2012. január 1., vasárnap

Az oroszok több mint fele Putyinra szavazna

Az orosz elnökválasztáson az oroszok több mint fele Vlagyimir Putyinra szavazna. A ”Közvélemény” alapítvány felmérése szerint az oroszok több mint 50%-a Putyinra adja le szavazatát 2012 márciusában.
Putyinra szándékozik szavazni a lakosság 52%-a. Közülük 26% azt mondja, hogy biztosan rá fog szavazni, 16% - valószínűleg, 10% - pedig lehet. A megkérdezettek további 33%-a úgy nyilatkozott, hogy valószínűleg nem támogatja Putyin jelölését. További 6% biztos, hogy nem megy el a márciusi választásokra.
Putyinra a legtöbben a Szibériai szövetségi körzet lakosai akarnak szavazni (59%), főként az idősek (58%), az átlagosnál kisebb képzettségűek (59%), de az átlagosnál magasabb jövedelműek (57%). A felmérés szerint legkisebb arányban a Központi szövetségi körzet lakosai (40%) szavaznának Putyinra. 
A RIA Novosztyi hírügynökség szerint az alapítvány elnöke, Alexander Oslon, a miniszterelnök választási indexe december 25-én 44%. ”Ha megnézzük a Putyin indexét 2010 végén, úgy ez 56% volt ... Tovább folytatódik a csökkenő tendencia, és majdnem egy év alatt a visszaesés nagyon jelentős”, - mondta Oslon. Elmondása szerint, a csökkenésben kulcsszerepe volt a 2010. januári és februári áremeléseknek.
Argumenti.ru

Az orosz elnöki poszt kihívója közös valutát akar az Unióval

Az orosz milliárdos, Vladimir Putyin miniszterelnök kihívója a márciusban sorra kerülő választáson az orosz elnöki posztért, csütörtöki nyilatkozatában kijelentette, hogy minden erejével támogatni fogja az Európai Unióval közös valuta bevezetését Oroszországban, hogy megválasztása esetén felszabadíthassa az ország politikai színterét.
Mihail Prokhorov, a New Jersey Nets kosárlabdacsapat 80%-os tulajdonosa, a Live Journal nevű blogjában közzétett választási platformjában nem részletezte, hogyan kívánja elérni a kitűzött célt, az „eurón és a rubelen alapuló globális valuta bevezetését,” azt azonban megígérte, hogy Oroszországot integrálni fogja a „Nagy Európába.”
A 46-éves üzletember, aki a fém-, bank és médiaiparból szerezte 18 milliárd dollárra becsült vagyonát, megválasztása esetére azt is megígérte, hogy feloszlatja a csalás gyanújával megválasztott jelenlegi parlamentet és decemberben megismételteti a parlamenti választásokat.
Prokhorov maga is részt vett a múlt hétvégi százezres tüntetésen, ami a legnagyobb tömegmegmozdulás volt Oroszországban a Szovjetunió bukása óta.
Prokhorov, még a parlamenti választások előtt, egy liberális pártot is alapított, elvileg a Kreml hallgatólagos beleegyezésével, később azonban, szintén a Kreml nyomására kénytelen volt felhagyni a kezdeményezéssel.
Egyes megfigyelők úgy gondolják Porkhorov egyenesen a Kreml jóváhagyásával csatlakozott az elnökválasztási versenyhez, hogy ezáltal megbékéltesse a parlamenti választások miatt feldühödött szavazókat, az igazi verseny látszatát keltve. Prokhorov maga is beismerte, hogy a Kreml ki akarja használni személyét, de kijelentette, hogy kitart saját taktikája mellett és igazi változásokat remél esetleges sikerétől.
Prokhorov azt is megígérte, hogy lazítani fog a politikai élet feletti egyeduralmon az országban, amit jelenleg Putyin vaskesztyűvel tart kézben, megreformálja a korrupcióval átitatott igazságügyi rendszert és eltörli az igen népszerűtlen kötelező katonai szolgálatot, és 100%-ban hivatásos katonaságot hoz létre.
„Ideje megérteni, hogy az ország sikere nem a kitermelt szén, olaj vagy fa mennyiségén múlik, hanem egy emberi értékeken alapuló és a törvények által védett rendszeren,” nyilatkozta.
„Irányelveimet az orosz hagyományokra fogom építeni, amelyek eddig csak az orosz irodalomban léteztek. Itt az ideje, hogy a politika és a közélet részévé váljanak.” 

Forrás: Yahoo News

Már zajlik a szíriai háború

A fősodratú média még nem közölte, de a harc Szíriáért már a gyakorlatban is megkezdődött.
A Debkafile zsidó híroldal nemrégiben számolt be róla, hogy Katar zsoldos csapatokat hozott létre, melyeket az Asszad rendszer megbuktatására akar bevetni. A csoportokat Líbiában, és Törökországban képezik.
A SANA szír hírügynökség azonban jelentette, hogy csak a múlt héten négy ilyen csoportot lepleztek le, és végeztek ki. A szír hadsereg - számítva a beszivárgó egységekre -, modern technikával és nagyobb létszámmal erősítette meg a határait. A csoportokat felszámolták, a szír hadseregnek is volt elenyésző vesztesége. A hadsereg vezetője elmondta, hogy ezek a csoportok láthatóan kiképzést kaptak, a legmodernebb fegyverekkel, ruházattal és kommunikációs technikával voltak felszerelve.
Az izraeli oldal szerint kizárólag Katar áll a csoportok mögött, azonban az egész világ épeszűi tisztában vannak vele, hogy Izrael és az USA áll a dolgok mögött. A Debkafile hírei szerint a szaúdi vezetés megállapodott Katarral, hogy közösen finanszírozzák a szír rendszer megdöntésére felhasználandó csapatok képzését (Szaúd-Arábia csak pénzt ad hozzá). A hírek szerint a két USA-csatlós arab állam egy 20000 fős hadsereget szeretne felállítani, amiből eddig 2500 főt vettek fel és kezdtek el kiképezni. Őket Törökország déli Hatay tartományába szállították, és onnan mennek át Szíriába.
Azonban bizonyosan vannak olyan csoportok is, melyek sikerrel hatoltak be szír területre. A SANA hírügynökség szerint, egy a rendszerhez hű falu ellen egy kisebb csoport hajtott végre támadást, több házat felgyújtottak, és nyolc embert megöltek. Az elkövetők ellen hajtóvadászat indult. Az tetteseket, akik szétszéledtek, a közeli városban kapták el, az akció közben három raktárukat is sikerült felderíteni és felszámolni.
A Debkafile arról is beszámolt, hogy Törökországban az Al-Kaida kapcsolatokkal rendelkező Abdel Hakim Belhadzs kapta meg a csapatok feletti parancsnokságot. Ez volt az az ember, akinek milíciája Tripoliban átvette a hatalmat Kadhafitól, az Al-Kaida tagja, és Oszama bin Laden munkatársa volt. Most éppen NATO zsoldban áll. Az Al-Kaida a világ több pontján, így Jemenben is hajt végre támadásokat a CIA parancsára.
A hírek azonban kifejezetten érdekes információkat is tartalmaznak. Ezek szerint a csoportokba izraeliek is beléptek, és a török titkosszolgálattal együttműködve képezik a csoportokat. A török titkosszolgálat információkkal is segíti a diverzáns egységeket.
Tálas András

