Nem lenne bölcs dolog azt hinni,
hogy a Szíriában történt vegyi támadással kapcsolatos politikai baklövés
megállítaná az Egyesült Államokat nagy volumenű expanziós terveinek
megvalósításában. A következőkben szeretnénk képekkel illusztrálni
azokat a világban zajló folyamatokat, amelyeket a naponta ránk zúduló
hírözön nem mutat meg teljes egészében. A három évvel ezelőtt
elkezdődött arab politikai felfordulás első fázisa lezárult azzal, hogy
Oroszország elegáns diplomáciai művelettel megakadályozta a Szíria
elleni közvetlen imperialista agressziót. Az első fázisban az Egyesült
Államok győzelmet aratott politikai vonatkozásban, de egyre
nyilvánvalóbb, hogy csak átmenetileg.
Az első fázis
Az első fázisban a Nyugat a teljes arab-iszlám világot felforgatta,
amelynek két fő célpontját támadta elsődlegesen. Az összes többi csupán
elterelő hadművelet volt, ráadásul szövetségeseit sikerrel tudta
megvédeni, így megvédte azokat a csatlós szunnita arab államokat,
amelyekbe a spontán kialakult népi kezdeményezések be akartak férkőzni. A
felfordulásból Irán kimaradt, de Irán nem arab állam, másrészről csak a
következő lépés lenne. Cél az arab térség megkaparintása, és Izrael
állam stabilizálása. Természetesen a valódi végcél Oroszország, de
egyetlen várba sem lehet bejutni anélkül, hogy a környező erősségeket és
a külső várat be ne venné a támadó. Először a külső védműveket kell
lerombolni. Oroszország gyakorlatilag ostrom alatt áll. A modern
világháborút nem a tankok vívják, hanem a bankok, és a politikusok a
tárgyalótermek asztalainál, valamint a multinacionális cégek és világot
uraló pénzügyi maffia ássák a lövészárkokat. Az Ultima Ratio már csak
akkor kerül elő, ha valóban érvényesíteni kell a végső érvet. Addig is a
szíriaizált, újfajta háború az egyetlen területszerzési lehetőség.
Az első fázisban a Nyugat valamennyi (orosz, kínai) szövetségest
kiiktatta a teljes arab világban. Kína és az Oroszország teret nyert, és
a hatalmas, iparból és a nyersanyagokból befolyó bevételeket
befektetésekben kamatoztatta, ráadásul egyre több nyersanyagforrást
szereztek meg különböző kitermelési jogok felvásárlásával, és vegyes
vállalatokkal. Minden egyes dollár, amely ezekhez az országokhoz
befolyt, a nyugati bevételeket csökkentette. Van ennek két, illetve akár
három hosszútávú hatása, melyet a Nyugat semmiképpen sem akar
elfogadni.

Kék a megszállt és anarchiába
taszított terület, lila jelenlegi háborús, vagy annak szánt zónák, sárga
nyugati felségterület, zöld az orosz terület és - esélyes
-szövetségesei
Elsőként a nyugat biztosítani akarja a hatalmas ütemben fejlődő kínai
gazdaság függőségét a nyugati nyersanyagforrásoktól. Ez az egyetlen
lehetősége, hogy katonailag kordában tartsa Kínát. Ha semmi mást nem
nézünk, csak azt, hogy az elmúlt években százszor vagy ezerszer annyi
autó lett Kínában, mint korábban volt, gondolhatjuk mekkora a gazdasági
és pénzügyi függőség, ha a Nyugattól kénytelen olajat vásárolni. Nem
véletlenül mondta Putyin, hogy nem kell Európának megvenni az orosz
olajat és gázt, mert azt az utolsó cseppig Kína átveszi. Csakhogy
Oroszország is biztosítani akarja az energia függőséget Európa felé.
