2010. április 9., péntek

A jelenlegi családmodell válsága és a társadalompolitika - Konferencia-anyag

Elhangzott a Népesedés és társadalompolitika című tudományos konferencián 2010. április 9-én, Győrben.  - 1. Részlet
Amikor a jelenlegi családmodell válságáról beszélünk, akkor elsősorban a nukleáris család válságát értjük alatta, amely a globalizáció, az individualizmus és a fogyasztói társadalom hatására fokozatosan veszít a súlyából. Ez a folyamat a neoliberális gazdaság- és társadalompolitikával, különösen a monetarizmussal és a liberális progresszív társadalompolitikával van összefüggésben, amely az egoizmus és az agresszió elhatalmasodására, az emberi ösztönök korlátlan kielégítésére, mindenféle társadalmi korlát lebontására irányul. Ennek egy sor negatív következménye van a családszerkezet alakulására, illetve a családformák pluralizálódására. Az Európai Unióban az emberek 55%-a él nukleáris családban, de jelentősége egyre csökken. Ezzel szemben nő az egyszülős családok, a szinglik, a házasságkötés nélküli együttélési formákban élők, valamint a gyermektelen párok aránya. Ezek a tendenciák azt jelzik, hogy a család szerkezetében lényeges változások mentek, illetve mennek végbe.
A témával kapcsolatos előadás alapját az általam végzett alábbi kutatások jelentik:
• Válságban van-e a jelenlegi családmodell? (2001)
• Az újraházasodás esélyei és a vegyes családok problémái (2001)
• A roma családok helyzete néhány közép- és nyugat-dunántúli településen (2002)
• Nők a munka világában (2008)
A kutatás módszerei:
• gazdaság- és családstatisztika,
• esettanulmányok,
• mélyinterjúk,
• megfigyelések.
A fenti első három téma kutatási eredményei megjelentek a Globalizáció és család című tanulmánykötetben, amelyet a Comenius Bt. adott ki Pécsett 2002-ben. A negyedik téma kutatási eredménye elektronikus formában jelent meg 2009-ben.

