
Éliás Ádám, a VÉSZ elnöke
A VÉSZ elnökének nyílt válasza, a bankrobbantók nevében írt levélre:
A
megszólítással adós maradok ebben a levélben. Nem tudhatom ugyanis,
hogy valóban Ti, a bankrobbantók írtátok-e a nekem küldött levelet, vagy
nevetekben más írta, vagy olyanok írták, akiknek semmi közük nincs
Hozzátok. Így tehát Titeket is meg kellene szólítanom, és a nevetekben
levelet küldőket is.
Így válaszom tartalma Nektek is szól, és azoknak is, akik a levelet küldték, vagy küldhették volna.
De levelem legfőbb címzettjei Ti vagytok, a bankrobbantók.
Előre
kell bocsátanom, hogy engem a társadalmi-politikai pedantéria nem
érdekel. Nem érdekel, hogy a közélet szereplőjének, ha csak oly csekély
szerepet tölt is be a közéletben, mint magam, nem illik bankrobbantó
„terroristáknak” levelet írnia.
Engem az vezet, amit a rendőrségi
tanúvallomásom során a jegyzőkönyv végén írásban rögzítettem:
„…személyes legfőbb célom és a VÉSZ legfőbb célja, hogy semmi baj ne
történjen.” Mindent azért teszek tehát, hogy se a szociális robbanás,
sem pedig nyomában a fizikai robbanások ne következzenek be. Azt
szeretném, hogy a mély közjogi válság, amelynek lényege, hogy lehetséges
„jogszerűen” az élet, az ember, az igazság, a valós érdekek és értékek
ellen támadni, ez a krízis megoldódjon, s a társadalmi béke
helyreálljon.

“Mit tehet az ember, aki ebben a helyzetben megértette; nincs tovább helye a szavaknak?”
Még
egy „illemtani” megjegyzés: a levél írói hol tegeznek engem, hol
magáznak. Magam következetesen tegezni foglak Titeket, mert
meggyőződésem, hogy fiatalok vagytok, másrészt csak tegeződni szeretek,
mert ha Istent tegezzük, egymást miért ne tegezhetnénk.
A
szokásosnál kicsit terjedelmesebb lesz ez a levél, mégis kérem
figyelmeteket. Küzdelmeim, vívódásaim, sikereim és kudarcaim tanulságait
szeretném Veletek megosztani. Ha némi rokonszenvet mutat irányomban a
nekem küldött levél, magam is megértéssel és rokonszenvvel fordulok
felétek, kérem, „hallgassatok meg”. Nem állítom, hogy könnyű és
szórakoztató lesz a levelem, de nem lehet megspórolni ezeknek a súlyos,
eszmei kérdéseknek az átgondolását.
Válaszomat az alábbi, később kifejtendő feltételezések alapján írom:
- nem rablók, nem terroristák, hanem szabadságharcosok vagytok;
- a kiszolgáltatott, tönkretett emberek iránti szolidaritás vezet Titeket;
- harcotokat nem befejeztétek, hanem elkezdtétek;
- fiatalok vagytok;
- tettrekészek, elszántak vagytok;
- profik vagytok.
1. Szabadságharc
Amióta
egy jól meghatározható kör belevitte a társadalmi köztudatba azt a
pusztító babonát, miszerint az igazság nem számít, csak a jog, azóta a
jog számos területen az igazság ellen fordult.
A
jog forrása az emberek igazságérzete és jogérzéke. Mindennek ebből
kellene fakadnia, a jogalkotás minden részletjelenségének és egészének.
Az egészséges jogalkotás és joggyakorlat nem adhatja fel az
igazságnak-igazságosságnak megfelelés szüntelen küzdelmét, a jog és
igazság összhangjának megteremtésének szándékát.
Ha nem így történik, akkor a jog és a joggyakorlat önmaga karikatúrájává, a látszatjog, az áljog terepévé válik.
