Szilveszter
 alkalmával megnő a virslifogyasztás, elviekben  ilyenkor az éves 
eladott mennyiség 1/5-ét esszük meg. Régen a virsli  péppé vert 
marhahúsból, illetve bécsi frankfurti esetén disznóhús  hozzáadásával 
készült.
Ma a magyar élelmiszer törvénykönyv 
(Codex Alimentarius Hungaricus)  alapján jelenleg a virsli legfeljebb 
70%-ban állhat vízből. Amennyiben a  gyártók tartják magukat a hivatalos
 előírásokhoz - és miért ne tartanák  magukat – akkor vajon mivel töltik
 ki a maradék 30%-ot?

Tartalom: 
- Mi mindennel helyettesíthető a hús?
- A kutyának már nem kell?
- Marha jó recept
 
- Mindent bele, avagy mi kerül a virslibe?
A magyar élelmiszerkönyv előírásai 
szerint a virsli legfeljebb 69%  vizet tartalmazhat. A maradék pedig... 
nos, aki meggyőződéssel  ragaszkodik a virslievéshez, inkább ne olvasson
 tovább.
Régóta tudjuk, hogy a párizsihoz hasonlóan a virslibe is a húsipari hulladék
 kerül. A "ne akard tudni, micsoda" kategóriától a szolidabb  
szőrös-bőrös-szalonnás verziókig terjed a skála, és sokszor sajnos a  
magasabb ár sem garancia a magasabb minőségre. A legolcsóbb fajta  
virsliktől viszont kifejezetten érdemes óvakodni. Aki emlékszik még  
azokra a típusokra, amik roppantak a fogunk alatt, nyilván sejtik, hogy a
  helyzet sokat romlott az elmúlt két évtizedben.
Manapság már az is előfordul, hogy egy 
macska vagy kutya rá sem  hederít bizonyos virslikre, és nyilván a 
virsli fogyasztónak is feltűnt,  hogy az állag tényleg nem a régi. 
Igazi, roppanós élményt már nagyon  kevés termék nyújt, hiszen sem a 
víz, sem a szója nem roppan elég jól.
Ennél is aggasztóbb, hogy némelyik virslit már rágni sem kell,
  hiszen egyszerű masszaként adja meg magát a kés és a villa 
támadásakor.  Régen ritka balesetnek számított, ha kidurrant vagy 
szétnyílt a virsli,  ma már stopperrel a kezünkben kell őriznünk a 
fazekat, ha szeretnénk  még egyben felszolgálni a virsliszerű 
készítményt. Márpedig a hús nem  dagad háromszorosára a forró vízben.
Az eredeti virsli péppé vert marhahúsból
 - bécsi frankfurti esetén  disznóhússal keverve - készült, amit 
fűszerezés után juhbélbe töltöttek,  majd fellógatták füstölni az aroma 
és a tartósítás végett. Ez nagyjából  semmiben nem emlékeztet a 
boltokban ma kapható készítményekhez, talán  annyi a közös bennük, hogy némelyikben tényleg van marhahús, és van, amelyiknek füstös íze van.
A jelenlegi előírás szerinti legfeljebb 
69%-os víztartalom egyébként  nem jelenti azt, hogy mindegyik típusban 
ennyi van, de azért a gyártók  zöme törekszik rá, hogy alkalmazkodjon az
 előírásokhoz. Ám, ha megnézzük  néhány, találomra kiválasztott termék 
apróbetűit, bizony, sokszor már  második helyen (tehát második 
legnagyobb mennyiségben) találjuk a vizet  az összetevők között.
A hajdani fűszeres húspép nagy részét ma
 szójával, bőrkével,  csontpéppel, gyártási szalonnával, cukorral, 
burgonyakeményítővel,  stabilizátorral, savanyúságot szabályozó 
anyagokkal, ízfokozókkal,  tartósítószerekkel és mesterséges
 aromákkal pótolják. A hús pedig, ami belekerül, még az  
élelmiszergyártók által bevallottan is olyan minőségű, hogy más formában
  nem lehetne értékesíteni.
A "nyomokban tartalmazhat" utóirat is 
egyre hosszabb felsorolással  örvendeztet meg bennünket, az embernek 
néha az az érzése, hogy az egész  étlapot kapja egyetlen kis rózsaszín 
rudacskában.
Szinte mindegyiken megtalálható a
 tej- tojás- és  szójaszármazék, de némelyik csomagoláson olvastunk 
zellert, mustár  származékot - akármi is legyen az -, búzát, pisztáciát 
és mandulát is.  Ja, és kék nejlonzacskót, ahogy az a Kisalföld 
weboldalán fényképekkel  dokumentálva is látható, valamint használt 
BKV-jegyet - forrás a  blogter.hu - igaz, ez csak a csomagolásba került 
bele...
Soltész Szilvia, táplálkozási tanácsadó