Egész egyetemes történelmünk, felháborító, sőt
égbekiáltó gazságaival megcáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy az
emberi faj (legalábbis ami a nagy többséget illeti) távol áll attól az
evolúciós szinttől, ami számára és élő környezete (az ökológiai
rendszer) számára is egyaránt ideális lenne. Az idea ismert, csak éppen
„senkit” sem érdekel, mert nem fűződik hozzá érdek. Abban a pillanatban
viszont, ahogy érdekeltté lesz téve, azonnal érdeklődővé válik majd
minden érintett.
Ma, az emberiség túlnyomó része olyan hamis érdekek által
manipulált tudattal, s torz személyiséggel rendelkezik, mely nem képes
hitelesen értékelni, sem magasabb szintre fejlődni. Természetesen nem
az iskolázottság fokára, vagy a 21. századi civilizációs normáknak
megfelelő képzettségre gondolok, hanem valami ettől sokkalta
fontosabbra. Ez a valami, pedig nem más, mint bölcs előrelátás, őszinte
helyzetértékelés és lelki fejlettség, ami egy másfajta (szerintem
magasabb szintű) tudatállapotból fakad. Ebből az állapotból lehet csak
továbblépni a következő, még magasabb szintre.
Ha az emberiség többsége rendelkezne az úgynevezett „Krisztus
tudattal”, a Jézusban először, elsőként megszületett tudatossággal, ez
esetben még talán értelme és pozitív eredménye is lehetne a
demokratikus berendezkedésű társadalmakban lehetővé tett szavazásoknak.
Szép dolog a szabadság, kérdés hogy mikor érik rá meg az ember. Ha
ugyanis a lelki és szellemi érettség előtt biztosítjuk a választás
szabadságát, akkor bizony pontosan oda jutunk, ahol jelen pillanatban
állunk. A part végére, ahol, talpunk alól egyszerre csak eltűnik a
talaj!
Nincs aljasabb és istentelenebb annál, mint a fokozatosan
szenvedélybeteggé (és így függővé) tett társadalmat álságos módon
szavaztatni arról, kíván-e élni a demokratikus, többségi jogon szerzett
élvezet hajszolás, egyébként természetellenes és egyben önpusztító
lehetőségével! Kétség nem férhet hozzá, válaszuk igen lesz. Az
„étvágycsinálók” pedig, akik az eredményes befolyásolás által
irányítják és „építik” jelenünket, jövőnket, minden áron el akarják
hitetni velünk, hogy a demokráciában sok egyébbel együtt (mint szabad
embereknek) ez is mind, törvényesen jár. Arról felejtenek csak el
tájékoztatni, hogy mi az az ár, melyet mindezért meg kell majd
fizetnünk, mégpedig kollektíven, tehát annak, a demokrácia írott
szabályai szerint figyelmen kívül hagyható kisebbségnek is, mely
történetesen ehhez nem adta beleegyezését, támogató szavazatát.
Mivel ugyanannak a természetnek vagyunk eltartottjai és megtűrtjei,
nekünk, kisebbségi sorsra jutottaknak is osztoznunk kell az esztelen
többség tragikus sorsában, pokolra szállásában. Tetszik, vagy nem, az
emberiség különféle nációi ugyanabban a cipőben járnak, együtt kell
majd hordoznunk keresztjét közös megpróbáltatásainknak. Mindez persze
semmiképp sem minősíthető igazságosnak (annál inkább demokratikusnak),
és éppen ez az, amiért el kell tűnnie a mostanra leszerepelt
demokráciának, hogy helyét átadhassa a Teokráciának, az Igazság
Uralmának. Ehhez azonban, a megbocsátás kegyelme előtt még vezekelnünk
kell!! Azoknak is, akik csak passzív szemlélői, vagy kiszolgáltatott
áldozatai voltak a jelenleg még működő világrendnek!
