Amennyiben eddig úgy gondoltuk, hogy a kormány nem avatkozik bele
kellő mértékben magánéletünkbe, íme, egy újabb „együttműködés”, aminek
eredményeként Nagytestvér még inkább behálózza majd életünket, ez
alkalommal magán pénzügyeinket, ha egyáltalán létezik még ilyen. A
Washington Post írása szerint „a legnagyobb amerikai bankok megkeresték
a Nemzetbiztonsági Hivatalt (NSA), hogy segítsen nekik megvédeni
számítógépes rendszereiket, miután több, egymást követő támadás
eredményeként oldalaik üzemeltetésében komoly zavar támadt. A
körülbelül egy évvel ezelőtt indult támadások tavaly szeptemberben
váltak intenzívebbé és igen kifinomulttá.
A bankok arra kérték az NSA-t, a világ legnagyobb elektronikus
kémügynökségét, hogy nyújtsanak technikai támogatást a banki rendszerek
fokozottabb védelme és a támadási módszerek megértése érdekében.
Bár kalapot emelünk az agyafúrt megtévesztés előtt, mármint, hogy az
„iráni hekkerek” nagyobb veszélyt jelentenek az amerikai pénzrendszer
stabilitására nézve, mint mondjuk az a tény, hogy az államadósságot
havi 85 milliárd dolláros adagokban pénzesítik, illetve, hogy egyesek
szerint egyetlen platina érmével meg lehet oldani az ország problémáit,
mégis elgondolkodtató, hogy vajon mi történik, amikor a világ
legtolakodóbb kémszervezete teljes és kifejezett hozzáférést kap minden
banki adathoz, beleértve minden amerikai pénzügyi helyzetét egy adott
pillanatban. Emlékezzünk, egy olyan szervezetről van szó, amelyik
tavaly már szabad utat kapott, hogy a világ teljes elektronikus
kommunikációját lehallgassa, megfejtse, elemezze és tárolja. (
Videó: Stellar Wind)
Az NSA és a bankok közötti együttműködés, ami a kormány
és az amerikai kiberbiztonsági cégek közös akciójának része, mutatja,
mennyire aggódik a kormány a soha nem látott mértékű és komolyságú
támadások miatt a pénzügyi szektor ellen. Ettől függetlenül az
ügynökség részéről nyújtott támogatás valószínűleg megdöbbenti az
adatvédelem szószólóit, akik szerint az NSA-nak nincs keresnivalója
magáncégek rendszereiben, még a biztonság növelése érdekében sem.
Az amerikai hírszerzés illetékesei szerint a bankok és más cégek
elleni támadásokat Irán hajtotta végre, bár egyes szakértők arra
figyelmeztettek, hogy nehéz pontosan megállapítani ki lehet az esetek
hátterében.
A megtámadott bankok között volt a Bank of America, a PNC Bank, a
Wells Fargo, a Citigroup, és a HSBC and SunTrust is. Az elmúlt hetekben
naponta hét bank ellen indítottak támadást, de kizárólag keddi, szerdai
és csütörtöki napokon.
Ebből valószínűleg az következik, hogy a hétfő és a péntek szent az iráni hekkerek számára.
Úgy tűnik, hogy a magánszektor teljesen védtelen a sok millió iráni
hekker bősz támadásaival szemben, akik mindenáron tudni akarják, mennyi
pénze van egy átlag amerikainak a Bank of America számláján.
Itt lép a képbe az NSA, nagylelkűen felajánlva szaktudását abban, hogy miként lehet mindent megtudni valamennyi állampolgár pénzügyeiről, ezzel meghiúsítva a gonosz iráni támadásokat.
A kormány hajlandósága a részvételben „jelzésértékű,
megmutatva milyen módon fejlődnek a kibertérrel kapcsolatos
kockázatok,” nyilatkozta az egyik bank illetékese. „Az NSA-hoz hasonló
ügynökségek óriási tapasztalattal rendelkeznek a rendkívül kifinomult
típusú internet biztonsági programok terén.”
Általánosságban elmondhatjuk, hogy képesek támogatást nyújtani a
privát szektorbeli cégeknek, amikor azok rendszerei kritikussá válnak
nemzetbiztonsági szempontból, mondta Richard George, az NSA volt
számítógép biztonsági illetékese. A kérésnek egy olyan
kormányhivataltól kell érkeznie, amely jogosult az adott céggel való
együttműködésre. Ilyen lehet a Pénzügyminisztérium vagy a
Nemzetbiztonsági Minisztérium.
Tehát aggodalomra semmi ok, hiszen az NSA a kormánnyal van, és alig várja, hogy segíthessen.
Az NSA kettős küldetése, a biztonsági támogatás és a
megfigyelés fokozása, komoly adatvédelmi aggályokat vet fel,” mondja
Marc Rotenberg, az Elektronikus Adatvédelmi Információs Központtól.
Volt NSA tisztségviselők szerint az adatvédelmi aggályokat
eltúlozzák és megjegyzik, hogy az NSA-tól kért segítséget minden
esetben megtagadják, amikor nem áll fenn nemzetbiztonsági kockázat.
Richard George elmondta, hogy az elmúlt tíz év során az ügynökség
mindössze 10 cégnek nyújtott támogatást, egy évvel a hálózatuk ellen
elkövetett támadás után.
„Amennyiben az NSA részt vesz [a bankokkal kapcsolatos] ügyben, az
azért van, mert szeretnék tudni, mi történik a sértettek oldalán,”
mondta egy másik védelmi illetékes. „A kormány valószínűleg többet
tanul, mint segít az ügyben.”
Összegzésképpen:
Az NSA nem volt hajlandó kommentálni a fenti cikket,
csupán annyit közöltek, hogy az ügynökség „valamennyi vonatkozó
törvényt és szabályt teljes mértékben betartva” nyújt támogatást az
ügyben.
Világosítson már fel valaki! Pontosan milyen törvényekre és
szabályokra gondolhattak? Amelyik kimondja, hogy a kormány határozatlan
időre fogva tarthat egy állampolgárt? Vagy amelyik feljogosítja, hogy
bírósági végzés nélkül kémkedjenek bárki után és elolvassák az email
üzeneteiket? Mert kicsit össze vagyunk zavarodva.
Evelyn de Rothschild a szabályozásról
„Nem sok változott 2008 óta,” mondja Evelyn de Rothschild, a
City egyik veteránja, az ismert pénzügyi dinasztia tagja. Sir Evelyn
Rothschild elmondja, miért van szükség a banki kultúra reformjára a
nyilvánosság bizalmának visszaszerzéséhez. Úgy gondolja, nem történik
elegendő intézkedés a City szabályozásának megreformálása érdekében.
Nagy-Britannia pénzrendszere történelmi változások előtt áll, de Sir
Evelyn de Rothschild számára mindez nem újdonság. – UK Telegraph
Milyen üzentet közvetít a fenti cikk számunkra? „Egy rakás új pénzügyi szabályozásra van szükség.”
Sir Evelyn de Rothschild egyik kedvenc propagandatémáját, a pénzrendszer szabályozását boncolgatja.
Ennek oka nagyon egyszerű: A hatalmi elit így működik. A
merkantilizmuson keresztül. Minél nagyobb és befolyásosabb egy kormány,
annál könnyebb irányítani… az elit szemszögéből nézve természetesen.
A 2008-as válság elindulása óta Evelyn de Rothschild viszonylagos
rendszerességgel beszél a pénzrendszer szabályozási reformjának
szükségességéről. Néhány további szemelvény a cikkből:
Három hónap múlva feloszlik a 2008-as válság kezelésére
képtelen Pénzügyi Szolgáltatók Hatósága (Financial Services Authority),
amelynek szabályozó hatalmát két másik testület, a Pénzügyi Felügyeleti
Hatóság és a Pénzügyi Igazgatási Hatóság kapják.
