2012. december 12., szerda

Londoni parlament: tilos lesz homoszexuális párokat összeadnia az anglikán egyháznak

Érdekes fordulatokat vesznek az azonos neműek házasságának legalizálására irányuló törekvések Nagy-Britanniában.
A jelenleg kormányzó konzervatív-liberális koalíció már korábban elhatározta, hogy legalizálja az azonos neműek házasságát Angliában és Walesben. Mivel azonban pár egyház, így az anglikán és a katolikus is határozottan tiltakozott a terv ellen, ezért az előbbi esetében – lévén államegyház – a parlament a kormány legújabb határozata szerint valószínűleg úgy dönt, hogy egyszerűen megtiltja számára az azonos nemű párok összeadását – jelentette be Maria Miller kulturális miniszter a BBC híradása szerint.

A Katolikus Egyház nem államegyház, így arra vonatkozóan természetesen nem hoz jogszabályt a londoni parlament, ahogy a többi egyház is szabadon dönthet majd a kérdés felől. Kötelezni egyetlen vallási közösséget sem fognak az azonos nemű párok összeadására.

A brit Munkáspárt csalódott az anglikán egyházra vonatkozó döntést illetően, de magát az azonos neműek házasságát támogatni fogja a parlamentben.

Miller tájékoztatása szerint a vallásszabadság védelmében hoznak pár olyan intézkedést, amely félreérthetetlenné teszi, miként is kell érteni majd az azonos neműek házasságát, és hogyan kell alkalmazni a 2010-es egyenlőségi törvényt. Eszerint egyetlen egyház sem kötelezhető azonos neműek összeadására, sem az egyes lelkipásztorok; és épp a vallásszabadság miatt döntöttek úgy, hogy a jelenleg érvényes anglikán kánonjogra alapozva az azonos neműek házasságára vonatkozó törvény kifejezetten tiltani fogja, hogy az anglikán egyház azonos nemű párokat adjon össze.

A törvénytervezetet, amely engedélyezné az azonos neműek házasságát, egyébként a toryk, azaz a Konzervatív Párt soraiban is legalább száz képviselő ellenzi.
Magyar Kurír

Nyolcszázötven éves a párizsi Notre Dame

Fennállásának 850. évfordulóját ünnepli szerdán a gótikus művészet gyöngyszemének tartott párizsi Notre Dame. A világ egyik leglátogatottabb keresztény templomának jubileumi miséjével veszi kezdetét a több mint egyéves vallási, kulturális, történelmi és turisztikai eseményekkel tarkított ünnepségsorozat.
Az évente 14 millió hívet és turistát vonzó, az UNESCO világörökségét részét képező Notre Dame-ot Maurice de Sully, Párizs püspöke kezdte építeni 1163-ban, és 180 év kellett ahhoz, hogy a munkák befejeződjenek a Cité-szigeten álló román stílusú székesegyház helyén.
„Ennek évfordulóját ünnepli december 12-én a katedrális: a jubileumi körmenet délután 6 órakor kezdődik a székesegyház előtti téren. Teljes nagyságában és minden részletében megcsodálható lesz a Notre Dame homlokzatának három kapuja” – hangsúlyozta Patrick Jacquin, a katedrális rektora a France 3 közszolgálati televízióban.
Az ünnepi szentmisét André Ving-Trois, Párizs érseke mutatja be negyven püspök és négyszáz pap jelenlétében. Most először szólal meg a Notre Dame 12 ezer sípú nagyorgonája az egy évig tartó felújítást követően. 
A katedrális előtti téren külön megemlékezést is tartanak, amelyen részt vesz egyebek mellett Manuel Valls, a vallásügyért is felelős belügyminiszter és Bertrand Delanoe, Párizs főpolgármestere.
A College des Bernardins-ben (bencésrendi központ) aznap Notre Dame a Cité szívében címmel konferenciát is tartanak, amelyen közel harminc kutató és szakértő előadásait hallgathatják meg az érdekelődők.
A hívők egyénileg vagy csoportosan végigjárhatják a nyolc állomásból összeállított zarándoklatot a templom bejáratától az üvegablakokon és az oltáron át a Szűz Mária-szoborig, amelynek lábánál Paul Claudel író, költő 1886 karácsonyán megtért. 
Az évforduló alkalmából megjelenik egy művészeti album is Notre-Dame de Paris, la grace d'une cathédrale címmel, amelyben mintegy negyven tanulmány olvasható a székesegyházról, építésének körülményeiről, titkairól. 
Az egy évig tartó ünnepségsorozat 6,5 millió euróba kerül, amelyet adományokból és mecenatúrából finanszíroz a francia katolikus egyház.
A Notre Dame hírnevéért elsősorban azonban Victor Hugo írót illeti a köszönet, aki elsőként emelte fel szavát A párizsi Notre-Dame című regényének 1831-es megjelentetésével a pusztulásra ítélt középkori építészeti remekműért.
A francia uralkodók a Notre Dame-ban ülték meg az ünnepeket, a győzelmeiket egészen a XVIII. századig, a felvilágosodás koráig, amely „sötét évszázada” lett a székesegyháznak. Addig is rendre változtattak az épület eredeti stílusán, a francia forradalom viszont jóvátehetetlen károkat okozott: a katedrálist bezárták, államosították, meggyalázták, rendszeresen fosztogatták, építőanyagnak kiárusították, a homlokzaton lévő királyszobrokat lefejezték. Napóleon megkoronázását aztán ismét ott ünnepelték 1804-ben, de 1831-ben hatalmas rongálás áldozata lett a székesegyház.
Az épület feltámadása Eugene Viollet-le-Duc építésznek köszönhető, aki mindenkinél jobban ismerte a funkcionalitását és szerkezetét, és 1844 és 1864 között - az anyagok, a stílusok és korok tiszteletben tartásával – restaurálta, leleményességével megfűszerezve, amiről a toronytető és a vízköpők tanúskodnak.
MTI/Magyar Kurír

