1996. április 22., hétfő

G. Palau sj: Krisztus útján

Hűségesen követni kell a Mestert
* – Fiam, sokat beszélsz, de keveset cselekszel.
* – Adsz nekem valamit; de ha magadat is ideadnád.
* – Azt mondod, hogy az én dicsőségemet keresed; de akkor miért vagy mindig elfoglalva a tiéddel?
* – Siratod a világ bűneit; de miért nem a tieidet?
* – Mindenütt találsz gáncsolni valót; de ha inkább magadat javítanád?
* – Azt mondod: Istenem! szeretlek Téged! s aztán nem nekem szolgálsz. Felpanaszolod elvetemült ellenségeim tervszerű dühöngéseit; s aztán elmégy s magasztalod kiválóságukat s előnyös tulajdonságaikat.
* – Azt mondod, hogy mindenek fölött szeretsz; de hát miért nem mutatod ki ezt életeddel?
* – Néha engem tagadsz meg, hogy magad ne kelljen megtagadnod.
* – Máskor magadat tagadod meg, hogy legnagyobb ellenségeimet ne kelljen megtagadni.
* – Lelki vigasztalások és gyönyörűségek után vágyódol; s úgy mulatsz, mint a világfiak.
* – Amid van, mind az enyém; s te haszontalanságokra fordítasz mindent.
* – Többre becsülöd a földi dolgot, mint az istenit; s mégis jó kereszténynek tartod magad.
* – Ma mindent meg akarsz tenni, hogy üdvösségedet biztosítsad; holnap mindent abbahagysz, s alig gondolsz arra, hogy örök kárhozat is van.
* – Egyszer azt mondod: biztosítsuk a mennyországot! Máskor: ó, bárcsak ne volna pokol!
* – Mit használnak az ájtatosságok, ha kívánságaidon és szenvedélyeiden nem tudsz uralkodni?
* – Mit használ jószándékod, ha cselekedeteid nem jók?
* – Vajon a Krisztus embere-e az, kit mindig az emberfélés gyötör?
* – Te otthon és magadért akarsz katolikus lenni, mikor én azt kívánom, hogy mások előtt s énértem légy az.
* – Ó, fiam! Ki egyazon időben kívánod és kerülöd az erényt!
(G. Palau sj: Krisztus útján 1922)