2012. május 14., hétfő

Az Új Világrend – Paranoia vagy valóság?

Az Új Világrend kifejezés olyan heves reakciókat kiváltó feltételezéseket és személyes észrevételeket foglal magában, hogy használata önmagában újságírói aknamezőnek számít. Sok elemző (fősodrású és egyéb) próbált már írni róla és elemezni ezt a valós szociológiai ideológiát, közérthető, didaktikus nyelven, objektívan, adatokkal alátámasztva és mégis ellentámadással, gúnnyal vagy teljes mellőzéssel találta szemben magát, sokszor még munkája megjelenése előtt. Ennek rendkívül egyszerű oka van: a nagy nyilvánosságot sikerült mentálisan beoltani a kifejezés ellen. Más szóval úgy programozták őket, hogy erre a szóösszetételre ösztönösen negatívan reagáljanak, sokszor anélkül, hogy tudnák, miért teszik.
A programozott reakciót részben úgy sikerült elérniük, hogy az „Új Világrend” kutatóiról kialakítottak egy „összeesküvés-elmélet gyártó” sztereotípiát, ami szerint minden hasonlóan gondolkozó ember csupán figyelemre vágyik vagy csupán zavart személy, aki egy kaotikus őrült világban megpróbál kreatív, logikus összefüggéseket találni. Ezt saját tapasztalatból tudom, mert én is ehhez a naiv, „racionalista” csordához tartoztam egykor. Én is ugyanezeket a sekélyes érveket hoztam fel a kőkemény tények megcáfolására. Miután több ezer könyv, film, reklám vagy újsághír próbálja nevetségessé tenni az összeesküvésekben hívőket, egyes emberek számára nehéz előítélet nélkül fogadni a témát.
Ironikus módon az Új Világrend fogalmának azonnali visszautasításához a nyílt párbeszéd hiánya is vezethet. Tehát az Új Világrend létezése elleni pszichológiai gátat nem legitim érvek állítják, hanem az emberek hajlandóságának hiánya, aziránt hogy nyitott elmével meghallgassanak olyan érveket, amelyeket a többség nem tett magáévá.
A legtöbb ember inkább követő és csak nagy erőfeszítés árán képes elszakadni a tömegtől.
Az elitista gondolkodók és propagandagépezetek, mint a Southern Poverty Law Center (SPLC), az Új Világrend kutatóinak megtámadásán keresztül kihasználják a csorda mentalitást és a többségre jellemző ismerethiányt. Egy friss példa az SPLC támadása egy Oath Keeper cikk ellen, ami a Védelmi Minisztérium azon programját próbálta leleplezni, aminek égisze alatt orosz katonákat képeznek ki az Egyesült Államokban. Mivel a cikk az Új Világrendet is említi véleményük szerint a szerzők „paranoiásak”.
Aki képes túllépni az előítéleteken, következő lépésként végre felteheti a legfontosabb kérdéseket: Mi is az Új Világrend? Milyen filozófia rejlik mögötte? Honnan ered? A fősodrású média megpróbálja elhitetni az emberekkel, hogy az alternatív média saját szórakoztatására találta ki a témát, holott a kifejezés a XX. század elején került először nyilvánosságra, de már évtizedekkel korábban, az „összeesküvés elméletek” születése előtt, kimerítően tárgyalta a politikai és üzleti elit.
A Libertariánus mozgalom definíciója szerint az Új Világrend az elitista szervezetek együttes törekvése arra, hogy a globális hatalmat egy választás nélkül kinevezett és felelősségre nem vonható maroknyi ember kezében összpontosítsa, politikai manipulációk, gazdasági felforgatás és háborúk segítségével. A cél az egyéni, állami és nemzeti szuverenitás teljes megszüntetése. Sok ember azonban nem elégszik meg a nyilvánvaló tények felsorolásával. Ahhoz, hogy tényleg megértsük, hogyan érkezhetett ennyi ember egymástól függetlenül ugyanarra a következtetésre, meg kell vizsgálnunk az eredeti forrásokat.
Számos megdönthetetlen tényt tartalmazó cikk jelent meg az üzleti globalizációra irányuló direkt törekvésekről és a központi bankoknak ezt a törekvést támogató szándékos stratégiájáról a nemzetek feletti hatalom átvételére. Ahhoz, hogy tényleg megérthessük, mit értenek a világ pénzügyileg és politikailag legnagyobb hatalommal rendelkező egyénei az Új Világrend alatt legjobb, ha első kézből származó forrásokat idézünk. Íme:
„A nacionalista individualizmuson alapuló rendszernek mennie kell… A szuverén államok korának végét éljük… A Nyugati Világszocializmus felállításáért folytatott harcban a mai értelemben vett kormányok megszűnhetnek létezni… Rengeteg ember fogja gyűlölni az új világrendet… és meghal az ellene folytatott tiltakozásban.” – H.G. Wells, Az Új Világrend, 1940
„Egyesek azt feltételezik, hogy mi egy titkos összeesküvés része vagyunk, amely az Egyesült Államok érdekei ellen dolgozik, „internacionalistának” nevezve engem és családomat, akik egy szorosabban integrált globális politikai és gazdasági szerkezet létrehozásáért szövetkeznek másokkal. Hívhatjuk egységes világnak is. Ha ez a vád, bűnös vagyok és ezt büszkén vállalom.” – David Rockefeller emlékiratai, 405. Oldal
„A következő évszázadban a nemzetek, ahogyan ma ismerjük őket, megszűnnek. Valamennyi állam egyetlen, globális hatalmat fog elismerni. A nemzeti szuverenitás mégsem volt olyan jó elképzelés.” – Strobe Talbot, Bill Clinton kormányának külügyminiszter helyettese a Time magazinnak nyilatkozva, 1992
