2012. november 26., hétfő

Amerikai-izraeli háborús játékok

Amerikai-izraeli háborús játékokAz iráni PressTV jelentése szerint Ahmedinezsad a palesztin győzelmet ünnepli az Iszlám Dzsihád palesztin főtitkára Ramadan Abdullah-hal folytatott telefonos beszélgetésében. Ahmadinezsád azt mondta, a palesztin nemzet ellenállása és a bátorsága volt a kulcs, hogy győzelmet arassanak Izrael felett. Kihangsúlyozta az egységet és szolidaritást a palesztin csoportoknál, és véleménye szerint a nyolc napos háború bebizonyította, hogy a legnagyobb célokat is el lehet érni az egység megteremtésével.
"A mai nap az a nap, hogy az összes palesztin csoport egységgé válva képviseli a palesztin ügyet, és együtt megvalósítják az összes palesztin célkitűzést".
Az iráni elnök kifejtette továbbá, hogy "Izraelnek az út végén nem volt más választása, mint hogy elismerjék a palesztin nemzet elidegeníthetetlen jogait".

De hogy mondjuk meg neki, hogy tévedett, vagy hamis illúziókat táplál, és plántál?


Az előző írásomban Natanjahu választási hadjáratának részeként került említésre a nyolc napos Gáza elleni támadás, amely 160 palesztin halálát okozta, és hozzávetőleg 1200 sebesültet eredményezett, viszont a zsidók soha nem elégednek meg "csak kétszeres haszonnal". Volt más oka is a támadásnak, a közelgő izraeli választások és palesztinok irtásán kívül. A nyugati média kórusban írt az izraeli támadásról a Gázai övezetben, mint egy ad hoc IDF által vezetett terrorizmus elleni műveletről, "önvédelmi" alapon "indítva", válaszul a palesztin Izrael elleni rakétatámadásokra. A választási "kampánycselekmény" valóban az egyik oka a nem várt Gáza elleni agressziónak.

Amíg a jelentés elismeri, hogy Obama elnök, a november 6-i választások nyomán már megkapta a "Zöld Jelzést", hogy Tel-Aviv támogatása központi feladat, és erre vonatkozóan Washington segítsége nem kérdéses, közvetlenül bevonták az amerikai kormányt és a katonai tervezést a gázai támadás végrehajtásába.Bizonyíték van arra, hogy a "sebészeti" beavatkozást, a "Pillar of Cloud" jegyében, szoros együttműködésben hajtották végre Washingtonnal. Amerikai szövetséges katonai tervezési tisztviselők voltak a helyszínen, együtt dolgozva az izraeli IDF-es társaikkal.

A "Pillar of Cloud" november 14-én, pontosan egy héttel az amerikai elnökválasztás után indult, függetlenül a választások eredményétől. Az első intézkedésként, célzott merénylettel a Hamász katonai szárnya, személy szerint Ahmed Jabari ellen. A művelet általános bombázássá fejlődött, és a földi invázióba torkollt, 75 ezer izraeli katona bevonásával. A támadásokat megelőző hónapban az Egyesült Államok és Izrael részt vett az izraeli történelemben legnagyobb közös "háborús játékban". A háborús játékok célja, tesztelni az izraeli légvédelmi rendszert a rakéta támadások ellen, közelről és távolról, nevezetesen Irán, a Hezbollah és a Hamász támadása ellen. Az USA védelmi minisztere Leon Panetta, és az izraeli védelmi miniszter Ehud Barak, a folyamatot szoros kapcsolatban egyeztette. Panetta augusztus elején Izraelben volt, és tért vissza Tel Aviv-ba két hónappal később, október 3-án, két héttel az USA-izraeli katonai gyakorlat elindítása után.


Október 18-án, az Egyesült Államok és Izrael, Izraelen belül elindította az első szakaszát a közös háborús játékoknak. A hadgyakorlat négy hónapja átfedéssel zajlott az amerikai választásokat követően is (november 6), és a gázai bombázásokkal zárult (november 14).
A közös amerikai-izraeli akciót a tervek szerint tényleges katonai műveletek irányába vezették. Az aktív részvételben mintegy 3500 amerikai és 1000 izraeli katona vonult fel. Az amerikai kontingensből 1000 amerikai katona állomásozott Izraelben, plusz a katonai tanácsadókkal és a különleges erőkel, együtt 2500 amerikai a földközi-tengeri keleti amerikai 6. flotta és az Egyesült Államok Európai Parancsnoksága (EURCOM) részéről (UPI).


