2008. november 12., szerda

Nouriel Roubini: egy évre felejtsük el a tőzsdét

A hosszú recesszió és a defláció réme
Ha van egyedülállóságában is tipikus amerikai karrier, akkor a Forbes magazinban most publikáló Nouriel Roubinié az. Az ötvenéves közgazdász a világ egyik legjobb egyetemének tartott New York University tanára, a rangos RGE Monitor nevű gazdasági és elemző intézet elnöke, továbbá igen sikeres üzletember - előkelő helye van a Foreign Policy 100 legbefolyásosabb értelmiségijének listáján.
Isztambulban született, majd iráni szülei visszaköltöztek Teheránba, a sah bukása után a család Tel Avivban telepedett le, majd tovább vándorolt Olaszországba - ahol Roubini az első közgazdasági diplomáját szerezte. 1983-ban települt ált az Egyesült Államokba; doktori fokozatát a Harvardon szerezte, Jeffrey Sachs volt a témavezetője. A Clinton-időszakban magas pozíciót töltött be a pénzügyminisztériumban és az elnök gazdasági tanácsadó bizottságában.
Roubini a Forbes magazinban megjelent írásban fölöttébb sötét kimenetelt lát a mostani válságból, amely megrendítheti az egész világ gazdaságait. Nem hagy kétséget afelől, hogy a válság nyomán az Egyesült Államokra  a második világháború óta nem tapasztalt hosszúságú recesszió vár, amely mélységében is messze meghaladja az 1974-75-ös és az 1980-82-es válságot, s egyaránt óva inti olvasóit a válság súlyát alábecsülő optimista véleményektől  és a fölerősödő populista hangoktól. Számítása szerint a recesszió vége leghamarabb 2009 végén érkezhet el, addig viszont akár négy százalékos GDP-csökkenés is lehetséges, s a munkanélküliség elérheti a 9 százalékot.
Prognovisa szerint a „V" alakú recesszió helyett inkább „U" alakúra kell fölkészülni, azaz az alsó szinten akár hosszabb ideig elidőző visszaesésben is gondolkodhatunk, sőt - hogy a még sötétebb jövőkép sem maradjon ki - akár a a kilencvenes évek Japánjának „L" alakú recessziója sem zárható ki. 
Demokrata kötődése folytán kivált aggódik amiatt, hogy  Obama egy fél évszázada nem tapasztalt mélyponton veszi  át az elnökséget, amikor a pénzpiaci krízis hatásában a nagy gazdasági világválsághoz hasonlítható. A költségvetési hiányt 2009-2010-ben akár az ezer milliárd dollárt is elérheti, s a válság miatt több millió ember veszítheti el otthonát.
Abszolút reálisnak látja a fejlett országok rémének,  a deflációnak az elérkezését az infláció szintje egyes országokban jövőre akár egy százalék alá is csökkenhet, s ezen lényegesen a jegybanki kamatdöntések sem változtathatnak.
Kevesli a törvényhozás  700 milliárd dolláros bankmentő csomagját,  az elégséges tőkeinjekció mértékét ezermilliárd dollárra becsüli. A tőkepiacok sem érték még el  a mélypontot, az S&P 500 akár 20 százalékot is zuhanhat még. Szintén borús jövőt jósol azonban a fejlődő piacok részvényeinek is, különösen azokban az országokban, ahol jelentős makropiaci kilengések tapasztalhatók. Azt javasolja, hogy legalább egy évre mindenki felejtse el a kockázatos eszközök vásárlását, hiszen a részvények, és a nyersanyagok árai is zuhanni fognak, s a defláció miatt még az arany ára  is csökkeni fog.

http://www.forbes.com/2008/11/12/recession-global-economy-oped-cx_nr_1113roubini.html

