2009. november 17., kedd

Kadarkúti Hétfői üzenetek - 49- Szűzanya: Krisztust nem feledjük

2009.november 16. ,Szűzanya: Krisztust nem feledjük
Én: Édes Jézusom szeretlek! Tégy engem békéd eszközévé! Mennyei Édesanyánk, nagy örömmel várjuk újra kedves szavaidat Jézus Urunkról, hiszen olyan bensőségesen tudsz Róla szólni.
Szentlélek Istenem segíts, hogy akadály nélkül tudjam közvetíteni Szűzanyánk tanítását.
Szűzanya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok égi Édesanyátok és Éva hangján szólok hozzátok. Ma azzal fogom bizonyítani, hogy Krisztus nemcsak ember, hanem Isten, hogy Őt nem lehet elfelejteni.
Egy életből merített példával kezdem. Vasárnap délelőtt van, és kint a kocsma előtt, asztalnál napernyő alatt ül két férfi. Nem alkoholisták, csak kólát, kávét fogyasztanak és hosszú beszélgetésben vannak. Arra jön egy harmadik és meghívják az asztalukhoz. Hát te hol voltál?- kérdezik.
  • - Templomban, szentmisén.
  • - Mi már elhagytuk ezeket az elavult szokásokat. Te is jobban tennéd, ha helyette kocsmába járnál. És mondd, miről beszélt nektek a pap?
  • - Arról, hogy kicsoda Jézus.
  • - Látod, haver, ilyesmivel tömik a fejeteket. Hát nincs fontosabb kérdés ennél ebben a mai nehéz világban? Inkább arról beszélne a plébános úr, hogy hol találjak munkahelyet. Már legalább 20 helyen próbálkoztam, de mindenhol elutasítottak. Arról prédikáljon, hogy miből etessem, ruházzam, tanítassam a gyermekeimet! Igen. Ezek égető kérdések, de hogy ki volt Jézus? Ez már igazán nem érdekli a ma emberét.
Próbálta az Én hívő gyermekem bizonyítgatni az igazát, de a másik kettő csak a saját problémáit hajtogatta. Sajnos nem elképzelt eset ez, hanem szomorú valóság. Százezrek, milliók gondolkoznak ma így, hogy csak kenyérből él az ember, és nem Isten igéjével is. Nincs ima, nincs vasárnapi pihenés, misehallgatás, szentségek felvétele... nincs semmi más, csak földre horgadt fej, munkába tört hátgerinc, kegyetlen hajsza a pénz után. És mégis, drága Gyermekeim, azt mondom legfontosabb kérdés, ki volt Jézus Krisztus. Fontos a megélhetés, a munkahely, az egészség, de százszorta fontosabb, hogy rendíthetetlen erős hitetek legyen abban a Jézus Krisztusban, akinek isteni arcáról már két évezred óta sugárzik a földi nehézségekhez szükséges bíztatás, erő és segítség. Tehát igenis foglalkozni kell azzal a lényeges kérdéssel, hogy ki volt Jézus Krisztus: Isten és ember egy személyben. Ezt 2 meggyőző tényező támasztja alá: 1.) Krisztust nem tudjátok elfeledni. 2.) Ő az örökkévalóság halhatatlan Királya.
1.)A felejtésre szeretnék egy természeti példát mondani nektek. A tó vizébe dobtok egy követ. A nyugodt víztükör, ahova beleloccsant a kő, ott gyűrűzni kezd. A kicsi kő kis gyűrűket vet, a nagy kő nagy hullámgyűrűket, azután nyomtalanul lesüllyed a tó vizébe. Minden egyes ember ilyen vízbedobott kő a történelem tükrén. Az emberek legnagyobb része csak pici kő a történelem hatalmas tengerén, alig-alig fodrozik tőle a víz. Vannak azonban nagy emberek, történelmi nagyságok, hősök, uralkodók, művészek, tudósok, akiknek működése nyomán hatalmas felületen gyűrűzött a történelem tükre. De akár nagyok, akár kicsik, a sorsa minden embernek ugyanaz: elsüllyed, meghal, elfelejtődik. Ez a sorsa a jónak és ez a gonosznak. Voltak hatalmas királyok, cárok, császárok, akik előtt népek hajlongtak hódolattal - ki tud ma róluk? Voltak csupa szív, csupa részvét emberek, akikről temetésükkor azt mondták, hogy jóságuk emléke örökké élni fog - s ma már nevüket se tudják. És voltak tömeggyilkos zsarnokok, mint Néró, Hitler és Sztálin, de mindegy, ők is lemerültek a történelem tengerének mélyére, elnyelte őket a feledés. Gondoljatok a családi arcképekre. A gyermekek még ott hagyják a falon szüleik esküvői képét, de ha a szülők már nem élnek, az unokák és dédunokák már nem nézegetik, felviszik a padlásra.
