2012. április 15., vasárnap

Kezdődik a játék Távol-Keleten?

Tavaly az amerikaiak bejelentették új doktrínájukat, mely szerint növelni kívánják jelenlétüket a Távol-Keleten, és ez a terület mostantól a kínai haditengerészet erősödése miatt kiemelt területnek számít. Az Egyesült Államok kormánya katonai együttműködést kötött Manilával. Alig telt el egy hét, és a Fülöp-szigetek hadihajója kínai halászokkal került összetűzésbe, egy vitatott hovatartozású sziget közelében. A halászok szerencséje annyi volt, hogy egy erős kínai kötelék a közelben gyakorlatozott, és a halászok segítségére siettek. A sokkal erősebb kínai kötelék könnyű szerrel akadályozta meg a filippínó katonák akcióját.
Ez az atrocitás azonban ürügyül szolgálhat ara, hogy a frissen aláírt egyezmény értelmében Manila amerikai hajókat hívjon kikötőibe. Ezen a területen amúgy is elég puskaporos a helyzet, mivel Kína ereje egyre fölényesebb, a környező tengeren lévő szigetek viszont jelentős részben vitatott hovatartozásúak. Az USA feltételezhetően addig kívánja a kínaiakat visszaszorítani területről, amíg lehetősége van rá. A kínai flotta ugyanis hatalmas fejlődésen megy keresztül, a sok hajó építése mellett egyre modernebb eszközökkel állnak elő, és korszerű fegyverzettel látják el azokat. A Kína körüli tengereken a kínai erőfölény már egyértelmű. Ezért igyekezett Manila is az USA-val megegyezni.
Arra, hogy ilyen gyorsan lezajlik az első konfliktus, senki sem számított. Úgy látszik az USA nem kívánja húzni halasztani, hogy hajói hivatalosan is a környéken járőrözzenek. Ehhez azonban Pekingnek is lesz pár keresetlen szava. Washington  kijelentette, hogy nem kíván belekeveredni az ügybe, de láthatóan már nyakig benne is van. Peking a békés megoldást keresi, de közölte, állampolgárai testi épségét és országa érdekeit minden körülmények között a végsőkig elmenve is megvédi.
A most kezdődő tengeri hadgyakorlaton, melyre az orosz felet is meghívták, Kína a jelenleg kialakult incidensből adódó harci helyzeteket fogja gyakorolni. Oroszország egy hét hajóból álló egységgel vesz részt a gyakorlaton, melyek fő hajója a Varjag cirkáló, és három tengeralattjáró vadász.
Kemény Gábor

