2012. február 29., szerda

Kadarkúti Égi Üzenetek 138. Szűzanya: Lélekmentés

2012.02.28   ÉGI ÜZENETEK                Szűzanya: Lélekmentés
Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Nagy-nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Ma nem olyan jellegű tanítás lesz, mint ami máskor szokott lenni, ma lélekmentésre szólítalak benneteket. Nyújtom a karomat, fogjátok meg, és már is indulunk a képzelet szárnyán. Budapesten vagyunk, a Margit-híd előtt, ott elől áll egy fiatalember a hídnak dőlve. Nagyon összetörtnek tűnik, nézi a zajló jégtáblákat, öngyilkosságon gondolkozik. Mellette baloldalon van egy fekete ruhás ember, fekete, kalap, kabát, kesztyű, aki nem más, mint a Sátán. A másik oldalon az Úr Jézus áll, fehér ruhában. Ez a fiú szerelmi bánatában akar öngyilkos lenni, úgy érzi, hogy ebből már nincs kiút.
A balról álló fekete ruhás sugallatára így gondolkodott: -Annyira fájdalmas a helyzetem, nincs kiút, beleugrok a Dunába, azután nem lesz bánat, szenvedés. Igaz, hogy gyerekkoromban a pap bácsitól azt hallottam, hogy az öngyilkosok nagy része elkárhozik. Na de hát egy gyereknek mindent be lehet magyarázni, most már tudom, hogy nincs pokol, nincs Sátán.
Jézus sugallatára ez jutott eszébe: -Az interneten olvastam egy ember élményét a pokolról, borzalmas élmény volt.
Majd ismét a Sátántól jöttek a gondolatok: -Az interneten minden butaság megjelenik, nem kell mindent elhinni. Nincs pokol, nincs Sátán, nincs Mennyország, nincs Isten. Felmászott a korlátra és csak a talpával kapaszkodott. Ahogy ott fenn egész testében remeget, és inogott, az Úr Jézus ránk nézett, engesztelőkre, és így szólt: -Gyermekeim lélekmentésre jöttünk, kérlek benneteket, mondjátok utánam a következő imát:
Drága Jézusom, jóságos irgalmas Megváltóm! Segíts ennek a szegény, szerencsétlen fiúnak, mert egészen meghasonlott önmagában. Keltsd fel a lelkiismeretét, indíts benne mély bűnbánatot, juttasd eszébe egész bűnös életét, önts bele reményt, hogy minden helyzetből, és ebből is van kiút. Amen. És most az Úr Jézus folytatja: - Nézzétek, Gyermekeim! Az imáitok hatására lemászik a korlátról, felemeli a fejét, és így szól a Mennyei Atyához: -Ó, drága Istenem, majdnem eldobtam az életemet. Pokolra kerültem volna, most már hiszem, hogy van pokol. Drága Istenem, segíts nekem, tele vagyok bűnnel, három rossz kapcsolatom volt, mindegyik bűnös, ez az utolsó is. Valami történt, odafönn, ahogy álltam a korláton, mintha valami megérintett volna. és most Én, Szűzanyátok szólok hozzátok: - Gyermekeim, nézzétek mi történik, az Úr Jézus megengedi, hogy lássa ez a fiú. Ott áll vele szemben ragyogó dicsőségében. A fiú nézi meglepetten, és térdre rogy: -Jézusom, Te vagy? Éppen ilyen voltál a gyermek imakönyvben lévő képeken. Meg tudsz nekem bocsátani Uram, hiszen nyomorult bűnös vagyok. Jézus így válaszolt: - Hogy, ne tudnék megbocsátani, hiszen éppen az ilyen bűnösökért jöttem, mint amilyen te vagy. Most különösen, amikor látom a könnyeidet hullani az őszinte bűnbánattól. Lehajolok hozzád, megfogom a kezed és felállítalak, belenyúlok a keblembe, és kiveszem az Én töviskoszorúval átfont, lándzsával átdöfött piros, élő dobogó szívemet. És kiveszem a te kicsi foltos szívedet is, és a szívedet belehelyezem az Én szívem sebébe, vérem tavában megfürdetem, megtisztítom, kiveszem a szívedet, nézd milyen ragyogóan tiszta lett, visszateszem a kebledbe. Az Én szívemet is a helyére teszem. Három dolog tisztított meg téged, az Én Vérem, a te mély bűnbánatod, és az Én engesztelő gyermekeim imái, akik most itt vannak. A fiú így szólt: -Ó, Uram köszönöm, hogy megtisztítottál, és köszönöm nektek Engesztelő testvéreim, hogy imádkoztatok értem.
Jézus odafordult hozzá, a szívéhez szorította, homlokon csókolta és így szólt: -Drága Fiam, holnap reggel keress fel egy papot, és végezd el a szentgyónásodat és a szentáldozást.
Most újra Én szólok, Édesanyátok: - Gondoljatok arra a sok meghasonlott, elkeseredett emberre, akik öngyilkosok akarnak lenni a világban. Van, aki azért akar öngyilkos lenni, mert nincs munkája, nem tudja a családját eltartani, van aki teljesen eladósodott, van aki szerelmi bánatában akarja megölni magát. Egyesek olyan gyengék, nincs hitük, reményük. Ezért kérlek benneteket, hogy a mai Öt Szent Seb rózsafüzért imádkozzátok el azokért, akik öngyilkosságot akarnak elkövetni. Lehet, hogy éppen ezekben a percekben készülnek rá.
Megáldalak benneteket a felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Szentpéterváron bünthethetővé tették a ferde hajlamok népszerűsítését

A szentpétervári városi törvényhozó testület elfogadott egy törvényt, ami bünteti a homoszexualitás fiatalok közötti terjesztésének anyagi támogatását, vagy a pedofília terjedésének elősegítését. A törvény 5000 rubel büntetést is kiszabhat egyéneknek, 50000-et pedig jogi személyeknek, ha népszerűsítik a degenerált viselkedést (homokosok, transzneműek, egyéb társadalomromboló jelenségek).
Az 50 törvényhozóból 29 szavazott igennel, 5 nemmel. Reméljük, hogy a görög gyakorlatnak megfelelően, aki nemmel szavazott, az a közeljövőben a megfelelő módon büntetve lesz. Az új törvény erre már meg is adja a megfelelő kereteket, mivel épeszű, egészséges gondolkodású ember nem emelheti fel a szavát egy ilyen törvény ellen - az ellenkezők nagy valószínűséggel saját magukat érezték veszélyeztetve.
A törvény mintájára hasonló tervezeteket fogadtak el dél Asztrahánban, Ryazanban és a Kosztroma területen. A törvények természetesen a buzifelvonulásokra is vonatkoznak mint a fiatalság megrontására alkalmas propagandatevékenységre.
Nagyon jó stratégia ez (először az anyagi támogatás tiltása), mert egy ilyen törvény ellen főleg azok fognak hangoskodni, akik anyagilag támogatják a degeneráltság terjesztését, vagyis nyugati pénzből aknamunkát folytatnak az orosz társadalom megújulásának és erkölcsiségének züllesztésére.
A törvény sikeresen kiugrasztotta a nyulat a bokorból, Szentpéterváron több jogvédő szervezet is hangos tiltakozásba kezdett, mondván, hogy a törvény "csak elvonja a figyelmet valós gazdasági és társadalmi gondokról". Egyébként a ferde hajlamok Jelcin óta nem büntethetőek, és a most hangoskodó jogvédő szervezetek is az IMF működésének köszönhetően lettek elültetve az országban. Ezek lesznek az elsők, amiken a törvény alkalmazva lesz, és ezzel a leghangosabbak ki is vannak iktatva. Sajnos a csendesebb, rejtve működő propaganda annál veszélyesebb - kíváncsian várjuk a további fejleményeket az orosz hatóságok részéről!
Fenyvesi Áron

Az USA elvesztheti maradék szövetségeseit a Közép-Keleten

Több súlyos incidens és összetűzés miatt könnyen elveszítheti pakisztáni szövetségesét az USA. Az Oszama Bin Laden, majd több pakisztáni katonai célpont elleni támadás, valamint eddig több száz civil lemészárlásának botrányai után tovább távolodott a két ország. A pakisztáni elnök, Asif Ali Zardari nemrégiben nyilatkozta, ha az USA és Irán között katonai összetűzés történik, Irán oldalára fog állni. A kijelentés akkor hatalmas felzúdulást okozott a Fehér Házban. Az Egyesült Államok presztízsét kifejezetten rombolta, hogy a három ország, Irán, Afganisztán és Pakisztán háromoldalú megbeszélésére az amerikai felet meg sem hívták még vendégként sem.
Ezen a megbeszélésen több gazdasági pontban is egyeztettek az országok. Az Obama-kormány igyekszik elszigetelni Iránt, így ez a megbeszélés kétszeresen is rosszkor jött Washingtonnak.
A nyolcvanas években, mivel India a Szovjetunió felé közeledett, a nagy ellensége Pakisztán az USA felé kezdett nyitni. Szövevényes kapcsolati rendszer alakult ki, mivel Pakisztán Kínával is igen jó kapcsolatban áll, közös fegyvereket, vadászrepülőt fejlesztettek ki. Az afganisztáni háború azonban sok pakisztáni katonát is kitett a tálibok támadásának. Az amerikai válaszcsapásokban sokszor a pakisztáni katonák vesztették életüket.
Az Al-Kaida vezér elleni akció – vagy amit annak neveznek - a pakisztáni vezetést rendkívül kellemetlenül érintette. A viszony gyorsan a mélypontra került. Egy volt CIA szakértő nyilatkozata szerint évtizedes bizalmatlanság és titkos egymás ellen szervezkedés került felszínre azokban a napokban. A két kormány kölcsönösen egymást vádolta. A pakisztáni vezetés leállította az USA utánpótlási vonalait Afganisztán felé.
Aztán röviddel utána jött a pakisztáni katonák elleni helikopter támadás, ami az utolsó csepp volt a pohárban. Az USA jelentős összegeket nyomott Iszlamabad kezébe, de a kapcsolat romokban hever. Hiába próbálkoznak, Pakisztán egyre inkább a térség legerősebb és egyben szomszédos állama, Irán felé fordul. Irán hasonlóan nyilatkozott. Szüksége van egymásra a két államnak, és nem fognak eltűrni semmilyen területükkel szembeni provokációt. Hina Rabbani Khar, a pakisztáni külügyminiszter szeretne találkozni Hillary Clintonnal, hogy megtárgyalják a kialakult helyzetet, és javítsanak a két ország megromlott viszonyán, de erre szinte semmi remény.
Az USA nem képes egyenrangú partnerként bánni Pakisztánnal (ahogy szinte egyik országgal sem). Semmi bizalom, vagy jóindulat. Ez végérvényesen elvághatja a maradék kapcsolatot a két ország között. Az utolsó amerikai katona a napokban hagyja el pakisztáni bázisait, mivel az USA-ellenesség a tetőfokára hágott. Ebben szerepet játszott a múltheti korán égetés is. Az USA ezzel eljátszotta egy szövetségese bizalmát, amely oly sok segítségeket adott neki az elmúlt években. Ez a tendencia ha így folytatódik, akkor az USA sorban veszíti el közel-keleti szövetségeseit. Kirgizisztán is felszámolja a MANAS légibázist.
Kemény Gábor

A Kárvallott Állam! -fogdába a csaló bankárokkal-

A devizaalapú hitelek legnagyobb, többszörös kárvallottja, maga a magyar állam, az önkormányzatok és rajta keresztül az egyének, kicsitől nagyig, függetlenül attól, hogy rendelkeznek vagy sem e kétes hátterű hitelekkel.