A világvégéről, ami nem jön el (egyelőre)


José G. Funes jezsuita, a vatikáni obszervatórium igazgatója a L’Osservatore Romano december 12-i kiadásában kommentálta a prófécia nyomán kitört pánikot.
Hangsúlyozza, hogy az embereket mindig is foglalkoztatta létezésük kezdetének és végének problémája. Évezredeken át mindig feltették a kérdést: honnan jöttünk és hová megyünk.
A médiában, a világhálón az utóbbi időben sok szó esik a maják által állítólag 2012. december 21-re megjövendölt világvégéről. A Google-kereső több tízmillió találatot dob ki a témáról. A prófécia beszél a bolygók és a Nap együttállásáról a tejútredszer középpontjával, a föld mágneses mezejének megfordulásáról. A kijelentések tudományosan olyannyira nem megalapozottak, hogy nem is érdemes vitatkozni róluk.
2003-ban a vatikáni obszervatórium igazgatója járt Copánban, a maják központjában; közelről láthatta, valóban milyen nagy szakértelemmel fürkészték az eget. Nem firtatták ugyan, hogy a Föld vagy a Nap áll-e a világegyetem középpontjában, inkább az érdekelte őket, hogy a korábbi megfigyelésekben olyan ismétlődést fedezzenek fel, amely alapja lehet a jövő feltérképezésének. A maja kultúrában az időnek ciklikusan ismétlődő dimenziója volt. A csillagászat a politika és a vallás szolgálatában állt, megszállottan kereste az ismétlődő időciklusokat.
Funes kifejti továbbá, hogy a világegyetem története körülbelül 14 milliárd éve kezdődött. Tudjuk, hogy 4 százaléka megfigyelhető anyag, 23 százaléka sötét anyag és 73 százaléka sötét energia. A leginkább megbízható vizsgálatok szerint a világegyetem folyamatos tágulását éppen a sötét energia gyorsítja. A tudományos magyarázat feltételezi, hogy kezdetben exponenciálisan, vagyis végtelenül gyorsan tágult a világegyetem, ezt inflációs szakasznak nevezzük. Ha helytálló ez a modell, akkor egy nagyon távoli jövőben – évmilliárdokról van szó – végül „szétrobban”.
A kozmológia ennyit tud mondani a világegyetem jövőjéről. El kell azonban mondani, hogy tudásunk nagy, de nem teljes. Máig nem ismerjük a sötét anyag és a sötét energia fizikai természetét, a hatásukat azonban képesek vagyunk vizsgálni.
A keresztény világlátás szerint a világegyetemnek és a történelemnek értelme van. Az emberi lény legmélyén él a meggyőződés, hogy a nem a halálé az utolsó szó. A kozmológia szerint a világegyetem egy hideg és sötét vég felé tart; a keresztény üzenet viszont azt tanítja nekünk, hogy a végső feltámadásban, az utolsó napon Isten helyreállít minden embert és az egész világegyetemet.
Szent János apostol ezt a jövőt írja le a Jelenések könyvében: „Új eget és új földet láttam… Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük.” (Jel 21,1.3)
A Jelenések könyve prófétai szó, nem pedig tudományos információ a világegyetem és az ember jövőjét illetően. Prófécia, amely megmutatja a történelem legmélyebben rejlő alapját és irányulását. Abban a történelmi pillanatban az üldöztetést szenvedő keresztény közösséget igyekezett bátorítani vele a szentíró. Isten szava arra emlékeztet, hogy egy jó jövő felé megyünk, még akkor is, ha különféle válságok sújtanak. Biztosít minket arról, hogy az emberiség és a világegyetem jövője Krisztusban van.
Magyar Kurír

Vitatott állami felszólítás a francia egyház felé

A francia lakhatási miniszter, Cécile Duflot december 3-án levélben fordult a párizsi egyházmegyéhez azzal a kéréssel, hogy az egyház engedje át állami kezelésbe üresen álló ingatlanjait, és ezzel járuljon hozzá a hajléktalanok megsegítéséhez. A párizsi érsekség válaszában az áll, hogy az egyház nem rendelkezik üresen álló épületekkel a főváros területén, továbbá a miniszter asszony kisajátítási fenyegetései nélkül is számos projektet vezet a hajléktalanok támogatásáért.
Cécile Duflot francia lakhatási miniszter a hajléktalanprobléma enyhítését célozva az utóbbi időben sokat foglalkozik a Párizsban üresen álló ingatlanokkal. Nyilatkozataiban már az is elhangzott, hogy a lakhatási válság elleni küzdelem részeként az üres épületek állami kisajátításán gondolkodik. Megfontolásait a miniszterelnök is támogatja, aki úgy véli, hogy a hajléktalanokra nem csak a hideg idő beálltával kell gondolni, hanem hosszú távú megoldásokat kell találni.
A párizsi egyházmegyét meglepte a miniszter asszony indítványa. „Nem tudok róla, hogy rendelkeznénk 'gyakorlatilag üresen álló' épületekkel” – reagált Charles Gazeau diakónus, az egyházmegye szolidaritási akcióinak felelőse.
A párizsi egyházmegye és a Francia Férfi és Női Szerzeteskonferencia (Corref) közös közleményt adott ki, melyben kijelentik, hogy mindannyian „máris sokat tesznek a hajléktalanok megsegítéséért”, illetve hogy „az egyház a miniszter asszony kisajátítási fenyegetései nélkül is számos projektet vezet.”
A párizsi egyházmegye 2008 óta működteti „Szolidáris tél” nevű programját. Ennek keretében idén 25 fővárosi plébánián 40-40, megfelelően felkészített önkéntes ad szállást és ellátást több száz hajléktalan embernek a téli hónapok idejére.
„Vacsorát adunk a hajléktalanoknak, akiknek lehetőségük van helyben tisztálkodni és aludni is – mondja el Bertrand Cavalier diakónus, a Szolidáris tél program koordinátora. – Másnap reggeli után át kell adnunk a termeket a hittanórák és a plébánia többi tevékenysége céljára. Az emberek szekrényekbe tehetik a holmijukat, és este ugyanott meg is találják őket.”
Charles Gazeau diakónus a La Croix kérdésére azt is elmondta, hogy mi a különbség az egyház akciói és a között, amit az állam kér: „A hirtelen megoldások soha nem hoznak igazi eredményeket a szegénység leküzdésében. Ha csak sürgető probléma idején avatkozunk be, akkor jó eséllyel ugyanazokkal a rászorulókkal kell foglalkoznunk minden évben.” A Szolidáris tél akció keretében befogadott hajléktalanok azonban nemcsak ételt és szállást, hanem szakszerű felkészítést is kapnak, melynek eredményeképpen 10 százalékuk valóban a kezébe veszi a sorsát. „Igyekszünk erre a pontra fókuszálni az erőinket – folytatja Charles Gazeau. – A legnagyobb nehézség ugyanis tél végén mutatkozik, amikor a befogadott emberek ismét az utcára kerülnek. Örülnénk, ha az állam jobban segítené a társadalomba való beilleszkedésüket.”
La Croix/Magyar Kurír

