Átnevelő munkatábor – Így születik az olcsó munkaerő Kínában?

…”A törvény szerint a kisebb vétségek elkövetőit, – tárgyalás nélkül átnevelő munkatáborokba küldhetik…”

…”A város közbiztonsági hivatalának is minden hónapban teljesítenie kell egy bizonyos kvótát, ami nem az elkészült cipők számát jelenti, hanem az olcsó munkaerő folyamatos biztosítását, hogy a megrendeléseket teljesíteni tudják…”

„Még ma is jól emlékszem a rabtársak ordítására, ahogy a kábítószer-csempészettel foglalkozó idős rabok verték őket. Olyan volt, mintha ijedt, megsebzett állatok üvöltenének. Félelmetes volt a hangjuk” – emlékszik vissza Tang arra, amikor a hosszú ideje a munkatáborban raboskodó őrizetesek a munkafolyamatot lassító újoncokat verték…”

Mi lesz veled munkatábor? (1. rész)

A korábban a nankingi Turbine and Electric Machinery Group élmunkásaként dolgozó 53 éves Tang Shuxiu sohasem gondolta volna, hogy tudását egy napon majd átnevelő munkatáborban kamatoztathatja, meséli, amikor az általa készített farmernadrágok részein vagy logóján olvasható angol feliratokról esik szó.

Tang 2011. április 6-án került a nőknek fenntartott Jiangsu tartományi átnevelő munkatáborba, ahol egy évet töltött. A bűne az volt, hogy a vállalata által ígért nankingi belvárosi lakást követelte.

„Még ma is jól emlékszem a rabtársak ordítására, ahogy a kábítószer-csempészettel foglalkozó idős rabok verték őket. Olyan volt, mintha ijedt, megsebzett állatok üvöltenének. Félelmetes volt a hangjuk” – emlékszik vissza Tang arra, amikor a hosszú ideje a munkatáborban raboskodó őrizetesek a munkafolyamatot lassító újoncokat verték.

A több száz nővel együtt ő is éjjel-nappal farmernadrágokat és játékokat készített.

A törvény szerint a kisebb vétségek elkövetőit tárgyalás nélkül átnevelő munkatáborokba küldhetik. A szabályok értelmében legalább napi három órát a jogszabályok tanulmányozásával kell tölteniük, de a munkával eltöltött idő nem haladhatja meg a napi hat órát.

Kötelező kvóta

„Egy munkacsoporton belül úgy negyvenen dolgoznak, és a futószalagszerű munka során exportra készülő termékeket gyártanak. Naponta 900 darab farmernadrágot kellett készítenünk, de az őrök szerint ezeket alig több mint 3 jüanért, vagyis 100 forintért értékesítették” – meséli Tang.

Teng Xiaoming 2009 novemberében 61 évesen került a Nankingban található dalianshani átnevelő munkatáborba. Idős kora ellenére sem részesült kedvezőbb elbánásban, és késő estig kellet dolgoznia, hogy teljesíteni tudja a napi kvótát. Ő táskazsinórok csomózásával foglalkozott.

Neki azért kellett bűnhődnie, mivel éveken át magasabb kompenzációt követelt a helyi kormányzat által lebontott 1000 négyzetméteres házáért.

„Szinte alig láttam napfényt a táborban eltöltött idő alatt. Hajnali félhatkor keltem, és minden nap este tízig dolgoztam” – meséli a Global Timesnak Teng, hozzátéve, hogy gyakran éjszaka is berendelték a műhelybe, hogy teljesítse a kiszabott kvótát.

A Nanking központjától egy órányi autóútra, Jiangning kerületben található dalianshani átnevelő munkatábort 1970-ben hozták létre, és jelenleg 135 embert foglalkoztatnak. A tábornak három részlege van: a bentlakók számára fenntartott lakópavilon és üzem, a rendőrségi irodaépület és az őrök kiképzőközpontja.

