2011. november 25., péntek

Visegrádi Négyek: A NATO pajzsa Oroszország ellen

Bár az együttműködés előremozdítására Magyarország kormányzati ciklusokon átívelő jelleggel, folyamatosan nagy hangsúlyt fektetett, a Visegrádi Négyek szervezetének jelentőssége még mindig nem került be a köztudatba Magyarországon. A fővonalú média a Visegrádi országok biztonságpolitikai együttműködésének elmélyítéséről szóló hírek kapcsán kezdett el foglalkozni a Lengyelország, Szlovákia, a Cseh köztársaság és Magyarország közt megvalósított hosszú távú programmal.
1992-ben a visegrádi országok létrehozták a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodást (CEFTA). Ez a szervezet a nyugat-európai minta alkalmazását jelentette a négy ország által alkotott kereskedelmi övezet vonatkozásában. Az együttműködés médiában való kommunikálása részét képezte a nemzetgazdaságok leépítésére kidolgozott folyamathoz társított propagandának, amely a privatizációs program rövid távú bevétel-növekedését gazdasági fejlődésnek mutatta fel a térség valamennyi országában. Elegendő arra gondolni, hogy hazánkban a privatizációs programot még mindig a gazdasági növekedés motorjának állítják be, ami csak és kizárólag a hazai korrupt viszonyok miatt "siklott félre".
Az eredeti CEFTA egyezményt a visegrádi négyek néven ismert országok (Lengyelország, Magyarország, Csehszlovákia (később Csehország és Szlovákia) írták alá 1992. december 21-én Krakkóban. A hivatalosan megfogalmazott célok szerint a CEFTA-n keresztül a tagországok célja volt 1.) a nyugat-európai intézményekkel való integráció felgyorsítása, 2.) az európai politikai, gazdasági, védelempolitikai és jogi rendszerbe való bekapcsolódás, 3.) a tagállamok demokratikus politikai- és szabadpiaci gazdasági rendszerének megszilárdítása.
Szlovénia 1996-ban csatlakozott a CEFTA-hoz, amelyet 1997-ben Románia, 1999-ban Bulgária, 2002-ben Horvátország és 2006-ban Macedónia követett. Az összes korábbi tagország már kötött társulási megállapodást az Európai Unióvaval, így a CEFTA a teljes jogú EU-tagság előkészítését végezte. Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia 2004. május 1-jén vált az Európai Unió tagjává, Bulgária és Románia pedig 2007. január 1-jén. Horvátország esetében a csatlakozási tárgyalások folyamatban vannak, Macedónia pedig hivatalos EU-tagjelölt.
Az EU irányelvei mentén a jövőbeli tagországok szabadkereskedelmi zónák megalapításával készülnek fel a tagságra, amihez nagyarányú privatizációs program társul, azt követően pedig az államadósság fokozatos növekedése. Az egyezményhez csatlakozó országok kollaboráns vezetői a kormányprogram keretein belül lehetővé teszik a nyugati cégek monopolhelyzetének kialakítását. Ezt alátámasztja az a tény, hogy a CEFTA-országok külkereskedelme nagyrészt az EU tagállamokra korlátozódik. Vagyis a CEFTA szervezete az a gépezet, ami a Szovjetunió felbomlása után lehetővé tette a nyugati szövetségi rendszer Oroszország felé terjeszkedését a posztszovjet országok beolvasztásával, és évtizedes munkának köszönhetően a folyamat ott tart, hogy a politikai közbeszéd tárgya az Európai Egyesült Államok megalakítása, miközben a NATO igényt tart az egész európai térségre.
A posztszovjet államok EU- és NATO-csatlakozása minden esetben az után zajlott le, hogy a privatizációs programnak köszönhetően a nyugati érdekeltségek kezébe, vagy felszámolásra kerültek a nemzetstratégiailag fontos ágazatok. A nyugati érdekeltségeknek nem volt érdeke a gazdasági növekedés ebben a térségben, mivel a térség egésze a NATO szövetségi rendszerének perifériáját képezi, és eltérő nagyhatalmi érdekek potenciális ütközőpontja. A NATO vesztes háborúi, és a 2008-as gazdasági világválság során az Amerikai Egyesült Államok esetében a sorozatosan elszakadni akaró tagállamok felhívták a figyelmet arra, hogy a NATO nem rendelkezik elég stabilizációs erővel ahhoz, hogy egy átfogó válság esetén megőrizze a nyugati szövetségi rendszer katonai, politikai és gazdasági egységét. Az Egyesült Államok területén történt természeti katasztrófákat követően kialakuló kaotikus állapotok, illetve a nyugati országok nagyvárosaiban egyre rendszeresebben megjelenő zavargások okozta problémák egyértelművé tették, hogy egy átfogó válság esetén a NATO haderők tekintélyes része le lenne kötve a gazdasági központok stabilizálásával, ami nagy valószínűséggel a perifériaállamok leszakadásához vezetne, mind Európában, mind pedig a NATO-által uralt afrikai és ázsiai térségekben. Ezért a négy ország közt immár célszerűsített biztonságpolitikai együttműködés van. A Visegrádi Négyek együttműködés a NATO pajzsa Oroszországgal szemben, és egy olyan stabilizációs erő, ami a nyugati szövetség - katonai - válsága esetén helyi szinten azonnal, gyors reakcióra képes, és ellensúlyozza a NATO legfőbb gyengeségét, az átcsoportosítás lassúságát. A Visegrádi Négyek együttműködést már a kezdetektől fogva erre tervezték, amire az elmúlt évek történései is egyre több bizonyítékot szolgálnak.
A 2009. október 8-án Budapesten megrendezett miniszteri találkozón már központi téma volt a Visegrádi Harccsoport létrehozása. Akkor a Visegrádi Négyek és Ukrajna honvédelmi miniszterei megegyeztek egy gyorsreagálású harccsoport létrehozásáról. A tárgyalás később kibővült négy nyugat-balkáni ország képviselőivel, és a V4 országok képviselői kinyilvánították, valamennyien célként tekintenek arra, hogy Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Macedónia a NATO-hoz és az Európai Unióhoz csatlakozzon. A találkozón Szekeres Imre kijelentette: "Magyarország azon három ország közé tartozik, amely szárazföldi erőinek több mint 10 százalékát a közös feladatokra ajánlotta fel, és egyedüliként tudott megvalósítani egy olyan szövetségi projektet, amely a NATO egyik képességhiányát, a stratégiai légi szállítás nehézségeit orvosolja", amely kijelentés a későbbiekben még fontos lesz a Visegrádi Négyek együttműködés hosszú távú céljai szempontjából.
2010. június 21-22-én Balatonőszödön került megrendezésre a V4-es vezérkari főnökök találkozója. Az eseményt követően Benkő Tibor altábornagy kijelentette, hogy az EU Harccsoport mintájára megalkották a Visegrádi Harccsoport megvalósíthatósági tanulmányát. Mint azt elmondta, a szervezet körülbelül 1000-1200 fős kontingenst jelent, amely feladatai közé többek között a békefenntartás és a kríziskezelés tartozik, valamint a találkozón érintett témaként említette az előretolt repülésirányítók képzését, az improvizált robbanóeszközök elleni védekező képesség kialakításában folytatott együttműködést, valamint a helikopterkezdeményezés feltételeinek áttekintését.
A közvélemény csak ezt követően értesült az együttműködés valós súlyáról. 2011. május 12-én a négy ország védelmi miniszterei Lőcsén megállapodtak egy közös, az EU követelményeinek megfelelő harccsoport létrehozásáról. Azt követően a Strategic Forecasting (Stratfor) főigazgatójával, George Friedmannel készített interjú terjedt el a világhálón, "A magyarok végre kezükbe vették sorsukat" címmel. A média rögtönzött, újonnan felmerült "ötlet" jelleget akar adni az együttműködésnek mondván, hogy az kifejezetten az Orbán-kormányhoz köthető, de az előzményekre tekintve azt láthatjuk, hogy az egyezmény mögött egy olyan, előre célszerűen eltervezett és hosszú távú program van, ami a közeljövőben a magyarság egészének sorsára kihatással lesz.
2011. október 4-én Orbán Viktor Rijádban a szaúdi kereskedelmi és ipari kamarák tagjai előtt mondta, hogy "az elkövetkező öt-tíz évben Európa gazdaság növekedését elsősorban nem a régi hagyományos, nagy európai gazdaságok adják majd, hanem a Balti-tengertől az Adriai-tengerig húzódó közép-európai térség". Orbán Viktor és más szabadkőműves politikusok kijelentései arról, hogy a jövőben a közép-európai térség lesz az európai gazdaság motorja, egyáltalán nem alaptalanok, hanem épp ellenkezőleg, tudatában vannak olyan terveknek, amiket a nyilvánosság számára egyetlen politikus sem közöl. 2011. november 16-án a külügyminiszter és a honvédelmi miniszter előterjesztést adott be az Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről szóló Szerződés (CFE) és kiegészítendő dokumentumai Oroszországi Föderáció viszonylatában való részleges felfüggesztéséről. Ennek értelmében Magyarországnak a továbbiakban nem kötelessége tájékoztatni az Orosz Föderációt az esetleges NATO-csapatmozgásokról, ami a közelmúlt történéseivel együtt nagyarányú NATO-átcsoportosítást vetít előre. November 17-én az Európai Unió elfogadott egy ENSZ határozatot, miszerint Dél-Oszétia és Abházia megszállt terület, és Grúzia jogosan tart igényt rájuk, az orosz hadsereg pedig megszállóként tartózkodik grúz területen. Még aznap az orosz vezérkar főnöke, Nyikolaj Makarov hadseregtábornok bejelentette, hogy 700 000 tartalékost készenlétbe helyeznek, és megkezdik behívásukat. 2011. november 23-án az Egyesült Államok is felmondta a CFE-egyezményt, ezzel eddig összesen 15 NATO-tagállam vonta ki magát az egyezmény alól, köztük hazánk is és a visegrádi együttműködés tagállamai.

