Szilveszter
alkalmával megnő a virslifogyasztás, elviekben ilyenkor az éves
eladott mennyiség 1/5-ét esszük meg. Régen a virsli péppé vert
marhahúsból, illetve bécsi frankfurti esetén disznóhús hozzáadásával
készült.
Ma a magyar élelmiszer törvénykönyv
(Codex Alimentarius Hungaricus) alapján jelenleg a virsli legfeljebb
70%-ban állhat vízből. Amennyiben a gyártók tartják magukat a hivatalos
előírásokhoz - és miért ne tartanák magukat – akkor vajon mivel töltik
ki a maradék 30%-ot?

Tartalom:
- Mi mindennel helyettesíthető a hús?
- A kutyának már nem kell?
- Marha jó recept
- Mindent bele, avagy mi kerül a virslibe?
A magyar élelmiszerkönyv előírásai
szerint a virsli legfeljebb 69% vizet tartalmazhat. A maradék pedig...
nos, aki meggyőződéssel ragaszkodik a virslievéshez, inkább ne olvasson
tovább.
Régóta tudjuk, hogy a párizsihoz hasonlóan a virslibe is a húsipari hulladék
kerül. A "ne akard tudni, micsoda" kategóriától a szolidabb
szőrös-bőrös-szalonnás verziókig terjed a skála, és sokszor sajnos a
magasabb ár sem garancia a magasabb minőségre. A legolcsóbb fajta
virsliktől viszont kifejezetten érdemes óvakodni. Aki emlékszik még
azokra a típusokra, amik roppantak a fogunk alatt, nyilván sejtik, hogy a
helyzet sokat romlott az elmúlt két évtizedben.
Manapság már az is előfordul, hogy egy
macska vagy kutya rá sem hederít bizonyos virslikre, és nyilván a
virsli fogyasztónak is feltűnt, hogy az állag tényleg nem a régi.
Igazi, roppanós élményt már nagyon kevés termék nyújt, hiszen sem a
víz, sem a szója nem roppan elég jól.
Ennél is aggasztóbb, hogy némelyik virslit már rágni sem kell,
hiszen egyszerű masszaként adja meg magát a kés és a villa
támadásakor. Régen ritka balesetnek számított, ha kidurrant vagy
szétnyílt a virsli, ma már stopperrel a kezünkben kell őriznünk a
fazekat, ha szeretnénk még egyben felszolgálni a virsliszerű
készítményt. Márpedig a hús nem dagad háromszorosára a forró vízben.
Az eredeti virsli péppé vert marhahúsból
- bécsi frankfurti esetén disznóhússal keverve - készült, amit
fűszerezés után juhbélbe töltöttek, majd fellógatták füstölni az aroma
és a tartósítás végett. Ez nagyjából semmiben nem emlékeztet a
boltokban ma kapható készítményekhez, talán annyi a közös bennük, hogy némelyikben tényleg van marhahús, és van, amelyiknek füstös íze van.
A jelenlegi előírás szerinti legfeljebb
69%-os víztartalom egyébként nem jelenti azt, hogy mindegyik típusban
ennyi van, de azért a gyártók zöme törekszik rá, hogy alkalmazkodjon az
előírásokhoz. Ám, ha megnézzük néhány, találomra kiválasztott termék
apróbetűit, bizony, sokszor már második helyen (tehát második
legnagyobb mennyiségben) találjuk a vizet az összetevők között.
A hajdani fűszeres húspép nagy részét ma
szójával, bőrkével, csontpéppel, gyártási szalonnával, cukorral,
burgonyakeményítővel, stabilizátorral, savanyúságot szabályozó
anyagokkal, ízfokozókkal, tartósítószerekkel és mesterséges
aromákkal pótolják. A hús pedig, ami belekerül, még az
élelmiszergyártók által bevallottan is olyan minőségű, hogy más formában
nem lehetne értékesíteni.
A "nyomokban tartalmazhat" utóirat is
egyre hosszabb felsorolással örvendeztet meg bennünket, az embernek
néha az az érzése, hogy az egész étlapot kapja egyetlen kis rózsaszín
rudacskában.
Szinte mindegyiken megtalálható a
tej- tojás- és szójaszármazék, de némelyik csomagoláson olvastunk
zellert, mustár származékot - akármi is legyen az -, búzát, pisztáciát
és mandulát is. Ja, és kék nejlonzacskót, ahogy az a Kisalföld
weboldalán fényképekkel dokumentálva is látható, valamint használt
BKV-jegyet - forrás a blogter.hu - igaz, ez csak a csomagolásba került
bele...
Soltész Szilvia, táplálkozási tanácsadó