A
jognak ez a kiferdítése tárta szélesre a kaput a pénzügyi, üzleti
érdekeltségek, a pénzoligarchia, a pénzhatalom minden embertelensége,
pusztítása előtt. Éppen a jog vált e körök kezében elsőrendű fegyverré
az emberek, az emberiesség ellen. A lakáj-jogászok és lakáj-közgazdászok
jól fizetett hada aztán tülekedve töri magát ezen pusztító érdekek
ideológiai és gyakorlati szolgálatában.
Készülhet-e valaha kimutatás az áldozatokról?
Felmérhető-e,
hogy a deviza-alapú hitelezésnek nevezett bűntett hány öngyilkosságot
(köztük csoportos öngyilkosságokat), hány gyilkosságot (köztük
többszörös gyilkosságokat) eredményezett, hány embert betegített meg,
gyakran halálos betegségekkel, hány családot nyomorított meg?
Vagy ez csak a Mennyek Országának „kettős könyvelésében” szerepelhet?

Stiaszni Éva devizahiteles áldozat sírja. – Kilakoltatása elől a halálba menekült 2011. október 6-án
Számba
lehet-e venni, hogy a munkát végző ember és vállalkozás ki nem fizetése
hány öngyilkosságot, hány gyilkosságot, hány ember halálos
megbetegedését, hány család lezüllését, szétszakadását eredményezte?
Vagy ez is csak a Mennyek Országának „kimutatásaiban” jelenhet meg?
És
mindez „jogszerűen” történt és történik. Manapság az igazi gyilkosok
hivalkodnak azzal, hogy ők „törvénytisztelő” emberek. Tudják, hogy
csupán annyi a dolguk, hogy megfelelő jogászi közreműködéssel jogvitának
álcázzák a bűntetteket, üzleti haszonnak állítsák be a rablógyilkosság
hozadékát, családok tömegeinek megnyomorítását, s akkor már nyert ügyük
van.
Mit tehet ebben a helyzetben az ember, a „homo moralis”, aki nem tud és nem akar belenyugodni az élet pusztításába?
Ha
a deviza-alapú hitelezésben, amikor ugyan semmilyen devizavétel, vagy
–eladás nem történik a hitelfelvevő érdekében, de értékállandósági
kikötésnek elfogadjuk a forinthitel devizaösszegben történő
meghatározását, akkor érthető az árfolyamkockázat adósra hárítása, mint
ami az értékállandóság biztosításának terhe. (Persze ez is hibádzik,
mert egyrészt semmilyen devizavétel- és -eladás nem történik, tehát nem
valós kockázatról van szó, másrészt egy szerződésben a kockázatot az
egyenrangúság alapján illik megosztani a felek között. Ám fogadjuk el az
értékállandóság követelményének logikáját.)
Ha
a meghatározott devizaösszeg a forinthitel értékállandósági bázisa,
akkor a futamidő teljes tartamát a havi törlesztés logikájának
megfelelően hónapokra osztva fel, minden hónapban ugyanannyinak kell
lennie az egy hónapra jutó devizában meghatározott törlesztésnek, aminek
forint-megfelelője csak és kizárólag az árfolyamváltozás arányában
változhat.
Ezzel szemben mit tettek a Bankok?
Az
értékállandóság szerepében meghatározott deviza havi törlesztő
részletének változtathatatlan összegét is, mindenféle, hatósági
stílusban közölt, jogtipró, egyoldalú döntéssel radikálisan megemelték,
majd erre a jogtalanul megemelt devizaösszegre érvényesítették az
árfolyamváltozást.
Így történt, hogy amikor a forint 30%-ot gyengült, a törlesztő részlet nem 30%-al, hanem 80%-al nőtt.
Ez
a jogtipró eljárás nem „üzleti ötlet”, hanem háború. Számtalan
áldozattal: halottakkal, sebesültekkel, tönkretett emberek millióival.
A deviza-alapú hitelszerződések egyéb, jogsértő vonásaira most nem is térek ki.
És akkor jön a Kúria, tüntetni akar a Kormánnyal szembeni függetlenségével, és jogszerűnek minősíti ezt a vérlázító eljárást.