„Létezik, sőt, már egy generáció óta létezik egy nemzetközi anglomán hálózat, ami bizonyos mértékig úgy működik, ahogyan a kommunisták működnek a radikális jobboldal szerint. Ezt a hálózatot leginkább a kerekasztal csoportokhoz hasonlíthatjuk, akik nem idegenkednek együttműködni a kommunistákkal vagy más csoportokkal és ezt gyakran meg is teszik. Ismerem ezt a hálózatot, mert már húsz éve tanulmányozom és két éven keresztül, a 60-as években lehetőséget kaptam, hogy megvizsgáljam irataikat és titkos jegyzeteiket. Nem idegenkedem tőlük, illetve legtöbb céljuktól vagy kijelentésüktől, hiszen életem jelentős részében közel voltam hozzájuk és eszközeikhez… Némely irányelvük ellen a múltban és mostanában is tiltakoztam … de általánosságban leginkább az ellen van kifogásom, hogy ismeretlenek kívánnak maradni, és úgy vélem, hogy történelmi szerepük elég jelentős ahhoz, hogy ismertek legyenek. … A Külkapcsolatok Tanácsa (CFR) … egy Angliából eredő társaság amerikai ága, úgy hiszi, hogy a nemzeti határokat el kell törölni és bevezetni egy egységes világhatalmat.” – Idézet Carroll Quigley professzornak, Bill Clinton mentorának „Tragédia és remény” című könyvéből.
„Végső célunk, hogy a Szovjetuniót ismét visszahozzuk a világ rendjébe. Talán a jövő világrendje a nemzetek családja lesz.” – Részlet George H.W. Bush beszédéből a Texas A&M Egyetemen, 1989
„Győzni fogunk az öbölben és ez egy örök figyelmeztetés lesz minden jelen és jövőbeli diktátornak és zsarnoknak, aki törvénytelen agressziót akar. A világ megragadhatja majd ezt a lehetőséget, hogy megvalósítsa az új világrend magára régóta várató ígéretét, ahol a brutalitás nem érdemel jutalmat és az agresszió együttes ellenállással találja szemben magát.” – George H.W. Bush elnöknek a nemzethez intézett beszéde, 1991
„Az Uruguay-i Kerekasztal végső megállapodása, ami az évszázad kerekasztal tárgyalásának lezárását és a Kereskedelmi Világszervezet megszületését eredményezte (Marokkóban), létrehozva ezzel az Új Világrend harmadik oszlopát, az Egyesült Nemzetek Szövetsége és a Nemzetközi Valutaalap mellett.” – A marokkói kormány teljes oldalas hirdetése a New York Times-ban, 1994. április
„A kongresszus nem egy szokványos kereskedelmi megállapodásról dönt, hanem egy új nemzetközi rendszer szerkezetéről… ami az első lépés egy új világrend irányába.” – Henry Kissinger a NAFTA-ról, Los Angeles Times
„Az Új Világrendet alulról felfelé kell felépíteni, nem fentről lefelé… de végül a nemzeti szuverenitást megkerülve, illetve apránként lerombolva sokkal többet érhetünk el, mint egy hagyományos szemtől-szemben kivitelezett direkt támadással.” – Külkapcsolatok Tanácsa (CFR) tag Richard Gardner, a CFR folyóirat 1974. áprilisi számában
Az idézetekből egyértelműen kiderül, hogy az Új Világrend és az ezzel járó globális kormány nem eltúlzott állításokon vagy alaptalan félelmeken alapuló képzelgés. Ez egy különösen nagy befolyással rendelkező csoport, nagyon is nyíltan vallott szociálpolitikai ideológiája. Teljes képtelenség lenne összeesküvés elméletnek nyilvánítani.
A kapitalista és szocialista szervezetek is csupán összeesküvés elméletek? A politikai pártok is összeesküvés elméletnek számítanak? A Greenpeace csupán paranoiás emberek képzeletének a szüleménye lenne? És a vállalati lobbi? A sztálini Oroszországban végbement tisztogatások csupán tündérmesék voltak? A náci párt célja nem a világ feletti uralom megszerzése volt? Egyértelmű, hogy ezek a közelmúlt és a jelen kézzelfogható, nagyon is létező erőinek számítanak.
A történelem során nagyon is valós, konkrét célokkal és hittel rendelkező szervezetek és embercsoportok próbálták saját értékeik szerint alakítani és irányítani az emberiség kulturális fejlődését, összehangolt és igen fondorlatos eszközök segítségével. Az Új Világrend sem különbözik ezektől ilyen tekintetben. Egyedivé az alkalmazott módszerek alattomossága és szerkezetének összetettsége teszi. Számomra az furcsa, ha valaki nem hiszi el, hogy ezek az összeesküvések a valóság állandó és szerves részét képezik. Emberek titkos csoportjai évszázadok óta mesterkednek a világ feletti hatalom megszerzésén, a hazafiasság és racionalizmus köpönyege mögé rejtve igazi szándékaikat.
Egy másik fontos téma, ami sok embert összezavar, a bal és jobb oldal megtévesztő fogalma. Az Új Világrend soraiban a „bal” és „jobboldal”, demokrata vagy republikánus értelmetlen fogalmaknak számítanak. Amikor a vezető politikai erők csupán retorikában, nem pedig tettekben különböznek egymástól, rá kell jönnünk, hogy a két tábor között csupán stílusbeli különbségek vannak és szó sincs két külön pártról.
Azt várják, hogy a kutatók és internetes újságírók említést se merjenek tenni az Új Világrendről. Vajon tartózkodnunk kellene bizonyos kifejezésektől, mert a nyilvánosság nem rendelkezik kellő információval? Ez igencsak kicsavart logikának tűnik. Szerintem jobb elfogadni az igazságot a hozzá tartozó párbeszéddel együtt. Nem szabad hagyni, hogy a körülöttünk lévők tudatlansága eltántorítson a tények feltárásától. Az Új Világrend egy nagyon is meghatározható és mennyiségileg kifejezhető politikai mozgalom. A mozgalmat nyilvánosan éltető elit dicséretek özönét kapja, miközben az ellenzőket paranoiával vádolják. Minél kevésbé törődünk azzal, hogy mit gondolnak rólunk mások, annál többet tehetünk az igazságért. Végtére is jobb, ha az embert „őrültnek” tekintik, de igaza van, mintha „épelméjűnek” minősítik, de téved.
„Megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket.” – János 8:32