Az "Iron Dome" magyarul "Vaskupola", vagyis az izraeli 200 millió dollárból létrehozott rakétavédelmi rendszerének telepítési célja, hogy megvédje az izraeli városokat a Gázából, de akár az Iránból kilőtt rakéták ellen (UPI 2012. október 23). Az amerikai-izraeli háborús játékokat közösen koordinálta az US Air Force altábornagya Craig Franklin, és IDF dandártábornok Shachar Shohat. A kinyilvánított célja ezeknek a katonai manővereknek az volt, hogy "stresszes helyzetek hozzanak létre Izrael légterében és a Földközi-tenger partján", hogy a megfigyeljék a két ország támadóképességét, a közeli Hamász, Hezbollah és ebből
következtetve távoli Irán vonatkozásában. A "háborús játékokat" James G. Stavridis admirális felügyeli, az Egyesült Államok Európai Parancsnoksága (EUCOM) részéről.

Stavridis admirális elismerte, ebben a tekintetben, hogy:

"A két fél (amerikai és izraeli parancsnoki struktúráiban) keményen dolgozott, hogy valódi intelligencia felhasználásával szimulálja a kiterjedt Közel-keleti szükséges beavatkozást az Egyesült Államok részéről, és felmérjék a hibákat az izraeli védelmi rendszerben" ( Haaretz, 2012. október 24.). A telepítési rendszer elemei a Patriot PAC-3 rakéta-rendszerei Izrael-szerte állomásoznak". Az amerikai Aegis oda irányított rakéta cirkáló Izrael partjainál horgonyzott, részeként a gyakorlatnak". Feladata a célok beazonosítása, elfogása a lehető leggyorsabban, mielőtt elérnék az izraeli célterületeket.
Az izraeli védelmi miniszter, Ehud Barak hangsúlyozta azt a tényt, hogy "a közös gyakorlatban mélyreható együttműködés tükröződik az amerikaiak és Izrael között", mint eszköz, hogy szembenézzenek a folyamatos Hamasz
fenyegetéssel. Ezt a kijelentését tette november 12-én, és két nappal Gázai övezet elleni támadás előtt:

"Miután a tűzvezetési gyakorlat a védelmi létesítményeknél újabb vizsgálatokat szimulálva lehetőséget ad, hogy a fejlettebb védelmi rendszereket, beleértve az Arrow 3 és 'Varázspálca' rendszereket is, amelyeket még nem használtak a harcban, részt vegyenek a rakétapajzs működésében" (Uo.).

Itt jön a képbe Katar szerepe. Október 18-án indultak a közös amerikai-izraeli háborús játékok. Október 23-án, a katari emír, Sheikh Hamad bin Khalifa Al Thani felkereste a Gázai övezetben a palesztin kormányt és a Hamaszt pénzügyi támogatást igérve. Október 24-én az izraeli elnök, Simon Perez bejelentette, hogy Katar, hűséges szövetségese az USA-nak, nem csupán támogatást nyújt a Hamász részére, hanem ösztönzi a Hamászt, hogy növelje a rakétatámadásokat Izrael ellen: Alighogy a katari emír távozott, Gáza salvoes rakétákat lőtt ki Izrael felé...

Perez szerdán, October 24-én azt mondta, hogy tűrhetetlen a helyzet, Gáza dollármilliókat kap a katari emírtől és rakétákat lő ki. Sehol a világon, akár Londonban, vagy New Yorkban nem lenne elfogadható, hogy az ígért építőanyag segítséget rakétákra kell fordítani. Az elnök azt mondta. "Válasszanak a fejlődés, a terror és gyilkosság között". Október 24-én Izrael bombázást indított a Gázai övezetben, megölve 4 civilt a megtorló rakétatámadásokkal. A sajtójelentések tudomásul veszik, hogy az izraeli légitámadások egybeesnek a közös amerikai-izraeli háborús játékok időpontjával:

A katonai manőverek, valamint a számítógépes szimulációk ... egybeestek a tényleges izraeli légitámadásokkal, 70 km-re délre a Gázai övezetben. Válaszul a palesztin rakétatámadások indultak. A palesztin milícia csoportjai legalább 75 rakétát indítottak Izraelbe, megsebesítve három külföldi munkavállalót a rendőrség szerint (Bloomberg, 2012. október 25.).

A katari emír látogatása Gázába, a kezdetektől fogva az USA-Izrael közös tranzakciója volt, egy amerikai vezetésű rejtett művelet részeként. Katar egy amerikaiak által szponzorált bábkormány, és szoros a kapcsolat mind az Egyesült Államokkal, mind a NATO-val, mind a katonai hírszerzéssel. A "palesztin győzelem csak egy hatásvizsgálat", az izraeli védelmi rendszer kipróbálására és tökéletesítésére éles helyzetben, és nem kétséges, hogy most következő lépcsőként, elzárják az egyiptomi fegyvercsempész csatornákat, a Hamasz
utánpótlását.
Az is elgondolkodtató, hogy eddig miért nem tették meg, de a válasz egyértelmű, az ilyen "rendszertesztelések felhasználhatók politikai előny szerzésére, és kísérleti nyulak" is kellenek a "demonstrációhoz"..