10 bizonyíték, hogy egy hamis gazdaságban élünk

Ideje belátni, hogy egy hamis gazdaságban élünk. A szemfényvesztés minden létező elemét bevetik, hogy elhitessék a világgal a gazdaság valódiságát, de ezek mind csupán jól kidolgozott illúziók.
A hatalom egyik oldalán izgatott kijelentéseket hallunk a fellendülés visszatérésének jeleként értelmezett „zöld hajtásokról”, a másikon pedig a fiskális szakadék veszélyeire hívják fel a figyelmet, javasolva, hogy korlát nélküli monetáris enyhítésekre van szükség.
Halljuk, ahogy az emberek munkáért könyörögnek és halljuk, ahogy a politikusok munkát ígérnek nekik, pedig egy politikus nem tud munkahelyeket létrehozni. Látjuk, hogy tömegek táboroznak a boltok előtt, hogy leértékelt vackokat vegyenek fekete pénteken, elhitetve egyesekkel, hogy a fogyasztói társadalom virágzik, a következő pillanatban viszont kiderül, hogy mindent hitelre vásároltak.
A főáramú média pedig mindent megtesz, hogy elvonja a figyelmünket mindenről, ami valós. A hírekből olyan emberekről hallunk, akik a hírnév által váltak gazdaggá, és/vagy a gazdagság által váltak híressé és a címlapokon értesülünk arról, ha egy ilyen híresség macskája megdöglik. De erről talán ennyi elég is.
Közben a pénzügyi média megpróbálja agyon bonyolítani és érthetetlenné tenni a gazdasági kérdéseket és kizár mindenkit, aki esetleg kimondaná az igazságot.
Nem csoda, ha az emberek dühösek és össze vannak zavarodva.
Talán az alábbi tíz gondolat segít némileg szétoszlatni a ködöt.
1. Hamis munkahelyek. Nem csupán arról van szó, hogy a hivatalos munkanélküliségi adatok hamisak, a munkahelyek sem valósak. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy hány hivatásos munkavállaló termel értéket. A munkahelyek 80%-a úgy eltűnhetne holnap, hogy nem befolyásolná az alapvető emberi túlélést vagy boldogságot. Igen, tudjuk. A mai társadalomban pénzre van szükség a túléléshez és a munkahely pénzt jelent, de ebből nem következik egyértelműen, hogy minden munkahely a társdalom javát szolgálja.
2. Nem a megoldások, hanem a problémák teremtik a munkahelyeket. Nem hozhatjuk helyre az igazi problémákat, mert ezzel még több munkahelyet szüntetnénk meg. Nem vethetünk véget a háborúknak, mert akkor mit csinálna az a rengeteg katona munkahely nélkül. Nem vethetünk véget a kábítószer elleni harcnak, mert akkor mit csinálna az a rengeteg ügynök, börtönőr, bíró és többi alkalmazott helyette. Nem egyszerűsíthetjük az adózást, mert akkor mihez kezdenének a könyvelők, adótanácsadók és hasonló szakértők. Nem csökkenthetjük az állami és egészségügyi bürokráciát, mert mit csinálna akkor az a rengeteg aktatologató. Nem hagyhatunk fel a lakosság megfigyelésével, mert ma már ez az iparág több millió embernek ad munkát. Nem vethetünk véget a Wall Street-i kaszinónak, mert akkor talán mindenki munka nélkül maradna. Mi lenne az egyetemekkel, ha ez emberek rájönnének, hogy az általuk kínált termék fele annyit sem ér, sőt, ugyanezt a tudást szinte ingyen is megszerezhetik? Más szóval számos problémát hoztak létre, hogy hamis munkahelyeket teremtsenek.
3. A pénznek nincs értéke. A pénz mind között a legnagyobb illúzió. A pénzünket önkényesen meghatározott kamatra adott hitellel hozzák létre bizonyos magánmonopóliumok. A pénz nem egyéb, mint egy ígérvény. Azért van értéke, mert a törvény ezt mondja, az értékét pedig az határozza meg, hogy mennyi van belőle forgalomban, amit szintén egy haszonérdekelt monopólium határoz meg. A valós értéke tulajdonképpen nulla, mert nem egyéb, mint egy különleges tintával kiszínezett papírdarab. Az emberek számára csakis a készségek (munka), szerszámok és anyagok, az étel, a víz vagy az energia jelentenek értéket.
4. A Fed vásárolja fel az államadósság 90%-át. A Federal Reserve pénzt ad kölcsön az amerikai kormánynak, a kormány pedig kötvényeket bocsát ki a kiadások fedezetére. Ezeket a kötvényeket aukciókon értékesítik a piacon olyan befektetőknek, akik úgy gondolják, hogy az USA tartani fogja magát ígéretéhez a kötvények beváltását illetően. Most úgy tűnik, hogy az Egyesült Államoknak nincsenek már befektetői, mert az államkötvények 90%-át maga a Fed veszi meg. Ezt az adósság pénzzé alakításának, monetizálásának nevezetik, ebben az esetben viszont a pénzt alakítják pénzzé, tehát az egész nem egyéb, mint egy hatalmas piramisjáték. A lényeg, hogy a kamatokat mesterségesen alacsonyan tartsák, mert ahhoz, hogy külső „befektetőket” csábítsanak magukhoz, meg kellene emelni őket. Laikusok számára is érthető módon az a lényeg, hogy a monetáris rendszer olyan, mint egy hatalmas papírtigris vagy kártyavár, de kereshetnénk még vagy egy tucat hasonlatot a „hamis” szó leírására.
5. Mi a dolgok értéke? Az ármeghatározási mechanizmus olyan tekervényessé vált, hogy egy eszköz valós értékének meghatározása szinte lehetetlen. Az étel, üzemanyag, oktatás, lakás, biztosítás és egyebek állami támogatása, az adók, szabályok és törvények, a pénz értékének és a kamatoknak a manipulálása és a tőzsdei kaszinó mellett hogyan is határozhatnánk meg bárminek is a valós értékét? Például miért kerül egy uncia marihuána (egy bárhol megtermő gaz) 500 dollárba? Vajon az igazi érték a munkán és az anyagszükségleten, a kínálaton és keresleten múlik? Persze, hogy nem. A dolgok értékét leginkább a törvények és szabályok fújják fel.