Virtuális háborúk

A kibertámadás és a nemzetközi jog
Ha egy állam egy másik állam infrastruktúrája ellen támadást indít - felrobbantja a hidakat, az utakat, az erőműveket, vagy tönkreteszi az elektromos hálózatot vagy a gázvezetékeket -, az hadüzenettel ér fel, és minden bizonnyal ellencsapárt von maga után. Az elmúlt évben több olyan kibertámadás történt, amelynek kapcsán komolyan felvetődik a kérdés, hogy hadüzenetnek tekinthető-e a kormányzati és egyéb szerverek ellen indított tömeges támadás, amely szintén megbéníthatja az ország és a kormány működését. Alastair Gee moszkvai szabadúszó újságíró a Foreign Policy hasábjain keresi a választ a kérdésre.
2007 májusában az észt kormány Oroszország tiltakozása ellenére eltávolította Tallinn belvárosából az ismeretlen szovjet katonát ábrázoló emlékszobrot. Erre Észtországot több hullámban kibertámadás érte. Minisztériumok, bankok, pártok, napilapok és nagyobb cégek oldalai tucatszám váltak elérhetetlenné. A helyzet komolyságát jelezte, hogy a NATO kiberterrorizmus-szakértőinek java azonnal Tallinba utazott. Az eset kapcsán felvetődött a kérdés hogy vajon hadüzenetnek kell-e tekinteni a kibertámadást - ha igen, akkor a NATO tagállamoknak Észtország segítségére kellett volna sietni. „Jelenleg a NATO szabályai szerint a kibertámadás nem tekinthető katonai agressziónak. Ez azt jelenti, hogy nem alkalmazható automatikusan a kollektív védelemre vonatkozó szabály. A jövőben azonban át kell gondolni a dolgot" - nyilatkozta sokat mondóan az észt védelmi miniszter.
A kibertámadás mögött főleg oroszországi számítógépek álltak, de az orosz vezetés cáfolta, hogy állami akcióról lenne szó. Az észtek pedig nagy bölcsességről tettek tanúbizonyságot, amikor elfogadták a magyarázatot, és nem élezték tovább a helyzetet. A The New York Timesnak az eset kapcsán nyilatkozó katonai szakértők és publicisták valószínűsítették, hogy két ország közötti konfliktus esetén a felek törekedni fognak egymás internetes infrastruktúrájának megbénítására. Tönkreteszik a kormány és a nagy bankok szervereit és telefonközpontjait. Ugyanis egyes gyárakat, sőt még víztározókat is olyan számítógépes rendszerek vezérelnek, amelyeket távolról is el lehet érni. Egy ellenséges hackertámadás esetén ezek külön biztonsági kockázatot jelentenek, hiszen a kiberterroristák leállíthatják az üzemeket, vagy a gátakat felnyitva városokat áraszthatnak el.
Néhány hónappal az észt-orosz incidens után Robert Gates amerikai védelmi miniszter nyáron azzal vádolta meg a Kínai Népköztársaság hadseregét, hogy betört a Pentagon számítógépes hálózatába. Angela Merkel német kancellár is utalt rá, hogy a Németország védelmi rendszerét vezérlő gépeket megtámadták, és angol és francia jelentések is érkeztek kínai hackertámadásokról.