Tulok


Újabb pofon a zsidóknak


Kína bejelentette, hogy egymillió dollárt ad a palesztinoknak, és üdvözölte a tűzszüneti megállapodást. Ezt Jang Csie-cse jelentette be pénteken miután tárgyalt a palesztin elnök különmegbízottjával, Basszám al-Szalehhel Pekingben. Egyre nyílnak a szemek és a világ kezd felébredni a holokauszt mese okozta álomból és egyre több ember kezdi tisztán látni a helyzetet.
Egyenlőre még burkoltan, de egyre erélyesebben szólítják fel a zsidókat, hogy fejezzék be azt a folyamatot amit 1948-ban elkezdtek. Mivel az amerikai „nagy testvér” agonizál és az Európai Unió is halálra van ítélve, ezért nagyon szorul a kötél a nyakuk körül.
Újabb pofon volt a zsidóknak, hogy a kínai külügyminiszter megerősítette, hogy Kína támogatja a Palesztin nép ügyét. Kína lépéseket fog tenni, hogy a Palesztinok jogaikat visszanyerhessék és az ENSZ-beli státuszuk is magasabb szintre emelkedhessen.
Figyelem! Lehet, hogy nemsokára megtelnek a még üres budai lakóparkok és jönnek az új telepesek! Nem szabad, hogy ez az ország második Palesztina legyen!
Egységbe magyarok! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Borsodi Gergely



A The Sunday Times című brit konzervatív újság nyomán az izraeli sajtó azt írta, hogy a hajó Fadzsr-5 típusú rakétákat szállíthat, amilyenekkel a Hamász palesztin radikális mozgalom harcosai lőtték Izraelt. Ezen kívül Sahab-3 típusú ballisztikus rakéták lehetnek a rakományban, amelyeket Szudánban állíthatnak fel izraeli célpontok ellen. A hajó valószínűleg a Vörös-tengeren keresztül Szudán és Egyiptom érintésével - a Gázába irányuló fegyvercsempészet jól bevált útvonalán - halad majd úti célja felé. Egy névtelenül nyilatkozó izraeli biztonsági vezető elmondta, hogy amint a hajó beér a Vörös-tengerre, Eritreában állomásozó iráni hadihajók fogják kísérni. A szállítmányt állítólag a héten rakták fel a hajóra, egy időben azzal, hogy Izrael és a Hamász megállapodott a nyolcnapos katonai műveleteket lezáró tűzszünetről. "A tűzszünettől függetlenül megtámadunk és megsemmisítünk minden, Gázába tartó fegyverrakományt” - figyelmeztetett az izraeli illetékes a brit lapnak adott nyilatkozatában. A Gázai övezetet irányító Hamász nem hagy fel a fegyverkezéssel - jelentette ki szombaton Músza Abu Marzúk, a radikális mozgalom második embere. Mahmúd az-Zahar, a Hamász társalapítója, egyik gázai vezetője szombaton ugyancsak arról beszélt, hogy Irán segítségével tovább folytatják a fegyverkezést, bár a Kairóban aláírt tűzszüneti egyezmény a rakétatámadások leállítására szólít fel. (HVG, részlet)

Oroszország hajórajt vezényelt a Gáza övezetbe

Oroszország a Fekete-tengeri hadiflotta hajóraját irányította a gázai övezet partjaihoz, hogy a palesztin-izraeli konfliktus eszkalációja esetén kimenekíthesse az orosz honpolgárokat a térségből, közölte az orosz haditengerészeti parancsnokság hírforrása. A Fekete-tengeri Hadiflotta harci hajóraja arra kapott parancsot, hogy a Földközi-tenger keleti részén tartózkodjon.
Reményteljes hír ez a palesztinoknak nyújtott egy millió dolláros kínai segélyről szóló cikk után. Úgy látszik mindenhol kezd csordultig lenni az a bizonyos pohár... A zsidók iránt már nem sajnálat van a világ normálisabb felén. Egyre többen kezdik átlátni azt a sötét valóságot amit ez a nép és ez a gondolkodásmód zúdít a bolygónkra.
A fény és a sötétség harcosai lassan sorakoznak Armageddonnál. Csatlakozz Te is a világosság seregéhez!

Borsodi Gergely


Prohászka Ottokár: Több békességet!


