Több tényező is van, ami jelentős
ráhatást gyakorol a Szíriában kialakult erőegyensúlyra. A kurdok
mindezidáig kimaradtak a konfliktusból - most beavatkoznak a harcokba a
kormányerők oldalán. Szíriában a kurd lakosság lélekszáma mintegy 2,5
millióra tehető, ami az összlakosság 10-12%-át jelenti. Az országban
három, magas arányban lakott területen él a kurd kisebbség, illetve több
kisebb enklávéban. Ezek mind elszórtan a török határ mentén találhatók.
A kurdok lakta északkeleti területek nagy részét a Szíria és
Törökország közt található Hasakah kormányzóság jelenti. Tény, hogy ezek
a lakott területek a felelősek azért, hogy a térségben mindezidáig nem
erősödött fel az a szeparatizmus, ami Irakban és Törökországban a kurdok
által lakott területekre jellemző. A legújabb kori történelem folyamán a
nemzeti és kulturális autonómiát soha nem kapták meg, ennek ellenére a
kurdok állampolgári jogainak elismerése és a jogi garanciák az új szír
alkotmány részét képezik. Bár a kurdok többsége szkeptikus a jelenlegi
szír kormánnyal szemben, alapjogaik elismerése miatt mindvégig nem
fogtak fegyvert a kormányerők ellen.
A
Kurd Demokrata Egység Párt a vezető politikai erő ezeken a területeken.
A párt kapcsolatba hozható a Kurdisztán Munkásainak Pártjával, ami egy
Abdullah Öcalan által vezetett, jelenleg háttérben maradó szervezet. A
KDEP által alapított Peshmerga nehézfegyverzettel nem rendelkezik, mégis
egy kiemelkedő moráljáról ismert szervezet, melynek létszáma országosan
mintegy 50 ezer fegyveresre tehető. Ez egy olyan erő, ami komoly
ráhatást gyakorolhat az országban zajló polgárháború kimenetelére.
Az
ellenzékben működő radikális iszlám megerősödése mára
feszültségforrássá vált az Asszád-kormány és a kurdok közt. Számos
szalafista és dzsihádista csoport, beleértve a Jabhat- Al-Nusra és az
"Irak Iszlám Állama" próbálja beszervezni soraiba a kurd fiatalokat,
valamint kurd vezetőket neveznek ki, hogy így a kisebbség által lakott
területek felett befolyást szerezzenek. Ez egyrészt nem képezte részét a
kurd nemzeti törekvéseknek, másrészt a művelet fegyveres harcokat
provokálhat a kormányerők és a kurd lakta övezetekben működő dzsihádista
csoportosulások közt. A Kurd Demokrata Egység Párt más szervezeteket
tett felelőssé, amiért bevonták a térséget a polgárháborúba azzal, hogy
megengedték a fiatalok ellenzékiekhez csatlakozását, és a Peshmerga
megelőző csapást hajtott végre a kialakuló ellenzéki gócpontokon.
A
dzsihádista erők korábban a világi fegyveres csoportok felett aratott
könnyű győzelemhez voltak szokva, azonban a Peshmerga esetében egyik
vereséget szenvedték a másik után, kivéve azokat a helyzeteket, ahol
aránytalan létszámbéli vagy fegyverzetbéli fölényben voltak. A gyorsan
lezajló harcok végeztével az ellenzékieket kiszorították a török határ
mentén a kurd lakta övezetekből. Az áldozatok száma több százra tehető. A
frontvonal közel 70 kilométerre terjedt ki. Több kurd enklávé még
jelenleg is el van zárva, ők abban reménykednek, hogy a kormányerők
felismerik, egy újonnan kikiáltott emirátusban a kurd kisebbségnek már
nem lenne helye.
A
Ras al-Ain határ menti falu mellett zajló harcok jól példázzák a
fentieket. A kurd csapatok nem csak vereséget mértek a terroristákra, de
azok térségi szervezőit is élve elfogták - a helyi terroristák térségi
vezetője pedig csecsen származású volt. Válaszul a terroristák mintegy
500 kurd civilt ejtettek túszul, főként nőket, időseket és gyermekeket. A
lázadók azt követelték, hogy engedjék szabadon a vezetőjüket, és
megkezdték az áldozatok lefejezését. Később a túszcsere megtörtént, de a
lázadók 200 foglyot megtartottak élő pajzsnak. Az orosz
külügyminisztérium közbelépett, de a nyugati országok hozzá sem szóltak a
történtekhez.
Tel
Abyad falva mellett a helyzet a Kurd Demokrata Egység Párt javára
változott, mikor a Szabad Szíriai Hadsereg helyi civilekből toborzott
milíciái egy az egyben besoroltak a Peshmerga erőibe. A dzsihádisták
teljes ellenőrzést akartak a helyi milíciák felett, de a helyi kurd
vezetők ellenálltak. Azt követően a Szabad Szíriai Hadsereg 313.
brigádja a Jabhat al-Nusra oldalára állt, így most más frontokon egymás
ellen folytatnak harcot. A szír reguláris hadsereg 17. divíziójának 93.
ezrede, és a szír légierő támogatást biztosított a kurd szervezeteknek.
Ezzel a kurdok és a kormányerők közt katonai szövetség formálódik,
vagyis nem számít, hogy a térség átmenetileg mennyire tűnik
megosztottnak, a helyzet hamar stabilizálódni fog.
