2013. január 23., szerda

Gazdag István: Német aranyláz Manhattanben

Dacára annak, hogy a második világháború óta gyakorlatilag fejős tehénként szolgál különböző „nemes ügyek” (szovjet-amerikai háborús kárpótlás, soá-biznisz, EU- és NATO-büdzsé stb.) finanszírozására, meglepő módon mégis Németország rendelkezik a világ második legnagyobb aranytartalékával az USA mögött. Csaknem 3400 tonnára rúgó készletük tekintélyes részét, egészen pontosan 1536 tonnát azonban a gyanútlan németek - még a hidegháború idején egy esetleges szovjet inváziótól tartva - amerikai szövetségeseikre bíztak, akiknek a szívéhez, úgy tűnik, annyira hozzánőtt a becses jószág, hogy nem szívesen válnak meg tőle.
Németország újabban egyre intenzívebben igyekszik visszaszerezni a Fed őrizetében lévő aranyát, miután ismételt felszólításai ellenére az amerikai jegybank szerepét betöltő Szövetségi Tartalékalap illetékesei - mint mondták, „az ellenőrzési folyamat és a biztonság érdekében” (sic) - sokáig még ahhoz sem járultak hozzá, hogy a német inspektorok egyszerűen szemügyre vegyék a saját aranyukat. Szó sincs azonban arról, hogy a Fed pikkelne a németekre, noha a tulajdonosi szerkezete alapján ez némileg plauzibilis feltételezésnek tűnhet a németekhez hasonló javíthatatlan antiszemiták számára, hiszen Venezuela, Svájc vagy Hollandia esetében ugyanilyen képtelen kifogásokkal próbálja elodázni a részükről felmerült repatriálási és auditálási kérelmek teljesítését.
Nem csoda, ha egyesek úgy gondolják, hogy a központi bankoknak már nincsenek is meg ezek az aranykészleteik, vagy legfeljebb az aranyat wolfrámmal töltött hamis tömbökkel helyettesítették. Bennfentes szakírók szerint ugyanis a Clinton-kormány idején kb. másfélmillió darab, egyenként 400 unciás wolfrámtéglát gyártottak az Egyesült Államok egyik ultramodern finomítójában, majd miután hajszálvékony aranyborítást kaptak, közülük 640 ezret a Kentucky állambeli Fort Knoxban helyeztek el, ahol köztudomásúlag az amerikai aranykészlet javát tárolják, a maradékot pedig külföldön értékesítették. Következésképpen a világpiacot szó szerint „teletömték” hamis 400 unciás rudakkal.
Egyébként a németek kölcsönaranyát a New York-i Fed Liberty Street-i épületében tartják (fogva), 25 méterre a földfelszín és 15 méterre a tengerszint alatt, egy 140 tonnás vasbeton trezorban, amely közvetlenül a Manhattan-sziget szikláján nyugszik. A gyöngébbek - köztük szándékosan félreértett parlamenti felszólalása apropóján Gyöngyösi Mártont a legszebb inkvizíciós időket idéző hitbuzgalommal, élő, egyenes adásban kínpadra vonó Hír TV-s megéra - kedvéért nem árt emlékeztetni rá, hogy Magyarország, Lengyelország és Románia mellett ezt a szigetet is felvásárolták az izraeliek, amint azt egy őszinte pillanatában maga Simon Peresz, a szentföldi latorállam első embere említette dicsekvésképpen.
Hosszadalmas és sokáig teljesen eredménytelen kuncsorgás után 2007-ben végül nagy kegyesen lehetővé tették a Bundesbank képviselőinek, hogy megtekintsék a létesítményt, de annak a részlegnek csak az előszobájáig jutottak, ahol elvileg a német aranykészlet leledzik. Újabb négy éves alkudozásba került, mire 2011 májusában megnyitották előttük annak a kilenc rekesznek az egyikét, amelyekben a német aranyrudak fekszenek, szorosan egymás mellett, katonás rendben. Néhányat kivehettek és megmérhettek ugyan közülük a német központi bank ellenőrei, jelentésüknek ezt a részét azonban nem hozták nyilvánosságra - éppen a New York-i Fed-re való tekintettel.
Ellentétben a pénzügyi mainstream médiával, a német sajtó nemcsak azt a kérdést hajlandó feszegetni, hogy vajon a Fed lenyúlta-e Németország aranyát, hanem azt is, hogy milyen kockázata van egy teljesen bizalmi jellegű (fiduciárius) pénz összeomlásának. Reneszánszát éli ugyanis a kizárólag papír alapú pénz összeomlásával kapcsolatos vita, ahogyan az aranytartalékok körüli nézeteltérés is. A tekintélyes Der Spiegel hírmagazin szerint a német Zöld párt egyik pénzügyi szakértője, Gerhard Schick olajat öntött a polémia tüzére, amikor kijelentette: „Jogos az aggodalom, hogy megtudjuk, szükséghelyzetben mekkora mennyiségű arany áll rendelkezésre.”
Persze a Bundesbank vezetői igyekeznek eloszlatni a németek aranykészletükkel kapcsolatos aggodalmait, hamisítatlan kincstári optimizmust sugárzó nyilatkozataik azonban nem csak a közvéleményt, de az állami számvevőszéket sem nyugtatták meg teljes mértékben. A vita hullámainak lecsendesítése végett végül kötelezettséget vállaltak arra, hogy a következő három évben 150 tonna aranyat hazaszállítanak New Yorkból, a Fed manhattani páncéltermeiben maradó mennyiséget pedig legalább átvizsgálják és felleltározzák, még ha ez utóbbi műveletre egyelőre nem is tűztek ki fix időhatárt, nyilván az amerikaiak konkrét hozzájárulásának hiányában.
Valójában egészen más állhat a dolog mögött. A Bundesbank vezetői nagyon is tisztában vannak vele, hogy ha a Fed által (ideiglenesen?) einstandolt 1536 tonna német arany azonnali repatriálását forszíroznák, ez valószínűleg a nyugati pénzrendszer teljes összeomlását eredményezné, amennyiben a Fed képtelen lenne teljesíteni az igényüket, aminek viszont igen nagy az esélye. Unortodox pénzügyi húzásai és azok katasztrofális gazdasági következményei miatt egyébként is alaposan megingott a Fed iránti bizalom világszerte, és már csak idő kérdése, hogy mikor indul meg az őrült roham a külföldiek (köztük németek) által ideiglenesen rábízott és (állítólag) a manhattani erődítményében tárolt arany minden egyes grammjának a visszaszerzéséért.
Pedig éppen ideje lenne már, hogy a németek leszokjanak a rasszizmusról és pláne az antiszemitizmusról. Ez egyszerűen hihetetlen. Szégyellhetik magukat, hogy azok után, amit a szegény zsidókkal műveltek, még van képük az aranyukat is (vissza)kérni. Miért nem mindjárt gyémántokat?
MD 2013. I. 23.