Túlpörgött, és az emberiség számára már szabályozhatatlanná vált
civilizációnkban rövidesen kiderül majd, hogy amit áldásosnak ítéltünk,
s gyermekeink számára is (mint folytatásra érdemest) megjelöltünk,
okozza legemlékezetesebb kudarcunk, s újabb, három nemzedék által is
megélendő szenvedésünk. Furcsa ellentmondásként van jelen napjainkban a
felgyülemlett és alkalmazott tudás, valamint az ettől jól
megkülönböztethető, és oktalan mód mellőzött bölcs előrelátás. Istentől
elvadult világunk hajszolt embere ma is (mint mindig) olyan trendeket
és téveszméket követ, melyek közül egy sem igazolható az Isten
Teremtési Törvényei szerint, holott, csakis ezek mindenhatók és
örökérvényűek.
Korunk embere mesterfokon sajátítja el röpke élete során az önzést,
melyhez, ha esztelenség párosul, megtermi sok ezernyi romlott
gyümölcsét. Had említsek ezekből néhány, az Isten által elgondolt, s
angyalai (teremtő eszközei) által létrehozott élővilágunk
elpusztítására kiválóan alkalmas, tipikusan emberi viselkedést.
Környezetromboló ipari tevékenység, fegyveres konfliktusok
ismétlődő kirobbantása, nukleáris energia békés és hadászati célú
alkalmazása, természetidegen anyagok rendszeres használata a
lakókörnyezetünkben és a háztartásokban, gépjárművek használata a
szabadidős és a szórakoztató tevékenységekben, valamint a szükségletet
többszörösen meghaladó, s helyette az igényeket szem előtt tartó,
pazarló életvitel. Ezen, az ostobaság ékes bizonyítékaként tetten
érhető eltévelyedésen már csak egyetlen gyógykezelés segíthet, az a
drasztikus válaszlépés, melyet a természet erőinek (a 4 elemnek, mint a
„végső idő” apokaliptikus lovasai közül valóknak) féktelen tombolása
valósít meg.
Jelenünk és jövőnk szervezői, közös sorsunk tanult (pontosabban
ki-tanult) irányítói rendszeresen összejönnek Földünk valamely zugában,
hogy ország-világ előtt kinyilatkoztassák, miszerint a fejlődés és a
jólét fenntartható. Teszik ezt oly öntelten, hogy az már önmagában is
istenkísértés, nyílt hadüzenet az Örökkévaló jóakarata ellen! Valóban
fenntartható e fejlődésnek titulált esztelenség, mely szerintem
hatékony öngyilkossági és gyilkossági kísérlet? Meddig vajon, és mi
lesz a végeredmény?
Válaszom a következő. Tudománytalanul, pusztán a józanészre és a jó
lelkiismeretre hagyatkozva is nyilvánvaló számomra (és bizonyára mások
számára is), hogy ez a fajta akaratosság esztelenül veszélyes, s
előbb-utóbb (véleményem szerint előbb, mint azt bárki is gondolná)
globális tragédiába torkollik.
Mindenfajta ármány, erőszak és vérontás Isten ellen elkövetett
gaztett, és Fia ellen elkövetett árulás, bárhogy is magyarázzuk,
idealizáljuk! Biztos, hogy az, amikor egy intelligens teremtmény
érdemtelenül birtokolva, öncélúan, élő és érző környezete ellen
felhasznál egy veszedelmes ismeretet, az nem a lét Teremtője által
kijelölt út, és irány! Pusztán egy lehetséges, de mindenképp
elvettetésre ítélt variáns azon számtalan lehetséges közül, mely a
teremtményi szabad akarat oktalan gyakorlásának, az Isten tökéletes
(hibátlan) Akaratával szembeszegülő viselkedésnek intő példája.
Meggyőződésem, hogy az elkövetkező évtizedekben a világ és eddigi
életkörülményeink gyökeresen (minden képzeletet felülmúlva)
megváltoznak, s e miatt az emberiség átkosnak ítél majd számos,
korábban még áldásosnak tartott dolgot.
A földi lét domináns fajává lett tékozló emberiség mostanra már oly
hatalmas adósságot halmozott fel az anyatermészettel és Teremtőjével
szemben, hogy annak kiegyenlítését tovább már nem halogathatja. Meg
kell fizetnie a tartozást. Ne lepődjünk hát meg azon, ha rövidesen
százmilliók tapasztalják meg azt, hogy nincs tovább!
Palánkai József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése