2013. május 28., kedd

Állami médiát!

Pénteken tette közzé a Nemzetgazdasági Minisztérium a reklámadó bevezetését célzó törvénytervezetet. Eszerint a reklám közzétevőjét sávosan adóztatnák egymilliárd forint feletti nettó árbevételtől. 5 milliárdig 1 százalék, 5 és 10 milliárd között 10 százalék, e felett pedig 20 százalék lenne az adó mértéke. 
Az ellenzék természetesen háborog, kormányzati fenyegetésről beszél, a szólásszabadság veszélyeztetéséről, az ellenzéki hangok elnyomásáról, állami médiáról. Egy MSZP-s képviselő szerint az intézkedésnek, az elenyésző bevétel miatt semmilyen gazdaságpolitikai jelentősége nincsen. 
Természetesen fel vannak háborodva a kereskedelmi csatornák is, az RTL Klub egyenesen a kivonulásról beszél. (Úgy legyen!)
Az ellenzék (és a közvetlenül érintettek) háborgása érthető - csak éppen senkit nem érdekel! 
Egyrészt az átlag tévénőzőnek (akinek a kevés kenyér mellé ez biztosítja a nagy cirkuszt) elege van a reklámokból. A sérthetetlen holokausztfilmek kivételével minden filmet reklámok tömkelegével szakítanak meg, lassan már negyedóránként. (Sőt, már a legnépszerűbb internetes videómegosztó portálon sem lehet nyugodtan zenét hallgatni, mert ott is reklámok megszólalása borzolja az idegeket.) A közönség nem fog bánkódni, ha ezután több lesz a műsor, mint a reklám. 
Ha pedig, ahogy az ellenzék mondja, elenyésző, gazdaságpolitikai jelentőséggel nem bíró bevételekről van szó, a roppant sajnálatra méltó, alig néhány vagy néhány tíz milliárd forint forgalmat hajtó cégeknek sem kell aggódni! Azt azért megkérdeznénk a szociálisan érzékeny ellenzéktől, hogy a lakosságot sújtó adók ellen miért nem álltak ki ilyen vehemensen?! A közszolgáltatók mellett (rezsicsökkentés) és a média mellett ajvékolnak, de lakosság sarcolása "gazdaságpolitikai szempontból" teljesen természetes! 
Ami pedig a lényeg: az aggodalom is érthető, és alighanem jogos is. A gazdaságpolitikai szempontokon túl, az elvi tartalom valóban a "független" kereskedelmi médiák visszaszorítását célozza. Azaz, mint a közszolgáltatók esetében, az államosítás lehet a cél. 
A kormány szándékai, mihez akar majd kezdeni az állami kézbe vett médiával, kétségesek. Mert bár vannak pozitívan értékelhető intézkedések (ahogy ez is), a valós nemzetérdekű stratégiát a szabadkőműves háttér figyelmen kívül hagyásával sem látni. Például az állami források fejlesztések, munkahelyteremtés, gazdaságélénkítés helyett huszadrangú (futballpályák) és kifejezetten irritáló (álságos cigány program) projektekre mennek. 
Mindenesetre magát az intézkedést nézve, az teljesen érthető, jogos és kívánatos. Államérdek. (Nemzetérdeknek akkor lehetne minősíteni, ha a kormány kétségkívül a nemzetérdeket szolgálná.) 
A kontrollálatlan médiumok a nemzet életerejének, lelki, szellemi és fizikális egészségének első számú lerombolói között nevezhető meg. Szabadelvű, nihilista, liberális propagandájuk teljesen destruktív, óriási károkat okoz nemcsak az államnak, de a nemzetnek. 
Politikai programunk nemzetnevelő stratégiájának egyik alapintézkedése lenne a médiatartalmak szigorú és fokozott ellenőrzése (erkölcsi alapon), valamint az erős állami média (főként az elektronikus média) létrehozása, és népnevelésre való hangolása. 
Ha az alapozó lépéseket (bármilyen szándékkal) megteszi a regnáló kormány, csak üdvözölni tudjuk! 
Bánfalvi Béla

Államilag kijelölt gondnokok figyelik a gyerekeket és szülőket Skóciában már a szülészeten is

A kórházi tartózkodás alatt megítélik az újszülöttek szüleinek nézeteit a faji kérdéseket és a különbözőséget illetően a skót kormány legújabb családellenes intézkedése szerint.

A fenti intézkedést kitaláló egészségügyi bizottság egy másik beteg kezdeményezése keretében pedig kérdőíveket töltet ki a gyerekekkel, akár óvodáskorúakkal is, amelyben egy tízes skálán kell értékelniük szüleiket és gondviselőiket.
A projekt a baljós és igen orwelli, Skóciában éppen bevezetés alatt álló „Csináljuk Jól Minden Gyerekkel” nevű (Getting It Right For Every Child, GIRFEC) állami rendszer égisze alatt fut.
A terv része az is, hogy minden gyerek számára kijelölnek egy állami gondviselőt, hivatalos kifejezéssel „Megnevezett Személyt”, akinek törvényben garantált joga lesz beleszólni, hogy a szülők hogyan nevelik gyerekeiket.
A GIRFEC rendszer része az a javaslat is, ami szerint a gyerekek személyes adatait több adatbázisban is tárolnák, amelyeket a szociális munkások, a tanárok és egyéb állami hivatalnokok használhatnának.
A „szülői alkalmasság a jólét biztosítására” kérdőívet Lanarkshire-ben vezették be egy közös program keretein belül, az egészségügyi és helyi hatóságok bevonásával.
A program egyik részének lényege, hogy a szülőket a szülészeti osztály dolgozóinak bevonásával figyelnék, hogy felmérjék szülői alkalmasságukat.
Amennyiben úgy gondolják, hogy további vizsgálódásra van szükség, egy másik kérdőív segítségével többek között olyan kérdéseket tesznek fel nekik, hogy „tiszteletben tartják és értékelik-e a különbözőséget” vagy „kellő fontosságot tulajdonítanak-e a faji, etnikai és kulturális örökségüknek”.
A Lanarkshire-i „eszközkészlet” része a gyerekek számára készített kérdőív is, amiben a gyerekeknek egy tízes skálán kell értékelniük szüleiket vagy gondviselőiket különböző területeken.
A kicsiket, akik akár óvodáskorúakat is, különböző szuggesztív kérdésekkel próbálják válaszadásra ösztönözni, mint például, hogy „van-e valaki, aki komolyan meghallgatja a véleményüket és ötleteiket vagy bármit, amit mondani akarnak?”
Emma Carr, a Big Brother Watch szervezet igazgatója a következőket mondta:
„Miért kezeli a skót kormány gyanúsítottként a szülőket? A szülésznőket pedig nem kellene ilyen feladatokkal terhelni és arra kérni, hogy a gyámhatóság szerepét átvéve megfigyeljék az újdonsült szülőket, amikor nekik ennél sokkal fontosabb feladatuk van.
Az ilyen állami, bürokratikus túlkapások azt az érzést keltik, hogy minden szülő gyanúsítottnak számít. Az egészségügyi szolgálatnak inkább azzal kéne törődnie, hogy a leendő szülők a lehető legjobb egészségügyi ellátást és támogatást kapják, nem pedig rendőrösdit játszani és a szülőket a különbözőséggel kapcsolatos nézeteikről faggatni.
Az óvodáskorú gyerekektől pedig „hivatalos” véleményt kérni saját szüleikről igazi katasztrófához vezethet. Mi történik, amikor egy ötéves nem kapja meg az áhított játékot karácsonyra? A hatóságoknak el kéne gondolkozni azon, hogy mit akarnak elérni. Az ilyen kérdőívekkel játszótéri besúgókká nevelik a gyerekeket.”
A Lanarkshire-i GIRFEC hírlevélben az áll, hogy a tanárok hamarosan „egyetlen kattintással elérhetik a gyerekek jólétére és szélesebb világára vonatkozó legfontosabb adatokat”, miközben a hatóságok állítják, hogy az adatok tárolása nem központilag történik.
„Ez egy tipikus példája annak, amikor az állam túlságosan sokat akar tudni az emberek magánéletéről,” mondja Jackson Carlaw, a skót konzervatívok szóvivője egészségügyi kérdésekben.
Az egészségügyi szolgálat szóvivője elmondta, hogy a legtöbb szülő csak a kérdőív első részét töltené ki, ami az egészségügyi kérdéseket és „szülői alkalmasságot” vizsgálja, és csupán „a családok kis részének” kellene kitölteni a részletesebb kérdőívet a szülésznő segítségével.
Hozzátette, hogy „a felmérést a családdal közösen, támogatólag töltik ki. Az így összegyűjtött információk kizárólag a csecsemő jólétét szolgálják, és csak erre használják. A szülőknek joga van megtagadni azoknak a kérdések a megválaszolását, amik számukra kényelmetlenek.”