Hasonló
helyzetek tömege adódik abból, hogy a munkát végző emberen és
vállalkozáson nyerészkednek spekuláns rablók. Az áldozatok pedig,
akiknek gyakran egy élet munkájának gyümölcse megy rá a rablók
nyerészkedésére, és sok évtizedes, szorgalmas munka után nem
egzisztenciális alapot, hanem szörnyű adósságokat kell emiatt ráhagyniuk
gyermekeikre, nem kapnak védelmet és elégtételt a közhatalomtól.
Mit tehet az ember, aki ebben a helyzetben megértette: nincs tovább helye a szavaknak?
2. Szolidaritás
Soha
többé igazi szabadságharcot emberi lény ellen nem lehet vívni. Az
osztályharc, a fajok harca, az országok, birodalmak harca sokszorosan
megmutatta a múlt század megrázkódtatásai során igazi arcát: mérhetetlen
embertelenségét.
Csak az emberi lény iránti totális szolidaritás, az emberi élet feltétlen tisztelete vezethet eredményre.
Nincs
kivétel! Az emberi együttérzés vagy teljes, vagy illúzió.
Szolidaritásunknak ellenfeleinkre, sőt ellenségeinkre is ki kell
terjednie, hiszen az ő jobb belátásra jutásuk mindnyájunk közös érdeke. A
mi gyermekeink és az ő gyermekeik közös jövőt fognak élni. Ha poklot
teremtünk nekik, ugyanabban a pokolban fognak szenvedni; ha élhető
életet teremtünk nekik, ugyanaz a létbiztonság és virágzás lesz a
sorsuk.
Az elmúlt években szóban és írásban, a sajtóban is, többször hasonlítottak (végtelenül megtisztelő módon) Gandhi-hoz.
A hasonlításra méltatlanságomon túl azért is el kell hárítanom az
összehasonlítást, mert azt vallom: ha támadnak, akkor védekeznünk kell,
mégpedig kategórikus erővel.
Mi viszont soha senkit nem támadhatunk, még szavakkal sem.
Nem
tudhatom, mire készültök, de fontoljátok meg: soha nem fogjátok
magatoknak megbocsátani, ha akár egyetlen embernek is bármilyen sérülése
történik, nem beszélve a jóvátehetetlen tragédiákról.
Nem
akarom elkenni, vagy feloldani a helyzet drámaiságát, amely a jog
kríziséből következik. De ha bárki emberi lény ellen bármilyen csekély
mértékű támadás is történik, visszájára fordul és elveszti értelmét akár
a legjobb, legigazabb szándékkal folytatott harc is.
Nagyon
megértem, hogy érzitek: végső ponton vagyunk. Ha a bankok bűnei, a
Kormány és a Kúria súlyos mulasztásai miatt bekövetkezik a szociális
katasztrófa, s megkezdődik az áldozat-családok tömeges kilakoltatása,
hatalmas erővel cselekedni kell. Mi is cselekedni fogunk. De ez a
cselekvés nem irányulhat egyetlen emberi lény ellen sem! A pusztító
működést kell akkor megsemmisíteni. A magunk eszközeivel mi is ezt
fogjuk tenni.
3. A harc kezdete és vége
Kérlek Titeket, március 14-ig ne tegyetek semmit.
Adjunk
esélyt annak a lehetséges legjobb fordulatnak, hogy jogi úton
rendeződnek a szociális krízissel fenyegető legégetőbb problémák.
Még mindig van okunk, hogy bízzunk ebben.
A
Kormánynak súlyos mulasztásai vannak a deviza-alapú hitelezés
válságának kezelése tekintetében. Ha valaki 2010-ben azt mondja nekem,
hogy a kétharmados FIDESZ-KDNP ciklus utolsó heteiben még mindig
teljességgel megoldatlan lesz a legsúlyosabban érintett családok zömének
ügye (5-600 ezer családról van szó!), nem hittem volna neki. És most ez
a helyzet.
Ugyanakkor föl se tudnám sorolni azt a rengeteg jó intézkedést, amelyet ez a ciklus a magyar társadalom érdekében hozott.