Ezenkívül a Bank of England-on belül létrejön még egy új Pénzügyi
Szabályozó Bizottság, ami felügyelni fog minden ügyet, ami a pénzügyi
stabilitással összefügg. Sir Evelyn szerint azonban nem történik elég
intézkedés a City pénzügyi és szabályozási mechanizmusainak
átalakítására.
„Még mindig fizetnek bónuszokat és nem változott az emberek
hozzáállása sem. Túl lassú a fejlődés azon a téren, hogy szélesebb
tömegekkel osszák meg a lehetőségeket,” mondta Sir Evelyn a Tomorrow’s
Company szakértői összejövetelén.
A jelek szerint Evelyn de Rothschild nem ért egyet a jelenlegi
pénzvilág kultúrájával. Szokás szerint sebészeti pontossággal
összpontosít a pénzügyi szabályozás kérdésére, ami szerinte a londoni
City-re jellemző kapzsiság elleni egyetlen megoldás.
„Az elmúlt 40 év technológiai fejlődése komoly
támogatást nyújtott az orvoslás és a pénzügyek fejlődésében,” mondta.
„Ezzel azonban vissza lehet élni. Sok minden történt a gyors megtérülés
érdekében, anélkül, hogy az érintettek tudatában lettek volna annak,
hogy mibe is fektettek be.”
Véleménye szerint nagyobb hangsúlyt kell fektetni az etikusságra és
az ehhez szükséges elvekre. Ennek egyik alappillére az átláthatóság,
ami a legtöbb szabályozási reform hajtóereje volt a 2008-as válság óta.
Egy másik fontos tényező szerinte a bankárok tulajdonosi részvétele
azokban a vállalatokban, amelyeknél dolgoznak, a 25 éve alkalmazott
bónuszrendszer helyett.
Véleményünk szerint ez a két utolsó észrevétel a legfontosabb. Az
átláthatóság mémről már sok szó esett. Az elképzelés lényege elvileg az
lenne, hogy a kormány és a magánszektor cégei minél átláthatóbbak és
így felelősségre vonhatóak legyenek. Természetesen ez a hatalomnak
kedvez, hiszen az irányítók sohasem átláthatóak és soha nem is lesznek.
A másik kérdés a bankárok tulajdonosi szerepe.
„Mindegy, hogy az ember Karl Marxra vagy John Maynard
Keynesre gondol, a kapitalizmus nagyon megváltozott mostanában. Azzal,
hogy a szélesebb körű részvételt támogatjuk, több lehetőséget
biztosítunk az embereknek,” mondta Sir Evelyn.
Piaci szempontból a Sir Evelyn által leírt kapitalizmus valószínűleg
nem létezik. A központi bankokat kétségtelenül és egyértelműen a
hatalmi elit irányítja. A nyugatot, annak óriási katonai-ipari
hatalmával, vég nélküli háborúival és ciklikus összeomlásaival pedig
ezek a központi bankok finanszírozzák.
Egyre világosabban látható, hogy ezt az óriási monetáris gépezetet
egy maroknyi ember irányítja. Vajon Sir Evelyn arra gondolt, hogy ennek
a „láthatatlan kéznek” versenytársakra van szüksége?
Fiat összeomlások és harc az aranyért
2011-ben a technokraták, Hans Hoogervorst, a
Nemzetközi Számviteli Szabvány Bizottság elnökének segítségével, egy remek
elképzeléssel
álltak elő, ami szerint Európa csatlakozna a piachoz igazodó
(mark-to-market) könyvelést nem alkalmazó IFRS9 szabványhoz, az EKB
mérlegében szereplő szuverén adósságokra vonatkozóan.