A NATO újabb háborúra készül, és a lakosság figyelmét elvonják róla a mindenre kiterjedt médiagépezettel. Az európai médiában csak a válságról hallani, a bankrendszer közelgő összeomlásáról, a leminősítési hullámról. A Szíria katonai megszállásának Oroszország általi megvétózását követő események voltak a nyílt szembenállás első eseménysorozata, de ahogy az ENSZ határozat létrejött Dél-Oszétia és Abházia területe kapcsán - ami az orosz érdekszférába való beavatkozás szándékának hivatalossá tétele -, mintegy varázsütésre megkezdődött a félelem a periféria államok államcsődjétől (köztük Magyarországétól). A hazai fővonalú média is ezzel van elfoglalva, miközben a kormány kommunikációja az újabb IMF-hitel elfogadtatására és a forint elleni állítólagos spekulatív támadás boncolgatására korlátozódik. A Moody's leminősítette Magyarországot, Giró-Szász András kormányszóvivő pedig a Moody's döntésével kapcsolatban kijelentette, hogy hasonló spekulatív támadás zajlik a forint ellen, mint 2008-ban, és megerősítette, hogy nemzetbiztonsági kérdésnek tekintik és vizsgálják, kik állhatnak a támadás hátterében. A Magyarország destabilizálására irányuló törekvések részét képezik annak a propaganda-hadjáratnak, ami eltereli a figyelmet az ország geopolitikai helyzetéről és arról, hogy a közeljövőben hazánk logisztikai központja lesz a NATO keleti terjeszkedésének.
A teljes európai média hallgat róla, és a gazdasági helyzettel elterelik az emberek figyelmét, pedig az elmúlt napok történései alátámasztják, hogy az ország jelenlegi vezetése - mint a nyugati szabadkőműves rendszer helyi kirendeltsége - tudatosan részt vesz a NATO háborús előkészületeiben. A NATO jelenleg megteremti az orosz érdekszféra elleni katonai beavatkozás jogi feltételeit, Magyarország törvényeit pedig ehhez azonnali hatállyal hozzáigazították. Az Európai Unió - fél éves váltással - folyamatosan többnemzeti harccsoportokat tart készenlétben arra az esetre, hogy azok a politikai döntés követően 10 napon belül bárhol bevethetőek legyenek az unió területén belül. Magyarország legközelebb 2012 második felében lát el készenléti feladatkört, így a kormánynak meglesz az ürügye a mozgósításra. Hogy a Visegrádi Együttműködés nem a közép-európai nemzetek önrendelkezését védi, hanem a NATO pajzsaként és stabilizációs erejeként szolgál, arra elég beszédes állásfoglalást ad Szekeres Imre 2009. október 8-án Budapesten megrendezett miniszteri találkozón tett kijelentése, miszerint az együttműködés "a NATO egyik képességhiányát, a stratégiai légi szállítás nehézségeit orvosolja". Nem csak orosz szakértők hívták rá a figyelmet, hanem a Friedman-interjúnak is egyik kiemelkedő pontja az a megállapítás, hogy a NATO hadműveletek többnyire az Egyesült Államok stratégiai légi szállítási képességére támaszkodnak. A NATO gyenge pontjai a líbiai hadműveletek során a korábbiaknál is látványosabban mutatkoztak meg, és nyilvánvalóvá vált, hogy a NATO életképtelen az amerikai haderő nélkül, az amerikai haderő Közép-Európába történő átcsoportosítása pedig roppant időigényes. Arról nem is beszélve, hogy a CFE-egyezmény miatt az európai NATO-tagállamok néhány nappal ezelőttig kötelesek voltak jelenteni az Orosz Föderáció felé minden csapatmozgást. Ezt a problémát sikeresen megoldották egy rendelettel.
Ez a fajta ködbe burkolózás és az európai kormányzatok oroszellenes retorikája nyilvánvalóvá teszi az ellenséges szándékot. Hogy a naivak elgondolásaival ellentétben az ellenséges retorika nem csak a hétköznapi politikában jelenik meg, és a visegrádi együttműködés pajzsként szolgál a NATO számára egy esetleges orosz válaszreakció esetén, azt igen jól szemlélteti a Friedman-interjú:
"Ez a négy ország, de hozzájuk vehetjük bátran Romániát, Bulgáriát, Szerbiát, sőt, Ukrajnát is, harapófogóba kezd kerülni. A közép-kelet európai térség vákuummá válhat. Először is azért, mert Oroszország lassan, de biztosan stratégiát váltott és ismét terjeszkedő politikát folytat. Egyelőre a volt szovjet köztársaságokat hálózza be – Moszkva minden téren függőségi viszonyba sodorja őket. Az igazi, drámaian érzékelhető váltást Oroszország Grúzia ellen indított háborúja jelezte. Oroszország szomszédainak be kell látniuk, hogy ők is bármikor sorra kerülhetnek."
