2011. december 25., vasárnap

A karácsony kettőssége

Máté evangéliuma 1,18-25.
"18. A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől.
19. József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani.
20. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az.
21. Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.
22. Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól:
23. Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.
24. József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé.
25. És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak. "
Az ünnepek alkalmával gyakran felmerül a kérdés, hogy vajon hogy kell ünnepelnünk, és ha ünnepelünk, vajon jól ünnepelünk-e? Az asztalra halmozott ételek és italok mellett a megfelelő hangulat felidézése is rendkívül fontos. Azt is mondhatnánk, hogy a megfelelő szellemiség felidézése a legfontosabb, mert a mai társadalomból a szentség hiányzik leginkább, a szeretet, amely Isten jelenlétében és Isten követésében nyilvánul meg. A keresztény közösség varázsa az, amelyet a mai ember, mint egy távoli ábrándot, megpróbál elérni, és ami után vágyakozik, ami az egész karácsony lényege kellene, hogy legyen, de mára jobbára feledésbe merült.
Krisztus születésének ünnepe egyszerre titokzatos, egyszerre félelmetes is, hiszen a keresztény közösségek élete sem évtizedekkel, sem évszázadokkal ezelőtt nem volt könnyű. Ahol pedig könnyű volt az élet és általános a gazdagság, ott jelentkeztek igazán a szellemi problémák. Az első karácsony pedig a születés fájdalmát és a Krisztus világra jövetelének ajándékát egyszerre jelentette, és Heródes áskálódásából már sejteni lehetett a baljóslatú jövőt, ami végül a kisgyermekek ezreinek lemészárlásában következett be pár nappal később. Vagyis korántsem volt az ember egymás iránt érzett szeretetének ünnepe az első karácsony, sokkal inkább az Isteni kegyelem megnyilvánulásáé, Krisztus születéséé, amire a zsidóság rendkívül ellenségesen válaszolt. Nincs ezen mit szépíteni. Beszédes az is, hogy a napkeleti bölcsek felismerték a megváltó születését és elhozták ajándékaikat, a zsidó papság pedig a véreskezű Heródes előtt hajbókolt.
Végiggondolva tehát meglepőnek is találhatjuk, hogy a megvetett és üldözött kereszténység ünnepe milyen ellenállhatatlan erővel vált népünnepséggé, amelyen keresztül egy kicsit mindenki részese akar lenni a csodának, amit egyébként sosem keres. A szellemi gazdagságot pedig a fizikai világ gazdagságával akarja pótolni, ezzel öntudatlanul is bizonyságot téve arról, hogy amit sejt az ünnep mögött, az minden evilági gazdagságnál nagyobb érték és kincs.
Krisztus születésének történeteit olvasva az evangéliumokban közelebb kerülünk a csodához, az evangéliumhoz, az Istenhez. Ahhoz, ami valóban fontos, az Igéhez. A nélkülözésekre és a fájdalomra, a mészárlásra emlékezve a karácsony varázsa pedig egyáltalán nem törik meg, hanem közelebb jutunk annak lényegéhez, titkaihoz, és ez által kiteljesedik. A világosság és a sötétség küzdelme ezen a világon örök, és emiatt nem lehetnek illúzióink, tévképzeteink, önhitt bizakodásaink: a karácsony emlékeztet minket az Isten végtelen kegyelmére is, de az ember, különösen a zsidóság végtelen gyarlóságára is, aminek nyilvánvaló bizonysága az evangélium. Nagy szüksége van a társadalomnak a karácsonyra, az evangéliumra, hogy túlélhesse az eljövendő hónapok és évek megpróbáltatásait.

Tamási Attila

Felgyógyult sebesült imája, mikor ismét harctérre megy

Seregek ura, Istene! Végetlen erődet csodálom, könyörületességedet magasztalom és szabadító irgalmasságodat hirdetem az emberek előtt. Ime, noha csak semmi vagyok s a féregnél is kisebb vagyok előtted, mégis nagy a te jóvoltod énhozzám. Megszabadítottál ellenségeimtől, midőn azok halálra kerestek engemet; megsebesülni engedtél, de nem azért, hogy megölj, hanem hogy megpróbálj és megtarts engemet.
Uram! Az én megtartott életem a tiéd: bánj vele úgy, amint neked tetszik. Ha ezt kívánod tőlem, hogy menjek ismét oda, hol egyszer már vérem omlott, parancsolatod szerint cselekszem, hiszen otthon levő szeretteim is csak szabad hazában lesznek boldogok.
Kérlek tégedet óh én Istenem! Légy velem a csaták tüzében, hogy minden félelem nélkül forgathassam fegyveremet, melyet a jogos önvédelem ad kezembe. S míg ottan messze távol idegen földön járok: parancsolj addig angyalaidnak, hogy őrizzék meg szeretteimet.
Apámat segítsd, anyámat vigasztald. Hitvesemet gyámolítsad, gyermekeimet tartsd el. Nekem pedig majd engedd meg a hosszú küzdelmek után, hogy láthassam meg újra Magyarország földjét a dicsőség sugarától bearanyozva. Ámen.
Szolnoky Gerzson református lelkipásztor:
Háborús idők imádságos könyve hadbavonultak és azok családjai számára, 1916