikájában, valamint a katonai tervezési körökben.

Több kapcsolódó részlet is érdekessé teszi a "kivitelezést". A nyugati sajtó alig ad jelentést Líbiáról. Azt akarják, hogy töröljék a memóriát az újabb, "fiatal események" és törölje az összes nyomát a bűncselekményeknek. Muammar Kadhafi és partnerei összesen 150 milliárd dollárt helyeztek el a világ különböző részein bankszámlákon. Miután az úgynevezett "líbiai forradalom" , amely valójában egy támadás volt a City of London részéről, "befagyasztották" a bankárok ezeket a számlákat. A média mindig így tett, amikor kisajátították Kadhafi milliárdjait a különböző külföldi számlákról. Az orosz szakértő Anatoly Egorin megpróbálta feltérképezni a kérdést a nemrég megjelent könyvében: "Muammar Kadhafi bukása. A líbiai 2011-2012-es események". Hogy némi fényt gyújtson a kérdésben, Egorin leírja a bombázások okozta rendkívüli károkat Líbiában, rámutatva, hogy repüléstilalmi zónát létesítettek azzal a céllal, hogy képesek legyenek bombázni. Hét hónapig vezetett az Egyesült Államok légiereje és a NATO 30.000 küldetést, köztük 10.000 támadást, beleértve a több mint 40 000 bombát és rakétát. Egorin még mindig Kadhafi milliárdjainak nyomait keresi. A pénz eltűnt. Hivatalosan befagyasztották, de valójában ellopták, a Nyugat lopta el.

"A kaotikus líbiai helyzet lehetővé tette, hogy bárki ellopja amit akar. A Nyugat már ismerte ezt nagyon jól, de nem tett semmit. Tehetünk a szavak mellé tényeket, és a Central Bank of Líbia egykori vezetői is tanúsítják, hogy .... A 150 milliárd dollár nem volt ... az alapokat lopták el az anarchia időszakában ..... volt egy csomó pénzt, és a líbiai "forradalmárok", még külföldre is költöztették ..... Amikor a Nyugat bombázta Líbiát, mondták a nyugati politikusok, ez lehetséges, mint a támogatás a líbiaiak felé, hogy megdöntsék a zsarnokot, és létrehozzák a demokráciát ... Kiderül, hogy ezek a szavak tiszta demagógiát takarnak. Az igazi szándéka a Nyugatnak, hogy ellopja a gazdag Líbia vagyonát."

Tény, hogy a pénz a Kadhafi számlákról, csak egy viszonylag kis része a nagy fogásnak. Nagyobb falatok is voltak, mert átvette a líbiai központi bankot a nemzetközi pénzügyi maffia Londonban, és a profit-maximalizáló kizsákmányolása a líbiai gáz, olaj, vízkészleteknek és egyéb természeti erőforrásoknak, a pénzügyi maffia vállalatai által.
Ezek a monetáris zsákmány-áruk csak azt jelentik, hogy egy nagyobb társaság felzabálja, azaz átalakítja a Közel-Keletet és Észak-Afrikát (Nagy Közel-Kelet), hogy létrehozza Nagy Izraelt a Yinon terv alapján.

A keresztény közösségek kihalása a Közel-Keleten

Nem véletlen, hogy a kopt keresztények Egyiptom előtti zavargásai Líbiában és egyidejűleg a népszavazás Szudánban volt a támadások célja. Az sem véletlen, hogy az iraki keresztények, az egyik legrégebbi templomából a világon, kénytelenek voltak száműzetésbe menni és ősi hazájuk Irak elhagyására. Párhuzamosan az iraki keresztények kivonulásával, amelyet amerikai és brit katonák vigyázó szeme kísért, a negyedek átkerültek Bagdadba a muszlimokhoz, ahol erőszakra kényszerítették a síita és szunnita csoportok és a halálcsapatok, hogy ne keverjük össze formában és minőségben, de mind ide tartozó külön enklávékban.
Továbbá, ennek a megközelítésnek az átfogó stratégiája kapcsolódik a Yinon Tervhez a régió átalakulásának részeként.

Iránban, az izraeliek hiába próbálták meggyőzni az iráni zsidó közösséget, hogy elhagyja az országot. Irán zsidó lakossága a második legnagyobb zsidó közösség a Közel-Keleten, és ez a legrégebbi zsidó közösség a világ töretlen zsidó hagyományaiban. Az iráni zsidók a muzulmánokkal, keresztény polgárokkal, az irániakkal szoros kapcsolatot tartanak fent, ahogy szülőföldjükkel is. Az ötlet, hogy most át kellene helyezni Izraelbe őket, csak azért mert zsidók, abszurdnak tűnik a számukra. Mellesleg, amúgy is meg vannak elégedve az iráni kormánnyal, és néppel kapcsolatos viszonyukkal. Igaz ezek igazi zsidók, nem kazárok.
Libanonban, Izraelben próbálták a szektás feszültségeket, a különböző keresztény és muzulmán csoportok között, és a drúzoknál is felpiszkálni. Libanon egy ugródeszka. Szíriát és felosztását különböző államokra, eszközeként tartják számon. Szíriában a fragmentáció kisebb szektás arab államokba szervezett. A "a Yinon terv mögött" szándékozzák Libanon és Szíria szintjén végrehajtani, vallási, felekezeti, identitási, szunnitákra, síitákra, muzulmánokra, keresztényekre és drúzokra osztva a különböző államokban. Az is cél, hogy kivonják a keresztényeket Szíriából...

Washington, Tel Aviv és Brüsszel szeretné elérni a keresztények elvándorlását a Közel-Keletről. A jelentések szerint Sárkozy Rai pátriárkának bejelentette Párizsban, hogy a keresztény közösségek dolgát rendezni kívánják az Unióban. Ez minden, csak nem egy nagylelkű javaslat. Ez egy pofon. A hatalom szándékosan megteremtette azokat a feltételeket, amelyek elvezettek a kiutasításhoz és kiirtáshoz, az ősidők óta a Közel-Keleten élő keresztény közösségek számára. A keresztény közösségek letelepítési tervei mögött a nyilvánvaló cél, hogy az arab országok ily módon kizárólag muszlim országok legyenek. Ez ismét összhangban van a Yinon tervvel. Talán nem meglepő, hogy a korrupt Vatikán nem emeli fel a hangját a jelenlegi keresztény mészárlások ellen Szíriában...

Afrika rediviziója: A Yinon terv végrehajtása ...

Ugyanebben az összefüggésben, mint a Közel-Kelet szektás felosztása, az izraeliek szintén azt tervezik, hogy átalakítják Afrikát három kritérium alapján: (1) etnikai-nyelvi kritériumok, (2) bőr szín, és (3) vallás. Úgy tűnik, hogy azt gondolják, egy körzetet Afrikában úgy hívnának, "fekete-Afrika" és "nem-fekete-afrikai", az északi részen. Ez nagyjából azt jelenti, egy része Afrikának "feketékből" és "arabokból" állna. Ez miatti a folyamatos erőfeszítés, hogy megakadályozzák a közös arab-afrikai identitás kialakulását.

A hosszú távú cél mögött is abszurd identitási konfliktusok, egy "afrikai" Dél-Szudánban, és egy "arab" észak-szudáni áll, amely felidézi újra és újra az ellentéteket. Emiatt a fekete líbiaiak voltak a célpontjai a "színes tisztogatásnak". Az arab identitás Észak-Afrikában el lesz vágva a saját afrikai identitásától. Ugyanakkor erőfeszítéseket tesznek a számszerűen nagy csoport, a "fekete arabok" felszámolására, így egy világos vonalként alakul ki "Fekete-Afrika", és egy új, "nem-Fekete-Afrika".

