Az EU beintett: Nem korlátozható a devizahitelek kihelyezése!

Az alábbi megdöbbentő írást egy az egyben átemeltem a hirado.hu oldaláról, ugyanis nem igényel különösebb kommentárt. Tisztán látszik belőle az EU hozzáállása a hazánkban kialakult helyzethez. A cikk végén megnyugtatnak minket, hogy ugyan tisztában vannak a túlzott eladósodás következményeivel, és az esetleges intézkedéseket helyeslik, de nehogy már itt mi bármiben korlátozni merjük a bankokat, hiszen az sérti a “tőke szabad áramlásának elvét”. Ki-ki vonja le a maga következtetését a cikk elolvasása után.

Kötelezettségszegési eljárás indult Magyarország ellen

Kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen az Európai Bizottság (EB) a devizahitel-nyújtás korlátozása miatt – tudatta honlapján szerdán a bizottság.

Az eljárás megindításának tényén felül nem tettek közzé részleteket a honlapon.

Az MTI úgy tudja, hogy az EB hivatalos felszólító levelet küldött Magyarországnak, mert úgy ítéli meg, hogy sérti a tőke szabad áramlásának uniós elvét az a 2011 júliusában született kormányrendelet, amely azt írja elő, hogy csak az kaphat devizahitelt, akinek a kérdéses devizában akkora bruttó havi jövedelme van, amely forintra átszámítva meghaladja a minimálbér tizenötszörösét.

A bizottság szerint ez olyan jelentős mértékben leszűkíti a lehetséges hitelfelvevők körét, hogy a szabályozás de facto olyan korlátozás bevezetését jelenti, amely a devizahitelezés teljes betiltására hasonlít, amely egyébként pár nappal a kormányrendelet megszületését megelőzően, 2011. július 1-jén szűnt meg.

Az unió működéséről szóló szerződés általánosságban tiltja a tőke szabad mozgásának bármiféle korlátozását, és ez alól csak ritkán enged kivételt tenni, a szerződésben lefektetett indokok alapján, vagy a közjó érdekében, kényszerítő okok miatt. A korlátozásnak arányosnak és megfelelőnek kell lennie a kitűzött cél elérésére, de az uniós szabályok szerint nem mehet tovább az ehhez szükségesnél.

Az MTI értesülése szerint a bizottság úgy gondolja, hogy a magyar szabályozás az arányosság elvét sérti, mert az elérni kívánt célt más módon, kevésbé restriktív, de hatékony intézkedésekkel is el lehetne érni.

A bizottság tisztában van a magyarországi helyzettel és a devizában való túlzott eladósodás következményeivel, ezért az intézkedések célját egyáltalán nem is vitatja. Brüsszel ennek a “legitim” célnak az elérésére ugyanakkor például a fogyasztóvédelmi szabályok szigorítását, más körültekintő hitelbírálati szempontok megállapítását vagy jogilag nem kötelező eszközök alkalmazását is elfogadhatónak tartaná, amelyekről Magyarország az uniós jog engedte kereteken belül szabadon határozhat.

A döntés a kötelezettségszegési eljárás megindításáról június 20-án született. Ennek puszta tényét, a részletek ismertetése nélkül a bizottság a honlapján is közzétette.

Ha egy kötelezettségszegési eljárást a bizottság a második vagy a harmadik szakaszba léptet, tehát ha egy ügyben a brüsszeli testület indoklással ellátott véleményt küld, vagy az Európai Bírósághoz fordul, arról még aznap a nyilvánosság számára is elérhető közleményt tesz közzé. A kötelezettségszegési eljárások megindításáról, azok első szakaszáról, a hivatalos felszólító levélről viszont aznap a bizottság sajtószolgálata semmilyen információt nem ad, az csak napokkal később kerül fel a testület honlapjára.

Forrás: hirado.hu

Szemezgetés az online médiából, a Kúria tárgyalása kapcsán

A tegnapi „elkent” tárgyalásról, és a körülötte kialakult eseményekről a különböző online médiumok, és televíziós csatornák lehozták, ami várható volt tőlük. Hol szárazon ismertetve a tényeket, hol kihangsúlyozva a verekedést és az előállításokat. Ez utóbbiban, nem meglepő módon az Origo és az Index jeleskedett leginkább. Ők már tudósításuk címét is úgy választották meg, hogy az eseményeket valamennyire a „biztos szárazföldről” figyelemmel követő olvasó akkor is elveszítse szimpátiáját a kifosztottak iránt, ha amúgy volt neki. Az Index szerint a „Devizahitelesek verekedtek az Oktogonnál”, az Origo szerint pedig „Megbénították a forgalmat a devizahiteles tüntetők”…
Tudják ők jól, hogy a hétköznapokban amúgy is fusztrált budapesti, vagy egyéb nagyvárosban lakó törzsközönséget miképp lehet a kívánt frekvenciára hangolni.

Az írások részletesen taglalják, ki kivel verekedett, és miért állították elő. Ha valaki megnézi az Origo cikke alatti kommenteket, egyből képet kap róla, hogy az efféle tudósítás miképp csapódik le azokban, akiknek még egyelőre nem ég a háza.
Felületesebb olvasóktól ezek után elvárni, hogy magáról a lényegről, a per tárgyáról, valamint a kapcsolódó krízisről mélyebben is elgondolkodjon, hiú ábránd, még akkor is, ha az említett írások néhány szóban azért erre is kitérnek. Ez a két online hírportál sajnos a legolvasottabbak közé tartozik, ezt nyilván tudja az ellenérdekelt oldal is. A cigány pedig annak húzza, aki fizet.
Az Origo-nak azért becsületére legyen mondva, kitért arra is, hogy a bámészkodók legtöbbje egyértelmű szimpátiával szemlélte az eseményeket. Az ilyen szimpátiát azonban meggondolatlan cselekedetekkel könnyen el lehet veszíteni.

Az ügyünkre nézve nem szerencsések az olyan „apró” tévedések sem, mint amilyet az Echo TV műsorvezetőnője ejtett a Falus Zsolttal készült interjújában, mely szerint ez volt az eddigi „legnagyobb devizahiteles tüntetés.”  A húszezres létszámú rendezvényt a Hősök terén azért enyhe illetlenség ennyire elfelejteni. Bizonyos szempontból persze ez is igaz, ez volt eddig a legnagyobb devizahiteles tüntetés, ahol sikerült verekedést is kiprovokálni, de ezt csak túlzott optimizmussal lehet sikernek elkönyvelni.

Mivel mindig az ellenségtől lehet a legtöbbet tanulni, hát éljünk ezzel a lehetőséggel mi is. Értsük meg, hogy a fősodratú média egyelőre nincs velünk, így egyszerűen nem adhatunk alkalmat nekik a ferdítésekre és hazugságokra. Az ilyen magas labdák egyszerűen nem engedhetők meg. Az is ferdít, aki azt állítja, hogy itt a rendőrök az ellenség. Nem így van. Az ellenség a mai világban az, aki elhallgat, ferdít és félretájékoztat, valamint lejárat. Ez a háború most az információ háborúja, és ezek benne a fegyverek.

Különösen igaz ez azért, mert a lényegről sajnos egyetlen egy hírportál nem tájékoztatott: hogy a devizahiteles kérdés büntetőügy, és a Kúria döntésének a valós jelentősége messze nem akkora, mint azt sokan hirdetik. A probléma gyökere sokkal mélyebben van, mint az árfolyamrés, és a THM kérdése.

Nem teljesen tartozik a tárgyhoz, de nem csak nálunk kezd kiborulni a bili, hanem billeg már a horvátoknál is. Most éppen a horvát OTP van terítéken. Biztató hírek ezek, bár ott még csak a bírósági fázisnál tartanak. Nagy kérdés, nekik sikerül-e, ami nekünk a jelek szerint nem, hogy a tárgyalótermek falain belül tartsák a kérdést… Ha igen, az a mi jogrendszerünkről sokat elmond. Ha nem, akkor az a világ általános helyzetéről mond el igen sokat.

Íme néhány cikk és hivatkozás:
Devizahitelesek verekedtek az Oktogonnál
http://index.hu/belfold/2013/06/25/devizahitelesek_verekedtek_az_oktogonnal/
Megbénították a forgalmat a devizahiteles tüntetők
http://www.origo.hu/itthon/20130625-elfoglaltak-a-fel-korutat-a-devizahiteles-tuntetok.html
„Le a bankokkal!” – áll a forgalom a tüntetők útvonalán
http://nol.hu/belfold/_le_a_bankokkal___-_all_a_forgalom_a_tuntetok_utvonalan
Később dönt a Kúria
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=657130
Tüntetés a devizahitelesek védelmében – Fotógaléria
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=657091&referer_id=toplist
Belvárosi bankoknak mentek neki a tüntetők
http://hvg.hu/itthon/20130625_Logni_fogtok__Az_oktogoni_Erstenel_tombo
Bálint Zoltán

A SESZ hadseregei mélyítik az együttműködést

Szerdán, Kirgízia fővárosában, Biskekben tartották az ülést, melyen a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SESZ) védelmi miniszterei találkoztak.

A kirgiz, kazah, kínai, orosz, tadzsik és üzbég védelmi miniszterek megbeszélték a biztonságpolitikai és védelmi együttműködés mélyítésének kérdéseit, és megegyeztek a „Békés küldetés” hadgyakorlatok folytatásában.

Oroszországban, Jekatyerinburgban pedig a SESZ országai határvédelmi hivatalainak 2. Találkozóját tartották. A résztvevők a terrorizmus, szeparatizmus, extrémizmus, kábítószer-kereskedelem és szervezett bűnözés elleni közös fellépést beszélték meg.

Oroszország Hangja

Otthonvédő győzelem! – Ütközet nélkül

A II. Győzelmes dunaharaszti csata!

Miközben tegnap Budapesten a Nagy Otthonvédő Háború egyik csatája zajlott, nem messze onnan készülődött egy másik!

Dunaharasztiba a mai napra volt “beütemezve” egy otthonvédelmi csata, ám az elmaradt! Ugyanis megérkezett a bíróság kilakoltatást felfüggesztő határozata!

Eszerint mindaddig, amíg az OTP ellen ez ügyben indított per le nem zárul, a kilakoltatást nem lehet megtenni! (Az átfutási idő kb. 2-3 év) Addigra meg már ezek a kérdések meg lesznek oldva, a bűnözők pedig Birobidzsanban majd értesülnek a fejleményekről! Ha megérik!

Az Otthonvédelem ezzel ismét csatát nyert! Ráadásul ütközet nélkül! – (A Koppány Jogsegély volt az, aki felvállalta az ügyet. – a szerk).

Tekintettel pedig arra a körülményre, hogy a csatákban, ütközetekben nagyjából ugyanazok vesznek részt, most a tegnapi pesti ütközet után két nap felkészülési pihenője van az Otthonvédőknek.

28-án pénteken ugyanis a PSZÁF székháza Sakáltanya) előtt lesz fél tíztől “Elvi Iránymutató Demonstráció” Szász Hiéna és kotoréka számára!

Bal-Rad - Póka László/Fb

Mitől is függetlenek a bíróságok?