"A keleti egyház s a reformáció is a kereszténység alapján áll, ez adja jellegüket, s ez alapja Krisztushoz való tartozásnak,s épp ezért az egyházhoz való tartozásnak is.
Részt vesznek Krisztus áldásaiban. van evangéliumuk, vannak szentségeik,az orosz egyháztól pedig a szentség karizmáját sem tagadhatjuk el. Tudom,hogy vannak más kötelékek is, melyek Krisztus egyházának egységét jellemzik s eszközlik, ilyen elsősorban az egyházi tekintélynek való meghódolás, mert Krisztus akarata,hogy pásztorunk legyen, ki az ő helyén álljon s vezessen, aki pedig nem hódol a tekintélynek, abban nincs meg az a benső, éltető összeköttetés, mely a krisztusi élet teljes kifejlesztésére vezet, mindazonáltal bizonyos,hogy sok dogma is összeköt minket.
Ezt mind azért mondom,hogy ne taszítsunk el senkit, hanem testvérünkül nézzük, s törekedjünk, hogy közelebb jusson. Az anarchia s a közfegyelmezetlenség korszakában a keresztény hit, az egyház és a krisztusi szeretet vannak hivatva az emberiség vezetésére. Kell a szellemi érdekeknek is a szervezet, de a lelkeket a legmélyebb egységre a hitnek a lelke, a szeretet fűzi egybe.
Higgyünk úgy, hogy szeretni tudjunk-szeretni úgy,hogy vonzzunk. Ne legyen a szervezet korlátjává, hiszen a szellem a formán túl is árad, s az Isten kegyelme minden embernek adatik, adatik azoknak, kik egészen Krisztuséi- de azoknak is , kik még nem tartoznak hozzá úgy, mint kellene,hogy teljesen övéi legyenek.
Ha így megértjük az Isten gondolatait, s alkalmazkodunk hozzájuk, akkor az Isten dicsőségét szolgáló történelmi fejlődésben folyton új harmóniákra akadunk, s érezzük a jóakaratú embereknek szánt isteni békét"

(Prohászka Ottokár)


A történet ismeretlen szerzőtől származik, az üzenete viszont teljesen megfogott

„21 év házasság után a feleségem arra kért, hogy vigyek el egy másik nőt
 egy vacsorára és utána esetleg egy mozira. Majd hozzátette: ”Szeretlek, de tudom, hogy ez a másik nő is szeret és jól esne neki, ha egy kis időt együtt töltenétek”
És ez a bizonyos másik nő, akivel a feleségem kért, hogy randizzak nem más volt mint az ÉDESANYÁM, aki már 19 éve özvegy volt, viszont a munkám és a 3 gyerek miatt ritkábban tudtam látogatni, jóformán csak a nagyon jeles alkalmakkor. Még aznap este felhívtam, hogy menjünk el egy vacsorára meg esetleg egy moziba utána. „Mi történt, jól vagy, minden rendben?” kérdezte aggódva..
Talán nem is csodálom, viszonylag későn este hívtam és ez a meghívás eléggé váratlan is volt, mivel ilyen randink soha nem is volt még. „Semmi baj nem történt, csak gondoltam jó lenne egyet vacsorázni, beszélgetni.” válaszoltam. „Csak te és én”. Majd egy kis néma csönd után rávágta, hogy „Nagyon szeretném, ez nem is kérdés”.
Azon a pénteken ahogy érte mentem, hogy felvegyem a házánál egy kicsit ideges voltam, bár láttam rajta, hogy ő is elég izgatott a randi miatt. Az ajtóban várt, már a kabátját is magára vette. Még fodrásznál is volt előtte, a haja szépen begöndörítve és azt a ruhát viselte, amit a legutolsó házassági évfordulójukon vett fel. Úgy mosolygott mint egy angyal. „Mondtam a barátnőknek, hogy randink lesz, teljesen odavoltak” szólt egyből, ahogy beült az autóba. „Alig várják, hogy meséljek mi volt a találkánkon.”

Elmentünk egy hangulatos kis étterembe, úgy belém karolt mintha csak a First Lady lett volna. Éreztem, hogy milyen büszkén állt az oldalamon, mint, ahogy egy igazi anyának kell.. Miután leültünk elkezdtem felolvasni a menüt, mivel nem igazán látta tisztán az apró betűket. Ahogy olvastam, nagyjából a felénél felnéztem és láttam, milyen ámulattal bámul engem, egy kedves mosollyal az arcán. „Régebben mindig én olvastam fel a menüt neked amikor kicsi voltál” mondta majd a tekintetében látszódott is, hogy elmerengett ezeken a régi szép időkön. Nagyon kellemes, jó kis beszélgetés volt. Lényegében átbeszéltük kinek mik a jelenlegi dolgai, élményei stb. tehát jól elnyúlt, sőt olyannyira, hogy le is késtük a mozit is. Később, ahogy megérkeztünk a házhoz ezt mondta: „Mit szólsz egy következő alkalomhoz, de csakis ha megengeded, hogy a vendégem légy kisfiam” mondtam legyen, semmi gond.
„Milyen volt a randi?” kérdezte a feleségem, mikor hazaértem. „Nagyon jó, sokkal jobb, mint amit elképzeltem” válaszoltam neki lelkesen.
Pár nappal később édesanyám meghalt egy hirtelen szívrohamban. Nem tudtam semmit tenni, teljesen váratlan volt, így elbúcsúzni sem volt lehetőségem. Nem sokkal rá pedig jött egy boríték, egy előre kifizetett számlával, rajta az étterem neve, ahol a közös randink volt, benne egy cetlivel: „Előre kifizettem a számlát, mert nem voltam benne biztos, hogy már ott lehetek. Két főre, egyik a tiéd a másik pedig a feleségedé. Soha nem fogod megtudni, milyen fontos volt nekem az az este! Szeretlek fiam!”
Most már tudom, hogy milyen fontos, hogy kimondjuk: „Szeretlek” és azt a másikat akkor szeressük amikor lehet, amikor velünk van. Semmi más az életben nincs olyan fontos mint a családunk. Szánjunk rá elég időt és ezt akkor tegyük amikor lehet, ne akkor amikor már esetleg késő”