Jól látható, hogy az Oroszországgal, mint agresszívan terjeszkedő, „világuralomra törő” nagyhatalommal való látványos rémisztgetés jól bevett eszköznek számít, amely történelmi traumákra épít, és így a NATO számára hatékony érdekérvényesítési eszköz volt valamennyi posztszovjet országban. Mindazonáltal figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy jelenleg a NATO az, aminek a fennmaradásához újabb erőforrásszerző háborúkra van szüksége, amit jól mutatnak mind a nyugati szövetési államok gazdasági helyzete, mind pedig a NATO egyre inkább kiütköző gyenge pontjai.
Az együttműködés egyik fő aspektusa - vagyis hogy a NATO a stratégiai légi szállítás nehézségeit orvosolja - is arra enged következtetni, hogy a visegrádi együttműködésnek nem a tagállamok biztonsága szempontjából van kiemelkedő feladata, hanem a NATO egésze szempontjából, vagyis elsődleges feladatának tekinthető, hogy biztosítsa a NATO számára a megfelelő légi szállítást egy keleti irányba történő csapásmérésre, ami egyébként az amerikai rendszerek átcsoportosításával roppantul nehézkes vállalkozás lenne.
Az Orosz Föderáció felvetette annak a lehetőségét, hogy megtiltják a területükön áthaladó, Afganisztánba irányuló légi szállítást, vagyis az orosz állam potenciális veszélyként számol azzal, hogy a közeljövőben a NATO "békefenntartókat" küld az ENSZ által "orosz megszállás alatt lévő területnek" nyilvánított Abházia és Dél-Oszétia területére, ami a NATO-haderő egy újabb hídfőállása lenne az átcsoportosítások könnyebb lebonyolítására. Hogy a magyarországi kormányzat a visegrádi együttműködés keretén belül részt vesz ennek a háttér-tervezetnek a végrehajtásában, az jelent közvetlen veszélyt az ország lakosságára nézve, nem pedig a NATO által elfoglalt területeken történő orosz érdekérvényesítés. Ugyanis a NATO hódító háborúinak köszönhetően minden NATO-tagállam potenciális katonai célpont.
Kár áltatni magunkat azzal, hogy a Visegrádi együttműködés a közép-európai országok biztonságpolitikája szempontjából fontos. Már az 1994-es prágai csúcs azért is vált nevezetessé, mert a négy tagország miniszterelnökein és elnökein kívül a találkozón részt vett Bill Clinton amerikai elnök is. Akkor ez kifejezte, hogy az ország egy újabb szövetégi rendszerrel kötődik a hanyatló Nyugathoz. Az azóta sincs ez másképp, ennek ékes bizonyítéka a közelmúlt történései. Minden szempontból egy újabb NATO-hídfőállásnak tekinthető, ami a nyugati szövetségi rendszer gyengeségeit helyi forrásokból ellensúlyozza.
Hogy hazánk a közeljövőben egy kelet felé irányuló NATO-beavatkozás logisztikai központja lesz, azt hűen mutatja, hogy a kollaboráns kormánynak hirtelen nagyon sürgőssé vált a hazai fegyveres szakszervezetek eltávolítása. Magyarországon eddig sem volt működőképes szakszervezeti érdekképviselet, de a hatalom mindeddig megelégedett a szakszervezeti vezetők kézben tartásával, lefizetésével, akit nem tudtak lefizetni, azt pedig megfélemlítették, vagy belekényszerítették egy erejét felőrlő, elnyújtott "igazságügyi" procedúrába. Szima Judit letartóztatása annyit jelent, hogy valami készülőben van Magyarországon: egy olyan folyamat, aminek egy életképes fegyveres rendvédelmi szakszervezet a megvalósítás szempontjából túl magas biztonsági kockázatot jelentett volna. Forrásaink szerint a közelmúltban Magyarországra olyan mennyiségű katonai logisztikai rendszer lett beszállítva, ami a térség védelmi feladatainak ellátásával már meg nem magyarázható, sokkal inkább egy invázió előkészületeit vetíti előre.
A Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemző Központ létrehozása is ezzel összhangban történik. A Belügyminisztérium közleménye szerint "a korszerű technikák felhasználásával a NIBEK egységesíti a különböző nemzetbiztonsági és rendészeti szervek adatkezelését, gyorsítja az adatelemzéseket, és fontos feladata lesz, hogy kiszűrje az együttműködő szervek működésbeli párhuzamosságait." Az új szervezet akadálytalanul hozzáférhet az adatkezelőktől minden információhoz, és mivel ez a rendészeti szervekre is vonatkozik, ezért kijelenthetjük, hogy a szervezet eszköz a karhatalmi erők vezetőinek és személyi állományának teljes ellenőrzés alatt tartására, valamint a belső politikai ellenzék teljeskörű megfigyelésére, és ennél fogva célja minden, az újabb NATO hadművelet elé álló akadály felszámolása. Akkor is, ha ez a nép szemében egyetlen hiteles szakszervezeti vezető nyilvánvalóan koholt vádak alapján történő letartóztatását jelenti. Hogy mindez kinek az érdekében történik, afelől sem lehet semmi kétségünk, ugyanis a Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemző Központ név rövidítése (NIBEK = ניבע) jiddisül annyit jelent: "új".
Jövőnk Társadalmi és Politikai Stratégiai Elemző Intézet