Ugyanebben az összefüggésben feszültségeket szítanak az afrikai muzulmánok és keresztények között. Szudán és Nigéria esetében további szakadások és konfliktusok termelődnek. Ezek a faji, bőrszín szerinti, vallási, etnikai és nyelvi eltérőségek előmozdítják a viszályt, széthúzást szítanak Afrikában, beültetett részeként egy átfogó stratégiának, ami szerint szeretnék Észak-Afrikát leválasztani a többi kontinensről...

Ugyanezeket a törekvéseket lehet megfigyelni Európával kapcsolatban is. Az egységes nemzetállamokat betelepített, főleg muszlim népességgel, de a meglévő etnikumok felhasználásával is szét akarják aprózni, a tagállamokban keltett belső feszültségekkel. Itthon nem véletlenül rikoltoznak a zsidó vezetésű pártok, Európának is megvan a maga "Yinon terve", és ennek a tervnek a végrehajtása érdekében "sújtja" a cigányságot a pozitív diszkrimináció, mintahogy a szándékosan félreértelmezett "antiszemitizmus" ellen is kazár, tehát nem sémi zsidók tüntetnek. De "jobb helyeken", tehát nem Magyarországon, az ilyen tüntetéseken nem a vélt diszkrimináció "áldozatai" szoktak szimpátiatüntetést tartani maguk mellett...


Tulok

Újságírókra támadtak az izraeli katonák

A cionista irányítás alatt álló Reuters hírügynökség két munkatársát támadták meg a zsidó állam katonái. A két tv-operatőr elmondása szerint az incidens Hebron város központjában, egy áteresztőpontnál történt, amikor a hírügynökség munkatársait ellenőrzés céljából megállították. Juszri al-Dzsamalt és Maamun Vazvazt egy zsidó katona puskacsővel verni kezdte, majd arra kényszerítette őket, hogy alsóneműig vetkőzzenek le, álljanak térdre, aztán könnygázos kannát dobott feléjük.

A pökhendi, bunkó zsidó katonák ugyan úgy bántak a Reuters embereivel, mint bármilyen másik muszlim emberrel. Az újságírók nevei alapján valószínűleg azok is lehettek. Azt hiszik a zsidók, hogy nekik mindent lehet, hogy bárkit megalázhatnak, megverhetnek, megölhetnek bűntettlenül. Vesztükre most pont egy cionista felügyelet alatt álló hírügynökség embereivel kezdtek ki és valami rejtélyes módon az esetet nem tusolták el.

Mivel a hír pillanatok alatt bejárta a világsajtót, Izrael kényszerűségből bejelentette, hogy vizsgálatot indít az ügyben. Ne gondolja senki, hogy a felelősök most majd meg lesznek majd büntetve, szó nincs ilyesmiről. A zsidók ezt az ügyet is el fogják majd egyengetni, azonban a a világ jóérzésű emberi láthatják most is, hogy milyen arrogáns bunkók is valójában a zsidók.

Harangozó Árpád

Az Európai pénzügyi rendszerek bankunióban egyesülnek, Felszámolják a szabad nemzetek Európáját!

Az EU tagállamainak vezetői a pénzügyi körök zsarolásának engedve 2012. december 13-án „megállapodtak abban” hogy 2014 januárjától létrehozzák a bankuniót, valamint az európai bankfelügyelet. A belépés az eurót használóknak kötelező, de a zónán kívüliek is jó, ha csatlakoznak, mert ha nem, jön a szokásos ejnye-bejnye.

Úgy néz ki, hogy a mesterségesen generált gazdasági válsággal, de inkább háborúval, sikerült kikényszeríteni az EU tagállamokból az első, ám az EU föderáció szempontjából legalapvetőbb lépést: Kikényszerítették a tagállamok pénzügyi rendszereik közös felügyelet alá helyezését, lényegében pénzügyi szuverenitásuk feladását, arra az ígérvényre, hogy az, eladósodott országok „EU pénzügyi forrásokból megoldják az eladósodásából fakadó nehézségeket”

Természetesen a kikényszerített pénzügyi összeborulás, nem másról, mint arról az „európai integrációról” szól, amelynek csak egy föderatív szerveződés lehet a vége. Az EU föderatív rendszerré való átalakításában vezető szerepet játszó Herman Van Rompuy, José Manuel Barroso, Mario Draghi (EKB-elnök) és Jean-Claude Juncker (Eurogroup elnök) szerint ennek a folyamatnak csak az első, ugyanakkor leg meghatározóbb része a bankunió, amely megalapozhatja a nemzeti költségvetésekkel szembeni brüsszeli vétójogot. (Hiába, dübörög a demokrácia)

A pénzügyi rendszerek közös felügyelet alá helyezésének indoklása: „…Ha egy tagállamban a bankok bajba kerülnek, (mert ugye a bankok bajba szoktak kerülni) …akkor az államnak kell kisegítenie, amitől az állam eladósodik… (Várjunk csak! Miért is kell a „bajba lévő bankokat az államnak kisegítenie?) …ennek hatására a bankok visszafogják a hitelezést… (ja így már már értem.) …és ez rontja a növekedés lehetőségét, ugyanis az állam eladósodása miatt… (de kinek is adósodik el? Csak nem a bankoknak?) …megszorításokra kényszerül…(a lakosság kárára..) …Ha az állam eladósodik, és megszorításokat kényszerül bevezetni…(ezt érezzük is a bőrünkön) …az fékezi a gazdaságot, ami a bankok helyzetét rontja...(hiszen miután nem tud újabb uzsorahiteleket kihelyezni, csökken a profitja.) … pláne akkor, ha sok pénzt fektettek a bankok állampapírokba… ( …és a kizsigerelt állam fizetésképtelenné válva képtelen fizetni, mint mondjuk Görögország) …végül a szorosan összefüggő európai gazdaságok „ közös felügyelet nélkül” egymást rántják maguk alá.

A lényeg: A tradicionális európai munkamegosztás felszámolásával, a nemzetközi pénzügyi rendszer külön-külön is rátelepedett az európai államokra. Tudatos eladósításra irányuló pénzügyi politikával megrendítette az államok gazdasági rendszerét. A spekulációs pénzpiac, az ingatlanárak mesterséges felértékelésével ingatlanpiaci buborékot hozott létre, amelynek összeomlása után a veszteségeket az államokra terhelték. Az eladósodott államok kénytelenségből megszorító intézkedéseket hoztak, amely elvonások első sorban a szociális, és közszférát érintették, másodsorban adóterhekkel sújtották a nem multinacionális érdekeltségeket. Ez társadalmi feszültséget okoz egész Európa szerte, a politikai rendszerek recsegnek, ropognak, és mint tudjuk a politikusok, saját túlélésük érdekében minden alantas kompromisszumra hajlandóak. Most például saját országaik szuverenitását adták fel negyven ezüsttért.

Az eladósított államok politikai elitjének utolsó reménysége tehát a közös EU mentőcsomag, ezért cserébe főképen Németország a közös felügyeletet követeli. A németek úgy döntöttek, hogy nincs adósságkezelés, amíg nincs közös felügyelet, mégpedig olyan közös felügyelet, a leg kívánatosabb, amiből a német takarékszövetkezetek kimaradnának.

Az csak hab a tortán, hogy a közös felügyeletet a lisszaboni szerződés módosítása nélkül csak egyedül a frankfurti központú Európai Központi Bank végezheti, viszont, a pénzügyi politika meghatározása és a felügyelete nem lehet egy intézménynél. Hoppá! Hogy is van azzal a demokratikus Európával?