6. A bukást jutalmazzák. Onnan tudjuk, hogy egy hamis gazdaságban élünk, hogy a bukást jutalmazzák, a sikert pedig büntetik. Mindenhol a világon azt mondják az embereknek, hogy szorosabbra kell húzniuk a nadrágszíjat és keményebben kell dolgozniuk, hogy kimenthessék az államot, a bankokat, a biztosítókat vagy akár az autógyártókat. Amikor pedig ezt megtesszük és keményebben dolgozunk a kevéske siker reményében, hihetetlen adókkal sújtanak, hogy vég nélkül finanszírozhassák ezeket a csaló intézményeket. Ugyanakkor a korlátlan pénznyomtatás és az egyre emelkedő adók fényévekre vannak a problémák gyökerének megoldásától. A helyzet az, hogy a bankok által kínált megoldások képezik a problémát, hiszen a befektetőosztályt gazdagítják a középosztály rovására. A globális bankárok az adófizetők és a jövő generációinak pénzével játszanak ebben a globális kaszinóban, amit eleve összeomlásra terveztek, hogy az összeomlás által elvehessék az emberek javait. Mindent feltettek a játszmára, de hamis pénzzel játszanak, a mi értékeink viszont, amiket kockáztatunk, valódiak.
7. Az üzleti társaságok ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint az emberek, de nem sújthatók ugyanolyan büntetéssel. Azzal, hogy az amerikai legfelsőbb bíróság az emberekkel megegyező szólásszabadságot biztosított az üzleti társaságoknak, az utolsó szöget is beverte a köztársaság koporsójába. A pénz most már nyíltan finanszírozhatja a választásokat, és megvásárolhatja a büntetlen működéshez szükséges törvényeket. Lehet, hogy egy társaság is emberekből áll, de nem esnek az emberekkel megegyező elbírálás alá. A „Mi lenne ha a BP ember lenne?” című cikk részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel. A feltevés szerint, az emberekhez hasonló elbírálás alapján a BP egy pszichopata gyilkos lenne. Ugyanez elmondható a legtöbb multi fenevadról, élén a hadiipari cégekkel. Ráadásul ma már ezek a cégek a kormánnyal is összefonódtak. Ez alapján miként definiálnánk magát a kormányt? Úgy gondolják, hogy a definíciók megváltoztatásával megváltoztathatják a valóságot, de ettől még nem válik igazsággá.
8. Az emberek olyan dolgokat vásárolnak, amikre nincs szükségük, olyan pénzből, ami nem az övék. A kormány adósságörvénye és őrült költekezése a fogyasztói szokásokban is tükröződik. Az infláció, az emelkedő munkanélküliség és az ingatlanpiac folyamatos zuhanása ellenére a hitelfelvétel nem állt meg. Az AP a következőket írta:
Az amerikaiak gyakrabban fizettek hitelkártyával és több hitelt vettek fel tanulmányaikra vagy autóvásárlásra október hónapban, mint korábban, aminek eredményeként a mindenkori legmagasabb szintre emelkedett a lakossági hitelállomány.
A Federal Reserve adatai szerint szeptemberről októberre a fogyasztói hitelek 14,2 milliárd dollárral emelkedtek, 2,75 ezermilliárd dollárra emelve a teljes lakossági hitelállományt.
A gépjárműveket és tanulói hiteleket is tartalmazó kategóriában a hitelek összege 10,8 milliárddal nőtt. A hitelkártyás vásárlások 3,4 milliárd dollárral nőttek.
A legaggasztóbb, hogy pont a negatív megtérülést jelentő hitelek, mint a diákhitel, az autóvásárlás és a hitelkártyás fizetés mértéke növekedett.
9. A vállalkozókat büntetik. Mára szinte lehetetlenné vált egyszerű megélhetéshez jutni önállóan. Az Egyesült Államok (és sok más ország, Magyarországot is ide sorolva) a bürokrácia országa lett, ahol a kisvállalkozások létrehozását megnehezítik és büntetik a függetlenséget. Az Egyesült Államokban az igazi önellátás és a legfontosabb vállalkozásforma elleni állami támadásokat leginkább a családi gazdaságok ellen folytatott harc szemlélteti. Az Agenda 21-hez hasonló kollektivista modelleknek köszönhetően egyre több ilyen gazdaságot számolnak fel, úgynevezett „védett zónákká” nyilvánítva a lefoglalt földeket. Az egyik legújabb ilyen esetben egy családi osztriga farmot zárattak be, arra hivatkozva a farm káros hatással van a környezetre. A hamis állítások alapján véghezvitt hadjárat egy 80 éve működő helyi vállalkozást tett tönkre, ami 50.000 turistát vonzott évente és 30 helyi lakosnak adott munkát. Sok ilyen esetben az elkobzott területek fejlesztők kezében landolnak, akiket egy cseppet sem érdekel a helyi gazdaság. A hamis gazdaság egyik elengedhetetlen része, hogy olyan területeken hoz létre függőséget, ahol erre nem lenne szükség. (Rövidfilm angol nyelven a gazdasági illúzióról és az értelmetlen törvényekről: link)
10. Irányított rabszolgaság. Szóval úgy gondolod, hogy a rabszolgaság intézményét az 1800-as években felszámolták? Nem egészen. A gazdasági behajtók (hitelezők) a hitelek segítségével rabszolgasorba döntötték a világot, a nemzetektől, az iparon keresztül, a helyi önkormányzatokig és a föld szinte minden állampolgáráig. Ráadásul ezt a szolgaságot olyan pénzen vásárolták meg, ami nem is az övék, csak úgy a semmiből nyomtatták. Akinek nincs hitele vagy hitelkártyája az is fizet a Fednek az infláción és a jövedelemadón keresztül. Ahogy John Perkins, az „Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai” szerzője mondaná: itt az idő, hogy behajtsák a nekik járó „egy fontnyi húst” az állampolgároktól, a magasabb adók, alacsonyabb mértékű szociális juttatások és a nyugdíjak lefoglalása, más szóval a „megszorítások” által.
George Carlin azt mondta, hogy „azért hívják ezt Amerikai Álomnak, mert csak az hiszi el, aki alszik.” Már egyetlen ország megfertőzése is elég rossz lenne, pedig ma már az egész világ kollektív álomba merült és álmában a kormány az utolsó pillanatban szépen megold mindent. Az igazi világban azonban az összeomlás elkezdődött. Amíg nem a fenti 10 tényezőn próbálunk változtatni, a hallucináció fogságában maradunk. Az egyre több helyen induló tüntetések és helyi alternatív valutakezdeményezések és egyéb kreatív megoldások némi reményt adnak, hogy az emberek kezdenek ráébredni, hogy eddig aludtak. Mélyen a tükörbe nézve rájönnek, hogy a szemük elé vetített álomszerű gazdaság egyik célja, hogy a rossz irányba küldje az embereket a megoldásokat keresve.
Forrás: Activist Post