Hadifogságba esett imája

Kiáltok hozzád minden napon óh én Istenem, mert nincsen senki rajtad kívül, aki megértene engemet. Ellenségeim csúfolva szólnak hozzám s gúnyolva mondják, elhagyott téged Istened! Szégyenítsd meg Uram őket és alázd meg ellenségeimet!
Itt ebben az idegen világban, nehéz fogságot viselve édes hazámért, érzem, hogy micsoda is az ember Uram te előtted? S mily drága szent a hon s a család, ha erőszak szakít tőle el. Minden kincsem Te vagy Isten, ki emlékezni engedsz apáim házára, délibábos földre, kalászos rónára. Te, ki elébem állítod apám, anyám képét, hitvesem orcáját s gyermekeim kacagó szemeit, hogy álmodva róluk, jelennek búját feledjem s bízva reméljek az Isten szabadító kegyelmében.
Benned bízom én erős Isten és várom a szabadítás óráját, mikor szabad hazának leszek ismét szabad gyermeke. Lassan, csak ólomlábon járva mennek perceim s óráimat vélem esztendőknek, de hiszen vége lesz egyok szavadra ennek is. Óh engedd megérnem azt az időt, mikor már nem leszek fogoly, hanem boldogan szeretek s ott leszek azok közt, kiknél van most minden gondolatom.
Uram! Hatalmas Isten! Ki mindenütt jelen vagy s ki szent Fiad által azzal biztattál meg, hogy a hitből származott könyörgést meghallgatod: hallgasd meg a Te fogoly szolgád imáját s add vissza nékem hazámat, szeretteimet és szabadságomat. Ámen.
Szolnoky Gerzson református lelkipásztor:
Háborús idők imádságos könyve hadbavonultak és azok családjai számára, 1916

Szűz Mária, Isten Anyja

Szabó Ferenc SJ újévi első napjára, Szűz Mária Istenanyaságának ünnepére írt elmélkedését a Vatikáni Rádió ismertette.
Ez alkalommal Karácsony nyolcada újév vasárnapra esik: ezért a liturgia december 30-ára, péntekre elővételezi Szent Család ünnepét. Újévkor Máriára, Isten anyjára és Jézus névadására emlékezünk, és már évek óta január elsején tartjuk a Béke Világnapját. Az ünnepek egybeesése miatt most három témáról elmélkedünk röviden.
„Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett” (Gal 4,4). Mária Isten megtestesült Fiának anyja lett, Istenanya. Ebben áll minden méltósága: Anyja az Atya Fiának és anyja mindazoknak, akik Jézus Krisztus titokzatos testéhez tartoznak: a keresztény hívők, akiket Isten, Fia Lelkének kiárasztásával gyermekeivé fogad. Mária újszülött gyermekének a körülmetélés szertartásakor a Jézus nevet adták, amint azt az angyal előre jelezte, mielőtt fogantatott. (Lk 2,21) Jézus neve üdvözítőt jelent. A mai szekularizmustól, teljes evilágiságtól és istentagadástól áthatott nyugati társadalmakban, amikor az emberek az ezotéria különböző formában, okkult jelenségekben és pótvallásokban keresik az üdvöt, amikor vallásalapítók, próféták és guruk lépnek föl, mi keresztények megvalljuk, hogy nincs másban üdvösség, egyedül Jézusban.(Csel 4,12)
Betlehemben és Názáretben ott találjuk a gyermek Jézus mellett Máriát és Józsefet. Karácsony nyolcadában a Szent Családra is emlékezünk. Most a Család éve végén különösen is Jézus, Mária és Szent József oltalmába ajánljuk a keresztény családokat. A család a társadalom alapsejtje és hit bölcsője, az evangélium hirdetésének első környezete, a hit átadásának pótolhatatlan helye. A pápák „családegyházról” is beszélnek. Manapság sokat hallunk a házasság és a család válságáról. Persze válságban van az egész világ, az Istentől elszakadt emberiség. A család válságával (próbaházasságok, válások) függ össze az egész a társadalmi élet szétziláltsága, az ifjúság nevelésének hiánya, a fiatalok bűnözése, nem is szólva a papi és szerzetesi hivatások megfogyatkozásáról. Családbarát politikára van szükség, hogy a családok égető gazdasági-társadalmi problémáit megoldják. Ez alapvető feladata a felelősöknek. De itt is, mint az emberi élet minden viszonylatában, a gazdasági/társadalmi kérdések megoldásához etikai normákra, erkölcsi megújulásra van szükség. És ebben a keresztény hívőknek, házasoknak, családoknak élenjáró szerepük van: tanúságot kell tenniük az Evangéliumi életről.
Végül újévkor megemlékezünk a Béke Világnapjáról. XVI. Benedek erre az évre a következő témát jelölte meg: „A vallás szabadsága, a békéhez vezető út.” Idézzünk a pápa üzenetéből: „Megköszönöm azon kormányok munkáját, akik azon fáradoznak, hogy enyhítsék ezen embertestvéreink szenvedéseit, és arra hívom fel a katolikusokat, hogy imádkozzanak hittestvéreikért, akik az erőszaktól és a vallási türelmetlenségtől szenvednek, s legyenek velük szolidárisak. Ennek kapcsán fontosnak éreztem, hogy megosszak mindnyájatokkal néhány gondolatot a vallásszabadságról, amely a békéhez vezető utat jelenti. Fájdalmas ugyanis azt látnunk a világban, hogy a világ egyes tájain valaki nem vallhatja és juttathatja szabadon kifejezésre a vallását, hacsak nem az életét és személyes szabadságát kockáztatva. Más országokban csendesebb, kifinomultabb formái vannak az előítéleteknek és a hívekkel és a vallási szimbólumokkal kapcsolatos szembenállásnak. Jelenleg a keresztények jelentik azt a vallási csoportot, amely a legnagyobb számban szenvedi el az üldöztetést hite miatt.”
Szívleljük meg a Szentatya felhívását! És most 2011/2012 fordulóján adjunk hálát az Úrnak az elmúlt esztendő természetes és természetfeletti ajándékaiért, és kérjük a kegyelmet, hogy az újesztendőben új szívekkel dicsérhessük Jézust, minden ember Üdvözítőjét. (Lk 2,16-21; Gal 4,4-7)
Vatikáni Rádió