Út a pokolba

A Google 83.900.000 találatot hoz angolul az "amerikai csapatmozgások Afrika, közel-kelet" kulcsszavakra. Ám erre magyarul, csak "horzsolás" szinten fordulnak elő keresési eredmények. Még szerencse, hogy a "magyar média" megóvja nézőit, hallgatóit, és olvasóit, az izgató hatású hírek megismerésétől. Tekinthetnénk ezt "egészségvédelmi programnak" is, a kálium-kloridos évtizedek óta tartó mérgezés szívproblémákat okozó hatásait ellensúlyozandó, de az illegitim, idegenszívű bábkormányok szótárában csak választási kampányszlogenként szerepelnek a haza, hazaszeretet, a lakossági, de a nemzeti és az országérdek szavak is! A békésen bégető birkák mára lesüllyedtek a béka segge alá, és a hüllő állapot után, valószínűleg az egysejtű szint lesz a kormányzati elvárás, amihez megalkották a törvényeiket is! A "buta nyugatiak" cion médiája, amit még egyesek "fősodratúnak" neveznek (mások hazugsággyárnak), és a keleti, cion érdekeltségűek, nagynyomású sugárban hazudnak, viszont a sokkal nagyobb számú "kisebb portálok" tömege tájékoztat a valós helyzetről.

Maholnap eljutunk arra szintre, hogy egy szűk kisebbség merít információt a "fősodratú", ámde valójában szűk keresztmetszetű, és kis "hozamú" cionportálokról, azon kívül, hogy mégha nem is a hírekből, de a saját bőrén biztos megtapasztalja, hogy vigyorogva, hazudozva, visszalökdösve fűrészelik az ágat, amin ül, a csalással, álságos ígéretekkel "megválasztott" (?) "vezetőik"... alatta! Mindazonáltal ezen "törvények, rendeletek" orálisan leerőltetve, vagy análisan felhelyezve, nagymértékben megnövelnék hazájuktól elfordult politikusaink igazmondási hajlamát. Ekkor talán észrevennék, hogy Oppenheimer tévedett, amikor azt mondta, hogy "az atomfegyver megakadályozza a jövőbeni háborúkat", és azt is, hogy félrevezethető híveik száma a beléjük beszélt "politikusi becsületességükkel" egyenes arányban fogy! A kérdés csak az, hogy muszlimokkal, oroszokkal, vagy kínaiakkal képzelik-e el a "közös jövőt", mert valamelyik biztos, hogy megtapossa őket!

Erre utaló "jel", hogy hat orosz hadihajó érte el a szíriai felségvizeket a múlt héten, segítséget nyújtva a NATO által, a líbiaihoz hasonló megszállással és leigázással fenyegetett Szíriának. Orosz műszaki szakemberek S-300-as rakétavédelmi rendszerekkel telepítenek Damaszkuszban, és radarrendszereket a hatékony légvédelmhez.



Afrika-szerte amerikai hídfőállások kiépítése folyik, elsősorban katonai diktatúrák létrehozásával, Ugandától Bahreinig. Az "Arab Liga" megbeszélésén Egyiptomban, gyáván Izrael, a NATO és az USA mellett kardoskodik, bár ez nem tükrözi a helyi tömegek véleményét. Érdekes lesz, a török hozzáállás, tekintve, hogy Szíria, Irán, Libanon és Törökország katonai szövetségesként, orosz támogatással néz szembe a NATO tervezett légtér lezárással. Várhatóan ezúttal nem lesz "sétagalopp" a NATO pilóták számára a "légitámadás", mert Szíriában felkészültebben várják az agresszorokat, mint Líbiában.Valószínűleg előkerülnek az iráni gyártású S-300-asok is, mert a tavalyi, Irán elleni rakétaszállítási embargó után már rendszerbe állították a sajátjukat, ahogy a nagy-sebességű, elsősorban hadihajók ellen használható hyperszónikus rakétákat is.


Szíria "csak" előételnek számít a közel-keleti háborúban - a patkányok már menekülnek - ami lényegében Irán ellen folytatódna, de az Irán-Kína közötti katonai szövetség (és a kínai energiafüggőség), ha számunkra meglepetést nem is, de hadiállapot kihirdetését jelenti itthon is.
Bár az amerikai szavazók 66%-a gondolja úgy, hogy nem fog az USA részt venni a szíriai háborúban, ne vegyenek rá mérget, mert a George HW Bush repülőgép-anyahajó elhagyta hagyományos hadszínterét a szíriai partokért, míg az amerikai ötödik flotta a Hormuzi-szoros környékét veszélyezteti, amelyen a világ olajtermelésének közel 40%-a halad át.


