Ki a felelős a többségi társadalom megbélyegzéséért?

Beidézte a rendőrség a német megszállási emlékmű építési munkálatai köré húzott kordont felborító holokauszt-aktivistákat. A kordonbontást nem minősítették bűncselekménynek, a kordonra húzott vászonra firkálás esetében pedig 5-6 ezer forintnyi okozott kárt állapítottak meg. Mint kiderült, a kihallgatás során a rendőrök többször is kénytelenek voltak egyeztetni feletteseikkel, majd az összes gyanúsítottat elengedték.

A gyanúsítottak azzal védekeztek, hogy az emlékmű "politikai veszélyt jelent" és az ő akciójuk "társadalmilag hasznos ügyet szolgált". Emellett "erkölcsi kötelességüknek" nevezték a rongálást is, amivel állítólagos történelemhamisításra akarták felhívni a figyelmet. A liberális média teljes mellszélességgel kiállt a rendbontók mellett, a '168 óra' és más sajtóorgánumok a gyanúsítottak társadalmi rangjára hivatkozva próbálták kisebbíteni a károkozás súlyát és elkerülni a rongálás negatív megítélését. "Neves dramaturg", XY "politikus felesége" és ehhez hasonló jelzőkkel illették a rongálásban részt vevőket, mintha akár egy fokkal is a törvény felé emelné őket, hogy kivel milyen viszonyban állnak vagy mi a foglalkozásuk.

A hatóságok által megállapított 5-6 ezer forintos okozott kár messze nem fedi a valóságot. A megmozdulás megítélésekor nem az okozott anyagi kár az elsődleges, hanem a következmények. A rendbontók célja az volt, hogy megakadályozzák egy emlékmű megépítését, ami szerintük "kisebbíti a magyarság holokausztban betöltött szerepét". Az első megmozduláson, a kordon ledöntését követően pedig "kaddist mondtak", vagyis nehéz lenne a megmozdulást nem a zsidósággal összefüggésbe hozni. A megmozdulás hangadói azért ítélik el az emlékművet, mert az "felmenti a magyarságot a felelősség alól". Akármi is történt 70 évvel ezelőtt, a mai magyar társadalom nem tartható felelősnek semmilyen, 70 évvel ezelőtt történt eseményért. Annál is inkább, mivel a mai magyar lakosság nagy része akkor még meg sem született. Ennek ellenére a szervezők bevallott célja, hogy a többségi társadalomban valamiféle kollektív bűntudatot keltsenek arra hivatkozva, ami közel egy évszázada történt.

Be kell látni, ez jóval nagyobb károkozás 5-6 ezer forintnál. Annál is inkább, mivel a magyarság megbélyegzésének kísérlete nem csak a többségi társadalomra nézve von maga után következményeket, bármennyire is szeretnék egyesek azt gondolni. A megmozdulásban részt vevő rendbontók szinte kivétel nélkül zsidó származásúak, ezért érinti őket ennyire érzékenyen az emlékmű. Akár akarják, akár nem, ezekkel a megmozdulásokkal közszereplőként a zsidóság képviseletében lépnek fel. A többségi magyar lakosság pedig újból azzal kell szembesüljön, hogy a zsidó kisebbség szószólói a magyar többség kollektív megbélyegzését erőltetik.

Komolytalan lenne azt gondolni, hogy ezekkel a megmozdulásokkal bármiféle bűntudatot kelthetnek a többségi társadalomban. Senki nem fogja magát felelősnek érezni olyan dolgokért, amit évtizedekkel a születése előtt követtek el. A megmozdulás hatása viszont kézzelfogható: a többségi társadalom szembesül azzal, hogy a zsidó kisebbség szószólói ismét démonizálni akarják és valamiféle bűntudatot akarnak rákényszeríteni.