Királyaink még tudták, mit kell csinálni az árvízzel


b_200_200_16777215_00___images_watermarks_csatorna_arpad_kor.jpg
Az áradó folyókkal öntözték az országot az Árpád-korban. A jól szervezett vízgazdálkodással az ország a talajjavító hatású folyami hordalékot is hasznosítani tudta, erre utalnak a Rábaközben valaha létezett sűrű csatornahálózat nyomai. Az ezeréves tudás most jól jöhet a klímaváltozás ellen.
A növényzet és a talaj még őrzi a hétszáz évvel ezelőtt pusztulásnak indult csatornahálózat nyomait a Rábaközben, amelyet két évtizede kutat Takács Károly régész-történész, a Hansági Múzeum munkatársa. Hogyan jött létre a kora középkori vízhasznosítási rendszer?
"Régészeti és természettudományos vizsgálatokkal, köztük C14-szénizotópos kormeghatározással annyit sikerült igazolni, hogy a 10. és 13. század között a Rábaközben és a Hanság vidékén öntözéses rét- és legelőgazdálkodás folyt, és ehhez kapcsolódva állattenyésztés, tógazdálkodás és haltenyésztés zajlott" - mondta az [origo]-nak Takács Károly. "Az eddig azonosított Árpád-kori csatornák teljes hosszúsága meghaladja az ezer kilométert. Ennél azonban jóval több, becslésem szerint több tízezer kilométernyi mesterséges vízvezető meder vár még felkutatásra."
A szakember a Rábaköz számos pontján végzett régészeti kutatást, amelyek alapján rekonstruálhatóvá vált az egykori csatornák szerkezete, működése és a hajdani vízgazdálkodás rendszere. A kora középkori csatornahálózat tízszer, hússzor, de akár harmincszor sűrűbb volt a jelenleg létező árok- és csatornarendszernél. A csatornák mérete, mélysége a domborzati viszonyoktól és a funkciótól függött.
Fejlett vízmérnöki tudás
A Rábaköznek mintegy harmadát, felét teszik ki az alacsonyabb fekvésű mélyterületek (nagyságuk 30-40 ezer hektárra tehető), amelyek a 18-19. században árterületek, mocsarak voltak. Elsősorban ezeket a területeket, valamint a Hanság medencéjét hálózta be a hajdani csatornarendszer.
A mai időkben a Rábán évente átlagosan egymilliárd köbméternyi víz folyik le, amelynek jelentős része áradások idején jelenik meg. Nem tudjuk pontosan, hogy a középkorban mennyi volt a folyó vízhozama, de az tény, hogy ezer évvel ezelőtt a Rába vizét - elsősorban az áradások víztöbbletét - mesterséges csatornahálózatban vezették szét a Rábaköz mélyterületein.
A feltárt maradványok azt mutatják, hogy sok helyen alakítottak ki sekély halastavakat, halastórendszereket. A térségben közel száz ilyen Árpád-kori halastó helyét lehet azonosítani, amelyek közül többet egykorú oklevelek is említenek. (Innen eredhet a Rábaköz keleti részének Tóköz elnevezése.) Így válik érthetővé, hogy a korabeli források miért említik úgy Magyarországot, mint Európa édesvízi halakban leggazdagabb országát.
A leletek azt mutatják, hogy árasztással öntözték a legelőket, kaszálókat. Feltételezhető, hogy a szántóterületek egy részét is öntözték. Az emelkedő vizet összetett szerkezetű, kettes vagy hármas szelvényű csatornák és a fából ácsolt vízkormányzó-szerkezetek szállították, majd a megfelelő helyen a fazsilipek felemelésével kiárasztották. A rendszerrel jól körülhatárolt területeken lehetett tartani a vizet, de a víztelenítésre, lecsapolásra is alkalmas volt.
A csatornamedreket kézi szerszámokkal meghatározott méretűre és alakúra formálták. A medrek oldalain egy vagy több vízszintes padkát (afféle lépcsőfokot) is kialakítottak. Ezekre állhattak rá a csatornák tisztítása, karbantartása közben. Az üledékvizsgálatok során jól kimutathatóak voltak az iszapkotrások nyomai: a 10. századtól hat-hét tisztítási és feltöltődési periódust lehetett kimutatni.
A 13. század középső harmadában hagytak fel a csatornák gondozásával, és a középkor végére az Árpád-kori halastavak túlnyomó része eltűnt. A források szerint országos jelenség volt a halgazdaság hanyatlása: a korabeli vámnaplók azt mutatják, hogy az ország halexportáló országból halimportáló lett.
A kutatások szerint az Árpád-korban az ország más részein, elsősorban az Alföld területén is a rábaközihez hasonló vízügyi-vízgazdálkodási rendszerek léteztek. "Sürgető feladat volna az Árpád-kor vízépítési emlékeinek országos szintű felkutatása és a hajdani, meglepően fejlett vízgazdálkodás rekonstrukciója" - mondja a kutató.
A fasorok és parcellahatárok jelzik a csatornák nyomát (Fehértó, Bika-rét dűlő és környéke, 2009) Forrás: Takács Károly
A fasorok és parcellahatárok jelzik a csatornák nyomát (Fehértó, Bika-rét dűlő és környéke, 2009) Forrás: Takács Károly
Szivattyúzás oda-vissza