Nézzük csak ezt a mai nem parányi abszurdot, emberek az ország távoli és közelebbi helyeiről igazuk tudatában hajnalban kelve elindulnak, hogy az igazság országos főoltáránál felügyeljék a misét, mert a dolgaink odáig hitványodtak, hogy nem bízunk eme főpapokban, tehát a bizalomtól már biztosan függetlenek.

Van egy az egész magyarságot tragikusan érintő sátáni szándék, és körömszakadtig kitartott gyakorlat, melynek rothadó levei hiánytalanul eliszapolták az összes törvényszakmai helyet s mára minden józan elméjű pék inas pontosan tudja hová lett hantolva az ebtetem, kivéve persze a kúriát, mert az aztán legfelső. Az ilyen legfelső az ülésezik, majd mond valami nagyon talárosat, vagy nem mond, mert egy kúria az titokzatos is.

Van úgy is, hogy kicsit ül rajta, aztán kiküldi gebinbe eldöntésre oda ahol a kutyát nem érdekli, hogy Te itt mibe döglessz bele. A laikus magyar meg egyszerű józan paraszti eszével tudja hogy ezt a kúriát Pesten meg kell látogatni mert beteg.

Dehogyis jut eszébe az aggódónak valami injuriát elkövetnie, frászt, csak nem bízik, mert nincs miért és nincs kiben.

Vasas Pasas

Végrehajtási reform, és a pszichológus végrehajtó esete

Szabó Máté ombudsman szerint az ötletelés helyett átfogó újraszabályozásra van szükség a bírósági végrehajtás területén – írja a 168 Óra online június 5.-én kelt cikkében. “Sok száz panaszos kifogásolja például a díjszámítást, az ügyfélfogadást vagy éppen az eljárások eredménytelenségét, ugyanakkor a végrehajtói szférában a havi átlagos jövedelem hozzávetőleg 450 ezer forint – hangzott el az alapvető jogok biztosának sajtótájékoztatóján…”

Nos, ennél kisebb összegekért is öltek már embert, nekik meg még a rendőrség is segít, ha valakit öngyilkosságba kell kergetni, ilyen állás tehát keveseknek adatik meg ma kis hazánkban. Kivéve persze, ha politikus az illető…

Az egyre gyarapodó, nagy összegű devizahiteles végrehajtási eljárásoknál biztosan számíthatnak jogállamunk eme Jedi lovagjai a legmagasabb munkadíjakra, hiszen magánszemélyt ilyen esztelen követelésekkel még nem terheltek meg soha, mint manapság. A jogalkotó nyilván legdelíriumosabb lázálmában sem gondolhatott ilyesmire, mikor a végrehajtási törvényünk megszületett. Valószínűleg ezért hiányzik belőle az elsétálás joga, és a magáncsőd is, amiket azóta sem sietnek bevezetni. Kell az a hatezer milliárd elnyilvántartott pénz az öltönyös, mahagóni asztalos “uraknak”, még elszegényednek, ezt megnyirbálni nem szabad holmi végrehajtás-korszerűsítésekkel. Simor András emlékezetes kijelentése óta tudjuk, hogy nincs ám ingyenebéd, a tartozást az utolsó fillérig vissza kell fizetni.

“Szabó Máté szerint a szabályozás legfőbb problémája, hogy a bírósági végrehajtók egyfelől állami funkciókat, közhatalmi jogosítványokat gyakorolnak, másfelől a piacról élnek, nyereségorientáltak, és a kétféle felelősségi kör elhatárolása nem megfelelő.
Az ombudsman ugyanakkor hangsúlyozta: nem szabad általában démonizálni a végrehajtót, és igaz az is, hogy a jelenlegi kormány komolyan igyekszik segítséget nyújtani a bajba jutottaknak, de mintha nem lenne átgondolt, kidolgozott az adósmentő program.”

Ne démonizáljunk….Ez a nyereségorientáltság ugyan meglehetősen rosszul hangzik, és nem tudni azt sem, a végrehajtás alá vontak közül jelenleg hányan érzik azt az istrángszaggató igyekezetet, amivel a kormány igyekszik segíteni rajtuk, de ne démonizáljunk. Hiszen, ha más nem, 100%-os rezsicsökkentés jár a végrehajtás alá vontaknak. A híd alatt nem kell rezsit fizetni…egyelőre.
A “nem eléggé átgondolt, kidolgozott adósmentő program” alatt az ombudsman nyilván azt érti, hogy akinél megjelent a végrehajtó, annak nagy ívben bemutat a magyar állam. Például ha depressziós lesz, még Ócsára, az újmagyar kísérleti telepre sem költözhet, mert alkalmatlan lesz a krumplitermesztésre.
Márpedig a végrehajtás alá vont adósoknál a depresszió előfordulásának esélye fokozott, erre kiválóan rámutat tanulmányában Dr. Zoltán Hunor önálló bírósági végrehajtó:

“Ugyanolyan pszichikai folyamaton esnek át az adósok a végrehajtási eljárás során, mint a beteg, miután közli vele az orvos, hogy a betegsége nem gyógyítható: elutasítás, düh, alkudozás, depresszió, belenyugvás. Ez a folyamat az árverés tartásakor teljes egészében megfigyelhető.

Elutasítás: az adós lakásán történő árverés esetén az adós megpróbál ellenszegülni. Ha nem sikerül meggyőzni az adóst, hogy az ellenszegüléssel hagyjon fel, rendőri segítséget kell kérni az ellenszegülés megtörésére.

Düh: amíg a rendőri segítség meg nem érkezik, az adós az árverési érdeklődőket, a végrehajtót, különféle jelzőkkel illeti, sértegeti, kiabál velük.

Alkudozás: Ha már bejutunk a lakásba az adós megpróbál az árverési vevők lelkére hatni, hogy ne licitáljanak, ne vigyék el az ingóságait, ami persze a legritkább esetben sikerül.

Depresszió: Amikor megindul a licitálás az adós összeroskad.

Belenyugvás: a licitálás végére az adós „összeszedi magát”, belátja, hogy a lefoglalt ingóságokat már „elvesztette”, azok az árverésen elkeltek, és megpróbálja az emberi méltóságát visszaszerezni. Segít összepakolni az elárverezett ingóságokat, a szállítómunkások előtt kinyitja az ajtót, sőt segít kihordani az elárverezett ingóságokat.”

Dr. Zoltán Hunor előadás-vázlata megtalálható az interneten, tanulságos olvasmány, tele hasonlóan mélyenszántó gondolatokkal a végrehajtási eljárásról, és a szakma mibenlétéről. Alacsony vérnyomás esetén különösen ajánlott.
Ilyen, a lélektanban is alapos ismeretekkel rendelkező embereket valóban nem szabad démonizálni.

Egyetérthetünk tehát Szabó Mátéval, a bírósági végrehajtás valóban reformokra szorulna. De nem teljesen úgy, ahogy ő gondolja. Mi szívesen látnánk, ha az adóspszichológus végrehajtó börtönpszichológussá képezné át magát, páciensei pedig a bankvezérek, és az ámokfutásukat lehetővé tévő politikusok lennének…

Bálint Zoltán

Forrás: 168 Óra online

Gazdag István: Obama, a Nagy Testvér

Pusztán azért, mert a bőre színe sötétebb, mint az elődeié, az egész világ azt gondolta Barack Husszein Obamáról, hogy a szándékai hófehérek. A korunkat jellemző fals szillogizmus folytán megállapítást nyert, hogy a négerek en bloc áldozatok, az áldozatok pedig szentek, tehát az USA új elnöke is egy szent. Egyébként éppen ezért adták neki megválasztása után rögvest a Nobel-békedíjat, valós érdemek híján az általa megtestesített örökletes áldozati státusz elismeréseként.

Így aztán Obama a szuperhős pózában tetszelegve terpeszkedett rá Amerikára. George W. Bush, a bornírt „born again” keresztény után, aki elküldte a Jó légióit a Rossz erői ellen, a kozmopolita messiás beteljesítette a parúziát, többek között azt ígérve, hogy „kormánya a történelem legátlátszóbb kormányzását fogja megvalósítani”. Az állampolgárok naivan azt hitték, hogy a kormányzati munkára gondol, valójában azonban a saját életük vált totálisan átlátszóvá.

Némi fogalmunk van róla, hogy az amerikaiakat módszeresen félreinformálja a média, alaposan átmosva, fertőtlenítve és kifehérítve mindazt, ami megzavarhatná abszolút hatalmuk imázsát. Az örök Amerika csakis tiszta és győzedelmes lehet. Időnként azért a felszínre bukkan egy-egy botrány, akárcsak metánbuborékok a holtágakban: leleplezések a CIA offshore-börtöneiről, amelyekben külföldiekkel, alvállalkozásban végeztetik el a piszkos munkát vagy éhségsztrájkok Guantanamón, ahol már évek óta vád, per és ítélet nélkül tartanak fogva „terroristagyanús” elemeket és más effélék.

A legutóbbi botrány azonban mindenkit érint, bennünket is. Amint azt egy volt titkos szolga a Washington Postnak kikotyogta, manapság a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) és a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) hozzáfér az interneten keringő összes információhoz (e-mailekhez, chatekhez, fénykép- és videó-tartalmakhoz, adatbázisokhoz, belépési jelszavakhoz). A Skype-on kívül, amelyen a kommunikációk közvetlenül is kikémlelhetők, az AOL, a Youtube, az Apple és Paltalk is adatgyűjtés célpontja, és rövidesen a Dropbox is csatlakozni fog a listához. A kedélyek lecsillapítása végett a Google azt állította, hogy „nagy figyelmet szentel felhasználói adatainak a biztonságára”, és „a szövetségi államnak csak a törvénynek megfelelően szolgáltat ki adatokat”. Ezzel aztán jól megmondta.

Az ominózus jogszabály ugyanis a hírhedt Hazafi Törvény (Patriot Act), amelyet még Bush szavaztatott meg, Obama pedig tavaly decemberben zokszó nélkül megerősített, és amely lehetővé teszi az NSA számára, hogy egy kormányzati portálon keresztül az előbbi szerverekre csatlakozhasson információgyűjtés végett olyan felhasználókról, „akikről ésszerűen feltételezhető, hogy külföldön vannak”, és mindezt az igazságszolgáltatás felhatalmazása nélkül. Az NSA nagy fülei a Washington közeli Fort Meade katonai támaszpontról hallgatnak bennünket, és mivel a törvény csak a külföldiek kikémlelését engedélyezi, a kezelő személyzet olyan kulcsszavakkal operál, amelyek legalább 51 százalékban valószínűvé teszik, hogy a célpont külföldi.

Valójában Obama szüntelenül hazudott. Semmit sem tagadott meg elődje ténykedéséből, egyszerűen csak módszert váltott: ami korábban nyíltan zajlott, azt most titokban folytatják. Guantanamón sem változott semmi, ahol különböző korú embereket tartanak fogva a jog és a nemzetközi egyezmények semmibevételével. Ha az amerikai elnök ki is vonta a csapatait Irakból és – az anyagi terhek tarthatatlansága és a háború megnyerhetetlensége miatt – ugyanerre készül Afganisztánban is, ezt csak azért teszi, hogy annál jobban belevesse magát a drónok háborújába. A robotrepülőket a nevadai sivatagból távvezérlik, és olyanokat gyilkolnak velük, akikről legalább 51 százalékban feltételezhető, hogy terroristák.

