Roppant
veszélyes ha létezik egy egységes ám legfőképpen önfejű délszláv
állam, ezért már Hitler is azzal kezdte, hogy a megvehető horvátokat
szembefordította a konok szerbekkel. Lényegében a mi nyugatunk sem
csinált most mást, legfeljebb csak annyi, hogy mi itt Európában nem
tudunk róla mert ebben a témában is lassan 20 éve hazudnak nekünk. A
XXszd végi konfliktusban ugyanis az egységet megbontó horvátok
területileg és gazdaságilag irdatlan nagyot nyertek, míg a szerbek
többet vesztettek mint mi Trianonnál. Ám eléggé szemét mód a
hétköznapokban mi mégis a szerbekről hisszük azt, hogy ők voltak a
hódítani akaró rosszfiúk.
Hosszú
lenne ezt a konfliktust eseményről-eseményre végigjárni, ám a történet
mégiscsak azzal kezdődik, hogy Szlovénia és Horvátország bejelenti
Jugoszláviából való kiválását /1991.június/ Persze tudom ezt nekünk úgy
tálalták, hogy azt a belgrádi-szerb vezetés hegemónia törekvése
váltotta ki, hisz indokolni azért mégiscsak valahogy muszáj. Csakhogy a
Jugoszláv hadsereg Horvátországba való küldése után sem kértek a
szerbek egyebet, mintsem azt, hogy ezt a kiszakadást legalább 3 hónapra
halasszák el. Márpedig aki hegemón és elnyomni akar az nem 3 hónapnyi
tárgyalási időt kér arra, hogy beszéljék meg…
Szerb genocidium 1 – Krajinai Szerb Köztársaság
Aztán
ha ugrok picit a történetben, akkor érdemes csak egy pillantást vetnünk
a különvált Horvátországból kiszakadó Krajinai Szerb Köztársaság
térképére /1991. december 19-én kiáltják ki/ Arra az államéra amelyet
Szerbián kívül soha senki nem ismert el (így mi magyarok sem) ám fontos
adat, hogy az 1991-es népszámlálás 100 horvátországi járás (obcina)
közül 13-ban szerb többséget mutat(ot!) Ezek lényegében a
Károlyvárostól (Karlovac) DK-re levő egykori határőrvidék és a dalmát
partok hátországában, Knin környékén helyezkednek el, méghozzá
egybefüggően(!)
A
gazdaságilag látszólag fejletlen Krajina azonban létfontosságú volt a
születő horvát állam számára. A Zágrábból Dalmácia kikötői felé tartó
mindkét vasútvonal Kninen vezet keresztül, így a krajinai szakadár
szerbek megszakították a szárazföldi összeköttetést Dalmáciával,
lezárták az Adria-kőolajvezetéket, sőt a Velebit-csatornán átívelő
maslenicai híd felrobbantásával két évre megbénították az
Adria-országút forgalmát is.
További
gondot jelentett, hogy a dalmát városokat villannyal ellátó
vízerőművek krajinai szerb vagy boszniai területre estek. Ezért az új
horvát állam az etnikai szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyva(!)
katonai megoldást választott. 1995-ben a Villámcsapás hadművelettel a
horvát hadsereg lényegében meghódította(!) a Krajinai Szerb
Köztársaságot. A hadműveletek súlyos atrocitásokkal jártak, a szerbek
túlnyomó részét (kb. 180 000 lakos, ám más források 250ezret említenek)
mindjárt a hódítást követően közvetlenül menekülésre kényszerítették.
Mindennek eredményeként az 2001. évi horvát népszámlálás során az
országban a tíz évvel korábbi 600 000 helyett már csak 200 000 (4,5 %)
szerb nemzetiségű lakost írtak össze, míg a horvátok aránya viszont
78%-ról megközelítette a 90 %-ot.