Miért fontos ma mindez? Az utóbbi száz év hidrológiai statisztikáiból az derül ki, hogy évente mintegy 118-130 milliárd köbméter víz folyik át Magyarországon. A 19. századi folyószabályozások óta az a cél, hogy ezt a hatalmas vízmennyiséget hasznosítani tudja az ország. A vízmérnökök és politikusok törekvései azonban rendre kudarcba fulladtak, magyarázza Takács Károly. "A számos tényező közül talán az a legfontosabb, hogy nem sikerült megoldani azt, hogy hasznosítsuk a folyóinkon levonuló nagyvizeket. Az öntözési kapacitásokat a nyári kisvizekre méretezték, ezáltal alig használjuk ki a roppant költséggel kiépített öntöző infrastruktúrát, ami az üzemeltetését rendkívül drágává teszi."
Gazdaságtalanná teszi az öntözőrendszereket az is, hogy csapadékosabb években a növénykultúrák többsége alig vagy egyáltalán nem igényel mesterséges vízpótlást. Emiatt előfordul, hogy az öntözőművek több éven keresztül kihasználatlanul hevernek.
A csatornákat és egyéb műtárgyakat azonban akkor is karban kell tartani, ami olyan további - nem megtérülő - terhet rak a gazdálkodók (vagy az állam) vállára, amely megkérdőjelezi az egész rendszer hosszabb távú fenntarthatóságát. A költségeket tetézi a szivattyús vízemelés, ami drága és többnyire környezetszennyező.
"Teljesen abszurd és irracionális az, amit ma a felszíni vízkészleteinkkel művelünk - mondja Takács Károly. - Most tavasszal is hatalmas víztömegek folytak át az országon, és óriási költséggel szivattyúztuk át a belvizet a töltések közötti folyókba, hogy minél gyorsabban folyjanak le a Dunán. Majd újra jön a nyári aszály, amikor az alacsony vízállású folyókból elkezdjük azt a kevés kis vizet - ugyancsak tetemes ráfordítással - visszaszivattyúzni, hogy öntözhessük kiszáradt földjeinket. Az Árpád-kori vízgazdálkodás tanulmányozása kulcsot ad a kezünkbe ahhoz, hogy ebből az ördögi körből végre kiléphessünk."
Ezer évvel ezelőtt a folyók víztöbbletét a tógazdaságokba, rétekre, legelőkre vezették. Így ki tudták használni a tavaszi nagyvizeket, valamint az év többi részében rendszertelenül megjelenő áradásokat is. A vízkivezetésekkel csökkenteni tudták az árvizek szintjét. További előny, hogy a vizet gravitációs módon (vízemelés alkalmazása nélkül) juttatták a célterületekre.
A gyepeknek tetemes a vízigényük, és hazánkban az évek 80 százalékában öntözést igényelne - ezt a mai kerttulajdonosok is tudják. Az öntözött legelő volt hajdan az állattenyésztés alapja, valamint biztosította, hogy folyamatosan működjenek az öntöző- és vízpótló rendszerek, azaz nem voltak üresjáratú évek.
Így nézhettek ki az Árpád-kori csatornák (Forrás: Takács Károly)
Így nézhettek ki az Árpád-kori csatornák (Forrás: Takács Károly)
Klímaszabályozás és műtrágyakiváltás
Feléleszthető-e az eltűnt tudás? Takács Károly szerint nem lehetetlen a hajdani csatornarendszerek újjáépítése. Amennyiben az egyébként is időszakosan belvízzel borított mélyterületeket átadnák az árasztásos gyepeknek, akvakultúrának, hatalmas mennyiségű vizet tarthatnánk vissza. A vizes területek ráadásul javítanák a magasabb fekvésű szántók mikroklímáját.
Az öntözéses kultúra a legintenzívebb területhasznosítási forma, amelynek hatalmas a tápanyagigénye. Ezer évvel ezelőtt a trágyázást, a tápanyag-utánpótlást is elárasztással végezték. A vízkivezető szerkezeteket úgy alakították ki, hogy a csatornákban vezetett lebegő hordalékból minél több jusson ki az elárasztott területekre. A tápanyagokban gazdag hordalékkal tartották fenn a földek folyamatos termőképességét.
"Számításaim szerint, ha évente meg tudnánk fogni tízmilliárd köbméter áradó vizet, akkor abból a mezőgazdaság 5-10 millió tonna hordalékot hasznosíthatna. Összehasonlításképpen: a magyar mezőgazdaság jelenleg évente körülbelül egymillió tonna műtrágyát használ fel, ennek értéke egyébként nagyjából százmilliárd forint. Az áradó vizek és a hordalék széles körű hasznosítása révén külső energiaráfordítás nélkül vagy minimális ráfordítással is produktív mezőgazdasági termelést folytathatnánk az ország jelentős területein, több lábra állna a mezőgazdaság. És ami legalább ilyen fontos, ez fenntartható ökológiai gazdálkodás lenne" - összegzi Takács Károly.
Most alig öntözünk
Az öntözésre fordítható felszíni vízkészleteknek mindössze 0,2-0,6 százalékát használja fel a mezőgazdaság. Meteorológiai adatok szerint az évek mintegy fele száraz vagy aszályos, vagyis nem hull elegendő csapadék a termesztett növények számára.
Ennek ellenére a Központi Statisztikai Hivatal adataiból az derül ki, hogy 2003 és 2011 között éves átlagban 96 769 hektár volt az öntözött területek nagysága. Az Agrárgazdálkodási Kutató Intézet szerint 2011-ben Magyarország termőterületeinek csupán 1,2 százalékán végeztek vízpótló öntözést. Nyugat- és Dél-Európa hozzánk hasonló csapadékviszonyokkal rendelkező régióiban viszont ez az arány elérheti az akár 50-80 százalékot is. Ráadásul az öntözővíz kitermelését főleg talaj-, illetve rétegvízbe fúrt kutakból végezzük, és évszázadokba, évezredekbe telik, amíg a mélyben pótlódik a vízkincs.