Ezek az eszközök lehetővé teszik a gyilkolást videón keresztül, munkaidőben. Így az antiterrorista stáb hetente összejön a „fehér házi keddeken” az elnök körül, majd a tea és a sütemények felszolgálása közben személyesen Obama dönt a likvidálandó személyekről. A The New York Times szerint „zöld utat ad a Jemenben, Szomáliában és Pakisztánban javasolt összes légi csapáshoz”, és mivel közismerten tiszta szív, ahogyan azt a preventív Nobel-békedíj is bizonyítja, „nyomatékosan tudakozódik az esetleges járulékos veszteségekről”. Van is miről.

A Világkereskedelmi Központ elleni – valószínűleg „hamis zászlós” (false flag) – terrortámadás 3000 halottjának megtorlásaként robotrepülőkkel végrehajtott légi csapások ugyanis mindeddig hivatalosan mintegy 5000 áldozatot követeltek, köztük jelentős számú ártatlan civil életét. Pakisztánban például (a Bush-éra alatt 52 légi csapás, Obama idején 310!) több mint 30 százalékos a járulékos veszteségek aránya, vagyis ugyanennyi indok Amerika és vele együtt a Nyugat gyűlöletére.

Kétségtelen, hogy a 2001. szeptember 11-én történtek növelték az USA önkényuralmi fenyegetettségét. A terrorizmus elleni harc ürügyén már a következő hónapban sebtében életbe léptetett Hazafi Törvény lehetővé teszi az amerikai állampolgárok általános megfigyelését, tekintet nélkül magánéletük sérelmére. A törvény hatályát Obama 2015-ig meghosszabbította, egy sor olyan törvény kíséretében, amelyek az egységes végrehajtó hatalom elvének szellemében jelentős túlhatalmat biztosítanak a szövetségi adminisztráció számára a tagállamokkal szemben.

Ráadásul Obama 2011. december 31-én aláírta a „legszebb” szovjet időket idéző nemzetvédelmi törvényt (NDAA HR 1540), amely lehetővé teszi bármely amerikai állampolgár letartóztatását és jogi eljárás mellőzésével (without trial), korlátlan ideig történő fogva tartását, ami gyakorlatilag az amerikai alkotmány (Bill of Rights) megsemmisítését jelenti.

Mindezen intézkedések Mandell House ezredes Philipp Dru, administrator című, 1912-ben megjelent regényét idézik, amelyben Wilson elnök befolyásos tanácsadója egy jövőbeli államcsínyről vizionál, az alkotmány eltörlésével, a címszereplő diktátori hatalmával és piacszocializmus bevezetésével. Egy évszázaddal később a futurista fikció kezd valósággá válni az USA-ban.

MD 2013. VI. 26.

“Lelövesselek vagy agyonveresselek?” – Szabadságharc a maffia ellen

Éliás Ádám, a VÉSZ elnöke- – A kép 2011. nov. 17-én a LIDL blokád idején készült. – Fotó: SzRTI.

- Egy élő példa arra, hogy csak az győzhet, aki harcol is -

Éliásék lebontottak egy szállodát – A rendőrség először félre állt… majd hiába keménykedett

…”Felszólítom tehát Önöket: semmiképpen ne kockáztassák meg akciócsapataink megtámadását, mert tudniuk kell, hogy erre az esetre a harcos osztagok szabad kezet kapnak, hogy a legteljesebb eréllyel elhárítsák a támadást. A VÉSZ-t érő támadás esetén nem érvényes az erőszakmentesség alapelve. Mindegyikükre fog jutni öt harcos aktivista, bármennyien lesznek is. Nem beszélve magáról a tömegről, amely kiszámíthatatlanná válik, ha bedühítik…”

Figyelemre méltó a VÉSZ akciócsapatainak szervezettsége és fegyelmezettsége.

…”Drámaivá vált a helyzet, amikor a VÉSZ elnöke az akciócsapatokkal közölte az ezredes döntését. Ekkor óriási, felháborodott hangzavar tört ki, s hajszál híján múlt, hogy elszabadul a pokol. Közel jártunk ahhoz a határhoz, amikor az emberek dühe fékezhetetlenné válik. Tűzzel játszott az ezredes úr, s nem rajta múlt, hogy nem lett tűz…”

***

Miért is került az otthonvédelmi rovatunkba ez az írás?

Bár tudjuk, hogy a VÉSZ építőipari aktivistái (a szakmában eluralkodott katasztrofális méretű körbetartozások miatt), – elsősorban a saját pénzük visszaszerzésével vannak elfoglalva, – de az ő példájuk nyomán azért megkérdezzük; miért ne tehetnék meg ezeket a dolgokat a kifosztott devizehitelesek is?

Olyan fegyelmezetten és szervezetten, mint a VÉSZ csapatai?

Mert nem szabad elfelejteni, hogy az otthonvédők eddigi legnagyobb győzelmet hozó akciójában, 2010. január 27-én, az Árverezőház elfoglalásakor, – 83 ingatlan elárverezését (Éliás Ádám és a VÉSZ akciócsapata aktív közreműködésével), akadályozták meg az otthonvédők.

- Ebben az akcióban a VÉSZ-szel együtt, a magyar társadalom minden szegmenséből érkezett; jobb és baloldali gondolkodású, de emberi érzésű civil aktivista, valamint gárdista, jobbikos, és munkáspárti kommunista is részt vett.

A szerencsésen felriasztott média aktív figyelme mellett, a 83 ingatlan elárverezését sikerült is megakadályozni. – Ebből a győztes akcióból lett aztán a több mint egy éves kilakoltatási moratórium…

Olvassák hát Éliás Ádám érdekes és tanulságos beszámolóját, az érdekérvényesítésről, – okulásképpen. Mely bizony nem nélkülözi a kemény fizikai föllépést sem:

***

SZABADSÁGHARC – ÚJ FORMÁKBAN I.

BONTÁSI AKCIÓ A HÉVÍZI MIRAGE HOTEL ELLEN – A SZÁLLODAÉRDEKELTSÉG KI AKARJA PROVOKÁLNI, HOGY VÉR FOLYJON HÉVÍZEN

AZ AKCIÓ

A VÉSZ akciócsapatai 2013. június 21.-én pénteken, több hetes figyelmeztető demonstráció után, bontási akciót hajtottak végre a hévízi Mirage Hotel ellen.

Az előzményekről már beszámoltunk: a Hotel szerkezetépítő kivitelezőinek (Csiszár Vállalkozás) elvégzett és átvett munkáját a HunguestHotels – Trendex szállodaérdekeltség (Leisztinger Tamás-Hülvely István-Rizó Mihály) megbízásából eljáró kis manipulátorok: Fakli István, Tukacs László, Kovács József, – nem fizették ki.

A biztosító csapat, a gépesített bontó csapat, a szerelő csapat, végül a fedező csapat (összesen kb. száz fő) benyomult a szállodába, s az aggregátorok és a gépek beindításával megkezdték a burkolat bontását és a recepció szétszerelését. A bontott anyagokat a hévízi Rendőrörsre szállították, lefoglalás céljából.

Perceken belül a helyszínre érkeztek dr. Máté Szilárd őrnagy úr, Örsparancsnok vezetésével a Hévízi Rendőrörs rendőrei.
A VÉSZ erőszakmentes fellépése ellenére a Hotel bizonyos személyei atrocitásokat provokáltak, amelyeket azonban a VÉSZ biztosító csapatának tagjai pillanatok alatt leszereltek.

A bontás folytatódott, s az akciócsapatok emberei folyamatosan hordták a szétbontott tárgyakat a Rendőrörsre.

A HELYI RENDŐRSÉG HIVATÁSSZERŰ, KORREKT REAGÁLÁSA

Kb. 20 perc múlva a helyszínre érkezett dr. Horváth István alezredes úr, a Keszthelyi Rendőrkapitányság vezetője. A Kapitány úr, az Őrnagy úrnak és a VÉSZ elnökének társaságában az akciócsapat közepére állt, nyugalomra intette a jelenlévőket, s kijelentette, hogy azt a személyt, legyen bármelyik oldalon is, aki egy másik személy ellen támadást intéz, azonnal őrizetbe veteti.

A Kapitány úr a VÉSZ elnökével és a Hotel képviselőjével egy félreeső helyiségben leült, hogy tájékozódjon. Felszólította a Hotel vezetőit, hogy azonnal hívják a helyszínre a Hotel tulajdonosának nyilatkozattételre jogosult képviselőjét. Ez meg is történt.

A VÉSZ elnöke a Kapitány úrnak átadta a teljesítést és a követelést bizonyító dokumentumokat, valamint ügyészségek és bíróságok egymástól független jogerős határozatait, illetve ítéleteit, amelyek a VÉSZ eddigi, hasonló akcióival kapcsolatosak, s   kimondják, hogy a VÉSZ cselekvése nem bűncselekmény.

Kapitány úr azt a kérdést tette fel a VÉSZ elnökének, majd később az érintett Csiszár Vállalkozás képviselőinek is, hogy miért nem tettek feljelentést, miért nem indítottak pert.

A válasz egységes volt: a legnyilvánvalóbb, ki nem fizetési ügyekkel kapcsolatos csalások esetén is százból száz alkalommal elutasítja a rendőrség a nyomozást, arra hivatkozva, hogy polgári ügyről van szó. Az eddigi körülmények között pedig a polgári perek sok éven át húzódtak, amíg a lefosztott, becsületes munkát végző vállalkozás tönkrement, a rabló spekulánsok pedig eltűntek a pénzzel.

A megbeszélés közben Kapitány úr számos telefonbeszélgetést bonyolított le munkatársaival és főnökeivel.
A döntés szerint a bontott anyagokról közös jegyzőkönyvet vettek fel a rendőrség és a VÉSZ képviselői, amelyben azt is rögzítették, hogy az érintett cég hova szállítja el azokat, ahol a jogerős bírósági végzésig tárolni fogja.

A Kapitány úr összegezte az álláspontját: a VÉSZ-nek a szállodavendégek személyi és vagyoni érdekeit tiszteletben kell tartania, törvénytelenséget, személy, vagy dolog elleni erőszakos cselekményt, rongálást nem követhet el, ezen felül a rendőrség hátra lép, mert nem illetékes abban, hogy igazságot tegyen. A rend fenntartásában elkötelezett, a rendbontást, törvénytelenséget nem fogja eltűrni, de ezen felül nem avatkozik be.

A Kapitány úr velünk is szigorúan bánt, azonban megértette a tönkretett vállalkozások helyzetét is. Igazi rendőrparancsnoknak ismertük meg, aki a rend védelmének ügyében elszánt, de aki azt is érzékeli, hogy nem lehet ott rend, ahol becsületes, szorgalmas, értékteremtő munkát végző emberek tönkretétele büntetlenül folyhat.