Államilag küldik külföldre az álláskeresőket?

Esélytelen, hogy most munkát kapjon Magyarországon, de ott vannak a külföldi ajánlatok – mondta egy álláskeresőnek az ügyintéző. A hivatalok 2004 óta az uniós munkalehetőségeket is ajánlják ügyfeleiknek.

Hat évig a Suzuki-gyárban dolgoztam, de a leépítések engem is elértek - mondta egy fiatalember lapunknak. Az illetékes vidéki munkaügyi hivatalhoz fordult, ahol nem tudták semmivel biztatni, azt javasolták, nézzen körül a külföldi munkaajánlatok között. Ugyanígy járt egy másik kisváros parkolási társaságának korábbi munkatársa is. „Esélytelen, hogy munkát kapjon a környéken” – mondták egy fiatal hölgynek, munkanélkülivé vált tördelőszerkesztőnek, és kezébe nyomtak egy sor szórólapot, leporellót, weblapcímet, amely osztrák, német, angol munkalehetőségekről tájékoztatta.
Amikor az ember munkaügyi hivatalhoz fordul, az önéletrajz helyes kitöltése és az interjúkon való helyes viselkedés mellett azt is megtanulja, hogy nemcsak Magyarországon kaphat munkát, hanem az uniós országokban is érdemes körülnéznie. Sokan meg is fogadják a tanácsot, és megpróbálnak kimenni külföldre. Nem véletlenül: mint az egyik érintett mondja, Németországban 1240 euró a minimálbér, de autószerelőként már kezdetnek is 1600 eurós fizetést ígérnek. A munkavállaláshoz persze tudni kell németül is.

Már nyolc éve
Megkérdeztük az érintett dorogi munkaügyi hivatalt, hogy egy olyan országban, ahonnan tömegével mennek ki a fiatalok a különböző országokba, miért biztatják külföldi munkára az állást keresőket. A válasz tulajdonképpen triviális: 2004 óta – amióta beléptünk az EU-ba - a hivatalok valamennyi ügyfelüket tájékoztatják az unión belüli munkavállalás lehetőségeiről. „Cáfolom azt, hogy bármely álláskereső esetében is lemondanánk arról, hogy a hazai munkaerőpiacon elhelyezzük. Elsődleges célunk a hazánkban lévő üres álláshelyek betöltése” – írta az FN24-nek Tóth László, a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja Dorogi Kirendeltségének vezetője.
A megyében egyébként leginkább Ausztria, Németország és az Egyesült Királyság jelenik meg, mint célország. Elsősorban a kereskedelem és a vendéglátás, idegenforgalom területén keresnek munkavállalókat, különösen a turisztikai főszezonban. Azt Tóth határozottan visszautasítja, hogy ők irányítanák külföldre a munkavállalókat, hiszen az EU hivatalos portálján minden uniós állampolgár maga kereshet állást az unió egész területén.
A munkaügyi hivatalok objektív információkat, tájékoztatást adnak az érdeklődőknek elsősorban a külföldi élet- és munkakörülményekről, foglalkoztatási feltételekről. Kiemelten hangsúlyozzák a legális foglalkoztatás feltételeinek fontosságát. Ez így van már 2004 óta, csak most, az aggasztó méreteket öltő elvándorlás idején tűnik furcsának. Uniós munkákat egyébként a Nemzeti Fogalakoztatás Szolgálat honlapján is kereshetünk.
Elsősorban a fiatalok mennek el
Mint írtuk a Tárki Társadalomkutatási Intézet márciusi felmérése szerint az elmúlt húsz évben sosem volt ilyen magas a magyarok körében a migrációt tervezők aránya. Minden ötödik magyar felnőtt tervezi, hogy külföldön vállal munkát, és minden második 30 év alatti magyar felnőtt, azaz a 18–29 évesek közel fele gondolkodik a kiköltözésen.
Ezek csak szándékok, de a valós elvándorlás is aggasztó. Bár pontos statisztikák nincsenek, az elvándorlás Magyarországon egyre gyorsul. Jelenleg évi 40-60 ezer – elsősorban fiatal – honfitársunk hagyja itt az országot. Setényi János oktatáskutató korábban arról beszélt lapunknak, hogy ennek a megduplázódása már egy olyan kritikus küszöb lenne, ami könnyen a bolgár vagy a lengyel utat jelöli ki. A lengyel fiatalok kimentek, kimennek pénzt keresni, aztán visszatérnek a szülőföldjükre, és ott élik le az életüket. A bolgár modell viszont azt mutatja, hogy a politikai, kulturális, társadalmi viszonyok annyira leromlottak az anyaországban, hogy nem mennek haza az emigránsok, nem bírják a butaságot, a korrupciót, a koszt. A balkáni országban mára gyakorlatilag eltűnt egy teljes generáció „első kategóriás értelmisége”.
Setényi szerint Magyarországon ma inkább a bolgár forgatókönyv, a fokozatos leromlás játszódik le, de egy sokkal magasabb szintről, mint Bulgáriában. Egyelőre nem lehet tudni, mi lesz belőle. De míg Bulgáriából jellemzően a diplomások, Romániából, Lengyelországból a munkásemberek vándoroltak ki, addig nálunk most már az érettségizettek is elindultak. És aki kinti egyetemen tanul, ott szerez barátokat, ott alapít családot, az nemigen jön többé haza.