Forrás: Activist Post

A legfőbb parancsolat

A szeretet alapú vallások esetében, így az újszövetségben is a legfőbb parancsolat az Isten szeretete, ahogy Krisztus megfogalmazta:
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” (Mt 22,37) Görögül: “ὁ δὲ ἔφη αὐτῷ Ἀγαπήσεις Κύριον τὸν θεόν σου ἐν ὅλῃ καρδίᾳ σου καὶ ἐν ὅλῃ τῇ ψυχῇ σου καὶ ἐν ὅλῃ τῇ διανοίᾳ σου· “. Nem nehéz felismerni a kardia (szív) és psziché (lélek) szavakat; tehát itt a lélek az elmére (tudatosságra, gondolatokra és érzésekre) vonatkozik. Érdemes még egy részt kiemelni, ami ehhez kapcsolódik: “Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.” (Jn 8,43). Görög: “διὰ τί τὴν λαλιὰν τὴν ἐμὴν οὐ γινώσκετε; ὅτι οὐ δύνασθε ἀκούειν τὸν λόγον τὸν ἐμόν.”
Krisztus ismét ráirányította az emberek figyelmét egy olyan dologra, aminek egyértelműnek kellene lennie, de mégsem az; minden kinyilatkoztatásnak ez a lényege és ez a legfontosabb. Nem új dolog ez, ugyanez van Mózesnél is; ott a lelket a nefes jelöli.
A Korán is az első helyre teszi az Isten szeretetét, egyben rávilágítva arra is, hogy habár sokan mondják keresztényként vagy zsidóként hogy követik ezt a parancsolatot, valójában mégsem teszik ezt.
“41. Higyjetek abban ami leküldtetett, megerősítve azt ami nálatok van, és ne legyetek elsők a Könyv Népe közül akik nem hisznek benne. És ne adjátok el jeleimet csekély árért. És egyedül engem féljetek. 42. És ne leplezzétek az igazságot hazugsággal, és ne rejtsétek el az igazságot, miközben tudjátok.43. És tartsátok meg az imát, és adjátok meg a zakátot, és hajoljatok meg a meghajlókkal. (...)
177. Nem az a jóság hogy az arcotokat kelet vagy nyugat felé fordítjátok, hanem a jóság legmagasabb foka az, hogy ha valaki hisz Allahban, az Utolsó Napban, az angyalokban, a Könyvben és a prófétákban, és a vagyonát annak ellenére hogy szereti, odaadja a közeli rokonoknak, az árváknak, a nincsteleneknek, az utazóknak, a kérőknek, és a rabszolgák felszabadítására, és aki megtartja az imát, megadja a zakátot, és teljesíti a szerződést, ha megköti, és aki türelmes a szegénységben, nehézségben (betegségben), és csaták idején. Ők azok akik igazak, és ők azok, akik istenfélők”. (Tehén szúra)
Tehát az újszövetségben a kinyilatkoztatás megértéséhez az ige hallgatása (megértése, tehát olvasása is) szükséges, ami nélkül az Istenszeretet elképzelhetetlen, hiszen nem tudhatja másképp az ember, hogy kit és mit szeret és fogad el, és mi az Isten tanítása. Az ószövetségben az első (legfőbb) micve (jócselekedet, parancsolat) az Tóra olvasása és tanulmányozása volt, más kérdés, hogy a zsidóság a szent iratainak egy részét meghamisította – erre az ókeresztény időkből is vannak utalások, nem csak a muszlimok feljegyzéseiből. Egészen jól megállapítható, hogy pontosan mit és mire módosítottak. A Koránban leírtak alapján egyébként elég régi gyakorlat az a zsidó szokás, hogy a Tórát másoló zsidók egy meghatározott összegért (forintban kifejezve legalább tízmillió egy Tóratekercs) eladják a lemásolt tekercseket, és ebből élnek. Ez ma is így van, azaz a zsidóság a saját szent dolgait is készpénzre váltja. A talmudi és a cionista eretnekségre most nem térünk ki.
A Koránban is a leküldött kinyilatkoztatásba vetett hit az elsődleges, ami nyilvánvalóan az után lehetséges, ha az ember elolvassa, megismeri és megérti ami megíratott. A Koránból idézett felsorolás azért is fontos, mert láthatjuk hogy a kinyilatkoztatásba vetett hit van az első és legfontosabb helyen, ezután következik az adakozás és az imádság (amelyek szövege szintén a szent könyvekben leírt kinyilatkoztatások része, nem is lehet tökéletes imádság ami nem ezekből a könyvekből származik, akár keresztény akár muszlim hitről van szó).
Nyilvánvaló tehát hogy az első és legfontosabb parancsolat a szeretet alapú vallásokban az Isten igazságának szeretete, ami leginkább a szent könyvekben való kinyilatkoztatásokból ismerhető meg. Ezek olvasása és tanulmányozása, megértése a legfontosabb. Aki prófétáktól tanul, részben maga is prófétává válhat, igen hasznos tehát hogy az ember minél alaposabban, lehetőség szerint eredeti nyelveken tanulmányozza a szent iratokat (amit minden jelentősebb tanító meg szokott jegyezni, nem mi találtuk ki). Elsősorban tehát nem teológiai könyveket kell tanulmányozni, hanem magát a Szentírást; maga a mise is és az istentisztelet is elsősorban a felolvasott igeszakaszok miatt hasznos, a külsőségek számítanak a legkevésbé.