A SZÁLLODAÉRDEKELTSÉG CINIKUS VÁLASZA

Közben megérkezett a tulajdonos P2 Hotel & Resort Kft. képviselője, egy elképesztően készületlen és tájékozatlan úr, aki a nevét sem tudta annak a fővállalkozónak, amellyel maga a P2 kötött szerződést, s amely a lerabolt Csiszár szerkezetépítő vállalkozás megbízója volt. Azt a hazugság technikát azonban profi módon folytatta, amelyet a Tukacs László – Fakli István – Kovács József kör (ügyvédi segédlettel) két éven át folytatott a VÉSZ-szel történt tárgyalásokon.

Tehát ennek a helyzetnek a megoldására ilyen semmirevaló, felkészületlen alakot küldtek a szállodaérdekeltség vezetői.

Leisztinger Tamás,
Hülvely István,
Rizó Mihály,

és a kis manipulátorok:

Tukacs László,
Fakli István,
Kovács József,

EZT A CINIZMUST MEGJEGYEZZÜK!

Ezek az úriemberek mostantól személyesen ellenségei a VÉSZ-nek.

Időközben a rendőrparancsnokok felé telefonhívások útján újabb és újabb követelésekkel álltak elő a szállodaérdekeltség vezetői, a VÉSZ aktivistáinak eltávolítására, a bontott anyagok visszaszállítására vonatkozóan, de ezeket a rendőrségi vezetők rendre visszautasították.

SZUKICS FERENC EZREDES A RABLÓK MELLÉ ÁLL – KIS HÍJÁN ELSZABADUL A POKOL

Váratlanul közölte a Rendőrkapitány úr: „Idejön a főnököm, s ő majd eldönti, hogy mi legyen.”

Kisvártatva megérkezett Szukics Ferenc rendőrezredes, a Zala Megyei Rendőrfőkapitány bűnügyi helyettese. Röviden beszélt a Rendőrkapitány és az Örsparancsnok úrral, majd a VÉSZ elnökével közölte a döntését.

Nem volt kíváncsi sem a dokumentumokra, sem a tényekre, sem az előzményekre, nem érdekelte, ki a rabló, ki az áldozat, „a rend védelme” ürügyén azonnal a szállodaérdekeltség mellé állt. Közölte, hogy eljárást fognak indítani, nem érdekli más rendőrségek, ügyészségek és bíróságok állásfoglalása, felszólította a VÉSZ-t a cselekmény abbahagyására, és követelte – a felvett közös, rendőrségi jegyzőkönyv ellenére – a bontott anyagok visszaszállítását.

A VÉSZ elnöke közölte, hogy ezzel a döntésével az ezredes úr a gengszterek pártjára állt, a VÉSZ ettől függetlenül folytatja az akciót, vállalja akár a bűnügyi eljárást is, és nem szolgáltatja vissza a rendőrséggel egyeztetett jegyzőkönyv szerint elszállított bontott anyagot. Megkísérelte megmagyarázni Szukics ezredesnek, hogy a rablás a másik oldalon áll fenn, ez azonban az ezredest egyáltalán nem érdekelte, a szokásos, sehova nem vezető, értelmetlen szöveggel hárított: „Tegyenek feljelentést!”

Drámaivá vált a helyzet, amikor a VÉSZ elnöke az akciócsapatokkal közölte az ezredes döntését. Ekkor óriási, felháborodott hangzavar tört ki, s hajszál híján múlt, hogy elszabadul a pokol. Közel jártunk ahhoz a határhoz, amikor az emberek dühe fékezhetetlenné válik. Tűzzel játszott az ezredes úr, s nem rajta múlt, hogy nem lett tűz.

A VÉSZ akciócsapatai a helyszínen maradtak.

SZUKICS EZREDES JOGTIPRÓ MÓDON „SZOLGÁLJA ÉS VÉDI” A SPEKULÁNS RABLÓK ÉRDEKEIT

Ha valakinek kétsége lett volna, hogy milyen motivációk vezetik Szukics ezredest, egy hajmeresztő jogtiprással egyértelmű bizonyítékát adta, hogy a rabló szállodaérdekeltség irányában elkötelezett.

Ráparancsolt beosztottaira, hogy menjenek ki a Csiszár család Hévízhez közel, Pacsán lévő otthonához, amelynek garázsában lettek elhelyezve a felvett jegyzőkönyv szerint a bontott tárgyak, és házkutatási engedély nélkül (!) törjenek be oda, és szállítsák vissza a bontott tárgyakat.

Az autókból kiszálló civil ruhás rendőrök elkezdtek ordítani, fenyegetőzni a békés otthon előtt. Senki nem nyitott ajtót nekik, ezért egy másik telken keresztül (!) behatoltak az ingatlanra, körbe járkáltak, majd egy idő után elmentek. Kb. fél óra múlva újra megjelent a háznál három autó, élén egy nagy fehér terepjáróval (rendszáma: KRD 194). Civil ruhás, magukat rendőröknek mondó alakok újra kiszálltak és még nagyobb hangon elkezdtek ordibálni és fenyegetőzni, megfélemlítés céljából, de ekkor sem nyitott nekik senki ajtót. Ekkor szétrombolták a garázs zárát, de így se tudták kinyitni, s jellemző, hogy a legális, indokolt és jogszerű házkutatásoknál alkalmazott eljárást véghez sem vitték. Végül, dolguk végezetlenül, piros rendőri zároló cédulákat ragasztottak a garázsajtó két szárnyának csatlakozására, és eltávoztak.

Amikor jött a hívás, hogy újra autók álltak meg a Csiszár család háza előtt, a VÉSZ elnöke, Perczel Attila elnökségi taggal és Hegedűs László vezetőségi taggal, egy a helyszínt ismerő aktivistával együtt, videokamerával felszerelkezve a Mirage Hotelből, amelyet a VÉSZ változatlanul megszállva tartott, a pacsai helyszínre sietett, de mire odaértek, nem voltak már ott a rendőrök és az autók. A zárolócédulákról és a zár megrongálásáról felvételeket készítettek.

Mivel csak az Örsparancsnok úr telefonszáma állt rendelkezésre, a VÉSZ elnöke őt hívta föl, hogy megkérdezze, milyen alapon mertek házkutatási engedély nélkül betörni egy békés család otthonába, fölverve egy békés falu nyugalmát. A válasz az volt, hogy Szukics ezredes úr „halaszthatatlan nyomozási cselekmény”-re hivatkozva adott utasítást, amit végre kellett hajtani.

Jogi szakértők szerint a „halaszthatatlanság” indokaként két dolog jöhet számításba: valamilyen cselekmény (például elfogás, vagy lefoglalás) meghiúsulásának a veszélye, vagy valamilyen bűncselekménynek a megakadályozása.
Mivel a rendőrség és a VÉSZ képviselői által közösen felvett jegyzőkönyv szerint jártak el a VÉSZ aktivistái, ezért egyik indok sem áll fenn a Csiszár családdal szemben.

Vagyis a halaszthatatlanság közönséges blöff volt.

Ez azt jelenti, hogy szabályos házkutatási engedéllyel kellett volna a rendőröknek rendelkezniük. Mivel pedig az nem volt, jogtalan behatolást, fenyegetést, rongálást valósítottak meg, hivatali minőségben, rendőri pozíciójukra hivatkozva.

SZUKICS EZREDES JOGELLENES MÓDSZEREKKEL VÉDI A GENGSZTEREK ÉRDEKEIT!

Igazi társadalmi érdekharcról van szó: egyik oldalon áll a pénzhatalom gátlástalan harácsolása, a másik oldalon a társadalmi szolidaritás ereje. Addig, amíg semmilyen törvénytelenség, ember elleni támadás nem történik, milyen alapon avatkozik be a rendőrség ebbe a küzdelembe, amelyben a szolidaritás erőinek is bőven megvannak az eszközei? Miért azt a látszatrendet védi, amit a pénzhatalom gátlástalan érdekei diktálnak? Ha már nem állhat a rendőrség az áldozatok mellé, legalább ne támadná őket!!!

De semmiképpen nem általánosíthatunk. Még azokat a civil ruhás rendőröket sem hibáztatjuk igazán, akik Szukics ezredes jogtipró utasítását hajtották végre.

És egészen más példát láttunk Horváth Kapitány úr és Máté Örsparancsnok úr személyében, akik igazán elkötelezett védelmezői a rendnek, de nem azon az áron, hogy a gátlástalan, rabló pénzspekulánsok oldalára állnak át.
Persze úgy is kijöhet valamilyen látszat-rend, ha a hatalom az erős rabló mellé áll a gyenge áldozattal szemben, de megkérdezem az így gondolkodó jogalkalmazóktól: mi lesz ennek a vége?

Az ügy súlya messze túl van azon, semhogy panasszal el lehetne intézni.

FELJELENTÉS SZUKICS EZREDES ELLEN

A VÉSZ a sértettekkel együtt, Szukics ezredes ellen a Belügyminiszter úrnál és a Nyomozó Ügyészségen feljelentést fog tenni emiatt a jogtipró eljárás miatt. Remélhetően a nyomozás kideríti a valós kapcsolatokat és motivációkat.

Nem csodálkoznánk azon, ha Szukics ezredes megkísérelné tette következményeit beosztottaira áthárítani.

Közben folytatódott a Mirage Hotel megszállása, majd Kapitány úrral történt rövid megbeszélés után a VÉSZ úgy döntött, hogy este fél kilenckor befejezi az akciót. Távozás előtt az aktivisták egy emberként kiáltották: „VISSZAJÖVÜNK!”

Még péntek éjszaka folyamán jött az információ Hévízről, hogy 8 kigyúrt őrző-védőt rendeltek a Mirage Hotel épületéhez.

A SZÁLLODAÉRDEKELTSÉG KI AKARJA PROVOKÁLNI, HOGY VÉR FOLYJON HÉVÍZEN – A VÉSZ ELNÖKÉNEK LEVELE AZ ŐRZŐ-VÉDŐ CÉGHEZ

Egybevág ez azzal, amikor Tukacs László azt mondta Csiszár Lajosnak, hogy neki két fillér lenne 40 millió forint kifizetése, de akkor sem fizeti ki, inkább őrző-védőkre költi. Úgy látszik, megkezdték ezt a költséges játékot.

Annak érdekében, hogy a VÉSZ, hűen eddigi erőszakmentes fellépéséhez, megakadályozza, hogy vér folyjon Hévízen, a VÉSZ elnöke a következő levél továbbítását kérte a Mirage Hoteltől az őrző-védő cég felé:

„Tisztelt Ismeretlen Őrző-Védő cég a hévízi Mirage Hotelben!

Önökkel a VÉSZ-nek semmi dolga és semmi problémája nincs. Rendezetlen vitánk a Mirage Hotel érdekeltségi hátterében lévő HunguestHotels – Trendex érdekeltség megbízásából eljáró spekuláns rablókkal van, akik nem fizették ki a Mirage Hotel építőit. Éppen ezért nem szeretnénk fölösleges konfliktust Önökkel.