Vetkőztessük le egy kicsit, ezt a deviza köntösbe bújtatott délibábot és mindenki számára világossá válik, hogy csalás-csalás hátán történt és történik a mai napig, a felügyeleti szervek, a politikai vezetés, na és persze a pénzintézetek kiváló együttműködésének köszönhetően.

Ahhoz, hogy érthetővé és megérthetővé váljon ez a folyamat, nem lehet külön kezelni az egyént, az önkormányzatokat és magát az államot, annak ellenére, hogy külön-külön kárvallottjai a devizaalapú hitelezéseknek, hiszen oda-vissza, egymásra is kihatással vannak.

Ameddig van hitelt nyújtó, addig lesz hitelt felvevő is, éppen ezért egy elfogulatlan szemszögből kell megvizsgálni a tényeket, ami nem mindig sikerül, de törekedni kell rá. Éppen ezért, nem elfogadható a bankok, illetve a hitellel nem rendelkezők részéről, azon érvelés, hogy nem volt kötelező felvenni a hiteleket. Természetesen nem, de folyósítani sem. Ugyebár, ha a bankár vagy a hitellel nem rendelkező személy konyhájában, az asztalos által, falra felcsavarozott konyhaszekrény a fejére szakad, nem valószínű, hogy elfogadja érvelésként azt, hogy minek szereltetett fel konyhabútort a falra, hiszen az sem volt kötelező, akkor az asztalosnak miért kellene elfogadnia azt az érvet, hogy nem volt kötelező számára a hitel felvétel. Mindenkinek felelősséget kell vállalnia a saját termékéért és szolgáltatásáért.

Még a nagy számok törvénye, a valószínűség számítás alapján sem fordulhatna az elő, hogy egymillió ember rossz üzletet kötött és egy-két tucat bankár pedig jó üzletet kötött. Ezt az eredményt, még pohárban felrázott kocka dobással sem lehet reprodukálni. Mindez arra enged következtetni, hogy egy előre kitervelt, megfontolt szándékkal végrehajtott, összehangolt csalás sorozat következett be, a magyar állam, az önkormányzatok és a magyar állampolgárok ellen.

Mindezen súlyos kijelentések alátámasztására, mára már egyre több bizonyíték lát napvilágot. Maga a Magyar Nemzeti Bank elismerte, hogy a devizahitelek felfutási időszakában, egy mesterséges árfolyam sáv volt életben, ami annyit jelentett, hogy amennyiben a forint deviza közti viszony, valamely irányba túlságosan elszaladt volna, akkor az MNB deviza vétellel, vagy forint eladással kompenzálta azt. Mindez egy hamis képet, a valós piaci viszonyok eltakarását eredményezte a hitelfelvevők irányába, sőt maguk a hitelfolyósító intézetek, előszeretettel hivatkoztak, több évre visszamenőleges forint-deviza kiegyensúlyozott viszonyára. Holott nekik kötelezően tudniuk kellett, hogy ez a viszony nem a „szabad piac”, hanem egy mesterséges gát következménye, de erről nem tájékoztatták sem írásban sem szóban, az egyéni hitelfelvevőket, sem az önkormányzatokat.

Ennek a gátnak a „lebontása”, megszüntetése meg is történt, amiután a lakosság nagy részét és az önkormányzatokat, a devizahitelek felé terelték. Csak találgatások vannak, de pontos számadatok nem láttak napvilágot ez ügyben, ugyanis a gépkocsi hiteleket is deviza elszámolásúvá tették. Abban az időben nem is lehetett jóformán forint hitelhez jutni, még a magasabb kamat ellenére sem és itt álljunk is meg egy pillanatra.

Ezek a hitelek pontos megnevezése, devizában nyilvántartott, de forintban folyósított és forintban törlesztett kölcsönök. A devizában nyilvántartott, nem azonos a deviza elszámolású hitellel és itt tettenérhető a csalás következő mozzanata. Ugyanis akkor lehetnének ezek a hitelek, deviza elszámolásúak, ha a forint folyósításokat illetve törlesztéseket, a valóságban is átváltanák, tehát egy deviza tranzakcióban vennének részt, vagy a forrásuk deviza lett volna. A bankok valójában a devizaalapú hitelezésre hivatkozva, óriási mennyiségű devizaforráshoz jutottak, az állam és a külföldi anyabankjaikon keresztül, de ezeket a deviza összegeket nem hitelezésre fordították, hanem valójában magyar államkötvényeket vettek, magas forint kamatra, miközben az önkormányzatok kötvényeit megvették forintért, de az elszámolási kötelezettségeit devizaalapúvá tették

Mivel a valóságban, a deviza átváltások nem történtek meg, így még a hatályba lévő törvényeket is megszegték a bankok, amelyek kimondják, hogy

„a fogyasztóval kötött deviza alapú hitel-, vagy kölcsön szerződések esetében a pénzügyi intézmény kizárólag azokat a költségeket és díjakat számíthatja fel devizában, amelyek az adott szerződés teljesítésének és fenntartásának érdekében a deviza forrás megszerzésével közvetlenül kapcsolatban állnak.”

Korábban említettem, hogy vannak akik előszeretettel, hivatkoznak arra, hogy ezen hitelek felvétele, nem volt kötelező. Nos ez is csak részben igaz, mert amíg egy magán személy szabadabban mérlegelhet, egy önkormányzat esetében teljesen más a helyzet. Ugyanis kimerítené a hűtlen kezelés fogalmát, ha egy sokkal magasabb kamatozású forint hitel mellett döntött volna. Akkor, az ép ész ellenni tettnek minősült volna, forint hitel mellett dönteni, mert úgy a politika mint a média, folyamatosan az euróra való áttérést sulykolta és az annak való megfelelési feltételek megteremtésére hivatkozva, megszorító intézkedéseket foganatosított. Vagyis ebből kiindulva, minden hétköznapi halandó, azt a következtetést vonhatta le, hogy kifejezetten rossz döntés a forint hitel választása. Mára már tudjuk, hogy mindez csak a színpadi szerep és annak kelléktára volt.

Mivel ezek a hitelek, soha sem vettek részt semmilyen deviza átváltási folyamatban, ezért deviza elszámolást sem alkalmazhatnak rájuk a bankok, a hatályba lévő törvények alapján. Annak viszont semmi akadálya, hogy devizában tartsák nyilván, de ezt kell mindenkinek megérteni, hogy a nyilvántartás nem azonos az elszámolással. Ebből nem következhet a tőke tartozás megnövekedése és itt érjük tetten valójában a következő okot, amiért ezt a csalást valakik kitervelték és véghezvitték. Ugyanis ezáltal adóelkerülést tudnak végrehajtani, amit ezer milliárdokban kell mérni és érteni. Kedves olvasó, ez is egyik oka, a 27%-os Áfa-nak és folyamatos adóterhek növekedésének, ugyanis a bankoknak, a kereskedelmi hitelintézeteknek pontosan az lenne a szerepe, hogy serkentsék a piac működését, de Magyarországon, ennek pont az ellenkezője történik. A hitelintézetek, valójában tőkét vonnak el a gazdaságtól azáltal, hogy kifosztják úgy az egyéneket, az önkormányzatokat, indokolatlan és törvénytelen követeléseikkel, valamint magát az államot, az adóelkerüléssel, ezt az elvonást kompenzálja az állam, adó növeléssel. Mi sem bizonyítja jobban, hogy törvénytelen és indokolatlan a követelésük, mint az, hogy az OTP folyamatosan megdönti, saját negyedéves bevételeinek rekordjait. Ez nem mást bizonyít, mint azt, hogy a felszámolt árfolyam különbség, bevételként realizálódik, de kiadási oldalon ez költségként nem merül fel.

Minden devizaalapú hitelt folyósító pénzintézet, ezen számításainak következtében, valójában a legsúlyosabban a magyar államot károsítja meg, ugyanis a kihelyezett hitelösszegeket, kettős könyvelésük alapján, egyszer kihelyezett majd visszakapott oldalon könyvelik el, de deviza-forint számításának alapulvételével.

Ezáltal, amikor a kölcsönöket kihelyezték, vételi és alacsony árfolyamon, majd visszafizetéskor eladási árfolyamon, annak ellenére, hogy ezáltal már egy deviza kereskedelmet is végrehajtottak aminek különbözete adóalapot kellene képezzen, úgy könyvelik el, hogy az általuk kihelyezett hitel összeget kapták vissza, tehát ezáltal adómentes. Holott ez távolról sincs így, mindez, csak a Magyarországon burjánzó korrupciónak, politikai és pénzügyi maffiának összefonódásából következik.

Ha feltételes módban, még el is fogadnánk a bank és adós közötti deviza elszámolást, az aláírt szerződésre való tekintettel. Mindez még akkor sem jogosíthatja fel a bankot arra, hogy a kihelyezett tőke megnevezésű összeg és visszakapott tőke megnevezésű összeg közötti különbséget adómentesen elkönyvelje. Például, ha kihelyezett annak idején 13 millió forintot és valaki végtörlesztett, az már 18 millió forintot fizetett vissza, a bank az öt millió forint különbözetet nem adózza le, mert arra hivatkozik, hogy a kihelyezett, egyszáz ezer CHF-nek megfelelő összeget kapta vissza, holott nem így van, mert a magyar állam határain belül ő nem végezte el a valós deviza átváltást, ami feljogosítaná az adómentességre, vagyis úgy jut nagyon komoly nyereséghez, hogy az sehol nem jelentkezik nála kamat jellegű jövedelemként, ami adókötelezettséget vonna maga után. A hitelező és adós közötti szerződés ebbéli szándéka, nem vonatkozhat, a magyar állammal szembeni kötelezettség mentesítésére, ugyanis a magyar állam nem szereplője ennek az ügyletnek.
A jelenlegi felügyeleti szervek, a politikai döntéshozók és a bankok legfelsőbb vezetésének, törvényszék előtt, a vádlottak padján a helye. Különösen nagyértékű adócsalás, csalás, családok, beleértve kiskorúak veszélyeztetése az anyagi ellehetetlenítés következtében, valamint emberéletet, nagyszámú emberéletet követelő eseménysorozat előidézése, előre kitervelten, csoportosan elkövetve.

Végszóként, még annyit megemlítenék, hogy fokozottan óvatos figyelemmel kell mérlegelni és kísérni, mindenki tevékenységét az igazság feltárása terén, beleértve az én tevékenységemet is, mert azt látom, hogy gombamód szaporodnak a jólfésült, magasan képzett megmondó emberek, akik messiásként hirdetik az igét és megoldást e téren, de véleményem szerint pontosan az elhomályosítást és a tisztán látás megakadályozását szolgálják.

Ugyanis két féle képpen lehet elfedni a valóságot, elhallgatással vagy elhallgattatással, illetve ha olyan sok"igazság" kimondót zúdítasz azokra, akiket meg akarsz téveszteni, hogy ne tudjon különbséget tenni az igaz és hamis között.

Kásler Árpád, a BAÉSZ elnöke

Kelt,Gyula 2012.02.28-án


Deviza alapú hitelek deviza nélkül,mintha deviza, mintha hitelek

Örvendetes, hogy mind többen értik meg, hogy a forintban kért, forintban folyósított és forintban törlesztett hitel az nem devizahitel, hanem forint hitel.
Az olcsó hitel mítosza rég megdőlt, hiszen állandóan nő a kamat, de nemcsak a kamat növekszik, hanem a törlesztő részlet is, sőt a törlesztési idő is nő és olyannyira elszabadult a pokol, hogy minél többet fizetsz, annál több a maradék. Egy hatalmas uzsorahitelezéssé vált a viszony.