Német sorstragédia: Terrorbombázás

A bomba elől szinte nem volt menekvés. Bárkit elérhetett, bármikor, szinte mindenütt, rendkívüli brutalitással. Ennek az iszonyatnak különösen a városokban élő asszonyok, öregek és gyermekek voltak kitéve. Az embereket robbanóbombák tépték széjjel, foszfor égette el őket, rájuk omló pincében lelték halálukat, tűztengerben fulladtak meg, mérgező füstgáz végzett velük.
„Aki elfelejtette a sírást, az újra megtanulja, amikor Drezda pusztulását látja.” - Gerhard Hauptmann
Testük részben úgy elszenesedett, összezsugorodott vagy tépődött darabokra, hogy az emberi maradványokat cinkkádakba vagy befőzéshez használt nagy üstökbe gyűjtötték. Némely hullahegy akkora volt, hogy a járványveszély miatt óriási máglyákon kellett elégetni őket. Számos túlélő egész hátralévő életében nyomorékon, vakon, süketen vagy lelki roncsként vegetált.
500 000 halott
A második világháború folyamán összesen 1 400 000 tonna bombát dobtak német városokra. Légiaknából 68 000 darabot, robbanóbombából 800 000 darabot, különböző fajtájú gyújtóbombából 83 433 000 darabot!

Robbanóbombák
Légiaknák (1,8 t)
A Szövetségesek egész háztömböket leromboló légiaknái iszonyatos légnyomást hoztak létre, amely emberek közelében beszakította a tüdőt és a dobhártyát. Ezek az aknák mindent romba döntöttek és közel s távol minden tetőt leszaggattak. A nyitott, száraz padlásokba végezetül gyújtóbombákat dobtak, melyek egész városnegyedeket lángra lobbantottak. Németországra körülbelül 68 000 darabot dobtak le.

Robbanóbombák (225-9900 kg között)
Míg a légiaknák sok robbanószert tartalmaztak vékony acélköpenyben, addig a robbanóbombák esetében viszonylag csekély mennyiségű robbanóanyagot rejtettek relatív vastag acélburok mögé. Robbanáskor e vastag acélburok ezer darabra tört, melyek nagy sebességgel hatoltak át falakon és emberi testeken. A robbanóbombákból, melyek szilárd épületeket és emeletközi födémeket is szétromboltak, a légiháború folyamán közel 800 000 darabot dobtak Németországra.

Időzített bombák
Ezeket a robbanóbombákat a szokásostól eltérően nem csapódó (vagy pillanat-)gyújtóval látták el, hanem csak percekkel vagy órákkal a ledobást követően robbantak fel. Céljuk a tűzoltók és mentők megsemmisítése volt, akik megkísérelték az áldozatok mentését vagy a tüzek oltását.
Gyújtóbombák
Kaniszterbombák
E gumi-foszfor-keverékkel töltött tartályok becsapódáskor széttörtek és oxigénnel érintkezve azonnal lángra lobbantak. A wuppertali első nagy teszt során 30 000 kanisztert dobtak le, óriási infernót idézve elő.

Folyadékbombák
A körülbelül 13 kg-nyi gyújtótöltetű folyadékbombák benzolból és kaucsukból álló, sűrű folyású, gyújtómasszából tevődtek össze, melyek becsapódáskor robbanótöltet segítségével környezetüket beterítették. A bombákat vízzel nem lehetett oltani. Akire ebből a viszkózus gyújtóvegyületből valamennyi ráragadt, súlyos égési sérüléseket szenvedett, amely gyakran halállal végződött. A bombaháború során közel 3 000 000 ilyen folyadékbombát dobtak Németországra.