Bármennyit fizetnek is Önöknek, nyilván nem azért kapják fizetségüket, hogy egy minden tekintetben hatalmas túlerőben lévő ellenféllel közelharcban összecsapjanak. Komolyan számolniuk kell annak esetleg szörnyű következményeivel.

Felszólítom tehát Önöket: semmiképpen ne kockáztassák meg akciócsapataink megtámadását, mert tudniuk kell, hogy erre az esetre a harcos osztagok szabad kezet kapnak, hogy a legteljesebb eréllyel elhárítsák a támadást. A VÉSZ-t érő támadás esetén nem érvényes az erőszakmentesség alapelve. Mindegyikükre fog jutni öt harcos aktivista, bármennyien lesznek is. Nem beszélve magáról a tömegről, amely kiszámíthatatlanná válik, ha bedühítik.

Azért kezeskedem, hogy ha az akció megkezdésekor nyugodtak és passzívak maradnak, semmilyen támadás nem fogja Önöket érni. Soha egyetlen őrző-védő személyzetet nem támadtunk meg, pedig sokkal találkoztunk számos akciónk színterein.

Nem egyszer még az is előfordult, hogy az őrző-védő cég is a segítségünket kérte, mert őket sem fizették ki a munkájukért.

Kérem, az áljogi blöffölésnek se adjanak hitelt. Hatalmas erővel, bármikor meg fogjuk támadni a Mirage Hotelt, mert ez a Hotel az elkövetett rablás miatt nem fog működni. Teljesen mindegy, milyen határozatokat hoznak a rablók védelmében azok a hatósági fórumok, amelyek ugyanakkor a kisujjukat sem mozdítják meg az áldozat érdekében.

Tudniuk kell, hogy heteken át jeleztük békés demonstrációkon a várható akciót, de nem hitték el. Most időben jelzem az akciók eszkalációját.

Üdvözlettel, a fentiek megértését és tudomásul vételét kérve: Éliás Ádám elnök (VÉSZ)”

A KÖVETKEZŐ LÉPÉSEK

A VÉSZ megkezdi a HunguestHotels – Trendex érdekeltség módszeres, masszív megsemmisítését.

Mostantól kezdve a szállodalánc összes szállodája ellen bármikor, bármilyen erővel, nappal, vagy éjszaka, bontási akciók sorozata kezdődik.

A hévízi Mirage Hotel ellen folytatjuk az akciókat. Ez a Hotel, rövid időn belül nem fog már működni. Felszólítjuk a szállodai személyzetet, ne fogadjanak vendégeket, mert műszaki értelemben eldurvulhatnak az akciók.

Mivel sajtóhírek szerint Leisztinger Tamásnak voltak már érdekes kérdései: „Lelövesselek, vagy agyonveresselek?”, s hasonlóak, ez pedig egybevág Tukacs László fenyegetőzésével, amikor Csiszárékat, pusztán azért, mert állhatatosan követelték jussukat, verőlegényekkel fenyegette meg, a VÉSZ szeretné egyértelművé tenni:

HA AZ ÉRDEKELTEK KÖZÜL BÁRKINEK A HAJA SZÁLA MEGGÖRBÜL, A VÉSZ AKCIÓCSAPATAI LEISZTINGER TAMÁST ÉS TÁRSAIT BEKERÍTIK ÉS MEGROHAMOZZÁK.

A VÉSZ addig egy tapodtat sem hátrál, amíg az igazság nem érvényesül, s a Csiszár Vállalkozás talpra nem áll. Ha ehhez az eddigi fellépés nem volt elegendő, akkor folytatjuk és fokozzuk a harcot a bűnös szállodaérdekeltséggel szemben.

Az ügy folytatása közjogi és társadalmi szempontból is jelentős.

Annak is eljött az ideje, hogy komolyan elgondolkodjunk: jobb-e a hazai pénzoligarchia, mint a külföldi? Jobb-e, ha hazai vérebek tépik szét a falu tyúkjait, mint ha külföldi vérebek tépik szét? Vagy netán, biztos ami biztos, mindegy, hogy hazai, vagy külföldi, a vérebeket ártalmatlanná kell tenni?

Ez lesz a következő nagy témánk, A SZABADSÁGHARC – ÚJ FORMÁKBAN II.

Ebből pedig közvetlenül következik a harmadik, mindennél égetőbbé és sürgetőbbé vált tétele a szabadságharc új formáinak: a földvédelem, Kishantos megmentése.

Vállalkozók Érdekvédelmi Szövetsége – VÉSZ

Szabad Riport Tudósító Iroda

Mérlegen a rendszerváltozás – két évtized számokban

Minden demokratikus országban a gazdaságpolitika feladata olyan körülmények megteremtése, amelyben az emberek életszínvonala, életminősége javul. Nemcsak egyes rétegeké, hanem az ország egész lakosságáé. Hogyan állunk ebből a szempontból? Mit mondanak a háztartás-statisztikai adatok Magyarország közelmúltjáról? Miképp értékelhető hazánk rendszerváltás első két évtizede a kommunizmus utáni első szabadon választott kormány megalakulása után 23 évvel?

„A rendszerváltozás nem hozott általános jólétet, sőt. Relatív helyzetünk a Nyugathoz képest romlott, megtakarításainkat nem okosan fektettük be, vagyonunk egy részét elpazaroltuk, negatív vagyonunk, azaz adósságaink viszont a nyakunkon maradtak, miközben külső függésünk továbbra is jelentős” – foglalja össze következtetéseit Botos József egyetemi docens, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság korábbi főigazgatója és Botos Katalin egyetemi tanár, a Pénzügyi Szemle szerkesztőbizottsági tagja a Pénzügyi Szemlében folytatásokban megjelent közös cikkeikben, amelyekben a bevezetőben feltett kérdésekre válaszoltak. Most a Mandineren is közöljük tanulságos elemzésüket.

Gazdasági növekedés és az életszínvonal

A lakosság nagy részének életkörülményeit meghatározó munkajövedelmek nem növekedtek túlságosan gyorsan. Mi több: reálértékben egyenesen csökkentek. Az egy főre jutó éves munkajövedelem 1989-ben 76 999 Ft volt, 2009-ben 499 985 Ft. Vagyis, nominális értékben a nettó munkajövedelmek 649 százalékkal emelkedtek. Ha ezt az inflációval korrigáljuk, azt állapíthatjuk meg, hogy a 2009-es szint már csak 48,8 százalékát teszi ki a húsz évvel korábbinak!

A nominális nettó munkajövedelmek aránya 1989-ban még a folyó áras GDP 46,5 százalékát, tehát majdnem felét tette ki. És most kapaszkodjanak meg: 2009-re az érték mindössze 19,2 százalék! Azaz, a GDP-arányában, amely tartalmazza a munkajövedelmeket, a tőkejövedelmeket és az állam ezekből való részesedését, a munkajövedelmek drasztikusan csökkentek.

Természetesen, figyelembe kell vennünk, hogy a szocialista időkben a „dolgozó nép” valóban alapvetően a bérjövedelmekből élt meg. Azóta kialakult egy jelentős, olykor a milliós nagyságrendet is elérő, de mindenképpen sok százezer személyt kitevő kisvállalkozói réteg, amelynek tagjai döntően önfoglalkoztató kényszervállalkozók. Ők többnyire minimálbéren tartják nyilván magukat, hogy megspórolják az adó és járulék-költségeket. Így az ő megélhetésükhöz szükséges jövedelem egy része valójában a profit között mutatható ki. A napi túlélés kényszere törvényszerűen rövidlátóvá teszi az embereket. Nem törődnek azzal, hogy az így fizetett járulékok alapján aztán valóban igen kicsi nyugdíjra számíthatnak idős korukban.

Eltűnt 1,5 millió munkahely

Elgondolkodtató, hogy míg a rendszerváltáskor 5,3 millió foglalkoztatott volt, most számuk csak 3,8 millió. Közismert tény, hogy a szocializmusban rejtett munkanélküliség volt. De valóban ekkora? És ha igen, az új piacgazdaság miért nem szívta fel őket? Látnunk kell, hogy a rendszerváltozás nem hozott kellő fellendülést, piacot, munkahelyeket. Pontosabban: nem eleget. Mást hozott, olyan feladatokat, amelyekre nem voltak felkészülve a szabolcsi ingázó segédmunkások. A dél-dunántúli területen is a harcoktól dúlt, szétesett Jugoszlávia utódállamaihoz voltak közel, s ráadásul a szén- és uránbányászat is összeomlott a térségben. Baranyában ezért éppúgy nagy a munkanélküliség, mint Miskolc környékén. Az alföldi megyékben a TSZ-ek szétesésével, a mellék-üzemágak megszűntével ugyancsak sok munkahely szűnt meg.

Nem lenne a munkajövedelmek visszaszorulása oly nagy probléma, ha széles középrétegeknek lenne tőkejövedelme, azaz megtakarítások és befektetések hozama. Csakhogy ez nem jellemző a társadalomra. Magyarországon nem jelentős a középosztály. Sok vagyontalan szegény ember él máról holnapra, és kevés a gazdag. Már majdnem latin-amerikainak tekinthetnénk a társadalmunkat, ha nem lenne az a lényeges körülmény, hogy viszonylag sokaknak van lakástulajdonuk. Nem lakunk favelákban, bár éppen most fenyegeti a lakosság egy részét otthonának elvesztése, a szerencsétlen svájcifrank-hiteles lakásakció következtében.

Miből élnek akkor a családok?

Feltehetően van a reálfogyasztásnak egy statisztika által meg nem ragadható része is. Ez a szürke gazdaságban végzett munka, s az ez által lehetségessé váló fogyasztás. Azt is tudjuk azonban, hogy 1990-es 2,5 millió nyugdíjas ma már 3 millió, vagyis sokan a járadékosok számát gyarapítják, ami az államháztartás terhe lett. Több mint félmillió volt az első ciklusban a munkanélküliek száma, ami szintén közterhekből volt finanszírozandó. Mint idéztük, majd egymilliónyian a kényszer-önállóságba menekültek, mini-vállalkozóként minimálbéren tartva magukat, próbáltak valami megélhetést biztosítani.

A szociális juttatások számos családban fontos forrást jelentenek a megélhetéshez. A pénzbeli társadalmi juttatások aránya 1989-ben 24 691Ft/fő/év volt, míg 2009-ben 361 802 Ft/fő/év. Inflációval korrigálva, reálértéken ez 10 százalékos emelkedést jelentett… Így adódott, hogy a családok (háztartások) nettó pénzjövedelme 1989-ben 52 százalékát, 2009-ben 33 százalékát tette ki a GDP-nek. Látható, hogy a társadalom egyre nagyobb mértékben függ az állami juttatásoktól, mert munkajövedelméből nem tudna megélni. A magyar bérek az ausztriainak 1/4-ét, 1/5-ét teszik ki, az árak viszont nagyjából azonos szinten vannak, tehát a bérek vásárlóereje relatíve alacsony. Szükség van az újraelosztásból kapott jövedelem-részekre is.