A piachoz igazodó gyakorlat 2009-es bevezetése a piacok rövidtávú
fellendüléséhez vezetett, ami egy hamis pozitív trend volt, hiszen a
bankintézményeknek már nem kellett biztosítani a hosszú távú pénzügyi
stabilitáshoz szükséges tőkét. Az eurózóna bankok tehát úgy intézhetik
ügyeiket, ahogy akarják, hiszen a technokrata hatalomátvétellel sújtott
országok számára már csak a szuverén adósság maradt alternatívaként.
A munkahelyteremtés ürügyén Ben Bernanke, a Federal Reserve elnöke,
jelzálog fedezetű értékpapírokat vásárol vissza. A havi 85 milliárdos
tételek által Bernanke jó úton halad, hogy az Egyesült Államok
legnagyobb ingatlan birtokosává váljon.
A módszer segítségével a Fed fiat tőkéje ijesztő sebességgel változik
ingatlan vagyonná, miközben a technokraták folytatják a világ fiat
valutáinak elértéktelenítését.
Miközben a multinacionális cégek kiköltöztették a gyártóegységeket
az Egyesült Államokból, az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény
valamint a harmadik mennyiségi enyhítés eredményeként pedig a bankárok
az egekbe srófolják az élelmiszerárakat, ők maguk a határidős ügyletek
segítségével hatalmas nyereségre tesznek szert az irányított válságnak
köszönhetően.
Miközben a dollár értéke csökken, a BRICs országok elkezdték
visszaállítani valutájuk nemesfém fedezetét. Amikor Kína arannyal fizet
Iránnak az olajért, az OPEC államok nem tudják manipulálni a rendszert,
mint ahogyan tették ezt évtizedekig, hogy a hatalmas mennyiségű dollár
forgatásával és amerikai állampapírok vásárlásával egyúttal az amerikai
pénzrendszert is megtámogassák.
A BRICs országok lépéseinek eredményeként a petrodollár és a dollár,
mint tartalékvaluta, lassú és szisztematikus tönkretétele folytatódik.
Az OPEC által az amerikai államkincstár számára tisztára mosott pénz
nélkül kevesebb forrás áll rendelkezésre a közel-keleti háború
finanszírozására.
A technokraták megkerüléséért „járó” büntetésként a Pénzügyi Szolgáltatók New Yorki Hivatala
bejelentette,
hogy a brit Standard Chartered Bank felfüggeszti a BRICs országok
tranzakcióit, egy Iránnak átutalt 250 milliárd dolláros tétel miatt,
ezzel pénzügyi terrorizmust alkalmazva a közel-keleti ország ellen.
Októberben például Barack Obama
aláírt egy végrehajtási utasítást,
ami felhatalmazza az amerikai kormányt, hogy lefoglalja azok
bankszámláit, akik megítélésük szerint segítettek Iránnak „olyan
tranzakciók” lebonyolításában, ami lehetővé tette Irán számára, hogy
pénzzé tegye kőolajkészleteit. Ezt a kitételt olyan módon foglalták a
végrehajtási utasításba, hogy a figyelmet az USA és Nagy-Britannia
által bevezetett szankciókra terelje.
A dollár hanyatlásával már csupán egyetlen feladat vár a
technokratákra: tovább rontani a többi fiat valuta helyzetét, hogy
bevezethessenek egy új globális valutát.
Számos más elit intézmény mellett, az ENSZ is teljes átalakítást
akar. A „Nemzetközi Monetáris Rendszer átalakítása a XXI. Századi
Kihívások Kezelésére” néven kiadott
jelentés a következőkre szólít fel:
A nemzetközi monetáris rendszer átalakításával
kapcsolatos egyre intenzívebb viták és reformok azt jelzik, hogy a
jelenlegi rendszer nem képes válaszolni az új, illetve egyre mélyülő
kihívásokra. A jelen tanulmány négy ilyen kihívásra összpontosít: a
globális egyenlőtlenségekből történő rendezett kivonulás, a deficites
és a felesleggel rendelkező országok közötti kiigazítás segítése
recessziós hatások nélkül, a nemzetközi kereskedelem hatékonyabb
támogatása a jelenlegi volatilitás csökkentésével és a fejlesztések és
klímaügyek jobb finanszírozásával. A célok meghatározása után
előterjeszti a reformjavaslatokat, hogy a nemzetközi monetáris rendszer
képes legyen hatékonyabban reagálni ezekre a kihívásokra.