A fiatalok nevelése az igazságosságra és a békére - a pápa üzenete a béke világnapjára

A Szentatya hagyományosan üzenetet küld a híveknek és minden jóakaratú embernek január 1-jén a béke világnapja alkalmából. A 2012-es dokumentumot, amelyben XVI. Benedek a fiatalok igazságosságra és békére nevelését helyezi középpontba, az alábbiakban közöljük.
1. Az új év kezdete, amely Isten ajándéka az emberiség számára, arra indít, hogy nagy bizalommal és szeretettel forduljak mindenki felé különleges jókívánságommal az előttünk álló időszakra vonatkozóan, hogy azt valóban az igazságosság és a béke jellemezze.
Milyen alapállással tekintsünk az új esztendőre? A 130. zsoltárban egy gyönyörű képet találunk. A zsoltáros úgy fogalmaz, hogy a hívő ember várja az Urat, „jobban, mint az őr a hajnalt” (Zsolt 130,6), biztos reménységgel, mivel tudja, hogy elhozza a fényt, az irgalmat, az üdvösséget. Ez a remény a választott nép tapasztalatából sarjad, amely tudja, hogy Isten arra neveli: a világot az igazság szemszögéből nézze és ne hagyja, hogy kedvét szegjék a megpróbáltatások. Arra buzdítalak benneteket, hogy ezzel a bizalomteli alapállással tekintsetek a 2012-es évre. Igaz, hogy a mögöttünk hagyott esztendőben nőtt a keserűség érzése a válság miatt, amely próbára teszi a társadalmat, a munka világát és a gazdaságot; ám a válság gyökerei elsősorban a kultúra és az emberről alkotott felfogás terén keresendők. Szinte úgy tűnik, mintha sötét fátyol borulna korunkra, amely nem engedi, hogy tisztán lássuk a nappal fényét.
Ám ebben a sötétségben sem hagy fel az ember szíve azzal a hajnal várásával, amelyről a zsoltáros beszél. Ez a várakozás különösen élő és látható a fiatalok között, és ezért is fordul most feléjük gondolatom, arra, ami az ő lehetőségük és kötelességük a társadalom építésében. Ezért a Béke XLV. Világnapjára küldött üzenetemet a nevelés összefüggésében fogalmazom meg: „A fiatalok nevelése az igazságosságra és a békére”, mivel meg vagyok róla győződve, hogy ők, a maguk lelkesedésével és lendületével új reményt képesek adni a világnak.
Üzenetem szól a szülőkhöz, a családokhoz, továbbá a nevelés és képzés folyamatának minden szereplőjéhez és minden vezetőhöz is, akik a vallási, a társadalmi, a politikai, a gazdasági, a kulturális élet és a kommunikáció területén tevékenykednek. Figyelemmel kísérni, meghallgatni és kellően értékelni a fiatalok világát nem csupán lehetősége, hanem elsőrendű kötelessége is a társadalom egészének ahhoz, hogy valóban az igazságosság és a béke jövőjét építhessük.
Tovább kell adni a fiataloknak az élet pozitív értékének megbecsülését, hogy megszülethessen bennük a vágy, hogy életüket a Jó szolgálatára szenteljék. Ez olyan feladat, amely személyes kötelessége mindnyájunknak.
Azok az aggodalmak, amelyeknek a világ számos táján megannyi fiatal adott hangot az utóbbi időkben, kifejezik a vágyat, hogy reménykedve tekinthessenek a jövőbe. Több olyan kérdés is van, amelyet jelenleg aggodalommal élnek meg. Szeretnének olyan képzésben részesülni, amely felkészíti őket, hogy mélyebben megértsék a valóságot: nehéz számukra családot alapítani és tartós munkahelyet találni, valamint ténylegesen hozzájárulni a politika, a kultúra és a gazdaság területén az emberibb és szolidárisabb társadalom építéséhez.
Fontos, hogy ezek a vágyak és az eszményi lendület megfelelő figyelmet kapjon a társadalom minden szegmensében. Az egyház reménnyel tekint a fiatalokra, bízik bennük és bátorítja őket, hogy keressék az igazságot, védjék a közjót, legyenek nyitottak a világra és szemeik legyenek képesek meglátni az „új dolgokat” (Iz 42,9; 48,6)!
A nevelésügy felelősei
2. A nevelés az élet leggyönyörűbb és legnehezebb kalandja. A nevelés, a latin educere alapján annyit tesz, hogy valakit kivezetünk önmagából, hogy bevezessük a valóságba, egy olyan teljesség felé, amelynek segítségével a személyiség növekedhet. Ez a folyamat két szabadság találkozásából táplálkozik, a felnőtt és a fiatal szabadságáéból. Szükséges hozzá a tanítvány szabadsága, akinek nyitottnak kell lennie és hagynia kell magát elvezetni a valóság megismerésére, és szükséges a nevelő szabadsága is, akinek késznek kell lennie rá, hogy odaadja önmagát. Éppen ezért most még inkább, mint valaha szükségesek a hiteles tanúk, akik nem pusztán a szabályok és információk továbbadói. Olyan tanúk kellenek, akik képesek távolabbra tekinteni a többieknél, mivel az életük horizontja tágasabb. Az lehet tanú, aki maga is átéli azt az utat, amelyet másoknak javasol.
Melyek azok a helyek, ahol a békére és igazságosságra történő valódi nevelés érlelődik? Mindenekelőtt a család, hiszen az első nevelők a szülők. A család a társadalom eredendő sejtje. „A gyermekek a családban tanulják meg azokat az emberi és keresztényi értékeket, amelyek lehetővé teszik az építő és békés együttélést. A családban sajátítják el a nemzedékek közötti szolidaritást, a szabályok betartását, a megbocsátást és a másik ember elfogadását.”  Ez az igazságosságra és békére való nevelés első iskolája.
Olyan világban élünk, amelyben a család és maga az emberi élet is folyamatos fenyegetettségnek van kitéve és nem ritkán darabokra hullik. A munkakörülmények gyakorta nehezen összeegyeztethetők a családban vállalt felelősséggel, a jövő aggodalmakkal teli, felgyorsult az élet ritmusa, sokaknak el kell hagyniuk otthonukat, hogy megfelelő keresetre tehessenek szert, vagy hogy egyáltalán fenn tudják tartani magukat. Mindezen körülmények megnehezítik, hogy biztosítsák a gyermekek számára a legfontosabbat: a szülői jelenlétet, amely lehetővé teszi a mind teljesebb osztozást a közös útban, az évek során megszerzett tapasztalatokban és bizonyosságokban, amelyeket csak az együtt eltöltött időben lehet átadni. Azt szeretném mondani a szülőknek, hogy ne csüggedjenek! Életük példájával buzdítsák gyermeküket, hogy reményüket elsősorban Istenbe helyezzék, hiszen belőle származik a valódi igazságosság és béke.
Szeretnék most azoknak az intézményeknek a vezetőihez fordulni, amelyek nevelői feladatot látnak el: őrködjenek éberen, hogy minden személy emberi méltóságát tiszteletben tartsák és megbecsüljék minden körülmény között. Ügyeljenek rá, hogy minden fiatal fel tudja fedezni a maga hivatását, kísérjék figyelemmel, hogy gyümölcsöztetni tudják azokat az adományokat, amelyeket az Úrtól kaptak. Biztosítsák a családok számára, hogy a gyermekük olyan képzést kaphasson, ami nem áll ellentétben lelkiismeretükkel és vallási elveikkel.