Tamási Attila

Mario Monti bejelentette, bevonul a hadsereg a tüntetések miatt

Mario Monti olasz miniszterelnök vasárnap riadókészültséget rendelt el és bejelentette, hogy a kormány gazdaságpolitikája elleni tüntetések és a terjedő erőszak miatt be fog vonulni a hadsereg a nagyobb városokba. A közelmúltban több támadás is érte az adóhivatal épületeit, ennek kapcsán nyilvános beszédben közölte az olasz néppel, hogy aki az adóhivatal épületét támadja, az államot támadja. Monti kijelentései szerint a hadsereget fogják bevetni az épületek védelmére minden olyan tüntetés esetén, ahol a polgárok bamba nézelődésen és tábla-emelgetésen kívül valami mást is tesznek. "A hadsereg bevethető minden olyan épület védelmére, ami erőszakossá fajuló tüntetések célpontja lehet. Az eszkaláció veszélye fennáll."
Szombaton Livornoban két molotov-koktélt dobtak az adóhivatal épületébe, a hivatal római központjába pedig egy levélbombát küldtek, ami végül nem robbant fel. A támadások megszaporodtak - alig több mint egy hete az Ansaldo Nucleare állami tulajdonú energiacég egyik vezetőjét lőtték lábon, majd a támadásért egy fegyveres ellenálló csoport vállalta is a felelősséget. Monti attól tart, hogy az államcsőd közeli helyzet és a megszorítások miatt ugyanaz a helyzet alakul ki, mint Görögországban, annyi különbséggel, hogy az olasz ellenállás nem csak molotov-koktélokat fog dobálni.
És okkal tart tőle. Olaszország államadóssága a legmagasabb Görögország után, a munkanélküliség egyre magasabb, a vállalkozások sorban becsődölnek, az országot egy hajszál választja el az államcsődtől, miközben a megszorítások elleni tüntetések egyre többször végződnek összecsapásokkal. Ahogy a görög helyzet kapcsán mondtuk: elég egy szikra.
Molnár István

Képzeljük el, miként erezne az a szülő, aki karácsony napján átadja az ajándékokat a gyermekeinek, és a gyermekek csak átveszik azokat, de félreteszik azonnal, ki sem bontják és nem kíváncsiak az ajándékokra. Gondoljuk el, hogy az Úr hogyan érez, amikor ajándékokat ad nekünk, hogy használjuk azokat, de mi sohasem akarjuk megtudni, hogy mik azok az ajándékok, sohasem használjuk azokat, hanem azzal mentegetőzünk a gyülekezetben, hogy semmit nem tudunk csinálni!

Lepusztult nemzet

Újabb sajnálatos tapasztalattal lettem gazdagabb. Gazdagabb? Talán szegényebb.
Két héttel ezelőtt történt a vasárnapi reggelen, hogy egy darab vasanyagra lett volna szükségünk. Gondoltuk, a környékbeli "lomis" itt van a szomszéd faluban, vasazással is foglalkozik (miért ne, hát cigány, de a normálisabb fajtából), átmegyünk. Nagyjából 9 óra lehetett. A lomis udvarába belépve láthattuk, hogy az udvar nem olyan aránylag rendezett mint szokott lenni, hanem a kitett portékák, illetve annak maradékai szanaszét hevernek. Feri bácsi, aki a lomis segítője, elpanaszolta. "Itt bolondokháza van!" Hogyhogy? - kérdeztük. Erre elkezdte: Reggel 6 órára a fél falu itt állt a kapuban. Amikor kinyitottuk, mint az őrültek jöttek befele, feltúrtak mindent, elvittek mindent... Az még nem lenne baj, de ami itt maradt? Szana szét minden!
Nem hittünk a fülünknek. Eddig a lomishoz hébe-hóba járkáltak, jobbára mi is vasanyagért ha éppen kellett valami. De ez mindenképpen figyelemfelkeltő volt, gondoltuk megnézzük a következő héten, hogy ez valami új népjelenség, vagy egyszeri dolog. Amit láttunk, minden képzeletünket felülmúlta.
Átmentünk reggel hatra a lomishoz. Az autóból kiszálva tisztes távot tartottunk. A lomis kapuja előtt hatra már vagy ötvenen ácsorogtak, és folyamatosan érkeztek. Robi, a lomis eddigre minden "új" portékát - amit összeguberált a nyugati lomtalanításokon - szépen kihelyezte az udvaron. Hat óra után kinyílt a kapu. Azt a tülekedést! Mint a sakálok a dögre. Ilyen nincs - mondtam én, és mégis van.
No menjünk közelebb, erre kíváncsi vagyok. Ezek vittek valóban mindent. Soha az életben nem fogja azt a lámpát feltenni sehová, már csak azért sem, mert a belevaló spot égő vagy 8000 forint, de viszi. "Mennyi? 500? Négyet adok érte". És milyen boldog a szeméttel? A rossz rollert, gyerekcsúszdát, a fene tudja micsoda hulladékokat, aminek 90 százaléka a kukában fog kikötni. De pénzt ad érte.
Muszáj volt közelebb lopózni ehhez a szemmel látható idiotizmushoz. Hallgatóztunk egy kicsit, és próbáltunk kommunikálni, mi is lehet az oka ennek a viselkedésnek. A levonható következtetés olyan megdöbbentő volt, hogy kellett egy pár óra, mire az ember tudta hová tenni.
Azért özönlenek a lomishoz, mert vásárolni kell, muszáj!!! Először leadta a Spar áruházat, járt a Tescoba. Most már oda sincs pénz, és ahelyett, hogy fellázadna a rendszer ellen, ahelyett, hogy beleordítana a hatalom képébe nyomorúságában, elmegy a lomishoz. Mert konzumidióta (vásárlási-fogyasztói mániás lett) és ha nem vásárolhat valamit, akkor el kell mennie pszichológushoz. És a legszomorúbb, hogy úgy fest társadalmi jelenségről van szó.
Ennyire lecsúszott a magyar, ugyanis szinte kizárólag magyarok ácsorogtak a kapuban. Ilyen mélyre is lehet süllyedni. És úgy néz ki, hogy lesz még lejjebb is. Mert ez a lecsúszott magyarság még a sárba is megfetreng új urai előtt, csak legyen egy kis alamizsna. Mielőtt az olvasó felhördülne, és magára venné, vannak itt még gerinces magyarok bőven. De ők a kisebbség a hazában - sajnos. A többség majdnem az állat szintjére züllött.
A fiatalságunkról sem lehet jobb véleményt alkotni. Liberális MSZP és Fidesz kormányaink elérték, hogy a fiataljaink porban fetrengő, kurvapecér, erkölcstelen senkiháziak gyülekezetévé vált. Nekik két dolog a fontos, kihúzzák péntekig valahogy, és a pénteki és szombati diszkókra legyen valami pénz félretéve kábszerre, italra. Lehessen mámoros tudatlanságban összefeküdni akivel csak lehet, vagy tök részegen összehányni saját magukat. (Hivatalos adat, hogy hétvégente átlagosan 800 000 fiatal részeg vagy narkós állapotban van, ami az ifjúság nagy része)
Mik ennek az okai? Egészen biztos, hogy hibás ebben az elmúlt 60 év. A kommunista rendszer a társadalom jókora részéből igazi lumpen proletárt nevelt. A liberális férgek 1989 után pedig sikerre vitték, amit a bolsiknak nem sikerült befejezni. Tökéletesen lepusztították a nemzetet. Orbán hiába is próbál most nagy nemzeti köntösben díszelegni, mikor ebben az egész folyamatban nyakig benne voltak.
Lehetőségek? Vannak. Mert lehetőségek, célok mindig vannak. A nép lelkületében benne van a puszták szabad népe, a szabadságvágy, ami minden magyarban olyan erősen ég, a jóra való hajlam. Ezt kell kiszabadítani. Ez a szabadítás a mozgalmunk fő feladata. A valódi felszabadítás. De ezt nem fogjuk átengedni elzsidósodott szervezeteknek, pártoknak, cionista befolyás alatt álló gyülekezeteknek. Vagy mi hullunk el, vagy ők. A kettő között nincs kompromisszum, mert az a nemzet halála. De ezt a harcot mi nem vívhatjuk meg az emberek helyett, maximum velük. Népünk felemelkedése a saját kezében van. Mindig is ott volt. A népnek olyan vezetése van, amilyet megérdemel. Most ezt érdemli. Kihunyt benne a szeretet, a becsület, saját megbecsülése is.
Mozgalmunk példát mutat áldozatvállalásban. Mert tagjaink kemény hatalmi nyomás alatt is dolgoznak, közösségeket építenek. Lehet ezt a munkát nézni, de jobb lenne segíteni, és becsatlakozni. Nem feltételeket szabni, igényeket támasztani. Annak idején az USA egyik elnöke azt mondta: ne azt nézd mit kapsz a hazától, hanem azt, hogy mit adhatsz neki. Ez a rendszer a kormányainkkal szemben már nem él, mert bizonyította, hogy csak elvesz. Mozgalmunk azonban azon fáradozik, hogy ez ne így legyen. Segítsd, és támogassd ahol csak lehet. Mert népünknek már nincs sok hátra ahhoz, hogy a legalsó mélységekbe süllyedjen.
Segíts egy új jövőben!
Kemény Gábor