Törött tükrök (mese)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak a városában sok ember lakott, mindenféle-fajta, és sokmindennel foglalkoztak. Kinek ez volt a mestersége, kinek az; de valamennyien szerették a tükröket, az üvegeket és a csillogó dolgokat.
A király pedig, akinek kiváló tükörkészítői voltak, néha-néha elajándékozott néhányat a saját tükreiből, jutalomképpen, vagy ahogy a kedve tartotta. Volt hogy amikor álruhában a várost járta, egy tükröt hagyott egy szegényember asztalán, vagy a koldusnak adott egyet. Az elajándékozott tükrök mind remekművek voltak, és volt néhány ezek közt a tükrök közt, ami nem csak az éppen akkor rávetülő képeket tükrözte vissza, hanem a nap, a hold és a csillagok fényét árasztotta magából. Volt olyan tükör is, amire alig lehetett ránézni, alig lehetett beletekinteni. A tükrök hátoldalán apró jelekkel mindig bele volt írva a tükör készítőjének és a királynak a neve.
Egy napon a király a kastélya előtt sétált, és arra jött egy sánta ember. A király váltott vele pár szót, és adott neki egy tükröt. A sánta szerencsés volt, mert ez a tükör az egyike volt a három legszebb tükörnek, amit valaha is készítettek; arany volt a kerete és remekmívű, mindenfajta növények és állatok voltak kiformálva az oldalán, ezek közt drágakövek csillogtak, a felső részén hegyek és csillagok körvonalai látszottak. A tükör fényes volt és ragyogó, olyannyira, hogy az ember félt még ránézni is. A sánta megköszönte és elment, és otthon kitette az asztalára. Azonban a fény zavarta, és egy kendőt tett rá. Egy idő után felülkerekedett a kíváncsiság az emberen, és benézett a kendő alá, egyenesen bele a tükör üvegébe, ahová eddig sohasem mert betekinteni, mert féltette a szeme világát.
Azonban a tükörből egy szörnyeteg nézett vissza a sántára – az pedig először megrémült, majd rettenetes düh árasztotta el. Eldobta a tükröt - “Nem kell!” - kiáltotta. A tükör üvege összetört, néhány szilánkja örökre elveszett. A sánta később ugyan bánta a tettét, de amikor a tükörképére gondolt, mindig elfogta ugyanaz a düh, mint akkor, így sose nézett többé a tükörnek a szilánkjaiba sem.
Később a király találkozott a tengerésszel. A tengerész egy egyszerű ember volt, jött-ment a világban. Ezért egy egyszerű fakeretes tükröt kapott, aminek a tengerész nagyon megörült. Ahányszor csak rátekintett az üvegére, egy szebb világba nézett, és mindig jobb lett tőle a kedve. A messzi távolban látta a várost, a király kastélyát és magát a királyt is, de valahogy minden szebb és ragyogóbb volt, nyoma sem volt az evilági ridegségnek a tükörben, és akár nappal, akár éjjel nézett bele, sosem volt éjszaka odaát.
Azonban a tengerész egy ügyetlen ember volt, és egy óvatlan pillanatban leejtette a tükröt, ami ugyanúgy összetört, mint a másik.
A harmadik legszebb tükröt egy délről származó vándor kapta. Ez nagyobb volt mint a másik kettő, de nem egy nagyobb üvegfelület volt rajta, hanem sok kicsi. A déli ember minden kis tükörben mást és mást látott, történeteket, meséket, eseményeket a jövőből, a múltból. Látta benne a sántát és a tengerészt is, életük olyan pillanataiban, amikor nem is gondolták volna, hogy valaki figyeli őket.
Amikor a déli találkozott a sántával, és beszélgetni kezdtek, gyorsan rájött, hogy a sánta másképp meséli el a dolgokat, mint ahogy megestek, és rájött, hogy a sánta hazudik. Amikor a tengerésszel találkozott, már tudta, hogy mi történt vele. A tengerész hiába akarta titkolni, de rosszkedvű volt, hiszen összetört a tükre. Nem is nagyon tudtak beszélgetni, ezért pár szó után különváltak.
A déli nagyon elégedett volt. Ezért amikor tehette, otthon ült, és a saját tükrével volt elfoglalva. Csinosítgatta, díszítgette, és az minden alkalommal szebb és díszesebb lett. Drágaköveket ragasztott rá, kis abroncsokkal arany- és ezüstdíszeket, csengőket és szalagokat. Még a kis üvegek körül indákat is faragott a fémbe, hogy a tekergődző vonalak szebb hatást keltsenek. Hiába volt azonban ügyeskezű és óvatos, ahogy a módosításokat végezte az egyik területen, a másik oldalon kicsit megrepedt az egyik tükör-üveg, amikor pedig a másik területen szépített, akkor az első helyen repedt meg az üveg. Nem is nagyon vette észre ezeket, mert a tükör külseje valóban gyönyörű lett, és a kis történetek, amik az üveg mögött látszottak, már nem is annyira érdekelték. Némelyiket már nem is nagyon lehetett látni a repedésektől.
A sánta, a tengerész és a déli időről-időre találkozott, de ahogy telt-múlt az idő, egyre kevésbé szerették egymást. Volt, hogy kettő fogott össze a harmadik ellen, volt, hogy mindenki veszekedett mindenkivel. Így teltek-múltak az évek, míg mindhárman megöregedtek.
A király pedig látta, hogy a három ember, akiknek békében kellene élniük, nem állták ki a próbát. Ezért elküldte az egyik tükörkészítőjét, hogy készítsen egy negyedik tükröt, ami nagyobb minden eddiginél, és ha kész lesz, állítsák a város közepére. Egy olyan tükröt, ami sosem törik el és a keretét sem lehet megváltoztatni.

Tamási Attila

Szublimális üzenetek

Piros Pirula Projekt -Karak, Vuk és a nagy toronybontók

Vuk és Karak a búzatábla közepében szunyókálnak, mikor egyszerre csak furcsa nagy zajra ébrednek az erdő irányából.. .
Aki volt olyan szerencsés, hogy gyermekként nem pokémónokon meg tini nindzsa teknőcökön kellett felnőnie, az biztosan jól emlékszik ezekre a képsorokra.
Szóval az történik, hogy meghallják a nagy lármát, és Karak ugye azonnal kezdene menekülni, és szaladni ki a búzatáblából, elfelé a zaj forrásától, amikor Vuk, akinek híresen éles az esze, arra kéri, várjon még, amíg ő elmegy kicsit körülnézni, hátha valami nem teljesen kóser. Szerencsére sikerül Karakot meggyőzni, mert mikor kimegy a búzatábla széléhez és kidugja a fejét, azt látja, hogy a vadász meg a Vahur már ott várakoznak csőre töltött puskákkal, és ha kijönnek azon az oldalon, ott rögtön agyon fogják lőni őket.