Egy új globális valutára való átállást javasolnak tehát, ami minden
jelenlegi valuta helyébe lépne. Az újraértékelést és a pénz
értékszerinti újraelosztását az IMF, a Kereskedelmi Világszervezet és
természetesen az ENSZ felügyelné.
A Goldman Sachs
azt tanácsolta ügyfeleinek,
hogy adják el részvényeiket, miközben az amerikai gazdaság bezuhan a
technokraták által létrehozott fiskális szakadékba. David Kostin, a
Goldman Sachs vezető amerikai értékpapír stratégája a következőket
mondta:
A politikai valóságok és a múlt évi precedens arra engednek
következtetni, hogy nagyobb esély van arra, hogy a politikusok nem
lesznek képesek kezelni a fiskális szakadékot, mint azt a befektetők
gondolnák.
Tudva, hogy a pénzvilágban
mindenki, aki számít értékálló eszközöket vesz, Soros György is eladta
CitiGroup, JP Morgan Chase és Goldman Sachs részvényeit, és 130 millió
dollár értékben vásárolt aranyat.
Az
Arany Világtanács adatai szerint a központi bankok 157,5
milliótonna aranyat vásároltak 2012-ben.
21 . JEGYZŐKÖNYV
Belső kölcsönök. Tartozások és adók. Konvertálás. Csőd.
Takarékpénztárak és járadéklevelek. A pénzpiacok eltörlése. Ipari
értékek szabályozása.
A legutóbbi összejövetelen előadottak kapcsán ma részletesen meg fogom
világítani a belső kölcsönök kérdését. A külföldi kölcsönökkel -
amelyek a gójok nemzeti vagyonával tápláltak minket - nem foglalkozom
többet, mert a mi államunk viszonylatában nem lesznek külföldiek, tehát
semmiféle külügy sem.
Hasznot húztunk a tisztviselők megvesztegethetőségéből és az uralkodók
hanyagságából, kétszeresen, háromszorosan, sőt még ennél is
többszörösen kaptuk vissza a gój kormányoknak kölcsönzött pénzünket,
amelyre államaiknak még csak szükségük sem volt. Megtehetne ilyet bárki
is velünk? Ezért csak a belső kölcsönök részleteivel foglalkozom.
Az államok bejelentik, hogy belső kölcsönre van szükség, és megindítják
a kölcsönjegyeztetést saját váltóikra, azaz kamatozó értékpapírjaikra.
Hogy a jegyzést mindenki győzze, az árat száz és ezer között szabják
meg, és árengedményt tesznek azoknak, akik elsőnek jegyeznek. A
következő napon mesterségesen felszöktetik a kölcsönkötvények árát s
azzal okolják meg az áremelést, hogy mindenki töri magát a
kölcsönjegyzésért. Pár nappal később az államkasszák - mint mondják -
túlzsúfoltak, és több a pénz, mint amennyire szükség van (minek akkor
jegyeztetni?). A kölcsönt, tegyük fel, jóval túljegyezték, s ebben
rejlik az egész színpadi hatás: ide nézzenek-mondják-, micsoda bizalom
nyilvánul meg az állam kölcsönkötvényei iránt.
De amikor vége van a komédiának, az állam azzal a ténnyel találja magát
szemben, hogy rendkívül terhes adósságot vett magára. Hogy fizetni
tudja a kamatokat, újabb kölcsönökhöz kell folyamodnia, ezek azonban
nem szüntetik meg, hanem csak növelik a tőkeadósságot. És ha ez a hitel
is kimerült, új adókkal kell fedezni - nem a kölcsönt, hanem csak annak
kamatait.