.A görög helyzet nem csak gazdasági kérdés

Vasárnap a Pasok vezetője, Evangelosz Venizelosz visszaadta a kormányalakításhoz szükséges mandátumot, mivel nem sikerült a koalícióhoz a 151 mandátumot megszerezni. Ezzel így már három párt vallott kudarcot. Nem jött létre se az IMF-párti rabló-közösség, se baloldali kormánykoalíció. A görög választóknak fogalmuk sincs, mit is akarnak valójában, mert jelenleg egy olyan párt a legnépszerűbb, ami bár felmondja az IMF-hitelszerződést, de bent akarja tartani Görögországot az eurozónában. A kettő együtt pedig nem fog menni. Nem lehet egy ország gazdasága elég alkalmazkodóképes, ha nem rendelkezik saját fizetőeszközéről. Ezt a nyugati országok magas munkanélkülisége igazolja a legjobban, és az egyik pillanatról a másikra megszűnő többszázezer görög munkahely.
Arra sem árt odafigyelni, hogy az eurozóna vezetőiben már fel sem merül, hogy Görögország nem állítja vissza a drachmát. A bankok is erre készülnek, erről egyre több információ szivárog ki. Viszont a politikai vezetés is erre készül, mert már megkezdődött a propaganda, miszerint nem történik semmi gond akkor sem, ha Görögország elhagyja az eurozónát. A média hamar felkapja az ilyen kijelentéseket, mert szeretnék azt hinni, hogy nincs is semmi gond. Tavaly ilyenkor még mindenki azt hangoztatta, hogy Görögország nem fog kilépni, ez mára már a "nem bomlik fel az eurozóna akkor sem, ha kilépnek" mantrázásába kezd átcsapni. Ebből tudhatjuk biztosra, hogy ha a görögök kilépnek, az eurozóna már nem marad fenn sokáig.
Ezt valószínűsíti azt is, hogy a görög helyzetet nem csak politikai és gazdasági, hanem katonai problémaként is kezelik a nyugati vezetők. A héten nemcsak az Ecofin (gazdasági és pénzügyminiszterek tanácsa), Eurogroup gyűlésein foglalkoznak a görög kérdéssel, hanem még ezen a héten lesz az újabb EU-csúcs, de a NATO-csúcs is foglalkozik majd a görög-helyzettel. Mivel a görög haderő több mint 4000 vadászbombázóval rendelkezik, tengeri flottája pedig több olyan rombolóval, ami az Egyesült Államokét is felülmúlja, ezért a NATO számára is krízishelyzetet jelent, ha Görögország kilép az eurozónából. Mert ha kilépnek az eurózónából, abból egyenesen következik, hogy egy idő után kilépnek az Európai Unióból is (lehet mondani hogy nem, de attól még így van) és egy ilyen helyzetben a NATO kellemetlen helyzetben találja magát, mert a görög helyzet elmérgesedésével az európai rakétapajzson egy jókra rés fog tátongani, ami a török területi követelések kiújulásával a NATO felbomlását is előrevetíti.
Ma a negyedik párt is tárgyalásokba kezd kormánykoalíció létrehozásáról. Ha nem járnak sikerrel, júniusban újabb választásokat írnak ki. A Syriza párt népszerűsége ugrásszerűen növekszik, mióta a pártvezető bejelentette, hogy semmisnek nyilvánítja az IMF hitelszerződést. Ha nem folyamodnak választási csaláshoz, valószínűleg a Syriza kerül kormányra. Ebben az esetben viszont borítékolható, hogy a választások után Görögország elhagyja az eurozónát, mivel az IMF-hitelszerződés meghosszabbításához nincs meg a többség, az eurót meg nem osztják ingyen. Ha az állam nem jut euróhoz, akkor viszont elkerülhetetlen, hogy saját kezébe vegye a fizetőeszköz nyomását. De más választásuk nem is nagyon lesz - hogy a görög gazdaság milyen helyzetben van, mennyi olyan vállalkozás van, amit lenne is értelme megadóztatni, arról ennyi év EU tagság után inkább ne is ejtsünk szót.
A kialakult helyzet abból a szempontból is mérföldkőnek tekinthető, hogy az európai lakosság most élő példán nézheti végig, mi történik, ha egy ország krízishelyzetben van, és abban az országban pártrendszer van. Teljes káosz! Döntésképtelenség, határozatlanság, tanácstalanság. Mindenki arra szavazott, akire akart, és ennek az lett eredménye, hogy még kormányt sem tudnak létrehozni. Az még hagyján, de még egy rendes választási csalást sem tudtak megcsinálni az EU részéről, mert maga a választási rendszer is annyira kaotikus. Az európai jobboldalban még nem tudatosult, de a görög helyzet nem csak gazdasági, politikai, esetleg katonai kérdés (ezzel a vonatkozással senki nem foglalkozik), hanem a demokrácia teljes csődjének előfutára. A görög "kísérlet" azt mutatja meg, hogy egy ország demokratikus berendezkedéssel nem képes kezelni a nagyobb válsághelyzeteket. Ez azt is jelenti, hogy mikor továbbgyűrűzik a válság, ott fognak állni a spanyolok kormány nélkül, a portugálok kormány nélkül, majd az olaszok is - a kérdés csak az, hol történik meg először a kézenfekvő válasz, hogy egy rendpárti erő kiemelkedik a káoszból, és magához veszi az irányítást. Onnantól az Európai Unió felbomlása is csak idő kérdése.
Fenyvesi Áron