Minden nevelő környezet legyen olyan hely, amely nyitott a transzcendensre és a többi emberre: legyenek ezek a párbeszéd, az összetartás és a meghallgatás helyei, amelyben a fiatalok azt érezhetik: itt értékelik a bennük rejlő lehetőségeket, belső gazdagságukat és megtanulhatják testvéreik megbecsülését. Adják tovább ezek a helyek annak az örömnek az érzését, ami abból fakad, ha valaki nap mint nap megéli a szeretetet és az együttérzést a felebarátai iránt és tevékenyen részt tud venni az emberibb és testvériesebb társadalom építésében.
Ezután a politikai vezetőkhöz szólok, s azt kérem tőlük, segítsék kézzelfoghatóan a családokat és a nevelő intézményeket abban, hogy a nevelés jogát és kötelességét gyakorolhassák. Soha nem hiányozhat az anyaság és az apaság megfelelő támogatása. Érjék el, hogy senki elől ne legyen elzárva a tanulás útja és a családok szabadon megválaszthassák azokat a nevelő intézményeket, amelyeket legalkalmasabbnak ítélnek gyermekeik fejlődése szempontjából. Törekedjenek rá, hogy újra egyesülhessenek azok a családok, amelyeket a megélhetés kényszere szétválasztott. Mutassák fel a fiatalok előtt a tiszta politika, mint a közjó szolgálatának képét.
Végezetül nem tehetem meg, hogy ne szóljak a tömegtájékoztatás világához, hogy ez is hozzájáruljon a nevelés feladatához. A mai társadalomban a tömegtájékoztató eszközöknek egészen különleges feladata van: nem csupán tájékoztatást adnak, hanem alakítják is az emberek szellemét, s ezért jelentős hozzájárulást adhatnak a fiatalok neveléséhez. Nagyon fontos figyelembe vennünk, hogy a nevelés és a kommunikáció között igen szoros a kapcsolat, hiszen a nevelés kommunikáción keresztül zajlik, s ez pozitív vagy negatív értelemben befolyásolja a személy fejlődését.
A fiatalok részéről is bátorság szükséges ahhoz, hogy elsősorban ők maguk is megéljék azt, amit a körülöttük élőktől megkívánnak. Nagy a felelősségük abban, hogy elég erejük legyen a szabadság jó és tudatos használatában. Ők maguk is felelősek azért, hogy az igazságosságra és a békére lehessen őket nevelni!
Nevelés az igazságra és a szabadságra
3. Szent Ágoston tette fel a kérdést: „Quid enim fortius desiderat anima quam veritatem? − Mit kíván erősebben az ember, mint az igazságot?”  Egy társadalom emberi arca nagyban függ attól, hogy a nevelés mennyiben járul hozzá ennek az elnyomhatatlan kérdésnek az életben tartásához. A nevelés ugyanis a teljes személyiség formálását jelenti, beleértve a lét erkölcsi és szellemi vetületeit is, tekintettel személyes végcéljára, valamint annak a társadalomnak a javára, amelynek az egyén tagja. A környező valóságot csodálva a zsoltáros így gondolkozik: „Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá?” (Zsolt 8,4-5). Az alapvető kérdés, amelyet fel kell tennünk magunknak, ez: ki az ember? Az ember olyan lény, akinek szíve szomjazza a végtelent, az igazságot (de nem egy részleges igazságot, hanem olyat, amely képes megmagyarázni az élet értelmét), mivel Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette. Ha hálával elfogadjuk tehát az életet, mint felbecsülhetetlen ajándékot, ez elvezet oda, hogy felfedezzük minden személy saját, legmélyebb értelemben vett méltóságát és sérthetetlenségét. Ezért a legelső nevelés abban áll, hogy megtanuljuk felismerni az emberben a Teremtő képmását: így tudunk majd valódi mély tiszteletet érezni minden egyes emberi lény iránt, valamint segíteni mindenki másnak olyan életet élni, amely megfelel ennek a magasztos emberi méltóságunknak. Soha nem szabad elfelednünk, hogy „az ember valódi fejlődése a személy teljességére vonatkozik a maga egységében és minden dimenziójában”,  ideértve a transzcendens dimenziót is. Miként azt sem feledhetjük el, hogy nem lehet a személyt feláldozni egy részleges jó elérése érdekében, legyen az bár gazdasági vagy társadalmi, egyéni vagy közösségi cél.
Személyes szabadságának értelmét is csak az Istennel való kapcsolatban állva érti meg az ember. A nevelés feladata pedig nem más, mint felkészíteni a valódi szabadságra. Ez pedig nem a kötöttségek hiányát, a szabad akarat önkényét vagy az én uralmát jelenti. Az az ember, aki önmagát abszolútnak képzeli, aki nem függ semmitől és senkitől, és megtehet mindent, amit csak akar, végül ellent fog mondani a saját igazságának és elveszíti a szabadságát. Az ember ezzel szemben társas lény, aki életét a többi emberrel és főként Istennel összekötve éli. A hiteles szabadságot soha nem lehet úgy elérni, hogy valaki eltávolodik Istentől.
A szabadság fontos érték, ugyanakkor érzékeny is, könnyű félreérteni és könnyű rosszra használni. „Manapság különösen alattomos akadályozója a nevelés művének a társadalmunkban és kultúránkban  erőteljesen jelen lévő relativizmus, amely semmit sem ismer el véglegesnek, így mindennek végső mértékévé magát az ént és annak vágyait avatja, s a szabadság látszata alatt mindenki számára börtönné válik, hiszen az embereket elválasztja egymástól és mindenkit bezár a saját »én«-jébe. A relativizmusnak ebben a perspektívájában nem lehetséges tehát valódi nevelés. Az igazság fénye nélkül előbb utóbb minden ember kételkedni kezd az élet és az életet átszövő kapcsolatok jóságában is, valamint a közös, másokkal összefogva létrehozott értékekért vállalt feladatok fontosságában”.
Ahhoz, hogy az ember gyakorolhassa szabadságát, túl kell lépnie a relativizmus horizontján és meg kell ismernie az igazságot saját magával, valamint a jóval és a rosszal kapcsolatban. Lelkiismeretének mélyén az ember felfedez egy olyan törvényt, amit nem maga alkot magának, hanem engedelmeskednie kell neki, és amelynek hangja arra hívja, hogy szeressen, tegye a jót és kerülje a rosszat, s vállalja a teljesített jótettek és az elkövetett rossz tettek felelősségét.  Ezért a szabadság gyakorlása szorosan összetartozik a természetes erkölcsi törvénnyel, amely egyetemes jellegű, kifejezi minden ember méltóságát, megalapozza alapvető jogait és kötelességeit és ezáltal végeredményben az emberek közötti igazságos és békés együttélést.
A szabadság helyes használata tehát központi szerepet játszik az igazságosság és a béke előmozdításában, amely megkívánja, hogy tiszteljük önmagunkat és a másik embert is, még ha távol esik is saját lét- és életfelfogásunktól. Ebből a hozzáállásból származnak azok az elemek, amelyek nélkül a béke és az igazságosság tartalom nélküli szavakká szűkülnek: a kölcsönös bizalom, az építő párbeszédre való képesség, a megbocsátás, amelyet annyiszor szeretnénk elnyerni ám fáradságunkba kerül megadni másoknak, a kölcsönös szeretet, az együttérzés a gyengébbekkel, valamint a készség az áldozatok felvállalására.
Nevelés az igazságosságra