Ezek az adók tehát arra szolgálnak, hogy az egyik adósságot a másikkal fedezzék.
Ezután következnek a konvertálások. Ezek csökkentik ugyan a
kamatfizetést, de magának az adósságnak fedezése nélkül, ezenkívül
pedig nem vihetők keresztül a kölcsönjegyzőnek a beleegyezése nélkül.
Amikor bejelentik a konvertálást, ezzel egyidejűleg felajánlják, hogy
visszafizetik a pénzt mindazoknak, akik nem kívánják konvertálni
kötvényeiket. Ha mindenki visszautasítaná a konvertálást és követelné
pénzét, a kormány saját csapdájába esne és kiderülne, hogy
fizetésképtelen, nem tudja a felajánlott összegeket kifizetni.
A gój kormányok szerencséjére alattvalóik - akik semmit sem értenek
a pénzügyekhez - mindig szívesebben vállalták az árfolyamveszteségeket
és a kamatcsökkentést, mint azt a kockázatot, amellyel pénzük másirányú
elhelyezése járna, és ily módon gyakran lehetővé tették kormányaik
számára, hogy azok többmilliós adósságtól szabaduljanak meg.
Manapság ezeket a trükköket külföldi kölcsönökkel kapcsolatban nem
játszhatják meg a gójok, mert tudják, hogy mi minden kölcsönadott pénzt
vissza fogunk követelni.
Az államok fizetésképtelenségének nyMt bevallása a legjobb bizonyíték
lesz arra, hogy a különböző országokban teljesen hiányzik minden
kapcsolat a népek érdekei és azok között, akik kormányozzák őket. Kérem
önöket, szenteljenek különös figyelmet ennek a pontnak valamint a
következőnek: manapság minden belső államkölcsönt úgynevezett függő
adósságokkal konszolidálnak, vagyis olyanokkal, amelyek többé-kevésbé
rövid lejáratúak. Ezek az adósságok olyan pénzekből állnak, amelyeket
takarékpénztárakba és takarékalapokba fizettek be. Ha ezeket az
alapokat sokáig valamely kormány rendelkezésére bocsátják, elpárolognak
a külföldi államkölcsönök kamatainak törlesztése során és azonos
összegre szólójáradéklevelek letétbehelyezésével helyettesítik őket.
Ilyen járadéklevelekkel szokták a gójok pótolni államkincstáraik minden hiányát.
Ha majd elfoglaljuk a világ trónját, mindezeket a pénzügyi és hasonló
fogásokat - mint amelyek nem egyeztethetők össze érdekeinkkel - úgy el
fogjuk söpörni, hogy nyomuk sem marad, mint ahogy meg fogjuk szüntetni
az összes értékpapír-tőzsdét is, mert nem fogjuk megengedni, hogy
értékpapírjaink áringadozásai csorbítsák hatalmunk tekintélyét.
Értékpapírjaink árát törvényileg fogjuk megszabni a teljes névértéknek
megfelelően, az árcsökkentés vagy áremelés minden lehetősége nélkül.
(Az áremelés ürügyet szolgáltat az ár későbbi csökkentésére, s a gójok
értékpapírjaival kapcsolatban így is jártunk el: azzal kezdtük, hogy
névértéken felül adtuk-vettük őket, azután messze névértékük alá
szorítottuk le az árukat.) Az értékpapír-tőzsdéket hatalmas állami
hitelintézményekkel fogjuk helyettesíteni, melyeknek az lesz a
feladatuk, hogy a kormány szándékainak megfelelően rögzítsék az ipari
értékpapírok árát. Ezek a hitelintézetek abban a helyzetben lesznek,
hogy egyetlen napon 500 millió ipari értékpapírt dobjanak piacra vagy
vásároljanak fel. Ily módon minden ipari vállalkozás tőlünk függő
helyzetbe fog kerülni. Elképzelhetik, milyen óriási hatalomra fogunk
így szert tenni. . .
