Gomba módra szaporodnak a mecsetek, az iszlám iskolák, a saría bíróságok, valamint a muszlim tulajdonban álló üzletek
és bankok Nagy-Britanniában. A folyamatot jól tükrözik a legutóbbi
népszámlálási adatok is, amelyekből kiderül, hogy a szigetországban az
elmúlt évtizedben megduplázódott a muszlimok száma. Mindez annak is
köszönhető, hogy egyre több „fehér” tér át a muszlim hitre. Meglepő
módon döntő többségük nő. A Hetek írása.
„Ami egykor főként
keresztény ország volt, azt most a növekvő muszlim lakosság lepi el,
amelynek célja, hogy megőrizze iszlamista identitását és megvédje magát
Nagy-Britannia sátánista értékeitől” – így beszélt a muszlimok jövőjéről
az a szélsőséges szervezet, amelynek a tüntetésén 2007-ben az egyik
woolwichi támadó, Michael Adebolajo is részt vett. A „muszlimok a
keresztesek ellen” nevű csoportot 2011 novemberében betiltották, de az
tény, hogy gyökeres demográfiai változás szemtanúi lehetünk a
szigetországban.
A legutóbb készült, tavaly év végén
nyilvánosságra hozott népszámlálási adatokból kiderül, hogy az elmúlt
évtizedben négymillió bevándorló érkezett Nagy-Britanniába. A
fővárosban, Londonban most először kisebbségbe kerültek a „fehér
britek”, és majdnem kétszer annyi muszlim él az országban, mint tíz
évvel ezelőtt. 2001 és 2011 között másfél millióról 2,7 millióra nőtt a
muszlimok száma, ami a teljes népesség 4,8 százaléka. Néhány brit város
lakosságának mintegy fele már muszlim, az olyan nagyvárosokban pedig,
mint London és Manchester, a népesség 14 százalékát teszik ki. Egyesek
azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy ezek az arányok valójában
nagyobbak lehetnek, mert a népszámláláskor a válaszadók 7 százaléka nem
nyilatkozott vallásáról. De ha ilyen ütemben halad a muszlim népesség
növekedése, akkor 2030-ra már öt és fél millió muzulmán fog élni
Nagy-Britanniában, ami több, mint például Kuvait muszlim lakossága.
A muszlim népesség jelentős növekedése több okkal magyarázható:
egyrészt továbbra is érkeznek iszlám országokból bevándorlók a
szigetországba, másrészt pedig a muszlim családokban sokkal több
gyermeket vállalnak, mint a briteknél. Ennek eredményeként a fiatalabb
generációkban nagyobb a muszlimok aránya. Figyelemre méltó emellett az a
jelenség, hogy egyre több brit tér át az iszlám hitre. Becslések
szerint évente mintegy ötezer „fehér” választja az iszlámot; ami viszont
még meglepőbb, hogy az áttérők többsége – egyes felmérések szerint 60
százalékuk, más beszámolók szerint háromnegyedük – nő. Ráadásul sokan
közülük a keresztény hitnek fordítottak hátat. Ezt a tendenciát is jól
tükrözi a népszámlálás eredménye, amely megállapította, hogy a
keresztények száma csökkent az elmúlt tíz évben.
Az biztos,
hogy a muszlim szervezetek és az egyetemeken működő iszlám
diáktársaságok rendkívül aktív tevékenységet folytatnak, hogy vallásukat
terjesszék, népszerűsítsék. Több, a sajtónak is nyilatkozó áttért brit –
többségük fiatal nő – elmondta, hogy a főiskolákon és az egyetemeken
találkoztak muszlimokkal, akik megismertették velük az iszlámot.
Egyeseknek a felsőoktatási intézményekben tapasztalt kicsapongó
életvitellel szemben nyújtott alternatívát az iszlám, mások pedig
muszlim udvarlójuk miatt fordultak a vallás felé. Ezek a nők önként és
dalolva viselik a hidzsábot, vesznek fel muszlim neveket, buzgón
imádkoznak a mecsetekben, sőt olyan is akad közöttük, aki még azt is
megszokta, hogy pakisztáni férjén egy másik feleséggel is osztoznia
kell.
Az áttértek „buzgalmának” egyik legszélsőségesebb
példája a 2005. július 7-ei londoni robbantás egyik elkövetőjének
özvegye. Samantha Lewthwaite 17 éves korában lett iszlámhívő. 2002-ben
feleségül ment a jamaicai származású Germaine Lindsay-hez, akivel az
interneten ismerkedett meg. Amikor férje felrobbantotta magát az egyik
londoni metróvonalon, ő hét hónapos terhes volt. Azóta viszont férje
nyomdokaiba lépett: a négygyermekes özvegy évek óta külföldi
terrorszervezeteknek dolgozik, és jelenleg Afrikában folytatja
„tevékenységét”, valószínűleg az al-Kaidához köthető Al-Shabaab
terrorcsoport tagjaként. A 29 éves, kék szemű nő feladata a
Nagy-Britanniában és máshol összegyűjtött pénzek eljuttatása szomáliai
terrorsejteknek. Részt vett merényletek kitervelésében: 2011 karácsonyán
nyugati turistákat akartak megtámadni az Indiai-óceán partján fekvő
Mombasában, de a kenyai rendőrség meghiúsította az akciót. A hatóságok
szerint köze lehetett egy tavalyi merénylethez is, amelynek célpontja
egy zsúfolt pub volt Mombasában, és amelyben három ember, köztük egy
kilencéves fiú halt meg. Állítólag a Twitteren nőkből álló öngyilkos
osztagot igyekszik toborozni Kelet-Afrikába.