Néhány józanabb ország, mint Nagy - Britannia, Svédország és Csehország nem akar csatlakozni, éppen szuverenitásuk megőrzése érdekében. Ha Magyarország, mint euro övezeten kívüli ország (nem kicsi noszogatásra) önként csatlakozna a rendszerhez, akkor az OTP kerülhetne közös felügyelet alá, így Magyarországnak engedélyezett utolsó – meglehetősen korlátozott - pénzügyi mozgástér is megszűnne.

Nevezzük nevén a gyermeket: Ha ilyen diktatórikus trükkökkel próbálják felszámolni a nemzetek Európáját, akkor elképzelhetjük, hogy a kiszolgáltatott Magyarországot hogyan trancsírozzák fel, „jóakarói”.

Igen kedves Honfitársaim! Lehetett volna nemet is mondani…Lehet most is nemet mondani!

Tatár József

Rendszerváltó Fórum

RÉGI IDŐK NAGY BŰNÜGYEI

Titkok és szolgák: a hülyének nézett ország Parlamenti munkacsoportot terveznek létrehozni annak érdekében, hogy feltárják, milyen kapcsolatot ápolhatott az egykori Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója Portik Tamással, a ’90-es évek olajügyeinek főszereplőjével, akit a rendőrség - felbujtóként - több leszámolásos gyilkossággal hozott összefüggésbe. Egyre többen vélik úgy, a titkosszolgálat segítséget nyújtott a magyarországi szervezett bűnözés több vezető alakjának. Ez a vélekedés azonban nem teljesen helytálló. Ugyanis a szervezett bűnözést maga a titkosszolgálat hozta létre hazánkban.