A legjobbak mennek el
A magyar felsőoktatási rendelkezések nyomán idén több mint 30 ezerrel kevesebb fiatal adta be jelentkezését az egyetemekre, közülük sokan a tanulmányaikat valamelyik nyugati országban folytatják. Nemrég egy felsőoktatási kerekasztal-beszélgetésen Mészáros Tamás, a Corvinus volt rektora azt mondta, az idei jelentkezők közül a legjobbak (a legtöbb pontot elérők) fájóan hiányoztak.
Tény, hogy ma már jóval egyszerűbb egy fiatalnak kimenni külföldre, ott megszerveznie a megélhetését. Egyrészt, ha lassan is, de nő a fiatalok nyelvismerete, másrészt ma már sokaknak vannak kinti ismerőseik, akikkel az interneten könnyen tudnak itthonról is kommunikálni. Ők megkönnyíthetik az ismerősök kitelepülését.
A munkahelyek hiánya, a felsőoktatás beszűkülése és egyre inkább fizetőssé válása, valamint a kinti ismerősök megszaporodása miatt meg is ugrott a kivándorlás mértéke. Tavaly hivatalos adatok szerint például több mint negyvenezer volt (?) honfitársunk választotta magának Németországot. A brit nagykövet pedig nemrég egy Indexnek adott interjúban azt mondta, London ma a világ ötödik legnagyobb magyar városa az ott élő magyarok száma alapján. A hivatalos adatok szerint 2007 és 2010 között évente 12-15 ezer, tavaly több mint 17 ezer magyar kért hivatalos munkavégzéshez adószámot a ködös Albionban. És sem a német, sem az angol adatokban nincsenek benne a feketén kint dolgozók. Ausztria keleti határa mentén gyakorlatilag szinte csak magyar pincérekkel, szakácsokkal, eladókkal találkozni. De sok fiatal él Írországban, Amerikában, Kanadában és másutt is.

http://fn.hir24.hu/itthon/2012/11/26/allamilag-kuldik-kulfoldre-az-allaskeresoket/

Böjte Csaba: Elgondolkodtató

Igen, folyamatosan félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében!