A hat méternél is magasabb falakkal körbevett és kamerákkal felszerelt munkatábor sok titkot rejt. A déli ebédszünetben hazafias dalokat éneklő rabok hangja szűrődik át a falakon, és esténként a szemközti dombról este nyolc óra után is látni az üzem fényeit.

„Nagyon ritkán volt korai lámpaoltás. Általában kilenc-tíz óráig dolgoztunk minden nap. Ha mégis korán ért véget a munka, olyan örömujjongásban törtünk ki, mintha esküvői mulatságon lettünk volna” – mondja Li Long, egy korábbi őrizetes, aki most ingyenes jogi segítséget nyújt azoknak, akiket átnevelő munkatáborba küldtek, vagy akik kényszerbontás károsultjai.

Jelöletlen teherautók járnak ki-be, de rendőröknek semmi nyoma, ami elég kísérteties hangulatot ad a munkatábornak.

Egy Zhu vezetéknevű ember, aki a közelben lakik, a Global Timesnak elmondta, hogy a munkatáborban cipőket és sátorponyvát készítenek magáncégek megbízásából, és előfordul, hogy maguk a vállalatok is ellenőrzik a munkatáborban folyó munkát.

Li Long igyekezett odafigyelni arra, hogy kinek is dolgoznak valójában, és a cipők konténerei árulták el, hogy a megrendelő a Yangzhou Hetai plüss- és szőnyeggyártó iparvállalat. De a cég weboldalán közölt információk szerint kizárólag szőnyegeket és kisszőnyegeket készítenek.

Az információt a helyi kormányzat sem tudta megerősíteni, ugyanakkor a szemétben talált „Made in China” feliratú, számozott címkék szövetcipőkhöz készültek.

„Jól emlékszem ezekre a címkékre, de fogalmam sem volt arról, hogy mi van rájuk írva. A cipőkre kellett ragasztanom” – mondja Li Long.

Börtönbe velük

Li egy őrtől hallotta, hogy a város közbiztonsági hivatalának is minden hónapban teljesítenie kell egy bizonyos kvótát, ami nem az elkészült cipők számát jelenti, hanem az olcsó munkaerő folyamatos biztosítását, hogy a megrendeléseket teljesíteni tudják.

Az átnevelő munkatáborokkal kapcsolatos 1982-es szabályok szerint például az „ellenforradalmárokat” vagy a bűnvádi eljárás alá nem vonható rendzavarókat küldik a munkatáborokba.

De a 41 éves Xu Chuanzhu sohasem gondolta volna, hogy őrizetesként végzi.

Xu ingatlanügynökként dolgozott Nankingban, de az élete egy csapásra megváltozott, amikor 2011-ben egyik vevőjével vitába keveredett. Xu rokonai rátámadtak a vevőre, de végül októberben sikerült megegyezniük, és így a vitából nem lett bírósági ügy.

De egy hónappal később hat civil ruhás rendőr kereste fel, akik azt állították, hogy a nankingi Huanwu kerület houzaimeni részlegéhez tartoznak, majd megütötték a nő egyik alkalmazottját, és Xut 2011. november 22-én letartóztatási parancs nélkül őrizetbe vették. 40 napig tartották fogva, és a mobiltelefonját is elvették tőle, majd 2012 januárjában a nőknek fenntartott átnevelő munkatáborba küldték a vevővel történt összetűzés miatt.

Xu négy hónapon át betegeskedett, de a munkatábor vezetése ennek ellenére sem engedte, hogy pihenjen, és reggeltől estig állva kellett dolgoznia.

„Heti fél napot pihenhettem, hogy elvégezhessem a nagymosást. Egy csoportban háromszázan voltunk, és összesen hét csoport volt a munkatáborban. Sorba kellett hogy álljunk az ételért, és fél óránk volt, hogy végezzünk. A sorban állás után már csak 15 percünk maradt arra, hogy megegyük az ételt” – meséli Xu a Global Timesnak.