Kár azzal védekezni, hogy ez nem kollektív módon a zsidó kisebbség fellépése. Hiszen az. Ha az aktivisták azon logikája megállja a helyét, hogy a magyar lakosság azért felelős, mert "passzívan tűrte" a történteket és nem fejezte ki nemtetszését, akkor az a logika is megállja a helyét, hogy az emlékmű megépítése ellen szervezett tüntetések a zsidó kisebbség fellépése. Hiszen "passzívan tűrik", "nem fejezik ki nemtetszésüket" azok a zsidók, akik nem akarnak a többségi társadalomra bűntudatot kényszeríteni. Mindeddig egyetlen zsidó politikus volt, aki kifejezte, hogy ezek a megmozdulások egyfajta túlfokozott hisztériának tekinthetőek és kifejezte nemtetszését. Ez a politikus Schiffer András volt, akit a fővonalú média emiatt azonnal össztűz alá vett.

Be kell látni, ez a fajta démonizálási kísérlet végső soron a zsidó kisebbségen fog lecsapódni. A magyarországi zsidó közösségek azon tagjai, akik ezt el akarják kerülni, menjenek oda a következő megmozdulásra, és tegyenek azért, hogy a bűntudatot keltők, a magyarság kollektív megbélyegzői ne tudjanak a zsidóság kizárólagos képviselőiként megjelenni. Ha "passzívan tűrik", és "nem fejezik ki tiltakozásukat", utólag viselniük kell majd ennek következményeit is.

Molnár István

Amerikai állampolgárok szervezik a szabadság-téri megmozdulásokat

Budapesten a Szabadság téren ötödszörre kellett felhúzni a kordont a kormány által épített 'német megszállási emlékmű' építési területe köré, - a holokauszt-aktivisták ismét gyülekeznek a kordonon kívül, hogy sokadszorra is ledöntsék. Mint kiderült, mostmár hivatalosan bejegyzett szervezetet és Facebook-csoportot is létrehoznak a megmozdulásaik szervezésére. Annak ellenére, hogy a megmozdulások állandó résztvevőit rongálás miatt beidézte a rendőrség, továbbra is telefirkálják a kordonra feszített ponyvát, aminek mindeddig semmi következménye nem volt. Őrizetbe vételüket és kihallgatásukat követően a rendőrök - feletteseik utasítására - kénytelenek voltak szabadon engedni a károkozókat.

Az egyik őrizetbe vett holokauszt-aktivista, "Fried Alice" - amerikai kettős állampolgár

A média érdeklődésének középpontjában továbbra is az áll, hogy felmagasztalják a rongálást és az elkövetőket mentesítik a felelősség alól. Emellett nem győznek hangsúlyozni a szervezők céljait, ami a többségi társadalom alaptalan megbélyegzése és bűntudatkeltés abból a célból, hogy érdekközösségük kárpótlás néven továbbra is állami támogatásokban részesüljön.

Pedig vannak sokkal fontosabb dolgok, amit elkezdhetnének boncolgatni a helyszínre küldött riporterek. Többek között; az őrizetbe vett tüntetők egyikéről tudható, hogy amerikai-magyar kettős állampolgár. Vagyis a szabadság-téri tüntetés a magyar belügyekbe történő amerikai beavatkozás, amit a hatóságoknak ennek megfelelően nemzetbiztonsági kockázatként kellene kezelnie. Emellett egy másik fontos kérdés: miből élnek azok a tüntetők, akik egy hete folyamatosan tüntetnek a szobor felállítása ellen? Mi fedezi a megélhetésüket, miközben nyilvánvalóan nem kereső tevékenységet folytatnak, hanem a téren tiltakoznak?

Nemrég a Kijevben lezajlott atlantista felforgatás kezdeti szakasza volt, hogy fizetett tüntetők hónapokon keresztül minden nap tüntettek, majd a közösségi médiák segítségével tömegeket szerveztek az állandó jelenlévők mellé. Nem lehetnek kétségeink afelől, hogy a holokauszt-aktivisták valamiből megélnek, miközben főállású tüntetőként vannak jelen a Szabadság-téren. Vajon ki pénzeli őket, is jutni fog-e azoknak is, akik majd a Facebook-on keresztül találnak oda a kordondöntögetésre? Ez a munkanélküliség rövidtávú megoldása a Demokratikus Koalíció szerint?

http://www.hidfo.net/2014/04/15/amerikai-allampolgarok-szervezik-szabadsag-teri-megmozdulasokat