Irán három, oroszok által épített Kilo-osztályú tengeralattjárója cirkál és leselkedik csendben, akusztikai kihívást jelentve a Perzsa-öböl vizében. Tengeri aknákat telepítenek, és elindíthatnak hajó-elhárító rakétákat és torpedókat.
Az 1984-1987-es tankerháborúhoz hasonló helyzet alakulhatna ki, ha az amerikai ipar nem függene a kínai cégeik termelésétől, és Kína az iráni energiaellátásától. A részvénypiacok már "idegesek", és Kína is az lesz, ha kénytelen beváltani fenyegtését, és egymillió katonát "dob" át a Közel-Keletre! Az USA közvetlen, háború szintű beavatkozásához természetesen több kell, mert a szenátus ezt semmi szín alatt nem szavazná meg... esetleg csak akkor, ha a Barry & Associates (beleértve a cionista háborús uszítókat) indokoltá tehetik a háborút Iráni IszlámKöztársaság ellen,egy "hamis zászlós" támadással az Egyesült Államokban. Legvalószínűbb az ellenőrzött nukleáris robbanás (piszkos bomba) városi koncentrációt célzó támadása, amely megöl több tízezer civilt.


Ez a művelet elvégezhető a CIA és a Moszad által közösen, bekapcsolva a MI6-ot is, hogy a későbbiekben hibáztatni lehessen az al Kaidát, meggyanúsítva és vádolva a "terrocselekménnyel", hogy együtt dolgozik az Iráni Iszlám Forradalmi Gárdával és Pakisztán ISI-vel. A gyengébb elméjű amerikaiaknak talán ez is elég lesz a felháborodáshoz, bár lehet, hogy komolyabb összeget áldoznak fizetett megtorláskövetelőkre, ahogy itthon a FIDESZ-es és az MSZP-s "kormányok/ellenzék" is ezt tették, teszik!

Tulok

Olaszország új Bilderberg vezetője avagy így kerül Jeruzsálemi templomépítéshez Olaszország aranya

Olaszország új miniszterelnöke, Mario Monti, aki kritikusai szerint államcsínnyel vette át a hatalmat Olaszországban, a globális elit prominens tagja, a szó legszorosabb értelmében. Nem egy, hanem két befolyásos elit szervezetnek, a titokzatos Bildergerg csoportnak és a David Rockefeller féle Trilaterális Tanácsnak is tagja.
A „Szuper Marionak” csúfolt Monti emellett a világ egyik legbefolyásosabb pénzintézetének, a Goldman Sachs-nak a nemzetközi tanácsadója.
Amikor az olasz kormány a gazdasági szakadék mélyére zuhant, miután az ország állampapírjainak hozama tarthatatlan magasságokba emelkedett, Silvio Berlusconi a lemondás mellett döntött. Giorgio Napolitano, olasz elnök néhány napon belül felkérte Montit a kormányalakításra.
November 16-án az új miniszterelnök, aki az ország „gazdasági minisztere” is lesz egyben, nyilvánosságra hozta az egytől egyig bankárokból, technokratákból és ügyvédekből álló leendő kormány tagjainak névsorát. A tervezett reformok ismertetését követően a szavazás nélkül kijelölt Monti-csapat hivatalba lépéséről bizalmi szavazással döntöttek.
Egyes olasz pártok támogatják, míg mások ellenzik az új vezetést. Berlusconi pártjának hűséges tagjai egy bankárok és az Európai Unió által megtervezett államcsínyről beszélnek.
„Berlusconi elmozdítása egy igazi „olasz meló” volt,” nyilatkozta Roberto Maroni, korábbi belügyminiszter.
Monti: Egy igazi bennfentes
A Bilderberg csoport hivatalos weboldalán a „szervezőbizottság” tagjaként feltüntetett Monti kritikusai szerint a bankár tökéletes a szerepre. A többek között Monti segítségével szerveződő csoport a világ legbefolyásosabb egyéneit tömöríti magába: média mágnásokat, királyi családok tagjait, katonai vezetőket, vezető bankárokat, országfőket, fontos cégek vezetőit és sok más kulcsfontosságú személyt.
Monti emellett a Trilaterális Bizottság európai ágának elnöke is. A szintén titkosnak számító csoport sem szűkölködik befolyásos elit tagokban. David Rockefeller, a hírhedt bankár eredetileg az Észak-Amerika, Európa és Japán közötti szorosabb együttműködés érdekében alapította 1973-ban. „Egyesek azt feltételezik, hogy mi egy titkos összeesküvés része vagyunk, amely az Egyesült Államok érdekei ellen dolgozik, „internacionalistának” nevezve engem és családomat, akik egy szorosabban integrált globális politikai és gazdasági szerkezet létrehozásáért szövetkeznek másokkal. Hívhatjuk egységes világnak,” írta Rockefeller 2002-ben készült önéletrajzában. „Ha ez a vád, bűnös vagyok és ezt büszkén vállalom.”
Monti több kisebb, a szorosabb integrációt és a globalizációt népszerűsítő szerveződés tagja még. Régóta támogatja egy európai gazdasági kormány felállítását és nagyobb beleszólást adna Brüsszelnek a társadalmat szabályozó törvények megalkotásába.
A mentőterv
„Őszinte meggyőződésem, hogy országom képes megbirkózni ezzel a nehéz helyzettel,” nyilatkozta a napokban Monti. Egy biztos, segítségben nem lesz hiánya.
Az Európai Központi Bank, bár csendesen, de kijelentette, hogy mindent megtesz a tékozló olasz kormány megmentéséért. A Bloomberg híre szerint az EKB elkezdte az olasz kötvények nagymennyiségű felvásárlását a héten.
„Nincsenek igazi vásárlók,” nyilatkozta Mohit Kumar, a Deutsche Bank európai kamatstratégiai vezetője a hírcsatornának. Az elemzők szerint az EKB lépés célja az új olasz kormány és kormányfő iránti bizalom megalapozása.
Monti első feladata kemény új adók bevezetése lesz, amivel reményei szerint elnyerheti az EU uralkodóinak elismerését. Az új adókat komoly megszorítások követik majd. Monti kijelentette, hogy a növekedés serkentése lesz elsőszámú célja, ami figyelembe véve a tervezett adóemeléseket nem lesz könnyű feladat.
„Remélem, hogy jó kormányzással hozzájárulhatunk a politikai erők megnyugvásához és erősebb kohéziójához,” mondta Monti az Unió vezetői előtt.
Az olasz kormány több ezermilliárd eurós adósságban úszik, ami messze meghaladja az ország GDP-jének 100%-át, a piac pedig úgy tűnik nem hajlandó több pénzt kölcsönözni az országnak az EU noszogatása, garanciái és tetemes hozamok nélkül.
Az EU és az eurózóna támogatói mindent megtesznek, hogy elkerüljék kormányközi hatalmuk és valutájuk összeomlását. Olaszország, az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága azonban a legtöbb szakértő szerint túl nagy falat a kimentésre, még a kialakuló diktatórikus mechanizmus számára is, melynek elsődleges feladata jelenleg a csődbe ment kormányok és bankok megmentése az adófizetők pénzéből.
A 2013-ban esedékes következő hivatalos választásokig Monti-nak van néhány éve, hogy valóra váltsa reformterveit, bár Olaszországban sokan a választások azonnali kiírását akarják. 