Kína vásárol még Venezuelától, Irántól, de ezek a források nem
elegendőek a korlátozott kapacitások miatt. Nem véletlenül volt Kínának
18.8 milliárd dollárnyi félkész befektetése Líbiában. A befektetések
folytatódtak Tunéziában, Egyiptomban. Az első fázisa az úgynevezett arab
tavasznak valamennyi keleti befektetést keresztülhúzta, és a Kelettel
egyezkedő politikai vezetőket eltávolította. A Nyugat több frontos
háborút nyitott meg. Líbia után következett Mali (dél felé) így
biztosítva saját maga számára a világ legnagyobb urán bányáit. Látható
tehát, hogy a demokratikusnak nevezett arab tavasz valójában egy igen
agresszív gazdasági terjeszkedő és újragyarmatosító háború. Észak-Afrika
lezárásával az afrikai kontinens, amely a feltörekvő Kína piaci célja
lett volna, most a Nyugat fegyvereitől lesz hangos, és megkezdődik
Afrika újragyarmatosítása modern formában.
Az első fázis még nem ért volna véget, mert ennek a fázisnak a
lezárása Szíria legyűrése, valamint Irán bombázása lett volna. Az első
fázist Putyin akasztotta meg azzal, hogy a nemzetközi jogot
érvényesítette. Ezzel elkezdődött egy nem tervezett, új művelet.
A második fázis
A szíriai és az iráni kérdés lett a kettes fázis. A Nyugat
szembekerült azzal, amivel eddig nem kellett számolnia, és ez a Kelet
aktív ellenállása. Ebben az a sajnálatos, hogy Irán nem egy
nyugat-ellenes közösségben gondolkodik, hanem továbbra is saját feje
után megy. Ez lehetne követendő példa is, csakhogy hosszútávon nem
működik. A liberalizmus már nyomokban feltűnt az iráni politikában, és
ha nem veszik át a putyini habitust, akkor komoly bajokkal kell
szembenézniük. Nem véletlen, hogy az iráni Forradalmi Gárda már jelezte a
kormány felé, nem fogja eltűrni az USA-barát politikát és az arra tett
politikai kísérleteket.
A Nyugat az eddigi stabil politikai álláspontja helyett most egy
kibillent instabil képet mutat, mert a keleti ellenállás, és a köztes
fázis nem szerepelt a terveiben. Tanácstalan lett. Látható a kapkodás, a
tanácstalan ingadozás, de ne felejtsük el, az USA egy hatalmas katonai
művelet közepén tart, és érthetőek a hirtelen felbukkanó akadályok
miatti botladozások. Ez azonban nem jelenti a háború befejezését. A
Nyugat eddigi legnagyobb és legszervezettebb háborúját vívja, és éppen
támadásában van. Politikai és katonai gépezete mint gyilkos óriások
merednek a kisebb államok fölé. Oroszország mint egy pajzs igyekszik
védelmezni szövetségeseit és saját magát, de az ellenség jelenleg
sokszoros túlerőben van. Ebben az állapotban semmi más nem ad különleges
erőt Oroszországnak, mint a hit, és a birodalmi gondolkodás. Ezért
támad fel oly erősen a vallásosság. Mert a hit segít legyőzni azokat az
akadályokat, melyek alapvetően a félelemre építenek. Az Orosz Birodalom
megtanult hinni önmagában, és ezáltal ereje növekszik. Maga a hit
azonban kevés a győzelemhez. A Putyin vezette Oroszország kidolgozta
terveit, melyek meglehetősen nagy léptékűek, és most már ez a két
hatalmas erőközpont birkózik egymással.
