2008. október 22., szerda

Bernd Senf - A világ pénzválságának MÉLY okai

Nagy Britanniában csökken a szegények és gazdagok közötti különbség


The Guardian
2000 és 2005 között jelentősen csökkent a leggazdagabb és a legszegényebb 10 százalék közötti különbség, de a fejlett országok közül még így is Nagy-Britanniában az egyik legnagyobb a társadalmi szakadék - ismerteteti a liberális lap az Európai Gazdaság Együttműködési Szervezet (OECD) legfrissebb jelentését.
Nagy-Britanniában a gazdagok és a szegények közötti különbségek a hetvenes évek óta szinte folyamatosan nőttek. 2000-ben azonban mintha megfordulni látszana a trend - idézi a lap Mark Pearsont, az OECD társadalompolitikai ügyekért felelős osztályának igazgatóját. A vizsgált öt évben a legmagasabb keresetűek jövedelme 1,5 százalékkal nőtt, míg a legalacsonyabb bérek 2,4 százalékkal emelkedtek. A legrosszabb és a legrosszabb helyzetű társadalmi csoportok között azonban még így is 20 százalékkal nagyobbak a különbségek, mint 1985-ben voltak.
A folyamatok hátterében a munkanélküliség csökkenése és az alacsonyabb jövedelműeknek kedvező adórendszer, illetve a minimálbér emelése áll.
James Purnell szociális és munkaügyi miniszter szerint a számok azt bizonyítják, hogy a kormány a jó úton jár a szegénység felszámolásában. Az ellenzéki liberális demokraták szerint azonban nincs ok az elégedettségre: ma még mindig nagyobbak a társadalmi különbségek, mint amikor tíz éve a Munkáspárt került kormányra.
A The Guardian által megkérdezett elemzők szerint a pénzügyi válság után sokan elvárják majd, hogy a kormány ne csak a bajba jutott bankokat, hanem a munkanélkülieket is jobban támogassa.

http://www.guardian.co.uk/society/2008/oct/22/equality-wealth-uk-social-mobility

Egészségre káros pénzügyi válság


The New York Times

Az Egyesült Államokban az elmúlt tíz évben folyamatosan nőtt a gyógyszerfogyasztás, a pénzügyi válság miatt újabban azonban sokan nem tudják kiváltani a receptet - írja a New York-i napilap. Az élelmiszer-áremelkedés a magas energiaárak és a lakáshitelek törlesztőrészeletének növekedése miatt egyre többen kell lemondjanak a gyógyszerekről.
A napilap által megkérdezett orvosok mindegyik arról számolt be, hogy több betegük jelezte, hogy abbahagyja bizonyos készítmények szedését. A Pfizer gyógyszergyártó vállalat kedden közzétett jelentése is a fogyasztás viaszeséséről tanúskodik: 2008 harmadik negyedévében 13 százalékkal kevesebb gyógyszert adtak el, mint korábban. Statisztikák szerint a 2007-et megelőző tíz évben 72 százalékkal több gyógyszert írtak fel az orvosok, 2008-ban viszont 1 százalékkal kevesebbet, mint az előző évben.
A The New York Times arra figyelmeztet, hogy ha az emberek spórolnak a patikában, akkor nőhetnek az állami egészségügyi kiadások. Egy háziorvos arról számolt be, hogy az egyik cukorbeteg páciensét azért kellett kórházba szállítani, mert nem volt pénze inzulinra. Többen pedig jelezték, hogy betegeik a csontritkulás és a magas koleszterinszint elleni készítményeket nem tudják megfizetni.

http://www.nytimes.com/2008/10/22/business/22drug.html?_r=2&hp&oref=slogin

Iparvédő intézkedések Franciaországban

Le Monde

Nicolas Sarkozy újabb intézkedéscsomagot hirdetett a gazdasági tevékenység szintentartása érdekében. A kelet-franciaországi Annecyban tett látogatása során bejelentette, hogy mostantól a jövő év végéig „teljes mértékben és véglegesen” mentesülnek az adózás alól a beruházások. Az intézkedés becsült költsége egymilliárd euró, amelyből a települések és megyék ily módon kieső bevételeit kell fedezni. A francia elnök másik fontos bejelentése szerint még idén stratégiai beruházási alapot hoznak létre a válság által sújtott kis- és középvállalatok támogatására.
Sarkozy kedden azt javasolta az EU tagállamainak, hogy létesítsenek közös alapokat annak megakadályozására, hogy az európai vállalatokat idegen befektetők vásárolják föl. Németországgal az élen több uniós tagállam is ellenezte az elképzelést, amelyet a francia elnök most a saját hazájában váltott valóra – írja a párizsi lap. A beruházási alap visszatérítendő előleg formájában áll azoknak a vállalatoknak a rendelkezésére, amelyek esetében fennáll a külföldi tulajdonba kerülés lehetősége.
Egy további elnöki bejelentés szerint a következő három év folyamán az állam 175 milliárd eurónyi közvetlen beruházással kívánja serkenteni a francia gazdaságot, mégpedig költségvetési hitelek formájában. A pénzből a felsőoktatás, a kutatás, a környezetvédelem támogatása mellett a „digitális gazdaságot kívánják erőteljesen fejleszteni”, amely a „jövőbeli növekedés motorja lesz”.
A francia gazdaság támogatását célzó intézkedések kapcsán Fraçois Fillon kormányfő beismerte, hogy a költségvetési hiány kissé növekedni fog, ugyanakkor jelezte: kézben kívánja tartanai a kiadásokat. Francia parlamenti képviselők szerint a jövő évi költségvetés vitája egy máris elavult tervezetről folyik. Fillon arról is beszélt, hogy az állam a vállalatokon kívül a legszegényebbek vásárlóerejének fenntartását is segíteni tervezi.

