2010. november 22., hétfő

Mennyei Szent Atyám! Mutasd meg nékem az útat, amelyre lépnem kell! Mutasd meg nékem Te magadat: mit kelljen cselekednem! Mert gondolataim megzavarodtak, lelkiismeretem szorongattatik s rettentő kísértések háborítanak. Ó, Uram! Ne engedd, hogy a test érdekei, e világ rábeszélése, erőszakossága, kísértései, bűnös gyöngeségem, tudatlanságom, bűnös hajlandóságom elszakítsák lelkemet Tetőled, az egy igazságtól, eltántorítsák lábaimat a szeretet és a becsületesség egyenes útjáról. Ne engedd, hogy e világ kedvezése vagy fenyegetése, jutalma vagy bosszúja eltéphessen a Te Szent Fiad keresztjétől, kiben van egyedüli szabadulásom! Kérlek Téged a Te örök irgalmasságodra: csak azt engedd tennem, ami Néked kedves és nyisd fel az én hitem gyönge szemét, hogy e rettentő órámban Nálad útmutatást, vigasztalást, világos parancsolatot és lelkiismeretemnek megnyugvást találjak; óh biztass engem, hogy senki Tőled tanácstalanul és segítség nélkül nem távozik, aki igaz hittel zörget kegyelmed ajtaján, keresi akaratodat és kéri segedelmedet. Óh Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek. – Ámen.