A „pajszerosok” és az állambiztonsági szolgálat
Volt egyszer egy betörőbanda, amelynek tagjai a '70-es évek vége felé tehetős kisiparosok, kereskedők, művészek lakásait fosztották ki. Budapestről kamionokkal, furgonokkal, személygépkocsikkal, diplomata útlevelek és diplomata rendszámok árnyékába bújva, tonnaszámra csempészték ki Münchenbe, majd onnan tovább, Kaliforniába, Los Angelesbe a betörések útján szerzett értékeket (festmények, antik tárgyak, arany- és ezüstékszerek, stb.). A szállítások professzionális megszervezése vélhetően nem az iskolázatlan, erőszakos fellépésű, késsel-villával étkezni nem tudó „pajszerosok” szellemi képességeit dicsérték… Nem hivatalos becslések szerint - akkori értéken számolva - a százmillió forintot is meghaladhatta a külföldre csempészett vagyontárgyak összértéke - amikor 1 kg. kenyér 3,60 forintba került…
Az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Csoportfőnöksége a nyolcvanas évek legelején, „Presztízs” fedőnévvel akciót indított a szervezett módon elkövetett lakásbetörések elkövetőinek felderítésére.
A budapesti betőrőcsapat egyik agytrösztjének Gy. Pétert tartották, aki nem mellesleg COCOM-listás termékek Ausztriából Magyarországra történő csempészésével is foglalkozott. Gy. a titkosszolgálat embere volt, és - természetesen - a haja szála sem görbült a bűncselekmény-sorozattal összefüggésben. Ugyancsak az állambiztonsági szolgálat védelmét élvezte a bűnszervezet másik meghatározó alakja, N. Ferenc is, akit a „Cég” emberei azzal vittek el egyik kihallgatásáról, hogy majd ők veszik „kezelésbe”. N. magyar konzuli útlevéllel rendelkezett, és a titkosszolgálati „kezelésbe” vétele annyira jól sikerült, hogy kevéssel később feleségül vehetett egy osztrák hölgyet, és a sógorokhoz távozhatott…
Ugyancsak a lakásfosztogató brigád oszlopos tagjaként működött R. László, akit „láthatatlan kezek” szintén „kimostak” a büntetőeljárásból, hogy aztán - mintegy másfél évtizeddel később - egy nagyhatalmú, volt rendőrségi csúcsvezetővel (pontosabban: annak strómanjával) közös vállalkozást hozzanak létre, és százmilliókat keressenek. Az R. László személyét érintő, a ’80-as évek elején keletkezett kompromittáló dokumentumok ma már nem fellelhetőek a rendőrség irattárában - „eltűntek”…
„1980-ban is komoly ütközések voltak a titkosszolgálattal a Presztízs-ügy nyomozása kapcsán. Külön engedély kellett, külön pecsétes írás bizonyos személyek őrizetbe vételéhez, akit meg akartak lógatni előlünk. A háttér vizsgálata során kiderült, hogy Los Angelesben milyen magyar maffia alakult ki. Aztán később ezek az emberek megjelentek itt, Magyarországon, később egy részüket felrobbantották, más részüket lelőtték. Akkor el kellett gondolkoznom azon, hogy milyen szervezetek tagjai voltak valójában. A mindenféle vizsgálódás azt mutatja, hogy a titkosszolgálatok egy árnyék-kormányként működnek, összeszedik az információkat és azt megfelelően csoportosítva a politikusok kezébe adják” - nyilatkozta Tonhauser László nyugalmazott rendőrezredes, 2000. október 30-án, az Országgyűlés olajbizottsága előtt.
A volt rendőrnyomozó szerint a „bűnözői csoport vezéregyéniségeit az ország legjobb és legdrágább ügyvédjei védték, nem egyet az USA-ból, Los Angelesből fizettek dollárban”. Egy Bujtor néven ismert betörő ügyvédje például különösebb nehézség nélkül kiutazhatott Los Angelesbe, ahol az ottani magyar maffia vezetőivel találkozott. Ez nem történhetett volna meg abban az időben, anélkül, hogy az ügyvédnek ne lettek volna magas belügyes vagy titkosszolgálati kapcsolatai.
Tonhauser „Nem kérek bocsánatot” című könyvében is utalt arra, hogy a Presztízs-ügy nyomozása során világossá vált: a titkosszolgálat és a fővárosi bűnözői csoport több tagja, valamint a Los Angeles-i magyar maffia között kapcsolat van.„A Budapest II. kerületben tartottunk házkutatást egy gyanúsítottnál. Már ki voltak téve az asztalra a megtalált bűnjelek, amikor megjelent két jól öltözött úriember, és kihívott a lakásból engem, mint az eljárás parancsnokát, majd elvitték a teljes aktát, bűnjeleket és magát a személyt is, aki a továbbiakban nem szerepelt az ügyben” - írta a volt rendőrtiszt.
Ennek a kiterjedt betörőhálózatnak a tagja volt - úgynevezett tippadóként - Jakubinyi Róbert is. A férfi az 1990-es évek elején került kapcsolatba Földesi-Szabó Lászlóval - ekkor még csak Szabó Lászlóként -, aki abban az időben az ORFK-n dolgozott nyomozóként, és egy részvénycsalási ügyben vizsgálódott Jakubinyi ellen. Jakubinyi hamis váltókkal több, mint háromszázmillió forintot csalt ki a Merkantil Banktól. Jakubinyi Róbertet elítélték, de a büntetés alól mentesült, a köztársasági elnöktől kegyelmet kapott. Az elnöki kegyelmet állítólag nemzetbiztonságis vonalról járták ki számára. Miután Földesi-Szabó leszereltették a rendőrségtől, Jakubinyi fiával, Roland Róberttel összeállva közösen alapítottak céget, és együtt léptek be az Egymásért Egy-Másért „kiemelten közhasznú” szervezetbe is.
Az Egymásért Egy-Másért Kiemelten Közhasznú Alapítvány 2004-ben jött létre. Az ötletgazda Jakubinyi Róbert volt, az alapító a fia, Jakubinyi Roland Róbert, a kuratórium elnöke Földesi-Szabó László. A kuratóriumnak az elnök mellett három tagja volt: dr. Simon Ibolya, az Nemzetbiztonsági Hivatal jogásza, aki egyúttal az alapítvány jogi képviseletét is ellátta, Nagy Lajos és Nagy Sándor. Nagy Lajos volt a Nemzetbiztonsági Hivatal első főigazgatója. Menesztése után, 1991-ben, az S-Komplex Nemzetközi Biztonságvédelmi Részvénytársaság elnök-vezérigazgatója lett, a cég felügyelőbizottságának a megalakulástól kezdve tagja volt dr. Apró Piroska, aki később Horn Gyula miniszterelnök kabinetfőnökeként tevékenykedett (és akinek a veje lett Gyurcsány Ferenc). Nagy Lajos elhunyta (2006) után helyét a kuratóriumban dr. Gyarmati György, az Nemzetbiztonsági Hivatal főosztályvezetője foglalta el.
Köztudott: az alapítványnál néhány éve milliárdos áfacsalást és sikkasztást tártak fel a nyomozóhatóságok, Földesi-Szabó Lászlót - jogerősen - 6 év börtönre ítélték. A többiek köszönik, jól vannak…
Bodnár, Vitray, Gyárfás, Princz…
Amint az ismert, az 1984-es, Los Angeles-i olimpiát bojkottálták a szocialista blokk államai. Sportvezetőink, sportújságíróink azonban megjelentek a játékok helyszínén. Így - mások mellett - Békesi László, mint a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, a Magyar Atlétikai Szövetség vezetője, Vitray Tamás, mint a Magyar Televízió főmunkatársa és Gyárfás Tamás, a Népsport külföldi rovatának vezetője is. Gyárfás példaképként tekintett Vitrayra, kettejük között mély, szoros kapcsolat szövődött. Nagyon szoros…
Bodnár jó pajtása: Vitray Tamás
Los Angelesben a magyar delegáció több prominense megismerkedett Bodnár Györggyel (George Bodnar), aki 1956-ban hagyta el Magyarországot. Bécsig „disszidenstársa” volt az a Vitray Tamás, akivel gyerekkori pajtások voltak, és aki később évtizedekig a szocialista Állambiztonsági Szolgálat „Szigorúan Titkos” tisztjeként (SZT) működött. (Vitray az osztrák fővárosban meggondolta magát, és hazatért.) Bodnár pazar luxusvillájában etette, itatta, szórakoztatta a magyarokat, akik közül nem tudni, hányan lehettek tisztában vendéglátójuk rovott múltjával.
„Ungarnkreis”, azaz „Magyar Kör” néven vált hírhedté a’70-es években az a - főleg magyar disszidensekből álló - hamisító bűnbanda, amelynek tagjai az egész világra kiterjesztették bankcsaló tevékenységüket. Ennek a csoportnak volt tagja Bodnár György, akit a korabeli nemzetközi sajtó csak „hétnevű szélhámosként” emlegetett, ugyanis - idézet a Die Presse 1978. április 21-i lapszámából - „hamis papírokkal tökéletesen el volt látva. Argentínában szerzett állampolgárságot, ott Jorge Otto Bodnar néven szerepelt. Az Egyesült Államokban Stephen Goldberg, majd Steven Blomm állt a „miszter” útlevelében. Londonba már úgy érkezett, mint Georges Berland, más országokban Georg Bodner, majd Juan Marek néven bukkant fel. Zseniális irathamisítóként tartották számon, bandájával főként csekkekre, értékpapírokra és hitellevelekre szakosította magát. 1974-ben, Los Angelesben már lefülelték csalás miatt, de ott akkor még nem tudták, hogy kivel van dolguk, mindössze 30 hónapra ítélték. Bodnár (azaz akkor Stephen Goldberg) azonban ezt sem tudta kivárni, öt hónap múlva megszökött, hogy minél előbb folytathassa szenvedélyét, a csekkhamisítást.” A bécsi Kurier című napilap így emlékezett meg 1978. április 21-én Bodnárról: „A 41 éves George Otto Bodnarral nagy hal akadt a bécsi rendőrség hálójába. Három éve keresték már a magyar származású kereskedőt, nem csak Észak- és Dél-Amerikában, hanem szerte Európában is, az USA történelmének egyik legnagyobb csalási ügyében, amikoris 4 millió dollárnyi kárt okozott az ottani bankoknak. Bodnart elítélték és egy kaliforniai börtönbe zárták, ahonnan azonban megszökött. A bűnügyi hivatal már hónapokkal ezelőtt tudomást szerzett a nagy csaló titkos bécsi lakcíméről, de hiába érdeklődtek a szomszédoktól, senki sem látta mostanában az argentin útlevéllel, uruguayi jogosítvánnyal és német rendszámú Mercedes-szel közlekedő bűnözőt. De a nyomozók Amerikából értesítést kaptak, hogy Bodnar haza készül Magyarországra, hogy édesanyjának pénzt vigyen. Szerda délután meglepték őt Bécs-Döblingenben a biztonsági hivatal emberei… A „Magyar Kör” 1975 tájékán kezdte meg működését, Európa és az USA majdnem minden nagy bankjában találtak a kezeik nyomát viselő hamis kártyákat és hitelleveleket.”