Lángsugárbombák
A lángsugárbomba a folyadékbomba egyik változata volt. A magnéziumból, benzinből és gumiból összeállított tüzelőanyag-keverék különleges égési tulajdonságokkal bírt. A tartalom tűzijátékszerűen égett, métermagas tűzzuhataggal. Ebből a gyújtóbomba-típusból a második világháború folyamán 413 000 darabot vetettek be.

Rúd-tüzbombák
Ezek a hosszú és vékony, hatszögletű profilú, gyújtótölteteket a bombaháborúban gigantikus mennyiségben alkalmazták: 80 000 000 darabot dobtak le belőle. A számtalan gyújtótöltet termit-töltése (egyedül Drezdában 650 000 darab!) egy csapással teljes városrészeket borított lángba és gerjesztett tűzvihart. 1942-től kezdődően ezekbe a bombákba pótlólagosan repesz-robbanótölteteket építettek be a tűzoltók és mentők munkáját akadályozandó.
(Német sorstragédia)

Gazdag István: Nemzetközi és nemzetbiztonsági kockázat

Amikor egy önmagát vérségi alapon meghatározó, megszervező és azonosító belterjes embercsoport (endogámia)
1) felsőbbrendűnek képzeli magát a többiekhez képest, ebből következően előjogokat vindikál magának más népekkel szemben, és jogot formál egy másik nép életterére különböző egyéni és állítólagos ideológiai, történelmi, nemzeti, kulturális, faji, vallási, isteni sajátos jogok nevében;
2) úgy véli, hogy élet-halál joga illeti meg mindenki fölött;
3) mindent a valódi vagy feltételezett közösségi hovatartozására és érdekeire vezet vissza;
4) csak az érdekei függvényében tűri el mások létezését;
5) embereket és népeket alávet az érdekeinek;
6) minden jogot és minden emberséget megtagad azoktól, akik nem hajlandók alávetni magukat az érdekeinek és nézeteinek;
7) minden más kultúrát megtagad, amely nem felel meg az érdekeinek;
8) erőszakkal, fenyegetéssel, zsarolással, korrupcióval és / vagy a törvény erejével más népekre (vagy egy adott ország állampolgáraira) erőlteti kultúráját, világnézetét és állítólagos történelmi igazságait;
9) az általa propagált Új Világrenddel szemben renitens népek gyűlöletére és leigázására uszít;
10) másokat megfoszt az alapvető szabadságjogaiktól;
11) az őt befogadó államok elnyomó apparátusánál – pusztán nézeteik és véleményük miatt – (őshonos) állampolgárokat feljelent, hogy az alapvető szabadságjogaikat megsértse;
12) másokra erőlteti élet- és gondolkodásmódját;
13) hierarchiát állít fel a kultúrák és a jogok között, megtagadván másokét;
14) a fogalmakat eredeti jelentésükből kiforgatva áldozatait hóhéroknak / terroristáknak minősíti;
15) meghódít hatalmi pozíciókat és monopolizál különböző tevékenységi köröket, hogy uraljon és alávessen másokat;
16) saját(ságos) értékeire hivatkozva bűnössé nyilvánít, üldöz, elnyom másokat, és elfoglal, megszáll, leigáz országokat;
17) kriminalizáló retorikát használ más embercsoportokkal szemben;
18) politikailag, gazdaságilag és kulturálisan gyarmatosít országokat,
akkor ideológiai rasszizmussal állunk szemben, annak is a legfanatikusabb formájával.
Céljaik megvalósításához az ideológiai rasszizmus licenctulajdonosai mindig a hatalom és az államok (tkp. az államhatalom) meghódítására törekednek. Ez a hódítás anyagi, politikai, egyesülési-társulási és törvényhozói módszerekkel történik, és a politikai, pénzügyi és gazdasági területek összessége mellett az eszmék, a kultúra, a médiumok és a jog kisajátítását is jelenti az állam(ok) intézményeinek és politikájának a saját érdekeik szolgálatába állítása végett, és persze azért, hogy a törekvéseiket kiszolgáló csatlósaik befuttatását, büntetlenségét és érinthetetlenségét biztosítsák.
Amikor a politikusok törvényhozói, rendőri és igazságszolgáltatási eszközökkel közreműködnek vagy segédkeznek az előbbi rasszizmusforma politikai, törvényes és represszív alkalmazásában, akkor az ideológiai rasszizmus - minden kincstári cáfolat ellenére - állami rasszizmussá válik. Ritka kivételektől eltekintve ugyanis az állami rasszizmus óvakodik attól, hogy nyíltan felfedje a lényegét, viszont ürügyekre hivatkozik és törvényeket használ az érvényesüléséhez. Nem számít, hogy ezek a törvények megsértik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát és az ENSZ alapokmányát, mivel ezek is csak arra szolgálnak, hogy az érdekeit és propagandája szükségleteit védelmezzék. Akárcsak a törvényei, amelyeket megtévesztésül „antirasszistának” titulálnak, holott szellemüket, lényegüket, céljaikat és alkalmazásukat tekintve kifejezetten rasszisták, mégpedig a szó legszorosabb értelmében, hiszen a másként gondolkodást egy faj/nép/nemzet/vallás (?) sajátos „érzékenységéhez” igazodva kriminalizálják. E törvényeket háborús fegyverként használni népek és embercsoportok ellen – mi ez, ha nem rasszizmus?
Léteznek szervezetek, amelyek az „antirasszizmus” zászlaját lobogtatva, de egy rasszista idegen állam szolgálatában önmagukat az emberi jogok védelmezőinek állítják be, és miközben propagandájukban és alapító irataikban farizeus módon testvériségről és szólásszabadságról papolnak, valójában szüntelenül gyűlöletet szítanak, inzultálnak, kriminalizálnak és denunciálnak, azokat üldözve és citálva bíróság elé, akik nem hajlandók fejet hajtani a rasszizmus leggyalázatosabb formája előtt – mi a rasszizmus, ha nem ez?
E szervezetek legfőbb célja egy rasszista idegen állam kritikátlan tömjénezése, a vele szemben, rasszista államalkotó ideológiájával, agresszív területszerző módszereivel és az ezeket megtestesítő és kivitelező személyekkel szemben megfogalmazódó bírálatok elfojtása, és persze mindenhol az ugyanezt a modellt imitáló államok létrehozása, röviden: mindenhol az ő ideológiai modelljüknek megfelelő és nekik hasznot hajtó állami rasszizmus megteremtése.
Ma már az ún. nyugati blokk legtöbb országában ezek a nyomásgyakorló szervezetek (lobbik) dirigálnak, ezek sugallják a törvényeket, ezek jelentik az állami rasszizmus legfőbb támaszait, a rendőri és igazságszolgáltatási apparátussal való bennfentes kollaborációjuk nélkül ugyanis nem lenne állami rasszizmus, amelynek alapja a média révén koncentrált féktelen gyűlöletszítás - a gondolati disszidensek, másként gondolkodók, autonóm szellemek megbélyegzése, megvádolása, zaklatása, bűnössé nyilvánítása.
Mindez a demokrácia legszentebb eszméire hivatkozva zajlik, olyan „értékek” nevében, amelyek természetüknél fogva úgymond „felsőbbrendűek”, ugyanakkor viszont azzal, hogy mások értékeit ab ovo tagadják vagy elutasítják, a tolerancia mélypontja mellett a hipokrízis csimborasszóját is megvalósítják. Vajon még meddig? Költői kérdés, tudom.
MD 2012. XII. 12.