Az is kezd világossá válni, hogy a hitelfolyósításhoz nem pénzforrás, hanem pénzeszköz kell, a forrás az nem a hitelhez, hanem a bankok fizetőképességéhez kapcsolódó törvénybeli előírások fedezetéhez szükséges, függetlenül a pénznemtől. Forint hitelhez egyébként forint kell, ha devizájuk volt, azt át kellett volna váltani, de ilyen művelet sehol sem történt. Nem, mert nem is kell ide deviza.

Az is kezd már derengeni, hogy a deviza alapú hitelek elszámolása tulajdonképpen a törlesztendő/törlesztett forintösszeg devizaárfolyam figyelembevételével történő kiszámítása, vagyis csak egy számítási művelet, ahol megint nincs egy fia deviza sem. (sőt nem is lehet másban, mint forintban törleszteni.) Ebből következően a deviza alapú hiteleknél valójában a devizaárfolyam a meghatározó alap. Vajon miért nem devizaárfolyam alapú hitel a neve?

Az is világosodik, hogy a devizában történő nyilvántartás a változó devizaárfolyam figyelembe vétele nélkül történik, és így nem kerül sor a hitelállomány értékkorrekciójára. A bank hibás nyilvántartást ad az elszámoláshoz. A hitelfelvevők túlfizetésben vannak és a követelésállomány túlzott. A hiba egyébként konkrétan a nyilvántartásban és az elszámolásnak nevezett számításkor érhető tetten.

Nagyon kevesen értették még meg, hogy a hitelviszonyt meghatározója devizaárfolyamból kettő is van: banki váltóárfolyam, HUF/CHF, és devizapáros tőzsdei árfolyam, CHF/HUF. Mivel a hitelviszonyban devizaváltás nem történik, így csak tőzsdei árfolyamról beszélhetünk. A bank egy gigantikus tőzsdei játékba vonta be tudtukon kívül a hitelfelvevőket. Nem külön a tőzsdén folyik a kereskedelem, hanem a bank közvetlen devizapáros tőzsdei játékot folytat a hitelfelvevővel, úgy, hogy ő a trend irányába, míg az a trend ellenébe fogad. Vajon ki nyer?

Mindezek után talán itt megérthetjük, hogy miért is van szükség a kockázatra való felhívásra. Azért, mert a deviza alapú hitelviszony az nem devizáról szól, a devizában történő nyilvántartás az nem valós, hanem virtuális nyilvántartás, a devizában történő elszámolás az csak devizaárfolyammal történő számítás és végül a legfontosabb: a hitel, az nem hitel, hanem hitelviszonnyal leplezett tőzsdei játék, melyhez a bank hitelt is adott. Akik még most se értik: a hitelviszonynál a kockázat a hitelnyújtójáé, a tőzsdén a kockázat a játékosé. A kockázatvállalással hitelfelvevő játékossá váltál.

Az elemzésből látható, hogy a hitelfelvevők oldalán harcoló jogászok küzdelme megalapozott. Igen, ezek a szerződések, ma már láthatóan hiányosak, megalapozatlan, meghatározatlan, lehetetlen feltételeket tartalmaznak, tisztességtelenek, uzsora jellegűek. Ezek nem is hitelek, hanem leplezett tőzsdei játékot fejeznek ki. A bankárok visszaéltek a hitelfelvevők bizalmával, kijátszották vágyaikat, csalóka racionalitásukat, kihasználták pénzügyi ismereteik hiányát, tudatlanságukat, felhasználták gazdasági és jogi erőfölényüket. Ez bizony jogilag csalás, erkölcsileg elfogadhatatlan magatartás. Mivel a pénz, a hitel a társadalmi élet meghatározó gazdasági alapja, nem tűrhetők el a törvényes látszatú törvénytelenségek, a mintha deviza, a mintha hitel, a mintha intézkedések.

Nyírmeggyes, 2012. március 3. Soltész Sándor

Gabriel García Márquez: Elgondolkoztató búcsúlevél

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.
Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést!
Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.
Annyi mindent tanultam tőletek, emberek... Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni anélkül, hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.
Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz.
Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek.
Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.
Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.
Küldd el ezt annak, akinek akarod.
Ha nem teszed meg ma, a holnap ugyanolyan lesz, mint a tegnap. És ha nem teszed meg, az sem érdekes.
Ez az a pillanat.

Nagyböjti körkép Európában

Imádság, szolidaritás, böjt – az idei nagyböjti időben sok európai városnak ezek a közös jellemzői. A La Croix francia napilap egyik cikke ezeket a kezdeményezéseket mutatja be.
Rómában előadásokat, közös Biblia-olvasást, koncerteket tartanak, és néhány templom hosszabb ideig tart nyitva. Az ír egyházban bűnbánati és kiengesztelődési napokat szerveznek. Február 24-én Elphinben papok, szerzetesek és világiak gyűltek össze a székesegyházban 24 órás folyamatos imádságra és szentségimádásra.
Lengyelországban, ahol a lakosság 90 százaléka katolikus, a tízezerötszáz plébánián a nagyböjtben nagyon meghatározó a pénteki keresztút, valamint a 3–5 napos lelkigyakorlatok. Az iskolákban – az állami és magániskolákban egyaránt – időszakos vallásoktatást szerveznek. Lengyel szokás szerint a plébánosok hívják a híveket, hogy vigyék el megáldani a húsvéti ebéd hozzávalóit. Sok helyen színpadon jelenítik meg Krisztus passióját, amire igen sokan elmennek. Tavaly Poznanban 100 ezren nézték meg a színre vitt passiót, melyet 200 színész adott elő.
Németországban a szolidaritásra buzdítás jellemzi a nagyböjti időszakot. A katolikus egyház ebben a negyven napban általában a déli országok megsegítésére gyűjt adományokat. A Misereor nevű, fejlődést támogató katolikus bizottság több mint 30 éve jótékonysági vásárt rendez naptárakból, valamint országos gyűjtést tart a virágvasárnapot megelőző vasárnap. Böjt-kezdeményezések is indulnak, nemcsak a táplálkozás, hanem a kényelem terén is, például az autó és mobiltelefon használatára vonatkozóan. 
Nagyon aktív a Lisszaboni Patriarkátus is: február 23-tól április 15-ig, húsvét második vasárnapjáig katekézis-sorozatot és Biblia-olvasást szervez. Virágvasárnap pedig, ami egybeesik az egyházmegyei ifjúsági nappal, a fővárosba hívja a fiatalokat ifjúsági találkozóra.
A La Croix végül emlékeztet, hogy hamvazószerdával elindult az új evangelizációt szolgáló  nagyvárosok missziója, amelybe egyidejűleg 12 nagyváros, illetve egyházmegye kapcsolódik be: Barcelona, Esztergom-Budapest, Mechelen-Bruxelles, Dublin, Köln, Lisszabon, Liverpool, Párizs, Torinó, Varsó, Bécs, Zágráb.

Magyar Kurír

Együtt az Úrral tizenkét város missziójában

Március 9-én és március 25-én a Szent István-bazilikában Erdő Péter bíboros vezetésével bűnbánati liturgia, gyóntatás, keresztúti ájtatosság és főpapi szentmise lesz, a nagyvárosok evangelizációja program részeként.
Az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa XVI. Benedek pápa szándéka szerint meghirdette a nagyvárosok missziója nevet viselő evangelizációs programot, amelyben tizenkét európai város vesz részt: Barcelona, Lisszabon, Párizs, Brüsszel, Frankfurt, Bécs, Varsó, Torino, Zágráb, Liverpool, Dublin, Budapest.
A nagyvárosok missziója programban Budapest és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye plébániái vesznek részt. Az evangelizációs programot Erdő Péter bíboros hagyta jóvá.
Marik József missziós referens meghívólevele:
Ünnepre hívlak Benneteket!
2012. március 9-én és március 25-én a Szent István-bazilikában Erdő Péter bíboros vezetésével bűnbánati liturgia, gyóntatás, keresztúti ájtatosság és főpapi szentmise lesz.
Az Új Evangelizáció Pápai Tanácsát 2010-ben azért hozta létre Őszentsége XVI. Benedek pápa, hogy előmozdítsa a megújult evangelizációt a hagyományosan keresztény országokban, amelyekben „a társadalom folyamatos szekularizációja és az Isten iránti érzék megfogyatkozása” tapasztalható.
Mostani programunk kapcsolódik az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa által meghirdetett „Metropoliszok evangelizációja” kezdeményezéshez.
Azokat hívjuk, akik már megtapasztaltak valamit a közös evangelizációs munkából, de azokat is várjuk, akik még csak vágynak erre. A missziót mindig magunkon kell kezdeni. Ezért kell a gyóntatás, a bűnbánati liturgia, a keresztút, ezért hívunk most mindenkit egy bensőséges együttlétre. Újra szeretnénk megtapasztalni az egységnek azt a csodáját, amikor a plébániai közösségek, és Egyházunk vezetői együtt mutatják fel az ÖRÖMHÍRT Jézus Krisztus keresztáldozatának ünneplésében. Az Örömhírt, hogy van szabadulás a bűn rabságából. Ezt akkor tudjuk hitelesen átadni, ha mi már megtapasztaltuk saját megváltásunk és szabadulásunk örömét.
Az „Új evangelizáció” sikere az egyes emberek szívében fog megszületni! Szeretném mindnyájunkban megerősíteni VI. Pál pápa gondolatát: „Az Egyháznak nem a legfontosabb feladata az evangelizáció. Hanem az EGYETLEN!!!”

dr. Marik József missziós referens

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye/Magyar Kurír

2012. február 28., kedd

(Na) kik állnak a Putyin elleni merénylet mögött?