Forrás: The New American


A Berlusconi kormányt 2011. november 16-án Mario Monti kormánya váltotta fel Olaszországban. Az új miniszterelnök szakértői kormányt hozott létre. A 68 éves Monti nagy tiszteletnek örvendő közgazdász, aki átfogó reformokat javasolt az ország gazdaságának megmentésére, fellendítésére.
Mario Montit „liberális katolikusként” tartják számon Olaszországban. Nős, két gyermeke van.
A jezsuiták által vezetett milánói XIII. Leó gimnáziumban tanult. Kritikusai szerint jelleme is a jezsuita tanítás szerint formálódott: rendíthetetlen, tartózkodó, puritán, szigorú, legfőképpen önmagával szemben. Nyíltan megvallja katolikus hovatartozását. Egy vatikáni konferencián így nyilatkozott XVI. Benedek pápa Caritas in Veritatis kezdetű enciklikájáról: „szinte iránymutató dokumentum egy szakértői kormány számára”. Hangsúlyozta, hogy a Szentatya véleménye szerint a piacnak nem szabad megfeledkeznie a javak igazságos elosztásának fontosságáról. 
Másutt így nyilatkozott: „szükség van egy olyan világkormányra, amelyet a szolidaritás és a segélyezés alapelvein álló jogrendszer irányít, amely a közjóra irányul.” Nagyon fontosnak tartja a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését és a leggyengébbek társadalmi szintű megsegítését. Csalódott volt, amiért Európa keresztény gyökereinek elismerése nem nyert méltő kifejezést, és hangsúlyozta, hogy az EU nem lehet pusztán gazdasági építmény, hanem morális elkötelezettséggel kell működnie.
Monti a milánói Bocconi Egyetemen szerzett diplomát közgazdaságtan és menedzsment szakon. A Yale Egyetemen James Tobin későbbi Nobel-díjas közgazdász keze alatt tanult. 1970-től 1985-ig a Torinói Egyetemen tanított közgazdaságtant. Ezután átment a Bocconi Egyetemre, amelynek 1989-től 1994-ig rektora volt, 1994 óta pedig elnöke. Kutatásainak eredménye többek között a Klein–Monti modell, amely a monopolhelyzetben működő bankok viselkedését írja le.
1994-ben Silvio Berlusconi első kormánya az Európai Bizottság tagjai közé jelölte. 1995-től kezdődő első ciklusában a belső piacért, szolgáltatásokért, vámokért és adózásért volt felelős. Négy évvel később, 1999-ben Massimo D'Alema kormánya jelölte a következő, Romano Prodi vezette Bizottságba, ahol a versenyjog területét kapta meg. 2005-ben megalapította a brüsszeli székhelyű Bruegel gazdaságpolitikai agytrösztöt. 2010-ben José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke megbízta egy jelentés elkészítésével, amely az egységes piac jövőjével foglalkozik, és annak kiteljesítését szolgáló intézkedésekre tesz javaslatot. Ugyanebben az évben alapító tagja lett a Spinelli-csoportnak, amely az Európai Unió föderalizációjának kíván új lendületet adni.
A katolikus világ örömmel üdvözölte Mario Monti kormányát. Tarcisio Bertone vatikáni államtitkár jó csapatnak nevezte és gyümölcsöző munkát kívánt neki. A katolikus SIR hírügynökség méltatta a kormány színvonalas összetételét, tagjainak feddhetetlenségét. Külön kiemelte azt a tényt, hogy három jól ismert katolikus is tagja a kormánynak: Lorenzo Ornaghi a Katolikus Egyetem rektora, Andrea Riccardi a Sant’Egidio közösség alapítója és Renato Balduzzi, aki a MEIC (olaszországi egyházi mozgalom a kultúráért) volt elnöke.