Bodnár, a hétnevű szélhámos
Bodnár György 1988-ban elérkezettnek érezte az időt, hogy meghódítsa Magyarországot. Bizonyára nem a déli szellő hordta a fülébe az információt, hogy rövid időn belül hatalmas változások történnek hazánkban…
1988. december 16-án megalakult a HTD Nyomdaipari és Adatfeldolgozó Kft. Ez a cég lett a kiadója a Szaknévsornak - „aki kimarad, az lemarad”… Nos, a társaságból nem maradt ki az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat (amely az állambiztonsági szolgálat közvetlen fennhatósága alá tartozott), a Demján Sándor vezette Magyar Hitel Bank Rt., az akkoriban ugyancsak Demjánhoz kötődő Reform Lap- és Könyvkiadó Rt., valamint Bodnár amerikai vállalkozása, a Directory Processing Center Inc.. A kft. ügyvezetője Gyárfás Tamás lett. 1990. július 31-én a cég felügyelőbizottsági elnökévé választották Békesi Lászlót, aki 100 ezer forintos üzletrészt kapott tisztsége mellé.
Békesi László
Három és fél hónappal korábban, 1990. április közepén Békesi László - pénzügyminiszterként - engedélyt adott a Panama Blackburn International Inc. nevű társaságnak, hogy kaszinó működtetése céljából, Blackburn International Casino Kft. néven, 100 százalékban külföldi tulajdonban álló gazdasági társaságot alapítson. A cég székhelye - Bp., XIV. Gyarmat u. 52. - megegyezett a Szaknévsort kiadó HTD Kft. székhelyével.
A pénzügyminiszteri engedély címzettje, a Panama Blackburn International Inc. 1983. május 11-én, Panamavárosban került bejegyzésre. Alapító-tulajdonosa: Várszegi Gábor, későbbi Fotex-vezér…
Andrew G. Vajna: együtt kaszinóztak
Annak ellenére, hogy a kaszinónyitási engedély a vonatkozó törvény szerint nem volt átruházható, az 1991. július 22-én bejegyzett - és 1998-ig Bodnár, majd pedig a neves filmproducer, Andrew G. Vajna által ügyvezetett - Blackburn International Kaszinó Kft. alapítójaként már az ugyancsak Panamavárosban - 1990. december 5-én - nyilvántartásba vett, az eredeti jogtulajdonos elnevezéséhez megtévesztésig hasonló névre keresztelt Panama Blackburn International Casino S.A. szerepelt a cégiratokban. A panamai vállalat elnöki tisztségét Andrew G. Vajna, alelnöki posztját George Bodnar töltötte be. Kevéssel később Sylvester Stallone megnyitotta a budapesti Las Vegas Casinót…
Játékkaszinók létesítésére a 3054./1990.Mt. határozat szerint a pénzügyminiszter egyedi elbírálás alapján adhatott engedélyt. A "nem nyilvános" határozatnak nem volt eljárási szabálya, és nem volt szabályozva az sem, hogy az engedély milyen szempontok és feltételek megléte esetén adható ki. "Az engedélyeztetést semmi nem kötötte feddhetetlenségi vizsgálathoz, tehát senkinek az előéletét nem boncolgattuk"- nyilatkozta Békesi László az Új Magyarország című napilap 1994. október 22-i számában. Magyarul: amennyiben még élt volna, akár Al Capone is nyithatott volna kaszinót 1990-ben, Budapesten. Az ominózus minisztertanácsi határozat szövegét egyébként maga Békesi készítette, s javasolta elfogadásra.
(Érdekesség, hogy a kaszinóügyben érintett Várszegi Gábor magyarországi karrierjének kiinduló pontja ugyancsak kapcsolódik Demján Sándorhoz. A Fotex alapját képező első gyorselőhívó berendezést Várszegi a Demján igazgatta budai Skála áruházban helyezte üzembe. A fotótechnikai eszközt attól a Putter Tamástól örökölte meg a későbbi milliárdos vállalkozó, akinek holttestét saját gépkocsijának csomagtartójában találták meg, Los Angelesben - több lövéssel végzett vele az ismeretlen tettes…)
Gyárfás Tamás
Bodnár György a ’90-es években szédítő karriert futott be - és óriási pénzeket keresett - hazánkban: a kaszinózás és a Szaknévsor megjelentetése mellett hosszú évekig cége, a Football Duó Kft. kizárólagos tulajdonát képezte az NB I-es labdarúgó-mérkőzések televíziós közvetítési joga, valamint beválasztották a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségébe is. Nem mellékesen: jelentős mértékben ő finanszírozta - az érdekeltségébe tartozó HTD Kft. és a Ribbon Kft. révén - a Gyárfás Tamás nevével fémjelzett Nap TV indulását, és működésének első éveit (a televíziós vállalkozásban 1991 és 1993 között szerepet vállalt a Princz Gábor irányítása alatt álló Postabank és Takarékpénztár Rt. is).
Bodnár, Gyárfás és Princz a Ribbon Kft-ben is egy gyékényen árult. A társaság tagjai között tartották nyilván 1989 és 1991 között a Bodnár tulajdonában álló, Kaliforniában bejegyzett Marketing Data Compilation Ltd. nevű társaságot, 1990 és 1998 között a Postabank Takarékpénztár Rt-t (illetve annak különböző leányvállalatait), valamint 1989 és 1991 között Gyárfás Tamást (aki az elmúlt negyedszázadban többször is összeveszett Bodnárral, de végül mindig kibékültek).
Bodnár „hátterét” jól illusztrálja egy, az 1990-es évek elején történt súlyos közlekedési baleset. A vállalkozó személygépkocsijával a Városligetben elgázolt egy - a kijelölt gyalogátkelőhelyen szabályosan közlekedő - állapotos fiatalasszonyt. A kismama - és a szíve alatt hordott magzat - elhunyt. Ilyen esetben, általában, egy „mezei” sofőrt a helyszínen őrizetbe vesznek a rendőrök. Bodnár azonban nem volt „mezei”: másnap reggelre már el volt „sikálva” az ügy, eltűnt az akta, nem történt semmi, arra sem járt, sem ő, sem a halálra gázolt nő…
Dolgoztak a „titokzatos kezek”.
Ahogy dolgoztak Gyárfás estében is, 1994-ben. E sorok íróját a Budapesti Rendőr-főkapitányság egyik gazdaságvédelmi nyomozója azzal kereste meg, hogy dokumentumokkal alátámasztott információkat szolgáltatna a médiavállalkozó ingatlan-beruházásaival összefüggésben elkövetett, áfacsalások gyanúját felvető visszaélésekről. A rendőrtiszt azt ígérte, hogy néhány napon belül jelentkezik a sztorival. Eltelt közel három hét - semmi. Telefon a rendőrségre, a válasz: a nyomozó már nem tartozik a testület kötelékébe. Mint később kiderült, két lehetőséget vázoltak fel neki felettesei: vagy azonnali hatállyal „önként” leszerel, vagy ellehetetlenítik, kicsinálják. Az előbbit választotta. „Nagyon kérem, felejtsük el azt az ügyet, mert még élni szeretnék egy kicsit” - mondta megtörten a telefonba.
Ők is Tökölről startoltak: lakkozott ingatlanbiznisz
Portikhoz hasonlóan a tököli fiatalkorúak börtönében majszolta a rabkosztot a nyolcvanas évek első felében Rózsa Ferenc és Kovács Tibor. Amolyan börtönbarátság szövődött közöttük. Kettejüknek - együttesen - éppen megvolt a tizenhat általánosa, nyolc itt, nyolc ott. Rózsa két hónap raboskodás után kegyelemben részesült, és elhagyhatta a tököli rácsos intézményt, hogy aztán egy évvel később már az az állambiztonsági szolgálat fedőcégeként működő Sprint-Börze Kisszövetkezet elnöki bőrfoteljébe huppanjon. Rózsa levelet íratott a munkáltatójával, a „Cég” garanciát vállalt Kovácsért, akit feltételesen szabadlábra helyeztek. Újra összeállt a „nyerő páros”, immár a szabadlevegőn.
