2012. december 30., vasárnap

Amit a világ tud, a magyarok viszont nem – őstörténetünk bemutatása világszerte

A világ régen tisztában van hazánk igaz történelmével. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tárgyi bizonyítékok, kiállítások, a megjelent újságcikkek, amelyek néhol, itt – ott elakadtak…
2007. Városi Múzeum, Berlin
Arany Griffek emlékeinek nevezték a németek azt az elképesztően gazdag kiállítást, amelyet 2007-ben Berlinben mutattak be, a német archeológiai intézet rendezésében. Az öt kilós katalógus, amit kiadtak erre az alkalomra könyvművészeti remekmű, mert a bemutatott aranytárgyak, szinte megfogható érzékletességgel szerepelnek a sík papírlapon. Eurázsia 33 nagy gyűjteményéből állították össze azt a kiállítást, amelyet egy nap alatt még futólag sem lehetett áttekinteni. Kazakisztán, Ukrajna, Tuvai Köztársaság, Oroszország, Irán, Németország, Magyarország, Románia múzeumai szállították a gondosan kiválogatott anyagot. Amint a prospektusból látom, a kazakisztáni Air Astana légitársaság szállította Berlinbe és vissza a kölcsönadó múzeumokba, mert ezáltal is segíteni óhajtották azt a sok nehézséget átélt szkíta utódnépet, akiknek országában a németek a szkíták területi központját látják. Münchenből a bajor HYPO Bank adta kölcsön szkíta aranytárgyait, mivel ez a bank egyik fő feladatának tekinti cégének aranyfedezettel való ellátását, s ehhez a legkézenfekvőbb kincsegyüttes a szkíták aranykincse. A katalógus bevezetőjét Dr. Frank-Walter Steinmeier kultuszminiszter írta, aki nemcsak megköszönte a kölcsönadó országok segítségét, de leírta a német tudomány állásfoglalását is a szkítákkal kapcsolatban, vagyis, hogy a szkíták Eurázsiában évezredeken át tartó idők alatt uralkodó népcsoport voltak, sma EURÓPÁBAN a magyarságot lehet utódnépéül tekinteni, akik megtartották az eredeti, agglutináló nyelvüket is.
Dr. Frank-Walter Steinmeier
Gyakorlatilag leírta a magyar őstörténet főelvét: ázsiai eredetünket kazahsztáni figyelőállással, nyelvünk ősi voltát, s egyetemesen azt az eredeti európai nézetet, amely szerint a magyarok ősei szkíták voltak, egyazon nyelvcsaládba tartoznak és a magyarság kárpát-medencei hazája és Belső-Ázsia közötti út Európa kulturális feltöltődésének útja volt.
2008. HYPO BANK, München
Ezek után 2008-ban megnéztem a bajor HYPO BANK rendezésében az ATTILA és a Hunok című kiállítást, amely német pontossággal mutatta be a mai őstörténetünket… A HYPO Bank székhelye München belvárosában van, s maga egy hatalmas palota. Ebben foglalt helyet az óriási kincsanyag, amely főleg magának a Hypo Banknak tulajdonát képezte, de sok kölcsöntárgyat is összehordtak. Ugyancsak több kilós maga a prospektus, amelyet kiadtak, és amelyben feltűnően dominál az aranyba foglalt gránát, a hunok kedves ékköve, amelyet a magyar nők Jézus vérének tartanak.
2006-2008. Tibold László gyűjteménye, Magyarország
2005-2008-ig hordtuk körbe Magyarországon azt a 100 képből álló kiállítást, amely kinagyított fotókon mutatta be a szkíta örökséget, kurgánonként, áttekinthető, közérthető feliratokkal. A fotókat Tibold László, külföldön élő hazánkfia fényképezte eredeti helyszíneken, s itthon Dr. Pap Gábor és Dr. Bakay Kornél professzorok szakavatott közvetítésével jutott el őseink emléke a kiállítások nézőihez, szívükhöz, tudatukhoz. Végül a Műemlékvédelmi Felügyelettel szerződést kötve, a több példányból egyet – képeket és tárgyi anyagot – az Edelényi Önkormányzat tudtával és köszönetével az EDELÉNYI Koburg-kastély lovagtermében helyeztük el, s ahol CSODASZARVAS címmel sokáig látható volt. Most renováljak a kastélyt, gondolom, utána újra láthatóvá válik, mert, ha máshol nem, a végtelen hosszú, világos folyosókon alkalmasan elfér, és a szkíta kincseknél szebb látványt nehezen lehet elképzelni. Ezt az állandó kiállítást Dr. Bakay Kornél mutatta be, s kiemelt egy gondolatot: „Az edelényiek elsők az országban, akik befogadták őseiket…” Szeretném megemlíteni, hogy a Csodaszarvas c. vándorkiállítás nyitányát a Magyarok Házában rendezte meg Tibold Makk László, s Dr. Pap Gábor nyitotta meg.
2009. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
magyar-nemzeti-muzeum
A HYPO Bank szívesen elvitte volna az Attila-kiállítást, még 2008-ban, az Attila-év alatt Magyarország bármely múzeumába, hogy méltóan ünnepeljük meg mi is itthon Attila nagy királyunkat, azonban pénzhiányra hivatkozva erre nem volt politikai kedv, vagy a tudományos elit nem érzett elég szakmai indítékot az Attila (Atilla)-év méltó megünnepléséhez. Végre 2009. március 25. és május 31. között megrendezésre került a magyar kiállítás is, Szkíta Aranykincsek címmel a Nemzeti Múzeumban. Nálunk is az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatta, és öt ország kölcsönözte az anyagot, de sajnos végül Romániából valami miatt nem érkezett meg a küldemény.
A tárlókban és vitrinekben látható anyag tematikus műgonddal van összeállítva. Gondot fordítottak arra, hogy a közismert, emblematikus műremekek köré vadonatúj, eddig hazánkban soha be nem mutatott tárgyak is bemutatásra kerüljenek. Itt ismertem meg a szkíta pecsételőt, amelyhez hasonlót soha nem láttam, mert teljesen hasonló küllemű tárgy a Nungál pecsételővel, amely Krisztus előtt jópár ezer évvel készült. A kis fém pecsételőnek mintegy 10 cm hosszú nyele volt, szépen meghajlítva, ahogy mondjuk kézhez való módra. Ugyancsak felfedeztem egy folyamatábrát mutató arany sorozatot, szinte képregényi pontossággal, a hal gúnyába öltözött hercegnő és a Turul nászának történetét. Meghatottan álltam a Zöldhalompusztai Aranyszarvas eredetije előtt, testvérei a filipovkai kurgánban századokig álmodoztak arról, hogy egymás mellé kerüljenek a Kárpát-medenceivel.
zoldhalompusztai aranyszarvas
A kiállítás mellett a falon kettős kísérő szöveg olvasható. Világos felületen a mai történészi felfogás alapján megírt szkíta világ ismertetése, a sötét felületen Hérodotosz szövegét idézték a Szkítákról írt könyvéből. Én az első pár felirat elolvasása után Hérodotosznál maradtam, s hálásan gondoltam arra a munkatársra, aki bevonta a régi történetírót a kiállítás-kísérőbe, mert ez igazi élményt jelentett.

