Elhangzott a
Népesedés és társadalompolitika című tudományos konferencián 2010. április
9-én, Győrben. - 1. Részlet
Amikor a jelenlegi családmodell válságáról beszélünk, akkor elsősorban a
nukleáris család válságát értjük alatta, amely a globalizáció, az
individualizmus és a fogyasztói társadalom hatására fokozatosan veszít a
súlyából. Ez a folyamat a neoliberális gazdaság- és társadalompolitikával,
különösen a monetarizmussal és a liberális progresszív társadalompolitikával
van összefüggésben, amely az egoizmus és az agresszió elhatalmasodására, az
emberi ösztönök korlátlan kielégítésére, mindenféle társadalmi korlát
lebontására irányul. Ennek egy sor negatív következménye van a családszerkezet
alakulására, illetve a családformák pluralizálódására. Az Európai Unióban az
emberek 55%-a él nukleáris családban, de jelentősége egyre csökken. Ezzel
szemben nő az egyszülős családok, a szinglik, a házasságkötés nélküli
együttélési formákban élők, valamint a gyermektelen párok aránya. Ezek a
tendenciák azt jelzik, hogy a család szerkezetében lényeges változások mentek,
illetve mennek végbe.
A témával kapcsolatos előadás alapját az általam végzett alábbi kutatások
jelentik:
• Válságban van-e a jelenlegi családmodell? (2001)
• Az újraházasodás esélyei és a vegyes családok problémái (2001)
• A roma családok helyzete néhány közép- és nyugat-dunántúli településen
(2002)
• Nők a munka világában (2008)
A kutatás módszerei:
• gazdaság- és családstatisztika,
• esettanulmányok,
• mélyinterjúk,
• megfigyelések.
A fenti első három téma kutatási eredményei megjelentek a Globalizáció és
család című tanulmánykötetben, amelyet a Comenius Bt. adott ki Pécsett
2002-ben. A negyedik téma kutatási eredménye elektronikus formában jelent meg
2009-ben.
1. Demográfiai tendenciák és a családszerkezet változása az Európai Unióban
Az Európai Unióban a fő gond az, hogy a népesség csökken és (el)öregszik. Az
EUROSTAT felmérése szerint 2050-ig kb. 52 millióval csökkenhet a munkaképes
korú lakosság Európában, leginkább Németországban, Magyarországon,
Olaszországban és Lettországban.
Az ezredfordulón az EU lakossága felgyorsult öregedési folyamattal
szembesült, amely az alábbi trendekkel jellemezhető:
• A várható élettartam növekedése.
• Nő a nagyon idősek aránya: az előrejelzések azt mutatják, hogy a 80 év
felettiek száma a következő évtizedben 1/3-ával fog nőni. Az idősek legnagyobb
arányban Olaszországban, Spanyolországban és Németországban találhatók. Ezekben
az országokban arányuk 2010-ben előreláthatólag 30% körül lesz. Ezzel szemben
Írországban ugyanez az arányszám kb. 18% lesz.
• Kevesebb a 15 éven aluli: a 15 éven aluliak száma az utóbbi 30 évben
1/5-ével csökkent, ugyanakkor a népesség munkaképes korú része egyre idősebb.
• Csökkenő termékenység: az elmúlt 30 évben az átlagos születésszám
visszaesett ugyan, de országonként eltérő mértékben. Az 1960-as adatok szerint
a kontinensnek ezen a részén egy nő átlagosan 2,59 gyermeket szült, míg
1998-ban egy nőre átlagosan 1,45 gyermek jutott. Ugyanakkor jelentősek a
különbségek az északi és déli államok között. 1998-ban még mindig a leginkább
házasságpárti déli tagállamokban született a legkevesebb gyermeke egy anyának,
míg a legtermékenyebbek az ír anyák, valamint a házassági köteléktől ódzkodó
dán, finn, brit és svéd sorstársaik voltak.
Ezeknek a negatív népesedési tendenciáknak az alábbi gazdasági és szociális
következményei vannak, illetve lehetnek:
• Egyre kevesebb aktív korú embernek kell eltartania az egyre bővülő idős
népességet. Vagyis felborulhat a jelenlegi nyugdíjés egészségbiztosítási
rendszer, amelyet más alapelvek alapján kell újjá szervezni.
• Felerősödhet a szociális gazdaság által biztosított szolgáltatások iránti
igény. Mivel a 80 év feletti idős emberek szociális és egészségügyi ellátása
intézményes kereten belül sokba kerül, ezért a családok vagy maguk gondozzák az
idős embert, vagy szakembert fogadnak fel az idős ember ápolása/gondozása
céljából.
Ugyanakkor az elmúlt évben Európa több országában nőtt a gyermekszületések
száma. Ezen országok közé tartozik Franciaország, ahol 2008-ban a születési
arány 1,2%-kal nőtt az előző évhez képest, és ez a tendencia stabilan tartja
magát. A növekedést a szociális háló (családi adózás) is segíti, valamint az,
hogy a válság esetén a franciák olyan alapértékek felé fordulnak, mint a
család. Hasonló tendenciák mennek végbe Belgiumban, Olaszországban,
Nagy-Britanniában, Izlandon, Finnországban és Bulgáriában. Több országban ezt a
pozitív folyamatot a bevándorlás is elősegítette.
A 2008 szeptemberében a berlini Népesedési és Fejlődési Intézet gondozásában
megjelent kötet (Európa demográfiai jövője – miként változnak a régiók)
előrejelzése szerint Magyarországon 2030-ban már 9,5 millióan élnek majd, míg
2007-ben 10,6 milliós Belgium akkorra 11 millióssá nő. Ez alatt a 8,3 milliós
Ausztria 8,5 milliós lesz, a 9,1 milliós Svédország pedig 9,9 millióra duzzad.