4. Világunkban, amelyben a személy értékét, méltóságát és jogait, minden pozitív szándék kinyilatkoztatása ellenére komoly veszély fenyegeti azáltal, hogy általában mindennek kizárólagos mércéjéül emelik a hasznosságot, a birtoklást és a hasznot, nagyon fontos, hogy ne engedjük megfosztani az igazságosság fogalmát transzcendens gyökereitől. Az igazságosság ugyanis nem pusztán emberek közötti megegyezés, hiszen nem a pozitív jog határozza meg eredendően, mi az igazságos, hanem az emberi lény identitása. Csak a teljes emberkép teszi lehetővé, hogy ne szűkítsük le az igazságosságról alkotott felfogásunkat valami szerződésre, hanem ezen keresztül is a szolidaritás és a szeretet nézőpontjára nyíljunk meg.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a modern kultúra egyes áramlatai, amelyek a racionalista és individualista gazdaságszemléletre támaszkodnak, elkülönítették az igazságosság fogalmát annak transzcendens gyökereitől, vagyis elválasztották a szeretettől és a szolidaritástól. »Az ember városát« nem csupán a jogok és a kötelességek alkotta viszonyok mozdítják elő, hanem sokkal inkább, és még ezt megelőzően, az ingyenesség, azaz az irgalom és a közösség alkotta viszonyok. A szeretet az emberi kapcsolatokban is mindig Isten szeretetét jeleníti meg, ez ad teológiai és üdvösségre segítő értéket az igazságosság minden művének a világban.”
„Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.” (Mt 5,6). Eltelnek majd vele, mert arra éheznek és szomjaznak, hogy igaz kapcsolatuk legyen Istennel, embertársaikkal és az egész teremtett világgal.
Nevelés a békére
5. „A béke nemcsak a háború hiánya, és nem korlátozható a szembenálló erők egyensúlyának biztosítására. A béke nem érhető el a földön a személyek javainak védelme, az emberek közötti szabad kommunikáció, a személyek és a népek méltóságának tiszteletben tartása és a testvériség állhatatos gyakorlása nélkül”.  A béke az igazságosság gyümölcse és a szeretet eredménye. A béke elsősorban Isten ajándéka. Mi, keresztények, hiszünk benne, hogy Krisztus a mi igazi békénk: Őbenne és az ő keresztjében engesztelte ki Isten önmagával a világot és ezzel rombolta le azokat a gátakat, amelyek elválasztották egymástól az embereket (vö. Ef 2,14-18); benne egyetlen, szeretetben kiengesztelődött családot alkotunk.
Ám a béke nem csupán ajándék, amit elfogadunk, hanem olyan mű is, amit mi építünk. Ahhoz, hogy valóban békességszerzők legyünk, nevelni kell saját magunkat az együttérzésre, a szolidaritásra, az együttműködésre, a testvériességre, és tevékenyeknek kell lennünk a közösségeinken belül. Éberen kell őrködnünk, hogy felébresszük a lelkiismereteket nemzeti és nemzetközi kérdésekben; és hogy belássuk a gazdagság újraelosztását, a növekedés előmozdítását, a fejlődés érdekében történő együttműködést és a konfliktusok megoldását célzó  megfelelő megoldások keresésének fontosságát. „Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket”, mondja Jézus a Hegyibeszédben (Mt 5,9).
A mindenkire vonatkozó béke az egyes emberek igazságosságából születik meg és senki sem kerülheti meg azt az alapvető kötelességet, hogy saját hozzáértésének és felelősségének megfelelően törekedjen az igazság előmozdítására. Különösképpen az eszményekhez mindig ragaszkodó fiatalokhoz fordulok, hogy legyen türelmük és kitartásuk az igazságosság és a béke kutatásában; s hogy még akkor is ápolják önmagukban az igazságosság és igazság iránti elkötelezettségüket, ha ez áldozatokat követel és szemben kell haladni az árral.
Emeljük fel tekintetünket Istenhez
6. Amikor az igazságosság és a béke nehéz útját kell járnunk, hajlamosak vagyunk feltenni a kérdést, amit a zsoltáros így fogalmazott: „Tekintetem a hegyek felé emelem: honnan jön segítség számomra?” (Zsolt 121,1).
Mindenkinek, ám különösképpen a fiataloknak szeretném leszögezni: „Nem az ideológiák menthetik meg a világot, csak egyedül az, ha az élő Istenhez fordulunk, aki a mi teremtőnk, szabadságunk biztosítéka, mindannak a biztosítéka, ami valóban jó és igaz… ha fenntartások nélkül Istenhez fordulunk, aki mindannak a mértéke, ami igazságos és aki ugyanakkor maga az örök szeretet. És mi más menthetne meg bennünket, ha nem a szeretet?”.  A szeretet örül az igazságnak, ez az az erő, amelynek révén képesek leszünk munkálkodni az igazságért, az igazságosságért, a békéért munkálkodni, mert a szeretet mindent elfed, mindent remél, mindent elvisel (vö. 1 Kor 13, 1-13).
Kedves fiatalok, ti nagy ajándékot jelentetek a társadalom számára. Ne engedjétek, hogy úrrá legyen rajtatok a kicsinyhitűség a nehézségek láttán és ne engedjetek a hamis megoldásoknak, amelyek gyakorta a problémák megoldásának rövidebb útjaként tárulnak elétek. Ne féljetek elköteleződni, vállalni a fáradságot és az áldozatot és ne féljetek olyan utat választani, amely hűséget és kitartást, alázatot és önátadást követel tőletek. Éljétek meg bizalommal fiatalságotokat és azokat a mély vágyakat, amelyeket éreztek a boldogság, az igazság, a szépség és az igazi szeretet iránt! Éljétek meg intenzíven életeteknek ezt a gazdag és lelkesedéssel teli időszakát!
Legyetek tudatában, hogy ti magatok is példák vagytok a felnőttek számára és annál inkább azok lesztek, minél inkább törekedtek rá, hogy túllépjetek az igazságtalanságon és a romlottságon, minél inkább kívánjátok a jobb jövőt és minél inkább munkálkodtok ennek megvalósulásán. Legyetek tudatában a bennetek rejlő lehetőségeknek és ne zárkózzatok be magatokba, hanem legyetek képesek dolgozni egy mindenki számára fényesebb jövőn. Soha nem vagytok ebben egyedül. Az Egyház bízik bennetek, figyelemmel kísér benneteket és szeretné felajánlani legnagyobb kincsét, annak lehetőségét, hogy felemeljétek a tekinteteteket Istenhez, találkozzatok Jézus Krisztussal, aki maga az igazságosság és a béke.
Most mindazokhoz a nőkhöz és férfiakhoz szólok, akik szívükön viselik a béke ügyét! A béke nem olyan kincsünk, amit már megszereztünk, hanem cél előttünk, amely felé mindnyájunknak törekednie kell. Tekintsünk megnövekedett bizalommal a jövő elé és bátorítsuk egymást ezen az úton. Dolgozzunk azon, hogy világunknak emberibb és testvériesebb arcot kölcsönözzünk és érezzük át egységünket a jelenlegi és eljövendő fiatal nemzedékekért viselt felelősségben, legfőképp abban, hogy békeszeretőknek és béketeremtőknek neveljük őket. Ennek a tudatosságnak az alapján küldöm számotokra ezeket a gondolatokat és a felhívásomat: egyesítsük szellemi, erkölcsi és anyagi erőinket, hogy „a fiatalokat az igazságosságra és a békére neveljük”.
Vatikánvárosban, 2011. december 8-án
Benedictus PP XVI
MKPK Sajtószolgálat/Magyar Kurír