„Fogalmam sem volt arról, hogyan kerültem a munkatáborba. Esetemben polgárjogi ügyről volt szó, amit végül sikerült megegyezéssel lezárnunk” – mondja Xu, hozzátéve, a történtekért beperelte a helyi rendőrséget.

Forrás: Global Times, 2013. április 11.

***

A fenti cikket médiapartnerünk; a China Broadcast – CRI (China Radio International), magyar nyelvű honlapjáról vettük át. És mivel ez az oldal információink szerint 100%-ban a Kínai kormány ellenőrzése alatt áll, ezért úgy véljük, hogy a fenti kifejezetten nyílt hangú írásnak, – komoly politikai üzenete van.

Szabad Riport Tudósító Iroda

Dr. Lenhardt Balázs független országgyűlési képviselő közleménye

Budapest, 2013. április 12., péntek (OS) - Az EU csalás elleni hivatala vizsgálatot folytat Szegedi Csanáddal szemben! A héten levelet kaptam Eduardo Cano Romera-tól, az OLAF Nyomozási Igazgatóságának vezetőjétől a volt jobbikos politikussal kapcsolatos korábbi bejelentésem tárgyában. Romera úr tájékoztatott, hogy körültekintően megvizsgálták az általam november és március folyamán benyújtott adatokat az EP képviselői juttatásokkal kapcsolatos esetleges visszaélései kapcsán, és az információkat elégségesnek és megalapozottnak bizonyultak ahhoz, hogy a 1073/1999. Európai Bizottsági rendelet alapján megindítsák a nyomozást Szegedivel szemben.
Az ügy által érintett személyes adatokat a nyomozás érdekeire és a személyi jogokra tekintettel bizalmasan kell kezelnem. Korábban azonban már nyilvánosságot kapott a sajtóban - többek között -, hogy a hivatalosan Brüsszelbe akkreditált személyi asszisztense, akinek ezért ott van személyes munkavégzési kötelezettsége, a Péterfy Sándor utcai kórházban orvos. A jelek szerint Európában komolyabb következményekkel lehet számolni, ha politikus vét a szabályok, mint Magyarországon, ahol az ügyészség nyomozni sem volt hajlandó az Ambrus Zoltán felé tett megvesztegetési kísérlet kapcsán. De itthon is folyik eljárás a borsodi keresztapa ellen, a NAV arról tájékoztatott, hogy a bukott politikus feltűnő vagyongyarapodásával kapcsolatban adóellenőrzést végeznek! Reméljük, hogy a magyar közélet megtisztul és a bűnös elnyeri méltó büntetését!
Kiadó: dr. Lenhardt Balázs független országgyűlési képviselő
(MTI)

Ne hagyd, hogy a kisebbség döntsön helyetted!

2003. április 12.-én Magyarország brüsszeli pénzen népszavazást tartott hazánk európai uniós csatlakozásáról. Annak ellenére, hogy akkor már tíz éve voltunk az EU társult tagja, az évtizedes propaganda teljes kudarcnak volt tekinthető. Ugyanis Brüsszel tíz év alatt sem tudta elérni, hogy a magyar lakosság demokratikus többsége támogassa az uniós csatlakozást. A demokraták saját törvényeik szerint is csalással léptették be az országot a nyugati tömbbe, és ezzel bebetonozták Magyarország hanyatlását.

Miután a népszavazásra csak a választásra jogosultak 46%-a volt hajlandó elmenni, a részvételi arány elkendőzése mellett bejelentették, hogy a magyarok 83,65%-a támogatja hazánk európai uniós csatlakozását. Pedig - amint a részvétei arány és az elmúlt évtized valamennyi eseménye mutatja - nem Magyarországnak volt szüksége az Európai Unióra, hanem épp ellenkezőleg, az EU-nak volt szüksége Magyarországra. Nem érdekelt senkit az Európai Unió, ahogyan '97-ben a NATO-csatlakozás sem érdekelt senkit, minimális támogatottsága volt a kezdeményezésnek, mégis tagok lettünk. A Soros-pénzen nevelkedett demokraták közvetlen a NATO-csatlakozás megszavaztatása előtt írták át a népszavazási törvényt, mivel a közvélemény-kutatásokból már akkor egyértelműen látható volt, hogy hazánk nyugathoz sorolásához nem lenne meg a szükséges részvételi arány.