Forrás: http://www.origo.hu/idojaras/20130528-ontozes-mezogazdasag-arpad-kori-csatornarendszer-halasto-legelo-ret-kozepkor.html

Újabb amerikai vadászgép "zuhant le" a kínai határ mellett

Két nappal ezelőtt újra japán hajók jelentek meg a Kelet-kínai-tengeren a Kína, Japán és Tajvan által vitatott hovatartozású Diaoyu szigetek mellett. A kínai flotta megfigyelés alatt tartotta, majd a térség elhagyására kényszerítette őket. Azt követően a hatóságok regisztrálták az esetet mint a kínai felségterületre való illetéktelen behatolást.
Ma reggel egy amerikai F-15-ös vadászgép zuhant le a térségben. A hivatalos változat szerint a vadászgép az amerikai Kadena légibázis térségében tartott gyakorlatokra tartott, út közben azonban a négy F-15-ös vadászgépből egy a tengerbe zuhant. Az amerikai légierő egyelőre nem adott magyarázatot az esetre, a hírt kínai forrás közölte, feltűnő gyorsasággal.
Maga a jelentés a kínai állami médiától származik, ami a hírt elsőként közölve azt említette, hogy az eset 100 km-rel az okinawai támaszponttól keletre történt (ami nem a vitatott térség, hanem japán felségterület).
Mivel az esetre nem érkezett semmiféle magyarázat, a kínai állami média pedig feltűnő gyorsasággal reagált a történtek helyszínét illetően, megvan rá az esély, hogy "elvarrják a szálakat", vagyis a helyi incidensre Kína mint érintett fél szolgálhat hivatalos magyarázatot. Ez diplomáciai nyomást helyez az Egyesült Államokra, ami így kénytelen alkalmazkodni a másik fél által adott magyarázathoz, hogy az eset valódi hátterének napvilági jutását elkerülje.
Egyáltalán nem kizárt, hogy - ellentétben a hivatalos változattal - az amerikai haditengerészet és így amerikai vadászgépek a vitatott területek felett járőröztek. A korábban Hillary Clinton által meghirdetett távol-kelet politika ugyanis a térségben kibontakozó érdekellentétekbe való agresszív beavatkozást hirdette meg.
A Diaoyu szigetek korábban az Egyesült Államok fennhatósága alatt voltak, és bár az amerikai kormány átadta a szigetek kormányzását Japánnak, ez mit sem változtat azon, hogy közigazgatási térségében a tengerfenéken már 1968-ban kőolajat találtak. Azóta az Egyesült Államok az Okinawán található amerikai támaszpontról továbbra is katonailag ellenőrzés alatt tartja a területet, és a Kerry által képviselt új külpolitika sem engedné, hogy az értékes kőolajmező kínai kézre jusson.
A kínai külügy többször is felszólította az amerikai kormányt, hogy tartózkodjon a kínai érdekszférába való beavatkozástól. A térségben több esetben is minden magyarázat nélkül zuhant le az amerikai légierő egy-egy gépe, ezeket a rejtélyes baleseteket az okinawai támaszpont közelében történtté nyilvánították.
Hacsak nem olyan gépeket használ az amerikai légierő, amik bármelyik pillanatban, akár a levegőben is működésképtelenné válhatnak, más lehetőség nem marad, mint a szabotázs, vagy hogy Szenkaku térségében ugyanaz az erőfitogtatás zajlik, mint más, nagyhatalmi érdekszférák ütközőzónáiban, és a gépet a kínai haditengerészet lőtte le, miután a vitatott hovatartozású terület határát átlépte.
Molnár István

Miló András: Helyzet van!