A nyugati expanzió új fázisa már kezd körvonalazódni. A következő
lépés a Kaukázus lesz. Ahogy Lavrov mondta, a nyugat nem vár
bizonyítékokat és elveket, a Nyugat ürügyet keres arra, hogy vazallusait
a hatalomba segítse. Az sem érdekli, ha káoszba süllyed a régió, mivel
számára csak egyetlen egy valami a fontos, hogy politikailag elérje az
orosz határokat, és onnan továbblépjen - de előtte Szíriát kell
kiiktatnia. Szíriának rendkívül gyorsan meg kell oldania a gondjait,
mert rohamosan fogy a pénz, ráadásul a végtelenségig a szövetségesek sem
tudnak eltartani egy ilyen nagy országot. Bevételek kellenek, mert
leáll az élet, és teljesen összeomlik az ipar és a mezőgazdaság. A
nyugat szempontjából mindez jó, csakhogy sürgető a dolog, mert a nyugati
gazdaság is roskadozik. Amíg a keleti gazdaság stabil és versenyképes,
addig a nyugati nem képes megfelelő módon stabilizálni magát a külső
régiókban, mert az ottaniak számára van ellentétes alternatíva, és
fennmarad a választás lehetősége. Ezért létkérdés a Kelet kibillentése
jelenlegi stabil állapotából.
Szíria esetében a többnemzetiségű (több tucat országból érkezett)
zsoldos-terrorista hordát föl kell fegyverezniük elsősorban
légvédelemmel és tankelhárítással. Másodsorban műhold- és felderítési
adatokkal. Ha ehhez kapcsolódik egy kierőszakolt amerikai bombázás,
akkor a hadiszerencse megfordulhat Szíriában. Ha Szíria már nem képes
bázisként szolgálni az oroszoknak, akkor lehet továbblépni, éppúgy mint
Líbiából. A következő művelet Irán bombázása és célzott, különleges
egységek általi rombolása. Így szárazföldi erők bevetése nélkül Irán pár
hónap alatt középkori szintre süllyed. Elkezdődik a belső lázítás, a
szíriaizált háború kiterjesztése. A belső társadalmi problémák táptalajt
adnak erre, írtunk már róla korábban, hogy bizony vannak belső
feszültségek ebben az országban is. A feszültség pedig főként generációs
feszültség. A fiatalság, amely az iráni korfa alapján láthatóan nagyon
nagyszámú, sokkal nagyobb szabadságot akar magának, mint amit a
jelenlegi keretek biztosítanak.
Sokan azt mondják, hogy Kína már ezt nem engedné meg, katonai
lépéseket tenne. Kína jelenleg napi egy milliárd dollárral járul hozzá
az amerikai rendszer fenntartásához, melyet minden nap átutalnak az
Egyesült Államokba, és amerikai államkötvényeket vásárolnak. A kínaiak
már jelezték, hogy leállítják, de abban az esetben mi tartja vissza az
amerikai kormányt, hogy védővámokat rakjon a kínai termékekre. Kínának a
legnagyobb felvásárlója ma is az USA. Washingtonnak tehát van még
lehetőség a kezében. Az orosz sajtó ráadásul már cikkezik róla, hogy
Örményországban is előkészítette a Nyugat a következő narancsos
forradalmat. Ha Szíria bukik, Izrael biztosítva van, és megnyílt az út a
Kaukázus felé. Gazdasági szempontból is lényeges, hiszen akkor dél felé
biztosítva van az azeri olaj. Grúziáig - tehát a Kaukázusig - teljesen
tiszta a kép. Azerbajdzsán, Örményország, politikai úton fogja beadni a
derekát ebben az esetben, mert képtelenek lennének bármilyen ellenállást
kifejteni, ráadásul mindkét állam politikailag instabillá tehető.
Azerbajdzsán amúgy is ingadozik a két nagyhatalom között, néha ide, néha
oda billenve. Ebben az esetben nem lenne választása. Így Oroszország
dél felől bezárva.