A pénzügyi erőszakkal formálódó globális pénzbirodalom faltörő kosa,
szálláscsinálója az IMF. Feladata: a nemzetállamok gazdasági leigázása,
felszámolása. Érdekeltségi övezeteit folyamatosan bővítve az
adósságspirál fegyverével gyarmatosít, a területét védelmező népességet
az általa irányított gazdasági terrorizmussal, végső esetben háborúval
vagy polgárháborúval önfenntartásában ellehetetleníti, felszámolja,
majd a célterületet bekebelezi és saját érdekei szerit újraszervezi.
A nemzetállamok lebontásának főbb stratégiai irányai: Globális
monetáris megfigyelő rendszer. Az adott területen felméri a termelői és
fogyasztói ágazatokat, meghatározza a követendő stratégiát a
célgazdaság felszámolásához. Az értelmiség elszívása a meghódítandó
országból. Azok, nagy része, akik felismerik, hogy mi megy végbe
hazájukban, a kilátástalan jövőkép miatt többnyire külföldre távoznak,
olyan országba, amely – szakmai, és egyéb kiválasztásuk után -
befogadja őket. Adósságcsapda. Visszafizethetetlen kölcsönök
rákényszerítése az országra. (IMF profilja) A tőkeszivattyúk. A helyi
bankrendszerek felvásárlása után a megtermelt értékek „kiszivattyúzása
az országból, a kivont tőkét nem forgatja vissza a gazdaságba,
tőkehiányt, ezzel válságot generál.
Tehát a menetrend az eddigi tapasztalatok szerint: Ha a Globális
pénzügyi rendszer gazdasági előnyöket lát megszerzi, felvásárolja a
helyi bankokat. A termelői és fogyasztói ágazatokat ezeken a
privatizált bankokon keresztül megsarcolja, a likviditást garantáló
fedezetet kiszivattyúzza, bekebelezi és megsemmisíti az
ellehetetlenített helyi piacokat, majd a célország piacait kizárólag a
globalista érdekeknek megfelelően szervezi újjá. A tőkeszegény
gazdaságba ezután olyan hiteleket pumpál, amelyek az uzsorarendszerből
adódó adósságspirál miatt visszafizethetetlenek.
Magyarországra eddig ez a helyzet „kiválóan” lett alkalmazva, Jelenleg
a gazdaság áll, a „fizetési képesség” gyengül, ezért a mindenkori
„kormány” inflációt gerjesztő politikával, (vagyis a lakosság közvetett
kifosztásával) tud csak megfelelni a hitelezők (IMF) követeléseinek. Az
ország a társadalmi, gazdasági feszültségek enyhítésére, újabb
hitelekért folyamodik, jön megint az IMF, és unokáinkat is eladósítja.
Az IMF hitel az uzsorán alapul. Az ilyen hitel elfogadásával az állam
kiszolgáltatottá válik, a lakosság életkörülményei romlanak, a szellemi
tőke, az ifjúság kivándorol. A lakosság reménytelenné, passzívvá válik,
ellenállása végtelenül legyengül. Figyelem! Eddig csak a hitelek
visszafizetése volt terítéken, de ekkor lép életbe a következő stáció:
A hitelezők: (IMF) a fedezetet, (2008 IMF szerződés) a valódi értéket,
a természeti kincseket, a termőföldet is bekebelezik, majd pénzügyi
követeléseiket eladják egy az általuk favorizált államnak.