Cifra nyomorúság!

Egész egyetemes történelmünk, felháborító, sőt égbekiáltó gazságaival megcáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy az emberi faj (legalábbis ami a nagy többséget illeti) távol áll attól az evolúciós szinttől, ami számára és élő környezete (az ökológiai rendszer) számára is egyaránt ideális lenne. Az idea ismert, csak éppen „senkit” sem érdekel, mert nem fűződik hozzá érdek. Abban a pillanatban viszont, ahogy érdekeltté lesz téve, azonnal érdeklődővé válik majd minden érintett.
Ma, az emberiség túlnyomó része olyan hamis érdekek által manipulált tudattal, s torz személyiséggel rendelkezik, mely nem képes hitelesen értékelni, sem magasabb szintre fejlődni. Természetesen nem az iskolázottság fokára, vagy a 21. századi civilizációs normáknak megfelelő képzettségre gondolok, hanem valami ettől sokkalta fontosabbra. Ez a valami, pedig nem más, mint bölcs előrelátás, őszinte helyzetértékelés és lelki fejlettség, ami egy másfajta (szerintem magasabb szintű) tudatállapotból fakad. Ebből az állapotból lehet csak továbblépni a következő, még magasabb szintre.
Ha az emberiség többsége rendelkezne az úgynevezett „Krisztus tudattal”, a Jézusban először, elsőként megszületett tudatossággal, ez esetben még talán értelme és pozitív eredménye is lehetne a demokratikus berendezkedésű társadalmakban lehetővé tett szavazásoknak.
Szép dolog a szabadság, kérdés hogy mikor érik rá meg az ember. Ha ugyanis a lelki és szellemi érettség előtt biztosítjuk a választás szabadságát, akkor bizony pontosan oda jutunk, ahol jelen pillanatban állunk. A part végére, ahol, talpunk alól egyszerre csak eltűnik a talaj!
Nincs aljasabb és istentelenebb annál, mint a fokozatosan szenvedélybeteggé (és így függővé) tett társadalmat álságos módon szavaztatni arról, kíván-e élni a demokratikus, többségi jogon szerzett élvezet hajszolás, egyébként természetellenes és egyben önpusztító lehetőségével! Kétség nem férhet hozzá, válaszuk igen lesz. Az „étvágycsinálók” pedig, akik az eredményes befolyásolás által irányítják és „építik” jelenünket, jövőnket, minden áron el akarják hitetni velünk, hogy a demokráciában sok egyébbel együtt (mint szabad embereknek) ez is mind, törvényesen jár. Arról felejtenek csak el tájékoztatni, hogy mi az az ár, melyet mindezért meg kell majd fizetnünk, mégpedig kollektíven, tehát annak, a demokrácia írott szabályai szerint figyelmen kívül hagyható kisebbségnek is, mely történetesen ehhez nem adta beleegyezését, támogató szavazatát.
Mivel ugyanannak a természetnek vagyunk eltartottjai és megtűrtjei, nekünk, kisebbségi sorsra jutottaknak is osztoznunk kell az esztelen többség tragikus sorsában, pokolra szállásában. Tetszik, vagy nem, az emberiség különféle nációi ugyanabban a cipőben járnak, együtt kell majd hordoznunk keresztjét közös megpróbáltatásainknak. Mindez persze semmiképp sem minősíthető igazságosnak (annál inkább demokratikusnak), és éppen ez az, amiért el kell tűnnie a mostanra leszerepelt demokráciának, hogy helyét átadhassa a Teokráciának, az Igazság Uralmának. Ehhez azonban, a megbocsátás kegyelme előtt még vezekelnünk kell!! Azoknak is, akik csak passzív szemlélői, vagy kiszolgáltatott áldozatai voltak a jelenleg még működő világrendnek!