Pirossal a bedöntött és anarchiába taszított országok, okker a politikailag besorolt államok
Hármas fázis
A hármas fázis az európai régiók zárása. Két olyan állam maradt
mindössze, melyre a 20 évvel ezelőtti fordulat óta nem tudta a Nyugat
rátenni a kezét. Ukrajna és Fehéroroszország. Ezek közül Ukrajna az,
amely könnyebben destabilizálható. Illetve van egy harmadik régió, ez a
Dnyeszter Menti Köztársaság, és Moldova kérdése. Mindegyik államban
jelentős nyugati benyomulás és bomlasztó munka zajlik. Fehéroroszország
iparában jelentős nyugati befolyás alakult ki, Ukrajna pedig alapvetően a
narancsos forradalma utáni köztes állapotban lebeg, Justyenko Európa
párti politikája, és a bukása utáni jelenleg Oroszország felé nyitottabb
politika miatt. Ukrajna a legtöbb fejfájás okozója mindkét oldalon.

Lila a bekebelezett, anarchiába taszított és bedöntött iszlám világ, sárga a Nyugat Oroszországot körülzáró berendezkedése
Fontos terület mind katonailag, mind gazdasági tekintetben. A Nyugat
terve, hogy kierőszakolja az Európai Unióba történő integrációt. Ezzel
eldőlne a befolyási mérleg egész Európában. A Nyugat mint uralkodó
hatalom egész Európa felett, Oroszország pedig beszorítva az ázsiai
régióba. Európai vonatkozásban csak mint nyersanyagforrás szerepel.
Elvágva a déli vidékektől, lezárva a Kaukázus és egész Európa felől.
Jószerével saját határai közé szorítva. Erre a politikai lépések már
megtörténtek. Az EU országai felszólították az ukrán vezetést, hogy
gyorsítsa fel a csatlakozási tárgyalásokat. Ukrajna miniszterelnöke
nyilatkozatot tett, miszerint az EU-ba történő belépés egyik feltétele,
hogy máshonnan biztosítsa maga számára a gázt, így megszüntetve az orosz
energia függőséget. Ebbe a műveletben hazánk is becsatlakozott a maga
módján, az oroszoktól olcsóbban megvett gázt eladjuk Ukrajnának. Emiatt
nagy botrány volt Moszkvában, ráadásul a helyzet megtárgyalására
érkezett küldöttséget a kormány nem fogadta megfelelő szinten – és
Szijjártónak leüvöltötték a madárfészek haját is az oroszok... A németek
is hasonlóan kufárkodnak. Az északi áramlaton Németországba szállított
gáz kerül vissza Ukrajnába. Az energiafüggőség voltaképpen marad, csak a
neve más. Jellemző kapitalista átvágás.
Ukrajnával kapcsolatosan tisztában kell lenni az olyan alapvető
dolgokkal, hogy ukrán nép voltaképpen nincs is. A kijevi russz
fejedelemség egykoron az orosz birodalom egyik alappillére volt. Ukrajna
lakosságának nagy része – kb. 45%-a - orosz. Sok a lengyel, és
Kárpátalja vonatkozásában mi magyarok is érintettek vagyunk. A Nyugat
bármelyik játékba belemegy, csak azért, hogy az EU határait keletebbre
tolja. Ne felejtsük el azt, hogy az EU nem gazdasági, hanem elsősorban
katonai tömb, és azt se, hogy voltaképpen egyfajta világháború zajlik.
Észrevehető, hogy hazánkban a zsidók minden nemű komoly befektetést
leállítottak. Nincs érdekük egy perifériára szorult, gazdaságilag csődbe
jutott országba komolyabban befektetni. A befektetések azonnal
folytatódnak, amint elkezdődik a harmadik fázis kivitelezése. Erre több
forgatókönyv lehetséges. Egyrészről a békésebbik megoldás, miszerint
kierőszakolják az ukrán EU integrációt. A kormány aláírja csatlakozási
szerződést, és Ukrajna hivatalosan is az EU tagja lesz. A Nyugati ebben
az esetben katonailag is terjeszkedni fog, először nem látványosan, de a
titkosszolgálatok nagyon gyorsan beköltöznek, a felderítés és a
megfigyelő állomások azonnal kelet felé kezdenek dolgozni. Ahogy
hazánkban is történt korábban, minden katonai jellegű adatot, amire a
nyugatiaknak szüksége van, egyből 'felpórszívóznak' (kék rendszámos
autókkal öltönyös urak érkeznek a katonai létesítményekbe, és minden
műszaki paramétert és információt dokumentálnak), és a teljes védelmi
struktúrát a nyugati érdekek és igények szerint átalakítják. Ugrik az
oroszok Ukrajnával megkötött hadikikötői szerződése is. Az EU jelenleg
minden lehetséges módszert bevet az ukránok becsábítására az EU-ba.