A görög választásokat követően jókora botrányt kavart a görög média az Arany Hajnal párt elnökének rövid beszédéből. A felháborodás oka az volt, hogy mikor a pártvezető beszéde előtt a terembe érkezett, felszólították az ott unottan ücsörgő, vagy nyitott szájjal alvó újságírókat, hogy álljanak fel. Mikor az egyik liberális nyafogni kezdett, hogy miért kell felállni, mert ez neki "sértő", akkor a párt egyik tagja közölte vele, hogy álljon fel és mutasson tiszteletet - ha nem teszi, akkor meg el lehet menni. A határozott szóra végül mindegyik nyegle felállt, majd a történteket a görög média úgy tálalta, mintha az Arany Hajnal megalázta volta a teljes újságírói gárdát.
Most a hírekben az olvasható, "ma van az első alkalom, hogy a neonáci Arany Hajnalt bevonják a politikai párbeszédbe". Való igaz, eddig egyetlen párt sem akart tárgyalni velük, annak ellenére, hogy az Arany Hajnallal együtt meglett volna a kormányalakításhoz szükséges többség. Talán azért, mert ha kormányra jutnak, lezárják és elaknásítják az ország határait. Vagy esetleg azért, mert mikor a választások után egy újságíró a beszédből csak kiragadott mondatokat közölt, éjfél után a telefonjában egy hang közölte vele, hogy jobb ha a háta mögé is figyel és éberen alszik, mert tudják hol lakik. Vagy esetleg, mert a pártvezető ha a tisztelet megkövetelésével nem is, de a mondanivalójával megalázta a teljes újságírói gárdát, meg a politikusokat is.
Mindezek ellenére most az a helyzet alakult ki, hogy a pártvezetők mégis tárgyalni akarnak Nikosz Michaloliakosszal. A hét százalék az mégiscsak hét százalék. Az elnök nemrég érkezett a tárgyalások helyszínére - a korábban megrendszabályozott liberális újságírók pedig tiszteletlenségük jeleként ülve fogadták.
Ennyit tudnak. Az országban kaotikus állapotok uralkodnak, nincs kormány, nincs munkahely, Athénban több a néger mint a görög - az önmegvalósítást mindenek elé helyező liberális szerencsétlenek pedig most is a saját önérzetükkel vannak elfoglalva. Gond az továbbra sincs. Fényképek készültek. Akik ülve maradtak, reménykedhetnek, hogy a tárgyalások nem lesznek eredményesek.
Fenyvesi Áron
A bankok által létrehozott válság, ha másra nem is, de legalább arra jó, hogy az emberek felismerjék, hogy nem a pénz a minden. Nem lehet vele jól lakni, nem ad a lelkednek igazi békét. Egy eszköz, amit lehet jóra és rosszra is használni. Vannak, akik vissza élnek vele, vannak, akik pedig egy szebb világot építenek belőle.
btcsab

Nemzeti Önvédelmi Alaptételek

(Lajdi-féle kiskáté)

1.Istentől, embertől, szellemtől független valóság nincs. A Nemzet, a Haza javulása a Te javító tevékenységedtől függ, jobbítását csak magad jobbítása által érheted el!
2.Merjél Hazádban Magyar lenni!
3.A nemzeti hovatartozást nem egyedül a származás határozza meg, hanem a lelki azonosulás, az elkötelezettség irányultsága. Ezért mindenkit és mindent elemien tarts a magadénak és becsüld meg aki, és ami magyar!
4.Vond meg a hatalmat az életedben, s a családod életében azoktól az erőktől, amelyek téged, családodat és nemzetedet megalázzák, gyalázzák, rosszra, bajra, lefelé viszik!
5.Ne végy többé részt egyetlen szívdobbanásoddal sem mozgalmaikban, akaratukat ne teljesítsd, ne beszéld az ő 'nyelvüket', 'termékeiket' sem lelki, sem fizikai valóságukban ne vásárold, hatalmukat a magad belső életében ne ismerd el!
6.Ne Hazudj! Ne vegyél részt hazugságban! Ne támogass hazugságot!
7.Tekintsd ellenségnek azokat az egyházalakulatokat, politikai organizációkat, melyek gyűlöletet szítanak, megalázzák az emberi lelket, törvénykezésük által nemzetgyilkosságot terveznek, népességünk számának csökkenését idézik elő, mert a mi hitünk nem tűri a sötétség jelenlétét! A fény sosem gyűlöletből szünteti meg a sötétséget, hanem szükségszerűségből, mert ez a természete. A magyarnak is alaptermészetéből adódik a sötétség erői elleni hadjárat.
8.Utasíts el mindenféle szégyenérzetet, amit lelki tisztaságod, családi és magánéleti, vallási elkötelezettségeid fölött éreztetni szeretnének veled!
9.Minden erőddel helyezkedj szembe a lét- és nemzetrontó erőkkel! Passzív rezisztenciával, és ha kell, tettlegesen is harcolj ellenük. Ebben eszközeid az egyenes, nyílt magyar beszéd, nyílt állásfoglalásaidban az igen és a nem nyilvánvaló tétele, tanúságtétel a jóról, az emberszeretet, az életigenlés, Isten rád szabott törvényeinek betartása, jellemesség, bátorság, az átmeneti nehézségek vállalása, társaid csendes, békés meggyőzése, tanulás, személyes életpéldád. De mindenekelőtt a nemzeti önbecsülésed, mely magyar szeretetben, nemzeted iránti elkötelezettségedben nyilvánuljon meg!
Kitartás! Küzdelem! Áldozat!
Lajdi Róbert - Aranykopjások N.H.H.