1. Demográfiai tendenciák és a családszerkezet változása az Európai Unióban

Az Európai Unióban a fő gond az, hogy a népesség csökken és (el)öregszik. Az EUROSTAT felmérése szerint 2050-ig kb. 52 millióval csökkenhet a munkaképes korú lakosság Európában, leginkább Németországban, Magyarországon, Olaszországban és Lettországban.
Az ezredfordulón az EU lakossága felgyorsult öregedési folyamattal szembesült, amely az alábbi trendekkel jellemezhető:
• A várható élettartam növekedése.
• Nő a nagyon idősek aránya: az előrejelzések azt mutatják, hogy a 80 év felettiek száma a következő évtizedben 1/3-ával fog nőni. Az idősek legnagyobb arányban Olaszországban, Spanyolországban és Németországban találhatók. Ezekben az országokban arányuk 2010-ben előreláthatólag 30% körül lesz. Ezzel szemben Írországban ugyanez az arányszám kb. 18% lesz.
• Kevesebb a 15 éven aluli: a 15 éven aluliak száma az utóbbi 30 évben 1/5-ével csökkent, ugyanakkor a népesség munkaképes korú része egyre idősebb.
• Csökkenő termékenység: az elmúlt 30 évben az átlagos születésszám visszaesett ugyan, de országonként eltérő mértékben. Az 1960-as adatok szerint a kontinensnek ezen a részén egy nő átlagosan 2,59 gyermeket szült, míg 1998-ban egy nőre átlagosan 1,45 gyermek jutott. Ugyanakkor jelentősek a különbségek az északi és déli államok között. 1998-ban még mindig a leginkább házasságpárti déli tagállamokban született a legkevesebb gyermeke egy anyának, míg a legtermékenyebbek az ír anyák, valamint a házassági köteléktől ódzkodó dán, finn, brit és svéd sorstársaik voltak.
Ezeknek a negatív népesedési tendenciáknak az alábbi gazdasági és szociális következményei vannak, illetve lehetnek:
• Egyre kevesebb aktív korú embernek kell eltartania az egyre bővülő idős népességet. Vagyis felborulhat a jelenlegi nyugdíjés egészségbiztosítási rendszer, amelyet más alapelvek alapján kell újjá szervezni.
• Felerősödhet a szociális gazdaság által biztosított szolgáltatások iránti igény. Mivel a 80 év feletti idős emberek szociális és egészségügyi ellátása intézményes kereten belül sokba kerül, ezért a családok vagy maguk gondozzák az idős embert, vagy szakembert fogadnak fel az idős ember ápolása/gondozása céljából.
Ugyanakkor az elmúlt évben Európa több országában nőtt a gyermekszületések száma. Ezen országok közé tartozik Franciaország, ahol 2008-ban a születési arány 1,2%-kal nőtt az előző évhez képest, és ez a tendencia stabilan tartja magát. A növekedést a szociális háló (családi adózás) is segíti, valamint az, hogy a válság esetén a franciák olyan alapértékek felé fordulnak, mint a család. Hasonló tendenciák mennek végbe Belgiumban, Olaszországban, Nagy-Britanniában, Izlandon, Finnországban és Bulgáriában. Több országban ezt a pozitív folyamatot a bevándorlás is elősegítette.
A 2008 szeptemberében a berlini Népesedési és Fejlődési Intézet gondozásában megjelent kötet (Európa demográfiai jövője – miként változnak a régiók) előrejelzése szerint Magyarországon 2030-ban már 9,5 millióan élnek majd, míg 2007-ben 10,6 milliós Belgium akkorra 11 millióssá nő. Ez alatt a 8,3 milliós Ausztria 8,5 milliós lesz, a 9,1 milliós Svédország pedig 9,9 millióra duzzad.
Ez azt jelenti, hogy a fenti országok felismerték azt, hogy a gyermekek nagy gazdasági erőforrást jelentenek a jövőre nézve, s ennek megfelelő társadalompolitikát folytatnak. Megállapítható, hogy az Európai Unió népesedési helyzetének alakulása mindenképpen hatással van és lesz a jövőben az Európai Unió versenyképességére az Amerikai Egyesült Államokkal, Japánnal, Kínával és Indiával szemben.
Az Európai Unió tagállamaiban a családszerkezet folyamatos átalakulása figyelhető meg, ami házasságra, a családalapításra, illetve annak felbontására vonatkozó magatartásminták megváltozásával hozható összefüggésbe. Eme változások legfontosabb tényezői az alábbiak:
• Kevesebb és későbbi időpontban kötött házasság: a házasságkötések száma az egész Európai Unión belül csökken. Míg 1970-ben 1000 lakosra 7,9 házasságkötés jutott, addig e mutató értéke 1996-ban 5,1 volt. A 90-es években a legbőszebb házasulók a portugálok voltak, s továbbra is a svédek kerülték ezt az eseményt. Ugyanakkor a házasulók életkora egyre magasabb lesz.
• Gyakoribb a válás: a házasságok egyre kevésbé tartósak, a válások aránya viszonylag magas. A házasságok átlagosan 30%-a végződik a bíróság előtt, a legtöbb Nagy-Britanniában és a skandináv államokban, a legkevesebben még mindig Olaszországban válnak. Ez utóbbi szoros összefüggésben van a tradicionális értékrend továbbélésével. (A KSH 1999. évi adatai szerint Magyarországon 1000 házasságkötésre 571 válás, 2007. évben pedig 610 válás jutott.)
• Nő a gyermeküket, gyermekeiket egyedül nevelők száma: 1998-ban az Európai Unió lakosságának 7% élt ebben a családformában. Érdekes, hogy ez az arány Svédországban a legalacsonyabb, viszont Nagy-Britanniában, Finnországban és Írországban a legmagasabb. Az esetek 90%-ában az édesanya nevelte a gyereket.
• Nő az élettársi kapcsolatok száma: az élettársi kapcsolatok az északi államokban széles körben elterjedt, és a párok egynegyedét érinti – leginkább a fiataloknál gyakori. Jóllehet a házasságon kívüli együttélés a déli tagállamokban is terjed, számuk még nem túl jelentős.
• Több a házasságon kívül született gyermek: az EU-ban minden negyedik gyermek házasságon kívül születik, de nagy különbségek vannak az északi és a déli tagállamok között. 1998. évi adatok szerint a házasságon kívüli szülések Izlandon a legelterjedtebbek, ahol a gyermekek 2/3-a így jön világra. Ugyancsak magas az arány Svédországban, Norvégiában és Dániában. A másik végletet képviseli Görögország, Svájc és Olaszország.
• A nukleáris családmodell még meghatározó, de jelentősége folyamatosan csökken. Az EU-államokban az egy párból és gyermekből álló család a leggyakoribb háztartástípus. Az emberek 55%-a él ilyen háztartásban. Ezzel szemben nő a gyermektelen párok aránya (19-20%).
• Egyre ritkábbak a kibővített háztartások. A nukleáris családból és még egy vagy több családtagból (például nagyszülőből) álló háztartások száma fokozatosan csökken. Ennek ellenére az ilyen háztartások még ma is nagyon fontosak a déli tagállamokban.
A leghagyományosabb családmintákat és háztartástípusokat a déli tagországokban és Írországban találjuk. Ezekben az államokban kevesebb a válás, és ritkább az élettársi kapcsolatok száma. Ezekben az országokban az európai átlag felett van a háztartások átlagos nagysága (3,1-3,4 fő háztartásonként). Ide tartozik az is, hogy a gyermektelen párok és a gyermekeiket egyedül nevelő szülők aránya alacsony.
Az északi tagállamokban ezzel szemben elmozdulás tapasztalható az új típusú, kisebb háztartások irányába. Ezekben az országokban magas az egyszemélyes háztartások aránya (29 és 31% között), míg a négy vagy több személyből álló háztartások az összes háztartásnak mindössze 20%-át alkotják. A háztartásokban bekövetkező változások a válások magas számára vezethetők vissza. Ennek eredményeképpen nagy a gyermekeiket egyedül nevelő szülők, illetve az ilyen családtagokból álló háztartások jelentősége. Nagyon gyakori az élettársi kapcsolatok száma, és nagyjából minden második gyermek születik házasságon kívül.
Az Európai Unió (EU) statisztikái két tendenciát jeleznek meglehetősen egyértelműen. Az egyik, hogy a gazdasági fejlődés, illetve a fejlettség magasabb szintje nem kedvez a szűk jogi értelemben vett házassági kapcsolatoknak. Ennek jelei megmutatkoznak az EU gazdagabb északi és relatíve szegényebb déli országainak adatai öszszevetésekor.
A másik érzékelhető tendencia viszont az, hogy a házasság intézményének népszerűtlenné válása nem feltétlenül jár együtt a születésszám azonos mértékű csökkenésével.

Hírfigyelő Szolgálat