2003. július 23., szerda

A kapitalizmus igazi természete

Sokan a kapitalizmust a szocializmus ellentétének tartják, egyfajta emberbarát rendszernek. A következőkben nem a kapitalizmus szélsőséges változata, hanem lételméleti alapja van bemutatva a tévelygés eloszlatása érdekében.
A kapitalizmus igazi természetét talán nem is lehetne jobban leírni, mint ahogy híres gondolatkísérletében Garett Hardin a "A közlegelők tragédiája"-ként írta le. A dolgozat első változatát 1968-ban tette közé a Science magazinban, és az elmúlt negyven év során e tárgyban talán a legtöbbet idézett eszmefuttatássá vált. A "tanmese" lényege az, hogy egy képzeletbeli falu közlegelője csak akkor maradhat hosszú távú egyensúlyban ("a fenntarthatóság" állapotában), ha minden gazda csak egy tehenet hajt be nap mint nap a közlegelőre. A hatékonyság és "extraprofitszerzés" kísértése azonban mégiscsak megjelenik egy szép napon, és az egyik gazda ettől kezdve suttyomban két tehenet küld be. Ezzel ugyan az egy tehénre eső hozadék csökken, de neki ezek után már két "csökkent hozadékú" tehén hoz hasznot, a többiek meg "csak kibírják" ezt a kis csökkenést! Itt jelenik meg az a mozzanat, amelyről majd még szólunk, és ez az externália, vagy extern költségek fogalma. A fogalmat egyébként a modern közgazdaságtan mint tudományos kategóriát vezette be, holott egyértelműen egy hatalmi törekvés ideológiai talapzatáról, egy jellegzetesen apologetikus képződményről van szó. Egy költség ugyanis csak akkor, és csak úgy tud "külsővé" válni, amikor és ahogyan egy szereplő rejtett többlethatalomra tesz szert, miközben a többi szereplő köteles erről nemcsak hogy "nem tudni", de még csak nem is "feszegetni" a kérdést. Már persze, ha nem akar a politikailag nem korrekt közbeszélés bűnébe esni. Vagyis "nálam a haszon, nálatok a költség" lehetne a törekvés mottója, ami kétségkívül ügyes, de aligha van bármi köze a demokráciához, és/vagy piacgazdasághoz, illetve ezek "eszméjéhez". Következetesen alkalmazva a fő árambeli politológia logikáját, az ilyen "áthárítós" konstrukciót tartalmazó szerveződési mód csak diktatúra lehet, legfeljebb annak egy rejtett, következésképp veszélyesebb formája.
A közlegelőre plusz tehenet beküldő gazda tehát valójában erőszakot tesz az egész rendszeren, rejtett diktatúrát gyakorol a "közlegelő" felett, elindítva ezzel azt a láncreakciót, amely aztán kikerülhetetlenül a rendszer egészének összeomlásához vezet.
Amikor már egyre kevésbé képesek érvényt szerezni a szent, a szakrum tiszteletének, akkor a "hatékonyság és versenyképesség" kísértései általában elkezdik először csak óvatosan, aztán egyre merészebben a szentség sérthetetlenségét támadni, ellenőrző intézményeit lebontani. A Mediterráneum vakító fehér szikláinak látványa ma már kiváló turisztikai attrakció, de azért nem árt rögzíteni: a csupasz szikla nem mindig volt az, és ebben a formájában az esztétikai díszlet funkcióján kívül alkalmatlan volna bármilyen emberi élet fennmaradására. A partok "elsziklásodásának" fő oka az, hogy számos kereskedő-hajós nép veszítette el a szakrális egyensúlyt biztosító intézmények felépítésére és üzemeltetésére való képességét.
Amikor ez a legmélyebb erkölcsi egyensúly megbomlik, akkor tehát jön a hatékonyság csábítása, ami nagyon "racionálisan" hangzik, és piaci logikával szemlélve hibátlan. Miért ne építenénk még több hajót, szállítanánk még több árut, mikor "van rá piaci kereslet"? Hát igen, vannak ezek a szakrális tilalmak, hogy csak bizonyos mennyiségű fát vághatunk ki, meg hogy türelemmel ki kell várni, amíg megnő a fák új nemzedéke, de piaci kereslet most (!) van, és nem a türelemmel kivárt időszak végén!
És még egy megjegyzés: Mikor is kezdődött a szélsőséges, brutális kapitalizmus beüzemelése? Valamikor a XVI. századi Angliában. Nyílván hallott mindenki az eredeti tőkefelhalmozás fogalmáról. De azért mégis célszerű leírni: ugye a textiliparhoz gyapjú kell. A gyapjúhoz birka, a birkához legelő. A kisárutermelőket (parasztokat és kézműveseket) erőszakkal tömegesen megfosztották a termelőeszközeiktől. Így az elkobzott földekből legelőket alakíthattak ki. Ezzel két legyet ütöttek egy csapásra: gyakorlatilag ingyen jutottak termelőeszközhöz, valamint az elszegényedett nincsteleneket véres törvényekkel arra kényszerítették, hogy bérmunkások legyenek, így igen olcsó munkaerőhöz jutottak.
Nincs itt egy érdekes párhuzam? Nem valami hasonlót csináltak a „rendszerváltás” utáni Magyarországon? Amikor külföldi parancsra tönkretették a mezőgazdaságot, a főbb iparágakat (növényolajipar, cukoripar, és még sorolhatnám…) is szépen lerombolták? Magyarország mindig is agrár ország volt, erre ipari országot akartak csinálni belőle. A multinacionális vállalatokat pedig a nyakunkra telepítették, a külföldi tőke aránya az egekbe szökött, ami már önmagában non plus ultra állapot. Így szintén két legyet ütöttek egy csapásra: a tönkretett mezőgazdaság miatt elszegényített magyarok igen olcsó munkaerőt jelentenek a multik számára, és egyben megfosztották az országot attól, hogy önellátó legyen.
Kísérteties hasonlóság.
Természetesen a kapitalizmusnak nem a szocializmus, az ellentéte, sőt, semmilyen ’-izmus’. Mindkettő sátáni rendszer, mert a természeti törvények, a teremtés rendje ellen lázad erőszakkal. Ami mégis közös bennük, hogy mindkettő ugyanattól a háttérerőtől származik, ami már elég régóta jelen van a világban.
Már csak az a kérdés, hogy mikor ébredünk fel, és ismerjük fel a módszereiket.

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/hatterhatalom/2622-a-kapitalizmus-igazi-termeszete