1994-ben a két cimbora gondolt egy merészet és elindultak a Budalakk ÉTA, a Budalakk, valamint a Dunalakk festékgyárak privatizációjára kiírt pályázatokon. És mit ad Isten, nyertek! Nem is akármilyen módon: egy forintjuk sem volt. Fillérekért felvásárolt kárpótlási jegyekkel, és „soha vissza nem fizetendő” Egzisztencia-hitelből fizették meg a festékgyárak vételárát. A kölcsönöket (több százmillió forintot) a Kunos Péter-vezette Agrobank, illetve a Fekete János-féle Leumi Bank folyósították. A sikereken felbuzdulva Rózsáék szemet vetettek a Fővárosi Ingatlanközvetítő (FIK) Rt-re is. A FIK komoly „falat” volt, működését - egészen a rendszerváltásig - a Belügyminisztérium felügyelte, feladata volt Budapest ingatlanforgalmának bonyolítása, ellenőrzése. 1990-ig a vállalat intézte az úgynevezett kiemelt lakásügyeket (miniszterelnök, miniszterek, miniszterhelyettesek, KB-titkárok, stb.), és ide tartoztak az úgynevezett titkos (T) lakások is, amelyekkel az állambiztonsági szolgálat rendelkezett. A FIK-en keresztül jutottak lakáshoz az MSZMP vezető személyiségei, és sok, később az MDF, az SZDSZ és a Fidesz színeiben felbukkanó, ellenzékinek álcázott politikusnak is ez a cég oldotta meg a lakhatási problémáját. 1990 tájékán megindult a tömeges lakásprivatizáció, az állam, majd pedig az önkormányzatok a FIK-et bízták meg a bérlakások értékesítésével, a vételárak törlesztőrészletei a vállalat kasszájába futottak be, amelyekkel negyedévente kellett elszámolnia az önkormányzatok felé. Becslések szerint közel 30 ezer bérlakás értékesítésében közreműködött a társaság.
Háromszor írták ki a pályázatot a részvénytársaság privatizációjára, mert nem az nyert, akit a hatalom szeretett volna. Állítólag egy akkori állami vezető (B. P.) családjának szánták a céget, de a terv valahogy kiszivárgott és nem merték végrehajtani az ügyletet. Rózsa és Kovács névtelen strómanokat vetett be a győzelem érdekében, akiktől a pályázat eredményének kihirdetését követően magukhoz ragadták a társaság irányítását.
A vásárlási módszer ugyanaz volt, mint a lakkos cégek esetében: aprópénzért megszerzett kárpótlási jegyek, és „ne fizesd vissza” E-hitelek.
Az új tulajdonosok gyakorlatilag a cég birtokba vételével egyidőben „lopikázó funkcióba” kapcsoltak, bődületes pénzeket talicskáztak ki a részvénytársaságból, amely összegek - mint az értékesített bérlakások vételárának részletei - valójában az önkormányzatok tulajdonát képezték. A FIK csak beszedte és kezelte - helyesebben: „elkezelte” - ezeket a pénzeket.
1996-1998 között a FIK Rt. szponzorálta az Országgyűlés labdarúgócsapatát, évi 3 millió forinttal és mezgarnitúrákkal támogatva a honatyák sportolását. Kovács a parlamenti focicsapat egyik mérkőzésén mosolyogva mondta az egyik volt országgyűlési képviselőnek: „Látod, ezek mind az én együttesemben fociznak, az én mezemben szaladgálnak!”Több politikusnak a FIK fizette a mobiltelefon-költségét, így a részletes számlák által Kovács és Rózsa ellenőrizhették, hogy a képviselők kikkel tartanak kapcsolatot. „Az én zsebemben cincognak a politikusok, a rendőrök, az APEH-vezetők! Mindenki tehet egy szívességet nekem” - jelentette ki több alkalommal Kovács, aki egyébként jól választott feleséget is, párja a 2003-ban elhunyt, 1998 és 2002 között az FKGP országgyűlési képviselőjeként munkálkodó dr. Orosházi György nevelt lánya.
Berecz János
Nem hazudott. A FIK Rt. vezetésében megjelentek a „nagyágyúk”: Dr. Nagy Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnökhelyettese, Simon Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal ezredese, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának volt titkára, Gera Károly, a Nemzetbiztonsági Hivatal ezredese, Székely Gábor (SZDSZ) volt főpolgármester-helyettes, Páva Zoltán (MSZP) volt országgyűlési képviselő, dr. Kőrösi Imre (MDF) volt országgyűlési képviselő, Berecz János, az MSZMP Központi Bizottsága volt titkára, Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának egykori vezetője, dr. Horváth István, a Kádár-rezsim volt belügyminisztere (az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere, Stumpf István apósa), Valenta László, az Országos Rendőr-főkapitányság volt gazdasági főigazgatója (Pintér Sándor legbizalmasabb munkatársa), és - Kovács Tibor ügyvédjeként - dr. Boross Ildikó, Boross Péter egykori miniszterelnök lánya, aki a '90-es évek végén közös vállalkozásban szerepelt Pintér Sándor feleségével. Az Omega-Tabak Rt-ben az ügyvédnő 1997-1999-ben felügyelőbizottsági tagként, Pintérné pedig 1997-1998-ban igazgatósági tagként működött.
Lakatos Ernő: jó az "APO" a háznál
Illusztris névsor. Ki hiszi el, hogy ezeket a közismert személyeket a csupán általános iskolai végzettséggel, és „börtönszakosítóval” rendelkező Kovács és Rózsa „édesgették” a szabadrablás tárgyává tett FIK Rt-hez? Ahhoz a céghez, ahol néhány év leforgása alatt milliárdok tűntek el, ahol vittek szinte mindent, ami nem volt lebetonozva vagy ólomba öntve.
1998. június 5-én a FIK Rt. "megbízási szerződést" kötött az Autarkia Kft-vel, annak érdekében, hogy "az rt. volt vezérigazgatója által 1997. május 23. után jogellenesen elidegenített ingó és ingatlan vagyontárgyait, különösen a Megbízó tulajdonát képező bérlemények (ingatlanok) tekintetében a tulajdonjog és a bérleti jog átruházási szerződések érvénytelenítése tárgyában az eredeti állapot visszaállítása érdekében eljárjon. Ugyancsak a megbízás tárgyát képezik a Társaság tulajdonát képező pénzforrások, valamint a kezelőként rábízott pénzforrások és az ebből keletkező befektetések FIK Rt. részére történő érvényesítése." A megbízást az Autarkia Kft. képviseletében Boros József Károly (Boros Tamás) szignálta. Borost alig egy hónnappal később a belvárosi Aranykéz utcában felrobbantották.
Kovács Tibor egyik alapítója volt a Buda-Cash Brókerháznak, valamint szoros üzleti kapcsolatot ápolt a rosszemlékű London Bróker Rt. fő tulajdonosával, Reichardt Ignáccal, akivel 2000 elején - máig ismeretlen tettesek, máig ismeretlen indítékból - a saját terepjárójában végeztek. Az ügyészség megállapítása szerint a brókercégnél 1999 augusztusára a nyilvántartási rendszer hiányosságai, az ügyfélmegbízások és a saját ügyletek fedezet nélküli teljesítése és egyéb szabálytalanságok miatt mintegy 2 milliárd forint értékű értékpapír, valamint közel 300 millió forint készpénz hiányzott. A FIK Rt. részvényeit Kovács Tibor a London Brókernél helyezte letétbe. 1998-2000 között a London Bróker Rt. felügyelőbizottságában tevékenykedett ifj. Apró Antal, Apró Piroska testvére.
Ma már se FIK, se Budalakk, se Dunalakk, se London Bróker nem létezik. Viszont az elsíbolt milliárdok dolgozhatnak „valahol”, „valakiknek”. Ami biztosnak látszik: nem Kovácsnak és Rózsának, ők ugyanis évek óta nincstelenként tengetik életüket. „Valakik” mindent elszedtek tőlük. Az életüket, a szabadságukat viszont meghagyták - mert nem ellenkeztek, amikor az összeharácsolt vagyont úgymond "elvonták" tőlük. Nem mindenki volt ilyen szerencsés…
A Magyar Köztársaság 1990-ben megalakult, első szabadon választott parlamentjében a 386 képviselő közel harmada a Kádár-rendszer állambiztonsági szolgálatának ügynöke/besúgója volt, a honatyák és honanyák mintegy tíz százaléka pedig szigorúan titkos (SZT) állományú tisztként teljesített szolgálatot az egypártrendszer titkosszolgálati szerveinél, közülük legtöbben az MDF és az SZDSZ színeiben nyomkodták a szavazógombokat. Ugyanis ez a két párt volt a legesélyesebb a választások megnyerésére, ezért tömte tele a "Cég" a nyolcvanas évek végén a nevezett politikai szervezeteket (ki)szolgálóival - a „láthatatlan erő” így biztosította a továbbélését, befolyását a legmagasabb szinten. Zsarolható, fogható, gerinctelen emberekkel. Kevesen tudják, hogy az 1990-ben megalakult Országgyűlésben közel 240 képviselő jelentkezett a nemzetbiztonsági bizottságba. A kompromittálódott politikusok közül sokan szerették volna tudni, milyen dehonesztáló információkat tartanak nyilván róluk a "szervek"... Kijelenthető, hogy az úgynevezett rendszerváltást a titkosszolgálatok vezényelték le. Miért is?
Azért, hogy a törvénykezésben irányítottan, célzottan keletkeztetett kiskapukat, joghézagokat a titkosszolgálatok által kreált szervezett bűnözés kíméletlenül kihasználhassa. Nem lehet nem észre venni, hogy a "nagy pénzcsinálások" környékén - így vagy úgy - rendszerint felbukkan(t) a "Cég". Komolyan gondolja bárki is, hogy iskolázatlan sutyerákok, írni-olvasni alig tudó együgyűek éjjel-nappal a Magyar Közlönyt bújták, keresve a jogszabályok gyenge pontjait? Ugyan már! Legtöbbjüknek már a Gőgös Gúnár Gedeon mesekönyv tartalma is megterhelő szellemileg. Súlyos tévedés azt gondolni, az alvilág kereste/keresi a kapcsolatot a titkosszolgálatokkal. A valóság az, hogy a szervezett bűnözést maguk a titkosszolgálatok hozták létre, és választották ki a megfelelő „gombokat” az adott „kabátokhoz”.
A kényelmetlenné vált, magukat egy idő után "önjárónak" képzelő, és ebből következően kockázatot jelentő végrehajtókat pedig „titokzatos kezek” időnként lecserélték/lecserélik. Olykor akár egy komplett sort is - mint a jégkorongban…
A kivégzőket, a felbujtókat "ismeretleneknek" aposztrofálták/aposztrofálják. Pedig nem azok. A "láthatatlan erő" számára biztosan nem.
Hülyének vagyunk nézve. Már elég régóta.