A torontói jegyzőkönyvek

Hát ez kicsit olyan írás, mint ha a Cion Jegyzőkönyvek kistestvére lenne. A célok és a célzók egy az egyben megegyeznek mindkét írásnál.
Serge Monast 1995-ben publikálja „A torontói jegyzőkönyvek” (Les Protocoles de Toronto) c. dokumentumot. A szerző szerint a jegyzőkönyvek 1967 nyarán születtek, amikor a NWO eszméjének akkori irányítói a kanadai nagyvárosban gyűltek össze azzal a céllal, hogy kidolgozzák a következő 50 évre szóló stratégiájukat. Miután elolvastátok a kivonatokat, mindenki eldöntheti, hogy az elmúlt 45 évben vajon mennyi (és hogyan) valósult meg ebből.

A jegyzőkönyvekben lefektetett alapelveket a könnyebb áttekinthetőség kedvéért 15 pontba szedtem és egy hangyányit megszerkesztettem, de mindenkit biztosítok arról, hogy semmiféle érdemi változást nem eszközöltem azokhoz a francia nyelvű eredeti(?) változatokhoz képest, amelyekből dolgoztam.

1. Erősíteni kell a „Szórakozás Társadalmát” (Société des Loisirs), amely már eddig is hatalmas szolgálatokat tett nekünk. Az elsődleges ösztönök által diktált egyéni elvárások minél rövidebb időn belüli kielégítése gyenge, befolyásolható és manipulálható generációkat eredményez. Ennek érdekében fel kell használnunk az audiovizuális technológia valamennyi vívmányát, s az egyéneket (kiemelten az ifjúságot) ezen keresztül individualista életszemléletre kell nevelni, mert a jövő emberének ilyennek kell lennie. Egy önző embernek nincsenek eszméi, nincsenek álmai, sem pedig belső tartása.

2. Bátorítani kell az ökológiai szemléletű anarchizmus elterjedését, kiemelten az egyetemi, főiskolai hallgatók körében, hiszen ők a nemzetállamok ellenségei. Az úgynevezett környezetvédelmi és zöld gondolkodás természetes (de csak taktikai) szövetségesünk mindaddig, amíg a fennálló nemzetállami rendet támadja.

3. Az általunk befolyásolt ifjúság lelki szegénységét egy hamis és virtuális, tudománynak tűnő technológiai masszával kell ellensúlyoznunk. Ennek a legmegfelelőbb terepe az oktatási rendszer, ahol a klasszikus humán műveltséget helyettesítenünk kell egyfajta műszaki, pragmatikus szemléletmóddal.

4. Szorgalmaznunk kell a nemzetközi szabad-kereskedelmet; le kell bontanunk a gazdasági és politikai határokat, meg kell szüntetnünk a külkereskedelmet sújtó adókat, mert ezáltal a nemzetállamok elveszítik egyik legerősebb fegyverüket. A nemzeti és hazafias érzések egyre nevetségesebbé válnak, ami elősegíti a globalizációt. A korlátok nélküli szabad-kereskedelem elősegíti a munkanélküliség növekedését, a gyengébb nemzetállamok versenyképességének elvesztését, a hagyományos nemzetgazdasági ágazatok végzetes lemerülését és piacvesztését.

5. Embereink, szimpatizánsaink által az elsők között elfoglalandó területek a nemzetállamok külügyminisztériumai, a bevándorlási hivatalok és a nemzetközi szervezetek migrációs ügynökségei. Feladatuk az, hogy minél tágabbra nyissák a fejlett államok kapuit a harmadik világból (elsősorban Afrikából és Ázsiából) érkező migránsok előtt, hiszen így jelentősen növekszik a befogadók és a bevándorlók közötti feszültség. A sajtó manipulálásával, a közvélemény általunk kívánatosnak tartott irányba történő befolyásolásával – érde- keinknek megfelelő módon – mindig olyan híreket terjesztünk, amelyek mindig a megfelelő lökést adják a tömegeknek. A harmadik világban fegyveres konfliktusokat és háborúkat gerjesztünk, mert ezek hatására az onnan kivándorolni, menekülni szándékozók hullámokban érkeznek majd a Nyugat kapuihoz.

6. A nyugati világban működő nagyvállalatok termelőegységeit lassanként át kell helyezni azokba az államokba, amelyek még hisznek a piacgazdaság mindenhatóságában s devizaéhségük elnyomja a legelemibb óvintézkedéseket is: a kelet-európai és mediterrán országok, Dél-Amerika. A multik természetesen csak addig fognak ottmaradni, amíg a munkaerőt valóban rabszolgaáron tudják nyújtani; amint szükséges (s amint a politikai változások lehetővé teszik), tovább kell vonulni még keletebbre: a Szovjetunió, Kína és a többi ázsiai országba. A befogadó államokat rá kell bírni, hogy kölcsönöket vegyenek fel a nemzetközi pénzintézetektől (elsődlegesen az IMF-től és a Világbanktól, amelyek gyakorlatilag a mi tulajdonunkban vannak). Ha húzódoznának a kölcsönfelvételtől, meg kell ingatni a gazdaságukat, válságot kell előidézni, s bele kell zavarni őket egy adósságspirálba, majd – közvetett módon – kényszeríteni kell őket, hogy válságköltségvetésből válságköltségvetésbe bukdácsoljanak.