Ismét meg kell jegyeznünk, hogy nem a burkolt munkanélküliség időszakát sírjuk vissza, látnunk kell, hogy a munkanélküliségnek is vannak költséges és társadalmilag rendkívül káros következményei. Az egyik legfontosabb ezek közül, hogy magas fiatalkorú munkanélküliség esetén nemzedékek szoknak le a munkáról. Kialakul a társadalmi vélekedés, hogy munka nélkül is meg lehet valahogy élni, s ezeket a rétegeket roppant nehéz lesz a munka világába visszavezetni. Márpedig munka nélkül nincs értelmes élet. Arról nem is beszélve, hogy ki termel jövedelmet majd nyugdíjas korukban a jelen generáció tagjai számára, ha az utánuk következő generációk nem dolgoznak, s nem fizetnek adót, járulékot? Az is igaz, hogy ebben a munkáról való „leszokásban” nemcsak az van benne, hogy nagyvonalú a munkanélküli segély, vagy az egyéb szociális támogatások rendszere, (ami adott esetben deficitet okoz az államháztartásban), hanem az is, hogy kevés a munkalehetőség. Egyszerűen fölöslegessé vált a munkaerő, mégpedig nemzetközi méretekben.

Előretört a szolgáltatói társadalom

Ennek részben maga a technikai haladás az oka. Ezért alakult ki a szolgáltatói társadalom, amelynek lényeges eleme a humán erőforrás felhasználása. Munkát adunk egymásnak azzal, hogy szakosodunk a korábban a háztartásban elvégzett feladatok nyújtására, piaci alapon. Persze, ezt csak akkor tehetjük meg, ha a körülöttünk lévők eleget keresnek ahhoz, hogy ezeket a szolgáltatásokat megvásárolják. Szinte azt mondhatjuk, hogy a fejlett ipari társadalmak fejlődésének alapja a munkások bérharca volt, amely kiküzdött egy olyan osztozkodási arányt a termelésben a tőkésekkel, amely elegendő fedezetet biztosított a személyes szolgáltatások megvásárlására. Arra, hogy gyorsétteremben reggelizzünk, mosodában mosassunk, fodrásszal csináltassuk meg a hajunkat, szakavatott ápolóra bízhassuk idős vagy beteg hozzátartozónkat.

Természetesen, nem csupán személyi szolgáltatások vannak. A termelést kiszolgáló emberi munka egyre nagyobb része is a szolgáltatások körébe tartozik, amit nem lehet géppel pótolni. Igaz, a számítástechnika fejlődése még e téren is sokszor kiküszöböli az emberi tényezőt, de valahol, a munkafolyamat-sor végén mindig ott találjuk a magas humántőke-értékkel rendelkező, tanult, kreatív embert. Most már csak az a kérdés, hogy a humántőke fejlesztése pusztán piaci alapon megoldható-e. Raghuram Rajan (2010) arra hívja fel a figyelmet, hogy ez még a világ legfejlettebb gazdaságában sincs feltétlenül így, és nagyobb állami szerepvállalásra ösztönöz – liberális professzor létére – az oktatásügyben. Különösen kérdéses ez hazánkban, ahol a bérek olyan alacsonyak, s vásárlóerejük oly szerény, hogy oktatási, önképzési költségek vállalására nem elegendőek. Még hitel formájában sem, ha nem változik a bérek jövőbeli színvonala. Miből fizeti ki ugyanis négy-öt éven belül valaki a képzési célra felvett diákhitelt, a jelenleg alacsony magyar induló (és átlag) bérek mellett? S hogyan kezdi el önálló életét, hogyan alapít családot?

Csökken a kereslet a képzetlen munkaerő iránt

Szerepet játszik ebben, hogy a gazdaságélénkítés céljából a fejlett országokban minimálisra csökkentett kamatráták eltorzították a munka-tőke értékarányt. Ezért van, hogy a gazdaság, (mármint Amerikában), ha növekszik is, nem a munkaigényesebb, hanem a tőkeigényesebb megoldásokat választja, hiszen az – relatíve – olcsóbb. Ezzel „alávág” a foglalkoztatás növelésének, ami pedig a politika elsődleges célja lett volna. Egyébként, lássuk be, a fejlett országokban a kínálat a fizetőképes kereslet határait messze meghaladja, ezért terjedt el a fogyasztási hitel széles körben, előre hozva a jövőbeli jövedelmek által lehetővé tett fogyasztást ezekben a gazdaságokban.

Magyarországon természetesen más volt a baj. Nálunk a nagyon drága tőkeköltségek, amelyek – ellentétben az idézett amerikai példával –, az eladósodottságunk miatti magas kamatokból fakadtak, nehezítették a gazdaság modernizálását, és predesztinálták a gazdaságot az elmaradottságra. A relatíve alacsony béreket egyébként megemelték a járulékos költségek, így azok annyira nem is voltak végső soron olcsók. De azért mégis elmaradt a magasabb bérű nyugati gazdaságok bérköltségeitől, s ezért a külföldi tőke – ha idejött – az összeszerelő jellegű munkákra látta az ország gazdasági viszonyait alkalmasnak. Számára viszonylag olcsó volt a gépsorok beszerzése az (otthoni) alacsony tőkeköltségek mellett, mi meg biztosítjuk a viszonylag alacsony bérű folyamatos üzemeltetést…

Demográfiai hatások

Vessünk egy közelebbi pillantást a bérviszonyainkra! Napjainkban, ha egy kétgyermekes családban mindkét szülő dolgozik, s átlagkeresettel rendelkezik, alig valamivel nagyobb az egy főre jutó jövedelem, mint a „hivatalos” létminimum. Ha csak egy kereső van, akkor már egy gyermek esetén is a létminimum alá csökken az egy főre jutó jövedelem.

Ezért nincs mit csodálkoznunk azon sem, hogy (a nemrég eltávozott) Dr. Kopp Mária kutatásai szerint szeretnének az emberek általában két gyereket, de már az első után ezt a többség meggondolja. Főleg, hogy el se jutnak a gyermekvállalást lehetővé tevő párkapcsolatokig.

A rendszerváltozást követően drasztikusan csökkent a fertilitási ráta, vagyis, a szülőképes korú nők által vállalt gyermekek száma. 1990-ben még általános volt a családonkénti két gyerek. A teljes termékenységi arányszám, azaz, a 15-49 éves korú nők átlagos gyermekszáma 1,84 volt. 2010-ben viszont ez az érték már csak 1,26. A létbizonytalanság és a liberális szemlélet terjedése mellett a megélhetés nehézsége a döntő ok. (Ma már a szegényebb sorsúaknál is, beleértve a roma lakosságot, ahol korábban az ún. megélhetési gyermekszülés volt a gyakorlat, s viszonylag sok volt a gyerek, csökkenő a fertilitás.)

Rohamosan öregszik ezért a társadalom, s ennek beláthatatlan – vagy nagyon is belátható – súlyos következményei lesznek. 1960-ban még 25 százalék fölött volt a 15 év alattiak aránya a társadalomban. 2010-re ez már csak 15 százalék! Ezzel szemben, a 60 fölöttiek részaránya 1960-ban 13 százalék volt, 2010-ben viszont 23 százalék. Míg az egyik 10 százalékpontot nőtt a másik ugyanannyit csökkent. Az idősek várható élettartamának emelkedése a körülmények javulásának hatására többé-kevésbé fokozatos volt. A gyermekvállalási kedv drasztikus visszaesése éppen 1990-től volt tapasztalható. Ha a 60 év fölötti korosztály arányát hasonlítjuk a 20 év alattiakhoz, akkor azt láthatjuk, hogy az 1949/50-es évben még 35 százalék volt a mutató értéke. 2010-re már ez a szám 109,5 százalékra emelkedett. A tendencia további idősödést jelez, 2011-ben: 111,8 százalék, 2012-ben 115,3 százalék. Vagyis, a további társadalmi változásokat alapvetően a gyermekvállalás elmaradása okozza.

Miért romlottak vajon életviszonyaink és demográfiai mutatóink ennyire? Ha ezen elgondolkodunk, az első, ami válaszként felmerül, az a hátunkon cipelt adósságteher.

Roskadozunk az adósságteher alatt

Az elmúlt húsz évben, 1990 és 2010 között a GDP 13,5-szeresére emelkedett, míg a bruttó adósságállományunk 21,3-szeresére nőtt. Adósságszolgálatunk növekedése még ennél is nagyobb: 25-szörös! Ezért van, hogy a megtermelt értékből egyre többet kell elvonnunk a háztartások fogyasztásától, hiszen szükséges az adósságszolgálat fedezéséhez.

Ámbár a lakosság maga is szerepet játszott abban, hogy a helyzet így alakult. Nemcsak az állam költekezett folyamatosan túl. A lakossági megtakarítások – amelyek nagyságrendje nem lebecsülhető, hiszen majd annyi volt, mint amennyi külföldi működőtőke (FDI) 20 év alatt beáramlott az országba –, gyakorlatilag nem produktív beruházásokra fordítódtak. Ebben szerepet játszott, hogy a kisvállalkozások hozama gyakran nem vetekedett még a bankbetét kamatával sem. A lakosság, jobb befektetési lehetőségek híján, megtakarításait a lakáshelyzete javítására használta fel. Ingatlanba invesztált. Amikor a lakosság érdemleges támogatást kapott a lakáshoz jutás érdekében, nem meglepő módon megtakarításait a hitelek önrészének biztosítására fordította. Ebből adódóan ugyanakkor nem maradt hazai forrás az állam eladósodásának finanszírozására… Amikor ez a támogatás alaposan lecsökkent, akkor a magyar családok beleszaladtak a nemzetközi forrásokból finanszírozott, svájci frankos hitelkonstrukcióba. Ezzel végképpen a külső finanszírozástól vált függővé az ország helyzete, és a gazdaságpolitika elkövette az „eredeti bűnt” – Eichengreen (2005) megfogalmazását idézve: a hazai finanszírozás „devizásítását”.

Az állami eladósodottság mellé tehát belépett a lakossági magán külföldi eladósodottság is. Az állam adósságát gyakorlatilag csak külső forrásból lehetett eddig is finanszírozni, akkor is, ha az forintban kibocsátott állampapírokkal történt. A bankszektor svájci hitel-akciója esetében sem kapott a lakosság kézhez svájci frankot, a finanszírozást azonban az olcsó külföldi források biztosították, s devizában kellett visszafizetni a felvett és deviza-összegben meghatározott hiteleket. A válság idején bekövetkezett forráskivonás, amely a deviza iránti keresletet növelte, s így a magyar valuta árfolyamát rontotta, számtalan „svájci frankos” hiteladóst ellehetetlenített. Hamar megmutatkozott az „eredeti bűn” következménye…

Mind a mai napig viseli a magyar társadalom annak a felelőtlenségnek a terhét, ami e folyamatok minden biztosítás nélküli szabad alakulását eredményezte. Ehhez kapcsolódik az is, hogy a lakosságnál adcsökkentéssel hagyott jövedelmek, nagyrészt a középrétegek svájci frankos hiteleinek törlesztésére szolgáltak, gyorsan kiáramlottak az országból, s tovább nyomták lefelé az árfolyamot. Nem tudtak kellő impulzust adni a gazdasági növekedésnek a fogyasztás emelkedésével, sem az állampapírok masszívabb forintra váltásával a külső függés mérséklésének. Részben a helyzet következményének tekinthető a rendkívüli adók bevetése, illetve az állami kiadások csökkentése. Csak remélni lehet, hogy hosszabb távon eredményt hoznak az intézkedések, mert tartósan nem lehet a humán erőforrások területéről forrásokat negatív következmények nélkül kivonni.