(V.F.)
PrivátKopó

A Jezsuita Menekültszolgálat fellép az Algériába és Marokkóba menekültek jogaiért

A menekültek helyzetéről szóló éves beszámolójában a Jezsuita Menekültszolgálat (JRS) súlyosnak ítéli a menekültek helyzetét Algériában és Marokkóban, illetve elégtelennek minősíti Európa fellépését is, mely a JRS szerint kibújik a felelőssége alól, és sorsukra hagyja a vele szomszédos országok polgárait.

Az Európai Uniónak december 6-án átadott beszámolójában a Jezsuita Menekültszolgálat (JRS) európai szervezete súlyosnak ítéli a menekültek helyzetét Algériában és Marokkóban, illetve elégtelennek minősíti Európa fellépését. A JRS úgy véli, hogy Európa kibújik a felelőssége alól, és nem vállalja fel a vele határos országok polgárainak megsegítését, akik pedig „híján vannak minden eszköznek, és a politikusok sem mutatnak szándékot arra, hogy megvédjék őket”.

„A menedékjog hiánya miatt az említett két országban számos bevándorló nem kaphat menekült státuszt”, ez a körülmény pedig kiszolgáltatja őket annak, hogy jogtalanul és embertelenül bánjanak velük – írja a jezsuita szervezet, mely 1980 óta dolgozik a menekültek anyagi és lelki megsegítésén, és minden évben beszámolót készít a helyzetükről. A dokumentum konkrét példákat hoz rendőrségi akciókra és erőszakos kitoloncolásokra, „melyek száma 2012. eleje óta jelentősen nőtt”. A beszámolóban szereplő adatok tekintetében a szerzők a helyi civil szervezetek jelentéseire alapoznak.

„A marokkói hatóságok híresek róla, hogy gyakran kitoloncolnak embereket anélkül, hogy megvizsgálnák a helyzetüket. Így például számos olyan fekete afrikait toloncolnak ki kizárólag a bőrük színe miatt, akik rendelkeznek menekült státusszal, sőt, egyesek érvényes vízummal is” – jelenti a JRS.

Algériában a tanulmány a bevándorlók körülményeit sérelmezi. „Algériában, ahol sok bevándorló megreked, a menekültek semmilyen védelemben nem részesülnek, és gyakran arra kényszerítik őket, hogy az utcán kolduljanak, illetve hogy elhagyott építményekben éljenek” – mondja el Andrew Galea Debono, a JRS egyik kutatója. A legnagyobb problémát az okozza – írja a tanulmány –, hogy a hatóságok nem hajlandók a bevándorlóknak munkavállalási engedélyt adni.

A beszámoló szerzői sajnálatuknak adnak hangot Európa érdektelensége miatt, és arra szólítják fel az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy „a bevándorlók menekült státuszhoz való hozzájutása és emberi jogainak védelme kiemelt hangsúllyal szerepeljen a Marokkóval és Algériával kötött kétoldalú megállapodásokban”.

A JRS Algériát és Marokkót pedig arra hívja fel, hogy engedjék beavatkozni a helyzetbe a nemzetközi civil szervezeteket, illetve hogy tartsák be az 1951-ben saját maguk által is aláírt menekültügyi ENSZ egyezményt.

A Jezsuita Menekültszolgálat (ang. Jesuit Refugee Service, JRS): a jezsuiták által alapított szervezet. Elsősorban a Távol-Kelet országaiban menekülttáborokat tart fenn, orvosi ellátást és élelmiszersegélyt biztosít a menekülteknek.

La Croix/Magyar Kurír

Már áldott karácsonyt sem szabad kívánni?

„Ilyen a demokrácia, némelyeknek nem tetszik, másoknak meg igen” – válaszolta Jesús Posada, a spanyol alsóház elnöke arra a támadásra, ami válaszul érkezett karácsonyi üdvözletére.  a baloldal kifogásolta, hogy vallási jelkép szerepelt az üdvözletben.

Elsőként a spanyol balliberális El País vette zokon még szerdán, hogy Jesús Posada, a spanyol (néppárti többségű) alsóház konzervatív elnöke áldott karácsonyi ünnepeket mert kívánni minden képviselőnek a Cortes hivatalos oldalának első Twitter-üzenetében. Posada a spanyol állam mind a négy hivatalos – kasztíliai, katalán, baszk és gallego – nyelvére lefordította a szöveget a most zajló nyelvi vita elmérgesítését elkerülendő. Az üzenet dísze az alsóház könyvtárában található egyik hóráskönyv Szűz Máriáját ábrázoló miniatúra volt. De a jelek szerint hiába. Még aznap a kommunista képviselők is kikérték maguknak az üzenetet, többek között ők is amiatt, hogy a vallási jelkép – ráadásul a Szeplőtelen Fogantatás napján - szerintük ellentétben áll az alkotmánnyal, amely kimondja, hogy az országnak nincs fő vallása. Aztán a többi kis baloldali párt képviselői is csatlakoztak hozzájuk, írta többek között a főleg katolikus Religión en Libertad portálja. De Josep Antoni Duran i Lleida, a katalán liberális-kereszténydemokrata pártszövetség, az Összetartás és Unió (CiU) madridi frakcióvezetője ellentmondott nekik: a karácsonyi üdvözlet az ország kultúrájának szerves része. A kereszténydemokrata politikus azt hangsúlyozta a bírálókkal ellentétben, hogy az üzenetben nem volt semmi ártó szándék. Jesús Posada pedig tömören így összegezte a heves bírálatokat az érdeklődő újságíróknak: „Ilyen a demokrácia, némelyeknek nem tetszik, másoknak meg igen.”

Portugál honismereti gyűjtemény a várak, városok névadó szentjeiről

A független portugál Público számolt be egy merész művelődéstörténeti-egyházi kezdeményezésről. A hit évének keretében a portugál katolikus egyház megbízta a Traduvárius kiadót, hogy fordítsa le azoknak a szenteknek és mártíroknak, illetve csodáiknak történetét, akikről a mai Portugália területén városokat, várakat, hegyeket, állomásokat és más helyneveket neveztek el. Hétfőn mutatták be a sajtónak a 2015-ig összesen 12 kötetre tervezett sorozat első kötetét, amelyet nemcsak könyvesboltokban lehet majd megvenni, hanem a plébániákhoz is eljuttatják. Először fordítják portugálra ezeket a késő ókori és kora középkori latin szövegeket, amelyek még a portugál királyság létrejötte előtti időkben keletkeztek.