7. Létrehozzuk a globális gazdaságot (Économie Globale), amely fölött sem a nemzetállamok, sem a szakszervezetek nem tudnak semmiféle kontrollt gyakorolni. A globális gazdaság előbb-utóbb létrehozza a saját (ugyancsak globális) politikáját, s ennek következtében szükségessé válik a politikai rendszerek globális újjászervezése, melynek bölcsőjénél mi fogunk bábáskodni.

8. A globális gazdaság másik következménye a globális tömegkultúra, melybe – óvatosan és kiegyensúlyozott módon – bele kell tenni minden vallásból, minden nemzeti kultúrából és minden hagyományból, szokásból és tudományból egy kicsit – hogy mindenki elégedett legyen. Az írott és elektronikus médiumokon keresztül sulykolni fogjuk az uniformizált (és általunk előírt) ízlést kialakító reklámokat.

9. Bátorítani kell (főként az ENSZ és a NATO égisze alatt) a békefenntartó és béketeremtő katonai műveleteket, amelyeknek – a lehetőségekhez képest – humanitárius akcióknak kell tűnniük a közvélemény előtt (lásd még a média szerepe!). Ezek a fegyveresek valójában azt a célt szolgálják, hogy a két szervezet vezetésében elhelyezett embereink mindig rajta tartsák a szemüket a világ forrongó pontjain, s befolyásolhassák az ottani eseményeket. A békeműveletek helyét pedig lassan majd átveszik a reagáló erők, később pedig már az egyszerű megelőzés is okot szolgáltathat fegyveres beavatkozásainkhoz, a világ bármelyik országában. Mindehhez szükséges az ENSZ és a többi nemzetközi katonai szervezet alapszabályainak lassú átalakítása, hogy előbb-utóbb (a már létező nemzetközi katonai erőn kívül) rendelkezésre álljanak nemzetközi rendőri és csendőri erők is.

10. Az egyént egyre kiszolgáltatottabbá kell tenni, s igaz ez a gazdasági, az ideológiai és az érzelmi összetevőre is. Emelni kell a nyugdíjkorhatárokat, egyre bizonytalanabbá kell tenni a munkahelyeket (tudatosítani kell például a munkavállalóban, hogy bármikor elbocsátható), a fizetések vásárlóerejét fokozatosan csökkenteni kell (például mesterségesen gerjesztett infláció segítségével), ugyanakkor biztosítani kell az egyéni agymosás lehetőségét (primitív tévéműsorok, manipulált oktatás, irányított sajtó, fogyasztás-centrikus társadalom, stb.). Érdemes megfontolni olyan – nagy visszhangot és felháborodást kiváltó – bűncselekmények elkövetésének elősegítését, amelyek hatására az egyén maga kiált nagyobb biztonság és erőteljesebb rendőri vagy titkosszolgálati jelenlét után.

11. A nemzetállamokat minden eszközzel meg kell akadályozni abban, hogy gazdasági területeiket önállóan korszerűsítsék; különös figyelmet érdemelnek ilyen szempontból az energia- és pénzügyi szektor, a mezőgazdaság, valamint az új technológiák. Ezek azok a neuralgikus pontok, amelyeket ki kell vonni a nemzeti felügyelet alól, és soron kívül globális ellenőrzés alá kell helyeznünk.

12. Ahol lehet, az emberi munkaerőt gépekkel, robotokkal és – lehetőség szerint, a technológiai fejlődés függvényében – számítógépekkel kell helyettesíteni.
13. Egyre több olyan adatbázist kell létrehozni, amelyek – változatos módon, a technológiai fejlődés függvényében – egyre több információt tárolnak az egyénekről. Ezeknek a nyilvántartásoknak szükség esetén összekapcsolhatóknak kell lenniük, s fenntartásuk, valamint ellenőrzésük nemzetközi szervezetek joghatósága alá kell essen. Ezek szükségességét bűnmegelőzési és bűnüldözési céllal kell magyarázni a tömegeknek. Mindezen lépésekkel párhuzamosan a lehető legjobban szigorítani kell a lőfegyverek egyének általi birtoklásának jogi feltételeit.

14. A velünk szembehelyezkedő nemzetállamokat meg kell büntetni: pénzügyi és gazdasági módszerekkel, ideológiai ellehetetlenítéssel, s végső esetben olyan extrém módszerekkel, mint az elektromágneses fegyverekkel kiváltott (és irányított) földrengések, éghajlat- és időjárás-változtatások, a férfiak és nők termékenységének csökkentése (akár teljes vagy részleges sterilizáció), stb.

15. Azokat az egyéneket, akik nem állnak be a sorba, s tetteikkel vagy szavaikkal veszélyeztetik az Új Világrend kialakítását, el kell lehetetleníteni, meg kell bélyegezni, nevetségessé kell tenni; végső esetben fizikailag is meg kell semmisíteni.

Eddig tartott a jegyzőkönyvek tartalmának kivonatos ismertetése. Serge Monast 1996 decemberében hirtelen elhunyt, s lakásából, illetve irodájából dokumentumok százai tűntek el a halálát követően. 1997 januárjában két egykori munkatársai is életét veszti: egyikük autóbalesetben, a másik pedig (egy újságíró-gyakornok) állítólag részegen kiesik egy toronyépület huszadik emeletének egyik ablakából. Serge halála előtt (’96 novemberében) egy tévéműsorban azt ígérte, hogy a jegyzőkönyvekről, valamint további exkluzivitásokról részletekkel fog szolgálni, de hirtelen halála ebben megakadályozta.
A benne leírt dolgok azonban biztosan elindítanak néhány gondolatot minden olvasóban. Teljesen mindegy, hogy a jegyzőkönyvek milyen körülmények között keletkeztek, ki írta és miért, az hamisítvány vagy eredeti… stb. Csak meg kell nézni mi valósult meg a jegyzőkönyvben leírtakból, és elgondolkodni a jövőnkről…

http://www.konteo.blogrepublik.eu/