Később a módosított törvény szerint már 25%-nyi igen is elegendő volt az "érvényes" népszavazáshoz. Pontosan az a 25 százalék, amiről tudni lehet, hogy egyik szavazáson jobbra, másikon pedig balra szavaz. (Majd a harmadikon akármelyik kis pártra adja a voksát, nehogy két párt legyen a parlamentben.) Így állt elő az a tragikomikus helyzet, hogy egy katonai szövetség tagja vagyunk, de hadseregünk nincs, majd a nyugati politikai tömb tagja lettünk, de népképviselet nélkül.

Mi vezérelt minket a NATO-ba és az Európai Unióba?

A passzivitás. Egy évtizeddel ezelőtt, aki elhitte, hogy anyagilag jobban jár, az elment és igennel szavazott, aki nem hitte el, az pedig - leszámítva az elszánt keveseket - néhány "hőstetten", kukagyújtogatáson kívül nem csinált semmit. A nép "ellenállása" vakvágányra futott. A NATO-csatlakozás és EU-csatlakozással szembeni ellenállás felszámolására, mondhatni elegendő volt az egyre szaporodó falfirkák szabadságvesztéssel büntetése.

Igen, kijelenthetjük, hogy kilóra vették meg a magyar népet. A helyzet azóta sem javult, mert hiába az "euroszkepticizmus", az emberek még mindig ott tartanak, hogy a szavazólapon akarnak alternatívát. Hogy teljes legyen a paletta, mostanra már olyan pártra is lehet szavazni, amelyik unió-ellenes retorikát folytat. Fél év múlva, a 2014-es választások jelenthetnék az EU-tagság nagy próbáját, ehelyett ott tartunk, hogy egy újabb népszavazás gondolata fel sem merülhet, még az önmagukat EU-ellenesnek felmutató pártok közt sem. Nemhogy a 25%-nyi igen, de kétharmados részvételi arány mellett az abszolút többségű igen szavazat is meglenne az ország EU kilépéséről tartott népszavazáson, és ezt minden politikai erő nagyon jól tudja.

Ma egyetlen politikai pártnak sem érdeke, hogy az ország tényleges kilépjen az Európai Unióból. Aki egyszer bejut a parlamentbe, és az uniós pénzek közelébe kerül, annak nem érdeke. Ezeknek majd akkor lesz érdeke, amikor Brüsszelben, Washingtonban elfogy a pénz, és előáll valaki, aki többet fizetne a politikai bohóckodásukért.

A Magyar Nemzeti Arcvonal már az uniós csatlakozás előtt kinyilvánította, hogy nem kérünk az Európai Unióból, nem kérünk a NATO elnyomó gépezetéből, ahogy az unió pénzéből sem kérünk. A demokrata szervezetek köpönyege azóta számtalanszor fordult már. Mikor hol volt nagyobb lyuk a pénzeszsákon, egyszer Brüsszel felé, máskor Washington felé fordultak. Mi itt vagyunk és két évtizede ugyanazt képviseljük. Lehet az életünk nehéz, de nem adjuk fel, nem alkuszunk, nem adjuk el magunkat holmi anyagi javakért. Magyarországnak ki kell lépnie az Európai Unióból. Már a belépéskor is késő volt, de még mindig van esély az ország talpra állítására. Mindig van esély, és ez semmi máson nem múlik, minthogy hajlandók-e a tetterős magyar emberek összefogni és egy vezető iránymutatását követni. Vezető nélkül nincs jövő! Össze kell fognunk, mert nem hagyhatjuk, hogy a következő évtizedekről újra a kisebbség hozzon törvényeket!

Molnár István