Genocidium 2 – Bosznia-Hercegovina
Roppant
érdekes egy bábállam. Ha az 1991-es etnikai térképet vesszük elő,
akkor megállapíthatnánk, hogy horvátokat ebben az országban csak az
Adria-partján (Neum) és attól észak-nyugatra találhatnánk. Ám ha
vesszük a fáradtságot és mondjuk autóval bejárjuk a
Neum-Dubrovnyik-Trebinje-Neum útvonalat, akkor Trebinjéből a hegyek
közt észak-nyugatnak haladva azt is megláthatjuk, hogy az 1991-es
térkép szerint szerbek lakta területről ezen a szakaszon is miképpen
kergették el a horvátok a szerbeket. Trebinjétől ugyanis alig pár
kilométerre észak-nyugatra már olyan falvakat láthatunk (még Bosnyák
területen!) ahol az új falú főterén vagy horvát zászló leng vagy az
teljesen kiégett-kihalt.
Érdekességként
láthatóak errefelé olyan házak is amiknek a felújítását pár éve (tehát
a békefolyamat kihirdetése óta) kezdték meg, részben új rajtuk pl a
tetőcserép, ám gazdáik azt be már nem fejezhették. Azaz a
visszatelepülni szándékozó szerbek házait a horvátok ismételten
lerombolták. Történik mindez még napjainkban is, csak ezt nekünk
nyilván megint nem reklámozzák.
Bosznia-Hercegovina
érdekessége még, ha megnézzük a háborúskodás után készült etnikai
térképet akkor tehetünk még egy fontos és meglepő megállapítást.
Nevezetesen azt, hogy a mi sajtónk által nemes egyszerűséggel csak a
„Balkán mészárosának” csúfolt Radovan Karadzsics nem is mondott olyan
butaságot mikor a térképek főlé hajolva egybefüggő szerb államot
szeretett volna. Ugyanis a mai Boszniának a déli része teljesen tisztán
horvátok lakta (amely akár Horvátországhoz is tartozhatna), míg az
ország közepe lényegében muzulmán, ám körben a keleti, északi és
nyugati fele etnikai összetétele alapján nyugodtan tartozhatna akár
Szerbiához is.
Csakhogy
ez szintén nem jó a nyugati hatalmaknak. Ugyanis a fent vázolt esetben
a hagyományosan oroszbarát Szerbia még mindig túl nagy és akár
veszélyes is lehetne, ezért ebben a témában is a sajtónk azóta is
folyamatosan azt hazudja nekünk, hogy Bosznia-Hercegovina etnikailag
annyira túl bonyolult, hogy ott még közel igazságos határokat sem lehet
megvonni. Pedig csak a térképre kellene nézni..
Napjainkban
ezért a Daytoni békeszerződés (1995) szerint Bosznia-Hercegovinát mint
szövetségi államot két egyenjogú tagköztársaság alkotja: a
Bosznia-Hercegovinai Föderáció amely az állam területének 51 %-át, és a
Boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska) amely 49 %-át
birtokolja. Az állam élén a testületként működő, háromtagú elnökség
áll, amelynek egy-egy tagját az államalkotó nemzetiségek (bosnyák,
szerb, horvát) adják.
A
kétkamarás parlamentben egyenlő arányban képviselteti magát mindhárom
államalkotó nemzet, viszont a döntéshozatalai mechanizmusok oly módon
kerültek meghatározásra, hogy a fontos határozatok és jogszabályok
meghozatalához valamennyi nemzet képviselőinek konszenzusára van
szükség. Magyarán működésképtelen! Ezért a legfőbb közjogi méltóság és
ugyanakkor a széleskörű jogalkotási és végrehajtási hatáskörökkel
rendelkező ENSZ főmegbízott (jelenleg Miroslav Lajcak szlovák(!)
diplomata) az ország vezetője. Bosznia-Hercegovina tehát nincs teljes
szuverenitásának birtokában, szuverenitásának ténylegesen gyakorolt
elemeit pedig gúzsba kötik a nemzeti-etnikai alapon kiegyensúlyozott és
szándékosan ellehetetlenített döntéshozatali mechanizmusok.
Ellenben
Szarajevóban nagyon komoly NATO támaszpont létesült, míg blogom
írásának időpontjában is itt horgonyoz a boszniai Neum előtt a USS
Higgins 8800 tonnás “irányított rakétás” romboló. A világ urait ebben a
hagyományosan oroszérdekszférájú régióban pedig csak ez érdekli…
Genocidium 3 – Koszovó (mikor a NATO légicsapásokkal végleg megtörik a szerbek derekát.)