Helyzet van, és ráadásul fokozódik. Addig figyeljünk oda, amíg nem késő. Helyzet van!
Amit felnőtt társadalmunk tesz, a fiatalokkal, gyermekekkel szemben az ifjúság elleni bűntett.
És meg is lesz a büntetés amikor majd nekik kell eltartani minket. A mai fiatalok túlnyomó többsége fizikailag gyenge, és egészségtelenül él, és sok egészségtelenül is gondolkodik. Erről viszont mi tehetünk mert mi neveltük így őket.
De nézzük mi vezetett idáig. Az átkosban elvették tőlük istent, a vallást, a tízparancsolatot. Ez még akkor is mindenképp jóra nevelt, ha nem vagyunk vallásosak. De annyi eszük volt, hogy adták helyette Abrasszímov úttörőt, Timúrt és csapatát, a kisdobosok, úttörők pontjait,és ez még akkor is jóra nevelt, ha nem vagyunk kommunisták. Nem utolsó sorban adtak sportbálványokat, akikre érdemes volt hasonlítani. Mi több megadták a lehetőséget mindenkinek az ingyen sportolásra, versenyzésre. Ez kitörési lehetőség volt, még a legszegényebb családok gyermekeinek is. Iskola után sportoltunk csavarogtunk játszottunk, boldogok voltunk.
Mi van ma?
A két éves gyermeket reggel a bilin már zaklatják, hogy siessen, mert lekésik a buszt, és anyát kirúgják, ha elkésik. Aztán bevágják a az oviba, suliba ahol fegyelmezik őket (természetesen, ez régen is így volt) mikor hazamennek kuss van mert apa, anya fáradt.
Aztán csodálkozunk, ha a gyermek hiperaktív. Mondjuk, ha én hiperaktív voltam, apám pofán vágott, én meg egy hétig tudtam a jó nevelést, de ma teletömik a gyermeket gyógyszerrel, és ez nagyságrendekkel ártalmasabb, mint Makarenkó pofonja. Ez gyermek felnőtt korában is nyugtatón és antidepresszánson fog élni, ahelyett, hogy az aktív pihenéssel próbálkozna.
Ül a pulya a TV előtt és nézi a való világot, példaképként kapja a kibukott pornó színésznőket, a bagózó, vedelő, ilyen olyan szexuálisan eltévelyedetteket, fekete Pákót, és társaikat. Sorolhatnám a listát. Mindent megtanulhat, ami helytelen, mert ma ez a trendi.
Nincsenek igazi ifjúsági szervezetek, ahol jóra nevelnék Őket. Marad a sport, amiről tudjuk egy amerikai egyetemi tanulmányból, hogy minden rá költött forintot duplán hoz vissza egészség területén, és még nevel is.
Az viszont sok család számára megfizethetetlen. A sportszerek drágák. Ma már minden egyesület kemény tagdíjat szed, mert nem tud megélni. A szülők kocsival szállítják a versenyekre a gyerekeket, mert másképp nem megy. Már a sportorvosi vizsgálat is pénzbe kerül, megjegyzem, a kábítószeres diszkópatkányok gyógyítása ingyenes, és többe is van. Így marad a csavargás, és ami ezzel jár hosszú távon.
Jön a statisztika, hogy ennyit költöttünk sportra. De ebben benne van a futballmeccsek biztosítása is, amiből egy átlag kis egyesület egy életen át sportolhatna ingyen. Bene van az is hogy egyesek méltatlanul kiemelt fizetéseket kapnak a sportpénzből, míg mások ingyen tartanak edzéseket. Vannak olyan sportágak, ahol többen élnek jól a sleppből, mint a versenyzők. A nagyokat, a profikat már tartsa a szponzor ha megérdemlik. Az odáig tartó utat kéne egyengetni.
Jó volna ha a döntéshozók ezekre a dolgokra is gondolnának, amikor, sporttámogatásról döntenek. Mert ez igazából nem támogatás, hanem befektetés a jövőbe. Tegyék lehetővé, hogy olcsóbb legyen a gyermekek sportoltatása, hogy legyenek igazi példaképek, akikre az utódaink felnézhetnek. Akkor egészséges nemzedék nő fel, és lesz, aki eltartson bennünket vénségünkre. 
Még egy utógondolat: Ha a felsőoktatásban cél, hogy legyen önfinanszírozó, akkor talán a profi foci is lehetne az. 
Miló András
Kung-fu mester, edző
(szolaljfel.blog.hu)

Ősi ellenségeivel száll szembe a kuvasz

Naponta kerülnek összetűzésbe farkasokkal és medvékkel azok a kuvaszok, amelyeket erdélyi és felvidéki pásztorok mellé helyeztek ki egy természetvédelmi program keretében. Mátyás király kedvencei ma is kiválóan helytállnak eredeti szerepükben, bár nem mindig kerülnek ki győztesen az összecsapásokból.
 

Magyarországon már ritkaságnak számítanak a nagyragadozók, és pásztorkodással sem foglalkoznak túl sokan, így az utóbbi 100-120 évben munkanélkülivé váltak az őshonos nagytestű pásztorkutyák, a kuvaszok és a komondorok. Ennek ellenére ezek a fajták még ma is képesek szembeszállni a farkassal és a medvével. A Kuvaszok és nagyragadozók természetvédelmi program keretében már több mint 60 kuvaszt helyeztek ki a környező országokban pásztorok mellé, és még úgy is nagyszerűen teljesítik a dolgukat, hogy elődeik generációk óta nem találkoztak se farkassal, se medvével.
Kuvasz a nyáj mellett. A kolonc kötelező, ez akadályozza meg a kutyát a vadászatban
Forrás: Bölöni Botond
Az aktívan dolgozó kutyák jelenleg közel negyvenen vannak, de folyamatosan bővül a számuk, mondta az [origo]-nak Bölöni Botond kuvasztenyésztő, a program erdélyi koordinátora. A kutyák Erdélybe és a Felvidékre, elsősorban juh- és kecskenyájak, valamint tehéncsordák mellé kerültek. "A Felvidéken általában két-három kutya van egy falkában, de Erdélyben megfigyelhetők 10-15 kutyából álló pásztorkutya-falkák is, itt ugyanis a nagyragadozók aktív jelenléte sokkal nagyobb gondot okoz" - mondta Bölöni.
A kuvasz egyik legrégebbi kutyafajtánk, elődei a honfoglaló magyarokkal kerültek a Kárpát-medencébe. Pásztorkodó őseink a komondorral együtt a nyájak őrzésére használták a ragadozók és a tolvajok ellen. A kuvasz és a komondor története összefonódik, kérdés, hogy maradhatott fenn egymás mellett a két, azonos feladatot ellátó, hasonló méretű és színű fajta. Egyes elképzelések szerint valamilyen felhasználási különbség mégis lehetett a két fajta között. A fajta állítólag Hunyadi Mátyás egyik kedvence volt, és az ő idejében hajtóvadászatokon is használták.
A két fajta hasonló, fehéres színére a magyarázat egyszerű, ugyanis a világos színű kutyát sokkal könnyebb volt elkülöníteni az éjszaka támadó farkastól. A pásztorkodás megszűnésével a kuvasz bekerült a tanyákra, falvakba, ahol területőrzésre használták, s használják ma is. Küllemileg hozzá hasonlító fajta a lengyel tátrai juhászkutya és a szlovák csuvacs.
 