A lakáshitelek miatti eladósodás tehát:

– lekötötte a lakossági megtakarításokat, de nem termelő beruházási célra,
– ráadásul olyan többlet-kínálatot hozott létre, amely a megtakarítások leértékelődéséhez vezethet, és mindemellett
– fokozta az ország külföldi finanszírozóktól való függését.

A lakásokba történő befektetések tehát nem igazán bizonyulnak a pénz jó túlélő gépezetének (lásd Mérő László), hiszen a belefektetett pénz nem térül meg az ingatlan esetleges értékesítéskor. A magyar gazdaság jövedelemtermelő képességét tekintve a lakásépítés gyakran luxusfogyasztásnak minősül, s mivel hitelre történik, hosszabb időre leköti a megtakarításokat. Nincs garancia arra, hogy a következő generációk megfelelően használni tudják. Egyrészt, mert már most is kevesebb a magyar család, mint amennyi a lakások száma (túlkínálat), másrészt, a területi elhelyezkedés és a reál-megvalósulás konkrét formája nem biztos, hogy kellő mértékben találkozik a következő generációk igényeivel. Mindenki előtt ismert tény, hogy sok vidéki hatalmas házban alig lakik egy-két lakó, s jövedelmük sem elég az ingatlan fenntartására. A munkahelyek hiánya miatt viszont a fiatalabb generáció elköltözik, így nagy a strukturális aránytalanság.

Következtetések

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltozás nem hozott általános jólétet, sőt. Relatív helyzetünk a Nyugathoz képest romlott, megtakarításainkat nem okosan fektettük be, vagyonunk egy részét elpazaroltuk, negatív vagyonunk, azaz adósságaink viszont a nyakunkon maradtak, miközben külső függésünk továbbra is jelentős.

Mindez azonban nem törvényszerű sorscsapás, a helyzeten lehet változtatni. Csak ne lenne türelmetlen a lakosság az eredményeket illetően!

Hiszen a rendszerváltás önmagában pozitív és előremutató jelenség volt! Mi magunk tettük egyéni és közösségi választásainkkal, a piacba vetett vakhitünkkel gazdasági szempontból számunkra előnytelenné. De a rendszerváltozás módot ad a hibák kijavítására is, megszűnt ugyanis a politikai diktatúra. Saját döntéseinken múlik, milyen irányba visszük háztartásunk gazdálkodását és az ország gazdaságpolitikáját. Nagy késéssel ugyan, de felismerhetjük a szövetkezés erejét, a helyi piacok szerepét, a bizalmi tőke fontosságát, a komplex ipar- és gazdaságpolitika szükségességét. Amire szükség van: nagyobb tisztánlátás, kellő információ és az a bizonyos önmérséklet, ami a felkapaszkodáshoz elengedhetetlen.

(mandiner.hu)

Az emberi klónozás megvalósulása elkerülhetetlen

“Emberi klónozás. Hol húzzuk meg a határt?” – 1993. november 8.

Klónozzanak-e a tudósok embert?

A kérdés megfogalmazása szándékos. Nem arról van szó, hogy „amennyiben ez lehetségessé válik” megtegyék-e, mert előbb-utóbb az ember klónozása megvalósítható lesz. Tehát nem az a kérdés, hogy lehetséges lesz-e, hanem, hogy mikor. A tudomány gyors fejlődését figyelembe véve ez a nap hamarabb jöhet el, mint gondolnánk.

A tudományos fantasztikum kategóriájába tartozó könyvek évtizedek óta foglalkoznak a kérdéssel. A Szárnyas Fejvadász című film másolatai például rendkívül fejlett klónok, akiket szinte egyáltalán nem lehet megkülönböztetni az igazi emberektől. Létrehozóik úgy programozták őket genetikailag, hogy rövidebb élettartammal rendelkezzenek és ez volt lázadásuk kiváltója is.

Ironikus módon a film Philip K. Dick 1968-ban írt, „Álmodnak-e az androidok elektromos birkákkal?” című könyve alapján készült. Csaknem 30 évvel később, 1996-ban, a birkák ismét a a hírekbe, amikor skót tudósok segítségével megszületett Dolly, az első klónozott emlős. Dolly néhány alkalommal elleni is képes volt, és viszonylag normális életet élt. A külső szemlélő számára csak egy közönséges birkának tűnt.

Néhány hete arról érkezett hír, hogy a tudósok klónozott embriók segítségével állítottak elő őssejteket. Az embriókat a kutatás számára adományozott petesejtekbe ültetett bőrsejtek segítségével állították elő.

“Az emberi klónozás közelebb van, mint gondolnánk” – 2001. február 26.

Mivel az őssejtek bármilyen sejtté fejlődhetnek, az őssejtek egy részéből szívsejt lett, ami az első lépés egy olyan teljes szerv létrehozása/lemásolása előtt, ami genetikailag megegyezik a páciensből klónozott sejtekkel.

A bioetikusok attól tartanak, hogy ezzel az eljárással idővel teljesen kifejlett embriókat növeszthetnek béranyák segítségével, ami végső soron az ember klónozását eredményezné. Az orvoskutatók számos alkalommal kijelentették, hogy ez soha nem fog megtörténni, hogy a technológia nem elég fejlett hozzá, hogy ez etikátlan lenne, és sorolhatnánk. Amennyiben azonban mégis lehetségessé válik, valaki, valahol meg fogja tenni. Amikor pedig megtörténik, a tudomány és technika berkeiben folyó vita villám gyorsan társadalmi, filozófiai és lelki dilemmává változik.

Aki nem látta még és tervezi megnézni Tom Cruise Feledés című új filmjét, ne olvasson tovább!

A film végén a Tom Cruise által alakított karakter megtudja, hogy ő tulajdonképpen egy klón és számos példány létezik belőle. Bizonyos emlékeik közösek, azonban a jelen tapasztalatai eltérnek mindegyiküknél. Ettől függetlenül egyikük végez magával, hogy ezzel megmentse az emberiséget a földet leigázó gépektől, mindezt úgy, hogy közben tudja, hogy klónjai folytatni fogják életét (életüket?) a bolygón.

Ez egy alapvető kérdést vet fel, aminek megválaszolását az olvasóra bízom: Mitől ember az ember?
Forrás: floridatoday.com
http://idokjelei.hu/2013/06/az-emberi-klonozas-megvalosulasa-elkerulhetetlen/