Annak ellenére, hogy többen Putyin reklámfogásának gondolták a merénylet leleplezésének nyilvánosságra hozását, nagyon is valóságos az ügy. A merénylők komoly kiképzést kaptak Szaúd-Arábiában, valószínűleg CIA vagy Moszad ügynököktől (nincs lényegi különbség). Innen Törökországon keresztül jutottak Ukrajnába. A merénylő - ahogy fogalmazott a sajtó - "dalol mint a kanári", mert retteg, hogy kiadják Moszkvának.
A merénylő elmondta, hogy kiképzést kaptak arra, hogyan állítsanak elő robbanóanyagot, és hogyan készítsenek ebből hatásos bombákat. Akár olyat, ami kis mennyiséggel okoz jelentős károkat, és képes akár egy páncélozott autó páncélját átütni. Arra is kaptak kiképzést, miként jelöljenek meg célpontokat, és hogyan azonosítsák az elnöki konvojban, hogy melyik járműben ülhet az elnök.
Mivel azonban Ukrajnában nem tudták a megfelelő alapanyagokat beszerezni, egy bányából próbálkoztak, de sikertelenül, és ezzel felhívták magukra a figyelmet. A bombaépítésnél más, boltban vásárolható anyagokkal próbálkoztak, amit megfelelő ismeretek hiányában elbaltáztak, mert a kiképzésen más anyagok szerepeltek. Félresikerült a vegyészkedés, és az egyik merénylő felrobbant.
Az ukrán és orosz titkosszolgálatok együttműködtek az ügy felgöngyölítése során. Az elkövető személyek már korábban feltűntek és tudtak róluk. A vallomás szerint a választások másnapján akartak merényletet megkísérelni, majd később további merényleteket elkövetni. Ez nagyon hasonló az arab világban (most Szíriában működő ellenzék + káosz elvhez) kialakított taktikához. A kitervelők ugyanis tisztában vannak vele, hogy Putyin nyerni fog, az ellenzék pedig tüntet és nem fogja elfogadni. Bármely oldalon követnek el merényletet, az a káosz kialakulásához vezet.
Az orosz titkosszolgálat Putyin elnökségi ideje alatt 10 merényletkísérletet hiúsított meg. Ezt az adatot eddig nem hozták nyilvánosságra. Ezek között volt olyan, aki háborodottnak tekinthető, de volt olyan, aki gazdasági-politikai okokból felbérelve akarta megölni Putyint. A legutóbbi, egy 2008-as ügy. Ott egy 24 éves merénylő akarta lelőni Putyint egy Vörös téri koncerten. 2007-ben törökországi látogatásán is merényletet terveztek ellene, valamint teheráni látogatása során is.
Most azonban némileg keresztbe húzták a számítást. A legérdekesebb, de nem meglepő, hogy az üggyel kapcsolatban felmerült Soros György neve. Egyelőre semmi bizonyíték vagy hivatalos nyilatkozat nincs erről, a szolgálatok nem cáfolták, és nem is erősítették meg. De ez az információ mégis kiszivárgott valahogy.
Tálas András

Az ukrán biztonsági szolgálat megerősítette az információt a Putyin ellen készült merényletről - Soros volt a megbízó?


Ukrajna biztonsági szolgálata (SZBU) ma hivatalosan megerősítette az információt, hogy terroristákat tartóztattak le, akik merényletet készítettek elő Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök ellen.
Odesszában február 24-én letartóztatták a 31 éves Adam Oszmajev, csecsen-földi születésű lakost, aki ellen nemzetközi körözés volt érvényben. Ugyancsak elfogták két társát, akik cinkosai voltak a terrorista tevékenységben.
Feltehetően Oszmajevnek az volt a szerepe, hogy kiképezze a terroristákat és Moszkvába küldje őket. Oszmajev Doku Umarov csecsen lázadó megrendelésére cselekedett. Amikor megkapta a megbízatást, Ukrajnába utazott, ahol találkozott a csecsen Ruszlan Madajevvel és a kazahsztáni Ilja Pjanzinnal, akiknek a felkészítését végezte volna. Az egyik foglalkozás során azonban Madajev kezében felrobbant a bomba, és ő meghalt. Pjanzin megsebesült. Oszmajev a robbanás után elrejtőzött Odesszában.
Pjanzin, mihelyst magához tért, beismerte, hogy a terv szerint Madajev lett volna az öngyilkos terrorista, akinek a feladata volt megölni Putyint. Az ukrán titkosszolgálat tájékoztatta orosz kollégáit. Ők kiderítették, hogy Madajevnek és Pjanzinnak köze volt a gerillákhoz. Február 4-én Oszmajev apja, Aszlanbek Odesszába érkezett, és telefonhívásai alapján sikerült azonosítani fia tartózkodási helyét.
A kormányútvonalon robbantották volna fel Putyin autóját
A gyanúsítottat letartóztatták, most ellenőrzik, hogy apjának volt-e köze a merénylet előkészítéséhez. Oszmajev számítógépén találtak videó-felvételeket Putyin gépkocsi-konvojáról. Később vallomása alapján megtalálták azt a helyet is Moszkvában, ahová a robbanószert rejtették.
Az orosz és az ukrán titkosszolgálatok folytatják az ügyben a nyomozást.
ruvr.ru

Soros György csecsen terroristákat pénzel?

A csecsen szeparatisták vezetője Doku Umarov, akit a márciusi moszkvai metróban elkövetett robbantásos merényletekkel is gyanúsítanak azt állítja, hogy Soros György üzletember támogatta Ahmed Zakajevet a csecsen emigráns kormány lemondott vezetőjét - értesült a Rosbalt.ru hírportál. Ahmed Zakajevet korábban Doku Umarov a magát Kaukázusi Emirátus emírjének nevező hadúr nevezte ki vezetőnek. Umarov szerint Soros György 10 millió dollárt adott át Zakajevnek szeptemberben a Csecsen Világkongresszuson Lengyelországban.
Az orosz hatóságok kérésére a lengyel rendőrség őrizetbe vette a terrorista tevékenységgel gyanúsított lázadóvezért. Később egész napos kihallgatást követően a bíróság döntött szabadlábra helyezéséről. Ez a döntés azon az alapon született, hogy Zakajev Nagy-Britanniában politikai menedékjogot élvez, és ez érvényes az Európai Unió egész területén.
A Forbes magazin közzétette a világ legbefolyásosabb embereinek listáját. A ragsorolást úgy végezték el, hogy az állami vezetőknél a tömegtámogatottságot, vallási vezetőnél a hívők számát, médiaszemélységeknél a hallgatók számát, céges vezetőknél az alkalmazottak számát vették figyelembe első lépésként. Másodjára megnézték, van-e elég rendelkezésére álló tőkéje ahhoz, hogy ha valamit meg akar valósítani, akkor azt meg is tudja valósítani. Természetesen csak eleve ismert személyeket vettek figyelembe. Mivel csak számszerűen mérhető, megbecsülhető - anyagelvű - szempontok alapján tudnak mérlegelni, nehéz megítélni mennyire lehet hiteles és tárgyilagos egy ilyen összállítás, és milyen mértékben tükrözi az egyes személyek valódi befolyásoló képességét. Az viszont mindeképpen figyelemreméltó, hogy az amerikai elnököt (az adott vonatkoztatási rendszeren belül) megelőzte a kínai elnök, Hu Jintao.
Íme a lista első tíz helyezettje:
Hu Jintao a Kínai Népköztársaság elnöke, 67 éves
Barack Obama az Egyesült Államok elnöke, 49 éves
Abdullah bin Abdul Aziz al Saud Szaud-Arábia királya, 86 éves
Vlagyimir Putyin Oroszország miniszterelnöke, 58 éves
XVI. Benedek Pápa 83 éves
Angela Merkel Németország kancellárja 56 éves
David Cameron Egyesült Királyság miniszterelnök 44 éves

Ben Bernanke FED igazgató 56 éves
Sonia Gandhi Indiai Nemzeti Kongresszus 63 éves

Bill Gates Bill & Melinda Gates Alapítvány 55 éves

Nyitrai Frigyes
Megjegyzés: A hír egyértelműen bizonyítja, hogy következtetéseink, meglátásaink az oroszokkal szemben helyesek.
Hogyan merte volna Soros dajkáltját letartóztatni a lengyel rendőrség? Viszont ebből az is világosan látszik, milyen előjellel megy Orbán csapata Moszkvába, akik szintén Soros kisfiai. Nem véletlenül szólnak már most a hírek arról, hogy lohad az utazási kedv Moszkvába. Ennek a Soros-csapatnak semmi esélye Oroszországban a helyzetnek megfelelő áttörést elérni. Viszont az is biztos, ebből látható, Soros eléri, hogy bevasalja Orbánék 20 éves adósságát, kamatos kamatokkal. Az izraeli társasági szerződés, az újra beinduló építkezések a zsidók térnyerését jelzi. Moszkva ezt nem fogja jó szemmel nézni, ez pedig ránk magyarokra nézve a legrosszabb. Ugyanis bármilyen érdekes a szláv nyomást hangoztatóknak, az oroszok sosem támogatták a magyarok elszlávosítását. Lett volna lehetőségük többször is az erőszakos elszlávosításra, akár 1848 után, akár 1945 után. Viszont ha most teljesen beáll a zsidók közé Magyarország, akkor Oroszország kénytelen lesz támogatni a szlávokat velünk szemben. Tehát az országnak nemsokára színt kell vallani, és vagy vált, vagy megszerezzük a legnagyobb és legerősebb ellenséget a nyakunkba.
Bízhatunk Vezetőnk évtizedek óta jól működő meglátásaiban, mert a történelem, és a történések sorban igazolják azokat!