Erdélyben Szent György napján hajtják ki a nyájat a hegyekbe az úgynevezett esztenára, ez biztosítja a pásztornak a szálláshelyet az első havazásig, amikor is lejönnek a hegyről. Fent az egyetlen aktív védelmi rendszert a falkában dolgozó pásztorkutyák jelentik, amelyek éjjel-nappal a nyáj mellett vannak. Bölöni elmondta, hogy a kutyák különböző módon jelzik a nagyvadakat, és ezekből a pásztor is tudja, hogy mi jár az esztena környékén. "A medvére hasonlóan ugatnak, mint az emberre, mély, öblös hangon. A farkasra pedig vonyítva, sikítva."
Szöges nyakörvvel védik a kutyákat a farkasok harapásaitól
Forrás: Pintér Erika
"Azokon a helyeken, ahol egy medve vagy farkas a legeltetési szezon kezdetekor el tud ejteni egy haszonállatot, várható, hogy a teljes időszakban visszatérő vendég lesz. Több kutyánk került már összetűzésbe nagyragadozókkal, a 2012-es legeltetési szezon végén egy teljes farkasfalka és egy kuvaszfalka került komoly harcba az etédi helyszínünkön. Sajnos a túl vakmerő kuvaszaink sokszor a medve, illetve farkas áldozatául esnek, ilyenre is volt már példa" - mondta a program koordinátora. A farkasok harapásaitól a kutyákat szöges nyakörvekkel védik, a medvével szemben azonban csak az intelligenciájukra, a gyorsaságukra, a reflexeikre, a falka többi tagjára és a pásztorra számíthatnak.
Kuvasz egy medvével való találkozás után
Forrás: Bölöni Botond
Szívósabbak a kint született kölykök
"Az eddig felajánlott kuvaszok négy ország, Magyarország, Szlovákia, Szerbia és Románia összesen 18 kuvasztenyészetéből kerültek ki. Ezek a kutyák képezték a program alapállományát. A már az eredeti feladatkörben született kölyköket a Kuvaszok és Nagyragadozók kennelnév alatt törzskönyvezték, és jórészt új vizsgálati helyszínekre helyeztük őket" - mondta Bölöni. "Az esztenán született kuvaszok a takarmányozás és a kimagasló igénybevétel miatt általában kisebbek, könnyebb felépítésűek, ugyanakkor jóval szilárdabb szervezetűek, igénytelenebbek, magasabb állóképességgel bírnak, és kiegyensúlyozottabb természettel rendelkeznek" - mondta az [origo]-nak Holczhakker József kuvasztenyésztő.
Saját tenyésztésű kölykök
Forrás: Bölöni Botond
A hat éve futó program eddigi eredményei alapján a kuvaszokban még ma is aktívan benne van a haszonállatokhoz való ragaszkodás, a nagyragadozókkal szembeni gyors és hatékony védelmi ösztön. "Több helyszínünkön négy-öt kuvasz van egy falkában, a nagyragadozók által okozott károk száma ezen vizsgált területeken aktívan csökkent. A kutyák jól beilleszkednek a falkába, idegen emberekkel nappal bizalmatlanok, éjjel pedig komoly őrző-védő feladatot látnak el" - mondta Bölöni. A kuvaszok hatékony munkájának köszönhetően pedig a pásztoroknak nem kell méreggel vagy csapdával irtaniuk a ragadozókat.
A kuvasz sem rosszabb a többinél
A kuvaszokról sok mendemonda kering, miszerint nem alkalmasak családi kutyának, mert öregkorukra megbolondulnak és agresszívak lesznek. "Némi alapja lehet a dolognak, ha figyelembe vesszük, hogy sok helyen a kuvasz vagy kuvaszra emlékeztető kutyák 2-3 méteres láncon élik le az életüket, és a napi kontaktus a gazdával kimerül annyiban, hogy naponta egyszer kap enni-inni a kutya" - mondta Julián Lóránd vajdasági kuvasztenyésztő. "A magányos ember is hajlamos a depresszióra, nem csoda, ha ingerszegény környezetben a kutya is bekattan. Ilyen körülmények között nemcsak a kuvasz, hanem más kutyák is kikészülnek, instabillá, megbízhatatlanná válhatnak" - tette hozzá.
Megfelelő kézben jó családi kutyák
 