Újabb törvény módosítási javaslat a "nép" érdekében
Szili Katalin a jelenleg hatályos büntető törvénykönyvet szeretné kiegészíteni azzal, hogy aki nyilvánosság előtt valamely etnikai, faji vagy vallási csoportról számukra sértő módon nyilatkozik, illetve beszél, az börtönbüntetéssel legyen sújtható.
Vonatkozna ez továbbá a sértő, gyűlöletkeltő beszédekre, megnyilvánulásokra, közösség elleni izgatásra, illetve a félelmet keltő magatartás tanúsítására is. Akár három év börtön büntetéssel is sújtható lenne az, aki ezt a törvényt megszegi.
Arra hivatkozott, hogy az elmúlt időkben több olyan beszéd hangzott el nagy nyilvánosság előtt, ami egyes közösségek tagjaiban félelmet keltett. A szólás és véleménynyilvánítás szabadsága csak addig terjedhet, amíg mások emberi méltóságának, közösségi identitásának megőrzésének alapvető jogait nem sérti.
És innen pedig már tudható, hogy melyik fajt, illetve fajokat védené ez a törvény. Nem a magyart az biztos. Újabb zsidó, és cigány "védelmi" törvény van születőben. Bár kérdés, ha nem beszélünk valamiről, akkor az nincs is?Minden betegségre gyógyszer kell, ha csak beszélünk a gyógyulásról az nem segít. Épp így kell eltávolítani, nemzetünk és fajunk testébe mélyen befészkelődött férgeket.

Völgyesi Szabolcs

Könnyebb az embernek nagy veszély idején meghalni egy ügyért, mint a hétköznapok során élni érte.

Kadarkúti Égi üzenetek 168. Szentlélek: Az isteni gondviselés

ÉGI ÜZENETEK

2012.12.11.

Szentlélek: Az isteni gondviselés




Szentlélek: Drága Engesztelő Gyermekeim! Eddig azzal foglalkoztunk, hogy Isten megteremtette a világot. Ma arról lesz szó, hogy az Általa teremtett világról gondoskodik. Csak így tud megvalósulni az Ő dicsősége és csak így tudja az ember elnyerni az üdvösséget.



Isten már előre elkészítette a gondviselés örök tervét minden egyes ember számára. Mindegyiketeknél személy szerint elhatározta, hogyan fog irányítani, segíteni titeket a rátok bízott feladataitok végrehajtásában, a szenvedéseitekben, kísértéseitekben és lelketek fejlődésében, megtérésetekben, szentté válásotokban. Kétféleképpen gondoskodik az emberről: közvetve, más emberek által, vagy közvetlenül: isteni sugallat vagy csodák által.



Példákkal szeretném illusztrálni nektek. Terike és Blanka az irodában egymás mellett dolgoznak. Blanka hitben teljesen közömbös, Teri vallását gyakorló buzgó katolikus. Blanka méltatlankodva súgja Terinek, hogy már megint terhes a barátjától. Újra mehet abortuszra. Teri így szól: – Ráérsz ma este? Van egy érdekes videofilmem az abortuszról. Jó lenne megnézned, mielőtt elmész az orvoshoz. Lehet róla szó – válaszolja. A film leplezetlenül bemutatja, milyen borzalmakon megy át a magzat a gyilkolás előtt és alatt. Blanka elképed és elhatározza, hogy megszüli gyermekét, még akkor is, ha egyedül kell felnevelnie. Ez esetben Isten Terikén keresztül óvta meg Blankát egy újabb halálos bűntől, így gondoskodva lelkéről és születendő gyermeke életéről, közvetve.



Egy Horvátországban élő fiatal magyar asszony, Marika nagyon előrehaladott rákban szenvedett, tele volt áttétekkel. Az orvosok már lemondtak róla. Egyszer meglátogatta Magyarországról egy rokona, aki Medugorjébe készült zarándokolni. Látta az elesett állapotát és javasolta, hogy üljenek autóba, és vigyék Marikát Medugorjébe. Ott sok csodálatos gyógyulás történt már. Nekik itt van a közelben. Próbálják meg, mint utolsó lehetőséget. Először tiltakoztak, mert egyáltalán nem voltak hívők, de aztán mégis elfogadták a tanácsot. Természetesen a Krizevacra nem tudták felvinni ilyen súlyos állapotban, de a templomba, a szentmisére betolták a kerekesszéken. Az átváltoztatáskor Marikán mintha áram szaladt volna át, egy éles fájdalmat érzett a belső részeiben és a következő pillanatban felállt, előreszaladt az oltárhoz – már amennyire lehetett a tömegtől – és így kiáltozott: „Köszönöm, Jézus! Köszönöm, Jézus! Köszönöm, Jézus!” Tökéletesen meggyógyult. Azóta minden zarándokcsoportot felkísér a Krizevacra és tanubizonyságot tesz gyógyulásáról. Ez esetben Isten közvetlenül, csoda által nyúlt bele Marika életébe.