Elképesztően ostoba szlogeneket használnak, melyek szerint az 'Európai
Unióban édes élet vár rád'. A lakosság 'megdolgozása' – számunkra is
ismerős módon - teljes kapacitással folyik. Bugyuta reklámfilmek
kondicionálják az embereket, és mindenhonnan csak az EU-val járó
előnyökről papolnak. Ezt a történetet mi is ismerjük, minket pontosan
ugyan így hülyítettek. Már akit lehetett.
Ha mindez nem megy békés úton, akkor jön a vészforgatókönyv, a
narancsos forradalom megismétlése, Janukovics menesztése, és néhány
népcsoport, nemzetiség, köztük akár a magyarok fellázítása, belső harcok
kezdeményezése. Egy nem ellenőrizhető hír szerint Ausztria és
Németország területén több ezer olyan személyt gyűjtöttek össze, akik
azonnal bevethetőek Ukrajnában, mint a kisebbségek "szabadságharcosai" a
szíriaizált háború kiterjesztésére. Ezzel Ukrajnát polgárháborúba
taszítják, és a hadi szerencsére bízzák, mekkora lesz az a terület,
amelyet megszerezhetnek. Ebben az esetben könnyen elképzelhető, hogy
Moszkva az orosz lakosságot menteni fogja, és az ország több részre
szakad. Az európai kormányok, köztünk hazánk kormánya a napokban
ismételte meg, hogy kiemelten támogatják Ukrajna csatlakozását.
A forgatókönyv következő lépése Moldova bekebelezése lesz. Erre pedig
a román haderő már készen áll. Moszkva ugyan jelezte, hogy nem fogja
hagyni a kis Dnyeszter Menti Köztársaság bekebelezését, de kérdéses,
hogy belemenne-e egy nyílt háborúba egy rendkívül kis lakosságú terület
miatt úgy, hogy a kis Dnyeszter Menti Köztársaságot ettől kezdve
teljesen ellenséges környezet veszi körül. A románok hatalmas összegeket
fektetnek a Moldovai terület megszerzésére. Pártokat finanszíroznak,
civil szervezeteket támogatnak, önkormányzatokat fizetnek le, parlamenti
politikusokat vesztegetnek meg, vagy állítanak maguk mellé. A román
befolyás már most is jelentős, gyakorlatilag az ország bekebelezését már
teljes mértékig előkészítették. Sok helyen románul vannak kitéve az
utcanevek, a hivatalokban román feliratok vannak. Románia nemhogy
csökkenne egy erdélyi területtel, hanem előre láthatóan a nyugati tervek
szerint nőni fog egy moldovai területtel. Még akkor is, ha kifejezetten
nem mint Románia része, hanem mint szövetségi állam működne. Ezzel
lezárul a hármas fázis.