Magyar Kurír

Az euró halála? A befektetőknek nem kell a német államkötvény

A befektetők a legrosszabbtól tartanak az euró ügyében, miután a német államkötvények aukcióján igen csekély érdeklődés mutatkozott a régió legerősebb gazdaságának papírjai iránt. Az egyik elemző odáig ment, hogy az európai fizetőeszközt a „haláltusájukat járó” valuták közé sorolta.
Németország az árverésre bocsátott 6 milliárd euró értékű, 10-éves futamidejű papírok mindössze 60%-át tudta eladni, ami az elmúlt 16 év során, vagyis amióta Németországban eurót használnak fizetőeszközként, a leggyengébb keresletnek számít az ország adóssága iránt. A legstabilabb európai gazdaság által értékesítésre bocsátott adósság ilyen mértékű elutasítása új szintre emeli a válságot.
„A „bund” elutasítása egyenlő az euró elutasításával, ami pedig egyenlő az euró haláltusájával,” írja Mark Steele, a BMO Capital Markets elemzője. „Korábban is volt már néhány gyenge német árverés. Nem erről van szó. A lényeg, hogy milyen gyengén teljesít az euró a gyenge árverést követően.”
Az árverést követően az euró több mint 1%-kal esett a dollárhoz képest, elérve az egyheti mélypontot, sőt akár az olasz és görög válság közepén jegyzett októberi mélypont alá is eshet. A bejelentés, hogy ezentúl mindkét országot technokraták irányítják egy rövid időre javította az euró helyzetét.
Az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) nem biztosítja ugyanazt a tűzerőt az Európai Központi Bank számára, mint amilyennel a Fed rendelkezik és amit fel is használt az Egyesült Államok hitelválsága során, amikor a monetáris mennyiségi enyhítés keretében felvásárolva az amerikai kincstárjegyeket. Németország, az inflációtól tartva, nem akarta a Fed példáját követve felvásárolni más országok rossz adósságát.
„Angela Merkel, kancellárasszony ellenezte, hogy az EKB-t az adósság tőkésítésére használják,” mondta Dennis Gartman. „Németország nem is szeretne ilyen fogalmakban gondolkozni, de lehet, hogy nem lesz más választása.”
Mostanában arról reppentek fel hírek, hogy az Európai Szerződés átdolgozott verziója értelmében, Európában is lehetőség nyílik mennyiségi enyhítésre, csak más néven és kerülő úton. Az egyik opció szerint az EKB pénzt kölcsönözne az IMF-nek, amely ezért cserébe felvásárolná az éppen bajban lévő ország rossz adósságát, mielőtt az megfertőzné a többi országot.
„A rakétavetőkhöz már késő van,” mondta Mitchell Goldberg, a ClientFirst Strategy elnöke. „Most már interkontinentális ballisztikus rakétákra van szükség. A helyzet nagyon gyors ütemben romlik.”
A befektetők folyamatosan vásárolták a német papírokat, miközben egyik válság sújtotta területről a másikra menekültek: először Írországból, majd görög, olasz és Spanyolországból végül Belgiumból. Szerdán azonban a 10-éves futamidejű Bund-ok értéke, a sikertelen árverés után jelentősen esett, 2,05% fölé, sőt, az azonos futamidejű amerikai kincstárjegyeknél is magasabbra nyomva a hozamot, ami október eleje óta nem fordult elő.
„Az euró jelenlegi formájának végnapjait látjuk,” mondta Brian Stutland, a Stutland Volatility Csoport feje. „Nem látok esélyt az euró feltámadására, hacsak a Fed be nem jelenti a QE3-at (3. mennyiségi enyhítést), amellyel ezúttal euró adósságot vásárolnának fel.” 

Forrás: CNBC

Készüljünk a szuverenitás feladására, mondja Páramo


Az Európai Központi Bank igazgatósági tagjának José Manuel González-Páramo-nak a beszédéből csupán az alábbi szemelvényt érdemes jól az eszünkbe vésni, ezt azonban ne mulasszuk el megtenni:
„Nem engedhetjük teljesen át a pénzügyi kormányzást a pénzpiacoknak. Az eurózóna a világ második legnagyobb monetáris régiója és nem támaszkodhat teljes mértékben a hitelminősítők véleményére és a piacok hangulatára. Megelőző és lineáris jellegű gazdasági kormányzásra van szükség és ez még inkább kiemeli mondanivalóm lényegét: az eurózóna legfontosabb feladata egy sokkal átfogóbb gazdasági kormányzás bevezetése.
Ez még szorosabb gazdasági és pénzügyi integrációt jelent az eurózóna számára és szükségessé teszi a szuverenitás átengedését a Gazdasági és Monetáris Unió szintjére, fiskális, szerkezeti és pénzügyi szabályozások kérdésében.”
Más szóval ahhoz, hogy az embereket megvédjük a hitelminősítők „hülyeségétől”, melyek hosszú évek torzításai és hazugságai után végre elkezdtek valós képet festeni az egyes országok helyzetéről, valamint a piacoktól, melyek teszik, amit tesznek, mint tudjuk, megbüntetve azokat, akik rosszul fogadnak, Európának fel kell készülnie, hogy szuverenitását átadja az erősebbnek (jobban hangzik, mint az Anschluss). Pénz beszél, kutya ugat, a szó pedig jelenleg Németországé. Tehát a sikertelen monetáris kísérletnek köszönhetően Németországnak mégiscsak sikerül régi terve, mégpedig egyetlen csepp vér kiontása nélkül. 

Forrás: ZeroHedge

A kannibálok készen állnak

Az USA új szuper fegyvere Oroszország ellen?