Illúziók

Életünk napi folyamatai: ébredés, munka, hazatérés, érkezés után evés, otthoni feladatok, és alvás. Ez az a taposómalom, melyet nap nap után követ az emberek 99 százaléka, legalábbis ezt kellene.
Egy normális világban mindez nem taposómalom. Az éjszakai alvás nem a nyugtatók nyugalma (a magyar lakosság jelentős százaléka használ ilyen vagy olyan nyugtatókat), a munkahely olyan hely, ahol az ember jól érzi magát. A szívesen végzett munka utáni hazatérés, a régi világban egy szertartás volt, millió apró szokással. Otthon az összejött család elköltötte a vacsorát, majd jött az otthoni közös munka. A mai ember szemével ez az egész egy idillisztikus kép, pedig nem oly rég, ez még normális volt.
Mára ez a nyugodt világ teljes mértékig kifordult magából. Az emberek sokszor már reggel fáradtan kelnek, mivel az alvás majdhogynem egy kínszenvedés. A munka egy nyűg, mivel mindenki tisztában van vele, hogy élősködnek a munkáján, így nem is végzi szívesen. Havi 80 000 forintért agyonhajtott emberek joggal mondják azt, "ott rohadjon meg ahol van". Az emberek éppen ezért mire hazaérnek, már fáradtak, nyűgösek, a családdal türelmetlenek. Általában a családra fordítható idő 2-3 óra körül mozog napi szinten, mivel a megszokott 6 órai munkakezdés a nyugati átvett idiotizmus miatt 7-8 órára tolódott ki. Így az emberek este 5-6-ra érnek haza. Két három évtizeddel ezelőtt a TV még egy olyan szórakozási eszköz volt, mely estére (ha éppen volt olyan film) egybe rántotta a családot, közben ment a műsor kritizálása, vélemények megbeszélése. Mára minden családban annyi TV van, ahány helység. Nem nézem anyád hülye sorozatait, inkább a meccset. A számítógép, a televízió, egyre inkább szétzilálja a családokat.
Ez a teljesen beteg világ mégsem omlik össze, pedig már régen meg kellett volna történnie. Mi az, ami mégis képes működtetni ezt a hihetetlenül aljas és gyilkos világot? Az illúziók.
Milyen illúziók kísértenek nap mint nap? A munkahelyen arról álmodoznak az emberek, hogy bejön egy nagyobb munka, feljebb kerülhet a ranglétrán. Valójában egyik sem fog bekövetkezni. A rendszerváltás (módszerváltás) utáni időszakban  leosztották a lapokat. Akinek voltak kapcsolatai párt alapon, annak jól megy, akinek nem, az szenved. Elhanyagolhatóan minimális azok száma, akiknek valamilyen úton-módon befutott a később indított vállalkozása. Feljebb kerülni a ranglétrán sem lehet. Oda megvannak a volt komcsik, és a zsidók gyerekei. Nekik biztosított a jól fizető hely, a maradékon lehet marakodni. A hazatérés régi szokásai kikoptak, az emberek nagy része autóval igyekszik haza. Otthon mi várja? Mivel a házasságok több mint ötven százaléka válással végződik, valamint igen sok az elvált és egyedül élő idősebb ember, ezért nyugodtam mondhatjuk, az emberek jelentős részét a veszekedés, vagy a magány várja haza. A maradék, aki haza megy, otthon a gondok, fizetetlen számlák, a sokasodó problémák, anyagi gondok miatt befejezetlen, félbehagyott célok várják. Sokan temetkeznek az internetbe, gyorsítva ezzel a maradék kapcsolatok szétesését. Aztán jönnek a lottó illúziói, szerencsejátékok. Ha valaki vesz egy lottót, mit is vett vele? Pár nap szórakozást. Egy illúziót vásárolt meg, melyben elszórakoztatja magát mit is kezdene a sok pénzzel. Nyerni soha nem fog. Aztán jön a menjünk el egyet sétálni, nézi kirakatokat, és álmodozik, ha lesz pénzem ezt meg azt fogok venni, de soha semmi nem lesz belőle. Maximum ha jól megy, megveheti a kínai változatot. Amivel szintén vett egy illúziót. Amikor a szexújságot nézegeti, nem lát mást, mint illúziókat, olyan photoshoppal megszerkesztett álomnőket, amelyek nem is léteznek a valóságban. Szerencsétlen nők pedig ilyen álmokhoz akarnak hasonlítani, ami szintén egy illúzió. A drága autók, a luxusutak, a drága nyaralók mind-mind semmi egyéb, mint egy vékonyka kiválasztott réteg sajátja. Ez a vékonyka magát kiválasztottnak gondoló népség pedig, szellemi rabszolgaságban tartja az egész fejlett világot ezekkel az illúziókkal. 
Erre Hitler által elmondott példát lehet azonnal felhozni, mikor az angol miniszter megkérdezte tőle, mi is a nemzetiszocializmus valójában. Erre Hitler így válaszolt. Jöjjön ide az ablakhoz. Látja ott azt az autót? Na, ha egy embernek ilyen autója lehet, az a kapitalizmus. Ha az az autó mindenkié? Az a kommunizmus. De ha minden embernek van egy ilyen autója, no az a nemzetiszocializmus.
Illúziók. Egy nagyon súlyos börtön. Bezárja az agyat, és az ember nem is akar kiszabadulni onnan, mert tudja, hogy ezen kívül van a változás, ami bizonytalan jövőt hoz. Sokkal jobb ebben a langyos, emberölő illúzióvilágban lebegni a nagy semmiben. Itt legalább az illúzió megvan, és valójában semmit nem kell tenni érte. Aki pedig az illúziót adja, nos neki sem kerül ez különösebben semmibe. Ugyanis nem kell adnia semmit. A vásárlási illúziók, a számítógépes játékok, az egyre gyogyósabb filmek valójában mind-mind illúziók, melyre a való életet cserélik le az emberek. A családot, az együttlétet, a gyereknevelést. A túlvállalt hitelek sem egyebek illúziónál. Amelyben úgy gondolom, hogy van egy lakásom, ami igazából nem is az enyém, mert ott a bank keze rajta. Mit kellett a hitellel adni a cionistának? Semmit az ég világon. Pénzt? Annyit nyomtat belőle, amennyit akar, pár fillér papírba kerül csak neki. Odaadta a semmit, amit ő maga nyomtat. Egy számot a bankszámlára, az ő számítógépes rendszerébe. Illúziók. A pártok sem adnak egyebet, mint illúziót. A változás illúzióját. Mekkora hatalmas acsarkodás van minden egyes választás előtt, ahol a hatalom várományosai ölnének is azért, hogy igenis most aztán változás lesz. Ahogy megmondtuk, újra csak rosszabb lett. Immár hatszor vágták át az országot, és akivel ezt meg lehet tenni, az meg is érdemli. A jelenlegi rendszer működésének az egész alapja ez a felállás, itt egyetlen párt nem fog változtatni semmit.
Lennének alternatívák, megoldások, de ezeket már az emberek nagy része nem is tudja felfogni, annyira fertőzött az agyuk. Ezek az illúziók ugyanis semmi egyebek, mint kábítószerek. A vásárlás, a filmek, a számítógépes játékok mind az agy olyan részére hatnak, mely miatt egyre inkább kívánja. Mesterien kitalált egy rabszolgatartás. Úgy tesznek rabszolgává, hogy saját magad hajtod igába a fejed. Létezik ennél mesteribb és sátánibb?
Ebből a betegségből semmi más módon nem lehet kitörni, mint radikális módon. Saját magunkra erőszakolt szabályokkal, melyet valójában REND-nek nevezhetünk. Rendet kell tenni körülöttünk. Ha kell, a személyes múltunk egy részét is fel kell számolni vele. De e nélkül soha az életben nem lehet rendet tenni magunk körül. Egyre mélyebbre süllyed az ember ebbe a hazugságözönbe. Míg végül rámegy a család, és a családdal az egész addigi élet.
Ha nem következik be ez a radikális gondolatváltás, a magyarságról kijelenthetjük, már halott, csak még nem tudja. Az a rendszer pedig, amely visszahozza a normális kerékvágást, az MNA által képviselt szociális rendszer. Semmi egyéb nem képes kirángatni az országot a nyomorúságából. A többi csak illúzió...
Kemény Gábor

Vajon az új biometrikus jogosítvány a “fenevad bélyegének” előfutára?

Az új Real ID azonosító rendszer vajon a Bibliából ismert antikrisztusi “fenevad bélyegének” az előfutára?
Egy Randolph megyei tanár szerint a két dolog között egyértelmű kapcsolat található és azt szeretné, ha a West Virginia állambeli törvényhozók minden vallásos meggyőződésre hivatkozó állampolgárnak törvényben rögzített mentességet biztosítanának a biometrikus azonosítók használata alól.
„Amennyiben mi keresztények eleget teszünk a Real ID törvényben előírtaknak, a globális azonosító rendszer részévé válnánk, amely a biometrikus azonosítókon keresztül engedélyezhetné vagy megtagadhatná jogunkat, hogy bármit megvásároljunk vagy eladjunk,” nyilatkozta Philip Hudok a szenátus Közlekedési és Infrastruktúra Bizottsága előtt.
Hudok a Clark Barnes által benyújtott SB550 számú törvényjavaslat védelmében szólalt fel, amely vallási alapon mentességet biztosítana a Real ID törvényben foglalt kötelezettség alól.
Néhány évvel ezelőtt Barnes azért is harcolt, hogy West Virginia ne csatlakozzon a Real ID programhoz, ami a szeptember 11-i támadás utáni félelmek szárnyán indult el.
Törvényjavaslata átjutott a szenátuson, de Virginia állam képviselőtestületének alsóházán már nem.
Hudok a Jelenések könyvének 13 fejezetében olvasható versekre alapozza feltételezését: „Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.” (Jelenések 13:16-17)
Hudok kihangsúlyozta, nem gondolja, hogy akik csatlakoznak a jelenlegi globálisan bevezetésre kerülő rendszerhez a bizonyos „végső fenevad” hatalmában lennének, de a Real ID bevezetése mindenképpen annak a jele, hogy a bibliai prófécia beteljesülése közeledik.
„Ez az egész lényege,” nyilatkozta a jogosítványról.
„Jogosítvány nélkül az ember ma már semmit sem tud elvégezni.”
A biometrikus azonosítók helyett a közlekedési hatóságnak meg kellene elégednie az illető születési anyakönyvi kivonatával, a személyazonosság igazolásához, mondta Hudok, aki a „Döntésre hívás” (Call to Decision) gyülekezet tagja Nettie-ben, az általa tanított csoportnak.
„Ha a végső időkről szóló próféciák nem fontosak a keresztények számára, akkor szeretném tudni mi érdekli őket,” mondta a Szenátus bizottsága előtt.
Hudok szerint ez emberjogi kérdés is, amit az amerikai alkotmány 5. kiegészítése garantál minden állampolgárnak.
„Szerintem gondolni kell azokra, akik vallásos meggyőződésből nem értenek egyet ezzel a rendszerrel. Az ember nem adhatja fel a meggyőződését.”
Hudok kijelentette, hogy amennyiben az új biometrikus vezetői engedély kötelezővé válik, egyszerűen jogosítvány nélkül fog vezetni.
„Nincs más választásom, minthogy a meggyőződéseim szerint éljek,” mondta.
„Meghúztam a vonalat, amit nem vagyok hajlandó átlépni. A vallásom azt tanítja, hogy ez olyan irányba visz, ahová én nem mehetek.”
Barnes elmondta, hogy az általa benyújtott javaslat azóta némi változáson ment át, de „a biometrikus azonosítók alól vallásos alapon kérhető mentesség még mindig benne foglaltatik. Ezek a jó szándékú, tiszteletreméltó emberek őszintén hisznek ebben és nem akarják, hogy biometrikus azonosítóik egy országos, sőt nemzetközi adatbázisba kerüljenek.”

Forrás: Register Herald

Alkotmányok Europában

EGY  KIS ÍZELÍTŐ EGYES ORSZÁGOK ALKOTMÁNYAIBÓL
hogy mindenki tisztán lássa „ az egyenlő elbánás elvének„ az érvényesülését Hazánkkal szemben.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szerző: prof. Dr. Jobbágyi Gábor
Fekete-fehér tények az EU-ból a magyar alkotmány miatt aggódó
balliberális politikusoknak és  holdudvaruknak. Trócsányi László és Badó Attila szerkesztésében, a KJK-Kerszöv kiadásában 2005-ben megjelent hazánkban a Nemzeti alkotmányok az Európai Unióban című  vaskos kötet, amely tartalmazza az EU összes tagállamának alkotmányát. Mivel az új magyar alkotmány miatt teljes a kétségbeesés és az aggodalom balliberális oldalon, bővebb magyarázat helyett szó szerint idéznék néhány szakaszt az Európai Unió tagállamainak alkotmányából, néhány preambulumról és érdekesebb részből.

1. Ciprus (1960)(7)
a) "A férjezett nő férje közösségéhez tartozik.  
b) A huszonötödik életévet be nem töltött, nem házas fiú- és leánygyermekek apjuk, vagy, amennyiben apjuk ismeretlen, és örökbefogadásra nem került sor, anyjuk közösségéhez tartoznak."

2. Cseh Köztársaság (1992)Preambulum   "hűen a Cseh Korona Országai ősi államiság és a csehszlovák államiság valamennyi jó hagyományához..."
II. fejezet 6. cikk (1) "Mindenkinek joga van az élethez. Az emberi élet a születés előtt védelmet élvez."

3. Egyesült KirályságAnglia jellemzője, hogy a mai napig nem alkotott "modern" alkotmányt, hanem az "alkotmányos rendet" "sarkalatos törvények" biztosítják. Ezek közül az első a mai napig hatályban lévő Magna Charta (1215).
"Mi János, Isten kegyelméből Anglia királya, Írország ura, Normandia, és Aquitania hercege, Anjou grófja üdvözletünket küldjük az érsekeknek, a püspököknek, az apátoknak, a grófoknak, a báróknak, a bíráknak, az erdészeknek, a sheriffeknek, az elöljáróknak, a tisztségviselőknek, továbbá minden tisztviselőnknek és hívünknek. Tudjátok meg, hogy Isten sugallatára, a Mi, valamint elődeink és utódaink lelkének üdvösségéért, Isten dicsőségére, a Szent Egyház felemelése és királyságunk jobb berendezése végett tiszteletreméltó atyáink;... (1) ELSŐKÉNT ISTEN SEGÍTSÉGÉVEL KINYILVÁNÍTJUK, és a jelen Chartával örök időkre megerősítjük Magunk és utódaink számára, hogy az Angol Egyház szabad, jogait és szabadságait teljes egészükben, korlátlanul birtokolja."

