2009. szeptember 5., szombat

Peking tesztelése?


A dalai láma Tajvanon

Pontosan kiszámítható volt, hogy a dalai láma tajvani látogatása milyen reakciókat vált majd ki Pekingből, elvégre a tibeti vallási - és nem kevésbé politikai - vezető, amióta csak elhagyta hazáját az 1959-es ottani kommunistaellenes felkelést követően, Kína heves rosszallásával találkozik, valahányszor külföldi korútra indul. Tajvani látogatásai pedig még provokatívabbaknak számít, elvégre a szigetet Peking saját területének tekinti - írja az Asia Times által megjelentetett elemzésében Cindy Sui.
Nem kétséges a vizit üzenete, de nehéz volt azt politikainak tekinteni, amikor a dél-tajvani város, Kaohsiung stadionjában húszezren imádkoztak és énekeltek együtt a főpappal a buddhista szertartás keretében - állapítja meg a szerző. Ez az aktus - ha mindenáron politikát akarunk benne keresni - sokkal inkább belpolitikainak tekinthető, semmint Peking ellen irányuló gesztusnak. A dalai lámát az ellenzéki Demokratikus Progresszió Pártjának helyi notabilitásai hívták meg - ez a párt nyerte meg a helyhatósági választásokat a városban -, és a szertartás sokkal inkább a kormányzó Kuomintag Párt viselt dolgaival kapcsolatos bírálatnak számított, elvégre a látogatás színhelyét érintette legdrámaiabban a Morakot tájfun, melynek 600 halálos áldozata volt, további százat pedig eltűntnek nyilvánítottak. A katasztrófa utáni helyzet rossz kezelése azóta is erős kormányellenes kritikákat vált ki az egész lakosság körében.
Mindezt egybevetve - állapítja meg az elemzés - Ma Ying-jeou (Ma Jing-zsou) államfő mégis komoly kockázatokat vállalt azzal, hogy engedélyezte a tibeti vezető látogatását. Peking és Tajpej viszonya példamutató fejlődést ért el az utóbbi időben; megszűntek a kölcsönös vádaskodások, a katonai fenyegetés végképp lekerült a napirendről, ezzel szemben 1949 óta megindult a közvetlen turistaforgalom a két ország között, közvetlen repülőjáratok működnek, amire eddig még sosem volt példa.
Ám az, hogy Peking egy formális rosszalló nyilatkozatot, egy banki delegációs vizit, valamint egy sporteseményen való részvétel lemondását leszámítva, most érdemben nem kardoskodott a dalai láma azonnali kiutasítása mellett, és azt meg végképp kerülni igyekezett, hogy a látogatásért Ma elnököt okolja, mégis érthető. Szakértők úgy értékelik ezt, hogy Kína nem is tehetett egyebet, elvégre, ha most kritikával illeti a - Pekinggel kifejezetten szívélyes viszonyra törekvő - kormányzó Kuomintag Pártot, illetve a kormányzati elitet, ezzel azt kockáztatja, hogy annak ingatag politikai pozíciói végképp tarthatatlanná válnak. A szerző e tekintetben ismét emlékeztet azokra a hibákra, melyeket a vezetés a tájfunt kapcsán elkövetett, és amely nagyon aláásta népszerűségét. Minden komoly kritika a Demokratikus Progresszió Pártjának helyzetét erősítené, mely épp Pekinggel szemben pozícionálja magát a belpolitikában, illetve azokat a választói elvárásokat igyekszik visszaigazolni, melyek Tajvant független, szabad és demokratikus államként akarják látni.
Igaz, mindenki betartotta a játékszabályokat és igyekezett visszafogottan viselkedni. A dalai láma lemondta az egyetlen, előre eltervezett sajtótájékoztatóját, ahol akár politikai jellegű kérdéseket is feltehettek volna neki. Ma elnök pedig gyorsan Pekingbe küldte egyik tanácsadóját, hogy az adjon magyarázatot a tibeti vezető beutazásának engedélyezése ügyében. Arról nem is beszélve, hogy a kormánykörök egyetlen politikusa sem találkozott a főpappal, nem is beszélve Ma elnökről. A szerző ugyanakkor emlékeztet rá, a dalai láma előző két, tajvani vizitje során maguk az elnökök is fogadták őt, 1997-ben Lee Teng-hui (Li Teng-hui), 2001-ben pedig Chen Shui-bian (Csen Sui-pian).
Mindazonáltal a diplomatikus hivatalos magatartás  s a dalai láma diplomáciai érzéke és tapintata sem rejtheti véka alá a tajvani társadalom mély megosztottságát a problémával kapcsolatban. Elég volt megfigyelni - jegyzi meg az elemzés -, milyen őserővel tört fel a látogatás során az egyszerű polgárok vágya egy olyan ember iránt, aki a legfelsőbb spiritualitást volt képes velük megosztani. Mindez érthető a tájfun által olyannyira sújtott vidékek lakosai körében, számukra a dalai láma azt a lelki békét és szolidaritást tudta elhozni, melyet a kormányzat képtelen volt biztosítani. Ám őt Tajpejben, a fővárosban is épp oly lelkes tömeg várta és éljenezte, mint délen. Mindezek mellett eltörpültek azok az apróbb incidensek, melyek során vagy kéttucatnyian nemtetszésüket fejezték ki a vizit miatt.

http://www.atimes.com/atimes/China/KI05Ad02.html