Negyedik fázis
A negyedik fázis gyakorlatilag Oroszország kivégzése. Látható, hogy a
kimondatlanul folyó hatalmas háború oly módon zajlik, hogy a
hagyományos módon abba külső hatalom, így Oroszország beleszólni nem
tud, hiszen csak belső harcokról és forradalmakról van szó. A negyedik
fázis első felvonása, hogy szíriaizált harcokat robbantson ki az
Oroszországhoz erősebben kötődő volt tagállamokban. Ezeken a területeken
már folyik az ellenzéknek nevezhető civil szerveződések felállítása és
támogatása. Amikor Moszkva megfelelő ellenlépéseket tett ebben az
ügyben, akkor következik a végső lépés. Fellázítani az Oroszország
területél élő muszlimokat. Mivel számuk már most is jelentős, nagyjából
25 millió, ez a folyamat nem fog nagyobb nehézségekbe ütközni. Az arab
területeken már nincs szövetséges, akik voltak, káoszba és anarchiába
süllyedtek, senki nincs, aki vallási, vagy politikai úton megpróbálná
megfékezni a muszlim közösségeket. Nagyon gyorsan fognak a belső harcok
kialakulni, és minden bizonnyal átdobják ide azt a több tízezer
harcedzett embert, akiket az arab régiókban felhasználtak. Sokuk csecsen
és egyéb orosz területről való, így még helyismerettel is rendelkeznek
majd. Oroszország önmaga is belső harcokba süllyed. Nincs nyíltan
fellépő ellenfél, az Egyesült Államok mint eddig minden esetben, csak
széttárja a kezét, hogy nem tehet semmiről. Nincs állam, amely ellen
bevethetőek lennének az atom fegyverek, mert egyszerűen csak belső
harcok zajlanak. Ennek pedig semmi más végeredménye nem lehet, mint az,
hogy maga a nagy Oroszország darabokra szakad. Külső beavatkozás nélkül.
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez lázálom, azoknak szólunk, kezdjenek
körülnézni az internet világában. Egyre több cikk és tanulmány jelenik
meg arról, hogy Oroszország nem egységes, soknemzetiségű ország. Olyan,
hogy orosz nemzet nincs is, stb. - amire már a kormány is kénytelen volt
reagálni. Tádzsikisztánban, Üzbegisztánban Al-Kaida terroristák
jelentek meg, a minap a tádzsik fővárosban tartóztattak le egy
csoportot, mert robbantást készítettek elő. Az oroszországi atlantista
ellenzéket (ötödik hadoszlopot) a mai napig hatalmas összegekkel
pénzelik. A kormány ugyan megteszi amit csak lehet, de a pénz rejtettebb
módon áramlik befelé.
Ezek a lehetőségek nem csupán képzelgések. Olyannyira, hogy az orosz
katonai vezetés is felmérte, - mint korábbi elemzésünkben írtuk -
valóban ők a végső cél. Ezért dolgozták ki a lehetőségét annak, hogyan
vágjanak vissza, és felállították a saját stratégiájukat. Egyelőre két
irányt szabtak meg.
Első fázis - orosz lehetőségek

Piros az orosz szövetséges déli régió, egységsített birodalmi felépítésben
Szíria biztosítása. Moszkva nem szívesen teszi meg, hogy a
csúcstechnológiát kiadja a kezéből, de most valószínűleg kénytelen lesz.
Szíriának nagyon rövid időn belül, lehetőleg a tél beállta előtt le
kell zárna a polgárháború kérdését. Ezen kívül megfelelő légvédelemmel
kell ellátni Iránt és Szíriát is. Eközben megkezdődik a kurd területek
elállítása, a politikai háttéralkuk megkötése. Ki kinek mit enged át,
hol és milyen határok lesznek. A török hadsereg megszorongatásának
lehetősége akár egy szövetségbe léptetett szír-kurd-örmény hadsereggel.
Libanonban is csökkent az orosz befolyás azzal, hogy a Hezbollah a
szíriai harcokban vesz részt, és a nyugati befolyás erősödik. Amint
lezárul a szíriai kérdés, a Hezbollah hazamegy és rendet fog tenni.
Ahogy a grúz miniszterelnök nyilatkozatain látszik, ezzel a lehetőséggel
a térségben egyre komolyabban kell számolniuk, eddig EU/NATO belépést
szorgalmaztak, de már a kivárásos taktikára tértek át. Megvárják kinek
áll a zászló, és arrafelé fognak hajlani. Amennyiben az orosz fél
erősödik meg a térségben, akkor Örményországban a narancsos lázadást
könnyűszerrel leverik, és Azerbajdzsán állásfoglalása sem lesz kétséges.