A piacszerző offenzíva első lépéseként az olcsóbb termékeket és/vagy
munkahely-teremtés ígéretét használják, mint csalit. Először
tönkreteszik a helyi üzleteket, és elszegényítik a körzetet, és az
elszívott anyagi javakat külföldre juttatják. Ez a fázis Magyarországon
megtörtént. Érdemes meghatározni a jelenlegi helyzetünket, némi
magyarázattal: Kezdjük azzal, hogy minden nemzetállam gazdasága
alapvetően négy pilléren nyugszik: Helyi piacain, amely, ha nincs
minden áru és pénz kiáramlik az országból. (Ha a gazdaságból kivonják a
tőkét, akkor nincs pénz a helyi piacok fenntartására. Ha nincs helyi
piac, akkor a hazai termékeink számára kényszerűségből olyan felvevő
helyet kell keresni, amely megfizeti az előállítás költségeit, mert
erre a saját gazdaság ebben az esetben képtelen. Ennek következtében a
kiváló minőségű termékeink olyan piacra kerülnek, amely fizetőképes,
miközben a tőkeerős országokból e helyett rossz minőségű,
harmadosztályú árut hoznak be. A lakosság ezt kénytelen fogyasztani,
hiszen elszegényedett. Természeti forrásain (nyersanyagok,
bányakincsek, olaj, vízenergia, maga a víz, stb…). Likvid monetáris
rendszerén (pozitív termelési mérleg, fedezet, mint például a munka és
a szolgáltatás, a társadalom teljesítőképessége, kezelhető mértékű
infláció). Feldolgozásán, termelésén (mezőgazdaság, ipar stb…).
Magyarországon a globális pénzpiac gyarmatosító politikája már
megsemmisített három elemet: a likvid monetáris rendszereket, a
feldolgozást és termelést, a helyi piacokat. Jelenleg minden erővel a
még meglévő természeti források kisajátítására törekednek. Ennek
megakadályozására, csak egy jól szervezett, társadalmi közmegegyezésen
alapuló csak olyan közös alap-értékrend szerint formálódó társadalom
képes, amely az államiságát képes megvédeni
IMF érdeke a szabad rablás további biztosítása, létérdeke a profit,
amely hatalmának garanciája. Soha még tárgyalásokból nem értett,
érdekei tükrében kormányokat váltott le és segített hatalomra.
Kizárólag a saját igazságát kényszeríti ki, brutális erőpolitikával.
Nekünk civileknek „tárgyalni velük” önámítás, aki egy asztalhoz ül
velük, az Ő stratégiai érdekeiket segíti.
Tatár J.

Kép: bankcsapda.eu
A hazai rádiós hírekben teljesen elhallgatták
azt, hogy a Bankcsapda érdekvédelmi szervezet átadta az IMF
küldöttségnek a divizahiteles csaló bankok bizonyítékait, amit átvettek
és intézkedni fognak a bankterroristák ellen,
mert most már nemzetközileg nem tudják elhallgatni az ügyet....Sőt! Az
Ovi-kormány is emiatt lépni kényszerül több dologban...az IMF
küldöttséggel másfél óráig tárgyaltak, csak néhány tévé mondta be, de a
netes oldalak hírei is elhallgatják!
Tájékoztatás!
A
Bankcsapda tárgyalódelegációja a mai napon 1,5 órás megbeszélésen
tájékoztatta álláspontjáról a hazánkba érkezett IMF ellenőröket,
akiknek a feladata részben a 2008-as EU/IMF megállapodás során kapott
20 milliárd euró felhasználásának az utólagos ellenőrzése. A
megbeszélésen a Bankcsapda csoport kifejthette a tényfeltáráson alapuló
véleményét a hazai deviza hitelezéssel kapcsolatban, így
felhívtuk a figyelmet a banki uzsora követelések jogtalanságára,
valamint arra, hogy a bankok deviza konstrukciós szerződéskötési és
elszámolási gyakorlata felügyeletlenül és szabályozatlanul folyt. Olyan
okiratokat, dokumentumokat adtunk át, melyek a deviza tőke
nyilvántartás során bekövetkezett banki csalásokat igazolják.