Az iszlám hit
terjedését mutatja Nagy-Britanniában a mecsetek épülése is. Míg 1961-ben
mindössze hét mecsetet tartottak hivatalosan számon, addig 2011-ben már
ezerötszáz muszlim imahely működött a szigetországban. A muszlimok
politikai befolyása pedig a 2010-es választásokon lett nyilvánvaló:
rekordszámú muzulmán képviselő jutott be a brit törvényhozás alsóházába,
miután a voksoláson muszlimok tömegei vettek részt. És amire még nem
volt példa, a nyolc képviselő közül ketten a konzervatív párt színeiben
foglalhatták el helyüket a parlamentben.
Terjed a szigorú
iszlamista törvénykezés, a saría alkalmazása is, amiért egyébként teljes
erőbedobással kampányolnak a radikálisok. A muszlimok közel 81
százalékánál ugyanis elsőbbséget élvez a muszlim identitás a brit
állampolgársággal szemben. Egy 2009-es jelentés szerint 85 saría bíróság
működhet Nagy-Britanniában párhuzamosan a hagyományos bíróságokkal,
amelyeken a családi viták, válások mellett pénzügyekben és kisebb
bűncselekményekben is ítélkeznek az iszlamista bírók. Egy 2011-es
felmérés szerint a muszlim családok 40 százaléka támogatja a szigorú
iszlamista törvénykezés bevezetését, míg egy másik
közvélemény-kutatásból az derül ki, hogy a fiatal muszlimok több mint
egyharmada élne szívesen a saría előírásai alatt. Ahogy arról lapunk már
beszámolt, a helyzet már odáig fajult, hogy az év elején Londonból
olyan videofelvételek kerültek fel az internetre, amiken muszlim járőrök
utasítanak rendre nem éppen udvarias formában járókelőket a brit
főváros egyes részein, hogy tartsák be az iszlamista előírásokat, mert
muszlim területen vannak (Erkölcsrendőrök Londonban. Hetek, 2013. január
25.)
Egy globális iszlamista csoport egykori tagja szerint
mindez csak az előjele annak, ami Nagy-Britanniában és más európai
országokban várható. Maa-jid Nawaz a The Telegraphnak elmondta: az ilyen
muszlim járőrök sokkal veszélyesebbé válhatnak, ha harcban edzett
dzsihádisták csatlakoznak hozzájuk. Nawaz felhívta a figyelmet arra,
hogy egyre több brit és Európában született dzsihádista használja ki az
arab tavasz okozta káoszt, és utazik olyan országokba, mint Szíria,
Líbia, Mali vagy Szomália, hogy valódi harcokban szerezzen
tapasztalatot, majd pedig hazatérjen.
ATV
Angliából is elmennek a diplomások
Naponta
átlagosan 986 ember vándorol ki Angliából, több mint a felük a
gazdaságilag legaktívabb 25 és 44 év közötti korosztályból kerül ki –
írja a Daily Mail.
A
problémára Nick de Bois konzervatív parlamenti képviselő hívta fel a
figyelmet, aki szerint az agyelszívás katasztrofális hatással lehet a
brit gazdaságra. De Bois szerint az angol közéleti viták többnyire a
bevándorlással kapcsolatos problémákra összpontosulnak, ugyanakkor
figyelmen kívül hagyják azt a „hatalmas kárt”, amit a tehetséges angolok
kivándorlása okoz a gazdaságnak.
A
brit statisztikai hivatal adatai szerint 2001 és 2011 között összesen 3
millió hatszázezer ember hagyta el végleg az Egyesült Királyságot,
közülük mindössze 125 ezer lépte át a nyugdíjkorhatárt elköltözése
előtt. A kivándorlási hullám 2008-ban tetőzött 427 ezer emigránssal, a
számok azonban a konzervatív képviselő szerint azóta is riasztóan
magasak.
Angliából
többnyire diplomás gyógyszerészek, vegyészek, légiközlekedési
szakemberek és mérnökök vándorolnak ki. A legnépszerűbb célpont
Ausztrália, ezt követi az Egyesült Államok és Spanyolország, de szintén
sokan választják Franciaországot, Németországot, Kanadát és Új-Zélandot
is új lakóhelyüknek.
Nick
de Bois szerint a megoldást az egyéni eredmények magasabb szintű
elismerése jelentheti, amit a személyi jövedelemadók csökkentésével kéne
kezdeni. A képviselő ennek ellenére úgy látja, a magasabb jövedelem nem
mindenkit motivál, a konkrét intézkedések mellett az is rendkívül
fontos lehet, hogy a kormány hogyan kommunikál az állampolgáraival.