A Baszk Haza és Szabadság (Basque Fatherland and Liberty, Basque
Homeland and Freedom, Euskadi Ta Askatasuna, ETA) a spanyolországi baszk
területek elszakadásáért, és az egységes Baszkföld (Euskadi)
megteremtéséért küzdő, a nyílt összecsapásokat kerülő, egyéni terrorista
akciókkal operáló (akció-represszió taktika), egyszerre marxista és
nacionalista terrorista mozgalom. A szervezet 1959-ben, Frederico
Krutwig Sagredo vezetésével, Francisco Franco Bahamonde (1892-1975)
tábornok regnálása alatt föld alatti szervezetként jött létre (leválva
az általuk megalkuvónak tartott Baszk Nacionalista Pártról (Basque
Nationalist Party, Partido Nacionalista Vasco, PNV)), válaszul arra,
hogy a falangista kormány a baszkoktól megvonta a köztársasági
időszakban, 1936-ban kapott teljes területi és kulturális autonómiát,
illetve rendszeresen terrorizálta a helyi lakosságot. Az ETA a diktatúra
ideje alatt teljes mértékben maga mögött tudhatta a lakosság
támogatását. Így volt ez 1970-ben is, amikor a december 3. és 8. között
megtartott úgynevezett Burgos-i Per (Trial of Burgos, Processo de
Burgos) során az ETA hat vezetőjét Franco katonai bírósága 28-án
kihirdetett ítéletében halálra ítélte. A kormány ugyanis a heves baszk
tüntetések és nemzetközi tiltakozások hatására kénytelen volt döntését
visszavonni és a halálos ítéleteket 31-én 30 éves börtönbüntetésekre
átváltoztatni. A szervezet 1961-ban, amikor szerte az országban a
spanyol polgárháborút kirobbantó falangista felkelés (1936) 25.
évfordulóját ünnepelték, lépett ténylegesen a terrorizmus útjára, akkor
hajtotta végre az első merényletét. Az ETA terroristák ekkor ugyanis
megpróbáltak kisiklatni egy, falangista polgárháborús veteránokat az
ünnepségekre, Donostiába szállító vonatot, azonban ez a merényletük még
sikertelen maradt. 1968. augusztus 2-án azonban tagjai megölték legelső
áldozatukat, Meliton Manzanast, San Sebastian (Guipúzcoa) baszk város
titkosrendőrségének (Szociálpolitikai Brigád, Socio-Political Brigade,
Brigada Político-Social) szadista vezetőjét, a rendszer rettegett
jelképét, a korábbi náci kollaboránst. Leghíresebb és legsikeresebb
akciójukat kétségkívül 1973. december 20-án hajtották végre, amikor is
Madridban egy ETA bomba megölte a Franco tábornok politikai örökösének
és lehetséges utódának tartott Luis Carrero Blanco admirális
miniszterelnököt. Franco tábornok 1975-ös halála – talán e merényletnek
is köszönhetően – így egyben a rendszer végét is jelentette. A spanyol
demokratikus fordulat (1977) után, 1979-ben újból intézményesült a baszk
autonómia, és az oldottabb környezetben az ETA politikai
esernyőszervezete, a Népi Egység (People’s Unity, Herri Batasuna, HB)
mint legális politikai párt jelent meg a közéletben. A rendszerváltás
azonban nem hozta meg az ETA által remélni vélt fordulatot: az addigi
harcostársak, a korábbi spanyol demokratikus ellenzék kormányra kerülve,
az érdekszövetség elmúltával egyre erőteljesebben utasította el a baszk
terrorizmust. A diktatúra elmúltával és a merényletek hatására a
szervezet iránti rokonszenv is fokozatosan csökkent, 1980-ban, az ETA
legvéresebb évében már 118-an vesztették életüket. 1983-ban egy
titokzatos szervezet is feltűnt a színen, az Antiterrorista Felszabadító
Csoport (Anti-Terrorist Liberation Group, Grupos Antiterroristas de
Liberación, GAL). A GAL, amely valójában a spanyol titkosrendőrség
tevőleges támogatását élvező szélsőjobboldali szervezet volt, ez időben
(1987-ig) sorra tette el láb alól az ETA prominenseit, szám szerint
17-et. Az ETA 1987. június 19-én Barcelonában felrobbantotta a Hypercor
bevásárlóközpontot, 21 ember meghalt, 45 pedig megsérült. Ez volt az
első olyan merénylet, amely kizárólag civilek ellen irányult. Az ETA
mindezek hatására egyre inkább radikalizálódott és 1995-ben sikertelen
merényleteket kísérelt meg már Jose Maria Aznar mai spanyol
miniszterelnök (1996 óta) és János Károly király ellen is. Aznar, aki
akkor még csak pártjának, a baszkok által a falangisták örökösének
tartott konzervatív Néppártnak (People’s Party, Partido Popular, PP)
volt az elnöke, csak páncélozott autójának köszönhette az életét, amikor
április 19-én Madridban egy autóba rejtett bombát robbantottak fel
mellette. Augusztus 10-én a rendőrség hiúsította meg Palma de Mallorcán
az ott nyaraló király elleni merényletet, akinek a jachtját kívánta egy
orvlövész egy kikötőre néző lakás ablakából célba venni. A rendőrség
rövid időn belül letartóztatta az ezekért a merényletekért felelősnek
tartott Jose Javier Arizkurent, az ETA vezetőjét, akit később bűnösnek
találtak és 13 éves börtönbüntetésre ítéltek. Az ETA 1997. július 10-én
Eibar vasútállomásán elrabolta Miguel Angel Blancót, a Néppárt egyik
helyi politikusát, azzal a követeléssel, hogy 500 baszk elítéltet baszk
börtönökbe szállítsanak át. A követelés teljesítésére szabott két napos
határidő eredménytelen eltelte után azonban túszukat hidegvérrel
meggyilkolták. 1998. június 25-én egy másik helyi konzervatív politikus,
Manuel Zamarreno esett a terror áldozatául. E merényletek ellenére
1998. szeptember 16-án megszületett az első, azonban akkor még
véglegesnek tekintett fegyverszünet (Lizzara Egyezmény, Pact of
Lizzarra, ?Patto di Lizzarra), ám a béke csak egy rövid évig tartott, és
az ETA azóta meghirdette a harcot többek között még a módszereikkel
egyet nem értő, mérsékelt baszk nacionalisták, illetve tehetősebb baszk
üzletemberek (forradalmi adó) ellen is. Az ETA és esernyőszervezete, a
HB között helyezkedik el az 1975-ben, a Franco-éra utolsó hónapjaiban
alapított, szintén illegális Hazafias Szocialista Koordináció (Patriotic
Socialist Coordination, Koordinadora Abertzale Sozialista, KAS),
illetve annak 1999-es betiltása utáni jogutódja, – az egyébként az ETA
egykori közvetlen jogelődjének számító diákszervezettel azonos nevű –
Cselekedni (EKIN), amely sokak szerint valójában az ETA agytrösztje, az
ETA erőszakos akcióinak kitervelője és szellemi irányítója. Az ETA
vezetők kiváló kapcsolatokat ápolnak és rendszeresen találkoznak az IRA
prominenseivel, az általuk sikeresebbnek ítélt IRA-modell átvétele
céljából.