A nyáron amerikai biztonsági szakértők már hetekkel Grúzia bombázása előtt felfigyeltek a grúz szerverek elleni kibertámadásokra. Július 20-tól kezdve a grúz szervereket egyre gyakrabban érte Oroszországból indított támadás. Az úgynevezett DDOS-támadások során számítógépek tucatjai küldenek és kérnek rengeteg információt a megtámadott szervertől, amely ettől leáll. Az orosz csapatok megindulása előtti hetekben Szaakasvili elnök honlapja is többször elérhetetlenné vált. Telekommunikációs, szállítási vállalatok és grúz médiaportálok is célpontok voltak. Egyelőre nem tudni pontosan, ki áll a támadások hátterében. Az orosz kormány tagadta, hogy hivatalai adtak volna megbízást a hackereknek. A grúziai kibertámadások kapcsán újra felvetődött a kérdés, hogy a háborús szabályok vonatkoznak-e az internetre, és hogy a kibertámadást háborús cselekménynek kell-e tekinteni.
Az elnökválasztási kampány során az FBI és a titkosszolgálatok jelentése szerint hackerek betörtek Barack Obama és John McCain számítógépes rendszereibe. A valószínűleg Kínából indult támadás célja minden bizonnyal az lehetett, hogy a leendő elnök várható intézkedéseivel kapcsolatban információt gyűjtsenek. Az elmúlt hónapokban a Fehér Ház és a Pentagon szervereit is feltörték - emlékeztet Gee. Ha egy külföldi állam megbízásából hackerek nemzetbiztonsági kockázatot jelentő adatokat lopnak el kormányzati gépekről, akkor vajon az már háborús cselekménynek tekintendő?
A nemzetközi jog aligha adhat eligazítást a kérdésben. Az Európa Tanács által 2001-ben elfogadott kiberbűnözés elleni határozat erről a kérdésről nem rendelkezik. Mivel nincsenek olyan nemzetközi normák, amelyek eligazítanának a kérdésben, kizárólag a megtámadott államon múlik, hogy a kibertámadást háborús cselekedetként értékeli-e. Gee idézi Duncan Hollis amerikai jogászprofesszort, aki szerint a joghézag következtében előfordulhat, hogy a hackertámadásra katonai választ ad. A helyzet tisztázása érdekében ezért minél előbb szükséges lenne olyan nemzetközi normák lerögzítése, amelyek meghatározzák, hogy mit tehet egy állam, ha a kormányzati szerverek elleni támadást tapasztal.
A kiberháború szabályainak meghatározását azonban nagyban nehezíti, hogy - ellentétben a hagyományos támadásokkal - a számítógépek elleni akciók elkövetőit gyakran nem lehet beazonosítani. Általában még az sem egyértelmű, hogy melyik országból érkezik a támadás, hiszen a hackerek sokszor egy harmadik állam szervereit használják. És a jelenlegi számítógépes bűnözésre vonatkozó törvények értelmében a hackerek legfeljebb néhány éves börtönbüntetésre számíthatnak - sokkal kevesebbre, mint a háborús bűnök elkövetői.
Az amerikai Védelmi Minisztérium már évek óta dolgozik a kiberhadviselésre vonatkozó szabályok kidolgozásán. A titkosszolgálatok, magáncégek és tudósok bevonásával folyó egyeztetések során a biológiai támadásra vonatkozó rendelkezésekhez hasonló kiberháborús kódex körvonalazódik, de egyelőre még nem készült el a törvényjavaslat.
Nemzetközi megállapodás tető alá hozására azonban még kevesebb az esély - véli Gee. Aligha valószínű hogy sikerülne akár csak a legfontosabb kérdésekben globális megegyezésre jutni.
Gee szerint az mindenesetre jó hír, hogy ha sikerül a kiberhadviselés módszereit tökélyre fejleszteni, akkor a jövőben talán lehetséges lesz a nemzetek közötti egyes konfliktusokat a számítógépes rendszerek megbénításával rendezni. Ami persze korántsem tekinthető békés és humánus megoldásnak, de talán kevesebb emberéletet követel és kisebb helyrehozhatatlan pusztítást okoz, mint a hagyományos, fegyverekkel vívott háborúk.