A tenyésztő szerint következetes neveléssel és megfelelő foglalkozással megbízható társ lehet a kuvaszból. "Sokan kérdezik, hogy tartható-e a kuvasz gyerekekkel együtt? E téren is pozitív tapasztalataink vannak, nagyon toleránsak tudnak lenni a gyerekekkel, de azt is el szoktuk mondani, hogy inkább a gyereket kell a kutyához nevelni, mint fordítva" - mondta Julián.
A Kuvaszok és Nagyragadozók Természetvédelmi Program 2007. február 9-én indult az első kuvaszpár kihelyezésével. Az alapötlet Puskás Ferenc hajdúszoboszlói természetvédelmi mérnöktől származik, aki szakdolgozatában a pásztorkutyák és nagyragadozók kapcsolatát vizsgálta. A program erdélyi koordinátora Bölöni Botond, a Felvidéken pedig Rusnak Árpád, a Gömör-Tornai karszt vadőre irányítja a vizsgálatokat. A programban öt kuvasztenyésztő is aktívan részt vesz: Holczhakker József, Juhász József, Julián Lóránd, Magyar Ákos és Szabó István.
 

Zsákutca

Ha manapság belenézünk a híradásokba, belapozunk a hírportálok külföldről szóló hírrovataiba, akkor könnyen észrevehetjük, akkor minden további nélkül megállapíthatjuk, hogy a mai Európa a vesztébe rohan. A liberalizmus uralta és irányította társadalmi berendezkedések mára egyértelműen zsákutcába jutottak. Svédország, Franciaország, Anglia mind-mind jó példa arra, hogy hová vezet a multikulturális világ, mindhárom ország jó példa arra, hogy milyen ”eredményeket”, következményeket hoz a szélsőséges liberalizmus térnyerése.


A svédországi zavargások, a londoni brutális utcai gyilkosság, a párizsi járőröző katona megtámadása csak a jéghegy csúcsa. Ezek csak azok az események, amelyek átlépték a fősodratú média ingerküszöbét, de nem kétséges, hogy a mindennapokban ennél sokkal súlyosabb a helyzet. Nem kétséges, hogy a hétköznapokban, az átlagember szintjén az ilyen-olyan mértékű konfliktusok demoralizálják a társadalmakat, nem kétséges, hogyha ilyen a felszín, akkor a mélyben már megállíthatatlanul forrnak az indulatok.

Mégsem történik semmi sem.

A liberális megmondóemberek továbbra is csak a megszokott szlogeneket mantrázzák, továbbra is ragaszkodnak az elveikhez és továbbra is azt hiszik, hogy csak a globalizált szép új világ vajúdásáról van szó akkor, amikor az utcákon, a tereken felcsapnak a lángok.

És az önsorsrontó politika folytatódik tovább.

Angliában a múlt héten, a Sommerset megyei, 5620 lakosú Radstock helyhatósága egy tollvonással betiltotta az angol zászló használatát, mondván az sérti a településen élő 16 fős muszlim közösség érzékenységét. Az ötlet értelmi szerzője Eleanor Jackson, munkáspárti képviselő volt, aki azzal indokolta a határozat szükségességét, hogy az angol zászló, melyen fehér alapon egy vörös György-kereszt látható, rossz érzéseket kelt a helyi muszlimokban, mivel az arra a keresztes háborúkra emlékezteti őket, amelyet a 12. század végén I. (Oroszlánszívű) Richárd angol uralkodó vezetett a Szentföldre.

De a történetben nem is az a legdurvább, hogy ezt egy képviselő felvetette, hanem az, hogy a város képviselő-testülete a javaslatot azonnal meg is szavazta. A döntés után a település főterén lévő zászlórúdról levonták az angol zászlót és mostantól csak és kizárólag a Union Jacket (brit állami lobogó) vagy az LGBT (leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek) mozgalom szivárványos zászlóját lehet használni.

A nagyon felvilágosult demokráciában az angolok mára eljutottak oda, hogy képesek voltak betiltani a saját, több évszázados nemzeti szimbólumukat…

Nem kétséges, hogy Európa ebben a formájában menthetetlenül a végnapjait éli. Az igazi kérdés számunkra már csak az, hogy mi, itt a keleti oldalon hogyan tudunk a lehető legjobban kimaradni ebből. Pontosabban hogyan tudjuk a lehető legjobban elkerülni azokat a következményeket, amiket ma Nyugat-Európában tapasztalunk, hisz a tünetek azért már nálunk is jól láthatóak, és ebből a szempontból teljesen lényegtelen, hogy azokat nem a bevándorlók, hanem az itthoni élősködők okozzák. A problémák ugyanazok.

A nagy talány az, hogy a válaszok is ugyanazok lesznek-e. Vajon lesz-e, aki itthon felismeri, aki ki meri mondani, hogy a nyugati oldalon alkalmazott megoldások nem vezetnek sehová? Vajon lesz, aki kimondja majd, hogy más úton kell elindulni?

És vajon nem vagyunk már elkésve mindezzel?


gabeebee