Hallottunk már USA szuper fegyvereiről Reagan idejében, csak akkor csillagháborús technikáról hazudoztak. Így kényszerítve a Szovjetuniót a gazdasági lehetőségeit meghaladó fegyverkezésre. Ehhez a kampányhoz tartozott az Apolló-űrprogram nagy átverése, Amstrong Holdjárása (ami a hollywoodi stúdióban zajlott). Azonban amíg az amerikaiak csak média szinten készülődtek, addig az oroszok nagyon is komolyan vették a kérdést, és belerokkantak ugyan egy kissé, de lerakták a legmodernebb haditechnika alapjait - tudás és technológia vonatkozásában.
Gorbacsov és Jelcin, ez a két címeres hazaáruló barom ezt a felkészülést és az eredményeket igyekezett szétverni, így akarván jó pontokat szerezni az USA imperialistáktól, saját maguk és egy idegen népség számára. Az orosz ipari-katonai komplexum háttérbe kényszerített, illetve kisemmizett vezetői megelégelték a hazaárulók rombolásait, és átvették a hatalmat. Jelcin két lehetőség közül választhatott. Vagy azonnali infarktus, vagy öngyilkosság vodkával a dácsájában. Az utóbbit választotta. Gorbacsov viszont kapott egy nyakörvet, és a pórázt szorosan tartják.
A politikai fejlemények egy ideig úgy alakultak, hogy Oroszország az őt megillető helyet megkapja Európában az európai népektől. A Nyugat össze-vissza hazudozott, és ez alatt mindent megtett az orosz belső helyzet lerontásáért. Putyinék nehezen, de ezt az aknamunkát is elhárították, amire a válasz a nyílt katonai fenyegetés volt. Ez arra kényszerítette az orosz vezetést, hogy a jelcini időkben felfüggesztett (elszabotált) katonai fejlesztéseket új alapokra, egy korszerűbb színvonalra emeljék. Ma már a haditechnika minden ágazatában korszerűbb és hatékonyabb eszközökkel rendelkeznek, mint az USA. A világóceánokon is csak látszólagos az USA fölény, mert a legkorszerűbb technikák ellen igen nehezen védhetőek a könnyen felderíthető és a lassúságuk miatt kiszolgáltatott tengeri objektumok.
Teljes bizonyossággal állítható, hogy a világ legeladósodottabb országa az USA, mely gazdasági helyzete miatt képtelen szuper haditechnika előállítására. Legfeljebb csak úgy, ahogy Reagan idejében. Hazudozás szintjén. Nincs semmiféle szuper technika, és mindenhol verik őket, szégyenletes módon. Egy katonailag lényegtelen államot, Líbiát az egyesült erőik fél év alatt sem voltak képesek teljes ellenőrzésük alá vonni. Afganisztán kész katonai csőd. Hol vannak a szuper fegyverek? Disneylandben?
Az oroszoknak viszont félelmetes fegyvereik vannak, és a fejlesztések felgyorsultak. De az Egyesesült Államoknak nem ettől kell félnie, mert az orosz nem támadó típus, viszont védekezni kiválóan tud. Ha az USA nem ugrál, talán megúszhatja valahogy a harctéri ismerkedést az oroszokkal. De a szuperfegyvert azt nem fogja megúszni, mert már a hátországában a detonátorvezérlő visszaszámol.
A kivédhetetlen szuperfegyver neve: negyvenmillió kannibál. Az amerikai társadalom alján (a gettókban, a nyomortelepeken, a periférián) ott lapul ez a munka és otthon nélküli sokaság, melynek semmi köze a többségi társadalomhoz. A világviszonylatban is rendkívül magas bűnözési ráta jelzi azt, hogy már most háborúban állnak a fennálló renddel, és csak a rendőrség hírhedt brutalitása képes valamelyest fékezni őket. Túlnyomó részben négerek, de mexikóiaktól a lecsúszott fehérekig minden náció szép számmal része ennek az analfabéta, a törvényeket és az együttélés szabályait nem ismerő népségnek. A rend legkisebb megingása esetén viszont azonnal készek az akciókra, mely elsődlegesen a fosztogatásokban és erőszakos nemi közösülésekben valósul meg, majd ezt követik a rombolások, gyújtogatások, gyilkosságok. Az USA vezetése ezért retteg a terrorizmustól, különösen a tömegpánikot kiváltani képes jelentkezésétől. Mert amint ilyesmi történik, a terrorista műveletnél nagyságrendekkel nagyobb gondot okozna ennek a kannibál seregnek a megjelenése. Ezt semmilyen erőszakkal nem lehet megakadályozni, mert a kannibálok a katasztrófa első pillanatában teljes üzemmódra kapcsolva támadják a megroppant rendet, míg a rendért felelős szervek a helyzet felmérésével vannak elfoglalva. Mire ellenerőt tudnának kifejteni, a folyamat futótűzként szétterjed és megállíthatatlanul növekszik. A felfegyverzett társadalom a saját elképzelései alapján ellenáll, és kész a mindent elborító káosz.
Ha valaki ezt egy zavaros elképzelésnek minősítené, az gondoljon Los Angelesre, vagy New Orleansra. Az első helyen áramkimaradás miatt sötétbe borult a város egy része, és perceken belül megkezdődtek a fosztogatások, erőszakoskodások, lövöldözések. Az ország minden részéből összecsődített rendőri erők csak napok eltelte után tudták helyre állítani a rendet. New Orleansban a tengerár után szabályos háború alakult ki. A fosztogatók minden mozdíthatót elhurcoltak. Először a nagy áruházakból, majd minden üzletből, megkezdték a lakások kifosztását, melyet általános nemi erőszak követett. A rendőrség felbomlott, voltak rendőrök, akik együtt raboltak a hordával. A Nemzeti Gárdát kellet bevetni, de az ellenállás kemény volt, hetekig tartott és a Nemzeti Gárda is komoly veszteségeket szenvedett. Még a helikopterüket is lelőtték a Vietnamot megjárt fosztogatók. Pedig csak egy kis áramkimaradás, és a felénk rendszeresen jelentkező áradás történt. Mi lenne egy atomrobbanás után? Óriási zavar, de csak a hatalom és a társadalom jobbik része vonatkozásában. A kannibáloknak viszont örömünnep, felszólítás az országos akciókra. Eljött végre az ő idejük, és nem haboznak, azonnal cselekedni fognak. A kannibálok erre várnak. Ráérnek, nem sietnek sehová.
Ez az USA-ellenes fegyverek közül talán a legveszélyesebb. A bombázásokat ki lehet heverni (Drezda, Hamburg, Hirosima, Nagaszaki), érzelmileg a társadalom összefonódik, és keresi a rend helyreállításának a lehetőségeit. A természeti katasztrófák esetén szintén ilyen a helyzet egy normális társadalomban. De nem az USA-ban, és már Franciaország, Anglia, sem kivételek. Ott is várnak a kannibálok. Nálunk sem rózsás a helyzet, itt sincs minden rendben, nagy baj esetén a fosztogatások és az erőszakoskodások egyes vidékeken teljes bizonyossággal megtörténnének. Ezért hiába minden katonai egyensúly, szuperfegyverről szóló gyermekded mese, csillagháborús fantáziálás, a kannibálok készen állnak. Nincs hátország, és ezért egy nap alatt be kellene fejezni a háborút. Mint Vietnamban, Irakban és Afganisztánban?
Kassai Ferenc