Drága Engesztelőim! Nem mindenki hisz az isteni gondviselésben. Még a hívők között is akadnak, akik azt állítják, hogy Isten megteremtette a világot, azután magára hagyta. Ezt az elméletet deizmusnak nevezzük. Szerintük a világ alakulása, az ember sorsa is a természet törvényei szerint történik. Ezeket a hamis elveket alá is támasztják különböző érvekkel. Azt mondják, ha Isten törődne a világgal, nem engedné a társadalmi igazságtalanságokat: az emberek egyik része dúskál a javakban, mások éhen halnak. Nem engedné a háborúk borzalmait, a rablásokat, gyilkosságokat. Az ilyeneknek így válaszoljatok: A bűnöket, a háborúkat, az igazságtalanságokat nem Isten csinálja, hanem az ember. Viszont az embert nem bábnak teremtette, szabad akaratot adott neki, hogy válasszon a jó és rossz között. Ne féljetek! Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Büntetése nem marad el. Nincs az a legkisebb gonoszság, melyért nem kell felelnie az embernek itt vagy a túlvilágon. A másik, amivel szeretnek előrehozakodni a deizmus képviselői, hogy ha Isten gondoskodna az emberekről, akkor nem engedné meg, hogy a jók és ártatlanok szenvedjenek. Ezt az érvet, már nehezebb megdönteni, de segítek, csak figyeljetek Rám. Bizony a szenvedést Isten beillesztette a gondviselés tervébe. A szenvedés egyáltalán nem hiábavaló. Van, akinek saját bűneiért kell szenvedni, hogy megmentse lelkét a kárhozattól, vagy a hosszú tisztítóhelyi szenvedéstől. Van, akit a szenvedéssel nevel, tanít Isten. Ha soha nem beteg valaki, ha soha nincsenek testi-lelki fájdalmai, akkor közömbös lesz szenvedő felebarátai iránt. De ha Ő is belekóstol valamiféle fájdalomba, akkor együttérzővé válik. És most következik a legnehezebb, az ártatlanok és jólelkű emberek szenvedésének magyarázása. Természetesen az ártatlan kisgyermek és a szentéletű felnőttek nem bűneikért szenvednek, mint ahogy Jézust sem saját bűneiért feszítették keresztre, hiszen Ő volt a világon a legtisztább és legártatlanabb, hanem mások bűneiért. Az ártatlanok szenvedése a legértékesebb, mert engesztelő jellege van, mint Krisztus szenvedésének, és lélekmentő feladata is lehet. Pl. egy kéthónapos kisbaba szenvedése és halála lehet, hogy kicsapongó, parázna és káromkodó apja lelkét menti meg a pokoltól és az ő kicsi lelke, mint áldozat, azonnal a Mennybe kerül, az Örök Boldogságba. A mélyen hívő gyermekeink minden szenvedést felajánlanak a lelkek megmentéséért, ezért értékes érdemeket szereznek másoknak, és közben maguknak. Az ilyen szenvedés Krisztus megváltói szenvedésében való részesedés. Tehát a szenvedő ember Krisztus munkatársa, de csak akkor, ha nem zúgolódik, hanem elfogadja és felajánlja a szenvedést.



Drága Gyermekeim! Az isteni gondviselés célja Isten dicsőségének növelése és az emberiség üdvössége. Egy mennyei misztikus jelenettel mutatom meg nektek, Én a 3. isteni személy, hogy a Szentháromság és a Szűzanya mit tesznek e cél eléréséért. Az Atya, a Fiú és Én, a Szentlélek királyi öltözékben ülünk trónunkon. Előttünk térdel az Én legszentebb Jegyesem, Szűz Mária. Most a Mennyei Atya feláll, és lemutatva a Földgolyóra így szól: „Nézzétek, Kedveseim, a bűnök sokasága egészen elfeketíti a Földet. De figyeljetek csak! Magyarország felett egy fényes csillag ragyog. A magyar engesztelés központja. Ebből fénysugarak áradnak szökőkútszerűen és behálózzák az országot. Ahová leesik a fénysugár, ott új csillag támad és belőlük új szökőkutak. Átterjednek a szomszéd országokra. Mindig távolabbra és távolabbra. Behálózzák a csillagok és szökőkutak az egész Földet. Legszentebb Leányom, Mária, menj le gyorsan a Földre, és minden engesztelő csoportból a legfényesebb ima-sugarat gyűjtsd össze, mint egy nagy virágcsokrot, és hozd ide Nekünk. Ó, milyen gyors voltál, már meg is tetted. Add át nekem, hadd helyezzem tövisekkel borított atyai szívembe. Te, Szent Fiam, folytasd két évezredes feladatodat! Járj végig minden Szentmisét a Föld összes templomában, és újítsd meg mindenütt áldozatodat az emberek üdvösségéért, elszenvedve golgotai fájdalmaid többszörösét az Eucharisztiában. Te pedig Szentlelkem, még most Kiáradásod előestéjén borítsd be minden Földön élő gyermekem lelkét szeretetlángoddal, hogy méltóképpen tudják fogadni irgalmasságom legnagyobb érkezését, a Nagyfigyelmeztetést.



Ezután a Mennyei Atya leszáll a Föld fölé, hatalmas karjaival körülöleli, szent arcát hozzá szorítja, majd végtelen atyai szeretetével megáldja. Így készít elő benneteket, gyermekeink, a világtörténelem nagyszabású eseményére.