http://www.foreignpolicy.com/story/cms.php?story_id=4553

Biológiai nyomkövetés

A bűnügyi nyomozás új tudományos fegyvertára
A bűnöző gondosan ügyelt arra, hogy tette színhelyén ne hagyjon sem ujjlenyomatot, sem DNS-mintát, 2008 elején mégis leleplezték a francia technikai és tudományos rendőrség (PTS) szakértői - írja a párizsi Le Figaro a legújabb nyomozati eljárásokat ismertető cikkében.  Az áldozat mellett hagyott fegyveréből értékes „szagnyomot" gyűjtöttek, és azt egy hermetikusan zárt üvegtartályba helyezték. Amikor a gyanúsítottat előállították, szagát a különlegesen betanított német juhászkutyák összehasonlították a tárolt szagmintával, és a többször megismételt próba lehetővé tette a fegyver tulajdonosának azonosítását.
Ez a nyomozási eszközt, a szagok összehasonlítását - franciául odorologie (odeur=szag) - 2003 óta használja fel a francia rendőrség, ügyészség, bíróság: egyike azoknak az új módszereknek, amelyekhez nagy reményeket fűznek. Mert igaz ugyan, hogy egyre több a DNS-vizsgálat, de pusztán ezzel nem lehet minden ügyet megoldani, már csak azért sem, mert a bűnözők egyre jobban vigyáznak arra, hogy ne hagyjanak ellenük felhasználható biológiai nyomot  a helyszínen, például elégetik a gépkocsit, a ruhákat.
A Párizs közelében lévő Rosny-sous-Bois erőd vastag falai mögött a csendőrség bűnügyi kutatóintézetének (IRCGN) kutatói csak az elmúlt három évben olyan új technikákat is alkalmaztak, mint a hangfelismerés, a pollenvizsgálat, a fülnyomok rögzítése vagy a megrongált informatikai eszközök helyreállítása.
A hanglaboratórium kutatói már kidolgoztak egy olyan rendszert, amely az esetek 90 százalékában képes automatikusan felismerni a beszélő hangját, ami sokat jelenthet a névtelen telefonálók által hangoztatott fenyegetéseknél. Hanglenyomat ugyan még nem rögzíthető, viszont lehetséges a hang és a kiejtés sajátosságainak bemérése.
Más kutatók a virágpollenek segítségével képesek voltak fontos adatokat szerezni például a bűntett színhelyéről. Ez a vizsgálat alátámasztotta például egy fiatal nő állítását arról, hogy egy repceföldön erőszakolták meg. Alsó fehérneműjének mikroszkópos vizsgálata során kimutattak olyan virágport, amely igazolta állítását. A vizsgálat azonban egyelőre még nem teszi lehetővé azt, amit sokan remélnek - a bűnöző lakóhelyének kiderítését - figyelmeztetnek a kutatók.
Hasonló óvatosság jellemzi a fülnyomok szakértőit az IRCGN-ben. Az emberi azonosítással foglalkozó tudományos nyomozók nemrég három bírósági fülnyom-azonosításhoz adtak szakvéleményt - ilyenkor a gyanúsított füle által egy ajtón vagy más tárgyon hagyott nyomot használják fel. Ezzel fel lehet például becsülni a tettes testmagasságát, vagy éppen azonosítani lehet, ha fülén különleges ismertetőjel is volt - piercing, sérülés stb. Miután azonban az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában heves bírálatot váltott ki a módszer gyilkossági ügyekben történt alkalmazása, Franciaországban még nem gyakori az ilyen bírósági bizonyítás.
A francia igazságügyi minisztériumban azonban figyelmeztetnek arra, hogy az új technikákat alaposan ismerni kell ahhoz, hogy alkalmazzák azokat, és hiba lenne mindent az ilyen tudományos eszközök alkalmazására építeni - ez csak feleslegesen megsokszorozná a vizsgálatok számát. A tanúvallomásnak és a helyszíni bizonyítékoknak továbbra is elsőrendű szerep jut a nyomozásban.
Etikai kérdéseket is felvetnek ezek a tudományos eszközök, például 2007-től több vizsgálóbíró a helyszínen talált DNS-nyomok alapján közzé akarta tenni a gyanúsított etnikai-földrajzi származását - ami az egyéni szabadságjogok védelmezőinek heves bírálatát váltotta ki. Az ilyen típusú azonosítással foglalkozó Nantes-Atlantique genetikai intézet (IGNA) ezért lemondott a tervről. „Úgy éreztem, hogy 90 százalékos megbízhatóságú módszereink nem veszélyeztették a szabadságjogokat, de országunkban olyan aggodalmat váltanak ki az ilyen tudományos előrelépések, hogy inkább felhagytam a tervvel" - jelentette ki az IGNA igazgatója, Jean-Paul Moisan.
További nehézség, hogy sokszor a szakértők és a bírák számára sem érthetők az új eszközök, vagy éppen nem tartják elég megbízhatónak a velük elért eredményeket. Ennek ellenére az új módszerek terjednek, például az „odorológia" szakértői által kiképzett kutyákat csaknem kétszáz esetben használták bűnügyek felderítésére.
Franciaországban már több mint 200, a helyszíni nyomok gyűjtésére szakosodott technikus kapott kiképzést arra, hogy miként lehet a bűnöző által használt fegyverre, egy mobiltelefonra vagy kulcsokra helyezett szövetdarabbal szagmintát gyűjteni. Ezt palackba zárják. mellé négy más szagmintát tartalmazó palackot helyeznek, majd egy speciálisan kiképzett német juhászkutyának szigorúan kidolgozott eljárás szerint kell kiválasztania a bűnöző szagával azonos mintát tartalmazó palackot. Ezután átrendezik a palackokat és megismétlik a próbát - majd egy másik kutyával is végrehajtják. Bár még sokan kétkednek benne, 2004-ben ezzel a módszerrel azonosítottak egy férfit, aki Charente-ban elrabolt és megerőszakolt egy kislányt. 

http://www.lefigaro.fr/actualite-france/2008/11/12/01016-20081112ARTFIG00066-le-nouvel-arsenal-de-la-police-scientifique-.php