Évértékelő

Így, a 2011-es év végén, és a 2012-es év elején, érdemes számvetést készíteni, mennyi kárt okozott a második FIDESZ vezetésű, csonka -és helytartó kormány. Több "sarkalatos" intézkedés teszi "felejthetetlenné" a 2011-es évet, bár még nem mért végső csapást az illegitim kormányzat az országra, mivel a "megrendelők", lassú kivéreztetéstől várják a végső agóniát. A FIDESZ-KDNP bábkormány pedig alázatos szolgaként végrehajtja a halálos ítéletet (de nem ingyen). Az 1989-es gengszterváltás minden évében, óriási arányban fosztották ki az országot és lakosságát. A 2011-es évre is jutott még bőségesen a nemzeti színű pántlikával átkötött méregpohár kinem ürülő tartalmából. Aki nem fér a pohárhoz, az választhat a különböző színű selyemzsinórokból font nyakravalókból.

2011 év elején, a "kormányzat" sértetten vette tudomásul, hogy az IMF Költségvetési Tanácsa, a költségvetés előzetes hitelességi vizsgálatát (is) elvégezheti, és a nyugdíjrendszer államosítását is ellenezte. Az okok nyilvánvalók mindkét fél részéről. Miért bízna a tolvaj a tolvajban? A nyugdíjbefektetések kezeléséből származó befizetőknek okozott veszteségek, a nyugati kötvények veszteségével hasznot hoztak a nyugati befektetés-kezelői számára, amíg a FIDESZ-KDNP elkúrmányzatnak szabadrablási lehetőségeket biztosít a kisajátítás.