TÉNYEK A GLOBÁLIS BANKI GÉPEZET MŰKÖDÉSÉRŐL

OP Magyarország: Az összes bankhitel csalás eredménye


TÉNYEK A GLOBÁLIS BANKI GÉPEZET MŰKÖDÉSÉRŐL
1. A világ összes főbb bankját a „bankár-családok” birtokolják és irányítják.
2.Ők irányítják a pénz létrehozásának, nyomtatásának és megfelelő helyre juttatásának folyamatát.
3. Ebben a kartellben a három legnagyobb név: a Rothschildok, a Rockefellerek és a Morganek. Ők birtokolják és gyakorolják a világ összes bankja fölötti hatalmat, más kisebb bankár-családokkal, mint a Carnegie, a Harriman, a Schiff vagy a Warburg.
4.Ők együttesen „bankszterek”-ként (bankár-gengszer összevonásából – a ford. megjegyzése) váltak ismerté azok körében, akik tudomást szereztek a körmönfont tevékenységeikről.
5. A világ összes, legfontosabb központi bankja, - beleértve a Dél-Afrikai Tartalékbankot, éppúgy, mint az Egyesült Államok Központi Bankját, - magántulajdonban lévő nagyvállalat, mely teljes mértékben kontrol alatt tartja a pénzügyi piacot.
6. Ezek a bank-családok és a központi bankok csak egyetlen törvényt fogadnak el magukra nézve, és senkinek sem kell számot adniuk. Például a Dél-Afrikai Tartalékbank törvénye lehetővé teszi számukra, hogy titokban maradjon a tevékenységük.
7. A globális pénzügyi rendszer, mely a pénzkészlet körül kialakult, annyira nyakatekert és összetett, hogy nagyon kevés ember képes ezt teljesen átlátni. Így ezt mindig kifogásként lehet használni, hogy kizárhassák a „kisembert”.
8.Ugyanilyen módon használják a nagyon összetett jogrendszert, hogy manipulálhassanak és ezt a struktúrát támogassák, megtagadva azt, hogy a hétköznapi átlagember hozzájuthasson a törvényes igazságszolgáltatáshoz.
9. Törvényes igazságszolgáltatás nem létezik olyan országban, ami nagyvállalat; az elnök nevezi ki a bírókat, ezért a bírók a nagyvállalatnak dolgoznak és a nagyvállalat jólétét kell kiszolgálniuk, nem pedig az emberek érdekeit. A bíróságok pusztán a bank-politika érvényre juttatását szolgálják.
10. A bankok hivatalosan nem használnak pénzt. A csereforgalom számláival, forgatható értékpapírokkal, és saját váltókka, fizetési ígérvényekkel dolgoznak.
11. A „pénz” szóra még csak definíció sincsen a Dél-Afrikai Banki Törvényben, és a „fizetség” fogalma sincs meghatározva.
12. A világ összes főbb pénze kreált pénz (FIAT-money) – ami alapvetően azt jelenti, hogy nem rendelkezik belső értékkel ÉS nincs már mögötte nemesfém-fedezet (például arany vagy ezüst), mint a múltban. Amikor Ön hitelt vesz fel, a bankok létrehozzák ezt az ál-pénzt, csak úgy, egyszerűen a semmiből. Valójában nem is létezik igazi „kölcsön” – mivel nincsen semmi valós fedezet – tehát pénzhamisítás az egész. Dél-Afrika pénzkészlete megnégyszereződött az elmúlt évtizedben, és ezzel párhuzamosan mégsem járt ez együtt arany-, ezüst- vagy más, igazi árutartalékok növekedésével.
13. Ez azt jelenti, hogy az a papírpénz, amit használunk, teljesen értéktelen. Ezek pusztán csak csinos kis papírdarabkák, melyekre érdekes ábrákat nyomtattak, de egyébként teljesen hitvány fecnik. Az „értéke” pusztán abból ered, hogy az emberek tömege még mindig bizalmat szavaz ennek és továbbra is a csere eszközeként használja.
14. Nagyon kevés ember tudja azt például, hogy a dél-afrikai kormány fizetséget / bizományi díjat / törvényes megvesztegetést szed minden alkalommal, amikor egy elhasználódott bankjegy vagy érme visszakerül a Dél-Afrikai Tartalékbankba. Ezt a fizetséget „hűbéri jog”-nak (seigniorage) hívják és lehetővé teszi, hogy a kormány az emberek kizsákmányolásából húzzon nyereséget azáltal, hogy a papírpénzt a Tartalékbank és végső soron a Nemzetközi Fizetések Bankja irányítja, amelytől a Tartalékbank kapja az utasításokat.
15. Mégis, „illegális” tönkretenni ezeket az értéktelen papírdarabkákat, és azok az emberek, akik alternatív papírokkal, vagy ezeknek a papíroknak a másolatával állnak elő, börtönbe kerülnek, a copyright megsértése miatt.
16. Az egyetlen ok, amiért a pénzünknek értéke van, az, hogy mi adunk ennek értéket – a mi érték-érzékelésünk az az egyetlen szempont, amitől ez azzá is válik. Ha az emberek elvesztik a pénzükbe vetett hitüket, a pénz összeomlik, mert semmi sincs mögötte. Tulajdonképpen a „credit” (hitel) szó a latinból ered (credere), ami azt jelenti, hogy „hinni”. Ennek bizonyítékát szinte minden alkalommal tapasztalhatjuk, amikor egy központi bankigazgató nyilatkozik: hallhatjuk a „bizalom” szót újra és újra, mivel a központi bankigazgató elsődleges irányelve az, hogy fenntartsa a rendszerbe vetett bizalmat. Ha ez csorbul, a rendszer szétesik. Pontosan ez az, amiért Nelson Mandela arcképét rátették az új dél-afrikai címletekre, hogy belecsepegtessék és megújítsák a pénzbe vetett bizalmat és visszaéljenek az ember szabadság iránti elköteleződésével.
17. A bankok a „SEMMIBŐL” csinálják a pénzt, pusztán csak azzal, hogy megterhelést és hitelt írnak be a számítógépes rendszer könyvelésébe. Ezt „Matching Principle”-nek (megegyező alapszabály) hívják és az Általánosan Elfogadott Számviteli Alapelvek (Generally Accepted Accounting Principles: GAAP) gyakorol felügyeletet efölött. A „hitel” nem hitel, a szó mindennapi értelmében, hanem egy utasítás, melyet Ön, a vásárló aláír, a folyamatban kötelezettséget vállalva, mely szerint Ön aláveti magát a bank fennhatóságának, és ezzel megadja az engedélyt a banknak, hogy cserébe Önre érvényes kötelezvényt bocsásson ki. A formája miatt ez a kötelezvény (mely egy számítógép-generált számlakivonat formájában jelenik meg) úgy néz ki, mint egy kölcsön. Itt van az, amit ők megígértek (cserébe az Ön ígéretéért): tehát folyósítják Önnek a hitelt. Valójában Ön volt az, aki arra utasította a bankot, hogy pusztán a semmiből kreáljon Önnek pénzt. Ám mivel Ön ezzel nincs tisztában, így egyetért a kizsákmányoló szerződési feltételekkel, amit, természetesen, a bíróság beis fog hajtani az ő érdekükben.
18. Bár legtöbben úgy gondolják, de bankoknak nincsen saját pénze, hogy kölcsönt folyósíthasson. Nem létezett az a pénz a rendszerben, mielőtt az úgy nevezett „hitel”-t Önnek megítélték.
19. A bank a klienseik aláírásából, valamint az úgynevezett szerződésekből és hitelekből csinál pénzt, melyen rajta van a vásárló aláírása. Ezeket a szerződéseket eladják egy harmadik félnek egy olyan eljárás során, melyet „szekuritizáció”-nak (securitisation) hívnak, majd a harmadik fél eladja a szerződést a globális tőzsdepiacon. Ez egy teljes mértékben titkos és rejtett technika, melyben profithoz és jogtalan gazdagodáshoz jutnak. Ezt követően összenyalábolják ezeket a hiteleket, majd nyugdíj-alapként és biztosításként újból eladják az embereknek. Kellően össze van már Ön is zavarodva? Nem csoda, hiszen sok jogász és a legtöbb bíró nem is érti ezt az egészet, de épp ezért nekünk kell ezt tanulmányozni, hogy a bíróságon képesek legyünk megvédeni magunkat a „bankszterek”-kel, és azokkal szemben, akik jól értik, miről van szó. De ezt az embereknek is érteniük kell!
20. Az Ön aláírásának, kötelezvényének, vagy jelzálog-szerződősének eladásával ők elvesztik az összes törvényes jogot bármilyen tulajdonra, amelyet ők finanszíroztak. Jogi értelemben ezt a „locus standi” elvesztésének hívják.
21. Amikor egy bank „szekuritizálja” a hitelt, akkor a kölcsön összegének tőkéjét és a kamatráta teljes értékét előre megkapja. Ez azt jelenti, hogy az Ön hitelét már előre megszervezték egy harmadik féllel, aki persze be van biztosítva arra az esetre, ha Ön fizetésképtelenné válna – miközben persze Önnek fogalma sincs arról, hogy mi folyik a háttérben.
22. A bank azáltal szegi meg a szerződést, hogy követeli annak visszaadását (a pénzt), amit nem is birtokol. Pénzt kreálnak, legtöbb esetben számítógépen, és miután Ön aláírta az összes papírt, az Ön kötelezvényét eladják a harmadik félnek, aki aztán újra eladja, gyakran újabb feleknek, azáltal, hogy a globális tőzsdepiacon ezzel kereskedik. Ez az, amiért a szekuritizáció egy ponzi/piramisjáték, aminek tudatában kell lennünk. Árnyékbank (shadow banking) néven is ismert, melynek könnyű utánanézni online is.
23. Ezt a területet teljes homály fedi, semmit sem fednek fel róla a klienseknek, vagyis nekünk. Ön azt hitte, hogy valódi pénzt adtak Önnek kölcsön, de ez hazugság. Soha, semmit sem adtak, mely mögött bármilyen érték lett volna, és így soha sem volt „kiegyenlített ellenszolgáltatás”, melyben mind Önnek, mind a banknak egyforma vesztenivalója lett volna. Ez már a szerződés alapjait is megtámadja, nem is beszélve az emberek közti moralitásról. De hát a bankok nem is emberek – hanem törvényesen megalkotott nagyvállalatok!
24. Ön a saját elméjével hozta létre, és a saját aláírásával pecsételte meg mindazt az értéket, ami a harmadik féltől a pénz kibocsátását eredményezte, melyet a bank az Ön nevében átvett – csakhogy Önt erről sohasem tájékoztatták, ugye?
25. A bankok közvetítőként járnak el, akárcsak az ingatlan-ügynökök, mivel nem az ő saját pénzüket adják oda. És mivel nem adnak nekünk semmit, csak szereznek az aláírásunk erején keresztül a harmadik féltől, bármilyen általuk követelt kamat egyszerűen csak uzsora és csalás. Minden érvényes megállapodásnak feltétele a teljes tisztánlátás.
26. Dél-Afrikában a pénzt a magántulajdonban lévő vállalat, a South African Mint (pénzverde) nyomtatja, mely egyszerűen hasznot húz az emberek kemény munkájából. Ez azonban, most, nemrég átkerült Svédországba, mely hatalmas zavart okozott a Tartalékbanknál, miután több milliárd értékű rand-címletet rosszul nyomtattak, és meg kellett semmisíteni őket.
27. A szintén magántulajdonban lévő Dél-Afrikai Tartalékbank felelős a kinyomtatott pénzért, melyet elad vagy kölcsönad a bankoknak, a banki címletek névértékének töredékéért.
28. Amikor a bankok visszaküldik a használt bankjegyeket a Tartalékbanknak, akkor megkapják azon címletek szinte teljes névértékét, így a maguk számára megint csak a semmiből kreált gazdagságot teremtenek a papírok tologatásán keresztül.
29. A bankok a „részleges tartalékra épülő bankolás” gyakorlatát alkalmazzák. Ez azt jelenti, hogy bármilyen betétnek csupán csak kis töredékét kell visszatartaniuk, és a többiből további kölcsönöket folyósíthatnak, ezzel is fokozva az adósságspirált azon a pénzen, ami még csak nem is létezik.
30. Például: Minden egyes 100 dollárért, amit Ön letesz, a bank körülbelül 900 dollár képzeletbeli pénzt bocsát a kliensei rendelkezésére. Az igazi csalás az, hogy összetett kamatot is felszámolnak a nem-létező pénzre. Az aránytalan árfolyam-különbséges praktikák csupán a habot jelentik a tortán. Ez égbekiáltó gaztett, amiért mindenki másnak börtön járna.
31. A kamatot előlegben kérik. A kamatot a bank „valódi pénznek” számítja, és így még több hitelt nyújthat, megint csak a semmiből, azon kamat ellenében, ami korábban nem is létezett.
32. A helyzet az, hogy a kamat létezése miatt ma nincs elég pénz a világban ahhoz, hogy minden adósságot ki lehessen fizetni. Ez pontosan az, amit a bankszterek létre akartak hozni: mivel ez egy olyan helyzet, ami korlátlan hatalommal ruházza fel őket a tulajdon és más értékek fölött, melyeket a bankok eltulajdoníthatnak, azért, hogy újra eladják más, naiv embereknek, aki nagy valószínűséggel ugyanabban az adós-helyzetben kötnek ki.
33. A jogrendszer és a tudatlanságban lévő bírók – akik a világos bizonyítékok ellenére fenntartják a csalást - folyamatosan támogatják az összes ilyen cselekményt.
34. Néhány országban, a keményen dolgozó embereket bebörtönzik, mivel nem tudják visszafizetni az adósságaikat. Ez a szörnyű, emberiség elleni bűncselekmény az, amiért a bankárokat kéne börtönbe küldeni, és a bírókat felelősségre vonni azokkal az emberekkel szemben, akiket ők szolgálnak. Viszont ők nem az embereket szolgálják, hanem azokat a nagyvállalatokat, melyek foglalkoztatják őket: a Dél-Afrikai Köztársaságot és más nagyvállalatokat, melyek országoknak vannak álcázva.
35. A nyomtatott bankjegy, melyet pénznek hívunk, az adósság valódi eszköze, és ezért törvénytelen. Az a pénz, melyet ma ismerünk, csak adósságként lehet kibocsátva. Valójában az USA adósságának körülbelül 40 %-a koholt, és hamis adósság, és a Központi Banknak (FED) köszönhető, amiért kezdetben elkezdte a semmiből kreálni, és aztán még kamatot is felszámolt arra az adósságra. Az összes jövedelemadót ma arra használják Amerikában, hogy kifizessék a adósság kamatait a Központi Bank tulajdonosainak.

Ez csupán egy kis ízelítő a csalás tekervényes szövedékéből, melyet azért szőttek így, hogy a bankszterek globális irányítása alatt tudatlanságban és teljes rabszolgaságban maradjunk.

Nincs indok arra, hogy mi, emberek, miért ne hozhatnánk létre a pénz új formáját alternatívaként és miért ne használhatnánk az új pénzt úgy, mint ideiglenes eszközt a gazdasági krízis stabilizálására. Törvényes pénzre van szükségünk, ami az embereket szolgálja.

Forrás: Bryan Kelly, ALERT: All Loans Are Fraud

Köszönetnyilvánítás: a honlap szerkesztői hálásan köszönik a fordítónak, hogy az önzetlen munkájával másokat segít az eligazodásban.