http://www.lemonde.fr/cgi-bin/ACHATS/acheter.cgi?offre=ARCHIVES&type_item=ART_ARCH_30J&objet_id=1054969&clef=ARC-TRK-D_01

Balti bankok – sok múlik Svédországon

Äripaev
A vezető észt gazdasági napilap, az Äripaev, igyekezett kideríteni, mi az Észt Nemzeti Bank stratégiája a válság kezelésére. Az ország bankrendszere döntően skandináv, elsősorban svéd kézbe összpontosul, amit csak megerősített a Hansapank nevű pénzintézet szinte észrevétlen svéd megvétele is. Ennélfogva az észtországi – miként a többi balti államban tevékenykedő nagy – bankok túlélési esélyei is döntően a skandináv bankrendszer stabilitásától, válságkezelési programjaitól függenek. A cikk szerzője szerint a globális pénzpiaci ügyletek miatt mindenképpen eléri a Baltikumot is.
A Nemzeti Bank képviselője azonban sokkal bizakodóbb képet vázol föl az ország válságkezelési esélyeiről, a viszonylagos pénzügyi stabilitásról. Állítja ezt annak ellenére, hogy a Fitch Ratings, a világ egyik vezető független gazdasági elemző cége, hitelképesség és kockázat szempontjából leminősítette, és a „veszélyeztetett” államok listájára helyezte a balti államokat – mint tudjuk, Magyarországgal egyetemben.
Az Észt Nemzeti Bank szerint az itt tevékenykedő bankok helyzete viszonylag stabil, saját tőkéjük erőteljes és továbbra is nyereségesek. A fizetőképességüket jellemző tőkefedezeti mutató eléri a 18 százalékot, ami kétszerese az Európai Unió országaiban regisztrált átlagnak. Az észt pénzintézetekre kötelező tartalékszint a bankok összes kötelezettségének 15 százaléka, és ez szintén a viszonylagos erős pénzügyi helyzetet mutatja. A likviditási tartalék szintjének emelése még 2006-ban megtörtént, vagyis az Nemzeti Bank még egy felívelő időszakban tette meg előzetes lépéseit egy esetleges pénzügyi összeomlás következményeinek kezelésére.
A napilap szerint a bankok tőke és likviditási tartaléka elegendő ahhoz, hogy megbirkózzanak a válsággal, a betétekkel kapcsolatban sincs ok aggodalomra, a nemzetközi és észtországi normákat figyelembe vevő garancia védi a betéteseket. A financiális válság viszonylag békés túlélésének reményét erősíti az a szoros, feszültségmentes együttműködés is, amely egyrészt a Nemzeti Bank, a kormány és a pénzügyi felügyelet, másrészt a balti államok pénzintézetei között már korábban kialakult.

http://www.ap3.ee/Default2.aspx

A krízis elérte a Perzsa-öblöt


Kommerszant
Az OPEC-országok rendkívüli bécsi tanácskozásán úgy döntöttek: napi 1,5 millió hordóval csökkentik a földgázkitermelést. A piac, mely a kitermelés sokkal nagyobb mértékére számított, ahelyett, hogy megfelelt volna az olajtermelők várakozásának és emelte volna az olajárakat, épp ellenkezőleg, az árak további csökkenésével válaszolt. Oroszország számára fájdalmas valóság, hogy az urali olajért már alig adtak 58 dollárnál többet. A világkrízis – írja a moszkvai napilap – már a Perzsa-öböl államainak kapuin is kopogtat. Kuvaitnak és Szaúd-Arábiának nem csak az olaj árával kell törődnie, de bankrendszerük stabilitásával is.
Az olaj piaci mennyiségének csökkentésére legutóbb 2006 decemberében került sor, amikor napi félmillió hordóval fogták vissza kitermelést. Az előállt hiány – és főként a bizonytalan világpolitikai helyzet – az árakat idén júniusban soha addig nem látott magasságokba emelte; akkor egy hordó nyersolajért 140 dollárt adtak.
Most, hogy ugyanaz a mennyiség kevesebb, mint a júniusi ár felébe kerül, érthető, hogy az olajkitermelők a klasszikus megoldásokhoz nyúlnak. Kérdés, hogy ezzel elérik-e azt, amit szeretnének, vagyis bevételeik növekedését. Mihail Krutkin a Rus-Energy részéről a Kommerszantnak erről szkeptikusan nyilatkozott: a döntés aligha emeli meg jelentősen az árakat, hisz óriási tartalékok vannak szerte a világon a már kitermelt olajból, így nem a hiányzó mennyiség szabja meg az árakat, hanem az, hogy a termelés lecsökkent és valójában nincs szükség annyi olajra, mint korábban – mondta.
Nyugaton másként látják a kérdést, számolva azzal, hogy az ipari termelékenység visszaesésének dacára, a tél közeledtével óhatatlanul megugrik az olajkereslet. A német gazdasági és technológiai miniszter, Michael Glos kifejezetten intette az érintetteket: „Az olajkitermelők felelősségére apellálok – nyilatkozta –, ne tetézzék a világgazdaság jelenlegi bajait egy árfelhajtó politikával.”
A lap információi szerint az olajtermelő államok kiegyeznének azzal, ha az olaj hordónkénti árát be lehetne „állítani” egy stabil 70-80 dollárra hordónként. „Ezt egy fair árnak tekintenénk” – jelentették ki az OPEC illetékesei Bécsben.

http://www.kommersant.ru/doc.aspx?DocsID=1048244