4. Görögország (1975)3 cikk (1)   "Görögországban az uralkodó vallás: Krisztus kelet-ortodox egyházának vallása. Elismerve fejének a mi Urunk, Jézus Krisztust, Görögország ortodox egyháza elválaszthatatlanul egyesül hittételeiben a konstantinápolyi Nagy Egyházzal és Krisztusnak minden más azonos hitvallású egyházával, megtartva tántoríthatatlanul a szent apostoli, valamint a zsinatok által felállított kánonokat és a szent hagyományokat."
21. cikk (1), (2), (5)  "A család mint a nemzet fenntartásának és haladásának alapja, valamint a házasság, az anyaság és a gyermekek az állam védelme alatt állnak."  "A sokgyermekes családok, a háború vagy békeidő sérültjei, a háborús áldozatok, a háborúban elesettek árvái és özvegyei, valamint a gyógyíthatatlan testi és szellemi betegségben szenvedők az állam különleges gondoskodására jogosultak."  "A népesedési politika megtervezése és alkalmazása, valamint az ezekhez
szükséges intézkedések megtétele az állam kötelezettsége."

5. Írország (1937)

Preambulum  "A legszentebb Szentháromság Isten nevében, akié minden hatalom, és akitől mint végzetünktől, mind az emberek, mind az államok tevékenysége ered, mi, Írország népe, alázatosan elismerve kötelezettségeinket a mi Urunk, Jézus Krisztus felé, aki átsegítette atyáinkat évszázados megpróbáltatásainkon, hálásan emlékezve hősies és lankadatlan küzdelmükre, hogy visszanyerjék Nemzetünk jogos függetlenségét..."
40. cikk (3) "Az állam elismeri a meg nem születettek élethez való jogát, figyelembe véve az anya egyenlő élethez való jogát; ezt a jogot törvényeiben elismeri, és a lehetőségekhez mérten védi és érvényesíti."
41. cikk (1), (2)1, 2, (3)1  "Az állam elismeri a családot mint a társadalom természetes, elsődleges és alapvető közösségét, és mint elidegeníthetetlen és sérthetetlen jogokkal rendelkező erkölcsi intézményt, mely a pozitív jognál előbbvaló és felsőbbrendű."  "Így különösen az állam elismeri, hogy a nők az otthonteremtésben betöltött szerepükkel olyan támogatást adnak az államnak, amely nélkül a közjó nem érhető el."  "Ebből kifolyólag az állam biztosítani törekszik, hogy az anyák gazdasági okból kifolyólag ne kényszerüljenek munkába állni, elhanyagolva otthoni feladataikat."  "Az állam különös gondot fordít a házasság intézményére, amelyen a család alapszik, és azt védi minden támadással szemben."
44. cikk (1)  "Az állam elismeri, hogy a mindenható Istent illeti a hódolat. Tiszteletben tartja az Ő nevét, és tiszteli és értékeli a vallást."

6. A Lengyel Köztársaság (1992)Preambulum   "mi, a Lengyel Nemzet - a Köztársaság valamennyi állampolgára, hálás szívvel őseinknek; munkájukért, a függetlenség eléréséért nagy áldozatokkal folyatatott küzdelmükért, a nemzet keresztény hagyományaiban és egyetemes emberi értékekben megnyilvánuló kulturális gyökereinkért, érezve a kötelezettséget, hogy ezeréves örökségünk mindezen értékeit a jövő generációkra hagyományozzuk, ismerve felelősségünket Isten és saját lelkiismeretünk előtt..."
18. cikk  "A házasság mint a férfi és a nő egysége, a család, az anyaság és az apaság a Lengyel Köztársaság védelmét és gondoskodását élvezi."

7. Litvánia (1992)Preambulum  "A litván nemzet, amely - megalapította a litván államot sok évszázaddal ezelőtt - évszázadokon át védte szabadságát és függetlenségét, megőrizte szellemét, nyelvét, írását és szokásait, képviseli a nemzet és minden ember veleszületett jogát arra, hogy szabadon éljen és tevékenykedjen atyái és ősatyái földjén, a független litván államban,..."
38. cikk (1), (2), (3)   "A család a társadalom és az állam alapegysége."  "A család, az anya, az apa és a gyermek az állam
védelme és gondoskodása alatt áll."  "A házasság a férfi és a nő szabad döntésével jön létre."

8. Málta (1964)

2. cikk (1), (2), (3)  "Málta vallása az apostoli római katolikus vallás."  "Az Apostoli Római Katolikus Egyház szervei jogosultak és kötelesek a jó és rossz tanítására."  "Az apostoli római katolikus vallás tanítása a kötelező oktatás részeként minden állami iskolában biztosított."
4. cikk   "Málta nemzeti himnusza a "L-Innu Malti", melynek kezdő sora "Lil din l-art helwa l-Omm li tatna isimha". (Istenem, ahogy még nem vigyáztál senkire - a szerk.)

9. Németország (1949)Preambulum  "Isten és ember előtti felelősségem tudatában, attól az akarattól áthatva, hogy mint az egyesült Európa egyenjogú tagja a világbékét szolgálja, a német nép alkotmányozó hatalmánál fogva meghatározza alaptörvényét."

10. Olaszország (1947)I. fejezet 21. cikk (6)  "A közerkölccsel ellentétes sajtóközlemény, előadás vagy nyilvánosságra hozatal bármilyen formája tilos."

11. Szlovákia (1992)Preambulum  "Mi, a szlovák nemzet, emlékezve elődeink politikai és kulturális hagyatékára, a nemzeti létért és az önálló államiságért folytatott harcok évszázados tapasztalataira, Cirill és Metód szellemi hagyatékának és a Nagymorva Birodalom történelmi örökségének értelmében,..."
15. cikk (1)  "Mindenkinek joga van az élethez.  Az emberi élet már a megszületés előtt védelmet érdemel."
41. cikk (1), (2)   "A házasság, az anyaság és apaság, valamint a család a törvény védelme alatt áll. A gyermekek és fiatalkorúak különleges védelme biztosított."  "A várandós nőknek különleges gondoskodást, a munkajogi viszonyokban védelmet és megfelelő munkafeltételeket kell biztosítani."

Egyébként is látható, hogy a nemzeti alkotmányok - mint a szuveneritás körébe tartozó alaptörvények - rendkívüli változatosságot, sokszínűséget mutatnak.
Tiszteletteljes kérdéseim ezután a balliberális oldal képviselőihez, kik fáradhatatlanul ingáznak a nyugat-európai fővárosok között rossz hírünket keltve:
Kizárandók-e mindezen országok az Európai Unióból feudális örökségük és önkényuralmi vonásaik alapján? Ismerik-e önök ezen alaptörvényeket?
Dr. Jobbágyi Gábor, tanszékvezető egyetemi tanár:
Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!  (Széchenyi István)
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Dr. Nagy László ügyvéd-politikus kiegészítése:
AZ USA  TÖRVÉNYBE FOGLALT JELMONDATA:
„ ISTENBEN BÍZUNK „

2012. február 26., vasárnap

Adrian Salbuchi: A készülő világkormány

A dinamika

A konfliktusok egy másik komoly forrása, hogy a pénzügyi, gazdasági és társadalmi folyamatok egymástól eltérő dinamikával és úgymond saját „ütemezéssel” rendelkeznek.
Pénzügyek (gyorsütemű változások) – A modern technológiáknak köszönhetően a pénzmozgások valósidőben történnek, miközben a világ pénzügyi játékosai spekulációikat vagy befektetéseiket egyik piacról a másikra, egyik valutából egy másikba irányítják, szuperszámítógépek, összetett szoftverek és telekommunikációs hálózatok segítségével a nap 24 órájában a hét minden napján.
Dinamika: A pénzügyek „ütemezése” másodpercben, esetleg percben történik és javarészt automatikus. Ez a hatalmas előny magyarázza, hogy miért uralkodik a pénzvilág mindenek felett.
Gazdaság (közepes ütemű változások) – A gazdasági folyamatok a pénzügyeknél sokkal lassabban mennek végbe, hiszen egy autó, repülőgép, TV legyártásához, egy ruha megvarrásához, egy szolgáltatáshoz, az ezekhez szükséges tudás elsajátításához idő és energia kell.
Dinamika: A gazdaság „ütemezését” napokban, hetekben, hónapokban, sőt években mérjük. A valós gazdaság sokkal lassabban működik, mint a természetellenesen fölé rendelt virtuális pénzvilág.
Társadalom (lassú változások) – A mentális paradigmákat, morális értékeket, társadalmi szokásokat, stílusokat, stb. vezérlő kollektív folyamatok a gazdaságnál is lassabban mennek végbe. Manapság hihetetlen társadalmi és kulturális „átformálás” megy végbe globális szinten. A társadalmi változásokat két fő eszköz segítségével érik el:
Az oktatási rendszer: A globális elit terveinek támogatása szempontjából fontos társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai témák oktatását eltorzították, megfertőzték, lebutították és fejtetőre állították.
A média: Világnézetünk és a „valóság” torzítása mellett a média, a szórakoztatóipar segítségével, demoralizáló, destruktív, sokszor perverz tartalmakat közvetít az ókori „cirkuszt a népnek” elv alapján, a modern technika újításaival megspékelve.
Dinamika: A társadalmi és kulturális változások igen lassúak. Ütemezését évtizedekben, generációkban, sőt évszázadokban mérjük.

A világhatalom „kerekei”

A globális geopolitikai hatalom szerkezete nagyjából a következőképpen néz ki:
Vezető multinacionális társaságok – Az ipar, szolgáltatóipar, kiskereskedelem, olajipar, energiaipar, bányászat, R&D, hadügy, légiközlekedés, élelmiszeripar, mezőgazdaság, vegyipar, építőipar, szállítmányozás, tanácsadás, stb. Fortune 500 cégei.
Magán pénzintézetek – Inter- és transznacionális bankok, pénzügyi tanácsadók, hitelminősítők, tőzsdék, alapkezelők, biztosítók és viszontbiztosítók, nyugdíj és befektetési alapok, stb.
Országos és nemzetek feletti többoldalú entitások – Nemzetközi valutaalap (IMF), Világbank, Inter-American Development Bank (IADB), Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS), minden központi bank, kiemelve a Federal Reserve bankot és az Európai Központi Bankot, az ENSZ, stb.
Egyetemek és akadémiák – A politikatudományokra, nemzetközi és kormánykapcsolatokra és a közgazdaságra specializálódott intézmények (például: Harvard, MIT, Columbia, Princeton, Yale, Johns Hopkins, Chicago, Stanford, Georgetown, Oxford, Cambridge, London School of Economics).
Multimédia monopóliumokThe New York Times, Washington Post, Newsweek, CNN-Time Warner, CBS, MSNBC, Fox, BBC, The Economist, Der Spiegel, Foreign Affairs, Reuters.
Kormányok – Kulcsfontosságú helyi és külpolitikai, gazdasági, pénzügyi és monetáris pozíciók.
Ahhoz, hogy az Új Világrend elérje céljait ennek a hatalmi keréknek a megfelelő irányba kell forognia, amit az agytrösztök és geopolitikai tervezőközpontok hálózata a vezetőfülkéből diszkréten, de nem titokban, viszont rendkívül következetesen irányít. A rendszer a hatalom minden egyes fontos fogaskerekének konkrét forgatókönyvet készít, hogy az előírt ütemezés szerint tegyék a dolgukat.
Ez egy igen összetett hierarchiával rendelkező, rendkívül fegyelmezett, piramisszerű rendszer és megfigyelhetjük, hogy a piramison lefelé haladva a működtetők és szereplők száma egyre nő és ezzel arányosan egyre kisebb fogalmuk van az összképről, a terv egészéről. A titkosszolgálatokhoz hasonlóan mindenki csak annyit tud, amennyire szerepe betöltéséhez szüksége van és csak a csúcson állóknak van rálátásuk az egész helyzetre, illetve csak ők tudják hol állnak a legfőbb terv teljesítésében. Akiket érdekelnek a szimbólumok azoknak az amerikai egydollároson látható mindent látó szemet tudnám felhozni példának.