Ide csak pár szerb forrásból származó térképet és fényképet töltenék be.
1999.
március 24-én kezdődött a NATO 78 napig tartó légicsapássorozata. Ezt a
NATO eredetileg azzal indokolta, hogy Koszovóban a szerbek
tisztogatnak és ezt fogják megakadályozni.
A két
alábbi térkép azonban azt mutatja meg, hogy a NATO által rövidesen
kikényszerített “béke” alig 1 évvel később milyen hatással volt Koszovó
városára és ezen a NATO által felügyelt területen mennyi szerbnek
gyújtották fel a házát, hányat foglaltak el erőszakkal, hányat
kergettek el, tettek földönfutóvá. Mindez pedig történt szövetségesünk,
a NATO égisze alatt, a kumanovói békeszerződéssel megkötése után.
Azután, hogy a szerb katonaságnak és az egész szerb hatalmi gépezetnek
ki kellett onnét vonulnia ám a NATO erői szavatolták a terület
“békéjét”.
A piros kocka az albánok háza, kék a szerbeké.. Érdemes a két térképet összevetni.
Koszovó etnikai összetétele a NATO légicsapások előtt és után.
Koszovó
2008. február 17-én egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét, miután a
belgrádi kormánnyal, és a koszovói albánokkal hónapokon át folytatott
tárgyalások megbuktak, a területet de facto katonai ellenőrzése alatt
tartó Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió (EU) többségének
támogatásával és az EU képviselőivel egyeztetve(!) kiáltotta ki
függetlenségét Szerbiától.
A
függetlenség kikiáltása sérti az ENSZ BT 1244-es határozatát, amely
1999. június 10-én elismerte az akkori “Jugoszláv Szövetségi
Köztársaság” – amelynek a mai Szerbia jogutódja – területi egységét.
Szerbia és annak fő támogatója, Oroszország, valamint a világ
országainak többsége jelenleg sem ismeri el Koszovót önálló államként,
csak az USA és az EU nagy része.
Magyarország
tehát az EU tagállamainak többségéhez hasonlóan azonban igen. Mindez a
magyar álláspont azonban az etnikailag tisztán szerbek lakta hajdani
“Krajinai Szerb Köztársaság” “elnemismerése” történetének fenti
fényében több mint érdekes… (azaz a Magyar Kormány délszláv
konfliktusban tanúsított két évtizedes hivatalos álláspontját bárminek
lehet mondani, azt csak éppen tisztességesnek nevezni nem lehet…)
Mindezen
blogbejegyzésemben szándékosan nem foglalkoztam pl. a Szrebrenicában
történtekkel. Ahol egyes hivatalos források szerint a szerbek 8ezer,
más pl. hvg.hu-n is megjelent információk szerint 16.500 muzulmánt
mészároltak le. Azért nem foglalkoztam ezzel, mert ez egyrészt a neten
mára roppant jól dokumentált információ, másrészt pedig mert a délszláv
konfliktusnak egy teljesen más összefüggésére szeretném a figyelmet
ráirányítani.
Nevezetesen
arra, hogy míg mi magyarok látszólag jogosan emelünk szót a vajdasági
szerb betelepítések miatt, az ottani magyarok sérelmére elkövetett
szerb atrocitásokat hallva – addig nem vesszük észre, hogy a Vajdaságba
betelepült szerbek egyik részét pontosan az általunk még fegyverekkel
is ellátott horvátok kergették el Krajinából, míg a szintén Vajdaságba
betelepített szerbek másik részét pedig pontosan a mi támogatásunkat is
élvező NATO fennhatóság alatt levő Koszovóból üldözték el.
Nagy
kérdés hát, mikor a szomszéddal való kicseszéshez ilyen sokkal járulunk
hozzá akkor marad-e még bármihez is erkölcsi alapunk? Ugyanis ebben a
háborúban több mint félmillió(!) szerbet tettek földönfutóvá, részben a
mi segítségünket is igénybe véve.. (többet mint amennyi magyart
Trianon után szülőföldjéről elkergettek..)
Vagy elegendő ha csak tudatlan élvezzük a háborúban elrablott javakból
újjáépített ám számunkra egyre megfizethetetlenebbé váló horvát
tengerpartot?