A feledés emberi törvénye alól csak egyetlen kivétel van: Jézus Krisztus. Őt nem lehet elfelejteni. Jézust ma is szeretik oly nagy szeretettel és ma is gyűlölik oly gyűlölettel, hogy az érthetetlen lenne, ha Ő csak egy ember lenne. Miről szól a Karácsony? Arról, hogy Krisztus megszületett. Sem előtte sem utána egyetlen ember születése sem keltett ilyen feltűnést. Még a királyok, császárok gyermekeinek születése sem. Mert legyen bár az a csecsemő a leghatalmasabb uralkodó gyermeke is - ugyan mit jelenthet ő az egész emberiségnek és a jövő századok és ezredek embereinek? Csak Krisztus születésnapját ünnepli meg a világ. Az igaz, hogy mindnyájan megünnepeljük szeretteink születésnapját, de csak addig, míg élnek. Ki ünnepli egy halott születésnapját? De született egy gyermek egy elhagyott istállóban, csak mindössze 33 évet élt itt a földön 2000 éve, mégis minden évben megünneplik a születésnapját. Sőt születése napjától kezdődi az emberiség időszámítása.
De Jézusnak nemcsak emlékét ünnepelitek, hanem Ő ma is él, itt van köztetek. Hogy hol született nagyapátok, azt már nem tudjátok. Hogy mit csinált 12 éves korában, azt sem tudjátok, hogy mik voltak nagyanyátok utolsós szavai a halálos ágyán már elfelejtettétek, pedig csak 40-60 évvel ezelőtt történt. De hogy több mint 2000 éve hol született Jézus, mit csinált 12 éves korában a jeruzsálemi templomban, mik voltak a keresztfán utolsó szavai, azt ma is tudjátok. Ma 100 milliók imádkoznak hozzá és nyernek tőle erőt az élet nehézségeihez, vannak, akik vértanúhalált vállalnak érte. Csak azért szeretik ilyen nagyon, mert Ő nemcsak ember, hanem Isten is volt. És ti kicsi Engesztelő Gyermekeim, vajon összejönnétek-e minden héten engesztelni, dicsőíteni és imádni Jézust, ha csak egy ember lenne? Lángra lobbanna-e szívetek neve hallatára, ha csak ember volna? Ha csak ember volna, lehetetlen lenne megérteni, hogy így szeretik. De ugyanakkor még többen vannak, akik gyűlölik. Születése óta mindig voltak ellenségei és ma is vannak. Ez a gyűlölet is bizonyítja, hogy Isten fia. Nem a történelem nagy gonoszait gyűlölik, milliók kínzóit és gyilkosait, hanem Jézust, aki bűntelen, alázatos és szelíd volt. Nem a sokezer kivégzett keresztény vértanút gyűlölik, nem a többi sok száz keresztre feszítettet, hanem kifejezetten Őt. Különben is egy embert csak addig szoktak gyűlölni, míg él. Jézust milyen régen megölték már, mégis gyűlölik, mert valahol legbelül, a szívük mélyén érzik, hogy ő több mint egy ember és most is él.
Drága Gyermekeim! Most az idők végén, mikor színre lép majd az Antikrisztus, akkora, Jézus-gyűlöletet fogtok látni, amekkora eddig még sosem volt. Még a nevét sem szabad kiejteni, a kereszt jelét sem szabad majd nyakatokba tenni, vagy lakásotok falán tartani. Természetes lenne-e ez a gyűlölet az Antikrisztus és szolgái részéről, ha Jézus csak egy ember lenne?
Hány híres embert ismer a történelem, akik zsarnoki terveikért vértengert ontottak, s akiket 100 ezrek átka kísért sírjukba - de ki haragszik még mindig rájuk? Hány melegszívű, nagy ember halálakor könnyeztek már ezrek és ezrek, de ki ejt könnyet még ma is értük? Viszont az én Szent Fiamra ma is sokan haragszanak és ma is sokan éreznek együtt szenvedésével és halálával, mert Ő Istenember volt, 2.)az örökkévalóság halhatatlan királya. Igen, a halhatatlanság királya, de nem úgy, hogy nevének holt emlékét őrzitek, hanem úgy, hogy Belőle ma is az éltető kegyelmek kimeríthetetlen forrása fakad.
Édes Kicsinyeim! Ti, akik a Szentírásból és a tanításainkból már halljátok az Ő öntudatos szavait, ismeritek csodás tetteit és emberfeletti egyéniségét, ti, akik már éreztétek saját gyengeségeiteket, tapasztaltátok az Ő végtelen irgalmát és szeretetét, ti már diadalmas és szilárd hitvallással mondjátok Péter apostollal együtt: „Te vagy Krisztus, az Isten Fia!"
Megáldalak titeket a rendíthetetlen hit kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.