A pénzhatalom

A pénzhatalom rendkívül demokráciaellenes. Számomra mindig meglepő, amikor politikusokat, a médiát, egyes értelmiségieket, akadémikusokat vagy más véleménynyilvánítókat hallok a demokráciáról beszélni, azt sürgetve, hogy mindenki mindenhol a demokrácia elvei szerint cselekedjen, de soha egyetlen szót sem szólnak a pénzügyek vagy a gazdaság demokratizálásáról.  Ez tabu téma, annak ellenére, hogy mindenki látja, a pénzvilág és a gazdaság a lehető leg demokráciaellenesebb és kifejezetten diktatórikus elvek alapján működik. Az a baj, hogy azok, akik megtehetnék – újságírók, elemzők, politikusok – nem mernek felszólalni.
Poderoso Señor es Don Dinero” – A pénz nagy úr – írta Don Francisco de Quevade y Villegas spanyol költő négy évszázaddal ezelőtt, és valóban hihetetlen látni, hogyan menetel előre ez a „nagyúr”, egyre nagyobb hatalom birtokában a jelen vészterhes században is.
A világkormány a küszöbön áll. Évtizedeken keresztül amolyan globális árnyékkormányként működött, mindvégig készülve az igazi, nyilvános színrelépésre, a hivatalos, „törvényerejű” világkormány megalakulására. Olyan rendszert kényszerítenek a világra, amelyben a „demokráciának” és a kapitalizmusnak sajátos értékei vannak, amelyeket a részvételhez el kell fogadnunk, beleértve olyan transzcendentális értékeket is, mint az igazság vagy a boldogság. A világkormány állampolgárainak fel kell adniuk saját gondolkozásukat ennek a tudati (tehát nem politikai vagy gazdasági) rendszernek a javára.
A demokrácia és a kapitalizmus tudati rendszerek. A legtöbb ember észre sem veszi, hogy gondolkodását is ezek a rendszerek befolyásolják. Ezért a demokrácia és a kapitalizmus egy diktatórikus rezsimet képviselnek. A diktatúra, vagy parancselvűség a társadalom feletti teljes irányítást jelenti és ez soha nem volt még olyan erős a történelem folyamán, mint most. A demokratikus és kapitalista rendszerek parancselvűsége olyan kifinomult, hogy még a vágyainkat is a rendszer határozza meg. Azt kívánjuk, amit a rendszer akar, hogy kívánjunk.
Ennél egyértelműbben nem fogalmazhatunk. Amennyiben az igazi demokrácia a nép, azaz a többség érdekeit hivatott képviselni, a közjó és közérdek védelme mellett, akkor kimondhatjuk, hogy ma sehol sincs demokrácia a világon, mert az a színdarab, amit demokrácia néven játszunk, teljes mértékben demokráciaellenes és kizárólag a pénzhatalom érdekeit szolgálja.
Aki ezt nem érti meg, az nem értheti meg, hogy miként is működik ma a hatalom a világon és így soha nem értheti meg mi a baj és miért tartunk ott, ahol tartunk. Enélkül pedig nincsenek válaszok  és nincsenek megoldások.

Adrian Salbuchi, argentin politikai elemző, író és rádiós műsorvezető. Számos geopolitikai és gazdasági témájú könyve jelent meg spanyolul és a legutóbbi, „Az eljövendő világkormány: Tragédia vagy reménység?” angol nyelven, ami saját weboldalán megvásárolható. A szerző, a Second Republic Project alapítója, jelenleg számos argentin és nemzetközi vállalat stratégiai tanácsadója.


Adrian Salbuchi – Forrás: New Dawn

Adrian Salbuchi: A készülő világkormány

A nyitott szemmel járó, logikusan gondolkozó emberek a világ elmúlt éveinek, mondjuk úgy 2001. szeptember 11 óta bekövetkezett eseményeit látva mind azt kérdezik: Mi történik? Egyre erősödő erőszakhullám, háborúk, kézzelfogható hazugságok, megszállás, megrendezett támadások, társadalmi zavargások, elszegényedés, romlás és halál. A világ egy veszélyes és szánalomra méltó hely lett és nincs jele a javulásnak…
A logikus kérdés: Miért? Miért történik mindez? Magyarázhatjuk-e az emberi gonoszsággal? Esetleg a tudatlansággal? Lehetséges, hogy csupán egy sor rossz döntésről van szó fontos ügyekben?
Szinte mindenkinek van saját filozófiája szerinti kész válasza ezekre a kérdésekre. A legracionálisabban gondolkozók azt mondják csupán teljesen normális emberek rossz döntéseiről van szó, ebben a mai, egyre összetettebb világban. Az optimisták vállat vonnak és azzal söprik félre a problémát, hogy háborúk, üldöztetés, szegénység és korrupció mindig is voltak a világban. A pesszimisták, mint mindig, sajnálkozva hangoztatják, hogy mindennek vége, különösen, ha a „térj meg, mert 2012-ben itt a világvége” kategóriához tartoznak. Mit higgyünk akkor?

Elöljáróban néhány szó az „összeesküvésekről”

Akinek a fenti magyarázatok egyike sem nyerte el a tetszését, és úgy érzi, a világ problémáit szándékosan idézték elő, az események folyását pedig egy maroknyi ember irányítja, vigyázzon, mert könnyen összeesküvés elméleteket gyártó őrültnek bélyegezhetik.
Túlságosan ne aggódjunk emiatt, mert akik számára a globális hatalmak működésének alternatív magyarázatai csupán „összeesküvés elméletek” azok a) vagy teljesen tájékozatlanok, és szerintük a világ olyan, amilyennek a tévé mutatja, vagy b) rövidlátóak a kulcsfontosságú, hosszú távú geopolitikai kérdésekben, vagy c) szándékosan próbálnak másokat megtéveszteni és érdekeltek a globális hatalmi elit védelmében, amely mindig kényelmetlenül érzi magát, ha valaki reflektorfény alá helyezi őket. Ebben a cikkben csupán az utolsó kategóriának szentelünk néhány sort.
Az „összeesküvés elmélet” vádját megcáfolni egyáltalán nem olyan nehéz feladat, mert legtöbbször normális emberi viselkedéseket bélyegeznek ezzel a kifejezéssel. Mi lenne, ha összeesküvést kiáltanánk minden alkalommal, amikor kettő vagy több ember közös érdekből vagy egy közös cél érdekében összeül, hogy tevékenységüket koordinálják és egyesítsék erőiket céljaik gyorsabb és biztosabb megvalósításáért? Ilyesmit nap mint nap látunk saját környezetünkben, az iskolában vagy akár saját családunkban. Az ilyen emberi viselkedés annyira hétköznapi, hogy senki sem tartja említésre méltónak, kivéve, ha a világ hatalmasai teszik ugyanezt.
Minden alkalommal, hogy valaki kijelenti, néhány hihetetlenül gazdag és befolyásos ember összefogott, hogy együtt elérjenek egy közös célt, bizonyos emberek, bizonyos csatornákon azonnal kiáltozni kezdik, hogy „Összeesküvés elmélet!” és mindent megtesznek, hogy az ilyen következtetéseket csírájában elfojtsák és ellehetetlenítsék.
Hogyan képzelheti bárki, hogy a hatalmasok összefogtak saját érdekeiket előmozdítandó? Tenne ilyet egy befolyásos helyzetben lévő ember? Egy politikus, üzletember vagy vállalkozó? Ilyen nem történhet! Hogyan merészeli bárki is azt állítani, hogy a globális bankárok összeesküdtek, hogy a pénzügyek manipulálásán keresztül minden gazdaságot, piacot, kormányt és a médiát hatalmuk alá hajtsanak? Hogyan állíthatja bárki, hogy a világ hatalmasai a Trilaterális Bizottsághoz vagy a Külkapcsolatok Tanácsához hasonló szervezeteket hoznak létre, hogy legfontosabb tervüket, a világkormány megalakítását támogassák? Hogyan lehet bárki annyira paranoiás, hogy azt feltételezze, a hatalom arra használja erejét, hogy „saját embereit” helyezze a Fehérházba, a parlamentbe, a Downing Street-be, a Casa Rosada-ba (argentin elnöki palota) vagy a világ legnagyobb médiumainak főszerkesztői székébe? Hogyan feltételezhetnénk, hogy a hatalmon lévők még több hatalmat akarnak?
Ez a fővonalas média és az utca emberének reakciója, amikor az egyértelműen közös célokkal, érdekekkel rendelkező bankárokról, olajmágnásokról, hadipari cégekről, politikusokról és szervezeteikről, bankjaikról, lobbijukról és hadseregeikről van szó, akik azért szövetkeznek, hogy vagyonukat és hatalmukat felhasználva teljhatalmat szerezzenek társadalmunk felett. Mindez annyira egyértelmű, hogy csak a rendkívül naiv emberek (vagy az elit által fizetett szemtelen elemzők) hiszik ennek ellenkezőjét. Naiv lenne azt gondolni, hogy Soros György soha nem veszi fel a telefont, hogy terveit megbeszélje Henry Kissingerrel vagy Christine Lagarde-dal, vagy, hogy David Rockefeller soha nem vacsorázik a Rothchild, Morgan vagy Warburg családok tagjaival.
Ne hagyd, hogy az „összeesküvés” szó megtévesszen! Akik ezzel a címszóval akarják elhallgattatni a nyitott szemmel járó és logikusan gondolkozó embereket, azért teszik, mert tudják, nincs rájuk nézve veszélyesebb, mint a nyitott szemmel járó és logikusan gondolkozó emberek.
Most nézzük meg hogyan is működik a világ. Hívhatod összeesküvésnek, vagy aminek tetszik.

A világkormány

A maroknyi, igen befolyásos és gazdag kisebbség által megálmodott világkormány felállításának terve több évszázadra vezethető vissza. Gyökerei a politika színpada mellett, a társadalmi, kulturális és vallási körökből erednek, gyakran szimbolikusan „okkultista” felhanggal.
A törekvést a jelenkorban leginkább „Új világrendként”, „Egységes világként” vagy mostanában egyszerűen „globalizációként” emlegetik. Mindegy minek nevezzük, a tény, hogy a nemzeti szuverenitás – ami nem más, mint a nép szabadsága, hogy a saját sorsukat befolyásoló döntések meghozataláért felelős nemzetállamokat alkosson – mára annyira elmosódott fogalommá vált, hogy alig akad, aki jelentését képes lenne megfogalmazni. Ez a tendencia talán elfogadható lenne, ha a nemzeti szuverenitás háttérbe szorulása elősegítené az emberiség egészét érintő globális problémák megoldását, azonban az egyre növekvő szegénység, az éhezés, a terjedő betegségek és az egyre több térséget érintő háborúk egészen más képet mutatnak. Miért?  Azért mert a világkormány nem a közjót előtérbe helyező, erős globális intézmények munkájából, hanem egyes szektorok hasznát és érdekeit előnyben részesítő magánintézményekből ered. Ha létezik egyetlen, szinte soha nem említett jellemző, amivel leírhatnánk a szemünk előtt felemelkedő világkormányt az az, hogy „privát”.