2008-2009-ben a FIDESZ, "megegyezéses ellenzékként", vadul követelte az államadósság részleteinek megtekinthetőségét, de mint sok más választás előtti ígéretük beváltásával, ezzel is adósok maradtak, miután 2/9-es antidemokratikus "többséggel", és némi csalással magukhoz ragadták a hatalmat 2010-ben. Annál nagyobb figyelmet szenteltek az önkormányzatok irányításának megszerzésére, ellehetetlenítésére, és kifosztására, amit most év végén, akár 7 milliárddal is "kompenzálnak", begyűjtve az önkormányzati vagyont. A feladat nem volt nehéz, ha azt vesszük, hogy a beépített tolvajaik, és a forrás nélküli kötelezettségek együttes hatása mindenféleképp csődöt jelent az önkormányzatok számára. A cél egyértelmű, vagyis a háború megkezdése előtt , csődhelyzetbe kell hozni az országot, nyugdíjalapok nélkül, zálogkezelésbe adható, már állami kezelésbe vett önkormányzati vagyonnal, bérbe adott deviza-hiteles lakásokkal, és adókkal, adminisztratív úton kirabolva a "maradék" túlnyomó részét.
A látszólagos német vezetésű felszámolásban való "magyar politikusi" részvételt, egyenlőre még a "fejpénz" felsrófolása miatt "kéreti" magát, mert számukra nem elég "gyorsan" gyűlnek a milliárdok a magánszámláikon, de az MSZP-LMP is tartaná a markát, részt követelve az ország kifosztott tetemének szétmarcangolásából. Ámde térjünk vissza az elkövetett országellenes tevékenységek hevenyészett, és korántsem teljes felsorolással bíró időrendjéhez és szemelvényeihez!

Március 11-én tudhattuk meg, hogy az ország "növekedési pályára" állt, mert munkahelyek "tömege" jön létre, csak mi nem vettük észre, ezért legalább annyiból tudunk róla, hogy szóltak!
A folyamatosan növekvő munkanélküliség mellett, csak a kormánykommunikáció pofátlansága tud csökkenésről beszélni. Áprilisban nem az ország, hanem a "Parlament" 2/3-a elfogadta a FIDESZ-KDNP diktatúrájának lakosságterrorizálhatóságát biztosító alkottákolmányát, ami az egész Európa idegzetét borzoló "Média-törvény" után már keveseket lepett meg! Ez főleg annak köszönhető, hogy kevés embernek van ideje, az éhenhalás elleni küzdelem közben, előtt, után, időt, energiát fordítani az elolvasására, és az értelmezése sem könnyű feladat egy jogismeretekkel nem rendelkező számára. Az "új", sem népszavazással, sem nemzetgyűlés által el nem fogadott és megerősített alkottákolmány, jogot formál az egyén és a magántulajdona elvételére, rabszolgamunkára kötelezhetve a kiszolgáltatott kisembert, ami a sorok között és bennük, inkább nyíltan, mint burkolt formájában értelmezhető. Mindössze csak el kellene olvasni!

Általában törvényeket legalább négy esetben szokás hozni. Az első, ha valamire nincs törvényi szabályozás. Az második, ha a meglévő módosításra, vagy "cserére", megszüntetésre szorul. A harmadik, ha sürgősen szankcionálni kell valamely eseményt, történést, vagy személyt, csoportot. A negyedik, ha "bölcs előrelátással", "megtervezve a jövőt" (jövőjüket), törvényt alkotnak, de létrehozása után azonnal nem alkalmazzák. Ilyenkor a "megtévesztett áldozat", nem tudva és észlelve, hogy mit tehetnek meg törvényre hivatkozva ellene, békésen "legelészik" tovább, miközben már a schakter-késeket fenik levágásához, mert törvény biztosítja kiirtása jogszerűségét!

Állítólag a "kormányzat", az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) ajánlásával összhangban járt el, pedig az OECD kifejezetten nem ajánlotta a nyugdíjrendszer második kötelező tőkefedezeti pillérének eltávolítását, bár legnagyobb gondot ennek a szervezetnek az okozza, hogy tovább foglalkoztassák a nyugdíj előtt állókat, felemelve a nyugdíjkorhatárt. Márpedig, az ilyen kort elérők, vagy megközelítők, "hála" az egészségügy alulfinanszírozottságának, a vegyi-permetezéseknek, a mérgek garmadáját tartalmazó élelmiszereknek, és a mérgezett "védőoltásoknak", "gyógyszereknek", úgy hullanak, mint a legyek ősszel (csípőprotézis műtétre 2018-as előjegyzés, egy hónapos vizsgálati eredmény elkészítési idő, mikor a "páciens" két nappal a "vizsgálat" után meghal, 90.000,-Ft-os kezdő orvosi fizetés, bár a 150.000,.-Ft-ért "felbérelt" kezdő rendőr majd elmagyarázza az orvosnak, hogy mivel elégedjen meg, és mit jelent a 60.000,-Ft különbség tonfában kifejezve. Segédápolók felvétele az utcáról, mert a szakszemélyzet külföldre "menekül" az éhenhalás elől, és még sorolhatnánk.).

Megnyugtató, hogy májusban arról szerezhettünk tudomást, hogy "dinamikusan bővül a versenyszférában alkalmazottak létszáma". Némileg rontja statisztika "minőségét", hogy a "bővülés", az országot kifosztó brókerek, bankok, végrehajtók, és behajtók, titkosszolgák, besúgók körében mutat növekedést, mivel már külföldön is hirdetik, Magyarország válsága és gazdasági összeomlása "aranybánya" az élelmes dögevőknek!
Szintén májusban, a gazdaságnövekedés miatt felvetődött, hogy ebből a növekedésből még baj is lehet, de mínuszról már egészen kis növekedéssel is pluszt mutathat a "feldolgozóipar bővülése". Ebben szerepet játszhat a magyar-dél-merikai és magyar-indonéz(?) kapcsolatok bővülése, de a Szaud-Arábia felé nyitás is (már Torgyán sem kell hozzá).
Eljött az idő, mivel júliusra 55,8%-ra "növekedett" a foglalkozási ráta (ami 44,2%-os munkanélküliséget mutat), hogy kijelenthessék, "nem félünk a farkastól", de előtte még a nyugdíjakra összekuporgatott "aprópénzből" 500 milliárdért visszavásároltak MOL részvényeket (ami már csak a felét éri), de arra elegendőnek bizonyult, hogy az átvert horvát olajipart tönkretegye. "Sokba került, de megérte"! Még egy ellenség palettán!