Ez azt jelenti, hogy a fenti országok felismerték azt, hogy a gyermekek nagy
gazdasági erőforrást jelentenek a jövőre nézve, s ennek megfelelő
társadalompolitikát folytatnak. Megállapítható, hogy az Európai Unió népesedési
helyzetének alakulása mindenképpen hatással van és lesz a jövőben az Európai
Unió versenyképességére az Amerikai Egyesült Államokkal, Japánnal, Kínával és
Indiával szemben.
Az Európai Unió tagállamaiban a családszerkezet folyamatos átalakulása
figyelhető meg, ami házasságra, a családalapításra, illetve annak felbontására
vonatkozó magatartásminták megváltozásával hozható összefüggésbe. Eme
változások legfontosabb tényezői az alábbiak:
• Kevesebb és későbbi időpontban kötött házasság: a házasságkötések száma az
egész Európai Unión belül csökken. Míg 1970-ben 1000 lakosra 7,9 házasságkötés
jutott, addig e mutató értéke 1996-ban 5,1 volt. A 90-es években a legbőszebb
házasulók a portugálok voltak, s továbbra is a svédek kerülték ezt az eseményt.
Ugyanakkor a házasulók életkora egyre magasabb lesz.
• Gyakoribb a válás: a házasságok egyre kevésbé tartósak, a válások aránya
viszonylag magas. A házasságok átlagosan 30%-a végződik a bíróság előtt, a
legtöbb Nagy-Britanniában és a skandináv államokban, a legkevesebben még mindig
Olaszországban válnak. Ez utóbbi szoros összefüggésben van a tradicionális
értékrend továbbélésével. (A KSH 1999. évi adatai szerint Magyarországon 1000
házasságkötésre 571 válás, 2007. évben pedig 610 válás jutott.)
• Nő a gyermeküket, gyermekeiket egyedül nevelők száma: 1998-ban az Európai
Unió lakosságának 7% élt ebben a családformában. Érdekes, hogy ez az arány
Svédországban a legalacsonyabb, viszont Nagy-Britanniában, Finnországban és
Írországban a legmagasabb. Az esetek 90%-ában az édesanya nevelte a gyereket.
• Nő az élettársi kapcsolatok száma: az élettársi kapcsolatok az északi
államokban széles körben elterjedt, és a párok egynegyedét érinti – leginkább a
fiataloknál gyakori. Jóllehet a házasságon kívüli együttélés a déli
tagállamokban is terjed, számuk még nem túl jelentős.
• Több a házasságon kívül született gyermek: az EU-ban minden negyedik
gyermek házasságon kívül születik, de nagy különbségek vannak az északi és a
déli tagállamok között. 1998. évi adatok szerint a házasságon kívüli szülések
Izlandon a legelterjedtebbek, ahol a gyermekek 2/3-a így jön világra. Ugyancsak
magas az arány Svédországban, Norvégiában és Dániában. A másik végletet
képviseli Görögország, Svájc és Olaszország.
• A nukleáris családmodell még meghatározó, de jelentősége folyamatosan
csökken. Az EU-államokban az egy párból és gyermekből álló család a
leggyakoribb háztartástípus. Az emberek 55%-a él ilyen háztartásban. Ezzel
szemben nő a gyermektelen párok aránya (19-20%).
• Egyre ritkábbak a kibővített háztartások. A nukleáris családból és még egy
vagy több családtagból (például nagyszülőből) álló háztartások száma
fokozatosan csökken. Ennek ellenére az ilyen háztartások még ma is nagyon
fontosak a déli tagállamokban.
A leghagyományosabb családmintákat és háztartástípusokat a déli
tagországokban és Írországban találjuk. Ezekben az államokban kevesebb a válás,
és ritkább az élettársi kapcsolatok száma. Ezekben az országokban az európai
átlag felett van a háztartások átlagos nagysága (3,1-3,4 fő háztartásonként).
Ide tartozik az is, hogy a gyermektelen párok és a gyermekeiket egyedül nevelő
szülők aránya alacsony.
Az északi tagállamokban ezzel szemben elmozdulás tapasztalható az új típusú,
kisebb háztartások irányába. Ezekben az országokban magas az egyszemélyes
háztartások aránya (29 és 31% között), míg a négy vagy több személyből álló
háztartások az összes háztartásnak mindössze 20%-át alkotják. A háztartásokban
bekövetkező változások a válások magas számára vezethetők vissza. Ennek
eredményeképpen nagy a gyermekeiket egyedül nevelő szülők, illetve az ilyen
családtagokból álló háztartások jelentősége. Nagyon gyakori az élettársi
kapcsolatok száma, és nagyjából minden második gyermek születik házasságon
kívül.
Az Európai Unió (EU) statisztikái két tendenciát jeleznek meglehetősen
egyértelműen. Az egyik, hogy a gazdasági fejlődés, illetve a fejlettség
magasabb szintje nem kedvez a szűk jogi értelemben vett házassági
kapcsolatoknak. Ennek jelei megmutatkoznak az EU gazdagabb északi és relatíve
szegényebb déli országainak adatai öszszevetésekor.
A másik érzékelhető tendencia viszont az, hogy a
házasság intézményének népszerűtlenné válása nem feltétlenül jár együtt a
születésszám azonos mértékű csökkenésével.
Hírfigyelő Szolgálat