Jelenleg
a Peshmerga az iraki határ menti falvak feletti ellenőrzés
megszerzésére összpontosítja erőit. Ya'arubiya megszerzése utat nyit
Mosul felé, ami egy Szíria és Irak közti hagyományos kereskedelmi
útvonal. Válaszul a török csapatok saját területeiken blokkolták a kurd
ellenőrzés alatt lévő területek ellátó útvonalait. Szíriában a kurd
enklávék azóta is blokád alatt vannak. A Mosul melletti fronton elért
áttörés véget vethet az ostromállapotnak és közvetlen kapcsolatot hozhat
létre az iraki Kurdisztánnal. A szír hadsereg ugyanebbe az irányba
folytat mozgást és támogatóan lép fel a kurd erők mellett, akik
megtisztítják a térséget a lázadó milíciáktól.
Az
iszlamista ellenzékiek ellencsapást készítenek elő. A Jabhat al-Nusra
és az Irak Iszlám Állama megkezdte a "Vulkán a Keleten" műveletet,
melynek elsődleges célja, hogy elfoglalja Hassake városát, mielőtt a
Peshmerga erői összpontosulni tudnak. Ezek az iszlamista lázadó milíciák
mintegy 2500 fős fegyveres erőt jelentenek, miközben Raps al-Ain
közelében további 3000 fegyveres gyülekezik a település
visszafoglalására.
Törökország
aktívan kiveszi a részét az események formálásából azzal, hogy a
fegyveres szíriai ellenzéknek ellátmányt biztosít. Ankara komoly
aggodalmakat táplál a Szíriában felemelkedő kurd autonóm térséggel
szemben, és a török hadsereg a két Kurdisztán elkülönítésén munkálkodik.
Miután a kurd szervezetek támadásba lendültek, a török karhatalmi erők
vezetői rendkívüli tanácskozást tartottak, amin Erdogan elnök
személyesen megjelent.
A
török tüzérség rendszeresen csapásokat mér a kurd pozíciókra a határ
túloldalán, miközben török drónok repülnek a front felett. Törökország
teljes kiképző-kapacitását a Ras al-Ain visszafoglalására gyülekezők
felkészítésére összpontosítja. A vezérkar teljes készültséget rendelt el
a közelben állomásozó 2. divízió számára és a Diyarbakir légibázison. A
létesítmény vadászgépei rendszeres repülésekbe kezdtek a határmenti
térségek felett.
Törökország
gyakorlatilag szövetségre lépett a szomszédos országban működő
terroristákkal, melyek a több mint 900 kilométeres határszakaszt
ellenőrző Kurd Demokratikus Egység Párt ellen fegyveres harcot
folytatnak. Törökország politikai erői ebben a kérdésben is
megosztottak, az ellenzékiek javaslatai szerint inkább arra kellene
törekedni, hogy a kurdokat be tudják vonni az Asszád-kormány ellen
harcoló nemzetközi szövetségbe. A török ellenzékiek közül többen annak
adtak hangot, hogy az Asszád-kormány és a kurd vezetők közt megállapodás
jött létre, miszerint a harcokat követően Észak-Szíriában létrejön majd
a kurd autonóm térség, ami Törökországban a szeparatizmus robbanásához
vezethet. Az ellenzékiek főként amiatt sürgetik Asszád hatalomból való
eltávolítását, mert a kurd kérdés "nem megfelelő" kezelésével
Törökország területi egységét is veszélybe sodorta.
A
kurd média arra hívta fel a figyelmet, hogy mindezidáig az
Asszád-kormány és az ellenzéki erők is ellenezték a kurd autonóm térség
létrehozását. Évekkel ezelőtt a kurd kisebbség diszkriminációja elleni
fellépés Szíria belpolitikájának egyik fő problémáját képezte, majd a
helyzet azon nyomban megváltozott a háború kezdetekor. Az Asszád-kormány
már igen hamar lépéseket tett a kurd vezetőkkel való megbékélésre. A
külső ellenség elleni harc ahelyett, hogy megosztottságba taszította
volna, összekovácsolta a szír kormányerőket és a fegyveres függetlenségi
harcra készülő kurd kisebbséget. Mára a szír hadsereg segíti a
Peshmerga alakulatok szervezését. A szükséghelyzetben a kurd kisebbségi
szervezetek is felismerték, hogy a fegyveres ellenzék hatalomra jutása
esetén még rosszabb pozícióba kerülhetnek, a kormány pedig a megfelelő
pillanatban hajlott az engedményekre.
A
térségi hatalmi átrendeződést kihasználva az etnikai alapon szerveződő
fegyveres ellenzék több évtizednyi építkezést követően előléphetett a
homályból, és rövid idő alatt a belpolitikát befolyásoló tényezővé
lépett elő. A történtek tanulságait feltétlenül le kell vonni, mert az
állam nélkül, meghatározó gazdasági potenciállal nem rendelkező
nemzeti-kulturális önszerveződés belső szervezettségének, fegyelmének és
a felkészülésbe fektetett évtizedeknek köszönhetően jutott el arra a
szintre, hogy egy átrendeződés idején a térségben a hatalmi egyensúlyt
meghatározó erővé váljon. Ez önmagában egy politikai szerveződésnek soha
nem sikerült volna, a változás időszakában a szigorú szervezeti rendre
alapozott fegyveres erő volt az egyetlen, ami képes volt a jobb pozíció
kikényszerítésére. Ez hazánk esetében sem lesz máshogy. Mikor az állóvíz
felbolydul és a valós változások megkezdődnek, minden, pusztán
politikai alapon építkező szervezet súlytalansága, jelentéktelensége
láthatóvá válik majd.
Molnár István