Uganda elnöke Isten bocsánatát kéri saját és országa bűneiért

Szükséges-e, hogy egy ország vezetője országos imában vezesse népét a megtérésre?
Uganda keresztény elnöke úgy gondolja, igen.
Yoweri Museveni azzal emlékezett meg Uganda függetlenségének 50. évfordulójáról az Országos Jubileumi Imatalálkozón, hogy nyilvánosan Isten bocsánatát kérte saját és országa bűneiért.
„Azért állok itt ma, hogy országom új életének küszöbén lezárjam a gonosz múltat, különösen az elmúlt 50 év vezetése alatt történteket. Azért állok itt, hogy megtérjek saját és elődeim bűneiből. Bocsánatodat kérjük,” imádkozott Museveni.
„Megvalljuk ezeket a bűnöket, amelyek komolyan hátráltatták a nemzeti összetartást, késleltették a politikai, társadalmi és gazdasági átalakulást. Megvalljuk az országunkban elterjedt bálványimádás és boszorkányság bűnét. Megvalljuk az ártatlanok vérének kiontását, a politikai képmutatást, az őszintétlenséget, az áskálódás és az árulást,” mondta Museveni.
„Bocsásd meg a büszkeségünket, a törzsi rendszert és dogmatizmust, a lustaságot, a közönyt és felelőtlenséget, a korrupciót a vesztegetéseket, amik leapasztották nemzeti forrásainkat, az erkölcstelenséget, a részegeskedést, a megbocsátás hiányát, a keserűséget, gyűlölködést, a bosszúvágyat, igazságtalanságot, elnyomást és kihasználást, a lázadás bűnét, az engedetlenséget, és az ellenségeskedést.”
Ezt követően az ugandai elnök Istennek ajánlotta országát.
„Neked ajánljuk országunkat és kérünk, hogy legyél Istenünk és vezess bennünket. Azt akarjuk, hogy Ugandát istenfélő nemzetként ismerjék, amelynek gyökerei az igazságosságban állnak, hogy beteljesedjenek a harmincharmadik Zsoltár szavai: Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott magának.”
Scott Lively, massachusetts-i pásztor szerint Museveni igazi példa más vezetők számára.
„Az elnök imája példát állít más keresztény vezetők elé. A nyugati vezetők olyan mértékben indultak hanyatlásnak, amilyen mértékben elutasították Istent,” nyilatkozta.
„Nagy-Britannia akkor volt hatalma csúcsán, amikor tisztelte Istent, mint ahogyan ezt az ugandai elnök teszi. Ugyanígy az Egyesült Államok is hanyatlásnak indult, amikor a keresztény alapokat világi humanizmusra cserélte. Figyeljük, hogyan fogja Isten megáldani Ugandát, amiért Istennek szánták magukat,” mondta Lively.
„A fenti esemény éles ellentétben áll azzal a sötét képpel, amit az elmaradott ellenzék fest az ország erőszakos, kegyetlen természetéről, amelynek célja a homoszexuálisok kivégzése,” mondta.
A homoszexuális aktivista csoportok azért kritizálják az ugandai kormányt, mert az kriminalizálni kívánja a homoszexuális magatartást. Az ugandai parlament előtt álló törvényjavaslat szerint a homoszexuális vétségekért, mint például a homoszexualitás népszerűsítéséért és az ilyen magatartásra való buzdításért a korábbinál komolyabb börtönbüntetés járna, a súlyos elkövetőket (például kiskorúak veszélyeztetése) pedig akár halálbüntetéssel is sújthatták volna. A BBC News szerint ez a cikkely kikerült a javaslatból.
„A megtérés hiánya sajnos a szószékről ered. Az egyes keresztények olyan mélyre süllyedtek a bűnben, hogy azt gondolják a politikusok egyszerűen csak „jobbak” náluk a bűn tekintetében,” mondta Dave Daubenmire, a PT Salt Ministries elnöke.
„Nem félik Istent és egy kettős királyságról prédikálnak. Azt halljuk, hogy az ördög ennek a világnak az Istene és Jézus majd később kiegyenlíti az állást. Arra hivatkozva, hogy most Sátán uralkodik, nem alkalmazzák azokat a mennyei elveket, amikért Krisztus meghalt,” mondta.
„Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön,” idézte Daubenmire Máté 28-18-at. „Ez azt jelenti, hogy minden hatalom Jézusé, de sajnos sok kereszténynek fogalma sincs arról, hogy ezeket az elveket alkalmazva győzhetnek a gonoszság felett,” mondta.
A XVII. századi politikust, Edmund Burket idézve mondta: „A gonosz győzelméhez elég, ha a jó emberek nem tesznek semmit,” hozzátéve, hogy Amerikában „a jó emberek átadták a hatalmat a gonosz embereknek és amikor gonosz emberek hozzák a szabályokat a gonoszság uralkodik.”
Forrás: wind.com