Ezidőtájban már egyre több kirohanás, vád, per kavarta fel a bankok devizahitelezési, régóta erjedő fekáliáját. Orbán kijelentése szerint: "Féljenek a bankok", és a végtörleszteni képeseknek, vagyis a nagy vagyonnal és magas jövedelemmel rendelkezők számára, állami támogatással, a bankok "látszólagos újabb megsarcolásával" mentőcsomagot dobott a gazdagok közé, amibe a fél Parlament belekapaszkodott.
"Magyarország nem gyarmata senkinek sem! Az nem tartható, hogy az emberek éveken át fizetik törlesztőrészleteiket, majd kiderül, hogy többel tartoznak, mint az indulásnál. Világossá kell tenni, hogy Magyarország nem gyarmata senkinek sem. Amit nem lehet megcsinálni Bécsben, Berlinben, Párizsban, vagy éppen Brüsszelben, az a magyarokkal szemben sem engedhető meg" /Orbán, saját szájúlag/
A bankok még így is elégedettek lehetnek, mert a 2008-2009-ben a 7600 milliárd forintos deviza-alapú hitelezéshez alig 1660 milliárdos devizával futottak neki (ebből sem használtak fel semmit, mert a gazdaság megsegítésére bankoknak kiadatott IMF hitelrész MNB-s számláikon elhelyezett pénzünk felsrófolt kamatai biztosították a 2008-as 5%-os, és a 2009-es 2%-os tőkefedezetet számukra), és a 2001-ben Orbán által eladott pénzkibocsátási jog miatt, az EKB-nak fizetendő kétéves 2500-3000 milliárdos költségekkel együtt, 10.000 milliárd feletti forinthígulást tudtak összehozni. Mindezt befektetés nélkül! A számlát minden irányba mi, az ország lakossága fizetjük.
Közben az országellenes, folyamatosan meghozott sarkalatos -és egyéb törvénykezés, a diktatúra alapjainak megvetése töretlenül haladt tovább, és az IMF ellen meghirdetett hadjárat eredményeként a "kormány" kijelenthette: "Az elmúlt másfél évben új alapokra helyeztük a magyar gazdaságot. Ehhez föl kellett számolnunk minden régi típusú együttműködést, amely korlátozta gazdasági önállóságunkat. Ezt sikeresen megvalósítottuk, elértük, hogy a magyar gazdaság a piacról finanszírozza magát, nem függünk mások jóindulatától. Ezzel a megújulás korszaka lezárult, most a növekedés korszaka kezdődik, és ehhez minden eszközt igénybe kell vennünk." - Mintha Rákosit hallanánk...
Az IMF-et, de hazánk lakosságát is hidegzuhanyként érte, hogy az IMF még be sem jelentette, az Orbán-kormány már felajánlotta, hogy megfekszik nekik! Mire ez a nagy kapkodás?

Júliustól decemberig az Orbán-Matolcsy duó min. 15-18%-os forintgyengülést tudott produkálni, ami mellett eltörpül Kósa-Szijjártó tavalyi államcsőd beharangozás szándékos "elszólása" által okozott euró árfolyam-növekedés, ami egyúttal a forint inflációját is mutatja.

"Így kell ezt csinálni", mondhatta Orbán a tavalyi két amatőr inflációnövelésben utazó "próbálkozónak", de ez csak a vicc helye, mert semmit sem tesznek megbeszélés, külső felbujtás és utasítás nélkül.
Ez sajnos érvényes az MSZP-LMP proletáriátus láncait csörgető megmozdulására is, mert ha kenyeret nem is, de cirkusszal szolgálhattak a lakosságnak, mivel a TV-adók is már csak ismételnek. A Gyorskocsi utcában hülyére röhöghették magukat a rendőrök, de nekünk is tetszett volna a "műsor", ha nem ilyen bénák a „színészek”! Egy kis paprikaspray, és Gyurcsány Lendvai fejére csöpögő orra, hitelesebbé tehette volna színjátékot. Egy kis verés is növelte volna az előadás izgalmait, virtuális hitelességét, de recesszió van, a paprikaspray is drága... az a "kevés" kell a "szegény rászorulóknak".

Még december 19-én is, az adósságállomány csökkenéséről beszél a "kormány", pedig az MNB értékelése szerint az átmeneti csökkenés után 82%-ra kúszott vissza, mindössze 3-4 ezer milliárd "befektetésével", ami akárhogy is nézzük, "nem csekély teljesítmény", vagy ennyit romlott a forint? http://hvg.hu/gazdasag/20111116_mnb_allamadossag
Soha nem fordult még elő, hogy egyetértettem volna Paul Lendvaival, a magyargyűlölő Ausztriából köpködő, újságírónak álcázott közutálatnak örvendő cionbérenccel, aki helyesen "de facto Magyarország zsarnokának" nevezi Orbánt", de valószínűleg ő sem tudná megmagyarázni, hogy lehet a 21 éves demokratikusnak csúfolt rablódiktatúrák alatt nyögő Magyarországot "X"-edik megszállása alatt irgalmatlanabbul kifosztani.
Bár az IMF delegáció sietős, idő előtti távozását Orbán azzal magyarázta, hogy "aki Brüsszelben soha nem vállal konfliktust, az nem képviselheti jól a hazáját", a 2011-es év arról szólt Magyarországon, hogy hol a Velencei Bizottság, hol a tagállamok vezetői, hol Brüsszel, de még Hillary Clinton is kifogásolta a diktatórikus kormányzás elemeinek törvénybe iktatását, becsapott, megtévesztett emberek tömegeinek megbízására hivatkozva. Valószínű, hogy ezt a tempót még az USA-ban sem merik követni!

"Melléktevékenységként" hatalmas lépésekkel rombolják le az egészségügy, oktatás, társadalombiztosítás Gyurcsányék által meghagyott romjait, miközben mindent központi irányítás alá von a FIDESZ-KDNP!
De akkor miért nem lövi a NATO vagy az ENSZ, a Parlamentből kirajzó nemzet -és országellenes csőcseléket halomra, diktatúra, diktátor károgással telefröcsögve a cionista nyugati sajtót?
A válasz egyszerű: itt már megszereztek mindent, és a cionbérenc, "együttműködő", országát, népét eladó, kiszolgáltató diktátorokra nincs kilövési engedély, vagy parancs. Sem itt, sem Bahreinben, Szaud Arábiában... vagy más, a közelmúltban judeodemokratizált államban.

A Standard & Poor’s bóvli besorolása sokan félreértelmezik, pedig egyértelműen a magyar illegitim bábkormány etikai és morális minősítése.
Bóvli, és mint ilyen, "olcsó", és "silány", a jellemtelent már csak hozzágondolják, mert a kapzsiság kifejleszti a kritikus látásmódot.