Egyik
legutóbbi példa: amikor megismertem a közmunkára irányított
állástalanok kötelező téli oktatási programját, azt gondoltam, régen
volt ilyen jó gazdája az országnak. Nekem harmadlagos jelentőségű
szempont, hogy egy kormány mennyiben tesz eleget a divatos mutatókkal
kapcsolatos nemzetközi elvárásoknak (gazdasági növekedés, hazai
össztermék-arányos adósság, az éves deficit mértéke, befektetési
profit-potenciál, stb.). Az a döntő számomra, hogy a leginkább
leszakadt, legkétségbeejtőbb helyzetben lévő rétegekkel mit tesz egy
kormány. Megrendített az említett program, amely mindenkit előbbre visz:
aki nem tud olvasni-írni-számolni, tanulja meg; aki tud, szerezzen az
általános iskola szintjén műveltséget; akinek ez megvan, szerezzen egy
szakmát; akinek szakmája is van, tökéletesítse a tudását, vagy szerezzen
másik, esetleg „piacképesebb” szakmát.
Ezeket
a pozitívumokat is figyelembe kell vennünk. És azt is, hogy konkrét
ígéretek vannak a helyzet rendezésére. Azt javaslom: várjuk meg.
Ha bekövetkezik a szociális katasztrófa (ez március 14-ig eldől), nincs több javaslatom sem a harc kezdetére, sem végére.
4. Embertelenül nem küzdhetünk az emberért
Érzem, hogy fiatalok, tettrekészek, elszántak és felkészültek vagytok.
Mindez óriási erő, lehet jóra és rosszra is használni.
Azt
kérem, tanulmányozzátok a hatvanas-hetvenes évek politikai
terrorizmusának történetét. Annak szereplői sem „terroristákként”
indultak. És végül mi tette őket terroristákká, gonosztevőkké? A
rengeteg ártatlan áldozat.
Soha
nem fogadható el többé az az ideológia, amelyet Dosztojevszkij már
Raszkolnyikov alakjában megcáfolt (Bűn és bűnhődés), amely alattomos
ideológia így hangzott: tudomásul kell venni, hogy az „igaz harcnak”
ártatlan áldozatai is vannak. Dosztojevszkij próféta volt: a 20.
században tízmilliók estek áldozatul ennek a hazug ideológiának.
Az
Ártatlan Áldozat, Krisztus óta csak önkéntes, szabad elhatározásból
fakadhat bármilyen áldozat. A „jót akarók” kezétől, fegyvereitől senki
nem válhat áldozattá. Akkor többé nincs „jóakarat”, csak gonoszság.
Átérzem
dilemmáitokat: hogy lehet igaznak lenni az igazságot nélkülöző jog
világában; hogy lehet szolidárisnak lenni az önzés világában; hogy lehet
az igaz szavak erejében bízni a hazug szavak diadalának világában, és
így tovább.
Mindnyájan
ezekkel a dilemmákkal küszködünk. De a jövő múlik azon, hogy se a
passzív apátiába, se az esztelen, embertelen rombolásba ne zuhanjunk
bele. Magam nem kevésbé vagyok elszánt abban, hogy sok százezer ember,
benne sok tízezer gyermek tönkretétele árán nem lesz társadalmi béke. De
akkor sem emberekre fogunk támadni, hanem az intézményesült pusztítás
működési mechanizmusaira, és azokat meg is fogjuk semmisíteni, ha kell, a
tömeges társadalmi fellépés igazi (nem „fülke”-), de fegyvertelen,
vértelen forradalmával.
Köszönöm
figyelmeteket. Kérlek, fontoljátok meg levelemet. MEGFELELŐ MÓDON,
NAGYON ÓVATOSAN, MINDEN KÖRÜLMÉNYT BEKALKULÁLVA adjatok jelt, hogy
elfogadjátok-e a március 14-i határidőt.
Isten legyen velünk, Veletek is!
Budapest, 2014 február 3.
Éliás Ádám elnök
(VÉSZ és GYŐZ Mozgalom)
***
Szabad Riport Tudósító Iroda