Magánhatalom

Kezdjük az alapoknál: A világot ma nem az igazság, nem a közérdek iránti elkötelezettség, nem a nemzetközi jog vagy a morális értékek, és nem is a demokrácia irányítja. A világot jelenleg a hatalom irányítja és ezt a hatalmat egy apró, zsarnoki kisebbség jogtalanul ragadta magához. Mit értünk hatalom alatt?
Először is a hatalom azt a képességet jelenti, amellyel a megtervezett, támogatott, megszervezett és végül kivitelezett tettek a kívánt rövid, közép és hosszú távú eredményeket hozzák. A hatalom az az erő, ami az ellenállás erejétől függetlenül is képes véghezvinni céljait, illetve képes bizonyos események megtörténtét megakadályozni, függetlenül azok erejétől, ha kell háború által.
Ez magában foglalja a politikát, a gazdaságot, a pénzügyi és üzleti világot, a technológiát, a kultúrát, a pszichológiát és (a legvégső esetben) a háborút. A hatalom gyakorlásához az összes rendelkezésre álló erőforrás összehangolt és intelligens felhasználására van szükség a konkrét célok elérése érdekében.
Másodszor, fontos megkülönböztetni a formális hatalmat a valós hatalomtól. A médiában a formális hatalom, mint például a kormányok vagy pénzpiacok által magas szinten elért eredményeket mutatják nekünk. A dolgokat ténylegesen mozgató valós hatalmi erők azonban ritkán láthatóak. Ők tervezik meg, hogy mi, mikor, hol és ki által történik. Most a valós és formális hatalom közötti szimmetriák segítségével vizsgáljuk meg, hogyan működik ez a globális rendszer:
A valós hatalom politikai, gazdasági és társadalmi folyamatokat hajtó diszkrét, proaktív szerkezetek és szervezetek köré összpontosult. Ezek a folyamatok vonatkozhatnak egy nemzetre, területre, társadalmi rétegre, köz- vagy magánintézményre, vagy ezek kombinációjára. A valós hatalom hatékonysága a folyamatosságban rejlik, ami lehetővé teszi, hogy erejét a hatalom összpontosítására használja. A valós hatalom olyan, önmagukban sokszor láthatatlan eszméket fűt, amelyek azonban nagyon is látható eredményeket hoznak.
A formális hatalom a valós hatalomtól eredő stratégiákat és döntéseket kivitelező szerkezetek köré összpontosult. Ide tartoznak a vezető multinacionális cégek, transznacionális bankok, média monopóliumok, a legfontosabb egyetemek és az egyes országok legmagasabb szintű kormánytagjai (elnökök, kabinettagok, kongresszusi képviselők, bírák). A formális hatalom szerkezetei felelősek az alacsonyabb szintről eredő magas szinten bekövetkező hatásokért.
A hatalomért folyó harc sok szempontból hasonlít a szörfözésre. Mindkettő esetében fontos egyensúlyban maradni, nem szabad leesni a deszkáról, rugalmasan kell irányítani a sebességet, az irányt és a dőlésszöget. A jó szörfösök megtanulják meglovagolni a hullámokat.
Fontos megértenünk a hatalom alapvető és kegyetlen törvényét: Akik a hatalom birtokában vannak, céljaik elérésére és érdekeik előmozdítására használják hatalmukat és a hatalmat nélkülözők kénytelenek viselni a hatalommal bírók tetteinek következményeit.
Ebben rejlik a legtöbb ország problémájának gyökere is, hiszen a hatalom már a nem a közös emberi érdekekért küzdő szerkezetek kezében van.

A piramis

A hatalmat legkönnyebb az üzletvilághoz hasonlítva megérteni, hiszen a modern vállalat több évszázad alatt fejlődött kulcsfontosságú „privatizált” hatalommá, átvéve az irányítást a közintézményektől, alapvetően privát, három szintre osztható gazdasági szerkezetek kezébe helyezve azt:
A részvényesek a cég valós tulajdonosai, de nem folynak bele a cég irányításába és inkább a pénzügyekre, mint a gazdasági termelésre koncentrálnak.
Az igazgatók a részvényeseket képviselik és a cég működését az ő érdekeik szerint felügyelik. Legfőbb feladatuk a részvényhozamok minél kisebb költséggel elérhető növelése, így a kapitalista vállalat alapvetően társadalomellenes szerkezet.
A menedzserek a vállalat napi szintű vezetésével megbízott jól fizetett alkalmazottak. Általában jól kiképzett, keményen dolgozó szakértők, akik tehetségükkel viszik előre a céget.
A világkormány alapvető szerkezete már ma is létezik, de egyelőre még kevésbé észrevehető, mert a „kormány” koncepciójához köthető minták még nem láthatóak. Mivel a hatalom magánkézben van, a világkormány inkább hasonlít a fent leírt hagyományos magánhatalmi szerkezetre. Ez a globalizmus alapja is, ahol a hatalom szintén magánkézben van és a demokrácia az előnyben részesített politikai rendszer, amivel a privát hatalmi szerkezetek a kormányt, például a pénzen keresztül irányítják.
Éppen ezért a nyilvános hatalom – a „kormány” – a legtöbb országban csupán a döntéshozói szerkezet (elnök, miniszterelnök, kongresszus, parlament, stb.) alacsonyabb szintjén helyezkedik el.  A közép- és magas szintű döntéshozói hatalom a nemzeti kormányok és országok felett áll, így nekünk, a népnek nincs beleszólásunk a minket érintő döntésekbe. Vizsgáljuk meg, hogyan néz ki a globális hatalom hierarchiája a gyakorlatban:

Legfelsőbb szintű döntések (értsd: a világ „tulajdonosai”) – a geopolitikai szint

Az üzletvilágban a felső szintű döntéseket a részvényesek hozzák. A világkormányban ez a hatalmi elit kiváltsága. Néhány nagyhatalom kivételével, mint az USA, Nagy-Britannia, Oroszország, Kína vagy Franciaország, a nemzeti kormányoknak nem sok beleszólása van a felső szintű döntésekbe, ahol az igazi hatalom a világ urainak kezében van. Ezt a hatalmat a következő főbb, geopolitikai tengelyek koordinálják:
Agytrösztök – Kompakt, hierarchikus, nagyhatalmú tervezőközpontok globális hálózata. Közülük néhány ismertebb a Külkapcsolatok Tanácsa (CFR), Trilaterális Bizottság, Bilderberg csoport, Chatham House, Világgazdasági Fórum vagy az Új Amerikai Évszázad Projekt (PNAC). Feladataik közé tartozik az összetett politikai, gazdasági, pénzügyi, technológiai, katonai és kulturális folyamatok hosszú távú alakítása, egy konzisztens, fenntartható és összetett geopolitikai modellbe integrálva őket, a hosszú távú nemzeti, regionális és globális hatalom elérése érdekében.
Pénzügyi dinasztiák – Sok generáció óta óriási gazdasági, pénzügyi és társadalmi hatalommal rendelkező családok, mint a Rothchild, Rockefeller, Morgan, Mellon, Bin-Laden, Buffet és hasonlók.
Királyi és nemesi dinasztiák – Évszázadok óta óriási társadalmi, gazdasági, vallási és pénzügyi hatalommal rendelkező családok (mint a brit, holland, spanyol, belga uralkodócsaládok, vagy Franciaország, Németország, Ausztria, Olaszország és Portugália koronázatlan nemesei). Szoros kötelékek fűzik őket iszlám megfelelőikhez és az USA vagy a távol-kelet pénzügyi „nemességéhez”.
Vallási szervezetek – A kulcsfontosságú vallások politikai szerkezetei, különösen a Vatikán, az Anglikán egyház, a Lutheránus és Kálvinista egyházak, a Zsidó Szanhedrin vagy számos Evangéliumi szervezet, amely nyíltan cionista elveket vall. [Fontos megjegyezni, hogy itt szervezetekről és azok bizonyos befolyásos, sokszor beépült vezetőiről, tagjairól nem az egyes vallások tagságáról van szó. „Mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (I. Sámuel 16:7) – Idők Jelei]
Nemzetek feletti politikai szervezetek – Idetartozik a szabadkőművesség, a cionizmus, a nemzetközi szociáldemokratizmus, a nemzetközi kereszténydemokratizmus és számos civil és lobby szervezet. Ez a globális hatalom piramisának legmagasabb lépcsőfoka. Az „illuminátus” hagyomány minden részét megtalálhatjuk itt: a pénzhatalmat képviselő „öregek” egész kerekasztala ez, a híres dinasztiák, királyi családok, sejkek, vatikáni és egyéb papok, rabbik és nemesek egész sora, akik közül a „világ királya” egy napon felemelkedik. Ez az utolsó lépcsőfok.
Szervezett bűnözés – Nem meglepő, hogy a szervezett bűnözés együttműködik a törvényes hatalommal, sőt előfordulhat, hogy a hatalom hozta létre különféle „operatív megállapodások” keretében. A határok igen homályosak, mivel számos szervezett bűnözői csoport sikeresen beágyazódott a törvényes szervezetekbe, beleértve olyanokat, mint a CIA, MI6, Mossad, DEA, FBI, SEC, egyes pénzintézetek, tőzsdék és katonai vagy biztonsági erők.

Középszintű döntések (a „döntéshozók”) – A stratégiai szint

A privát üzletvilágban az ilyen jellegű hatalom az igazgatók kezében van. A világkormány esetében ez néhány nagyjátékosra, például multinacionális cégekre, transznacionális pénzintézetekre, média monopóliumokra, nagy egyetemekre és a nemzeti kormányok egyes szektoraira (különös hangsúllyal a külpolitikai, gazdasági és védelmi ügyekre) utal.
Óriási források felett rendelkeznek, amelyekkel, többek között, előre jóváhagyott jelöltek és pártok politikai kampányait finanszírozzák, ügyelve a hitelesség látszatának megőrzésére, hogy a szavazók úgy érezzék, ők választják meg azokat, akik irányítani fogják őket. Hívjuk ezt mondjuk a „demokrácia színjátékának”.
A monopóliumot élvező médiaszervezetek intenzív rövidtávú pszichológiai hadműveleteket hajtanak végre (például választások előtt), miközben az oktatási rendszer közép- és hosszú távú pszichológiai nyomást gyakorol, hogy a lakosság nagy része higgyen, elfogadja és megkérdőjelezés nélkül magáévá tegye a „demokrácia színjátékát”.

Alacsonyabb szintű döntések (napi szintű ügyek) – az „ügyvezetői” szint

Az üzletvilágban ezek a dolgok az ügyvezetők vagy menedzserek kezében vannak. A világkormány szemszögéből nézve ez a szerep a „hatóságok”, értsd kormányok, rendfenntartó szervezetek, fegyveres és biztonsági erők, felügyeleti szervek, stb. kezében összpontosul. Ide tartozik az „elnök”, az ügyvezető hatalom fejeként, a „miniszterelnök”, a képviselők, a bírák és a kormány törvényhozói szervezetei.
Éppen ezért egy nemzet elnöke vagy miniszterelnöke, kormányzása rövid ideje alatt csupán rövidtávú ügyvezetői, döntéshozói hatalommal bír. Országaink szárnyaszegett elnök-vezérigazgatói ők, akiket az elit által gondosan előre kiválasztott ellenzék folyamatosan szorongat.