Túlpörgött, és az emberiség számára már szabályozhatatlanná vált civilizációnkban rövidesen kiderül majd, hogy amit áldásosnak ítéltünk, s gyermekeink számára is (mint folytatásra érdemest) megjelöltünk, okozza legemlékezetesebb kudarcunk, s újabb, három nemzedék által is megélendő szenvedésünk. Furcsa ellentmondásként van jelen napjainkban a felgyülemlett és alkalmazott tudás, valamint az ettől jól megkülönböztethető, és oktalan mód mellőzött bölcs előrelátás. Istentől elvadult világunk hajszolt embere ma is (mint mindig) olyan trendeket és téveszméket követ, melyek közül egy sem igazolható az Isten Teremtési Törvényei szerint, holott, csakis ezek mindenhatók és örökérvényűek.
Korunk embere mesterfokon sajátítja el röpke élete során az önzést, melyhez, ha esztelenség párosul, megtermi sok ezernyi romlott gyümölcsét. Had említsek ezekből néhány, az Isten által elgondolt, s angyalai (teremtő eszközei) által létrehozott élővilágunk elpusztítására kiválóan alkalmas, tipikusan emberi viselkedést.
Környezetromboló ipari tevékenység, fegyveres konfliktusok ismétlődő kirobbantása, nukleáris energia békés és hadászati célú alkalmazása, természetidegen anyagok rendszeres használata a lakókörnyezetünkben és a háztartásokban, gépjárművek használata a szabadidős és a szórakoztató tevékenységekben, valamint a szükségletet többszörösen meghaladó, s helyette az igényeket szem előtt tartó, pazarló életvitel. Ezen, az ostobaság ékes bizonyítékaként tetten érhető eltévelyedésen már csak egyetlen gyógykezelés segíthet, az a drasztikus válaszlépés, melyet a természet erőinek (a 4 elemnek, mint a „végső idő” apokaliptikus lovasai közül valóknak) féktelen tombolása valósít meg.
Jelenünk és jövőnk szervezői, közös sorsunk tanult (pontosabban ki-tanult) irányítói rendszeresen összejönnek Földünk valamely zugában, hogy ország-világ előtt kinyilatkoztassák, miszerint a fejlődés és a jólét fenntartható. Teszik ezt oly öntelten, hogy az már önmagában is istenkísértés, nyílt hadüzenet az Örökkévaló jóakarata ellen! Valóban fenntartható e fejlődésnek titulált esztelenség, mely szerintem hatékony öngyilkossági és gyilkossági kísérlet? Meddig vajon, és mi lesz a végeredmény?
Válaszom a következő. Tudománytalanul, pusztán a józanészre és a jó lelkiismeretre hagyatkozva is nyilvánvaló számomra (és bizonyára mások számára is), hogy ez a fajta akaratosság esztelenül veszélyes, s előbb-utóbb (véleményem szerint előbb, mint azt bárki is gondolná) globális tragédiába torkollik.
Mindenfajta ármány, erőszak és vérontás Isten ellen elkövetett gaztett, és Fia ellen elkövetett árulás, bárhogy is magyarázzuk, idealizáljuk! Biztos, hogy az, amikor egy intelligens teremtmény érdemtelenül birtokolva, öncélúan, élő és érző környezete ellen felhasznál egy veszedelmes ismeretet, az nem a lét Teremtője által kijelölt út, és irány! Pusztán egy lehetséges, de mindenképp elvettetésre ítélt variáns azon számtalan lehetséges közül, mely a teremtményi szabad akarat oktalan gyakorlásának, az Isten tökéletes (hibátlan) Akaratával szembeszegülő viselkedésnek intő példája. Meggyőződésem, hogy az elkövetkező évtizedekben a világ és eddigi életkörülményeink gyökeresen (minden képzeletet felülmúlva) megváltoznak, s e miatt az emberiség átkosnak ítél majd számos, korábban még áldásosnak tartott dolgot.
A földi lét domináns fajává lett tékozló emberiség mostanra már oly hatalmas adósságot halmozott fel az anyatermészettel és Teremtőjével szemben, hogy annak kiegyenlítését tovább már nem halogathatja. Meg kell fizetnie a tartozást. Ne lepődjünk hát meg azon, ha rövidesen százmilliók tapasztalják meg azt, hogy nincs tovább!

Palánkai József