Megállíthatatlan az olasz ex-újfasiszták lezüllése: Alemanno még Finit is überelve gazsulál a "kiválasztottaknak"

Lekapcsolják a Colosseum világítását a magyarországi Jobbik elleni tiltakozásként január 27-én, a holokauszt nemzetközi emléknapján - jelentették be szerdán Róma városa és a Római Zsidó Közösség kezdeményezését.
Vasárnap este sötétbe borul Róma egyik jelképe, a világ egyik legismertebb műemléke. A január végi holokauszt-emléknapon (kb. hetente van egy) lekapcsolják a Colosseumot sötétedés után megvilágító reflektorokat. Róma városa és a Római Zsidó Közösség így kíván tiltakozni a Jobbik "antiszemita tettei és kijelentései" ellen. A kezdeményezést a római Capitolium-dombon levő városháza szerdán jelentette be sajtóközleményben.
Támogatását jelezte az önkormányzati testület Keresztény Identitás nevű frakciója is (teljesen természetes módon "Jahve kedvenceinek" legkészségesebb sameszai - most is, mint mindig - a keresztények, ezek a par excellence sábesz gojok).
Gianni Alemanno, az olasz fővárosnak a neofasiszta Olasz Szociális Mozgalom (MSI) egykori kádereként a posztfasiszta Nemzeti Szövetség (AN) színeiben 2008-ban megválasztott főpolgármestere arra emlékeztetett, hogy az Európai Zsidó Parlament (EZSP) kedden elítélte a Magyarországon a "szélsőjobboldali Jobbikkal aggasztóan terjedő antiszemitizmust".
"A Colosseum elsötétítésével Róma városa és a Római Zsidó Közösség jelképesen el akarja ítélni a xenofób tetteket és ideológiákat nem csak a magyar szélsőjobboldali pártokban, hanem egész Európában"- fogalmazott Alemanno. A főpolgármester arra szólította fel az európai fővárosokat és az egész civil társadalmat, csatlakozzon az "emlékezés tanítására és átadására".
Riccardo Pacifici, a Római Zsidó Közösség elnöke kijelentette: "ma egy európai ország az antiszemitizmus rémálmában él, a múltba, a harmincas évekbe való visszaugrással. Mi, olasz és európai polgárok ezt nem tűrhetjük." Mint állította, "azt tudni, hogy Magyarországon barna ingben mennek a parlamentbe, az utcán masíroznak és egyedül arra gondolnak, hogy zsidókat vagy izraelieket listázzanak, merénylet az évtizedek alatt újraépített értékek ellen és elborzaszt bennünket. De nem maradunk közömbösek. A közömbösség az intolerancia szövetségese".
A Colosseum fényeinek kikapcsolása gyakori tiltakozási mód Rómában. Minden évben a november 30-i halálbüntetés elleni világnapon a Szent Egyed közösség így követeli a halálos ítéletek eltörlését. Tavaly a maffia áldozatainak emléknapján is sötétbe borult a műemlék.
(MTI nyomán)