A válság is erősíti a hitet

Teológusokat, szociológusokat, sőt katolikus papokat is érdekel az a csak látszólag ellentmondásos jelenség, hogy válság idején miért nő a hívek száma. A spanyol konzervatív La Razón a címbeli jelenség spanyolországi vonatkozásairól azt írta, hogy a hivatalos adatok szerint közel ötmillió állástalanból – más források szerint már gyakorlatilag egymillió fővel több – több mint egymillióan kértek és kaptak valamilyen segítséget a Karitász helyi szervezeteitől. De nemcsak kézzelfogható segítséget kérnek és kapnak, hanem lelki támaszt is találnak, és ők gyakran azok a katolikusok, akik rég nem gyakorolják hitüket. Ezt bizonyította például az állami kezelésű Társadalomkutató Központ (CIS) decemberi felmérése is, amely 1,6 százalékkal nagyobb arányt (72,4) mért, mint az előző hónapban.

A katalán La Vanguardia arra a helyi folyamatra hívta fel a figyelmet, hogy az ottani Karitász idén háromszor annyi összeget fordított a tőlük segítséget kérők lakbérének, jelzáloghitelének vagy más számláinak kifizetésére (a rendelkezésére álló teljes összeg 71 százalékát). Még aggasztóbb jelenség, hogy a segítségre szorulók 36 százaléka kiskorú, de náluk is nagyobb létszámú és persze ugyanolyan sebezhetőbb közösség is az egyszülős csonka családokban élőké. A portugál Expresso c. hetilap is vigasztalan képet kapott az ottani Karitásztól, mivel idén is valósággal elárasztották őket a segélykérések, 65 százalékkal nőtt az arányuk. Elnöke, Eugénio Fonseca elmondta az egyik kereskedelmi tévében (Antena1), hogy az országban (a tavaly kapott 78 milliárd eurós mentőöv óta bevezetett sorozatos megszorító intézkedések miatt) ma létező jelenség az éhezés, és az állam drágán fogja megfizetni a most éhezők nélkülözéseit. Tudniillik ha valaki nem tud megfelelően és rendszeresen táplálkozni, drágán fogja megfizetni hiányát, de nem csak ő, hanem az állam is, tehát semmit nem fog érni a betegségek megelőzése.

Sobieski Tamás/Magyar Kurír

A tanár felfüggesztést kaphat, mert idézett a Bibliából

A New Jerseyi Phillipsburg iskolájának helyettesítő tanára 90-napos felfüggesztést kaphat, mert megosztott egy bibliai verset az egyik diákkal, majd egy Bibliát adott neki ajándékba.

Az iskolatestület azt mondta, Walter Tutka két szabályt is megsértett. Az egyik megtiltja a vallásos irodalom terjesztését az iskola területén, a másik pedig előírja a tanároknak, hogy semlegesek maradjanak a vallásos kérdések megvitatásában.

A vallási közösségek körében az intézkedés felháborodást váltott ki és többen azt állítják, Tutka-t csupán azért „üldözik” mert keresztény. Walter Tutka, aki már nyugdíjas, a helyi közösség köztiszteletben álló tagja.

„Visszataszító, amit csinálnak,” mondta Joe Imhof, Tutka egyik barátja. „Felolvasták neki a csoportosulás elleni törvény szövegét és olyan kifejezéseket használtak, mint az egyház és az állam szétválasztása és a nem kirekesztő magatartás, aztán hazaküldték, azzal, hogy megszegte az iskolakerület szabályzatát.”

Mr. Imhof és Tutka a Bibliák ingyenes terjesztéséről híres Gideons International munkatársai.

Egy októberi napon Tutka a bejáratnál állva várta, hogy a gyerekek bemenjenek az épületbe. Az egyik diák lemaradt a többiektől, mire Tutka megjegyezte: „Emlékezz fiam, sok elsőből lesz utolsó és sok utolsóból első.”

Néhány nappal később a diák megkérdezte, honnan származik az idézet, Tutka pedig elmondta neki, hogy a Bibliából.

„A következő néhány hét során a fiatal diák többször is rákérdezett, hogy pontosan hol található az idézet a Bibliában, mert Walt elfelejtette megnézni neki,” mondta Imhof.

Október 12-én Tutka éppen ebédelt, amikor a diák ismét feltette a kérdés, mire a tanár elővette Bibliáját és megmutatta neki az érintett részt. A diák megemlítette, hogy neki nincs Bibliája, mire Walter valami olyasmit mondott, hogy „Szeretnéd az enyémet?” A diák igent mondott és Walter nekiadta saját Új Testamentumát.

Nem tisztázott, hogy ki jelentette az esetet az iskola vezetőségének, de néhány nappal később a tanárt, aki addig 30 napból 28 során helyettesítőként dolgozott, hívatták, majd hazaküldték és azóta sem hívták vissza.

Az iskola igazgatója többszöri megkeresésre sem volt hajlandó kommentálni az esetet.

Az Express Times által közzétett hivatalos levél szerint az iskolakerület Tutka felfüggesztését javasolja.

„Az iskolák félnek foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a mai világ problémáira esetleg a Bibliában találhatják meg a választ,” nyilatkozta Imhof a Fox News-nak. „Annyira aggódnak, hogy politikailag korrektek legyenek, hogy totális politikai tudatlanságban élnek azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne megváltoztatni ezt az országot.”

A szóban forgó esetben Tutka nem vallásos irodalmat terjesztett, hanem egy egyszerű ajándékot adott.

„Az iskola szó szerint üldöztetést indított ellene,” mondja Imhof. „A helyi tanárok Tutka mellett állnak, de annyira azért nem, hogy ki is álljanak érte, mert félnek a vezetőségtől.”

Hiram Sasser, a Szabadság Intézet jogi igazgatója a következőket mondta az esetről:

„Amikor egy tanár válaszol egy gyerek kérdésére egy gyakorta használt szólás eredetére vonatkozóan és ezt írásos bizonyítékkal is alátámasztja neki, az eljárás oktatási szempontból helyes és jogos. Amennyiben a tanár Buddhát idézve azt mondta volna, hogy „ne időzzünk a múltban”, majd hozott volna egy Buddháról szóló könyvet, a vezetőség megdicsérte volna a tanárt felvilágosultságáért és toleranciájáért.”

Chris Hussey, Tutka gyülekezetének pásztora szerint az eset komoly figyelmeztetés a keresztények számára.

„A kereszténység komoly támadás alatt van Amerikában,” mondta. „Úgy tűnik, hogy a kormány fél a muzulmánoktól és mindent megad nekik és más vallásos csoportoknak, ugyanakkor a keresztényekkel szemben teljes intolerancia uralkodik.”

„A Gideons társaság egyik helyi munkatársa még a Szovjetunióból érkezett annakidején,” mondta Imhof. „A legtöbb országban megengedik, hogy Bibliákat adjunk a diákoknak, de mivel ez Amerika, itt nem tehetjük meg.”

„A Szovjetunió összeomlása után beengedték a Bibliákat az iskolákba és imádkozni is szabad az oktatási intézményekben. Úgy tűnik az Egyesült Államokban erősebb az üldöztetés, mint Oroszországban.”

Forrás: Radio.foxnews.com