Nyikolaj Azarov ukrán
miniszterelnök múlt heti budapesti tárgyalásai során megállapodás
született arról, hogy Ukrajna Magyarországon keresztül importálna gázt,
Oroszország – a Gazprom – megkerülésével.
Ukrajna
céltudatosan szabadulni akar a Gazprom öleléséből, aminek az orosz
konszern természetesen nem örül, aminek nyíltan hangot is adott a
társaság vezetője. A magyar-ukrán megállapodásról kritikusan ír a
regnum.ru hasábjain Dmitrij Szemusin, az internetes lap szemleírója.
Magyarország
orosz gázt kíván ugyanis eladni Ukrajnának. Pénzügyi operációk révén a
Naftogaz így 7 százalékkal olcsóbban juthat orosz gázhoz, mintha
egyenesen Oroszországból importálná.
Alekszej
Miller, a Gazprom vezetője szerint abban, hogy Ukrajna Európából kíván
gázt vásárolni, a csalás elemi fedezhetők fel. Ezt Miller március 30-án
nyilatkozta a föderális Vesztyi músorában. Talán erre válaszul az MTI
április 1-jén idézte Andrej Asztapovot, az AstapovLawyers tulajdonosát,
miszerint a magyar-ukrán megállapodás teljesen jogszerű.
Mint
Szemusin cikke megjegyzi, Magyarország válik Ukrajna fő európai
szállítójává. Míg a német RWE-vel kötött megállapodás szerint Ukrajna
évi 600 millió köbméter gázhoz juthat évente Lengyelországon keresztül,
Magyarországon közvetítésével évi 4,2 milliárd köbméter gáz érkezhet
északkeleti szomszédunkhoz. Ukrajna ezzel nyugati szomszédaitól
vásárolja meg az orosz gázt, az ötödét annak a mennyiségnek, amire
vonatkozóan megállapodást kötött a Gazprommal.
Szemusin
szerint a magyar-ukrán megállapodás „politikai jellegű döntés”, mely
mögött Orbán Viktor miniszterelnök áll. Miközben küszöbön állnak a
tárgyalások a Gazprommal a gázszállítási szerződések
meghosszabbításáról, a magyar kormány „szimbolikus konfliktusba
keveredett a társasággal.” A magyar gáz „nem menti meg Ukrajnát”, de
kedvezőtlenül hatnak a magyar-orosz kapcsolatokra – véli a szerző.
(oroszvilag.hu )
Hatalmas melléfogás az ukrán gázüzlet
Mikola
Azarov ukrán miniszterelnök nemrég Budapesten járt, hogy a
magyarországi kormánnyal egy új gázüzletről tárgyaljon. A megállapodás
szerint Magyarország évi 10 milliárd köbméter kapacitással venne részt a
gáztranzitban, amit Ukrajna az Európai Unióval bonyolít.
Az
ukrán kormány ezzel a gázfolyosóval törekszik az Oroszországtól való
energiafüggőség csökkentésére, ami valamennyi európai uniós tagállam és
potenciális tagállam számára előírás. Úgy tűnik azonban, hogy az Európai
Unió mintegy évtizedes fáziskéséssel - ráadásul meglehetősen ügyetlenül
- az orosz módszert kezdi másolni, abban az értelemben, hogy az
energiapolitikán keresztül próbál újabb tagállamokat integrálni. Az
ukrán energiapolitika épp csak egyvalamit tévesztett el: Magyarország
már fél lábbal az Európai Unión kívül van.
Ukrajna
tovább folytatná azt a kétkulacsos politikát, amiről már
bebizonyosodott, hogy a jövőben egyik nagyhatalom sem fogja tolerálni.
Miközben Azarov az ország térségi hatalmi pozícióját érzi fenyegetve, az
energetikában Oroszországgal fennálló kapcsolatokat az Európai Unió
felé közeledéssel akarja ellensúlyozni. Ennek köszönhető az a hihetetlen
melléfogás, hogy az Európai Unióból hazánkon keresztül akarnak gázt
importálni.
Súlyos
árat fognak még fizetni ezért, mert az azarovi politika miközben az
ország térségi hatalmi pozíciójának megőrzését tűzi a zászlajára, épp
módszeresen leépíti azt. Jó esetben Magyarország és az Európai Unió
között határvonal és védővám lesz. Rossz esetben Ukrajna ugyanazt a gázt
fogja megvásárolni Magyarországtól, amit a jelenlegi helyzetben még
közvetítő nélkül Oroszországból megvehetne. Két szék közt a pad alá
esnek, miközben mind az Európai Unió, mind pedig a közvetítést vállaló
Orbán-kormány tudatában van ennek.
A
megállapodást sikerként feltüntető hurráoptimizmus ellenére pedig jól
kivehető, hogy az Orbán-kormány külpolitikája nemcsak hogy a zavarosban
halászik, de hosszú távon az ország számára káros megállapodásokat köt.
Ezzel az egyezménnyel a kormány készségesen közreműködött egy
megállapodásban, amiről már most nyilvánvaló, hogy a közeljövőben a két
ország közt feszültség forrása lesz.