Scott MacGregor: A világi humanizmus szerepe az utolsó időkben

A mai multikulturális világban egyre nagyobb teret hódít az úgynevezett „erkölcsi relativizmus”. Ennek lényege, hogy óvakodunk ítélkezni mások hite felett, mégpedig azért, mert „minden relatív”. A számunkra visszataszító és helytelen dolgok mások szokásai szerint teljesen elfogadottak lehetnek. Természetesen megértőnek és toleránsnak lenni keresztényi tulajdonság, de fejet hajtani Isten két legfőbb parancsolatának (szeretni Istent és másokat) ellentmondó hiteknek és gyakorlatoknak nagy hiba és nem helyes. Ez az erkölcsi relativizmus egy ateista filozófia, a „világi humanizmus” közvetlen eredménye.
A modern humanizmus egészen a reneszánszig vezethető vissza. A reneszánsz felvilágosodás híres követőit – Leonardo da Vinci, Isaac Newton, Desiderius Erasmus és sokan mások – ma humanistának tartják és ők maguk is annak tartották magukat. Számukra a „humanizmus” a művészetek, a tudomány és a filozófia közelítését jelentette az emberekhez, mivel sok száz éven keresztül, ezek a területek az akkoriban babonás hiedelmekkel átszőtt egyháznak voltak alárendelve. A modern humanizmus úttörői azonban valamennyien mélyen hittek Istenben.
A világi humanisták ezzel ellentétben azt vallják, hogy az istenhit vagy a vallás, legyen az bármilyen, irracionális, ezért nincs helye az emberek világnézetében. Hitük szerint a látható természeten túl nincs semmi – nem léteznek természetfeletti dolgok, ezért az ember saját maga istene.
A humanisták általában buzgó támogatói az evolúciónak. A helyzet iróniája, hogy az evolúcióról időről-időre újra bebizonyosodik, hogy hiten alapul és nem igazi „tudomány”, ahogy azt a humanisták szeretnék a világgal elhitetni. Az evolúció egy láthatatlan dologba vetett hit, hiszen a „makro evolúció”, ahogy azt helyesen nevezni kellene, azaz egy faj egy másik, az előzőtől különböző fajjá alakulása, és az erre vonatkozó bizonyítékok, olyan láthatatlanok az emberi szem számára, mint a lélekvilág. A legnagyobb különbség a két dologban az, hogy míg a makro evolúciót alátámasztó bizonyítékok nem léteznek, a lélekvilág nagyon is valóságos és érezhető. Egyre több őszinte tudós hozakodik elő a kijelentéssel, hogy az evolúció nem különbözik a vallástól, ami a világi humanistákat pont olyan irracionális hívőkké teszi, mint az általuk előszeretettel kigúnyolt vallásos emberek.
A világi humanisták hiszik, hogy az ember képes megoldani saját problémáit. Hiszik azt is, hogy a vallás okolható a világ legtöbb gondjáért. Azonban, ha megvizsgáljuk azokat az intézményeket és embereket, akik célja az emberiség megsegítése, rá kell jönnünk, hogy legtöbbjüket részben vagy egészben vallásos meggyőződésük motiválja. Gyakran halljuk a világi humanistáktól, hogy a vallás a legtöbb háború kiváltó oka. Igaz, hogy sok évszázadon keresztül a hatalmak előszeretettel burkolták indítékukat a vallás leplébe, az igazi mozgató rugó azonban mindig is a terület- és zsákmányszerzés volt.
Nem is olyan sok évvel ezelőttig az Istenben való hit az emberi tudás fontos részét képezte. Az elmúlt néhány generáció alatt azonban az ateizmus igen nagy teret nyert a világban. Azt gondolhatnánk, hogy az ember tanult a múlt hibáiból és azokból a szörnyűségekből, amiket a történelem Istent tagadó szereplői követtek el. Az elmúlt száz év történelmét vérrel írták, melynek nagy részét istentelen hatalmak ontották ki. Olyan hatalmak melyek ideológiájának az evolúció és egyes emberi fajok evolúció útján történő kitökéletesedése volt a központi tétele.
Hogyan kapcsolódik mindez az utolsó időkhöz? Az Biblia azt mondja, hogy „az utolsó időkben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak, és ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva. Mert készakarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára;” (II. Péter 3:3-5) és, hogy „ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el [Jézus második eljövetele] addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás. Mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.  És azért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak;” (II. Thessalonika 2:3, 10-11).
A gyeplő hosszú évek óta a világi humanizmus követői kezében van és munkásságuk eredménye nem túl fényes.
A másik véglet viszont, hogy vannak olyan emberek, akik bár vallásosnak mondják magukat, akár Jézusról is hitet tesznek, cselekedeteik azonban elárulják szavaik hiteltelenségét. Életvitelük és munkásságuk annyira különbözik Jézus példájától és tanításaitól, mint a nappal az éjszakától. Még a felületes szemlélő is láthatja, hogy Jézus intelmének arról, hogy „szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek” nincs helye ezeknek az állítólagos keresztény vezetőknek a hitvallásában.
Akkor hogyan is állunk? A helyzet tulajdonképpen egy újabb végső időkre vonatkozó bibliai vers beteljesedése. Ebben, maga Jézus magyarázza tanítványainak, milyen jelei lesznek a végső időknek Máté evangéliuma 24. fejezetében. „És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” (Máté 24:12)
Mit tehetünk? A mi feladatunk, hogy Isten bizonyságai legyünk, az igazság és a megváltás hírnökei, most és a vég idején egyaránt, hogy beteljesítsük a fenti ige folytatását: „De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” (Máté 24:13-14)


http://idokjelei.hu/2012/11/uganda-elnoke-isten-bocsanatat-keri-sajat-es-orszaga-buneiert/