Az így kialakuló tömb hatalmas gazdasági és katonai potenciállal fog
bírni. Egyrészről olaj és gáz birodalom, másrészről hatalmas katonai
potenciál. Szövetséges államokon keresztül, de Moszkva kijárással
rendelkezik a Földközi-tengerre. Másrészről -és ez nagyon lényeges-, a
keleti régió nagyon megerősödik Európával szemben, mivel még nagyobb
lesz az energia függőség a keleti tömbtől. Amit idáig független
országoktól szerzett be, azt onnantól kezdve már stratégiailag
szövetséges államoktól szerzi be, amely növeli a kelet-nyugat ellenétet.
Második fázis
Ukrajna kérdése. Moszkvának komoly ütőkártyája Kijevvel szemben, hogy
a lakosság jelentős hányada orosz. A legutóbbi választásokat már ez
befolyásolta, de saját kardjukat a Nyugat ellen fordítva felléphet egy
belső lázadás támogatásával. Ebben az esetben könnyen lehet, hogy
Ukrajna valóban szétesik, és Moszkva szó nélkül fogja felajánlani
Kárpátalját hazánknak, mivel semmi szüksége nemzetiségi konfliktusokra.
Moszkva azonban nem Ukrajnát akarja szétszakítani, hanem az európai
államokat bevonni az Eurázsiai Unióba, amelyiket csak lehet. Tehát nem
érdeke egy ilyen jellegű háború, sokkal inkább az, hogy Ukrajna kelet
felé tegye le a voksát. Erre megfelelő érvekkel rendelkeznek, és a
nyomásgyakorlást Európa irányába is kiterjeszthetik, ha szükséges. Ezt a
kérdést látszólag nem az észérvek fogják eldönteni, hanem a ki kinek
mit ígér, ki kit mivel tud lekenyerezni. Pár politikus önzése azonban
könnyen polgárháborúba sodorhatja az országot. Amennyiben Ukrajna kelet
felé dönt, a fehérorosz területek melletti balti államok kerülnek
hatalmas nyomás alá. Amennyiben a Nyugat nem tudja rettentő gyorsan
felvirágoztatni ezeket az államokat, és a szegénység egyre inkább teret
nyer, a keleti nosztalgia jelentősen erősödni fog, és egy, vagy két
választási ciklus után a keleti tömbben találják magukat.

Az orosz célirányok világoskékkel
Amennyiben a Nyugat a muszlim terrorizmus felélesztésével próbálna
válaszolni, Moszkvának csupán két lehetősége marad. Az egyik, hogy a
fellázított területre elrettentő erejű atomcsapást mér. Az orosz katonai
vezetés már felvetette ennek lehetőségét, bár hangosan elutasították -
akkor. Egy ilyen eshetőséggel számolni kell. Ha ez megtörténne, az egész
világ hihetetlenül mély döbbenetbe zuhanna, Oroszországban pedig 100
évre megszűnne mindennemű lázadási kísérlet. A fellázadt terület örök
mementó maradna mindenki számára. A muszlim lakosság pedig elvándorlásba
kezdene. A másik lehetőség, hogy egész területek lakosságát telepítik
ki sztálini módon. Szétszórva, lehetőleg olyan területre, ahol a
szaporodásuk negatívba zuhanna, és a halandóság sokszorosára nőne,
például a kedvezőtlen szibériai területekre. Akármennyire drasztikusnak
tűnnek ezek a kérdések, az orosz vezetés birodalmi módon gondolkodik,
ahol a legelső a birodalom egysége, és minden bomlasztási kísérletet
alapjaiban kell lerombolni. A második fázis végén Oroszország megkezdi a
volt szovjet blokkhoz tartozó közép-európai államok integrálását a
saját rendszerébe.
Kemény Gábor