A Fekete István könyve alapján készült klasszikus mesében megelevenedik előttünk az, hogy egy szakszerű vadászat miképp is zajlik. A folyamat nagyon jól megszervezett és összehangolt.
Szükségeltetik hozzá egy csoport, akiket úgy hívnak, hogy "a hajtók". Ezek az emberek ugyan nem képviselnek valódi veszélyt a vadra nézve, teljesen fegyvertelenek, viszont annál nagyobb zajt tudnak csapni, amivel elképesztően nagy veszély illúzióját képesek kelteni a kiszemelt állatokban. Szegény állatok a nagy lármát veszélyforrásként azonosítják és azonnal elkezdenek menekülni elfelé a zajtól, az ellenkező irányba...
épp arra, ahol a valódi veszély már tárt karokkal várja őket...
és szegénykék sorsa ezzel végleg meg is pecsételődött!
Kicsit azért igazságtalan ez az egész forgatókönyv, nem gondolod? Szerencsétlen vadnak semmi esélye nincs egy ilyen összehangolt akcióval szemben. Kicsiny emlős agyával még akkor sem tudná megérteni mekkora átverésnek lett az áldozata, ha minden erőnket összeszedve próbálnánk meg neki elmagyarázni, mi is a vadászok stratégiája. Hogy is értené meg szegény, hogy miközben balról jön a lárma, a veszély a jobb oldalon van!
Talán már feltűnt, hogy ez itt se nem erdővédelmi se nem egy halász-vadász blog, tehát nyilván ki akarok lyukadni valahova ezzel az egésszel...
Hát most jól figyelj rám, mert én vagyok Vuk és te vagy Karak!
A döntés a te kezedben van, hogy melyik irányba kezdünk el szaladni a lárma hallatán. Én csak annyit tudok tenni, hogy elmondom neked mit láttam, amikor kikukucskáltam a búzatábla szélén.
Hallgasd végig kérlek, és jól fontold meg a döntésedet, mert mindkettőnk élete múlik rajta!
A nagy zaj amit hallasz, a nagy hírverés, a vörös terrorkészültségi riadók, az évről évre újrajátszott szívbemarkoló képsorok,  a terrorizmusról szóló dokumentumfilmek, rekreációs filmek, akciófilmek, tévéfilmek, sorozatok, megemlékezések, tanulmányok, a politikai felszólalások.. ezek mind csak a hajtók!
A szeptember 11-edikei tragikus eseményekben 5000 ember halt meg.
Csak összehasonlításképpen: tízezerszer ennyien halnak meg minden egyes évben sima influenzában!
Karak, ugye érzed, hogy ez az egész lárma csak kamu, és ezzel csak terelni akarnak minket?
Nagyon kérlek, szedd most össze minden gondolkodási képességed, mert ha rosszul döntesz, nekünk tényleg annyi!
Én kinéztem a búzatábla szélén, és hidd el, azok, akik le akarnak vadászni minket, csapdát állítottak nekünk ott!
Már készen várnak egy olyan társadalmi struktúrával, melyben minden egyes ember rabszolga, valamennyi emberi jogától megfosztva. A precíz tervek már réges-régen készen vannak, de most már a szükséges technológiával is rendelkeznek egy olyan központosított és teljesen megfigyelt társadalom felépítésére, amiben már nincsen semmilyen lehetőség fellázadni az elnyomással szemben, mert aki a lázadásra csak gondol, már azt is gombnyomásra likvidálni lehet.
Hidd el, ezek mindent precízen kidolgoztak, már csak egyedül arra van szükségük, hogy mi valahogy magunktól belemenjünk ebbe a csapdába.
Karak, ugye érted, hogy a nagy zajjal amit hallasz, épp ebbe akarnak beleterelni minket?!

"Az, ki feláldozza szabadságát biztonságáért, egyiket sem érdemli meg."
             - Benjamin Franklin
forrás:
http://pirospirula.blogspot.com/2011/09/karak-vuk-es-nagy-toronybontok.html