Pedofília miatt 103 évre ítélték egy New York-i ortodox zsidó közösség rabbiját

Washington, 2013. január 23., szerda (MTI) – Kiskorúval szemben többszörösen elkövetett nemi erőszak miatt 103 évi szabadságvesztére ítélték egy igen zárkózott és befolyásos brooklyni ultraortodox zsidó közösség egy prominens tagját – közölte szerdán a The New York Times.
A szatmári haszid közösséghez tartozó, 54 éves Nechemya Webermant, aki képesítés nélküli terapeutaként egy viselkedészavaros lányt részesített “kezelésben” 12 és 15 esztendős kora között, decemberben 59 rendbeli szexuális bűncselekményben marasztalták el. A kedden kihirdetett ítélet mindössze 14 évvel maradt alatta a kiszabható maximumnak.
“Ön életekkel játszadozott, és úgy tette őket tönkre, mintha ha csak játékszerek lettek volna” – jelentette ki a bíróságon Weberman jelenleg 18 éves áldozata, akinek a nevét nem hozták nyilvánosságra. A lány könyörtelenséggel vádolta meg az elítéltet, és a bírótól a lehető legszigorúbb büntetést kérte.
Az ügy megkülönböztetett figyelmet kapott a New York-i médiában, mert ez volt az első eset, hogy a több mint két évtizede hivatalban lévő brooklyni államügyész, Charles J. Hynes pedofil bűncselekmény miatt vádat emelt egy ultaortodox csoport egy képviselője ellen.
Hynes hivatala további hét ultraortodox férfi ellen amiatt emelt vádat, hogy megvesztegetéssel és megfélemlítéssel próbálták meg elhallgattatni Weberman áldozatát.
Nechemya WebermanA lányt a Brooklyn Williamsburg negyedében működő vallási iskola irányította a semmilyen engedéllyel nem rendelkező Webermanhoz, hogy terápiában részesítse. A férfi azonban, aki óránként 150 dolláros díjazást kapott a kezelésért, molesztálta és – az egyik rokon vallomása szerint – megfenyegette páciensét, hogy kicsapják az iskolából, ha erről szólni mer.
A lány később egy másik iskolába, valamint egy igazi terapeutához került, aki páciensének elbeszélése nyomán feljelentést tett. Webermant 2011-ben letartóztatták, utána a vallási közösségen belül a vád szerint kampány indult a vádló és annak barátja (azóta férje), a 25 éves Hershy Deutsch elhallgattatására. Az erőszaktevő védelmezőit egytől hét évig terjedő szabadságvesztésre ítélhetik.
A párt egyebek között azzal fenyegették meg, hogy visszavetetik a Deutsch által vezetett williamsburgi étterem kóser minősítését. A vallomás visszavonásának fejében a fiataloknak félmillió dollárt ajánlottak fel azzal, hogy kezdjenek a pénzzel új életet Izraelben.
A haszid közösség több vezetője kiállt Weberman mellett, és adakozást is szerveztek a férfiak között a vádlott védelmének javára. Deutsch tiltakozó megmozdulást hívott össze az adománygyűjtés helyszínének közelébe.
“A tanúk megfélemlítése az ultraortodox közösségben rosszabb, mint a szervezett bűnözés világában” – nyilatkozott korábban a The New York Timesnak Hynes államügyész. A lap rámutatott, hogy noha több ultraortodox rabbi is azt vallja, hogy a gyerekmolesztálókat fel kell jelenteni a rendőrségen, a vallási csoportban erősen él még az az ősi tilalom, amelynek értelmében tilos egy zsidót kiadni a nem zsidó hatóságoknak.
Az áldozatok ezért vagy hallgatásra kényszerülnek, vagy a vallási elöljárókra bízzák az ügy kezelését. A lap egy tavaly júniusi riportja szerint noha szexuális bűncselekmény ügyében a tanúk megfélemlítése miatt legalább két évtizede nem emeltek vádat ultraortodox zsidók ellen, többen azt állítják, hogy a probléma nem új keletű a közösség körében.
Hynes hivatala tavaly nyáron megszégyenítő kudarcot szenvedett egy másik ügyben, amelyben a vádló a lubavicsi ortodox közösséghez tartozott. A vád szerint négy férfi megerőszakolt és tíz éven át prostitúcióra kényszerített egy a csoporthoz tartozó asszonyt. Eljárási hiba miatt azonban – az államügyészség nem osztott meg egyes bizonyítékokat a védelemmel – a vádat ejtették.
- MTI -